Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-11 / 191. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 10., csütörtök GAZDASÁG TÁRSADALOM 3. Innováció megyénkben Az ötlettől az értékesítésig Románia 1988 nyarán Szabálytalan útínaplő Állítólag még sokan nem tud­ják, mit jelent az innováció szó. Manapság pedig egyre többet hallani erről beszélgetések so­rán. Szükség van erre a gyakor­latban is, hiszen mostanság talán más időszakoknál is fontosabbak az újítások, a folyamatos meg­újulás. Ennek jegyében alakult nemrégiben az Észak-Magyar­országi Innovációs Centrum Részvénytársaság. Hogy milyen céllal, arról Luda Miklós, az egri képviselet vezetője tájékoztatott. Az irodába belépve meglepő üresség fogadott. Mintha csak ő egyedül dolgozna ott. — Jelenleg még kevesen va­gyunk, hiszen csak magasan kép­zett, idegen nyelveket beszélő munkatársakat tudunk foglal­koztatni, akiket jelenleg is kere­sünk. — Mi hívta életre ezt a társula­tot? — A múlt év elején kezdődött a szervezés a miskolci Nehézipa­ri Műszaki Egyetem kezdemé­nyezésére, a Borsod megyei pártbizottság határozata alapján. Eddig ötvennégy részvényesünk van, s közel 150 millió forintos alaptőkével indultunk. Célunk, hogy a meglévő szellemi tőkét termelőerővé alakítsuk. — A kezdetek óta Egerben is nyílt képviselet. Milyen részt vál­lal ez a munkából? — Február 12-től működünk. Célkitűzésünk megegyezik a központéval, azaz, fel kívánjuk karolni az új kezdeményezéseket az ötlet születésétől az értékesí­tésig, tehát piackutatással is fog­lalkozunk. Mindehhez anyagi és szellemi hátteret biztosítunk. — Az anyagi hátteret értem: pénzt kell adni. De mit jelent a szellemi támogatás? — A kutatómunkánál a fel­adatok megoldására csoportokat tudunk kialakítani, amelyek ga­rantáltan hasznosítható végered­ménnyel szolgálnak.-Milyen egyéb teendők van­nak? — Számítógép beszerzéssel és programozással is foglalkozunk. Emellett részt akarunk vállalni export tevékenységből. Kapcso­latunk van már Szovjetunióval, Csehszlovákiával, NSZK-val és Ausztriával. Emellett segítünk az iparjogvédelemben is. — Említette a közel százötven milliós indulótőkét. Honnan jött ez össze? — A részvényesektől, vala­mint hitelekből. Előbbiek közé tartozik a Borsodi Vegyi Kombi­nát, a Diósgyőri Gépgyár és az Ózdi Kohászati Üzemek is. He­ves megyéből négyen vannak: a két építőipari vállalat, a Gagarin Hőerőmű és a megyei tanács. — A kevesebb részvényes miatt nem szorul háttérbe Heves me­gye? — A pénz elosztása nem az említettek számától, hanem az üzlettől függ. Mivel ez egy mene­dzserszervezet, így a vállalkozói jelleg dominál. — Rövid idő telt el az egri rajt­tól számítva. Mi történt ez idő alatt? — Megbízást kaptunk a Fi­nomszerei vénygyártól import műanyag alapanyagok beszerzé­sére. Poroszlón üzemet kívánunk létrehozni. Kiskörén a foglalkoz­tatási nehézségeket próbáljuk megoldani. Ott főként a termál­vizet szeretnénk hasznosítani. Eredményként könyvelhető el, hogy Borsod megyei munkaerő­felesleg gondokat oldottunk meg. Aztán Rudabányán nemré­gen nagy gipszvagyont tártak fel, ennek hasznosítására kft alakult, s a tanulmányterv kialakításában megyénk állami építőipari válla­lata érdekelt. — Ügy tudom, magánszemé­lyek is fordulhatnak a centrum­hoz... — Kaptunk újításokat tőlük is. Jelenleg folyamatban van új rok­kantkocsi és üvegpalackzáró szabadalmaztatása. Van egy ágy- táltárolási eljárás, amelyet Heves megye kórházaiban alkalmaz­nak. Ezzel most az országos pi­acra szeretnénk kilépni. — Mikor mondhatjuk el, hogy minden gördülékenyen megy? — Már most rövidebb idő alatt tudunk egy folyamatot elrendez­ni, mint azelőtt a vállalatok. Úgy néz ki, hogy év végére állunk be teljesen. Együtt akarunk mű­ködni más megyékkel. Összessé­gében célkitűzésünk, hogy a gyorsítási folyamathoz hozzájá­ruljunk, közkinccsé tegyük a szellemi értékeket... Kovács Attila Számítógép segíti a tervezést a Rábában Megkezdte működését a CAD-szisztéma, azaz, a számí­tógéppel segített műszaki terve­zőrendszer a Rába Magyar Va­gon- és Gépgyárban, Győrött. Munkába állítása mérföldkőnek tekinthető a tervezés területén, ugyanis minőségi változást hoz a konstruktőri tevékenységben, s megnyitja azt az utat, amely az eddigieknél gyorsabban vezet el a műszaki fejlesztésekkel szem­ben támasztott követelmények megvalósításáig: az új, korszerű gyártmányok megszületéséig. A rendszer alkalmazásával je­lentős mértékben csökken a szerkesztés, a rajzolás időigénye, lerövidül az eddig meglehetősen hosszadalmas tervezési idő, to­vábbá minőségileg javul a konst­rukciók műszaki színvonala. Mindez abba az irányba hat, hogy gyorsabban készüljön el az új termék, s igazán versenyké­pessé, korszerűvé váljon a gyárt­mány. A CAD-teremben a terminá­lok, a nyomtatók, a rajzpapíron másodpercenként hatvan centi­métert haladó rajzgép, továbbá a TPA-ll-es típusú nagy számító­gép a hozzá csatlakozó tárolóval egyetlen rendszerként végzi fel­adatát. A számítógépes rend­szerrel — amely 80 millió forint­ba került — elsőként a kovácsoló szerszámok alkatrészeinek ter­vezését végzik, mivel ezek pon­tossága alapvetően befolyásolja a kovácsolással készülő gyártmá­nyok minőségét. A számítógéppel támogatott tervezési rendszer új fajta mun­kamódszert kíván a szakembe­rektől is. Azokat a szakembere­ket, akik leghamarabb kerültek kapcsolatba a fejlett technikával a gyakorlatban, tanfolyamokon vértezték fel az alapvető ismere­tekkel. Erre a célra a CAD/ CAM-rendszert modelláló okta­tógépeket helyeztek üzembe a gyár győri oktatóközpontjában. A konstruktőrök véleménye szerint azonban még legalább egy évre van szükség, hogy bir­tokba vegyék mindazt a tudást, amelyet a mai európai színvona­lat képviselő gépek lehetőség­ként magukban hordoznak. (MTI) / 4./ Egy másik „falubokrot” is meglátogatunk: itt nagyobb ren­det vág az „agrárforradalom”. A tizenegy apró településből, me­lyeknek Cotnári a központja, csupán négy marad meg. Azt már biztosan tudja a néptanács elnöke és párttitkár loan Palag- hia, hogy Cotnáriból tíz éven be­lül „agrár-ipari” városka nő ki. A hozzá közelebb eső falvak na- gyobbakká fejlődnek, a távolib­bak fokozatosan sorvadnak el: azokban egyébként is kevés a fia­tal, a házak rosszak. A helyzet megfelel annak, amit az előbbi helyszínen tapasztaltam. Csak még inkább kiviláglik, hogy a hatvanas években nálunk is ha­sonló módon alakították ki a kö­zös községi tanácsokat,s vonták ki előbb a közigazgatást, majd az iskolákat, az üzleteket a kisebb falvakból. Ez a folyamat nálunk megtorpant, s újabban — egyelő­re elsősorban a szándékok sze­rint — meg is fordult. Romániá­ban azonban a végletekig sarkí­tották ezeket a kezdeményezése­ket, s az egyszerű tévedés talajáról a gazdasági, társadalmi és politi­kai utópizmusig rugaszkodtak el. Az emberi élet szerves színte­rei eltűnnek. Igazából ezekért kár. Hiába ígérik, hogy megóv­ják az értékes épületeket. S ez a rombolás nem most kezdődött, hanem akkor, amikor kinyílt az „agrárolló”, s a paraszt nem tud­ta maga számára megteremteni a korszerű élet feltételeit. Kérde­zem is, hogy itt számba vették-e: van-e olyan épület, amely érde­mes a megmentésre. Csak egyet ítélnek ilyennek: egy kastélyt megőriznek. Nyilván maradnak „emlékművek”, ahogy a helyi vezetők fogalmaznak, de inkább holmi temetői fejfára fog a szán­tás közepén emelkedő, környe­zetét elvesztett kastély emlékez­tetni. Beszélnek arról is, hogy a ti­zenegy társtelepülés között a „négyesfogatra” jutott a fejlesz­tés: vizet, telefont vezethettek be. Ebben a térségben 2.200 csa­lád él, száz személygépkocsi áll az udvarokban, kilencven száza­lék rendelkezik televízióval, (persze fekete-fehérrel, mert a színeshez csak rendkívüli eset­ben lehet hozzájutni), s majdnem mindenhol van rádió. Sajátos helyzetűek az itt élők: téeszek és állami gazdaságok is dolgoznak a környéken. A famí­liák igyekeznek a legkedvezőbb megélhetési módot megtalálni: a férj az egyik helyen, a feleség a másikon helyezkedik el. így fize­tés és termény is jut. A szőlőter­melés a legnevezetesebb, a cot­nári bor világszerte híres, legin­kább a tokaji nedűre emlékeztet. Megyei körutam utolsó állo­mása Pascani ahol Valenca Vir- lata, a városi pártbizottság pro­pagandatitkára fogad. A hölgyet alaposan megvárattuk, mert elő­zetesen este 6 órára beszélték meg a találkozót. De hát min­denhol jóval több időt töltöttünk az eltervezettnél, mert részlete­sen elmagyaráztattam minden problémát magamnak. Ezért múlt el kilenc óra is, mire ideér­tünk. A késői időpont ellenére is hamar belemelegedünk az is­merkedésbe. Ez a megye máso­dik legnagyobb városa, 45 ezer lakosú. A múlt század közepéig csak kis falucska volt. A változás vasúton érkezett: mikor a síneket lefektették, megélénkült a fejlő­dés. Ám az igazi fordulatot a hat­vanas évek vége hozta; az új terü­letfejlesztési elképzelések hatásá­ra kiemelt beruházási összegek­hez jutottak az itt élők. A követ­kező nagy esemény a hetvenes években Ceaucescu látogatása: az ország vezetője ekkor döntött arról, hogy itt függönygyárat ala­pít. Elhatározása mellé pénzt is adott. így aztán kifejlődött az ipar, ma már 25 ezer ember talál munkát. Nagyok a családok, sok a gyerek: az itt élők egyharmada még kisiskolás. Nagy büszkeséggel szól arról, hogy sikert aratott százesztendős munkásegyletük a Megéneklünk Románia! fesztiválon. Amikor személyes sorsára fordítom a szót, elmeséli, hogy munkásnő­ként kezdte pályafutását. Leve­lezőn szerzett diplomát, majd a már idézett függönygyárban pártmegbízatást kapott. Aztán három évig egy faluban tanácsel- nökösködött, végül 1982-től dol­gozik e beosztásban. Két gyer­meke van. Hozzáfűzi, hogy fe­lelős beosztásban dolgozó szü­lőknek általában kevesebb az utódjuk. A dolgozó anyák életéről is kérdezem, mert helyzetüket bi­zonyára belülről ismeri. Ahogy elmondja, az utóbbi évek ki­emelt fejlesztéseivel a városban 23 bölcsődét és óvodát építettek fel segítségükre. Ezenkívül né­hány olyan gyermekintézményt is kialakítottak, amelyek egész hetesek: hétfőn reggel viszik be a kicfiikatlé.vag^olbatiágiestehnmi aiskíértaL Az első osztályú szál­loda az erős szélben recseg-ro- pog, az ablakok rozzantak. Azon töprengek, hogy mi is az ésszerű­sítés és korszerűsítés itt? Mennyit érnek valójában a nálunk is fel­vetődő nagy kérdésekre, a népe­sedésre, a lakáskérdésre, a nem­zeti tudat problémájára adott he­lyi válaszok? Látszólag megol­dottak a problémák. Például a la­kásárak számunkra elképesztő­en alacsonyak, mert pang a piac. Ugyanis ki lenne bolond magán­házat vagy öröklakást vásárolni, ha megkapja az államit, ahol a lakbér kötött: a fizetés tíz száza­léka. De jönnek sorra az ellent­mondások, legkiáltóbban a fal­vakban. Miközben szent a múlt, addig valójában egy mesterséges hagyományt állítanak a valódi helyébe. Elvágják a gyökereket, s helyettük többezer éveseket „varázsolnak”. De hová juthat ez a gazdaság ilyen ideológiai alappal, merev struktúrával, zártsággal? Jó példáját találom a megfe- neklésnek egy állami gazdaság­ban, amely tojástermelésre ren­dezkedett be. A többszörösen kitüntetett gazdálkodó egység évente 60-65 millió tojást szállít a piacra. Igazgatója, loan Nicuta kétszeres doktor. Különleges technológiával, nagy műszaki színvonalon tevékenykednek: száz munkást foglalkoztatnak. S mivel Ceaucescu főtitkár a XIII. kongresszuson leszögezte, hogy az árak változatlanok lesznek eb­ben az ötéves tervben, azonos feltételek mellett fejleszthetik ezt az üzemet. Elképedve hallgatják vezetői, amikor arról beszélek, hogy nálunk tojástúltermelés alakult ki. Helyzetük itt megin­gathatatlan: százmilliójuk van a bankban, s ebből játszva fölépí­tettek és berendeztek egy iroda­házat, néhány lakást, óvodát, bölcsődét. Csak mennyiségi változásokra készteti ez a gazdasági szerkezet a benne tevékenykedőket. Min­den jó, ahogy van: az átalakulás csak külsődleges. így aztán aki rosszabb feltételek között indul, az nem is jut tovább, a néhány ilyen kiemelkedő gazdálkodó egység pedig sikert sikerre hal­moz. (Folytatjuk) Gábor László Juhász Sándorné a palackmosógépet kezeli Exportbővitő borászati beruházás Gyöngyösön... A Gyöngyös-domoszlói Állami Gazdaság a minőségi export fokozása ér­dekében 80 millió forintos borászati beruházást valósított meg. Bővült a tá­rolótér, korszerű NSZK és olasz mosó-palackozó gépsorokat állítottak üzem­be, s az ipari szennyvíz környezetkímélő elvezetését is megoldották. Az idén 2.7 millió palackot töltenek meg borral, amelynek nagyrésze Csehszlovákiába, Szovjetunióba kerül. Ötvös Istvánná palackoz A laboratóri­umban Patócs Erika szúró­próbaszerűen ellenőrzi a mi­nőséget... (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Thumbnails
Contents