Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-16 / 222. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 16., péntek Grósz Károly megbeszélése Jichak Samirral A szovjet elhárítás belement a „játékba” Ukrán nacionalisták Foglalkoztatáspolitikai ankét Reformpárti esték A Reformpárti esték rendezvénysorozatának keretében Állást foglalunk címmel foglalkozatáspolitikai ankétot tartottak csütörtök délután a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Elsőként Pénzes János, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese tájékoztatta a fiatalokat Budapest foglalkoztatási helyzetéről. Elmondta, hogy míg néhány évvel ezelőtt 25-30 ezer munkahely várt betöltésre a fővárosban, addig az idén már csak 10-12 ezer új dolgozót várnak a vállalatok. Ennek ellenére a fővárosban az országos átlaghoz képest még mindig könnyebb az elhelyezkedés. A pályakezdőknek az idén is ugyanannyi munkakört ajánlottak fel a vállalatok és a szövetkezetek, mint tavaly, elhelyezkedési lehetőségeik most mégis rosz- szabbak a nagy létszámú korosztályok fokozatos munkába állása miatt. Szólt arról is, hogy programot dolgoztak ki a 90-es évek várható foglalkoztatáspolitikai feszültségeinek elkerülésére, oldására. Jakab Péter, a KISZ budapesti bizottságának osztályvezetője a munkanélküliség kérdéseit feszegette. Véleménye szerint a foglalkoztatáspolitikai problémák megoldása összkormányza- ti feladatként képzelhető csak el, szoros összefüggésben az ifjúság-, a szociál- és a jövedelempolitika más kérdéseivel. Rámutatott néhány olyan tendenciára is, amelyek a vártnál jobban megnehezíthetik az elkövetkezendő években a fővárosi fiatalok elhelyezkedési lehetőségeit. A KISZ foglalkoztatáspolitikai programját ismertetve elmondta: sokan vitatják azt a kezdeményezésüket, hogy a fiatalok számára törvény garantálja az első munkahelyhez való jogot. A KISZ azonban továbbra is szükségesnek tartja egy ilyen jogszabály megalkotását. — A hatékony és egyben teljes foglalkoztatás a tapasztalatok szerint mai viszonyaink közepette irreális törekvés — mondta Rózsa József, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetője. A szerkezetátalakítás óhatatlan velejárója egy strukturális, vagyis bizonyos szakmákra, illetve területekre kiterjedő munkanélküliség, ami azonban nem veszélyeztetheti az emberek szociális, biztonságát. Ezért szükségesnek tartja egy foglalkoztatási törvény megalkotását, amely fenntartja az emberek munkához való alkotmányos jogát. (Folytatás az 1. oldalról) réltek a magyar-izraeli viszonyról, a kapcsolatok helyzetéről, valamint a közel-keleti válságról. Maijai József miniszterelnökhelyettessel, kereskedelmi miniszterrel a két ország közötti gazdasági együttműködés elmélyítésének lehetőségeit vitatták meg. Várkonyi Péter külügyminiszterrel áttekintették az érdek- képviseleti hivatalok működésének eddigi tapasztalatait, valamint a kétoldalú kontaktusok továbbfejlesztésének lehetőségét. Véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdéséről is. A látogatás tapasztalatairól Kovács László külügyminiszterhelyettes nyilatkoztatot adott a Magyar Távirati Irodának. Mindenekelőtt hangsúlyozta: a magyar külpolitika egyik alapvető törekvése, hogy lehetőségeihez képest előmozdítsa a világ biztonságát fenyegető helyi válságok rendezését. Ezek között érthetően különös figyelmet fordít a földrajzilag viszonylag közel eső és hazánkkal hagyományosan széles körű kapcsolatokat tartó országokat érintő közel-keleti válságra. — Meggyőződésünk, hogy a rendezés csak az érintett felek érdekeinek összehangolásával érhető el. Ezt előmozdítani pedig csak úgy tudjuk, ha valamennyi érdekelt féllel kapcsolatban vagyunk, párbeszédet folytatunk. Ennek megfelelően az utóbbi időben egyre gyakoribb magas szintű magyar-izraeli érintkezések során kifejtettük azt az álláspontunkat, hogy a közel-keleti válság tartós rendezését csak az ENSZ égisze alatt sorra kerülő nemzetközi konferencia keretében, valamennyi érintett állam és nép biztonságának, függetlenségének garantálásával — ezen belül a palesztin nép önrendelkezési jogának biztosításával — lehet elérni. Ezt az álláspontot fejtették ki a magyar vezetők idén májusban Simon Peresz izraeli külügyminiszter budapesti látogatása alkalmával, illetve most Jichak Samir miniszterelnöknek. Meggyőződésünk, hogy az izraeli álláspont meghallgatása sem felesleges, még akkor sem, ha nyilvánvaló annak lényeges különbözősége a mi felfogásunktól. Az izraeli kormányfő látogatása alkalmat adott a magyar-izraeli kapcsolatok áttekintésére, a továbblépés lehetőségeinek feltárására is. Mint ismeretes, e kapcsolatoknak különös fontosságot ad az a körülmény, hogy Izraelben több mint 200 ezer a magyar származásúak száma, Magyarországon pedig Közép-Eu- rópa legnagyobb lélekszámú zsidó közössége él. Kapcsolattartásukat érezhetően megkönnyítette, hogy az egy esztendeje született megállapodásnak megfelelően az idén március óta a két országban érdekképviseleti hivatalok működnek. Jelentős az előrelépés a kulturális, a tudományos és a sportkapcsolatok területén is. — Nem vagyunk elégedettek ugyanakkor a magyar-izraeli gazdasági kapcsolatok fejlődésével; a forgalom messze elmarad a lehetőségektől. A magyar vezetők ezért nyomatékosan hangsúlyozták Samir kormányfőnek érdekeltségünket a gazdasági együttműködés bővítésében. Kiemelték annak szükségességét, hogy túllépjünk az egyszerű árucserén és kölcsönösen ösztönözzük a gazdasági kapcsolatok olyan korszerű formáit, mint a tőkeberuházás, a közös vállalatok alapítása vagy a termelési kooperációk. Egyetértés volt abban, hogy erre az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt megvan a lehetőség, de az együttműködés fontos területe lehet az idegenforgalom is. A külügyminiszter-helyettes végezetül leszögezte: a magas szintű magyar-izraeli érintkezések ily módon illeszkednek a magyar külpolitika irányvonalába. Egyidejűleg szolgálják a nemzetközi biztonság megszilárdítását és hazai gazdasági céljaink megvalósítását. Összhangban vannak a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztésére irányuló törekvéseinkkel. (MTI) A Moszkvában dolgozó tudósítóknak ritkán adatik meg az a lehetőség, hogy az Államvédelmi Bizottság, azaz a KGB sajtó- értekezletén vegyenek részt, be- pillanást nyerve a Nyugaton gyakran félve emlegetett szerv munkájába. Az pedig végképp nem számít bevett gyakorlatnak, hogy az ilyen rendezvényekre nyugati újságírókat is meghívjanak. Most mégis éz történt, mégpedig Kijevben, azon a nemzetközi sajtóértekezleten, amelyen egy Nyugaton működő ukrán szélsőséges emigráns szervezet szovjetunióbeli hálózatát leplezték le. Azaz, igazából nem volt kit és mit leleplezni, mert mint kiderült, a Szyfatoszlav Pancsisin Ívovi orvos vezette csoport a KGB tudtával, gondos felügyelete mellett tevékenykedett. Történt pedig, hogy a bécsi orvosegyetemen végzett Pancsisint — akinek nagybátyja a II. világháború idejént az ukrán bábállam parlamentjének volt tagja — a Münchenben székelő ukrán emigráns szervezet egyik ukrán nemzetiségű, ám lengyel állampolgárságú ügynöke ezelőtt 20 évvel megkereste és „munkát ajánlott” számára. Az akkor már jó hírű Ívovi orvos, miután nyilvánvalóvá vált számára, hogy külföldi megbízói nem tréfálnak, értesítette a KGB-t a dologról. A szovjet elhárítás úgy döntött, érdemes belemenni a „játékba” és felvette a kapcsolatot a lengyel belügyminisztérium illetékes osztályával, minthogy az ügy szálai a szomszédos országba nyúltak át. A szerdán megtartott nemzetközi sajtóértekezlet végső soron ennek a húsz éven át folytatott együttműködésnek a megkoronázása volt. A kijevi sajtóértekezleten részt vett az ügy valamennyi főszereplője: az idős Pancsisin doktor, az összekötő szerepét betöltő Jurij Ignatyenko kijevi újságíró, Konsztantyin Viszockij ezredes, az ukrán KGB operatív részlegének főnöke és a lengyel belügyi szervek képviselője. A hadművelet résztvevői, kerülve a szenzációs tálalást, szerényen, majdhogynem visszafogottan adtak számot a nyilván nem kevés izgalmat hozó két évtizedről. Mint Viszockij ezredes szavaiból kitűnt, tulajdonképpen nem valami rendkívüli esemény, a lapok címoldalaira kívánkozó leleplezés miatt tárták nyilvánosf ság elé a csoport tevékenységét. A nemzetközi sajtóértekezlet fő célja az volt, hogy nyilvánvalóvá tegyék: a szovjet hatalom megdöntésére törekvő különféle emigráns köröknek nincs szervezett bázisuk a Szovjetunióban. Szovjet részről egyúttal arra is fel kívánták hívni a figyelmet, hogy a különböző beállítottságú emigráns szervezetek mögött valójában a nyugati titkosszolgálatok állnak. Viszockij szerint e csoportok nem jelentenek fenyegetést a Szovjetunióra tíézve, ám fegyveres konfliktus esetén veszélyesekké válhatnak. Különösen áll ez a szóban forgó ukrán „banderista” szervezetre, amelynek nyílt célja, hogy fegyveres harccal megdöntse a szoyjeiha- talmat Ukrajnában, és kiszakítsa a köztársaságot a Szovjetunióból. (Sztyepan Bandera volt a megalapítója és első vezetője a szervezetnek, az ő nevét viselik mai követői.) Fény derült arra is, hogy nem kis részt a lengyel ellenzéki szervezetekkel fenntartott szoros kapcsolatnak köszönhetően, tervbe vették a lengyelországihoz hasonló gyárfoglalások és megmozdulások megszervezését Ukrajnában. Ezekkel az akciókkal párhuzamosan a Lengyelországban élő mintegy 200 ezer ukránt is mozgósítani szerették volna céljaik érdekében. A sajtó- értekezleten bemutatták azokat a műszaki eszközöket, amelyekkel nyugatról látták el a csoportot „küldetése” teljesítése érdekében. A sajtóértekezletet egy incidens előzte meg: az épület bejáratánál várakozó egyének KGB- ellenes jelszavakat kiabálva röpi- ratokat nyomtak az odaérkező külföldi újságírók kezébe. Rendőrök pillanatok alatt eltávolították őket a bejárattól. A sajtóértekezlet egyik legérdekesebb bejelentését Viszockij ezredes tette, aki közölte: senkit sem vonnak felelősségre az ügyben, mert valójában a szovjet állambiztonsági szervek tervét hajtották végre. Letartóztatás mindössze egy történt, az egyik Nyugatról érkező „futárt” vették őrizetbe a szovjet hatóságok, majd kiutasították az országból. A többi, közel 20 küldönc, miután — a KGB figyelmétől övezve — teljesítette „megbízatását”, ahogy jött, úgy távozott is a Szovjetunióból... Dorogi Sándor Pakisztáni bánásmód... Iszlámábád: rendőrök tartóztatják le a politikai foglyok kiszaba- dítási tanácsa által szervezett tüntetés egyik résztvevőjét szeptember 14-én. A tüntetők a mintegy 200, még mindig börtönben levő politikai fogoly kiszabadítását követelik. (MTI telefotó) Számukat 7-20 millióra becsülik A kurdok hosszú menetelése Az iraki kormányerők hadjárata a kurd felkelők ellen csupán újabb szakaszát jelenti Bagdad és a világ egyik legrégibb népe között az iraki állam fennállásának 68 éve alatt újra és újra fellángoló harcoknak. A kurdok a krónikák szerint már 3 ezer éve lakják az elő-ázsiai hegyvidéket, amelyet a XX. század szerződései Irak, Irán, Törökország, valamint kis részben Szíria között osztottak fel. Az iszlám VII. századi megszületésekor már fejlett kultúrával és írásbeliséggel rendelkezett a kurd nép, amelynek számát ma 7-20 millióra becsülik. Irakban 2-3 millió, Iránban 4-6 millió, Törökországban 10 millió kurd él. Hosszú és tragikus történelmük során az arab és az oszmán birodalom, Nagy-Britannia, majd Irak, Irán és Törökország alattvalói voltak. A térség államai gyakran manipulálták és használták ki őket saját céljaikra. A cári Oroszország támogatta felkelésüket az Oszmán Birodalom ellen, Irak az iráni, Irán (és Szíria) pedig az iraki kurdokat támogatta és támogatja. A hosszú évszázadok során először 1918-ban, a központi hatalmakkal szövetséges Oszmán Birodalom összeomlásával csillant fel a kurdok számára a függetlenség reménysugara. Wood- row Wilson amerikai elnök ígérete szerint valamennyi nem török kisebbségnek biztosítani kell a jogot ahhoz, hogy az önálló fejlődést válasszák. Az 1920 augusztusában a szövetségesek és Törökország béke- szerződése elismerte az önálló kurd állam elvét és megvalósítására egy bizottság megalakítását irányozta elő. A tervezett állam területe azonban túlságosan is gazdag volt kőolajban ahhoz, hogy ne keltse fel más hatalmak mohóságát. Az Oszmán Birodalom egyik utódállama, Irak felett mandátumot kapó britek ezért nem különösebben rajongtak egy önálló kurd állam megteremtéséért, attól tartva, hogy kicsúszik a kezükből a kirkuki olajmezők ellenőrzése. Csak három évvel később került ismét napirendre a kurd kérdés a lausanne-i békeszerződés tárgyalásánál, de akkor már késő volt. A kurd nemzeti törekvéseknek viszont akkor már nem lehetett gátat szabni. Egyes kurd törzsek lázongásai már 1919-ben elkezdődtek. Az első nagy felkelés 1944-ben tört ki Musztafa Bar- zani vezetésével és teljes vereséggel zárul. A partizánok visszahúzódtak a szovjet csapatok segítségével megteremtett, rövid életű Mahabadi Kurd Népköztársaság területére. Az államalakulat egy évig állt fenn. Az Iránban üldözött és Irakban halálra ítélt Barzani végül a Szovjetunióban talált menedéket. Az iraki monarchia bukása lehetővé tette az időközben a Kurdisztáni Demokrata Párt elnökévé választott Barzáninak a visszatérést száműzetéséből. Bagdadban ünnepélyesen fogadták. A harmónia a bagdadi forradalmi kormányzattal azonban nem tartott sokáig. 1961-68 között a kurdok Barzani vezetésével ismét önálló államuk megteremtéséért harcoltak. Az 1966-os első autonómia-szerződés elismerte a kurdok nemzeti jogait és kilátásba helyezte, hogy a kurd nyelv az ország második hivatalos nyelve lesz. Ez a megegyezés sem tartott sokáig. Dzsa- lal Talabani kurd vezető eközben megalakította Barzani pártjának ellenszervezetét és hívei később az iraki csapatok oldalán harcoltak Barzani fegyveresei, a pes- mergák (= a halálfélelmet nem ismerők) ellen. 1968-ban a Baath Párt vette át a hatalmat. Az akkor még csak alelnök Szaddam, Husszein 1970-ben egy új autonómiaszerződésről tárgyalt Barzanival. Az ideiglenes alkotmányt módosították, amely kimondta: Irakot két nép, az arabok és a kurdok lakják. 1974-ben törvényt hoznak az autonómiáról. A harcok azonban folytatódtak: Benzani megtagadta a csatlakozást a Baath Párt és a Kommunista Párt alkotta Nemzeti Haladó Fronthoz. A Barzanit követő minisztereket ezért a Baath Párthoz hű kurdokkal váltották fel, akárcsak a kurdok autonóm intézményeinek vezetőit. Reza Pahlavi iráni sah a CIA- val karöltve úgy döntött, hogy támogatja az ötvenezerre becsült kurd felkelőket, akinek soraiba özönlöttek a csalódott kurd katonák és értelmiségiek. Bagdadi adatok szerint az iraki belhábo- rúban 16 ezer iraki katona esett el. A felkelésnek végül is nem a kormánycsapatok, hanem az 1975-ben Algírban megkötött iraki-iráni egyezmény vetett véget. Irán beszüntette a kurdok támogatását, Bagdad pedig viszonzásul lemondott a két ország határát képező Satt-el Arab vízi út egésze felett gyakorolt szuverenitásról. A pesmergák egy része megadta magát, harmincezren Iránba menekültek. Barzani kihirdette, hogy a felkelés visszavonhatatlanul véget ért. Még egy év sem telt el azonban és a harcok újból fellángoltak, de ezúttal Talabani táborának kezdeményezésére. Irán é^ Irak háborúja, amelynek közvetlen kiváltója a Satt-el Arab vízi út feletti szuverenitás volt, tovább élesztette a kurd felkelés tüzét. Felhívás Gyöngyös város lakóihoz és dolgozóihoz! Tisztelt városlakók! Tisztelt dolgozók! A „Mátrai szüret ’88” programjai időarányosan és eredményesen valósulnak meg. Ebben a folyamatban kiemelkedőnek tekintjük a szeptemberi rendezvényeket, melyek előreláthatóan nagyszámú hazai és külföldi látogatót vonzanak városunkba. A Mátra alján élő emberek vendégszeretete, kulturált vendéglátása ismert határainkon túl is. Az itt élő dolgozók szorgalma, munkája, sokszínű élete erősítette jó hírünket. E szellemben kérjük, hogy a szőlő és bor ünnepére hozzánk érkezőket továbbra is megkülönböztetett szeretettel, külsőségekben is kulturált módon, hírnevünket tovább erősítve fogadjuk. Ennek érdekében valamennyi városlakó gondos házigazdaként tegyen meg minden tőle telhetőt. Szeptember 17. és 25-e között lobogózzuk fel közintézményeinket, utcáinkat, s tegyük az ünnepi alkalomra méltóvá, hangulatossá tereinket, üzleteink, intézményeink közvetlen környékét. Mutassunk példát a közrend és az állampolgári fegyelem megtartásában és betartásában. Hívjunk és várjunk mindenkit, ki szívesen jön hozzánk a szőlő és bor ünnepére, a Mátraalja hagyományosan kiemelkedő őszi szüreti eseményeire. Szeretnénk együtt ünnepelni, vigadni mindazokkal, akik érdeklődnek életünk, munkánk, rendezvényeink iránt. Kívánunk itt élőnek és ideérkezőnek jó szórakozást, a szüreti bizottság és Gyöngyös Város Tanácsa nevében: Gyöngyös, 1988. szeptember hó Nyitrai Ákos, Dr. Tir Dezső V J
