Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-09 / 189. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 9., kedd Cseng íz Guszeljov sajtóértekezlete A karabahi probléma érzelmi csúcspontján már tül vagyunk rC Kiilfinlil ik<n kommrniánmk )— Pérez de Cuellar: a csendes békeharcos Lehet, hogy már csak napok, talán órák kérdése az iraki-iráni tűzszünet? Ha létrejön a fegyvernyugvás, az a két ország kimerültségén kívül egy államférfi fáradhatat­lanságának is köszönhető: Javier Pérez de Cuellarnak, az ENSZ főtitkárának. Pérez de Cuellar magas, jólöltözött, bélyeget gyűjt, verseket ír és szívesen zongorázik klasszikus darabokat. A 68 éves perui karrierdiplomata hetedik éve a világszervezet főtitkára, de ennél több jó tulajdonságára csak mostanában derül fény. Ismerői szerint szeretetre méltó, nincsenek előí­téletei, de hiányzik belőle a kemény határozottság. Amikor két évvel ezelőtt második ötéves időszakára meegválasz- tották, Margaret Thatcher brit miniszterelnök szerint ezt annak köszönhette, hogy az első ötéves időszakban „nem csinált semmi bajt”. Egy másik megfigyelő szerint, ha Pérez de Cuellar „kiesne a hajóból, talán nem is csobbanna”. A főtitkár csendes kitartása azonban, úgy látszik, mégiscsak meghozza gyümölcseit, rácáfolva az őt félreis­merő véleményekre. Csendesen, szerényen, de ő irányítot­ta azokat a tárgyalásokat, amelyek szerepet adtak az ENSZ-nek az Afganisztánból való szovjet kivonulás rész­leteinek megállapításában. Ma már szinte minden érintett az ENSZ-re tekint Kambodzsa és Namíbia problémájának megoldási kísérletei közben: hátha békefenntartó erőkkel segíthetné az ENSZ az ottani kibontakozást is? Az afga­nisztáni siker kövezte ki a főtitkár útját az iraki-iráni áttö­réshez is, annál is inkább, mert úgyszólván ő maradt az egyetlen nemzetközi szintű államférfi, akivel az iráni veze­tők még hajlandók szóbaállni. Szeptember elején Pérez de Cuellar tervet nyújt be Marokkónak, Algériának és a POLISARIO frontnak, amely szerint az ENSZ igazgatná Nyugat-Szaharát addig, míg a vitatott terület jövőjéről népszavazás dönt. Ugyan­csak szeptemberben vendégül látja a ciprusi török és görög közösség vezetőit, akik háromévi szünet után kezdik újra tárgyalásaikat. Pérez de Cuellar maga Gorbacsovnak és Reagannek tulajdonítja saját sikerét. Szerinte kettejük pár­beszéde adott példát a világnak. „Természetes, hogy azóta egyre többen ismerik fel: a párbeszéd legjobb színhelye az ENSZ” — vélekedik. Mi tagadás, az utóbbi 15 évben az ENSZ egyetlen közvetítési kísérletre sem vállalkozott. Évi 200 ezer dollárt és költségtérítést jövedelmező állásában Pérez de Cuellart magát is váratlanul érték szívós munkájá­nak hirtelen eredményei. De úgy véli, ezentúl sem kell kap­kodnia: „Ha hatékony akarok lenni, diszkréten kell dol­goznom. Célom a béke, és nem a Nobel-békedíj ” — mond­ta a napokban. Mészáros György Ogonyok A sztálinizmus sokkal borzalmasabb, mint maga Sztálin Irak-lrán Tűz­szünet! Zárt ajtók mögött tárgyalt hétfőn délelőtt az ENSZ Bizton­sági Tanácsa az Irak és Irán kö­zötti fegyverszünettel kapcsola­tos kérdésekről. Megbízható ér­tesülések szerint elsősorban a fegyverszünet ellenőrzéséhez szükséges ENSZ megfigyelőcso­port felállításáról volt szó. Javier Pérez dé Cuellar ENSZ-főtitkár javasolta, hogy a megfigyelő cso­port több mint 350 fős legyen, ez kiegészülne egy légi egységgel, és valószínűleg egy kisebb erőt képviselő tengeri egységgel, egyelőre korántsem tisztázottak a technikai kérdések a megfigye­lők elhelyezésével, státuszával kapcsolatban, bár a hadviselő felek közölték, hogy készek fo­gadni az ENSZ megbízottait, megvitatták a hadifoglyok sza- badonbocsátásával kapcsolatos kérdéseket is: a Biztonsági Ta­nács eredeti tűzszüneti határoza­ta ezt is előírja. A tanács közép-európai idő szerint a késő esti órákban tartott nyilvános ülést. Javier Pérez de Cuellar főtitkár itt jelentette be hivatalosan is, hogy a két fél elfo­gadta a tűzszünetet és már közöl­te az időpontot, amely augusztus 20. KABUL Megkezdték a szovjet csapatok kivonását Hétfőn délelőtt megkezdték a szovjet csapatok kivonását az af­gán fővárosból. Elsőként az egyik szovjet gépesített lövész­hadosztály 500 katonája hagyta el Kabult mintegy ÍOO harci jár­művel együtt. A következő — hasonló nagy­ságú — szovjet egység augusztus 11-én távozik a városból. Az alakulat Kabul északi ré­szén levő laktanyájánál rövid ün­nepségen búcsúztatták el a távo­zó katonákat. Az egység, a ter­vek szerint, két nap alatt teszi meg a határig vezető mintegy 500 kilométeres utat, és szer­dán érkezik meg szovjet terület­re, Tyermezbe. Szovjet katonai források sze­rint, ha Pakisztán betartaná az Afganisztánról kötött genfi meg­állapodásokat és felhagyna az af­gán belügyekbe való durva be­avatkozással, a Szovjetunió kész lenne az előírtnál gyorsabban — azaz 1989. február 15. előtt — befejezni csapatainak teljes kivo­nását az ázsiai országból. Sajná­latos módon azonban, semmi je­le egyelőre annak, hogy Pakisz­tán változtatna magatartásán — tette hozzá az említett forrás. Jugoszláviában a legújabb adatok szerint ez év első felében 0.3 százalékkal gyarapodott a foglalkoztatottak száma. A nép­gazdaság szocialista szektorában jelenleg hatmillió 730 ezren dol­goznak. Napjainkban mintegy 25 ezerrel többen keresnek mun­kát, mint tavaly decemberben. A munkanélküliek száma egymil­lió 120 ezer, vagyis 3 százalékkal több, mint egy évvel ezelőtt volt. Az 1986-1990-es társadalom- és gazdaságfejlesztési terv a fog­lalkoztatottság évi átlag 2,5 szá­zalékos növekedését irányozta elő. Tavaly 2 százalékos emelke­dést értek el, s az idén 1 százalék­kal számoltak. Az eddigi eredmé­nyek és a gazdasági válság isme­retében azonban ez aligha tart­ható. A munkanélküliség évek óta az ország egyik legkomolyabb gondja. Idei növekedése elsősor­ban a vállalati szanálási- és csőd­törvény végrehajtásának követ­kezménye. Egy jó évvel ezelőtt 3650 vállalat gazdálkodott ráfi­zetésesen, amelyek fölött ott füg­gött a Demoklész kardja. Szá­mukra „megoldásként” az át­Bár a karabahi probléma ér­zelmi csúcspontján már túlva­gyunk, a kérdés végleges megol­dása egyelőre várat magára — fejtette ki a Karabah-hegyvidék helyzetéről tartott hétfői moszk­vai sajtóértekezleten Csengiz Guszeljov. Az azerbajdzsán író Jevgenyij Ambarcumov neves közgazdász társaságában az APN sajtóügynökség székházá­ban találkozott a sajtó képviselő­ivel. — A Karabah-hegyvidék problémáját korábban egyszerű­en nem vették figyelembe. Ha­sonló probléma megfigyelhető az ország már területein is. A ka­rabahi probléma része nemzeti­ségi kérdés egészének. Utalt a volgai németek, a krími tatárok, a szovjetunióbeli zsidók és más nemzetiségek ügyére. Emlékez­tetett arra, hogy a volgai néme­teknek saját autonóm köztársa­ságuk volt Engels nevű főváro­sai, ma viszont ez a köztársaság nem létezik. Vizsgálandó jelenség, és jófor­mán minden szovjet szövetségi köztársaságban megfigyelhető: a köztársaság úgynevezett néva­dó népe, nemzetisége elnyomja a területén élő kisebb vagy na­gyobb népcsoportokat, minde­nekelőtt a kultúrában. Ez megfi­gyelhető Azerbajdzsánban épp­úgy, mint Grúziában vagy Ör­ményországban. Paradox, hogy éppen a sok- nemzetiségű Szovjetuniónak nincs a nemzetiségi problémák­kal foglalkozó tudományos inté­zete. Sztálin a nemzetiségi kér­déssel foglalkozó népbiztosság megszüntetésével magát a nem­zetiségi problémát vélte meg­szüntetni. Ma sürgősen lépni kell: olyan intézményre van szükség, ahol tudományos ala­possággal vizsgálnák e problé­mákat — mondotta. Guszeljov kifogásolta, hogy egyes eseményekről, így a szum- gaiti pogromról, a sajtó megkés­ve és hiányosan tájékoztatott. Megítélése szerint megengedhe­Elengedik, vagy csökkentik a vietnami átnevelő táborok lakói­nak büntetését — jelentették nyugati diplomáciai források Bangkokból a hanoi rádió vasár­napi közleményére hivatkozva. Eszerint a vietnami Államtanács múlt hét végi ülésén döntött ar­ról, hogy a függetlenség kikiáltá­sának közelgő 43. évfordulója alkalmából amnesztiát hirdet szervezés, beolvadás, összevo­nás, vagy bezárás lehetősége kí­nálkozott, vagy kínálkozik. Ezt a folyamatot tükrözi, hogy tavaly nyáron mintegy 28.000, jelenleg pedig 24.000 termelővállalatot tartanak nyilván. A csőd szélén ingó, vagy különféle problémák­kal küzdő üzemek természetesen nem gondolhattak fejlesztésre, létszámnövelésre. A munkát keresők túlnyomó többsége fiatal, mintegy 800.000 a harminc éven aluliak száma. A tagköztársaságok között a mun­kanélkülieket tekintve is nagy különbségek mutatkoznak. Ará­nyuk a gazdaságilag legkevésbé fejlett Koszovóban meghaladja a 40 százalékot, Szlovéniában pe­dig 2 százalék körül mozog. Nemrég nyilvánosságra hoz­tak egy olyan becslést is, amely szerint a jugoszláv munkaerő 12.5 százaléka „fölöslegesen” foglalkoztatott. Déli szomszédunknál a mun­kanélküliség kialakulásához nagymértékben hozzájárult a tagköztársaságoknak az 1960-as és 1970-es években folytatott költekező költségvetési politiká­tetlen az „információ adagolása” , s különösen az ilyen esetekben. Jevgenyij Ambarcumov köz­gazdász nagyra értékelve a Leg­felsőbb Tanács Elnöksége Kara- bahhal kapcsolatos határozatát, külön kitért Arkagyij Volszkij- nak, az SZKP KB és a LTE hely­színre küldött különmegbízott- jának tevékenységére, aki fontos szerepet játszott a két köztársa­ság közötti párbeszéd folytató­dásában. Megjegyezte, hogy Volszkij, ez a nagy tapasztalaté politikus, aki annak idején Jurij Andropov főtitkár tanácsadója volt, a lakosság demokratikus kezdeményezéseire építve pró­bál eredményeket elérni. A jövő kilátásairól szólva megemlítettte, hogy Karabah- hegyvidék fejlesztési programjá­ba — Azerbajdzsán mellett — bekapcsolódik Örményország is. Az örmény származású, Moszk­vában élő Ambarcumov el­mondta: Karabah-hegyvidék ör­mény lakosait nyugtalanította, hogy az Örményországot elha­gyó azerbajdzsánokat az auto­nóm területen telepítették le. Ezt a gyakorlatot leállították, és az átköltözőket Azerbajdzsánban négy másik járásában telepítik le. Utalt rá, hogy Abdul Rahman Vezirov azerbajdzsán pártvezető megígérte: augusztus 15-ikéig a Karabah-hegyvidéken eddig le­telepedett 2000 azerbajdzsánt a köztársaság más részeibe telepí­tik. A neves szovjet közgazdász arról számolt be, hogy a LTE ál­tal Karabah-ügyben felállított bizottság megkezdte tevékeny­ségét, és öt albizottságot hozott létre. Ezek egyike vizsgálja Ka­rabah-hegyvidék jogi státusának kérdését. Megjegyezte: benyo­másai szerint nagy a valószínűsé­ge annak, hogy Karabah-hegyvi- déket autonóm köztársasággá nyilvánítják. Kérdésre válaszolva elmondta: nincs határidő kitűz­ve a bizottságok munkájának be­fejezésére, de nem várható, hogy máról holnapra megoldás lesz. olyan politikai bebörtönzöttek számára, akiknek „átnevelésé- ben fejlődés tapasztalható”. 1975-ben, a vietnami háború végén az ország északi és déli ré­szének egyesítése után amerikai vagy dél-vietnami kapcsolataik miatt közel egymillióan kerültek úgynevezett átnevelő táborokba Vietnamban. Az átnevelés idő­tartama néhány naptól egészen 13 évig teijedhetett. ja. Annak idején az egyes köztár­saságok a piac igényeit figyelmen kívül hagyva egymás után hajtot­ták végre a „presztízsberuházá­sokat” amelyek a helyi vezetők Í iolitikai hatalmát erősítették, gy történhetett meg például az, hogy manapság minden tagköz­társaságnak, sőt a két autonóm tartománynak is van autógyára. Ezek a beruházások azonban hatalmas terheket jelentettek a gazdaságra, mert nagy összege­ket emésztettek fel, alacsony ha- tékonyságúak, a meglevő inf­rastruktúra pedig jórészt képte­len ellátni őket. Jugoszláviában jelenleg még nincs egységes, átfogó rendszer a munkanélküliek támogatására. A vállalati munkástanácsok ugyan adhatnak és adnak úgyne­vezett minimális munkabért fö­löslegessé vált dolgozóiknak, ez azonban nem általános gyakor­lat. A munkanélküliek 5 százalé­ka kap valamiféle anyagi segítsé­get, de akik még nem voltak munkaviszonyban, azok csak in­gyenes egészségügyi ellátásban részesülnek, nyugdíj-hozzájáru­lásukat pedig a tagköztársasá­Szerdán fog megszületni Születési helyét csak találgatni lehet: az 1104 millió lakosú Kí­na, a 818 milliós India, vagy a nem egészen 300 ezer fős Katar — ki tudja? Mint ahogy az sem sejthető, fiú lesz-e vagy lány. Az ázsiai népesedéssel és fejlődéssel foglalkozó tokiói parlamenti ta­nácskozás szakértői is csak any- nyit vélnek tudni, hogy most szerdán, augusztus 10-én fog megszületni. Arról az ázsiairól van szó, aki­nek világra jöttével eléri a 3 milli- árdot a kontinens lakóinak szá­ma. Születésnapját alighanem vegyes érzelmekkel fogják emle­getni Ázsia népesedéskutatói. Vegyesek voltak az érzelmek a tokiói tanácskozáson is: egyfelől büszkén emlegették a gyermek- halandóságon aratott győzelme­ket, a várható élettartam tetemes növekedését. Másfelől azonban — józan számítások alapján — óvták a földrész országait a túlnépese­déstől. Elvégre Ázsiát 1950-ben még csak 1,3 milliárd ember lak­ta; alig több, mint ma Kínát. A gyarapodási ütem 2,1 százalék — szemben a világ többi részének 1,9 százalékával. Ami önmagá­ban még nem lenne baj, ameny- nyiben a lakosság nemcsak lét­számban gyarapodna, hanem anyagilag is. Sajnos, a helyzet épp fordított: többnyire a legsze­gényebb országokban a legma­gasabb a népszaporulat. Elret­tentő példa erre Banglades a ma­ga egy főre eső évi 150 dollár kö­rüli nemzeti termékével és 4,5- esre becsült népszaporulatával. (Ez azt jelenti, hogy ezer lakosra évi 45 újszülött jut.) De nem megnyugtató a hasonlóan magas népszaporulat a gazdag, ám há­ború sújtotta Iránban sem. A konferencián jámbor óhaj­ként elhangzott, hogy a szaporu­latot 1 százalékosra kellene le­szorítani, bár a földrész lakóinak száma az ezredfordulóra ez eset­ben is milliárddal növekedne. A tanácskozáson egyetértés szüle­tett abban, hogy megoldást csak kétirányú erőfeszítések hozhat­nak. Egyrészt — ahol szükséges — le kell fékezni a népszaporula­tot, másfelől pedig fel kell tárni a mezőgazdasági tartalékokat és iparosítani kell. Az egyik gyógy­mód a másik nélkül hatástalan. Hiszen az iparosítás hiánya csak a meglévő nyomort konzerválja, a magas népszaporulat pedig „felfalja” a gazdaságfejlesztés eredményeit. Fontos az egész­ségügy további fejlesztése, hi­szen az szükséges a fogamzásgát­lás módszereinek hatásosabb terjesztéséhez, és mivel — egy bi­zonyos ponton túl — már gátolja a túlszaporodást. Ahogy a sza­kértők megfogalmazták: a cél az, hogy ne szülessenek többen, mini ahányon megélhetnek, de akik megszülettek, azok élhesse­nek emberhez méltó életet. gok, illetve autonóm tartomá­nyok költségvetéséből fedezik. A foglalkoztatást az új gazda­sági reformprogram elsősorban a magánszektor kiterjesztésével igyekszik fokozni. Ezt a folya­matot várhatóan segíti majd az is, hogy az alkotmány ez év őszén sorra kerülő módosításával a magántulajdonban levő földbir­tokok felső határát az eddigi 10 hektár helyett 20 vagy 30 hektár­ban fogják megállapítani. Bosz­nia-Hercegovinában lakossági kölcsönt írtak ki új vállalati mun­kahelyek létesítésére. A nyugat­európai államokban dolgozó ju­goszláv vendégmunkások, vég­leges hazatérésük esetén kedve­ző feltételek mellett befektethe­tik keményvalutájukat nemcsak kisüzemek alapításába, hanem elhelyezkedési lehetőségek biz­tosítása végett szocialista üze­mekben is. Márkus Gyula A szovjet nép és párt megcsú­folásának tekinthető, hogy Sztá­lin, az ártatlan emberek tömegei­nek haláláért felelős főbűnös még mindig a Kreml falánál, a Mauzóleum mellett nyugszik — írja legutóbbi számában az Ogo­nyok hetilap. — Noha a sztáliniz­mus sokkal borzalmasabb, mint maga Sztálin, a jelenség nem vé­letlenül írható le ezzel az egy névvel — mutat rá a szerző. Az Ogonyok cikke azzal függ össze, hogy a lap egy korábbi szá­ma kezdeményezte: rendezze­nek ez év őszén kiállítást a sztáli­ni repressziók áldozatainak állí­tandó emlékmű tervvázlataiból. Most pedig özönlenek a rajzok, javaslatok, levelek, felajánlások a kiállításnak helyt adó kultúr- házba. Az Ogonyok és az emlí­tett kultúrház azt tervezi, hogy közösen megrendezi a Lelkiis­meret Hetét, amelynek kereté­ben kiállítást rendeznek törté­nelmi dokumentumokból, fény­képekből és képzőművészeti al­kotásokból, a személyi kultusz témájával foglalkozó filmeket és Hunyad megyében is végzik a területrendezést. Erről számol be a bukaresti Előre, amely közli Ion Constantinescunak, a megye főépítészének beszámolóját. A cikk szerint öt községet jelöltek ki a megyében rövid időn belül kiépítendő „agráripari központ­nak”. Nem utal a cikk arra, hogy mely községek kerülnek felszá­molásra, csak arra, hogy a „fel­szabaduló területeket” — a be­építhető körzetek csökkentésé­vel — visszajuttatják a mezőgaz­színdarabokat mutatnak be, megtartják „az elnyomott költé­szet és a lágerénekek napját” , és esteken emlékeznek meg azok­ról, akiknek a nevét — mint a szerző írja — „a hóhérok szakí­tották ki a történelemből”. „A hóhér és az áldozatok nem lehetnek egy párt tagjai. Egyéb­ként is, mi lehet ellentmondáso­sabb fogalom, mint a hóhér­kommunista? Becsületes embe­rek ezreinek párttagságát állítot­ták vissza haláluk után. Mi az akadálya annak, hogy posztu­musz kizárjuk a pártból azokat, akik a halálba küldték őket, va­gyis Sztálin lakájait és követőit?” — teszi fel a kérdést a szerző. Ez­után a nagy honvédő háború tör­ténetét felevenítve arról ír, hogy a nép háborúja gyakorlatilag két fronton zajlott: volt küzdelem a fasizmus ellen és volt harc a sztá­linizmussal. Ideje nyilvánosságra hozni végre, hány áldozatot kö­veteltek ezek a csaták — szögezi le a szerző, és megállapítja: való­színűleg nagyjából ugyanannyi volt az áldozat. dasági körforgásba. Úgyneve­zett agráripari központok lesz­nek: Algyógy (Geoagiu), Hu- nyaddobra (Dobra), Puj (Púi), Marosillye (Ilia), és Felsőcsertés (Certej). — A területrendezésre és a te­lepülések korszerűsítésére vo­natkozó feladataink életbe ülte­tése a megye valamennyi szervé­re és intézményére valósággal történelmi jelentőségű döntése­ket és teendőket ró — úja cikké­ben Ion Constantinescu. Jugoszláv körkép a munkanélküliségről Vietnam Büntetéscsökkentés Román területrendezés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents