Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-17 / 223. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 17., szombat MŰVÉSZET — KÖZMŰVELŐDÉS 7. Tanév eleji gondolatok A pedagógus legyen egyéniség Nehéz gazdasági, társadalmi helyzetben vagyunk. Ügy is fogalmazhatunk: kritikus időszakot élünk át. De az új tanév kezdetén, az országos pártértekezlet döntései, illetve az azokat követő intézkedések után elmondhatjuk: van programunk a társadalmi, gazdasági kibontakozáshoz. Igaz ugyan, hogy ez szinte minden társadalmi réteget negatívan érint, ezért nem könnyű elfogadni. Nem jó most a közhangulat. Türelmetlenség, elégedetlenségjellemző sok helyen, sőt a szükség —- amelyről tudjuk, hogy nagy ár — szilt - tén megjelent a társadalom egyes rétegeinél. A nehéz, ellentmondásos helyzet nem hagyja érintetlenül az oktatást, az iskolát. Annál inkább nem, mivel a rangsorolásban nem az oktatás, hanem a gazdaság kérdései állnak az első helyen. Bizony szűkösek a keretek, ezért igen nagy takarékosságra, s emiatt hatékony felhasználásra van szükség. Ugyanakkor akadnak lehetőségek, tartalékok, melyek kihasználásával fejleszteni lehet a munkát. Kell is, hogy több eredmény szülessen, mivel a gazdasági, társadalmi megújulás az eddigiektől eltérő impulzusokat, új utakat követel az iskolától. A mai társadalom a művelődéspolitikában is megújulást kíván, amelyet a gazdasági kibontakozással szoros összefüggésben kel! megfogalmazni és elvégezni. Antik kandeláber A gyarmati időkből származó díszes kandeláber a dél-ausztrál nagyváros egyik hídján. (MTI Külföldi Képszerkesztőség) Mindennapi nyelvünk nrt w * mm * íanM ialalko&asmnk az „ördöggel”...?! Derékszíj szorító időszakban ez emberpróbáló feladat. Nem a legkedvezőbb ez a starthelyzet. Igazából persze nem is az, hiszen az oktatáson belül a megújulás korábban indult. Az 1982-es oktatáspolitikai határozattal, majd folytatódott tovább 1984-85- ben, míg megszületett, s immár zsendül az új oktatási törvény. A kezdeményezéseket a nehézségek ellenére is tovább kell vinni. Lenni kell annyi erőnek, ötletnek, szellemnek, kitartásnak, egyszóval kurázsinak, hogy újabb szellemi energiák szabaduljanak fel a hatékonyabb, eredményesebb oktatás és nevelés érdekében. Ezt szolgálhatja az az irányítói, vezetői feladat is, hogy nagyobb alkotó öntevékenységre serkentsük pedagógust és diákot: minden kisebb- nagyobb közösséget. Az iskoláknak, s az azokban dolgozó pártalapszer- vezetek segítségével a demokratikus közösségi élet színterévé kell válniuk, hogy legyen hol megtanulni a kapcsolatteremtést, a konfliktuskezelést, a döntéselőkészítést. A gyermekeknek az iskola szolgál a társadalom első modelljéül. Hozzá fűződő viszonyuk meghatározza a társadalom egyéb intézményeihez való kapcsolódásukat is. Minta tehát az alma mater a diák számára. Ez nagy felelősséget ró a pedagógusra, az oktatásban dolgozóiba. Kevés önmagában — bár ez is nagy és tiszteletreméltó dolog -, ha valaki jó szaktanár. Az igazi pedagógusnak azonban nyitottnak kell lennie politikai, társadalmi kérdések iránt is, hogy segíthessen tanítványainak eligazodni a világ dolgaiban. Vállalnia kell a tisztázó párbeszédeket, hiszen a vita elengedhetetlen a nevelésben. Ez nem csorbítja, hanem növeli a tekintélyt. Elismerést válthat ki a tanítványokból, a szülőkből, az iskola társadalmi környezetéből. Mindehhez persze igen nagy és sokoldalú felkészültség szükséges. A politikai iskolázottság elengedhetetlen a pedagógus számára. A politikai intézmény- rendszer működésének megismerése, a tájékozottság, a folyamatok elsajátítása ma már szükséges a felnőtt életre való felkészítésben, vagyis a nevelésben. Ez igen fontos a pedagógiai folyamatban. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az oktatáspolitika alapvető feladata. Ha a diákok olyan közegben élnek, ahol nem lehet vitatkozni, érvelni, nem alakul ki vitakultúrájuk, ellenben konfliktuskerülőkké válnak. Pedig a társadalom joggal várja el a problémamegoldásra nevelő pedagógiát. Ez az igazi jövőnek való nevelés, amihez előretekintés, koncepció kell! Nagyszabású nemzetközi kiállításokra várják ezekben a hetek- ben-hónapokban a Szépművészeti Múzeum jeles műtárgyait. A berlini Pergamon Múzem- ban októberben nyíló, majd Európa több fővárosában bemutatkozó Az etruszkok világa című tárlatra mintegy 70 tárgyat kölcsönöznek. Az i.e. VIII.-II. században az itáliai Tiberis és Amo folyók által határolt területet lakó etruszkok virágzó művészetét Néhány évvel korábbra visszatekintve Heves megye oktatásügyére világosan látszik, hogy szinte mindig a kényszer szülte koncepcióinkat. Elég, hacsak a demográfiai hullámok fogadására gondolunk. Szinte csak kullogtunk az események után, még ha hozzá is tesszük, hogy a szükségből óvodák, iskolai tantermek teremtődtek. Az is jó dolog, hogy várhatóan a középfokú tanintézetek is képesek fogadni a nagyobb létszámú tanulócsoportokat, mert elegendő tanterem áll rendelkezésre. De előre kellene látnunk, hogy mi legyen a képzési struktúra, merre mozduljon, beleértve a felnőttképzést és esetleg az átképzést is. Meg kell fogalmazni, hogy mit kíván a jövő ipara, mezőgazdasága a mai iskolától. Kényszer szülte az általános művelődési központok létrehozását is. Ma már elmondhatjuk, hogy szerencsére. Jó eredményeket, valódi közösségszervező erőt mutatnak fel, ahol a helyi irányítás fölismerte ennek a sajátos intézménytípusnak a jelentőségét. Továbbra is támogatjuk ezek létrejöttét: jó gyakorló színtéréi a helyi társadalmi és közéletnek, hajói kamatoztatják szervező erejét. Ezenkívül minden kulturális mozgalmat, egyesületet, szövetséget, klubot támogatni kell, amely helyes célok eléréséhez kér segítséget a pedagógusoktól, a helyi értelmiségtől. Nem kell várni azt, hogy az új művelődéspolitikai koncepció tézisekbe szedje a tennivalókat. Szükséges a helyi művelődés- és oktatáspolitika. A helyi vezetésnek meg kell fogalmaznia, hogy mit vár, mit enged és mit nem. Ezeket a kérdéseket helyben kell eldönteni, az oktatási intézmények igazgatóinak, pártvezetőinek. Az eredmények túl is nőhetnek persze a falu vagy a város határain. Örvendetes az amatőr csoportok sikeres szereplése, a módszertani kérdések megoldása érdekében végzett munka, a kísérletekre való vállalkozás. Oktatáspolitikai koncepciónk fő eleme ma az oktatási törvény végrehajtásának segítése, az iskolai önállóság kibontakoztatása. Ebben — az anyagi és egyéb személyi feltételrendszeren túl — elsősorban a vezetésre alkalmasak bátorítása révén juthatunk előre. Igen nagy jelentősége van ma a vezetői bátorságnak. Olyan emberek kellenek, akik vállalják a vezetői munkával járó küzdelmet, meg tudják nyerni munkatársaikat, és meg tudják győzni elképzeléseik helyességéről az irányítóikat. A kettős szorítást vállalni kell. Grósz Károly mondta beszédében a pártértefelelevenítő kiállítás az NDK, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és a Szovjetunió nagy múzeumaiban őrzött etruszk emlékeket vonultatja fel. A tervek szerint mintegy 800 tárgyat tartalmaz majd a bemutató, amelyek közül kiemelkednek a berlini múzeum nagyméretű kőszobrai és teljes síregyüttesei, a leningrádi arany ékszerek, s a vázafestészet, a bronz és agyag kisplasztika remekművei. A bukezlet után: ”A munkában kulcskérdés a kádermunka, egyre inkább meghatározó a vezetők alkalmassága vagy alkalmatlansága. ” Hangsúlyozta azt is, hogy a magyar társadalmat nagyobb veszteség éri "a tehetségtelen vezetők miatt, mint a meg nem oldott problémák miatt”. . Az intézményvezetők pályázati rendszere minden jószándékú törekvés ellenére gondokat és problémákat vet föl a kiválasztásban. A követelmények és engedmények mérlegelése során gyakran az utóbbiak mellett dönt a tantestület. Nem vállalja a koncepciózus vezetőt. Szükséges tehát a valódi érték figyelembe vétele, az eljárásrend szabályainak tisztázása, további értelmezése, a hatáskörök, a sorrendiség ésszerű gyakorlása, hogy az adott posztra a legalkalmasabb kerüljön. Az, aki vállalkozik, akinek van távlati elképzelése, meg tudja nyerni a tantestületet, saját arculattal rendelkező iskolát képes kialakítani. Fontos, hogy meglegyen a vezetői munka presztízse, anyagi és erkölcsi elismerése, hogy a legjobbak jelentkezzenek ezekre a feladatokra. A tantestületek irányítása, összefogása és ösztönzése fontos feladat. A pedagógus ma is a nevelés kulcstényezője. Súlyt kell arra fektetni az iskolai pártszervezeteknek és az intézményvezetésnek, hogy alkotó légkör alakuljon kj: egységes követelmény és egységes hatás a pedagógiai munkában. A pedagógusoknak élniük kell az alkotói szabadsággal, melyet az oktatási törvény biztosít számukra. Legyenek egyéniségek, ha lehet, nagy pedagógiai egyéniségek, akik példát, mintát is adnak a diákok számára. Fontos lenne, hogy az iskola á helyi társadalomba beilleszkedve hatást gyakoroljon az ottani mindennapi gyakorlatra, a mechanizmusok kialakítására. Sajnos, az intézmények szellemisége nem mindenütt érződik úgy, ahogy kellene. Érezhető ugyan időnként fellángolás, de ez nem elegendő. Azt is tudom, hogy akadnak kezdeményezések, újítások több intézményen belül, de ennél több kell: ezeknek közkinccsé kell válniuk. Nemeskürty István írja valahol, hogy azt a pedagógust „súja vissza”, aki nemes és fegyelmezett, és nem legyőzni akar, hanem felemelni. Sajnálatos, hogy a pedagógusok közül kevesen publikálnak. Persze, sok az elfoglaltság, de kell, hogy idő legyen erre, mert ez is nevelés. Önmaguk, pályatársaik, de a nagyközönség alakídapesti intézmény gyűjteményéből korabeli festett agyagvázák s az épületdíszítő terrakotta szobrászat remek darabjai utaznak a bemutatóra. A tárlat - amelyhez tudományos igényű katalógus készül a részt vevő országok kutatóinak közreműködésével- Berlin után Prágában, ezt követően, a jövő év nyarán Budapesten, majd Varsóban, Moszkvában és Leningrádban várja a közönséget. tása is. Tisztelet- kiváltó, hasznos dolog a jó tapasztalatok közreadása. A Népújság hetek portréi, bemutatkozásai előrelépést jelentettek. De tovább kell haladni ebben is. Meg kell oldani a pedagógusok képzésének és önképzésének feladatát az intézményekben. A pedagógiai intézet és az oktatási igazgatóság által szervezett képzési formákon túl helyben is gondoskodni kell arról, hogy a szakmai, pedagógiai, általános műveltségbeli, ideológiai és politikai ismeretek gyarapodjanak, hogy minden szakember magabiztosan álljon diákjai, tanártársai, illetve a szülők elé. Ezt elsősorban az iskolának és a helyi pártszervezetnek kell megoldania, de nehezen birkóznak meg vele. Jó lenne, ha többen élnének a megyei pedagógiai intézet és az oktatási igazgatóság segítségével: ajánlásokkal és előkészítő tanácskozásokkal járulnak hozzá az eredmények eléréséhez. Ezen túlmenően megyei ágazati irányítással és a pedagógus párt- bizottságokkal együttműködve kísérleti jelleggel, komplex önképzési fórumok megtartását kezdeményezzük néhány iskolában, önként vállalkozók részvételével. Tapasztalatokat szeretnénk gyűjteni arról, hogyan lehet színvonalasan új-utakat keresni. Az uniformizálás helyett a differenciálásra kell törekedni. Nemcsak az iskolatípusok között, hanem a diákok körében is. Figyelembe szükséges venni a művelődési egyenlőtlenségeket, s a képességek különbözőségét is. E téren változásokra van szükség a módszerekben és a munkastílusban is. De nem elhanyagolhatóak a feltételek sem, sőt az oktatás irányításának is van tennivalója a differenciált nevelés kibontakoztatása érdekében. A szükséges stabilitást megőrizve nélkülözhetetlen a megújulás ebben is. Mindenképpen nagyobb mozgásteret kell biztosítani az iskolának. Ehhez nélkülözhetetlen a politikai irányítómunka javulása is. Ez utóbbinak támogatni, segíteni kell a lehetőségek kihasználását. Az oktatási törvény végrehajtásának elején tartunk. Látszanak eredmények, de ége- tőek a gondok is. Ezeket a kérdéseket tovább kell gondolni. Mindenkire vonatkozik, hogy korszerűen nevelni, tanítani csak az tud, akinek korszerű a műveltsége. Változtatni csak az tud, aki maga is változik, akinél a változás folyamatos és összhangban van.a társadalmi fejlődéssel. Pedagógus pártbizottságainkra, pártalapszervezeteinkre is nagy felelősséget rónak ezek a feladatok. A megoldás eszközeinek megkeresésében, a módszer kiválasztásában, a mozgósításban sok a tennivalójuk. A pedagógus párttagoktól is elvárjuk, hogy példát mutassanak az iskolákban, a feszültségek kezelésében és megoldásában, az ifjúságmozgalmi tevékenység segítésében, és a nevelőmunka színvonalának hatékonyságának emelésében. Haffnerné dr. Miskolczi Margit az MSZMP Heves Megyei Bizottságának osztályvezetője A brémai Kunsthalleban ugyancsak októberben nyílik meg A XIX. századi francia művészet - a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből című bemutató, amely a budapesti intézmény legjelesebb korabeli festményeit, akvarelljeit és rajzait vonultatja fel. A grafikai tárból 30 lap, a modern gyűjteményből 20 kép kerül a tárlatra: főként reprezentatív impresszionista és posztimpresszionista művek. Nem véletlenül tettük idézőjelbe az ördöggel szóalakot. Arra utaltunk ezzel is, hogy mindennapi nyelvhasználatunkban szóban és írásban egyaránt nagy gyakorisággal jutnak kifejező, közlő szerephez olyan szókapcsolatok, szólásszerű nyelvi formák, szóláshasonlatok és szólásmódok, amelyekben az ördög szó és alakváltozatai, illetőleg jelentésárnyalatai játsszák a főszerepeket. Hétköznapi megnyilatkozásainkban, a társalgási nyelvhasználatban nap mint nap halljuk pl. ezeket a nyelvi alakulatokat, állandósult szókapcsolatokat: ördöge van (szerencsés), ördögöt fogott (nagyon megjárta), az ördög tudja, ebbe is belebújt az ördög, (rosszalkodik), az ördög hozta ide (rosszkor jött), kifog a sánta ördögön is (ravasz), ördög párnája (rest, lusta), stb. A sajtónk hasábjain, a rádió adásaiban, a televízió képernyőjén is megszaporodnak olyan szövegrészietek, amelyekben a szóbeli közlésformák újraelevenednek, leginkább ilyen megfogalmazásban: „S mint mondani szokták: ördögöm volt (Népszava, 1988. júl. 9.). -’’Hogy mit csinál az a sok hivatal, az ördög tudja” (Magyar Nemzet, 1988. júl. 9.). — „Az ördög bibliáját^ kártyát) forgatni ma sem veszélytelen dolog” (Népszava, 1988. júl. 29.) „Itt ugrik elénk a gond és a gondolat ördöge: a végrehajtás” (Népújság, 1988. júl. 2.). Feltűnő számban jelentkeznek a birtokos jelzős alakulatok, s hogy milyen beszédhelyzetben és szövegkörnyezetben, arról példatárunk bizonykodik: „Senki sem gáncsoskodott, békétlen- kedett, még az ördög ügyvédje szerepét sem töltötte be senki” (M. Nemzet, 1988. júl. 4.). — ’’Nem akarok az ördög ügyvédje lenni” (M. Nemzet, 1988. júl. 21.). Hol bosszankodva, hol pedig humorkodva szoktuk emlegetni a nyomda ördögét: „Sajnos, a nyelvi lezserség, olykor meg a nyomda ördöge mutatkozik meg a közleményben” (Népszava, 1988. júl. 4.) — „A nyomda ördögének volt köszönhető az az elírás, miszerint a szövetségi kapitány irányítja a válogatottnál foglalkoztatott bírókat — gyúrók helyett...” (M. Hírlap, 1988. júl. z írás emberei, mesterei akkor szokták emlegetni a nyomda ördögét, ha sok az íráshiba, a sajtóhiba, a nyomdahiba a nyomtatott szövegben, a nyomdai szedésben vagy a legkorszerűbbnek tűnő fényszedésben. A nyomda ördöge különösen akkor gonoszkodik, ha már „az értelmet is csavaró nyomtatási baklövések” (Arany János) borzolják fel idegeinket. Újabban a technika ördöge tréfál meg bennünket, vagy okoz nem várt kellemetlenségeket. Emlegetjük is szóban és írásban egyaránt ezt a birtokos jelzős nyelvi alakulatot: „A sejtelmes hangú tudósítást a technika ördöge ölte meg: sem a riportert nem hallottuk, sem a háttérben szólásra emelkedő képviselőt” (M. Nemzet, 1988. júl. 5.). A Ki mit tud? adásában a műsorvezető sem véletlenül emlegette a technika ördögét, amely megzavarta az adás addig rendben levő menetét (Televízió, 1988. aug. 3.). Nem jó az ördögöt a falra festeni szólás kulcsszerepet vállal egy sajátos humoros beszédhelyzet megalkotásához: „Csak azt ne kívánd, hogy freskót készítsek rólad, mert nem szeretem az ördögöt a falra festeni’ (Taps, 1988. júl. sz.). A humor hatástényezői a szólás holdudvarában: Molnár Ferenc Az ördög című darabja, illetőleg címszereplője: Hegedűs Gyula, aki megkérte festő barátját, Fényes Adolfot, fesse meg a színész arcképét. Dr. Bakos József Főként reprezentatív impresszionista és posztimpresszionista művek A Szépművészeti Múzeum műtárgyai külföldi kiállításokon
