Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-21 / 226. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 21., szerda A céh hatékony szocialista gazdaság kialakítása Interjú Grósz Károllyal amerikai és aradi tárgyalásáról (Folytatás az 1. oldalról) onatkozó elképzeléseinket. A kölcsönösen előnyös külgazdasági kapcsolatoknak a jelentőségét hazánk életében, fejlődésében, azt gondolom, nem kell külön bizonygatni. Ezért vállalkoztam én magam is szívesen arra, hogy gazdasági programunk hazai hátteréről, várható előnyeiről és perspektívájáról személyesen tájékoztassam az érdeklődő szocialista és nyugati politikusokat, üzleti köröket, szakembereket. Azon túl, hogy mi is rendkívül sok tapasztalattal gazdagodtunk ezeken a látogatásokon, ebben látom elsősorban a külföldi partnerekkel létrejött találkozások célját és értelmét. Erről egyébként az amerikai és kanadai látogatásom során is meggyőződhettem. — A kormánybiztos fő feladata az üzleti lehetőségek minél teljesebb körű feltárása, s az, hogy elősegítse az amerikai és a magyar üzletemberek egymásra találását és együttműködését. A magyar gazdaság iránti érdeklődés az elmúlt időszakban ugyanis jelentősen megnőtt, ugyanakkor hagyományosan elég lassúak vagyunk a konkrét üzleti lehetőségek kihasználásában. — A magyar kivitel élénkülését, a külföldi tőke intenzív beáramlását azzal is elő akaijuk segíteni, már a jövő évtől, hogy a pénzügyi szigor fenntartása mellett a hatékony vállalatok a mainál lényegesen kevesebb adminisztratív kötöttséggel juthassanak forrásokhoz, köztük a gazdálkodásukhoz, fejlesztési tevékenységükhöz szükséges nem rubel elszámolású importhoz. A külföldi tőke érdeklődésének fokozatos növekedését várjuk attól, hogy a magyar gazdaságban lehetővé válik értékpapírok megvásárlása, és — amennyiben gazdaságunk érdekei úgy kívánják — külföldi cégek akár egyedüli tulajdonosai is lehetnek magyar területen működő vállalatoknak. Ez összefügg a társasági törvény életbeléptetésével, amely egyebek mellett lehetővé teszi magánszemélyek társulását, széles körű üzleti részvételüket, beleértve közös vállalatok alapítását is külföldi cégekkel. Rugalmasabb gazdasági szerkezet — Külföldön az eddigi jelek szerint különösen nagy érdeklődéssel várják az új társasági törvényt. Milyen irányelvek vezetik a kormányt ennek kidolgozásában és milyen eredményt várnak tőle? — A társasági törvény, jelentőségét tekintve, kiemelkedik a gazdaság működését szabályozó sok jogszabály tengeréből. Talán az sem túlzás, ha az államosításokkal állítjuk párhuzamba. Jelentősége abban van, hogy jogi kereteket teremt a kölönböző tulajdonformák hatékony működése számára. A tapasztalatok szerint ugyanis, ha a vállalkozóknak a tevékenységi formák széles választéka áll rendelkezésére és az adott lehetőségek között a körülményekhez képest legrugalmasabb vállalkozási formákat alkalmazhatják, ez hihetetlen dinamikát kölcsönöz a gazdaságnak. S ami még fontosabb, a lendületet nem elsősorban a külső erőforrások bevonása táplálja, hanem a gazdaságban mind a mai napig elfekvő, mozdulatlan vagyon működésbe hozása, a megfelelő érdekeltség megteremtése révén. — A társasági törvény tehát lehetőséget teremt egy rugalmasabb, alkalmazkodóképesebb gazdasági szerkezet kialakítására. Konkrétan három kedvező hatást várunk: a tőke hatékonyabb allokációját, a lakossági megtakarítások visszaáramolta- tását a gazaságba és a külföldi tőke nagyobb mértékű bevonása jogi és közgazdasági feltételeinek bővítését. — Sokan félnek attól, hogy a társasági törvénnyel veszélyeztetjük rendszerünk szocialista jellegét. Ám én úgy vélem, hogy ha a szocializmus hagyományos tulajdonformáihoz az idők folyamán olyan negatív lerakódások is társulhattak, mint a nemtörődömség, az együttműködésre való képtelenség, a bürokrati- zálódás és a rugalmasság hiánya, akkor ezek kiszűrésével a valóságban éppen a szocializmushoz kerülünk közelebb. A várhatóan megnövekvő gazdasági teljesítmények emberhez méltóbb életet tesznek lehetővé. Ugyanakkor a törvénnyel támogatott autonómia, az alulról való szerveződés és a különféle kollektív kooperatív megoldások szintén jól illeszthetők társadalmi, gazdasági céljainkhoz. Korszerű, hatékonyan működő szocialista gazdaság kialakítása a célunk, nagy hiba lenne, ha ezt a régi formákhoz való görcsös ragaszkodás akadályozná meg.” Tudományosműszaki együttműködés — A kifejezetten gazdasági szférán kívül milyen területen várható a kapcsolatok, az együttműködés kiszélesítése az Egyesült Államokkal és Kanadával? — A legszélesebb értelemben vett humanitárius területeken komoly lehetőségeket látok a kapcsolatok érdemi bővítésére. De engedje meg, hogy ezt egy szűkebb, bár mérhetetlenül fontos terület, a tudományos-műszaki együttműködés néhány konkrétumával érzékeltessem. — Mindenekelőtt a Magyar Tudományos Akadémia, a Nehézipari Műszaki Egyetem és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem által gondozott, illetve tervezett kapcsolatok számára egyengettük az utat. Az Egyesült Államok hat városában és a kanadai Torontóban folytak ígéretes tárgyalások. Emellett az egyetemek közötti kétoldalú tudományos kapcsolatrendszer kiépítésének ügye szerepelt napirenden (pl. közös szoftverfejlesztés). — Nagy teret kaptak a tengerentúli partnerek magyarországi nemzetközi menedzserképzőben való részvételének kérdései. Más konkrét, levélben megerősített visszajelzések is érkeztek, amelyek az érdekeltséget és a szándékok komolyságát mutatják. — Ezen túlmenően jelentős műszaki-tudományos vonatkozásai vannak három, most kezdeményezett együttműködésnek. Az első a Westinghouse által létrehozandó, magyarországi technológián belüli, minőségbiztosítási és termelékenységi központot érinti. A másik, a Torontóban létesített kapcsolat a Bell- Northem Research Ltd.-vel, a tudományos együttműködés témakörében. Végül szintén Torontóban az Ontario Hydro céggel és partnereivel állapodtunk meg az együttműködésről az atomenergetika fejlesztésében. — A tudományos-műszaki együttműködésnek ezek a kezdeti eredményei, úgy gondolom, joggal kelthetnek bennünk bizakodást a kapcsolatok elmélyítése és más területekre való kiterjesztése tekintetében is. Ezt csak megerősíti az a tény, hogy sem az USA, sem Kanada esetében nincs olyan megoldatlan politikai kérdés, ami gátolná gazdasági, tudományos, kulturális és egyéb kapcsolataink bővítését. Arad után — Milyen fejlemények várhatók a közeljövőben az aradi csúcstalálkozó után a magyarromán kapcsolatok terén? — Én mindenekelőtt a tárgyalások tényét tartom igen fontosnak, mert 11 év óta a két párt főtitkárai között nem volt*ehhez hasonló munkatalálkozó. Tárgyszerű, hasznos tanácskozás volt ez véleményem» szerint, mert megállapodtunk azoknak a kérdéseknek a további tanulmányozásában, amelyek megoldására mind a két fél részéről megvan a hajlandóság. A legnagyobb jelentőségű ezek között a gazdasági kapcsolatok magasabb szintre emelése és a turizmus fejlesztését is ilyennek tekintem. A találkozón sorra vettük a kapcsolataink szempontjából fontos valameny- nyi témát, de a dolgok természe-"* ténél fogva konkrét eredmények itt még nem születhettek. A közeljövő reálisan lehetséges fejleményének ezért a tárgyalások folytatását nevezném, elsősorban a szakterületek vezetőinek, képviselőinek kölcsönös látogatásai révén, de ha szükséges, a legmagasabb szinten is.-A két szomszédos ország kapcsolatainak javítását egyébként olyan lényeges ügynek érzem, amitől nem szabad sajnálni az időt, sem a türelmet. Lengyelország a kormány lemondása után Amire a júliusi szabadságukra induló kormánytagok álmukban se gondoltak volna, ami akár egy hónappál ezelőtt is inkább csak rosszindulatú politikai spekulációnak tűnt, az hétfőn valósággá vált. Lemondott a lengyel kormány, a képviselők egy ellenszavazattal, 17 tartózkodás mellett új kormány megalakítása mellett foglaltak állást. A háború utáni lengyel történelemben példátlan esemény új fejezetet nyithat az ország politikai gyakorlatában, ha egyáltalán indokolt a feltételes mód használata, hiszen a hétfői események után aligha lehet szó a jövőben az eddigi hatalomgyakorlás, a koalíciós politika korábbi modelljének életben tartásáról. A szejm hétfői ülésén egy újabb politikai tabu dőlt meg, hiszen bukott már meg Lengyelországban kormány, azaz váltottak már le kormányfőt, de ebben eddig soha sem játszott ilyen meghatározó szerepet maga a parlament, és a kormány leváltásával együtt soha eddig nem érte ilyen éles kritika magát a hatalomgyakorlás modelljét, a hárompárti koalíciós rendszert. Már a kormányváltás előkészítő szakaszában érezhető volt, hogy nem egyszerűen az aktuális miniszterelnök és miniszterei sorsáról készül dönteni a parlament. A kormány tevékenységéről véleményt mondani illetékes szejmbizottság három alkalommal is összeült, négy teljes napon át tanácskozott, amíg állást tudott foglalni a kormány alapos átalakítása mellett. A LEMP Központi Bizottságán kívül a szövetséges pártok ülésére is szükség volt ahhoz, hogy végül a pártok parlamenti frakciói szabad kezet adjanak képviselőiknek a szavazásra a kormány mellett, vagy ellene. A kormány lemondására voksolók szavazataikkal nem egyszerűen a kormány ellen, de a hatalomgyakorlás eddigi modellje ellen foglaltak állást. Ezt fejtették ki a szejm ülésén felszólaló képviselők pártjaik, parlamenti csoportjaik nevében. A közel harminc hozzászólás kivétel nélkül a társadalmi közmegegyezés, a hatalom bázisának kiszélesítése, a koalíciós pártok és a szejm- ben képviselt párton kívüli, mindenekelőtt keresztény, katolikus csoportok szerepének növelése mellett érveltek, egyben szorgalmazták — utalva a készülő kerékasztal-tárgyalásokra is — valamennyi lengyel politikai tényező aktív bevonásának fontosságát. Korábbi állásfoglalásaihoz hasonlóan a leghatározottabban a 245 képviselőt magáénak tudó LEMP után legtöbb parlamenti taggal rendelkező Parasztpárt, a ZSL követelte 106 képviselőjének nagyobb beleszólási lehetőségét a kormányzati munkába, egyenesen azt vetve a LEMP szemére, hogy egypártrendszerű, monopolisztikus sztálinista irányítási modellt tart fenn. Ugyanígy fogalmazott a Demokrata Párt, az SD, de a kisebb keresztény és katolikus csoportok is, amelyeknek képviselői között akadt olyan, aki Kereszténydemokrata, vagy úgynevezett Nemzeti Párt létrehozását szorgalmazta annak érdekében, hogy az egykori „Szolidaritás” szerinte szükséges felélesztése után az kizárólag szakszervezetként működhessen. A szejm ülésén teljesen világossá vált, hogy a lengyel parlament nem egyszerűen a jelenleginél alkalmasabb, hanem a politikai erőviszonyokat jobban tükröző, a lengyel társadalom pluralisztikus jellegét elismerő összetételű kormányzatot akar, olyant, amely nem egy párt, a LEMP politikáját valósítaná meg, hanem egy széles koalíció által kidolgozott programot, tehát nem a LEMP, hanem az egész szejm előtt felelne annak végrehajtásáért. Ennek az igénynek az elismerését jelenti a LEMP taktikája a szejmben és viselkedése voltaképpen saját kormányával szemben. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága — a korábbi gyakorlatnak megfelelően — minden további nélkül már hetekkel ezelőtt eldönthette volna a döntő többségében párttagokból álló kormány sorsát a párt illetékes fórumán: parlamenti többségét felhasználva a szejmben is leválthatta volna a Mess- ner-kormányt. A most választott eljárás, a felelősség átruházása a képviselőkre nem kizárólag a párton belüli, kétségtelenül létező véleménykülönbségeket tükrözi, hanem a .képviselőháznak szánt új szerep valóra váltásának első megnyilvánulása volt. A hétfői szejm másik fontos üzenete: végre határozott választóvonalat kell húzni a kormányzat, az állam végrehajtó szervei, a politikai hatalmi központok hatásköre és felelőssége között. Nem utolsósorban azért, hogy láthatóvá és jól elkülöníthetővé váljon a vezető feladatokkal megbízott személyek felelősségének határa. A lemondott kormányfő búcsúbeszédében arra figyelmeztetett, hogy a gazdasági reform Lengyelországban nem valósítható meg a társadalom áldozat- vállalása nélkül. Ugyanígy aligha elképzelhető a koalíciós hatalomgyakorlás új rendjének kialakítása vesztesek, ellentétek, viták és tényleges politikai feszültségek nélkül. Aligha van olyan széles koalíció és olyan rugalmas gazdasági-politikai program, amely minden létező és jogos érdeket egyformán tiszteletben tud tartani. Ezért is szóltak olyan sokan az ésszerű határok között mozgó és józan kompromisszumok szükségességéről éppen a lengyel gazdaság és az egész társadalom érdekében a szejm hétfői ülésén is. Bármilyen forradalmian új megoldásnak a szocialista társadalmi rend fejlődését, a lengyel állam stabilitását szabad csak szolgálnia. Zsebesi Zsolt KI Külpolitikai kommentárunk )— Ciprus zárt ajtók mögött Georgiosz Vasziliu ciprusi elnök és Rauf Denktas, az Ankarán lavül senki által el nem ismert „észak-ciprusi Török Köztársaság” vezetője múlt héten felújított érdemi tárgyalásainak kezdetét a kameráknak szóló mosolyok és kézfogások jellemezték — s a jó szándék, a megegyezési készség deklarálása mindkét részről. Aztán a hét végén bezáródtak az ajtók Oscar Camillionnak, az ENSZ-főtitkár ciprusi különmegbí- zottjának nicosiai rezidenciáján — a tárgyalások itt folynak, s megállapodásuk szerint a két fél a továbbiakban nem, csak az ENSZ-politikus nyilatkozhat. Nos, ez idő szerint Oscar Camillion úgy véli: a megbeszélések ritmusa felgyorsult, és valóban jó szándék nyilvánul meg mindkét oldalról. Legutóbbi találkozóján már nem ügyrendi, hanem valódi problémákról tárgyalt Vasziliu és Denktas. Augusztus végi genfi megállapodásukkal összhangban előzetes feltételeket senki nem támasztott és nem támaszthat, viszont lehetőségük van bármilyen — általuk fontosnak ítélt — probléma felvetésére. Feltételezések szerint ez a szakasz október végéig tart, amikor is a tárgyaló felek New Yorkba utaznak, hogy beszámoljanak eredményeikről Perez de Cuellar ENSZ-főtitkámak. Hogy miről fognak majd konkrétan beszámolni, az fogas kérdés; a ciprusi ügy túlságosan kusza és bonyolult ahhoz, hogy jó eséllyel lehessen találgatni. És karddal — mint a gordiuszi csomó — nem oldható meg: épp egy ilyen kísérlet, az athéni „fekete ezredesek” enozisszal próbálkozó 1974. évi ni- cósiai beavatkozása indította el az igazi bonyadalmakat. Akkor szállta meg Északon a sziget 37 százalékát Törökország, olyannyira nemzetközi jelleget adva az addig belpolitikai konfliktusnak, hogy mára talán már a megoldás is csak nemzetközi értekezlet lehet. Ez a gondolat. Vasziliutol nem idegen. Az eredményesség nagy kérdés azért is, mert az álláspontok között nem egyszerűen „komoly eltérések” vannak, hanem szakadék tátong. A görög ciprioták egységes és szuverén köztársaságot akarnak, nem két állam, hanem két közösség föderációját, egységes gazdaságot s mindenki számára szabad mozgást, illetve letelepedést, tulajdont és üzleti tevékenységet a sziget bármely pontján. Á föderatív kormányban és szerveiben lélekszámának arányában részesednének a közösségek. Az arányok: a-9251 négyzetkilométeres szigeten az eredeti ciprioták száma 670 ezer, ennek 80 százaléka görög, 18 százaléka török és van 2 százalék egyéb (örmény, maronita stb.). A török övezet területe nem lehetne nagyobb, mint e közösség aránya, s a határok amúgy is csaknem jelképesek lennének, hiszen bárki lakhatna bárhol. A mintegy 30 ezres megszálló török hadseregnek el kellene hagynia a szigetet, s a körülbelül 50 ezres törökországi bevándorló többségének úgyszintén; már csak azért is, mert a török megszálláskor lakhelyéről elűzött közel 200 ezer görög vissza szeretne költözni szülőföldjére. A török álláspont éppen Rauf Denktas megfogalmazásában a legszélsőségesebb. Az álláspontok tehát elég messze vannak egymástól. Egyfajta „tartózkodó optimizmusnak” mégis hangot adott még maga Vasziliu elnök is. S itt nemcsak arról van szó, hogy — ezek is az ő szavai — Ciprus nem maradhat ki az egész világot átfogó békefolyamatból, amely a ciprusi kérdésben érdekelt Görögország és Törökország hagyományosan rossz viszonyának javulásában is megnyilvánul ma már. Hanem főként talán arról — amit a pragmatikus Vasziliu remélhetően ügyesen kihasznál, s amit Denktas sem hagyhat figyelmen kívül —, hogy Ciprus török övezete gazdaságilag az ide pumpált ankarai milliók ellenére nagyon szegény a virágzó göröghöz képest. S e tendencia gyökeres megváltozása csak a görög elképzelés valamilyen formában történő megvalósításától, az egész szigetre kiterjedően egységes gazdaságtól remélhető. Ennek felismerése már az „észak-ciprusi Török Köztársaság” ellenzéki sajtójában is gyakorta megfogalmazódik. A ciprusi-ciprusi párbeszéd mindazonáltal nem lesz sem könnyű, semrövid.Ám vagy hat hét múlva az talán már látható lesz: mennyire megalapozott egyes athéni kommentátorok „politikai áttörést” ígérő jóslata. Nagy Károly Sevardnadze Dániában Hivatalos látogatásra Dániába érkezett kedden Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter. Az északi ország tagja a NATO- nak és az Európai Gazdasági Közösségnek. A szovjet külügyminiszter érkezésekor a koppenhágai repülőtéren elmondotta, hogy elsősorban a kelet-nyugati szembenállás mérsékléséről kíván tárgyalni dán kollégájával, Uffe El- lemann-Jensennel. Ezen belül szó lesz az európai hagyományos fegyverzet és a haderők csökkentéséről, valamint arról, hogy korlátozni kell a haditengerészeti tevékenységet az Észak-Euró- pához csatlakozó tengereken. Sevardnadze közölte, hogy kereskedelmi, kulturális és humanitárius ügyeket is megvitat Koppenhágában. Nyugati hírügynökségek arra hívják fel a figyelmet, hogy a Szovjetunió az utóbbi időben élénkítette diplomáciai tevékenységét az észak-európai országokban, erősíteni igyekszik biztonsági és kereskedelmi együttműködését a térség államaival. Utalnak arra, hogy Nyik- olaj Rizskov szovjet kormányfő az idén két észak-európai országot is felkeresett — Svédországot és Norvégiát. A szovjet hírügynökség a látogatás céljai közül kiemeli: a koppenhágai megbeszéléseknek hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy Észak-Európában mérséklődjék a katonai szembenállás. A TASZSZ ennek kapcsán emlékeztet Mihail Gorbacsov mur- manszki javaslataira. 1987 októberében a szovjet pártvezető egyebek közt azt indítványozta, hogy Észak-Európa váljék atomfegyvermentes övezetté, s a NATO és a Varsói Szerződés kezdjen tárgyalásokat a Baltitenger, az Északi-tenger és a Grönlandi-tenger térségében folytatott katonai tevékenység korlátozásáról. Javasolta továbbá, hogy az észak-európai térség legforgalmasabb polgári tenger- hajózási útvonalain és tengerszorosaiban tiltsák meg a haditengerészeti tevékenységet. A Reuter hírügynökség emlékeztet arra, hogy Dánia annak idején elutasítóan fogadta a murmanszki javaslatokat. Az akkori dán védelmi miniszter, Bernt Johan Collet kiegyensúlyozatlannak nevezte a javaslatcsomagot, és úgy vélekedett, hogy elfogadása ártana az észak-atlanti szövetségnek.
