Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-11 / 191. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 10., csütörtök GAZDASÁG TÁRSADALOM 3. Innováció megyénkben Az ötlettől az értékesítésig Románia 1988 nyarán Szabálytalan útínaplő Állítólag még sokan nem tudják, mit jelent az innováció szó. Manapság pedig egyre többet hallani erről beszélgetések során. Szükség van erre a gyakorlatban is, hiszen mostanság talán más időszakoknál is fontosabbak az újítások, a folyamatos megújulás. Ennek jegyében alakult nemrégiben az Észak-Magyarországi Innovációs Centrum Részvénytársaság. Hogy milyen céllal, arról Luda Miklós, az egri képviselet vezetője tájékoztatott. Az irodába belépve meglepő üresség fogadott. Mintha csak ő egyedül dolgozna ott. — Jelenleg még kevesen vagyunk, hiszen csak magasan képzett, idegen nyelveket beszélő munkatársakat tudunk foglalkoztatni, akiket jelenleg is keresünk. — Mi hívta életre ezt a társulatot? — A múlt év elején kezdődött a szervezés a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kezdeményezésére, a Borsod megyei pártbizottság határozata alapján. Eddig ötvennégy részvényesünk van, s közel 150 millió forintos alaptőkével indultunk. Célunk, hogy a meglévő szellemi tőkét termelőerővé alakítsuk. — A kezdetek óta Egerben is nyílt képviselet. Milyen részt vállal ez a munkából? — Február 12-től működünk. Célkitűzésünk megegyezik a központéval, azaz, fel kívánjuk karolni az új kezdeményezéseket az ötlet születésétől az értékesítésig, tehát piackutatással is foglalkozunk. Mindehhez anyagi és szellemi hátteret biztosítunk. — Az anyagi hátteret értem: pénzt kell adni. De mit jelent a szellemi támogatás? — A kutatómunkánál a feladatok megoldására csoportokat tudunk kialakítani, amelyek garantáltan hasznosítható végeredménnyel szolgálnak.-Milyen egyéb teendők vannak? — Számítógép beszerzéssel és programozással is foglalkozunk. Emellett részt akarunk vállalni export tevékenységből. Kapcsolatunk van már Szovjetunióval, Csehszlovákiával, NSZK-val és Ausztriával. Emellett segítünk az iparjogvédelemben is. — Említette a közel százötven milliós indulótőkét. Honnan jött ez össze? — A részvényesektől, valamint hitelekből. Előbbiek közé tartozik a Borsodi Vegyi Kombinát, a Diósgyőri Gépgyár és az Ózdi Kohászati Üzemek is. Heves megyéből négyen vannak: a két építőipari vállalat, a Gagarin Hőerőmű és a megyei tanács. — A kevesebb részvényes miatt nem szorul háttérbe Heves megye? — A pénz elosztása nem az említettek számától, hanem az üzlettől függ. Mivel ez egy menedzserszervezet, így a vállalkozói jelleg dominál. — Rövid idő telt el az egri rajttól számítva. Mi történt ez idő alatt? — Megbízást kaptunk a Finomszerei vénygyártól import műanyag alapanyagok beszerzésére. Poroszlón üzemet kívánunk létrehozni. Kiskörén a foglalkoztatási nehézségeket próbáljuk megoldani. Ott főként a termálvizet szeretnénk hasznosítani. Eredményként könyvelhető el, hogy Borsod megyei munkaerőfelesleg gondokat oldottunk meg. Aztán Rudabányán nemrégen nagy gipszvagyont tártak fel, ennek hasznosítására kft alakult, s a tanulmányterv kialakításában megyénk állami építőipari vállalata érdekelt. — Ügy tudom, magánszemélyek is fordulhatnak a centrumhoz... — Kaptunk újításokat tőlük is. Jelenleg folyamatban van új rokkantkocsi és üvegpalackzáró szabadalmaztatása. Van egy ágy- táltárolási eljárás, amelyet Heves megye kórházaiban alkalmaznak. Ezzel most az országos piacra szeretnénk kilépni. — Mikor mondhatjuk el, hogy minden gördülékenyen megy? — Már most rövidebb idő alatt tudunk egy folyamatot elrendezni, mint azelőtt a vállalatok. Úgy néz ki, hogy év végére állunk be teljesen. Együtt akarunk működni más megyékkel. Összességében célkitűzésünk, hogy a gyorsítási folyamathoz hozzájáruljunk, közkinccsé tegyük a szellemi értékeket... Kovács Attila Számítógép segíti a tervezést a Rábában Megkezdte működését a CAD-szisztéma, azaz, a számítógéppel segített műszaki tervezőrendszer a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban, Győrött. Munkába állítása mérföldkőnek tekinthető a tervezés területén, ugyanis minőségi változást hoz a konstruktőri tevékenységben, s megnyitja azt az utat, amely az eddigieknél gyorsabban vezet el a műszaki fejlesztésekkel szemben támasztott követelmények megvalósításáig: az új, korszerű gyártmányok megszületéséig. A rendszer alkalmazásával jelentős mértékben csökken a szerkesztés, a rajzolás időigénye, lerövidül az eddig meglehetősen hosszadalmas tervezési idő, továbbá minőségileg javul a konstrukciók műszaki színvonala. Mindez abba az irányba hat, hogy gyorsabban készüljön el az új termék, s igazán versenyképessé, korszerűvé váljon a gyártmány. A CAD-teremben a terminálok, a nyomtatók, a rajzpapíron másodpercenként hatvan centimétert haladó rajzgép, továbbá a TPA-ll-es típusú nagy számítógép a hozzá csatlakozó tárolóval egyetlen rendszerként végzi feladatát. A számítógépes rendszerrel — amely 80 millió forintba került — elsőként a kovácsoló szerszámok alkatrészeinek tervezését végzik, mivel ezek pontossága alapvetően befolyásolja a kovácsolással készülő gyártmányok minőségét. A számítógéppel támogatott tervezési rendszer új fajta munkamódszert kíván a szakemberektől is. Azokat a szakembereket, akik leghamarabb kerültek kapcsolatba a fejlett technikával a gyakorlatban, tanfolyamokon vértezték fel az alapvető ismeretekkel. Erre a célra a CAD/ CAM-rendszert modelláló oktatógépeket helyeztek üzembe a gyár győri oktatóközpontjában. A konstruktőrök véleménye szerint azonban még legalább egy évre van szükség, hogy birtokba vegyék mindazt a tudást, amelyet a mai európai színvonalat képviselő gépek lehetőségként magukban hordoznak. (MTI) / 4./ Egy másik „falubokrot” is meglátogatunk: itt nagyobb rendet vág az „agrárforradalom”. A tizenegy apró településből, melyeknek Cotnári a központja, csupán négy marad meg. Azt már biztosan tudja a néptanács elnöke és párttitkár loan Palag- hia, hogy Cotnáriból tíz éven belül „agrár-ipari” városka nő ki. A hozzá közelebb eső falvak na- gyobbakká fejlődnek, a távolibbak fokozatosan sorvadnak el: azokban egyébként is kevés a fiatal, a házak rosszak. A helyzet megfelel annak, amit az előbbi helyszínen tapasztaltam. Csak még inkább kiviláglik, hogy a hatvanas években nálunk is hasonló módon alakították ki a közös községi tanácsokat,s vonták ki előbb a közigazgatást, majd az iskolákat, az üzleteket a kisebb falvakból. Ez a folyamat nálunk megtorpant, s újabban — egyelőre elsősorban a szándékok szerint — meg is fordult. Romániában azonban a végletekig sarkították ezeket a kezdeményezéseket, s az egyszerű tévedés talajáról a gazdasági, társadalmi és politikai utópizmusig rugaszkodtak el. Az emberi élet szerves színterei eltűnnek. Igazából ezekért kár. Hiába ígérik, hogy megóvják az értékes épületeket. S ez a rombolás nem most kezdődött, hanem akkor, amikor kinyílt az „agrárolló”, s a paraszt nem tudta maga számára megteremteni a korszerű élet feltételeit. Kérdezem is, hogy itt számba vették-e: van-e olyan épület, amely érdemes a megmentésre. Csak egyet ítélnek ilyennek: egy kastélyt megőriznek. Nyilván maradnak „emlékművek”, ahogy a helyi vezetők fogalmaznak, de inkább holmi temetői fejfára fog a szántás közepén emelkedő, környezetét elvesztett kastély emlékeztetni. Beszélnek arról is, hogy a tizenegy társtelepülés között a „négyesfogatra” jutott a fejlesztés: vizet, telefont vezethettek be. Ebben a térségben 2.200 család él, száz személygépkocsi áll az udvarokban, kilencven százalék rendelkezik televízióval, (persze fekete-fehérrel, mert a színeshez csak rendkívüli esetben lehet hozzájutni), s majdnem mindenhol van rádió. Sajátos helyzetűek az itt élők: téeszek és állami gazdaságok is dolgoznak a környéken. A famíliák igyekeznek a legkedvezőbb megélhetési módot megtalálni: a férj az egyik helyen, a feleség a másikon helyezkedik el. így fizetés és termény is jut. A szőlőtermelés a legnevezetesebb, a cotnári bor világszerte híres, leginkább a tokaji nedűre emlékeztet. Megyei körutam utolsó állomása Pascani ahol Valenca Vir- lata, a városi pártbizottság propagandatitkára fogad. A hölgyet alaposan megvárattuk, mert előzetesen este 6 órára beszélték meg a találkozót. De hát mindenhol jóval több időt töltöttünk az eltervezettnél, mert részletesen elmagyaráztattam minden problémát magamnak. Ezért múlt el kilenc óra is, mire ideértünk. A késői időpont ellenére is hamar belemelegedünk az ismerkedésbe. Ez a megye második legnagyobb városa, 45 ezer lakosú. A múlt század közepéig csak kis falucska volt. A változás vasúton érkezett: mikor a síneket lefektették, megélénkült a fejlődés. Ám az igazi fordulatot a hatvanas évek vége hozta; az új területfejlesztési elképzelések hatására kiemelt beruházási összegekhez jutottak az itt élők. A következő nagy esemény a hetvenes években Ceaucescu látogatása: az ország vezetője ekkor döntött arról, hogy itt függönygyárat alapít. Elhatározása mellé pénzt is adott. így aztán kifejlődött az ipar, ma már 25 ezer ember talál munkát. Nagyok a családok, sok a gyerek: az itt élők egyharmada még kisiskolás. Nagy büszkeséggel szól arról, hogy sikert aratott százesztendős munkásegyletük a Megéneklünk Románia! fesztiválon. Amikor személyes sorsára fordítom a szót, elmeséli, hogy munkásnőként kezdte pályafutását. Levelezőn szerzett diplomát, majd a már idézett függönygyárban pártmegbízatást kapott. Aztán három évig egy faluban tanácsel- nökösködött, végül 1982-től dolgozik e beosztásban. Két gyermeke van. Hozzáfűzi, hogy felelős beosztásban dolgozó szülőknek általában kevesebb az utódjuk. A dolgozó anyák életéről is kérdezem, mert helyzetüket bizonyára belülről ismeri. Ahogy elmondja, az utóbbi évek kiemelt fejlesztéseivel a városban 23 bölcsődét és óvodát építettek fel segítségükre. Ezenkívül néhány olyan gyermekintézményt is kialakítottak, amelyek egész hetesek: hétfőn reggel viszik be a kicfiikatlé.vag^olbatiágiestehnmi aiskíértaL Az első osztályú szálloda az erős szélben recseg-ro- pog, az ablakok rozzantak. Azon töprengek, hogy mi is az ésszerűsítés és korszerűsítés itt? Mennyit érnek valójában a nálunk is felvetődő nagy kérdésekre, a népesedésre, a lakáskérdésre, a nemzeti tudat problémájára adott helyi válaszok? Látszólag megoldottak a problémák. Például a lakásárak számunkra elképesztően alacsonyak, mert pang a piac. Ugyanis ki lenne bolond magánházat vagy öröklakást vásárolni, ha megkapja az államit, ahol a lakbér kötött: a fizetés tíz százaléka. De jönnek sorra az ellentmondások, legkiáltóbban a falvakban. Miközben szent a múlt, addig valójában egy mesterséges hagyományt állítanak a valódi helyébe. Elvágják a gyökereket, s helyettük többezer éveseket „varázsolnak”. De hová juthat ez a gazdaság ilyen ideológiai alappal, merev struktúrával, zártsággal? Jó példáját találom a megfe- neklésnek egy állami gazdaságban, amely tojástermelésre rendezkedett be. A többszörösen kitüntetett gazdálkodó egység évente 60-65 millió tojást szállít a piacra. Igazgatója, loan Nicuta kétszeres doktor. Különleges technológiával, nagy műszaki színvonalon tevékenykednek: száz munkást foglalkoztatnak. S mivel Ceaucescu főtitkár a XIII. kongresszuson leszögezte, hogy az árak változatlanok lesznek ebben az ötéves tervben, azonos feltételek mellett fejleszthetik ezt az üzemet. Elképedve hallgatják vezetői, amikor arról beszélek, hogy nálunk tojástúltermelés alakult ki. Helyzetük itt megingathatatlan: százmilliójuk van a bankban, s ebből játszva fölépítettek és berendeztek egy irodaházat, néhány lakást, óvodát, bölcsődét. Csak mennyiségi változásokra készteti ez a gazdasági szerkezet a benne tevékenykedőket. Minden jó, ahogy van: az átalakulás csak külsődleges. így aztán aki rosszabb feltételek között indul, az nem is jut tovább, a néhány ilyen kiemelkedő gazdálkodó egység pedig sikert sikerre halmoz. (Folytatjuk) Gábor László Juhász Sándorné a palackmosógépet kezeli Exportbővitő borászati beruházás Gyöngyösön... A Gyöngyös-domoszlói Állami Gazdaság a minőségi export fokozása érdekében 80 millió forintos borászati beruházást valósított meg. Bővült a tárolótér, korszerű NSZK és olasz mosó-palackozó gépsorokat állítottak üzembe, s az ipari szennyvíz környezetkímélő elvezetését is megoldották. Az idén 2.7 millió palackot töltenek meg borral, amelynek nagyrésze Csehszlovákiába, Szovjetunióba kerül. Ötvös Istvánná palackoz A laboratóriumban Patócs Erika szúrópróbaszerűen ellenőrzi a minőséget... (Fotó: Szabó Sándor)
