Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-07 / 214. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 7., szerda Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága Császár Tibor, az MTI tudósítója jelenti: A Politikai Bizottság ülését követő sajtótájékoztatón Major László, a KB Iroda vezetője, szóvivő ismertette a testület elé került témákat. Az ideológiai munka megújításának fontosságáról szólva a többi között megjegyezte: át kell gondolni azt is, hogy a jövőben milyen szocializmusképet rajzolunk fel, hiszen erre intenek a korábbi időszak negatív tapasztalatai, a szocializmusképünkben megjelenített utópisztikus, illuzórikus elemek. A közvéleményünket, és különösképpen a párttagságot ma foglalkoztató ideológiai kérdések kidolgozásával munkabizottság foglalkozik, tevékenységének nem szabtak konkrét határidőt. Hogy miért, arról a tájékoztatón jelen lévő Andics Jenő, a Központi Bizottság Agitációs és Propagandaosztályának vezetője szolgált bővebb információkkal. Mint mondotta, a testület vitájában nagy hangsúllyal fogalmazódott meg, hogy a szocializmus nem mechanikus társadalom- kép, hanem egy mozgalom. E mozgalomnak céljai vannak, amelyeket programokban kell ötvöznie, olyan programokban, amelyek tartalmazzák a jövő fejlődési irányait. Mindennek a megalapozását szolgálhatja az ideológiai tevékenység megélénkülése is. E programok azonban politikai programok, és minden konkrét politikai lépés kapcsán kell állást foglalni az azzal összefüggő ideológiai kérdésekben is. Ennyiben tehát folyamatos ez a munka. A kérdéskör azonban szélesebb értelemben is felvetődött, s a testület úgy döntött: javasolni fogja a Központi Bizottságnak, bízza meg a KB mellett működő Agitációs és Propaganda Bizottságot, hogy hozzon létre ad hoc bizottságokat a szocializmus fejlődésével kapcsolatos legfontosabb ideológiai kérdések tanulmányozására. E bizottságok a hazai társadalomtudományi kutatóműhelyek legjobbjainak bevonásával alakítsák ki az adott kérdésben állásfoglalásukat, s azt hozzák nyilvánosságra. A Központi Bizottság pedig a jövő évben, e munka előrehaladtával foglalkozni kíván az ideológiai kérdésekkel a munkabizottsági tevékenységre építve. A vitában felmerült az is — mondotta -, hogy ha a társasági törvényt elfogadja az Országy- gyűlés, akkor azt követően rendezzenek tudományos-ideológiai tanácskozást a törvény várható társadalmi-politikai hatásairól, a tulaj donJformákra gyakorolt hatásáról. Az eszmecsere tapasztalatait az Agitációs és Propaganda Bizottság értékeli majd, s állásfoglalását ugyancsak közzéteszi. A párt ifjúságpolitikájának korszerűsítésével kapcsolatos törekvésekről Major László kérdésekre válaszolva a többi között elmondta: a politikai bizottsági ülésen felmerült olyan elképzelés is, hogy a KISZ a kommunista ifjúság élcsapataként működjék, de föderatív alapon szerveződve, tehát például korosztályok szerinti rétegszervezeteket összefogva. Ezekben a kérdésekben természetesen döntés nem született — tette hozzá -, hiszen a fiataloknak maguknak kell megvitatni saját szervezetük helyzetét, s a KISZ országos értekezletén, vagy, ha szükséges, következő kongresszusukon dönteni a szervezet megújításával kapcsolatos feladatokról. Egy újságíró érdeklődésére közölte, hogy az alternatív ifjúsági mozgalmakról a testület ülésén nem esett szó. A Politikai Bizottság ülésén nem volt szó a Magyar Demokrata Fórum megalakulásáról — válaszolta egy másik kérdésre. Major László a magyar-román főtitkári munkatalálkozóról szólva aláhúzta, hogy a Politikai Bizottság értékelése szerint a párt főtitkára energikusan, megfelelő módon képviselte a magyar álláspontot a tanácskozáson. A munkatalálkozó nemzetközi fogadtatása jó, a diplomáciai forrásokból kapott értesülések és a külföldi sajtó értékelései egyaránt ezt támasztják alá. A testület úgy értékelte, hogy számos részkérdésben sikerült előbbre lépni, ugyanakkor az alapkérdésekben — ilyennek tekintjük a nemzetiségek jogainak biztosítását, és a romániai területrendezési tervet — a román álláspont nem változott. Ettől az egy találkozótól persze áttörést nem is remélhettünk — tette hozzá a szóvivő -, a legfontosabb előrelépés most az, hogy a hosz- szú ideig szünetelt magasszintű párbeszéd újrakezdődött. A Politikai Bizottság pozitívan értékeli, hogy a román fél intézkedési tervet fogadott el a munkatalálkozót követően, de a valódi eredményeket a konkrét tettek nyomán lehet majd megítélni, annak alapján, hogy mi valósul meg a tanácskozáson elhangzottakból. Major László azt is elmondta, hogy a testület egy feladattervet is áttekintett, amely a magyar-román kapcsolatok terén teendő konkrét, a kormánynak ajánlott lépéseket rögzíti, illetve az átfogó, elvi jellegű kérdésekben a párt feladatait tartalmazza. (MTI) Ünnepi ülés a Várban Ötven éves a Magyarok Világszövetsége Ötven évvel ezelőtt, 1938 augusztusában alakult meg a Magyarok Világszövetsége. A fél évszázados évfordulóról kedden ünnepi ülésen emlékezett meg a szövetség elnöksége az Országos Széchényi Könyvtár várbeli épületében. A jubileumi rendezvényen Bognár József akadémikus, a szövetség alelnöke üdvözölte a vendégeket, közöttük Stadinger Istvánt, az Országgyűlés elnökét, az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége, a magyar értelmiségi találkozókat szervező Magyar Fórum tagjait, a távoli és közeli országokban működő magyar egyesületek képviselőit, mindazokat, akik a hazai és a külföldön élő magyarság közötti kapcsolatok ápolásán munkálkodnak. Ezt követően Stadinger István a magyar Országgyűlés nevében köszöntötte a részvevőket. Végezetül bejelentette: Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a kormány elnöke elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni a jubileumi ülésen, jókívánságait azonban írásba foglalta. Üzenetét ezt követően Randé Jenő, az MVSZ főtitkára olvasta fel. A rendezvényen ezt követően neves közéleti személyiségek tartottak előadásokat. Az ülésen felszólaltak a különböző országokban működő magyar egyesületek képviselői is, tolmácsolva a külföldi magyarság üdvözletét. Az ünnepi ülés befejezéseként Randé Jenő a vendégeknek a jubileumra készített emlékplaketteket nyújtott át. A szép kivitelű, tűzzománc plakett-terv Puskás László, Angliában élő fotóművész alkotása. Chile Pinochet jelölése után Az október 5-re kiírt chilei népszavazás küszöbén a nemzetközi sajtóban gyakran teszik fel a kérdést, vajon van-e esélye Pinochetnek, hogy a voksok ereje révén diadalmaskodjék, s így szentesítse hatalmát 1997-ig. A chilei állapotok ismerői nem zárják ki ennek lehetőségét sem. Úgy ítélik meg, hogy a tábornok „jól vagy rosszul, de megváltoztatta Chile arculatát,, az Allen- de-kormány megdöntése óta eltelt 15 évben. A diktatúra legfőbb haszonélvezője a nagytőke és a nagybirtok ugyan, de a neo- konzervatív-neoliberális gazdaságpolitika a közép- és kispolgárság szélesebb rétegeit is érdekeltté tette a rezsim fenntartásában. Sokan kaptak földet, hitelt, jutottak önálló egzisztenciához. Ezek a tömegek óckodnak az újtól, s arra hajlanak, hogy a bizonytalan helyett a már ismert biztosra szavazzanak. Hangulatuknak ment elébe Pinochet, amikor jelölésének bejelentésekor leszögezte: Chile jövője a haladásé, a fejlődésé. Azokhoz pedig, akik az emberi jogokat és a szabadságjogokat kérték rajta számon, így szólt: „Demokráciánkban mindenki számára van hely. A részvétel gazdagítja és tökéletesíti törvényes pluralizmusunkat, hozzájárul a békéhez. Demokráciánknak szüksége van minden chilei együttműködésére,,. A farkas báránybőrbe bújt — mondták róla az ellenzéki polgári vezetők. Hiszen ki hinné, hogy Pinochet egyik napról a másikra megváltozott volna. Csakhogy abban mindannyian egyetértenek, hogy Chilében a baloldalt el kell szigetelni, mindennemű demokratizálást a baloldal kirekesztésével kell végrehajtani, hiszen „a marxizmus a demokrácia és a szabadság kérlelhetetlen ellensége,,. Ez a fajta hozzáállás önmagában is Pinochet malmára hajthatja a vizet. Akárhogyan alakuljon is a választási eredmény, Chilében mindenképpen változások várhatók. Ha Pinochetet leszavaznák, akkor jövőre immár többes jelöléssel tartanának elnökválasztást. Ez a j unta végét és a szabadságjogok helyreállításának kezdetét is jelentené. De törvényhozási választásokat akkor is tartanának, s a juntát előbb- utóbb akkor is feloszlatnák, ha Pinochet hatalmon maradna elnökként. Grósz Károly berlini látogatás előtt Ha dinnye, akkor Magyarország — az utóbbi hetekben ez a feltételes reflex alakulhatott ki Berlin lakóiban. Hiszen augusztus eleje óta folyamatosan érkeznek az NDK-ba a magyar föld hírnökei, jótékony változatosságot hozva az itteni, kissé egyhangú gyümölcskínálatba. A zöldség-gyümölcs boltok mellett az utóbbi napokban az NDK sajtója is nagyobb magyarországi felhozatallal szolgált. A központi lapokban egymást érik a színes beszámolók a mátyásföldi Ikarus gyárról és termékeiről, a pesti belváros nyüzsgő forgatagáról és parkolási gondjait enyhítő új forgalmi rendről, vagy éppen a Budapest-Siófok-Nagykanizsa vasútvonal korszerűsítéséről, a villamos üzemű vontatásra való áttérés munkálatairól. A magyar témák előtérbe kerülése persze nem véletlen, hiszen csütörtökön érkezik hivatalos, baráti látogatásra az NDK fővárosába Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke. Berlinben kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak a látogatásnak, hiszen a magyar párt főtitkára ebben a minőségben első ízben folytat majd hivatalos tárgyalásokat Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával. A fokozott várakozás másik oka, hogy a magyar kommunisták vezetőjének először nyílik alkalma személyesen tájékoztatni az NDK legmagasabb szintű vezetőit az MSZMP országos értekezletéről és az ott elfogadott állásfoglalás eddigi hatásairól. Hazánk és az NDK között nincsenek vitás politikai kérdések. Mindkét ország elkötelezett híve az enyhülésnek, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének, kölcsönösen előnyös együttműködésük elmélyítésének. Az NDK-ban még jól emlékeznek arra, hogy Berlin és Budapest már akkor nyíltan szorgalmazta a kis államok önálló fellépését a nemzetközi enyhülés előmozdítása érdekében, amikor ez az elképzelés még nem talált egyöntetű támogatásra a Varsói Szerződés tagállamainak körében. A most folyó lipcsei őszi vásáron tartott sajtótájékoztató ismét megerősítette, hogy az NDK változatlanul hazánk második legjelentősebb gazdasági partnere a szocialista országok között. Az idei kétoldalú árucsere-forgalom értéke megközelíti a 2 milliárd rubelt. A magyar lakosság körében jól ismertek az NDK-ban készülő személygépkocsik, elektromos konyhagépek, mosóautomaták, színes televíziók, rádiókészülékek. Ezek mellett az NDK- ból érkező import fontos tételeit képezik a korszerű számítás- technikai berendezések, írógépek, komplett mezőgazdasági gépek, bányagépek, műanyagfeldolgozó berendezések. A Magyarországról az NDK-ba irányuló szállítások súlypontját erősáramú berendezések, mezőgép-adapterek, autóbuszok, telefon- központok, jármű-részegységek, szerszámgépek képezik. A kölcsönös szállítások értékének egynegyedét a gyártásszakosítás illetve vállalatok közötti kooperáció keretében készülő termékek adják. Fontos kapocs a kétoldalú turistaforgalom. Az NDK-ból évente mintegy másfél millióan töltik szabadságukat hazánkban, míg Magyarországról évi ötszázezer személy látogat oda. Hazánk mint úticél népszerűségére jellemző, hogy az NDK utazási irodája által meghirdetett magyarországi turistautak januárban jóformán órák alatt elfogynak. A kétnapos berlini tárgyalások során minden bizonnyal szó esik majd a gondokról is, amelyek elsősorban a kétoldalú kereskedelemben jelentkeznek. Ennek oka a két ország népgazdaságának sajátos pályája. Magyarországon az utóbbi években egyre inkább előtérbe került a piac szerepe és a vállalati önállóság növelése. Az NDK-ban változatlanul a központi tervezésre és irányításra helyezik a hangsúlyt. További feszültség forrása a kétoldalú kereskedelemben, hogy míg a hazai árszínvonal folyamatosan emelkedik, addig az NDK-ban a fogyasztói árak viszonylag stabilak. Grósz Károly és Erich Honecker tárgyalásain alighanem ezek a témák is a napirenden fognak szerepelni. Dorogman László Bangladesi áradások Katasztrofális állapotokat teremtettek az áradások Bangla- desben. A dél-ázsiai ország területének több mint kétharmadát bontja szennyes áradat. A halálos áldozatok száma becslések szerint már meghaladja az ezret. Legalább huszonöt millió ember, a lakosság egynegyede vált hajléktalanná. A kormány gyorssegélyeket — hárommillió tonna élelmiszert, helikoptereket, motorcsónakokat és gyógyszert — kér a külföldtől a bajba jutottak megtámogatására. Emberemlékezet óta nem voltak olyan pusztító áradások a világ egyik legszegényebb országában, mint az idén: a monszunesők nyomán az összes folyó kilépett a medréből. A kormány már nem is természeti csapásról, hanem nemzeti tragédiáról beszél. Az áradások falvak ezreit sodorták el. A fővárosnak, Dakkának a nagy része is víz alatt áll. A hét végén a nemzetközi repülőteret is le kellett zárni, mert a kifutópálya használhatatlanná vált. Több mint kétszáz híd megrongálódott, árvíz bont mintegy háromezer kilométer hosszúságú országutat. Az ország számos körzete el van vágva a külvilágtól, óriási gondok keletkeztek az energiaszolgáltatásban és a távközlésben. Az anyagi kár becslések szerint fölülmúlja az 1,2 milliárd dollárt. Tönkrement a termés. A kormány véleménye szerint a hiányzó élelmiszert már nemigen lehet pótolni, mert mire az ár levonul, véget ér az új vetési szezon. A mentési munkálatok a katonai egységek bevonásával megfeszített erővel folynak, a helyzet mégis elkeserítő. Milliók és milliók vannak a víz fogságában már hetek óta — élelmiszer és ivóvíz nélkül. Bár az áldozatok zömének a halálát fulladás és kígyómarás okozta eddig, a járványveszély mostanra már akuttá vált. A bélhurutos, hasmené- ses és kolerás megbetegedések számát százezer fölé teszik. Ha nem érkeznek meg kellő időben a nemzetközi segélyek, és azokat nem sikerül szétosztani a rászorulók között, éhínség lehet. Sajtójelentések szerint az emberek lázasan felvásárolják a szűkös tartalékokat, ahol ez még egyáltalán lehetséges. Egyes élelmiszerek ára néhány nap leforgása alatt megkétszereződött. Nem kis botrány tört ki az újvidéki kereskedelmi és közgazdasági főiskolán. A rendőrség letartóztatta az intézmény 14 tanárát, s az ügyészség bűnvádi eljárást indított ellenük. A vádirat szerint éveken át súlyos visszaéléseket követtek el: pénzért árulták a vizsgajegyeket, sőt a diplomákat is. A vizsgák adásvétele országos méreteket öltött. Egy évfolyam megvásárlása 10.000 nyugatnémet márkába került. Akinek 20.000 márkája volt, az két nap alatt diplomázhatott. A leckekönyvet és a pénzt „ügyintézői“ minőségben az egyik professzor szedte össze, s a dinárból (vagy méginkább keményvalutából) a tantárgyak nehézségétől függően az egyik tanárnak több, a másiknak kevesebb jutott. Három éven át minden simán ment, senki nem fogott gyanút, pedig a „nagy lehetőség“ híre országszerte gyorsan teijedt. Egész Jugoszláviából érkeztek a „vizsgázók“ Újvidékre. Amikor már nemcsak vizsgákat és évfolyamokat, hanem diplomát is lehetett vásárolni, az érdeklődés fokozódott. A megvesztegetést többnyire a rendkívüli hallgatók ajánlották fel, nekik fontosabb volt a gyorsan szerzett diploma — különösen akkor, ha már dolgoztak, s beosztásuk miatt megkövetelték tőlük a magasabb végzettséget. A jegyek, vizsgák és diplomák értékmérőjének a nyugatnémet márkát választották. A bejáratott gépezet jól működött. A professzorok a „fizető vendégeket“ változatosan osztályozták. A jegyzőkönyvbe a vizsgákat szépen felosztva, rendszerezve írták be, gondoltak a tanfelügyelők éberségére. Szakszerűen, szervezetten dolgoztak. A kétéves főiskolát a hallgatók átlag 4-5 év alatt fejezték be. A „fizető“ távhallgatókat is beleillesztették a keretbe. Mert ha két egymás utáni napra jegyezték volna be két évfolyam vizsgáit, akkor bizonyára már jóval előbb lebuktak volna; így azonban egyikmásikuk valóságos kis vagyont gyűjtött össze. A vádirat szerint Szavo Lu- kics, a főiskola igazgatója összesen 14 millió dinár és 18.500 márka, a professzorok közül Radovan Tomics 5.7 millió dinár és 1.800 márka, Veljko Bjelica 5 millió dinár, Obrad Tapavacski 3.4 millió dinár készpénzt vágott zsebre. De jobb híján egyéb „szolgáltatásokat“ (autófuvar, építőanyag, stb.) is elfogadtak. A rendőrség eddig 100 tanút hallgatott ki. Közülük soknak még arról sincs fogalma, hogy hol van az újvidéki kereskedelmi és közgazdasági főiskola, amelynek hallgatója volt. Előfordult, hogy néhány hallgató egy nap alatt nyolc tantárgyból vizsgázott — ami túl szép teljesítmény. A tanúk többsége életében nem látta azokat a tanárokat, akiknél sikerrel letette a vizsgát. A szakértők és felügyelők az elmúlt hónapokban rengeteg vizsgabejelentőt, tanulmányi könyvet átnéztek, és megállapították, hogy a professzorok igazoló aláírása mindenütt valódi. Most további óriási munkába kezdtek: felül kell vizsgálniuk az eddig kiadott diplomákat. Ez nem lesz egyszerű munka, annál kevésbé, mert a főiskolának Vajdaság autonóm tartományban, a munkásegyetemekkel megvalósított együttműködés keretében 22 kirendeltsége működött. Szinte minden nagyobb vajdasági városban, községben megszervezték a főiskolai oktatást és vizsgáztatást... A Vajdaságon kívül is hét kihelyezett tagozata volt, például Kragujevacon, Zvornikon, Boszanszka Gradis- kán. Az újvidéki kereskedelmi és közgazdasági főiskolát 1959- ben alapították meg. Abban a tanévben 115 rendes és 335 távhallgatóval indultak. A „korlátlan fejlődési lehetőségeket“ bizonyítja, hogy tavaly ősszel több mint 8000 távhallgatót vettek fel. Egyelőre csak arról született döntés, hogy az 1988/89-es tanévben elsősök nem iratkozhatnak be ebbe az oktatási intézménybe, javaslatok hangzottak el végleges bezárásáról is. Az biztos, hogy 19 rendes tanára közül most 14 előzetes letartóztatásban várja hamarosan megkezdődő bírósági perét, amelynek tárgyalása várhatóan hónapokig eltart — jóval tovább, mint egy „ márkás diploma “ megszerzése. Márkus Gyula „Márkás” diplomák
