Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-21 / 226. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 21., szerda 3 Forgalomcsökkenés a vendéglátásban és a ruházaticikk-kereskedelem- ben — Nagyobb választék füstöltárukból, sajtfélékből, sörből, darabolt baromfiból — Nem tudják kielégíteni az építkezők igényeit Áruforgalmi jelentés A Kereskedelmi Minisztérium most közzétett áruforgalmi gyorsjelentése arról ad számot, hogy a kiskereskedelem január­tól augusztus végéig 435,2 milli­árd forint értékű árut értékesí­tett. Folyó áron 10,9 százalékkal nagyobb, összehasonlítható áron 5,2 százalékkal kisebb volt a for­galom, mint tavaly ilyenkor. Ez azt jelenti, hogy az idén nyolc hó­nap alatt 5,2 százalékkal keve­sebb árut vásárolt a lakosság, 10,9 százalékkal nagyobb össze­gért. A forgalomcsökkenés külö­nösen a vendéglátásban és a ru- házaticikk-kereskedelemben számottevő, 17,2, illetve 13,7 százalék. Az adatokból kitűnik, hogy a lakosság készpénzbevéte­leinek a korábbiaknál kisebb há­nyadát fordítja bevásárlásokra: az elmúlt év első nyolc hónapjá­ban 100 forint bevételből átlago­san 74,28 forintot költöttek el az üzletekben, idén ebben az idő­szakban csak 72,83 forintot. Az augusztusi áruellátásról a jelentés megállapítja, hogy az élelmiszer-kereskedelem a nyári főszezonban megfelelően gon­doskodott a vásárlókról. A tava­lyihoz képest bővebb választékot kínál füstöltárukból, sajtfélék­ből, sörből, darabolt baromfiból. A korábbiaknál több volt viszont a kifogás a hűtőtárolást igénylő cikkekre, amelyek a nagy meleg­ben gyakran megromlottak. Ugyancsak a hosszan tartó káni­kula miatt növekedett az igény a féltartós és tartós tej iránt, ám ezekből a termékekből nem volt elegendő. A meglévő hiányossá­gok, a helyenként tapasztalható áruutánpótlási gondok ellenére összességében javult az élelmi­szer-kínálat az egy évvel koráb­bihoz képest. Az augusztus első két hetében lebonyolított nyári kedvezmé­nyes vásár mindössze 3,7 száza­lékos forgalomnövekedést ered­ményezett. A hónap folyamán a viszonylagos árubőség mellett * sem tudott a kereskedelem fo­lyamatosan eleget tenni az igé­nyeknek. Az iskolakezdet előtt több helyütt hiányoztak a boltok polcairól a kamasz méretű öltö­nyök és pantallók, és hiány volt a mind keresettebb farmer alap­anyagú és egyéb méterárukból. Az utóbbi időben egyre töb­ben szeretnének vékony pamut méterárut vásárolni, hogy otthon készítsék el a fehérneműket, amelyeknek konfekcióban igen magas az ára. Ezekből az anya­gokból a kereskedelem nem tud­ja kielégíteni az igényeket. Augusztusban a korábbiaknál jobb volt a kínálat hagyományos és félautomata mosógépekből, centrifugákból, ötven literesnél nagyobb villanyboylerekből, asztali és sztereo rádiókból, feke­te fehér és színes televíziókból egyaránt. Továbbra sincs azon­ban elegendő hazai gyártmányú automata mosógép, hűtőszek­rény, s egyre inkább hiánycikk a fagyasztóláda és -szekrény. Romlott a boltok választéka a háztartási vegyiáruk egy részé­ből, egyebek közt babaápolósze­rekből, fogkrémekből és cipő­krémekből. Több helyről jelez­ték a kereskedők azt is, hogy nem tudnak kellő mennyiségű szinte­tikus mosogatószert és pipere- szappant beszerezni. E cikkekből kevesebb van, mint tavaly au­gusztusban volt. Változatlanul élénk a forga­lom a Tüzép telepeken. Az ellá­tás cementből, mészből és mész- hidrátból megfelelő, romlott vi­szont a tetőfedő anyagok, geren­dák, valamint a parkettafélék kí­nálata. A többi építőanyagból nem rosszabb a választék, mint korábban volt, az akadozó áru­utánpótlás miatt azonban a ke­reskedelem nem tudja megfele­lően kielégíteni az építkezők igé­nyeit. A gyorsjelentés ezúttal foglal­kozik az áruforgalom jövőbeni várható alakulásával is. Eszerint a kereskedelem az év hátralévő részében a vásárlások további csökkenésével számol, azaz, hogy a tervezett 3,2 százalékkal szemben legalább 4,3 százalék­kal kisebb lesz az összehasonlít­ható áron számolt forgalom a ta­valyinál. Különösen a vendéglá­tás és a ruházaticikk-kereskede- lem értékesítésének további csökkenésére számítanak. Mi­után a lakosság további áremelé­sektől tart, számítani kell bizo­nyos mértékű felvásárlásra is, el­sősorban a nagyobb értékű tartós fogyasztási cikkek körében. A kereskedelemnek gondot okoz, hogy sok helyütt még nem hever­ték ki a múlt évi felvásárlásokból adódó megterhelést, így jó né­hány termékből — például az építőanyagok egy részéből — azóta sem tudják a megfelelő mennyiséget kínálni. A vásárló­kat nem nagyon tudják biztatni, mert az igényeket nagyon nehéz felmérni, s elképzelhető, hogy néhány árucsoportból túlkínálat lesz, s mások továbbra is hiá­nyozni fognak a boltokból. Szakács- és cukrászolimpia Frankfurtban A desszertek „mérnöke”... Hogy az élet nem egy habos torta, azt mostanság már min­denki tudja. Talán ezért is von­zódnak egyre többen (amúgy konkrétan is) az édességekhez. Van, aki nyíltan és önfeledten, van, aki titokban habzsolja a kü­lönféle nyalánkságokat. Igen ám, de ezeket a finomságokat először meg kell álmodni és ter­vezni, sőt el is kell készíteni azo­kat. Nemrégiben Egerbe költözött egy itthon, de külhonban is is­mert cukrászművész, akit Kop- csik Lajosnakhívnak. Munkájá­ról és arról a közelgő nagyszabá­sú nemzetközi versenyről kér­dezzük őt, amelyet októberben rendeznek meg a nyugat-német­országi Frankfurt városában. — Sajószentpéteren szület­tem — kezdi a bemutatkozást a mestercukrász — s tulajdonkép­pen teljesen véletlenül kerültem a szakmába. Az általános iskola befejezése után cipőbolti eladó­nak akartam menni, de az üzlet­ben akkor nem volt hely, s így nem tudtak alkalmazni. Aztán észrevettem a táblát a maszek cukrász házán, amely azt közöl­te: Tanulót felveszek! Nos, ott dolgoztam egy darabig, ám ké­sőbb (mint az állami cég konku­rensétől) elvették az ipart — ez az ötvenes években történt —, s így lettem én segédmunkás a borso­di vendéglátónál. Ezt követően itt szereztem meg a szakmunkás- vizsgát, s ennél a vállalatnál is maradtam mostanáig. Huszonöt évig dolgoztam a kazincbarcikai (mint vezető is) cukrászüzemben és nem is gondoltam arra, hogy maszeknak menjek, hiszen jól éreztem ott magam. — Akkor végül is miért hagyta el korábbi üzemét és városát? — Először is egészségügyi okokból: az orvos azt javasolta, költözzek egy jobb levegőjű kör­nyékre. Aztán meg a fiam most végzett az orvosi egyetemen, s itt kapott fogorvosi állást. így hát végül is Egerre esett a választás, ahol is a Panoráma Vendéglátói­pari Vállalat egri cukrászüzemét vezetem majd. — Úgy tudom, hivatását nem­csak a mindennapi munka során gyakorolja... — Valóban, az igazi erőpró­bát számomra a hazai és nemzet­közi cukrászversenyek jelentik. Itt élem ki magam igazán. Talán nem hat dicsekvésnek, ha el­mondom, a hetvenes évektől kezdődően mindössze egy vetél­kedőn lettem második, a többit megnyertem. Ezek közül szíve­sen gondolok a két évvel ezelőtti luxemburgi világbajnokságra, ahol csapatban és egyéniben is aranyérmet kaptam. De szép emlékek fűznek a Svájcban és az Ausztriában rendezett sereg­szemlékhez is. A legközelebbi nagy szakács- és cukrászrendezvény Frank- furtbvan lesz. S most erre készü­lök: majd minden időmet és energiámat a felkészülés köti le. Talán el sem hinné az ember, mennyi feladat adódik ilyenkor. A kelyhek, a tálak, a poharak, a tálcák és alátétek tervezése és el­készítése. Ezt persze egyedül képtelenség teljesíteni. A Pano­ráma mellett a Parádi Üveggyár és az Egervin is nagy támogatást nyújt számomra. A napokban került sor egyéb­ként a budapesti Átrium Hyatt Szállóban a magyar csapat fő­próbájára, ahol is „élesben” ját­szottuk le az olimpiai menünket. A csapat tagjai között van a Tű­nő, a Novotel, az Átrium Hyatt és — rajtam keresztül — a Panorá­ma Vendéglátóipari Vállalat szakembere is. — Az olvasók közül bizonyá­ra kevesen tudják, hogyan is zaj­lik le egy ilyen színvonalas gaszt­ronómiai vetélkedés. Beavatna minket mindebbe? — Nagyon szívesen. A sza­kács- és cukrászolimpia (ame­lyet mindig a nyári sportolimpia évében tartanak meg) egyébként nem egyszerűen csak verseny, hanem a szakmával összefüggő bemutató, verseny és rendez­vény is egyben. A versenyen egy üvegkonyhában nagyszámú kö­zönség előtt készítjük el a fogá­sokat — 150 főre — majd a kész ételeket a nézők megvehetik és elfogyaszthatják. Minderre tehát október 16-án kerül sor. — Befejezésül — mondhatni desszertképpen — elmondaná, miből áll majd az a bizonyos olimpiai versenymenü ? — Szívesen. Az első fogás: tárkonyos bárányleves, a máso­dik : orosházi libamell lesz, végül pedig (ezt készítem én) a tejszí­nes egri szőlőspohár zárja a sort... (havas) Magyar — NDK együttműködés Négyütemű Wartburg és mikroelektronika Külsőre nem sok az újdonság, ám a motorháztető alatt négy ütemű Otto motor lapul — a kép a lipcsei vásáron készült (MTI külföldi képszerkesztőség) Az új négyütemű Wartburg a szakemberek információja sze­rint kevesebb üzemanyagot fo­gyaszt, kisebb zajjal üzemel és kevésbé környezetszennyező, .mint a régi típus. A zajértéke és a kipufogó gáz kibocsátása megfe­lel a nemzetközi előírásoknak. E technikai újdonságok mellett modernebb belső kiképzésével is vonzó. A 1,3 jelű Wartburgot el­ső alkalommal — a napokban — az Őszi Lipcsei Vásáron mutat­ták be a nagyközönségnek. Kül­földön a Budapesti Nemzetközi Vásár a hivatalos bemutató első színhelye. A két kiállított autóval együtt érkeztek Budapestre a tesztmodellek is. Frank Würzburg, az NDK Bu­dapesti Nagykövetsége kereske­delempolitikai osztályának munkatársa elmondta: az idén — s erre jó alkalom a BNV is — megkezdődhetnek a tárgyalások az új Wartburg jövő évi magyar- országi szállításáról. A széria- gyártás az év végén indul meg az NDK-ban. — Hány Wartburgra számít­hatunk? — A hosszú távú egyeztetés szerint az ötéves átlagnak megfe­lelően évente 14 ezer Limousint és 600 kisteherautót szállítunk. Jövőre is ennyi várható. Ennek ellenére nem kizárt a kontingen­sen kívüli, külön megállapodás szerinti némi többletszállítás. — És a Trabantokkal mi a helyzet? — Az 1989-es őszi BNV-n ta­lán láthatja majd a nagyközönség az új, négyütemű változatot. — Milyen megbeszélések vár­hatók a BNV-n? — tettük fel a kérdést Falk Richter kereskedel­mi attasénak. — Az idén már az 1989-es szerződések előkészítő tárgyalá­sai folynak. Azért is, mert a köl­csönös szállítások üteme megfe­lelő. Némileg, 3 százalékkal jobb az NDK-teljesítés, de az év végé­ig mindén bizonnyal a magyar export is utoléri a tervezett mennyiséget. És akkor — csak­úgy, mint tavaly — fizetési mérle­günk kiegyensúlyozott lesz. — Milyen összegről van szó? — Az idén 1,93 milliárd rubel a kölcsönös áruforgalom. Jövőre bizonyára átlépjük a „bűvös” ha­tárt, a kétmilliárd rubelt. Ezt alá­támasztja, hogy a fémfeldolgozó iparban számítunk jelentős szer­ződésekre. És hogy továbbra is érvényben maradnak a mező- gazdasági gépgyártásban, a jár­műgyártásban érvényes együtt­működési, kooperációs kapcso­lataink. — Említene néhány jelentő­sebb, új együttműködési terüle­tet? — Miniszteri szintű megálla­podás van a mikroelektronika te­rületén, a magyar Mikroelektro­nikai Vállalat és az NDK-beli Mikroelektronikai Kombinát között. A rögzített megállapodá­sokon kívül a két vállalat 4 és fél millió rubel értékben kereskedik egymással. Oly módon, hogy ak­tív félkész elemeket szállítunk Magyarországra, itt késztermék­ké dolgozzák fel, és annak egy részét visszaszállítjuk az NDK- ba. Emellett a magyar cég számí­tógép-vezérelt mikroelektroni­kai tesztelőket szállít az NDK- ba. A járműelektronikában is élénk a termékcsere. Magyar ön­indítók, dinamók működnek csaknem valamennyi NDK-beli építőipari gépben, teherautó­ban. — Hogy a magyar piacot, a magyar szakembereket és a ma­gyar ipar produktumait milyen fontosnak tartjuk, annak bizo­nyítéka az NDK rendszeres rész­vétele a BNV-n — folytatja a ke­reskedelmi attasé. — De ezen kí­vül is megannyi saját kiállítást, szimpoziont, találkozási lehető­séget szervezünk a két ország szakemberei számára. Csak né­hányat említek meg közülük. A közeljövőben a Robotron Kül­kereskedelmi Vállalat irodatech­nikai és személyiszámítógép-ki- állítást rendez Budapesten. A napokban adja át az NDK cég a 300. kotrógépét magyar partne­rének. Ünnepélyes alkalom lesz Gyöngyösön a külszíni fejtésen használt lapátkerekes kotrógép üzembe helyezése. S az idén még több nagy részegységet ad át az NDK cég, és rövidesen sor kerül a 60-as években szállított külszí­ni fejtésen használatos berende­zések nagy rekonstrukciójára. Ilyen és hasonló hosszú távú vagy alkalmi együttműködések színezik megbízható, átgondolt kereskedelmi-gazdasági kapcso­latainkat. Kádár Márta Gyorshajtók, elsőbbségtáblát nem ismerők... Kimerészkedhetünk-e az utcára? Az aggály sajnos, nagyon is jogos: kimerészkedhetünk-e az utcára, a közutakra?! Ha fellapozzuk például az Egri Rend­őrkapitányság közlekedési alosztályának összesítő értéke­lését, még inkább az előbbi kétely fogalmazódik meg. A ta­valyi és az idei esztendő első hat hónapját összehasonlítva, ki kell jelentenünk: a megyeszékhelyen és körzetében rom­lóban a közlekedési morál. Elég elöljáróban egyetlen tény lejegyzése. Az említett időszakban a múlt évben 109, most viszont 146 baleset történt. Több a halott! A közutakon 1988 első fe­lében 34 százalékkal emelkedett a személyi sérülésekkel is együtt járt ütközések, gázolások, kicsú­szások, felborulások száma. A leginkább aggasztó: a tava­lyinál hattal többünket hiába vártak haza! Tízen haltak meg baleset miatt. Teljességgel érthe­tetlen, hogy a rengeteg figyel­meztetés ellenére ismét volt tra­gikus szerencsétlenség — még­hozzá két halálos — közút és vas­út kereszteződésében. Az sem éppen megnyugtató adat, hogy ötveneggyel többen sérültek meg — súlyosan, illetve könnyebben —, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Pontosan 181-en. Érdekes, hogy napjaink­ban főleg a lakott területeken kí­vül lankad el a járművezetők fi­gyelme. Sok esetben bizony en­nek beláthatatlanok a következ­ményei. Nyilván nem meglepő, hogy településeink közül az átmenő forgalommal „megáldott” falvak — Makiár, Andornaktálya, Ver- pelét, Pétervására — vezetnek a szomorú statisztikában. A város­ban, vagyis Egerben pedig az út­kereszteződések az igazán veszé­lyes helyek. Annak ellenére, hogy közlekedési lámpák soka­ságával találkozhatunk... Nem árt azt sem tudni, hogy pénteken és szombaton, általá­ban pedig délután 4 és este 8 óra között kell a legóvatosabbaknak lennünk. Mit számít a piros!? Elengedhetetlen természete­sen az okok feltérképezése. Min­dig meg is teszik a szakemberek. Különösebb újdonságokról azonban ezúttal sem számolhat­nak be. A „bonyodalmak” több mint egyharmada arra vezethető vissza, hogy a közlekedők nem helyesen választják meg a hala­dási sebességet. Mind gyakoribb emellett a fölösleges türelmet­lenség a kereszteződésekben is. Huszonnégy eset lett volna elke­rülhető, ha a kötelezett a nor­máknak megfelelően megadja az elsőbbséget. Az agresszív vezeté­si stíluson túl a figyelmetlenség, az elmélázás, a hányavetiség, va­lamint az intelligencia hiánya is elég sokszor előidézője a „csatta­násnak”. A személygépkocsik irányítói, továbbá a segédmotor-kerékpá­rosok és — nem tévedés! — a gyalogosok okozták a megye- székhelyen és körzetében a leg­több balesetet. Éppen nyolcva­nat, vagyis az összesnek az 55 százalékát. Előfordulnak elképesztő köny- nyelműségek is, amelyek igazol­ják a feltevést: sajnos egyre töb­ben veszik semmibe a Kresz előí­rásait, nemtörődöm módon, má­sok épségét veszélyeztetve furi­káznak fel, s alá. íme a példa: Egerben egy forgalmas kereszte­ződésben Minolta hátfalas auto­mata fény képezőgéppel felszerelt kocsival ellenőrizték a közleke­dők viselkedését. Leginkább ar­ra voltak kíváncsiak, mennyien mennek át a piros jelzésen. Két nap alatt 72 járműről készült fel­vétel, amint vezetőik megszegték ezt az elemi szabályt! Nem volt kivétel a taxi, az autóbusz, de még az oktató gépkocsi sem! A szankció különösképpen szigorú: ötezer forintig terjedő pénzbírság, s a vezetői engedély bevonása két hónaptól egy évig. Utóbbi büntetés eléri a hivatásos gépkocsivezetőket is. Azt persze valamennyien tud­juk, a legnagyobb büntetés vala­mennyiünk számára embertár­saink esetleges megnyomorodá- sa, és olykor — remélhetőleg mi­nél ritkábban — halála. Talán er­re is gondolnunk kellene, amikor motorra vagy volán mögé ülünk... (Sz. Z.)

Next

/
Thumbnails
Contents