Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-17 / 223. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 17, szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Érzelem helyett érdek A Bubiv exporttervei és a tények A gabonatermelés m•• rrm jovoje Magyarországon Az idén a búzatermelésben rekord született. A gazdaságok hektáronként átlagosan 5440 kilogram termést takarítottak be, ami néhány kilogrammal meghaladja az eddigi rekordot. Maradéktalanul mégsem örülhetnek a gazdaságok vezetői, mert aratás közben és azóta is nehezítette helyzetüket a gazdag termés felvásárlásának pénzügyi ellentételezése. Kevés volt a pénzük a gabonaforgalmi vállalatoknak, kibocsátott váltóikat vonakodva fogadták el a partnerek. Több helyen a kenyérnek- való leértékelődéséről, bizonytalan megítéléséről beszéltek, mivel a búzáért kapott váltót az adó kifizetésére nem fogadták el, mintha az állam sem bízna a termés értékében. A késedelmes fizetés sok helyen a pénzügyi stabilitást veszélyeztette. Pillanatnyilag tehát megingott a búzatermelésbe vetett hit, de mindennek ellenére ezután is a legfontosabb árunövények közé tartozik a gabona a gazdaságokban. Ezt mindenekelőtt az jelzi, hogy a szántóterületnek még mindig több mint 60 százalékát foglalja el. A gabona értéke évente 50 milliárd forint, ezen túl még az állattenyésztés is 80-90 milliárd forint értéket állít elő a gabona takarmányozása révén. A kettő együtt meghaladja a mezőgazdasági termelési érték felét, emiatt pótolhatatlan bevételi forrásai a nagyüzemeknek, nélkülük az eredményes vállalati gazdálkodás el sem képzelhető. Már régóta nem érzelmi alapon, — a kenyémekvaló megtermelése miatt — hanem gazdasági érdekből kíséri megkülönböztetett figyelem a gabonatermelést a gazdaságokban. Az érdek volt a döntő 1985-ben is, amikor 10 százalékkal csökkent a kukorica vetés- területe. Ez ellentétes volt a nép- gazdasági törekvésekkel és szükségletekkel, hiszen a kukorica a búzánál drágább a világpiacon, s a takarmánygabonára itthon is nagyobb szükség van. Az üzemi és az országos érdek ütközött, s mivel a döntést a vetést irányítók hozták, a maguk javára cselekedtek. Jó okuk volt rá, mert a kukorica vetésterületének növelésére inkább csak a szavak, a búzáéra akkor a gazdasági ésszerűség ösztönzött. A nyolcvanas évek derekán a búza- termelés hektáronkénti jövedelme hétezer, a kukoricáé háromezer forint körül mozgott. Az ellentmondásokat tapasztalva számos, nem mindig a piac szabályaira épülő ösztönzési módszer született, s bár valóban javult valamelyest a kukorica termelés jövedelmezősége, mértékét, gazdasági hatását jelzi, hogy a gazdaságok az idén is 5 százalékkal kisebb területen vetették el a tervezettnél. Az ösztönzés tehát a kukoricatermelésben sem volt egyértelmű, s ugyanebben az időben romlott a búzatermelés helyzete. A tapasztalatok mégis félreérthetetlenül bizonyították, hogy a kukorica és a búza termelésének gazdaságossága egymással ellentétes irányban mozgott, semlegesítve ezzel a kedvező hatásokat is. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elemezte a búza- termelés jövedelmezőségét, s kiderült, hogy 1986-ra a tonnánkénti termelési költségek 34 százalékkal nőttek 1983-hoz képest, a fel- vásárlási ár viszont csak 9 százalékkal emelkedett. Ennek következménye, hogy az átlagos jövedelem visszaesett; s szinte már elrettentő tapasztalat, hogy 1986-ban a termelőszövetkezetek fele, a termőterület 40 százaléka tonnánként 420 forintos veszteséggel termelte a búzát. Mindezek tények, hatásukkal, a várható következményekkel előre lehet számolni. A gabonatermelés korábban tekintélyes és biztos jövedelemtermelő ágazata volt a mezőgazdaságnak, s ha ez bármilyen ok miatt kedvezőtlenül változik, tovább romlik a gazdaságok pénzügyi helyzete. Az pedig már eddig is a kritikus határhoz érkezett a termelőszövetkezetek több mint harmadában. A gazdaságok érdeke tehát a gabonatermelés fejlesztése mellett szól; ám ezt sokan megkérdőjelezik, mondván, a gabona ára alacsony a világpiacon, a túltermelés miatt nehezen is értékesíthető. Kétségtelen, a tíz évvel ezelőtti tonnánkénti 160-180 dolláros ár a legutóbbi években 80-100 dollárra csökkent. Most újra fordulóban e folyamat: az amerikai kontinensen szárazság van, csökken a gabonatermés, nő a kereslet és a világpiaci ár, jelenleg 120-130 dollárért vásárolják a búzát. E konjunkturális helyzetnél biztonságosabban mutatja a gabona- termelés jövőjét, hogy a mintegy 100 milliárd forint értékű élelmiszerexportra mindaddig szüksége van az országnak, míg annak csökkenését más népgazdasági ágazatok nem képesek pótolni. Az élelmiszerexport egyik stabil alapja pedig a gabona, hiszen közvetlenül, valamint a takarmányozás révén az állattenyésztési termékekkel szolgálja a külgazdasági egyensúlyt. A gabona jövője az egész magyar teljesítőképességtől függ. Jelenleg szükség van rá, népgazdasági és üzemi érdek a fejlesztése, ezért a valós termelői érdekeltség sem hiányozhat. (MTI) 1 A háztáji gazdaságokból * Nagyrédén felvásárolták a bort A Nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezet ebben az évben 72 ezer hektoliter bor értékesítését tervezi. Ebből 46 ezer hektoliter palackozott, a többi pedig hordós. A szocialista exportra tervezett palackos bor felét az év első hat hónapjáig kiszállították, viszont a második fél évben a piac beszűkülése miatt csak kevesebbet tudnak exportálni. így palackozott borból a tervezettől mintegy 6 ezer hektoliterrel kevesebb mennyiséget tudnak eladni. Belföldi értékesítésük kedvezőbb az előző évitől, bővült a piacuk, jő a minőség és verseny- képesek az áraik is. Ily módon 30 százalékkal növelték forgalmukat. A háztáji gazdaságokból a bort a nagyrédei tsz még időben felvásárolta, így tagjaiknál nincs eladatlan készlet. Minden kistermelőtől, aki a korábbi években a szőlő levét a szövetkezetnek adta el, attól az idén is megvették a nedűt. Miért hiúsulhat meg egy üzlet? A Bubiv Egri Gyárában nem feltétlenül a „kiváló” jelzőt használják akkor, amikor valaki az 1988-as esztendő első hat hónapjának exportsikereit firtatja. Mert igaz ami igaz, e téren korántsem mentek úgy a dolgok, mint ahogyan azt elképzelték. Vajon miért? Többek között erről beszélgettünk Kiss Jánosné főmérnökkel. — A tavalyi év — mondja — mind a termelést és az árbevételt, mind pedig az exportot és a nyereséget tekintve a terveinknek megfelelően alakult, ezért az idén jó alapról indulhattunk. Ugyanakkor — amint az várható volt — akadtak nehezítő körülmények, főként ami az első periódus anyagellátását illeti. Igaz, mindez országosan is gond. Különösen a bükk és tölgy fűrészáru hiányzott. Ennek ellenére az időarányos árbevételi tervet teljesítettük: 1988- ra összesen 140 millió forinttal számoltunk, s ebből az első „félidőben” 71 millió meg is lett. A dolog szépséghibája, hogy a tőkés exportnál az első hat hónapban a 20 millió forint helyett csak 13-at kasszírozhattunk. — Mekkora kivitelre számítottak az idén? — Nos, 40-50 millió értékűre. Ismerve a jelenlegi helyzetünket úgy látom, hogy az aláírt szerződésállományunk 55 milliós. Szállítunk termékeket az USA-ba, az NSZK-ba, továbbá Angliába. Utóbbi új piac! Külföldre székeket és asztalokat viszünk ki, s ezek a legmunkaigényesebb cikkek közé tartoznak. Ami a fentebb említett elmaradást illeti . . . NSZK-beli partnerünk — minőségi problémák valamint határidőcsúszás miatt — nem vetít át tőlünk olyan mennyiségben árut, mint ameny- nyiben eredetileg megállapodtunk. Arról van szó tehát, hogy bútoraink egy részét belföldön kellett értékesítenünk. — Miért nem tartották a határidőt, s mit kell érteni „minőségi problémákon ”? — A kérdés első felére válaszolva .. . Az ok egyértelműen az anyaghiányban keresendő. A „csúszásunk” 2 hónapos volt, s ezt Nyugaton igen komolyan veszik. Igaz viszont az is — hiszen itt új szék- és asztaltípusokról volt szó —, hogy a gyártásra mi sem készültünk fel eléggé. Tény, hogy ügyfelünk aztán Olaszországból szerezte be e termékeket. A minőségről ... A vevő azt kifogásolta — s ez elsősorban esztétikai dolog —, hogy a székek egyes alkatrészeidéi nem egyforma az alapanyagul szolgáló fenyő rajzolata. Ilyenkor már csak azért sem tehetünk semmit, mert ők diktálnak, ők vannak monopolhelyzetben, ráadásul jól tudják, mennyire kell a magyaroknak a dollár. — Ahhoz, hogy idegen országokban érvényesülni lehessen, megfelelő műszaki-technikai feltételek kellenek. Megvan ez önöknél? — A világszínvonalú gépparkhoz képest a miénk csak középszerűnek tekinthető. Még akkor is, ha tavaly lízing útján beszereztünk egy-két fontosabb berendezést. Előtte azonban évekig nem fejlesztettünk. Alapgépeink minimum 10-15 esztendősek, s már akkor sem voltak a legkorszerűbbek, amikor vettük azokat. S hogy miért maradt el korábban a fejlesztés? Gyárunk fél évtizedig veszteséges volt, így vállalatunk vezetése érthetően nem ide koncentrálta a forintokat. Optimális lenne, ha a meglévő masináinkat két műszakban üzemeltethetnénk, ehhez azonban emberekre lenne szükség. Összesen 217-en dolgozunk itt, s ebből százan végeznek közvetlen termelőmunkát. Sok-sok kéz kellene még ahhoz, hogy a két műszak megvalósulhasson. A termelés bővítését indokolná az is, hogy cikkeink iránt mind bel-, mind pedig külföldön nagy a kereslet. — Kik hiányoznak leginkább? — Főleg jó betanított gépmunkások. Aztán említhetném az asztalosokat . . . Nálunk e szakmában folyik képzés — igaz, csupán öt esztendeje, vagyis ezzel is elkéstünk —, s évről évre 10—11 fiatal szabadul fel. Ez elég lenne utánpótlásnak, de ennyien sohasem maradnak végleg nálunk, hiszen a katonaidő letöltése után kevesen jönnek vissza hozzánk. Leggyengébb pillanatnyilag a műszaki állományunk. Feltétlenül kellenének technikusok. Nagyon sokan eltávoztak tőlünk. Véleményem szerint mindaddig nem is remélhetünk változást egyik területen sem, amíg az itteni bérek olyanok amilyenek. A havi átlagkereset 5900 forint. A vállalaton belül ezzel az összeggel az utolsók között kullogunk- Szólnom kell még a szakcsoportok, illetőleg a géem- kák elszívó hatásáról. Legjobb szakembereink már ott keresik a boldogulásukat, nem pedig nálunk. — Úgy tudom, az idén jelentős üzletet hoz önök számára az Egerben épülő SZOT-gyógyszálló . . . — Valóban. Mi készítjük a 196 szoba beépített szekrényeit, aztán a falburkolatokat, a közösségi helyiségek álmennyezeteit, valamint a pultokat. S miénk a te^es bebútorozás is. Természetesen a társgyárainkkal együtt, hiszen vannak olyan berendezések is, amelyek nem tartoznak a mi profilunkba. Ez egy 30 milliós üzlet. November 1-je a számunkra megszabott határidő, s — úgy tűnik — ezt tartani fogjuk. — Visszatérve az exporthoz ■ ■ ■ Alaposan rá kell kapcsolni, hogy behozzák mindazt, amit az első hónapok folyamán elvesztettek. — Nézze, a második fél évre eleve több a megrendelésünk. Ez máskor is így volt, ugyanis a nagyobb nemzetközi kiállítások — márpedig a számottevő szerződések azokon köttetnek — mindig az esztendő második részében vannak. S ha már itt tartunk ... A reklám- és propagandatevékenység a vállalatunk központjához tartozik. Szerencsére ezzel nincs baj. Termékeinket bemutatták például a párizsi, a kölni és a londoni bútorkiállításon is. — Az előbb szóltunk a fejlesztések sanyarú helyzetéről. Várható-e ezen a téren valamiféle előrelépés? — Az elkövetkező időszakok feladata lesz a fűtés korszerűsítése, vagyis a széntüzelésű kazánokat gáz-, illetőleg vegyes tüzelésűek- kel váltjuk fel. Ez lesz a legnagyobb beruházás. Emellett létrehozunk egy szárítókamrát is. A gépekkel kapcsolatban nem lesz különösebb megújulás. Persze ameny- nyiben új cikkek gyártásához fognánk, s ezekhez célgépek kellenének, úgy azokat lízing formában beszereznénk. S még valami . . . Ezt a telepet már több mint másfél évtizede adták át. Az irodaházunkra, a csarnokokra bőven ráférne a felújítás, hiszen évek óta csak toldozgatás-foldozgatás folyik. A legégetőbb gondokat mindig orvosoljuk, ám teljes rekonstrukcióra nincs remény. — Reálisnak tartja-e, hogy megvalósulnak az 1988-ra megfogalmazott céljaik? — Igen, hiszen igyekeztünk ennek minden feltételét megteremteni. Remélem, a létszámunk nem csökken tovább, s más előre nem látható körülmény sem akadályoz bennünket. Sárhegyi István Mezőgazdasági munkák a Mátraalján A Detki „Magyar—Bolgár Barátság” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet ötezer hektáros területén, a Mátraalján eredményesen gazdálkodott az idén is. Az új gazdasági szabályzók adta lehetőségek figyelembevétele mellett a belső tartalékok jobb kihasználásával, rugalmasabb piacpolitikával, a nyereségérdekeltség megteremtésével szeretnék „talpon maradásukat” biztosítani. A szarvasmarhatelep téli alomnak való szalmáját bálázzák Köles János és társai A bőséges eső olcsó legelőtakarmányt biztosít a detki gulyának Sági Ferenc főborász a detki szőlőfeldolgozó központban a 150 mázsa/őra teljesítményű KHS—60 típusú préseket üzemeli be, szüretre (Fotó: Szabó Sándor, MTI) A betakarítás idején, az időszerű mezőgazdasági munkák alatt 1000 teherautónyi különböző termést mázsái le Kozma János magtáros
