Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-16 / 222. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 16., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. A NEB vizsgálta Napirenden a társadalmi tulajdon Rendhagyó falugyűlés Kerecsenden Itt kérem, emberek élnek ... Az előzmények Rendhagyó falugyűlésen vet­tem részt a minap Kerecsenden. A kitűzött napirend témája a falu rendezési tervének ismertetése, és az ezt követő nyilvános vita volt. De mielőtt a tanácskozás „forgatókönyvébe” bepillanta­nánk, lássuk dióhéjban az előz­ményeket! A községi tanács űj telkeket kíván kialakítani az itt leteleped­ni szándékozók részére. A szán­dékot mérlegelve, majd jóvá­hagyva a megyei tanács építési és vízügyi osztálya megrendeli a fa­lu rendezésének tervét, vállalva az ezzel járó költségeket is. Ezt követően szakemberek bevoná­sával feltérképezik a telkek ki­alakításának lehetőségeit, majd a lakók véleményének megkér­dezése nélkül egy 12 tagú szakembergárda elkészíti a rész­letes rendezési tervet, amely érinti a község belterületének azon részeit is, amelyeken jelen­leg lakóházak és a hozzájuk tar­tozó kertek is találhatók. A papíron felvázolt elképzelés a falu lakosságának mintegy egy- hetedét sújtja, mivel a terv alap­ján olyan gondozott kertrészeket csonkítanának meg, sajátítaná­nak ki, amelyek az itt lakóknak lehetőséget nyújtanak némi jö­vedelem-kiegészítésre, sőt né­hány család kizárólag az itt meg­termelt javakból tartja el magát. Meg kell jegyezni, hogy a községi tanácson szabályosan és időben kifüggesztik közszemlére a lepedőnyi rajzokat, s a mintegy 200 oldalas tervdokumentáció­ba (egy példány van belőle) elvi­leg bárki bepillanthat. A hangos­bemondóban többször elhang­zik a falugyűlésre hívó felszólí­tás, bár a község egyes részein ez nem hallható. Az írásos meghí­vók is eljutnak minden család­hoz. A dolog idáig látszólag rendben is lenne, csakhogy. . . A faluban akad egy fiatal házas­pár, akik szintén érdekeltek lé­vén, tavasz óta az átlagosnál na­gyobb figyelmet fordítanak az ügyre. A félj, Elek István még az év elején megkeresi a tanácsel­nököt, és kéri, teremtsenek arra lehetőséget, hogy a konkrét ter­vek megszületése előtt a helyi la­kosság véleményt nyilváníthas­son, elmondhassa aggályait, il­letve a rendezéssel kapcsolatos ötleteit. A válasz kitérő, az elnök arra hivatkozik, hogy még min­den a kezdeti stádiumban van, így nincs még értelme a vitának. Ez alatt az idő alatt folynak a bi­zonyára költséges szakhatósági és egyéb vizsgálatok^ formáló­dik az érintettek által egyáltalán nem ismert terv. Amikor az elké­szült rajzok közszemlére kerül­nek, néhány állampolgárnak a lélegzete is eláll, ugyanis ekkor derül ki, hogy jó néhány művelt telekrész kisajátításra kerülne. A szakrajz azonban bonyolult, nem mindenki igazodik el rajta, így sokan nem is sejtik, milyen következményei lehetnek az esetleges végrehajtásnak. Elek István azonban veszi a fáradsá­got, részletesen áttanulmányoz­za a 200 oldalas dokumentációt, személyesen felkeresi a tervezőt és elbeszélget vele, a megyei földhivatal illetékeseitől infor­mációkat kér, és természetesen a tanácselnökkel is szót vált. Ami­kor végre összeáll a kép, és vilá­gossá válik az egyéni érdekeket sértő koncepció, már tudja, hogy valamit tenni kell, méghozzá gyorsan. Felesége segítségével személyesen felkeresnek minden érintett családot. Erre, mint ki­derül, szükség is van, mert az emberek nagy többsége tájéko­zatlan, semmiféle információval nem rendelkezik. Az egyéni be­szélgetéseket követően a hét vé­gén meghívja lakására az embe­reket, ahol a jelenlevők egyetér­tésével társadalmi bizottságot hoznak létre. Ennek célja az el­lenérvek és a lakosság elképzelé­seinek, ötleteinek összefoglalá­sa, amelyet a másnapra meghir­detett falugyűlésen kívánnak is­mertetni a vezetéssel. Rövid idő alatt több mint százan írják alá önkéntesen a kollektív bölcses­ség produktumát, az írásba fog­lalt egyöntetű tiltakozást, s a fel­sorakoztatott új ötleteket. Az őszinte hangért senkit nem érhet sérelem Falugyűlés. A helyi termelő- szövetkezet vadonatúj tanácsko­zóterme zsúfolásig megtelik. Az arcokon szorongás, görcsös vá­rakozás. A falon tarkálló tervraj­zokat sokan még most is értetle­nül bogarásszák. Az illusztráció­ként, fekete festékkel falra pin- gált buldózerrészlet azonban mindenkinek megmozgatja a fantáziáját: — kísérteties — mondogatják. Mintha csak a tervrajz szimbóluma lenne. Az elnökség bevonul. Fecz Sándor, a Hazafias Népfront he­lyi testületének vezetője, a vita levezetője hangsúlyozza: — Ez a terv nem végleges, a mai gyűlésen mindenki elmondhatja a véleményét. A végleges döntést — amely az október 4-i tanácsü­lésen dől el — a mai észrevételek is befolyásolják majd, Többször kiemeli: itt bátran lehet beszélni, az őszinte vélemé­nyekért senkit nem ér sére­lem ... A bevezető után Veres István tervezőmérnök kap szót. Tárgyilagosan, logikusan érvel. Ismerteti a rendezéssel kapcsola­tos alternatívákat. Elmondja, hogy a tervrajz elkészítése előtt alaposan tanulmányozták a község múltját, számítógéppel prognosztizálták a lélekszám várható alakulását, talajtani vizs­gálatokat végeztek, statisztikai adatokat tekintettek át, számba vették a védetté nyilvánítható épületeket is, s külön hangsúlyt fektettek a környezetvédelmi szempontokra. A részletes tájékoztató után kér szót Elek István, aki a frissen alakult társadalmi bizottság, a közösség, s a falu érdekeit hang­súlyozva jelenti ki: a hiányos, fe­lületes tájékoztatás miatt a rende­zés által érintett emberek nagy ré­sze nem ismerte, nem ismerhette fel a terv lényegét és következmé­nyeit. Az egyéni utánajárás alap­ján megszerzett pontos ismere­tek birtokában épp ezért kívána­tos volt egy olyan, helyi állam­polgárokból álló, önszerveződé­sű, társadalmi bizottság megala­kítása, amelynek célja megelőzni a lakossági érdekeket veszélyez­tető terv kivitelezését. Mivel a tervrajzok a Kerecsenden élők véleményének, akaratának is­merete nélkül készültek el, a mai falugyűlésen — amely úgy tűnik az első, s utolsó nyilvános fórum a tiltakozásra — kell megragadni az alkalmat a helybéli emberek véleményének tolmácsolására. „ Tisztában vagyok azzal, hogy a falugyűlés nem rendelkezik sza­vazati joggal, épp ezért szeretném bizottságunk nevében bejelente­ni, hogy az október 4-én esedé­kes, döntéshozó tanácsülésen törvényadta lehetőségünkkel élve személyesen is részt kívánunk venni, s amennyiben jogot ka­punk, ott is elmondjuk a közös­ség észrevételeit. ” — fejezi be hoz­zászólását. Ha az indulatok elszabadulnak Taps, majd indulatoktól sem mentes hozzászólások támogat­ják az iménti előterjesztést. íme néhány az érvek közül: a község kereskedelmi ellátása rossz. Ezen a gondon — mivel a közeljövő­ben várhatóan nem javul a hely­zet — a legegyszerűbben az önel­látással lehet enyhíteni. De ha a gondozott telekrészeket elve­szik, ez a lehetőség is megszűnik. A terv papíron gyönyörű, de aki­ket igazán érint, azokat meg sem kérdezték. Fejleszteni kell, de nem az itt élő és becsületesen gazdálkodó emberek megkárosí­tása árán. A község infrastruktú­rája elmaradott, a jelenlegi igé­nyeket sem elégíti ki. Kérdés: mi a fontosabb? En­nek megoldása, vagy újabb tel­kek kialakítása a már meglévők csonkításával. A rendezés tisz­tességesen munkálkodó, nagy­családos cigányokat is érint. Ők a betevő nagy részét a kertben ter­melik meg. Velük mi lesz? Azért élünk falun, s azért viselünk el minden ezzel járó hátrányt, mert tiszteljük a földet, ragaszkodunk a kerthez, gazdálkodni akarunk rajta. Az elhanyagolt öreghegyi részt a fiatalok saját erejükből hozták rendbe, kezdték el mű­velni. Most, hogy végre termőre fordulna az odatelepített nö­vénykultúra, le akarják tarolni. Ez ellen tiltakozunk. Elismerjük, hogy a tervet előkészítették, de egy dolgot kifelejtettek: azt, hogy itt emberek élnek. A tanács formailag mindent megtett A tanácselnök, Gémes László előrebocsátja: nem érti, hogyan szabadulhattak el ennyire a szen­vedélyek, hiszen ez a mai fórum éppen a korrekcióknak ad he­lyet. Hozzáteszi azt is, a tájékoz­tatás igenis szabályos volt, a terv­rajzot, a dokumentációt ugyanis bárki megtekinthette. A falugyű­lésről is mindenkit értesítettek. A döntést hozó tanácsülés ter­mészetesen nyilvános lesz, bárki részt vehet rajta — fűzi hozzá. Az indulatok ezután sem csil­lapodnak. Újabb és újabb érvek csapnak össze, régi sérelmek tör­nek felszínre. Néhány tanulság A késő estig (10 óráig) húzódó eszmecsere sok szempontból egyedülállónak bizonyult — meg merem kockáztatni — országos viszonylatban is. Ezen a viszony­lag kis közösséget érintő estén ugyanis a rendezési terv vitáján kívül sokkal többről volt szó. Ne­vezetesen arról, hogy egy lakó- közösség saját érdekeinek védel­mében úgy fogott össze, hogy a község vezetőit egyben kénysze­rítette saját munkájának, mód­szereinek átértékelésére is. A la­kosság egységes fellépése, a cá­folhatatlan érvek, az évek óta gyülemlő feszültségek kendőzet­len kitálalását követően a veze­tők számára elkerülhetetlenné vált szembesülni a valós élet dik­tálta követelményekkel, az alko­tó, felnőtt állampolgár módjára politizáló közösség elvárásaival. Nem tudni, hogyan határoz­nak az október 4-i tanácsülésen, de egy bizonyos: a Kerecsenden élők belekóstolva a demokrácia ízébe, a jövőben hallatni fogják hangjukat — véleményük súlyá­val és erejével — minden, a köz­séget érintő döntés előtt. Barta Katalin Több fórumon elhangzott már, hogy sajnos évek óta feltar­tóztathatatlanul növekszik a tár­sadalmi tulajdon elleni vétségek száma. Ebben a kedvezőtlen fo­lyamatban közrejátszik az is, hogy az ide vonatkozó jogszabá­lyok betartására nem fordítanak elegendő gondot, s hogy a szá­monkérés területén sem elég kö­vetkezetesek az egyes munkahe­lyeken. Elsősorban a fenti okokkal magyarázható, hogy a Heves Megyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság ezt a témakört vizsgálta meg alaposabban az elmúlt időszak­ban. Az ellenőrzések, mintegy 35 vállalatra , szövetkezetre terjed­tek ki, s felölelték az elmúlt két év tapasztalatait is. A témával kapcsolatos ösz- szegző jelentés első fontos meg­állapítása: á társadalmi tulajdon védelmének feltételei általában javultak a vizsgált időszakban, ennek ellenére a jogszabályi vál­tozásokat a megyei gazdálkodó egységek mintegy egyharmada nem alkalmazta, illetve azokat nem vezette át a belső szabályo­zásba. Ez részben azzal is ma-, gyarázható, hogy az adó- és árre­form bevezetése megsokszoroz­996-ban telepedtek le az első bencés szerzetesek a Pannonhal­ma melletti 300 méter magas domb tetején, Géza fejedelem hívására. Az évszázadok során itt kialakult vár nemcsak ha­zánknak, hanem Európának is egyik számottevő műemléki együttese. Az ünnepi előkészü­letek már megkezdődtek az ezeréves jubileumot megelőző években is több kiadványt jelen­tetnek meg az évfordulóra, s ki­állításokat is rendeznek. A pannonhalmi vár épület- együtteseit is felújítják. A belső közműhálózat fejlesztésére, kor­szerűsítésére már korábban 50 millió forintot költöttek, s nem­régen befejezték a központi fűté- ses rendszer teljes rekonstrukci­óját. A második ütemben, 1990- ig 100 millió forintot költhetnek a munkálatokra. Több épületre új tetőszerkezet kerül, megszün­tetnek néhány olyan emeletrá­ta az adminisztrációs munkát. Ehhez járult ezenkívül a külső jogszabályok késedelmes megje­lenése is, amely sok esetben megakadályozta a különböző előírások helyi szintű korszerűsí­tését. Érdemes megemlíteni, hogy a munkahelyek egy részénél a tár­sadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos feladatok nem konkrétak, általában csak hivat­koznak a kiadott igazgatói, elnö­ki utasításokra. Ebből követke­zik, hogy sok helyen a felsőbb ve­zetők igényességén múlik a kö­zépvezetők és a beosztottak el­lenőrzésének hatékonysága. A szabályzatok végrehajtását néhány munkahelyen nem sike­rült maradéktalanul megoldani. A kisebb egységek többnyire raktár- és létszámhiányra hivat­koztak. Részben ennek követ­kezménye, hogy egyes építőipari szervezeteknél nagy mennyiségű anyagot tulajdonítottak el a nem megfelelően őrzött telephelyek­ről. A vétségek nagy részénél megállapítható, hogy mivel a fe­lettes személyek ellenőrzése el­maradt, az elkövetők sok esetben megsérthették a bizonylati és ok­építést, amelyet a század elején nem a műemléki környezethez illően végeztek el. A Mátyás ki­rály korában kialakult középkori kerengőn és a még régebbi tizen­harmadik századbeli bazilikában feltárások kezdődnek. 1990 után még további mintegy 150 millió forintot fordítanak egyházi for­rásokból és állami támogatások­ból az évezredes vár tatarozásá­ra. Pannonhalma a bencés szerze­tesrend magyarországi központ­ja. A műemléki együttes magába foglalja a rend monostorát, gim­náziumát, gyűjteményeit, a csak­nem 400 ezer kötetes könyvtá­rat, a levéltárat és gazdasági léte­sítményeket. A várat évente 250 ezer turista keresi fel. A jövőben az itt felhalmozott értékek a ku­tatók számára is jobban hozzá­férhetővé válnak, számukra kü­lön kutatószobákat alakítanak ki. mányfegyelmet. A hiányosságok között lehet megemlíteni azt is, hogy a vagyonőrök, portások fi­zetése többnyire nem áll arány­ban munkakörük felelősségével. A vizsgálatok szerint a vállala­toknál, szövetkezeteknél általá­ban formailag szabályosak az el­lenőrzés feltételei, épp ezért a lo­pások ezek következetlen, pon­tatlan alkalmazása miatt jöhet­nek létre. A feltárt bűncselekmények konkrét elemzésénél az derült ki, hogy az elkövetések fő motívu­ma nem a csökkenő életszínvo­nal, hanem a szerzési vágy. Két gazdálkodó szervezetnél sajnos a vétségek rendszeresen ismétlőd­nek, s az ezek ellen hozott intéz­kedések egyelőre nem bizonyul­tak eléggé hatásosnak. A két te­rület: a bútorgyártás és a tejipar. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy az írásban elsősorban a vizsgált terület hiányosságaira hoztunk példákat. Ezek a közel­jövőben a gyakoribb helyszíni el­lenőrzésekkel, a közös tulajdon körültekintőbb védelmével, va­lamint a belső ellenőrzések haté­konyságának növelésével meg­előzhetők, elkerülhetők. Oktatás a Rábában Kezdődik az oktatási év a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban. A dunántúli nagyvállalat évente több tízmillió forintot fordít a dol­gozók képzésére, továbbképzésé­re; a cél az, hogy mindenki birto­kába jusson a munkaköre ellátásá­hoz szükséges tudásnak. A küszö­bönálló tanévben is mintegy 6 ezer dolgozó a vállalati állományban lévők egyharmada vesz részt vala­milyen oktatási formában. Folytatják az új tanévben a szá­mítógéppel segített tervezéshez, gyártáshoz kapcsolódó folyama­tokat. Az ismereteket a Rába győri oktatóközpontjában felállított CAD/CAM rendszereket model­lező oktatóberendezéseken sajá­títják el a résztvevők. A felkészítés sikere nagyban hozzájárul az új technika vállalati fogadókészségé­nek megtervezéséhez. A számítás- technika hatása a szakképzés szempontjából legfontosabb terü­lete a termelésben is jelentkezik, mivel a manuális irányítású gépek helyét több területen a számítógép vezérelte termelőberendezések veszik át. Ezeréves jubileumra készülnek Pannonhalmán Új gépsor a Medicor makói gyárában Makón, a Medicor Maros Bútoripari Részvénytársaság üzemében 60 millió forintos költséggel új olasz faanyag­megmunkáló gépeket he­lyeztek üzembe. A bútorla­pok megmunkálására alkal­mas, automatizált gépek le­hetővé tették az önálló, komplex bútorgyártás beve­zetését. * Pető János a kétoldali lap­lezáró gépet kezeli A szegélyragasztó gépnél (lent) (MTI-Fotó: Stekovics János)

Next

/
Thumbnails
Contents