Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-09 / 189. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 9., kedd GAZDASÁG TÁRSADALOM 3. Megújuló pártoktatás A megújuló pártoktatási évad tapasztalatait összegezték a kö­zelmúltban az MSZMP Közpon­ti Bizottságának illetékesei. Az 1987-88-as tanévről, az átalakí­tott pártoktatási rendszer első próbaéveiről, valamint az új ok­tatási év feladatairól Kemény László, a KB pártoktatással fog­lalkozó alosztályvezetője — aki a Politikai Főiskola általános rek­torhelyetteseként tevékenykedik a jövőben — nyilatkozott Kun Erzsébetnek, az MTI főmunka­társának. — Sok szempontból különle­ges évet zárt a pártoktatás a kö­zelmúltban: először volt együtt az oktatás új rendszerének vala­mennyi eleme. Számos új tanfo­lyamon bővíthették ismereteiket a hallgatók, érvényesült a de­mokratizmus, a párttagok politi­kai igényeiknek és érdeklődé­süknek megfelelően, gazdag „ét­lapból” választhattak — mon­dotta elöljáróban. — Az évad to­vábbi különlegessége, hogy a ta­név elején a pártban négy nagy vita zajlott. A tagkönyvcseréhez kapcsolódó beszélgetéssorozat, az ideológiai tézisek, a politikai intézményrendszer reformjának a párt vezető szerepével kapcso­latos kérdései, valamint a pártér­tekezlet irányelveinek a vitája fontos szerepet játszottak a párt­oktatás különböző kurzusain. Ezek a viták is azt mutatták: az alapszervezeti pártmunka az el­múlt években elszürkült, s a ta­pasztalatok szerint egyre több helyen helyettesítette a tömegok­tatás az alapszervezeti taggyű­lést, az egyéb mozgalmi formá­kat. A pártoktatás alapvető fel­adata ugyan a cselekvés, a politi­zálás elméleti alapjainak, hátte­rének megteremtése, ehelyett azonban beáramlott a kurzusok­ra a napi politizálás. Egyre több helyen hiányoznak az agitációs fórumok, a naponta felvetődő kérdések megvitatásának lehe­tőségei, amelyek nélkül nem mozgalom egy pártszervezet. így a pártoktatás az eredeti hivatása mellett magára vállalt sok min­den mást is. Az oktatás tartalmát értékelve Kemény László meggyőzédését fejezte ki, hogy a XIII. kongresz- szust követő években a pártmoz­galmat jellemző elbizonytalano­dásban a pártoktatás biztos tám­pontot jelentett, segített az eliga­zodásban. Nem mindenütt sike­rült ugyan ez, s nem teljes mér­tékben, de az oktatás egyik fóru­mává vált annak, hogy felszínre jussanak, ismertté váljanak a pártvezetés számára is a tagság körében tapasztalható gondok, problémák. — Az új oktatási év főfeladata a pártértekezleten született állás- foglalás, s az abból adódó fel­adatterv megismertetése, elfo­gadtatása — hangsúlyozta Ke­mény László. — A tömegokta­tásban ennek megfelelően az egyik legfontosabb — s egyben a központi — tanfolyam Megújuló szocialista gyakorlatunk címmel indul. A foglalkozásokon arra irányul a figyelem, hogy az adott helyen mit kell tenni a megúju­lás, a reformfolyamat továbbvi­tele érdekében. Külön tanköny­vek nem készülnek a tematiká­hoz, a tananyag a pártértekezlet jegyzőkönyve lesz, amely tartal­mazza az állásfoglalást, a doku­mentumokat, a tanácskozáson elhangzott felszólalásokat, a vi­tát. A foglalkozásokra való fel­készülést munkafüzet segíti majd. — A tanév fontos tartalmi ele­me lesz az őszirózsás forrada­lom, a KMP megalakulásának, valamint a Tanácsköztársaság kikiáltásának 70. évfordulójá­hoz kapcsolódó tematika. A kur­zusok alkalmat kínálnak arra, hogy letisztuljanak az ismeretek e történelmi korszakról, megfe­lelő távolságból szemlélve, hogy az események milyen szerepet játszottak Magyarország életé­nek alakulásában. Ehhez kap­csolódóan napirendre kerül a tanfolyamokon az is: mit lehet ma e forradalmak tapasztalatai­ból hasznosítani. A hallgatók megvitatják továbbá, hogy a vi­lágban végbemenő folyamatok közül melyek kedvezőek ma szá­munkra, milyen nemzetközi kör­nyezettel kell számolnunk, ho­gyan tudunk a szocialista orszá­gok megújulásában részt venni, mit tanulhatunk másoktól. Min­den bizonnyal nagy érdeklődés kíséri majd a Szovjetunióban zaj­ló folyamatok alakulását nyo- monkövető előadásokat, ame­lyek hozzá kívánnak járulni az események megfelelő, illúziók­tól és leegyszerűsítésektől men­tes feldolgozásához. — Nagy teret kap a pártokta­tásban a gazdasági kérdéskör. A Gazdaságpolitikánk a gyakor­latban című tanfolyam felöleli a mai Magyarországot leginkább foglalkoztató kérdéseket, mint a társasági törvény, a különböző — bér-, költségvetési és szociálpoli­tikai — reformdöntés-sorozat. Az új évadban tehát rendkívül széles választékból válogathat­nak a hallgatók. Az előadásokat kiegészítő tananyagokat az el­múlt esztendőben szerzett ta­pasztalatok alapján felfrissítik. Korszerűsítik a segédanyagokat is, s a feldolgozást segítő szemlél­tetésben fontos szerepet kap a képmagnó és a számítógép is. — A televízió is kapcsolódik az új oktatási évhez: A politiká­ról gondolkodva címmel 20 ré­szes sorozatot indít. Az epizódo­kat kiegészítendő, a Reflektor Kiadó írásos anyagokat, tábláza­tokat, írásvetítő fóliákat tartal­mazó oktatási csomagot jelentet meg. Végezetül Kemény László el­mondta: fontos szervezeti válto­zás is várható az új évadban. A politizálás egyre inkább nyitott szellemű műhelyévé váló Politi­kai Főiskolán intézetet hoznak létre a párton belüli közvéle­ménykutatás feladatával. Az el­képzelések szerint az intézmény fontos bázisává válik majd a poli­tikai döntések előkészítésének, valamint a társadalmi életben zajló vitáknak. Magyar-svájci megállapodás a Nesquick kakaópor gyártására A jövő év elejétől a svájci Nestlé cég licence alapján Ma­gyarországon is gyártják a Nes­quick kakaóport — erről állapo­dott meg a Budapesti Édesipari Vállalat (BÉV) az ismert külföl­di élelmiszergyártóval. Zöld Antal, a BÉV vezérigaz­gató-helyettese az MTI munka­társának elmondotta: a svájciak­kal tíz évre szóló szerződést kö­töttek a nálunk is igen keresett, gyorsan oldódó kakaópor előál­lítására. A Nestlé átadta a ter­mék receptúráját és gyártási uta­sítását, kizárólagos jogot biztosí­tott a magyar partnernek a Nes­quick márkanév használatára. Ézen felül teljes gépsort szállít a termék gyártásához. Megálla­podtak abban is, hogy a Nestlé folyamatosan tájékoztatást ad a termék gyártmányfejlesztésével kapcsolatos új kutatási eredmé­nyeiről. Mindezekért a gyártott kakaópor mennyisége arányá­ban fizet dijat a hazai vállalat. Nem újkeletű a Budapesti Édesipari Vállalat és a svájci cég kapcsolata. A vállalat tíz éve csomagolja, értékesíti a Nestlé kakaóporát. Az elmúlt időszak­ban évente mintegy ezer tonnát vásároltak tőlük, és az árüt a cso­magolást követően juttatták el a hazai kereskedelmi vállalatok­hoz. Jövőre az import megszű­nik, és a hazai gyártással az eddi­ginél is többet, 1200 tonnát szál­lítanak a belkereskedelemnek. Ez a mennyiség tíz év múlva a kétszeresére növekedhet; a meg­állapodás szerint 2000-ben 2500 tonnát készítenek belőle. A kül­földi cég hozzájárult ahhoz, hogy az italpor nyersanyagának egy részét — így például a cukrot — hazai termelésből biztosítsa a gyár. Románia 1988 nyarán Szabálytalan útinapló (2.) Reggel siettetnek vendéglátó­im: a Iasi legtekintélyesebb épü­letét keressük fel, a megyei párt- bizottság központját, amely egy­ben a néptanács székhelye is. A funkciók összevontak kicsiben és nagyban egyaránt: a falvakban éppúgy, mint a városokban és megyékben: a pártvezetők köz­vetlenül irányítják az életet. A széles folyosókon elnyeli a sző­nyeg lépteink kopogását. Fogad Alecu Floares, az RKP megyei bizottságának a propagandatit­kára. Első pillantásra rokon­szenves, mosolygós, aszketikus alkatú férfi, akin látszik, hogy al­kalmasint nagyon kemény is tud lenni. Derűsen érdeklődik utáni­ról, első benyomásaimról. Majd komolyabbra fordítjuk a szót: kérdéseimre válaszol. Ahogy kifejti, most Románia legfőbb célkitűzése, hogy saját erejéből építse fel a szocializ­must. A nemzeti jövedelmet két részre lehet fordítani: a fejlesz­tésre és a fogyasztásra. Egy idő­ben külföldi kölcsönökkel javí­tották a mérleget, de rájöttek, hogy ez drága mulatság, a kama­tok miatt. Ezért döntöttek úgy, hogy több pénzt nem vesznek fel, sőt, rövid idő alatt letörlesztik hátralékukat. Már az adósságál­lomány felét vissza is fizették az utóbbi években. Ez rányomja a bélyegét az életszínvonalra. De túl kell jutniuk ezen a szakaszon, hogy 1990-ig a közepesen fejlő­dők közül a „közepesen fejlett” országok közé emelkedjenek. A termékek nagy része külföldre megy, itt Iasiban minden harma­dik munkás külpiacra termel. Az ipar mellett a mezőgazda­ságot is meg kell újítani: a párt főtitkára, Nicolae Ceauescu új programot hirdetett meg, ame­lyet „új agrárforradalomnak” hívnak. A célja az, hogy meg­duplázzák a termelést. A párt legfontosabb feladatá­nak azt tekinti, hogy az egész né­pet egységbe fogja a tervei valóra váltásáért. A propagandatitkár hozzáfű­zi: sokan rosszul látják a romá­niai helyzetet az idelátogató kül­földiek közül, de akadnak, akik megértik a nehézségeket. Hosszasan magyarázza azt is, hogy miért nincsenek reformok hazájában, mint a legtöbb szo­cialista országban: már húsz éve — szerintük — a gazdasági refor­mok útját járják, újra és újra fel­frissítve gyakorlatukat. Az ipar szerkezete például teljesen átala­kult, piramisszerűen épül fel: a gyárak felett ipari központok, azok felett a minisztériumok he­lyezkednek el. De minden téren, így a szocialista demokráciában, a vezetésben is új formákat ve­zettek be. Ezért nem akar most a párt újabb változást. Adatokat sorol mondanivaló­ja igazolásául. A város, Iasi ipari termelése ma kétszer akkora, minta háború előtti egész Romá­niáé. Fiatalok a munkások, s a technika is korszerű. A mező- gazdaság a II. világháború előtti hozam nyolcszorosát adja. Iasi egyetemi város, 25 ezer egyetemi hallgató tanul benne. Jelentős a kulturális élet, annál is inkább, mert a „román nemzet harcának és felemelkedésének emlékhe­lye”, ahol minden négyzetméter történelmet idéz. A település lakóinak a száma az utóbbi években megnégysze­reződött. A lakosság 85 százalé­ka új otthonban él, nincs lakás­kérdés: az „állam pénzéből és a nép munkájából” megoldották. Sok a fiatal, minden harmadik itt élő iskolás vagy egyetemista. S a végén költői módon fejezi ki magát a propagandatitkár: ”Sokat áldozott itt a nép minden lépésért, ez nagy adósság őseink­kel szemben. Az időszámítás előtt is éltek itt emberek. A róma­iak leverték ugyan a dákokat, de ezt a helyet ők sem vették be. A vándornépek sem tudták térdre kényszeríteni az ittenieket. Több mint százszor leégett a város, de poraiból mindig föléledt. Nem­csak voltak, de lesznek is lemon­dások és erőfeszítések — Iasiban, de a megye más településein is — a jövőért. A múltnak, a történe­lemnek is tartozunk ezzel. Meg­lesznek viszont az eredményei. ” E hitvallás után kissé nehezen fordítom hétköznapi kérdések felé a szót, mert ebben a néhány mondatbban minden benne van: ilyen évezredes összefüggés- rendszerben nehéz is a jelen ’’esetlegességeiről” beszélni. Az­tán mégis csak a településfelszá­molásról, a meghirdetett „agrár­forradalom” következményeiről faggatom a titkárt. Bólint, majd ismét históriai fejtegetésekkel kezdi. Szerinte a történelmi fejlődés következmé­nye, hogy Romániában kertfal­vak alakultak ki, vagyis rendkí­vül szétszórtan emelkedtek a há­zak. Az volt a kérdés, hogy a fa­lusi emberek milyen módon él­hetnének jobban, hogyan juthat­nának ivóvízhez, csatornázás­hoz, üzletekhez, központi fűtés­hez, és más civilizációs vívmány­hoz. Ezt ilyen szétszórt falurend­szerben kivívni lehetetlen, a mo­dern életszükségleteket csak köz- pontosítással lehet kielégíteni. Ez nem rombolást jelent szerin­te, hanem egyesülést: a terv táv­lati. Mind több tömbházat emel­nek majd egy-egy körzet köz­pontjában, legnagyobb falujá­ban, s az embereket oda költöz­tetik. Az elképzelés első szaka­sza kétezerig valósul meg, az anyagi helyzettől függően. Ma a kistelepüléseken föld­ből, vályogból épült házak talál­hatóak: ezekben lehetetlen meg­valósítani a városi szintű életet. A mostani nagyobb községekből agráripari városkák lesznek, né­hány kisebb faluból nagyobbak. A többi pedig elhal. Minden me­gyének tíz-tizenöt ilyen agrári­pari városkát terveztek. A párt célja az egyenlősítés, hogy az életben ne legyenek különbsé­gek. Szerintük ez a szocializmus alapelve. Arra a kérdésre, hogy ez azt jelenti-e, hogy Románia 13 ezer falvából hét-nyolcezer eltűnik, határozott igennel válaszol. De hangsúlyozza, hogy lakatlan há­zak ledöntésére készülnek, ahonnét elköltöznek vagy elhal­nak a lakók. Az értékes épülete­ket, amelyek az „ősöktől marad­tak”, megmentik. „Csak ami gyenge, ami rossz”, az válik az enyészet martalékává. Háztájit biztosítanának az em­bereknek, folyhatna kistermelés. S még hozzáfűzi, hogy nem any- nyira Erdélyt, inkább Moldáviát és Havas- alföldet érinti a dön­tés: ezeken a területeken szét- szórtabbak a házak. Ezután a népesedéspolitikai kérdésekről faggatom. Mint ki­fejti, évekkel ezelőtt észrevették, hogy csökken a népszaporulat, s ennek nem lesznek jó következ­ményei. Nem lesz munkaerő, meg hazafias vonatkozása is van a kérdésnek. Néhány éve egy ha­tározat következtében fordulat történt, sokkal több a születés. Persze anyagi következmény sem kicsi: a bevételek csaknem egyötödét a gyermeknevelés se­gítésére, bölcsődék, óvodák lét­rehozására kell fordítani. Akik nem házasodnak, nem hoznak a világra utódot, azok fizetéséből levonnak egy összeget. A fogam­zásgátlás, a terhességmegszakí­tás tilos. Ennek a következménye, hogy országosan hét-nyold ezre­lék a lakosság gyarapodása: 40- 50 év alatt ez a megduplázódásá­hoz vezethet. A megyében még magasabb az arány: 16-17 ezre­lék. Itt a múltban is sokgyerme­kes, hazafias családok éltek. Akadnak szélsőségek: egy-két, de tíz vagy több gyerekes csalá­dok is. A megye kétszázezer fa­míliából áll: így 800 ezer lélek­számú. Amikor a párt vezető szerepé­ről faggatom, a közvetlen ellen­őrzésről szól. A párt irányítja a tanácsi apparátust, de még a gyá­rakat is. Nemcsak politikai téren szólnak bele a tevékenységbe, hanem minden szempontból fe­lelősséggel tartoznak a funkcio­náriusok. Még hosszasan faggatom, be­szél a gyárak népbíróságairól, a ’’megoldott” nemzetiségi politi­káról, a néha jelentkező politikai ellentmondásokról, amelyet föl kell oldani. „Egyesek teremte­nek nehézségeket — fejezi be -, de a történelem csendes embe­rekké változtatott bennünket, s van türelmünk s célszerű gon­dolkodásunk úrrá lenni a problé­mákon.” Hosszú diskurzusunk után már a találkozásokat sürgetem, a falujárást, holnap indulunk: a szavak mögé hátteret keresek. (Folytatjuk) Gábor László A BRFK forgalombiztonsági osztálya Yamaha motorkerékpárjának működését tanul­mányozzák a gyerekek \ Mire képes a kék fényt használó autó motor­ja? A megyei közlekedésbiztonsági tanács a Mátra festői szépségű pi­henőhelyén, a sástói úttörőtáborban első alkalommal szervezte meg a megye különböző településén eredményesen tevékenykedő közleke­dési úttörők jutalomtáborozását. A közel félszáz pajtás a pihenés, szórakzás, a kikapcsolódás mellett természetesen feleleveníthette és bővíthette közlekedési ismereteit. Ebben segítségükre voltak az igazi rendőrök, akik főleg a gyermek­balesetek veszélyeiről, elkerülésének lehetőségeiről beszéltek a pi- rosnyakkendős, kék-fehér sapkás segítőknek. A táborozás idején ar­ra is volt lehetőség, hogy a rendőrség korszerű technikai eszközeivel barátkozzanak. Fényképeink is erről számolnak be. Jövőre újra itt... (Szabó Sándor felvételei MTI) Közlekedési úttörők a Mátrában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents