Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-01 / 209. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 1, csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Csökkent a „vándormadarak” száma Hiányszakmák és elhelyezkedési gondok Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Munkaügyi Információs Központjának jelentése szerint az év második negyedében több volt ugyan a bejelentett betöltésre váró állás, mint az év első három hónapjában, ez a növekedés azonban alapvetően nem a munkaerőpiaci helyzet változásából, hanem bizonyos adminisztratív előírások módosításából adódott. Heves és környéke Gazdasági tapasztalatok —félidőben Az MSZMP Heves Városi Bizottsága nemrégiben foglalkozott a város és a városkörnyék gazdasági fejlődésének első félévi tapasztalataival. Ebből a beszámolóból idézünk föl néhány tényt és megállapítást. Áprilistól ugyanis a bejelentési kötelezettséget a munkáltatók korábbiaknál szélesebb körére terjesztették ki, s a munkaadók most már nem a negyedév utolsó napján üresen álló munkakörökről adnak tájékoztatást, hanem a negyedév során adódó valamennyi álláslehetőségről, még ha azokra időközben találtak is jelentkezőt. így április-június között az előző negyedévhez képest 20 százalékkal több munkáltató adott tájékoztatást a munkaerőközvetítő szerveknek, s ennek következtében lett csaknem 24 százalékkal több az összesített üres állások száma. A munkaerő-közvetítő szerveket a második negyedév során 51500- an keresték fel, míg 3493 munkáltató 54100 álláslehetőségről tájékoztatta az irodákat. A munkalehetőségek után érdeklődők száma körülbelül megegyezik az egy évvel korábbival, viszont most — még az irodák szélesebb körű tájékozódása ellenére is — 6800-zal kevesebb munkaalkalom kínálkozott a számukra, úgy tűnik, hogy az emberek egyre inkább ragaszkodnak régi munkahelyükhöz, mert a műit év azonos időszakához képest körülbelül 5 ezerrel csökkent azoknak a száma, akik meglévő állásuk mellett érdeklődtek más munkahely iránt. A nehezedő elhelyezkedési lehetőségeket jelzi az is, hogy most az egy évvel korábbinál 15 százalékkal több pályakezdő fordult az irodákhoz. Az előző hónapokhoz képest ha nem is jelentős, de némi változás tapasztalható a vállalatok felvételi igényében. Az összkeresleten belül a korábbi 48—52 százalékról 45 százalékra mérséklődött a szakmunkásoknak felajánlott munkahelyek aránya, míg 21—25 százalékról 31 százalékra emelkedett a betanított munkások iránti igény, s 14—19 százalékról 11 százalékra csökkent a segédmunkásoknak kínálkozó munkakörök aránya. A szellemi foglalkozásúak iránti kereslet nagyjából változatlan. A munkáltatók továbbra is szinte kizárólag teljes munkaidőben akarják foglalkoztatni az újonnan felvette- ket. A legtöbb álláslehetőség — az ösz- szes igények 46 százaléka — változatlanul az iparban kínálkozott. Folyamatosan bővülnek az elhelyezkedési lehetőségek a közlekedés, a posta és a távközlés területén. A magas fluktuáció miatt számottevő az építőipar munkaerőigénye is. Üj munkahelyet találni azonban még a legkeresettebb szakmában sem egyszerű, mert az igények és a lehetőségek területenként igen eltérőek. Az egyik legkeresettebb szakmában, a géplakatos munkakörben elméletileg minden jelentkező legalább nyolc ajánlat között válogathatna, ám a munkáltatók és a munkát vállalni szándékozók egymásra találását nehezíti, hogy a betöltésre váró munkahelyeknek csaknem a fele Budapesten és két megyében — Borsodban és Komáromban — található, míg a jelentkezők jó része Szabolcs, Csongrád, Szolnok és Vas megyei lakos. Hasonló a helyzet a segédmunkák tekintetében is; a felkínált több mint 6 ezer állásnak csaknem a fele Bács-Kiskun, Csongrád, Győr-Sopron, Fejér és Komárom megyékben, valamint a fővárosban adódna, ám ilyen munkára főként Baranya, Borsod, Szabolcs és Szolnok megyében lenne jelentkező. így azután 13 megyében a segédmunkát keresők egy részének a megyehatárokon belül nem tudtak állást ajánlani az elmúlt hónapokban a munkaerő-szolgálati irodák. Minden bizonnyal ez is hozzájárul ahhoz, hogy munkaerő-közvetítő szerveknek egyre több az olyan ügyfelük, akik kedvezőbb munkalehetőség, magasabb kereset reményében felmondják a régi állásukat, de számításuk nem válik be, s már mint munka nélkül lévők fordulnak a munkaerő-közvetítő szervekhez segítségért. Április-június között az egy évvel korábbinál csaknem 4 ezerrel több, 30947 munkaviszonynyal nem rendelkező ügyfél érdeklődött az irodáknál munkalehetőség iránt. Közülük azonban csak 11462-en kérték, hogy az irodák vegyék nyilvántartásba őket, s ezzel együtt folyamatosan tájékoztassák az adódó munkalehetőségekről. A többiek, úgy tűnik, bíztak abban, hogy az esetleges érdeklődések alkalmával, más úton is találnak maguknak új munkahelyet. A 11462 munkaviszonnyal nem rendelkező, az irodák nyilvántartásában szereplő ügyfél közül 10789-nek egy hónapon belül sikerült elhelyezkednie a munkaerő-közvetítő szervek ajánlatai alapján. Három hónapnál rövidebb időn belül 488-uknak kínáltak megfelelő állást, míg ennél tovább csak 185-en kényszerültek várakozásra. (MTI) Új körülmények A területen a gazdaságpolitikai munka fő irányát a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás előkészítése és a kibontakozási programból adódó helyi feladatok végrehajtása adta. Az országos pártértekezlet dokumentumaiban az ökonómiai kérdések a szokásosnál valamivel kisebb arányt képviseltek, megállapítható viszont, hogy a dolgozók féltik eredményeiket, s a fejlődés érdekében — vállalva a nehézségeket is — készek tenni. Ezzel együtt igényként fogalmazódott meg az is, hogy a tömegek többletterhei értelmes célok érdekében jelenjenek meg, s hosszú távon ne ütközzenek az egyén elképzeléseivel. A területen élők támogatják a reform következetes végrehajtását, külön figyelem kíséri a bérek, a piacgazdálkodás, a lakás- gazdálkodás, a vállalkozási lehetőségek, a szociálpolitika és a tulajdonviszonyok tekintetében végbemenő változásokat. A gazdasági-társadalmi kibontakozási program helyi végrehajtása folyamatos: az elhatározások szerint kézzelfogható előrelépés van az öntözés fejlesztésében, az intenzív kukoricatermesztésben, az állattenyésztési rekonstrukcióban, illetve az űj termékek megjelenésében. Lassabb viszont az elmozdulás az üzemi érdekeltségi formák kidolgozásában, főként a fizikai dolgozók körében. Ugyanez mondható el a műszaki fejlesztéssel kapcsolatban is. A tavalyi év végén, illetve az idei év elején egyszerre kellett megoldani a módosított adó- és árrendszerre való felkészülést, a tervelképzelések kialakítását, a termelés elindítását. Ugyanakkor a végrehajtási utasításokban olykor fellelhető ellentmondások némi bizonytalanságot teremtettek. Az üzemek mindegyikében — a gazdaságpolitikai célok meghatározásakor — napirendre került az, hogy növeljék a hatékonyságot, javítsák a termelékenységet, a foglalkoztatottság szintjét pedig vagy csökkentsék, vagy tartsák szinten, de előtérbe került a minőségjavítása, a beruházások lehetőség szerinti megvalósítása is. Ezzel együtt mindegyiküknek számolniuk kellett a nyereség — 15—65 százalékos — csökkenésével is. Természetesen a termelés bővítésének mértéke — és annak területei — változatos képet mutat. Ipar, mezőgazdaság, kereskedelem A mezőgazdasági üzemek első féléves tevékenysége eredményes volt. A térségben több állat- tenyésztési rekonstrukció már termelt az év első felében, s ennek kedvező jelei — technológiai fegyelem, jó minőség — már most is megmutatkoznak. Javulás van a tejtermelésben, viszont nem javultak a sertéstenyésztés pozíciói, a gyümölcsösökben pedig a fagykárok miatt 50 százalékkal csökkent a tervezett hozam. A zöldségtermesztés területén a korábbi jelzések ellenére semmilyen pozitív elmozdulás nem történt. A közösen művelt területek részaránya csökkent, de erősödött a háztáji és a nagyüzem közötti kapcsolat. Az ipari egységeknél ebben az időszakban is biztosított volt a termelés folyamatossága. A tőkés exportot a vállalatok többsége növelte (ezek között említhető a Mezőgép, a Háziipari Szövetkezet és a Finomszerelvény- gyár), de a szocialista export is a terv szerint alakult. Sajnos, az alapanyagok kiszámíthatatlan érkezése felduzzasztottá a raktárkészleteket. A termékszerkezet-váltás ebben a szférában lassú, de mégis törekvés van például az olcsóbb árfekvésű cikkek gyártására. A kereskedelemben a tavalyi év végén tapasztalható vásárlási láz, valamint az év eleji áremelkedések csökkentették az ’88-as év első két hónapjának forgalmát, ám június körül már 13 százalékos növekedés mutatkozott e tekintetben. A vendéglátásban az átlagosnál gyengébb volt a forgalom, ám ez alól az italboltok kivételt képeznek. Az áruellátásra összességében a kiegyensúlyozottság volt jellemző. A lakosság takarékbetét- és hitelállományáról elmondhatjuk, hogy 1988 elején csökkent a betétek növekedése. A hitelek utáni fokozott kereslet pedig megtorpant, viszont nőtt az értékpapírokba fektetett pénz értéke. A bérfejlesztési korlátokat — aminek mértéke mindössze 2,5—3 százalék természetesen mindenhol nehezményezik. A bruttó bérek kialakításánál főként a teljesítménybérekkel adódott feszültség, s ügy néz ki, hogy a személyi jövedelemadó sem oldotta meg az „eredményesebb munkáért több bért” elv érvényesülését. A pénzügyi területen érzékelhető jelenségek nagymértékben átrendezték a térség üzemeinek gazdálkodását: ezek a változások alapvetően orientálják helyzetüket, terveiket, mozgásterüket és kilátásaikat is. Eredmények, hiányosságok A vita összegzésekor elhangzott az is, hogy az idei gazdasági év előkészítése az eddigieknél elmélyültebb előkészítést kívánt meg, s ezeknek a követelményeknek sikerült is eleget tenni. A beszámolóból kiderül: bizonyos fokú elmozdulás figyelhető meg, méghozzá pozitív irányban. A mezőgazdaságban ez főleg az öntözés fejlesztésében, az állattenyésztő-telepek rekonstrukciójában, az iparban pedig az űj, korszerűbb termékek gyártásában mutatkozik meg. Ezzel szemben nincs kellő változás az érdekeltség, az ösztönzés és a műszaki fejlesztés területén. Itt meg kell jegyezni, hogy a siker elmaradása elsősorban nem helyi okokra (például anyagi lehetőségek szűkössége) vezethetők vissza. A párton belül lezajlott eszmecserék és beszélgetések — állapítja meg a beszámoló — jó hatással voltak a terület gazdaságpolitikájának kialakítására. A széles körű konzultáció keretében a partnérek egyetértettek a fő irány kiválasztásában, ám a részkérdésekben természetesen eltérő álláspontok is ütköztek egymással. Bevonulás a Magyar Néphadseregbe A Magyar Néphadsereg éves kiképzési tervének megfelelően, hétfőn és kedden bevonultak az újoncok. Többségük 20—21 éves, több mint 10 százalékuk nős, gyermekes és csaknem 80 százalékuk közép- vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Közöttük van az a mintegy 2900 fiatal is, aki előfelvételi nyert az ország valamelyik felsőfokú tanintézetébe; tanulmányait 12 hónapos katonai szolgálat letöltése után kezdi majd meg, s azt követően újabb 6 hónapra vonulnak be. A bevonulást követő 25 nap alatt az újoncok alapkiképzésen vesznek részt, melynek befejezése után — szeptember utolsó hétvégéjén — katonai esküt tesznek. Nyilvános katonai eskü Debrecenben, Gyöngyösön, Szombathelyen és Szikszón lesz. A katonafiatalokat alakulataiknál első alkalommal a jövő hét végén látogathatják meg hozzátartozóik. A katonai eskü pontos helyéről és idejéről a fiatadok levélben küldenek értesítést. VISA-hitelkártya magánszemélyeknek is A Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. szeptember elsejétől devizaszámlával rendelkező magyar állampolgárok számára is lehetővé teszi VISA-hitelkártya megvásárlását. Ugyancsak élhetnek ezzel a lehetőséggel a jövőben a banknál devizaszámlát vezető külföldi magán- és jogi személyek is. A magyar kiutazók a Lánchidat ábrázoló MKB-VISA kártyákat a világ több mint 160 országában, megközelítően 6 millió kereskedelmi helyen — bankokban, szállodákban, éttermekben, áruházakban és másutt — használhatják készpénz helyett, s a bankokban és az utcai pénzváltó automatákból a nap bármely szakában készpénzhez is juthatnak a kártyával. A korszerű, biztonságos és kényelmes-vásárlást biztosító VI- SA-kártya népszerűségét, sikerét jelzi, hogy a VISA-kifizetései 1988 első negyedévében — az előző év hasonló időszakához viszonyítva — kis híján 30 százalékkal emelkedtek és több mint 11 százalékkal nőtt a kártyatulajdonosok száma világszerte: jelenleg már 169 millió. A táskák hatvani „orvosa”... Bartók Imre a KIOSZ ezüstgyűrú's kisiparosa, 35 éve javítja a bőröndöket, táskákat Hatvanban. Ilyenkor iskolakezdés közeledtével sokasodik az idős mester munkája, több száz iskolatáska hibáit orvosolja a város és környékbeli diákoknak. Képeinken: Makárdi József né és Gábor fia Boldog községből jöttek. De nehéz az iskolatáska .. .(jobbra) Szabó Sándor felvétele, MTI Lehet jó üzlet a Föld megmentése? A környezetvédelem, a földi élet- körülmények megmentése nemcsak szükséges, hanem lassan jó üzletnek is ígérkezik. Legalábbis az Egyesült Államokban. Ha valami, ez a kilátás mindenképpen reményt keltő. Már megindult a verseny a nagy amerikai vegyipari cégek között azoknak az anyagoknak sok milliárd dollárosra becsült piacáért, amelyekkel helyettesíthető a klo- rofluorkarbon, közkeletű rövidítésével a CFC. Ez a rendkívül elterjedt szórópalackok tartalmának vivőanyaga, s a tudósok egy része ezt tartja felelősnek azért, hogy a felső légkör ózonrétege vészesen csökken, s a déli sarkkör fölött valószínűleg ki is lyukadt. A nemrég nyilvánosságra hozott nemzetközi felmérések szerint az ózonréteg azonban nemcsak a déli sark felett csők-, ken, hanem az északi féltekén is. A 25 és 40 kilométeres magasságban lévő ózon mennyisége 1969 és 1986 között 2,3 százalékkal kisebb a 80- ik és a 30-ik szélességi fok között, vagyis Észak-Afrikától Európán át egészen a Spitzbergákig. Szakértők szerint az ózonréteg minden 1 százalékos csökkenése 5-6 százalékkal növeli a rákos, különösen a bőrrákos megbetegedések kockázatát. Az ózon ugyanis szűri a nap ibolyántúli sugarait, s ez - a szűrés a földi élet egyik feltétele. Az ibolyántúli sugarak azonban felbontják a felső légkörbe került CFC-molekulákat, s a kiszabaduló klorin rombolja a három oxigénatomból álló ózonmolekulákat a már említett feltételezés szerint. A nagy nyugati vegyi gyárak ma jelentős összegeket ruháznak be a CFC-t veszélytelenül helyettesítő anyagok kutatására. Az amerikai Du Pont-nál, az ICI Americasnál, vagy az Allied Signalnál azonban figyelmeztetnek: a kilencvenes évek közepéig is eltarthat, mire megszületnek a kereskedelmi méretekben forgalmazható új anyagok. Kisebb társaságok ugyan már mostanában is előállnak alkalmasnak mondott anyagokkal, nekik viszont tőkére lenne szükségük ezek bevezetéséhez. A cégek természetesen üzleti titokként kezelik erőfeszítéseik méreteit, az eddigi CFC-gyártás adataiból azonban következtetni lehet a várható piac nagyságára. Most évente mintegy 950 millió tonna CFC-t gyártanak világszerte, 2,2 milliárd dollár értékben. Ebből 29 százalék az Egyesült Államokra jut. A világtermelés közel 25 százalékát egyedül a Du Pont adja, az a cég, amelynél a harmincas években a CFC-t feltalálták. Most a vállalatnál azt ígérik, hogy céljuk a CFC-gyár- tás megszüntetése. Más, kisebb társaságok újfajta anyagokkal kísérleteznek, amelyek azonban a CFC-nek csak egyik vagy másik felhasználását helyettesítenék. A Petrofirm kisvállalat például azt állítja, hogy az ATT távközlési társasággal együtt már ki is fejlesztett egy Bioact EC-7 elnevezésű anyagot, amely a CFC alkatrésztisztító funkcióját vehetné át. Nyilván ez a drágább megoldás, bár azt természetesen egyik vállalat sem ígéri, hogy a CFC-nél olcsóbb termékkel fog előállni. Sőt, vegyipari szakértők szerint az sem valószínű, hogy ezek a termékek egyáltalán megjelennek, mielőtt a CFC kezdene hiánycikké válni. Vagyis, nemcsak az erőfeszítések nagysága, hanem az üzleti érdek is indokolja a 6-8 éves határidőt, jócskán a kilencvenes évek közepéig. Akkor majd az a cég győz, amelyik már készen áll a helyettesítő anyagokkal. Aki most állna elő, csak elvesztegetné drága beruházásait — „ hiszen még bőven van CFC —, és titkának kiszolgáltatásával előnyhöz juttatná a versenytársakat. Vélhetnénk, az általános emberi szempont előbbrevaló az üzleti szempontnál. Ám félő, hogy ha az üzleti szempont nem érvényesül, nem jut kedv és pénz az emberi szempont érvényesítésére. Kivárja-e mindezt az ózonréteg? Remélhetőleg igen, egyébként mai világunkban más lehetősége nincs is.
