Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-05 / 186. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 5., péntek r~C kíil/iolilikiii kommentárunk )—i Botha árukapcsolása Pretoria javaslatát Kuba és Angola „képtelennek és a valóságtól elrugaszkodottnak” minősítette, a háromoldalú tárgyalások azonban nem szakadtak meg. Kuba és Angola nem állt föl a tárgyalóasztaltól annak dacára, hogy Pik Bot­ha külügyminiszter a megállapodott hírzárlatot felrúgva világgá kürtölte a dél-afrikai javaslatot, amely a rendezés New Yorkban elfogadott elveinek önkényes értelmezésén, mondhatni kiforgatásán alapul. Pretoria lépése — úgy tű­nik — gyorsan kipukkadó kísérleti léggömb volt, amely nem csupán Namíbia függetlenségének és az Angolában állomásozó kubai csapatok távozásának közvetlen „áru- kapcsolására” irányult, hanem egy füst alatt a térség felsza- badítási mozgalmainak katonai-politikai tényezőként való kiiktatását is célozta. Pretoria javaslata szerint 1989 június 1-jén megrendez­hetnék Namíbiában a szabad választásokat az ENSZ égi­sze alatt, a dél-afrikai csapatok ez év november 1-jétől kezdve addig az időpontig kivonulnának a délnyugat-afri­kai országból. Ezzel párhuzamosan azonban — a választá­sok napjáig — a kubai csapatoknak is el kell hagynia Ango­lát. Botha ezt újabb árukapcsolással is megtoldotta : Ango­la számolja fel a dél-afrikai faji elkünönítés ellen harcoló Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) kiképző- és mene­külttáborait. Tény ugyan, hogy a New York-i dokumentum felszólít­ja Pretoriát és Kubát, vonuljon ki Namíbiából, illetve szál­lítsa haza valamennyi katonáját Angolából, a végrehajtás ideje között azonban nem teitmt kapcsolatot. Világosan leszögezi ugyanakkor, hogy a kubai csapatok távozása Ha­vanna és Luanda megállapodásán alapuljon, és ENSZ-fel- ügyelet mellett hajtsák végre. így jogosan hangoztatta a kubai nyilatkozat, hogy nem Pretoriára tartozik annak meghatározása, mikorra vonják ki az angolai rendszert védő kubai csapatokat. Kuba és An­gola a kubai csapatok távozását négy év leforgása alatt akatja megvalósítani. A felszabadítási mozgalmakkal kap­csolatos követelés világos kísérlet volt arra, hogy az ameri­kai közvetítéssel folyó háromoldalú tárgyalások asztalára csempésszenek olyan kérdéseket, amelyek nem tartoznak témakörébe. A New Yorkban elfogadott — patikamérle­gen kimért — elvek meg sem említik a ANC-t, bár előirá­nyozzák, hogy a rendezés aláírói nem teszik lehetővé agresz- sziós vagy erőszakos cselekmények elkövetését más álla­mok ellen. Luanda szerint Botha követelésének teljesítése az ango­lai kormányt az „apartheid törekvéseinek csendőrévé” vál­toztatná. Oliver Tambo, az ANC elnöke a dél-afrikai külügymi­niszter szavait kommentálva rámutatott:. Botha az apart­heid kérdését belekeverte a tárgyalásokba, amely annak nem témája. Követelése csak akkor teljesíthető, ha az ANC táborainak felszámolásával párhuzamosan, ugyanazon idő alatt Pretoria is le bontja az „apartheid építményét”. Tóth László Vissza a régi neveket Vihar után (Folytatás az 1. oldalról) rom szakadás történt, ugyanek­kor a hálózatban összetört 35 szigetelő, s nem kevesebb, mint 763 esetben kértek kisfeszültségű hibaelhárítást. Lapunk megjele­nése is veszélybe került, mert csaknem két óráig kényszerszü­netre lettek ítélve számítógépe­ink, lehetetlenné vált a fénysze­dés! A részleges, vagy teljes üzemzavar 81 településen össze­sen 55 ezer fogyasztót érin­tett. Az áramszolgáltatók 55 sza­kembere, 16 gépkocsija és egy darus járműve vett részt a gyors beavatkozást igénylő munkák­ban, hogy mielőbb végezzenek velük. így a feladatok jelentős ré­szén már csütörtök hajnali fél kettőre túl voltak, míg a többit a tegnapi nap további részében folytatták. A gyöngyösi ÉMÁSZ-üze- migzgatóság körzetében 18 ge­rincvezetéken jelentkezett zavar, amely csupán a megyénkben 20 településen, Gyöngyös és Hat­van peremterületein mintegy 30 ezer fogyasztót érintett. A szintén már az éjszakai órákban is dolgo­zó félszáz villanyszerelőnek, 20 gépkocsinak és két gépüknek 10 oszlopkidőlés, 30 vezetékszaka­dás és 40 szigetelősérülés diktált. Reggeltől újult erővel folytató­dott a munka, ám az igyekezet el­lenére még tegnap délelőtt is áram nélkül volt Gyöngyös és Hatvan néhány része, Abasár, Ecséd, Gyöngyösoroszi, Gyön- gyössolymos, Nagyréde. Jócskán akadt dolguk az álla­mi tűzoltóknak is. A megyében — ahogyan elmondták — az egri­eknek, a gyöngyösieknek és hat­vaniaknak 27 esetben kellett ki­vonulniuk viharkárokhoz. Volt, hogy maguk is a leszakadt galy- lyak, nagy súlyú fák eltakarítá­sán fáradoztak, s megesett, hogy éppenséggel ledőlt kémény rom­jaitól kellett megtisztítani a terü­letet, vagy bezúdult vizet szivaty- tyúztak a nem kívánatos helyről. Több egri hely mellett nem kí­mélte a vihar a várat sem. Két gesztenyefa lelte így halálát, s a leszakadó ágak miatt megrongá­lódott Pusztai Ágoston diszkót]á is. Meglepő módon a telefonhá­lózat nagyobb kellemetlenségek nélkül megúszta az ítéletidőt, lé­nyegesebb meghibásodások, vo­nalszakadások nem történtek. Egyetlen oszlopkidőlésrről tu­dunk — a verpeléti vasútállomás területén —, s Vámosgyörk 15 előfizetőjének okozott átmeneti bosszúságot a leszakadt önhordó légkábel. Gyóni Gyula Bush Korán tört ki a látványos vá­lasztási háború a republikánusok és a demokraták között, s a há­borúban az első lövéseket Rea­gan elnök adta le. Az elnök a hé­ten két törvény körüli politikai manőverekkel állította George Bush szolgálatába — legalábbis Alan Cranston, a demokrata párt helyettes szenátusi vezetője szerint — a Fehér Házat, szerdán pedig egy balul sikerült tréfával élezte ki a helyzetet. Amikor Reagant egy jobbol­dali újságíró megkérdezte, szük­ségesnek tartja-e, hogy a De­mokrata Párt elnökjelöltje, Mi­chael Dukakis tegye közzé a fizi­kai és szellemi állapotáról szóló adatokat, az elnök így válaszolt: „Csak nem fogok kikezdeni egy nyomorékkal”. A megrökönyö­dést keltő kijelentést ugyan né­hány perccel később már maga is rosszul sikerült tréfának nevezte és sajnálatát fejezte ki, Az ügy hátterében az áll, hogy az amerikai jobboldal egy külön­leges figurája, Lyndon Larou- che, a magát demokrata pártinak Széles mosollyal az arcán szállt fel Moszkvában Mathias Rust a Lufthansa gépére, hogy egy moszkvai börtönben töltött 14 hónapos büntetés után haza­utazzék családjához. A húszéves fiatalember elő­ször nem volt hajlandó nyilat­kozni a várakozó újságíróknak, de a gépen feloldódott, és jóked­vűen csevegett az utaskísérők­kel, sőt, interjút adott az AP hír- ügynökségnek és az ABC ameri­kai TV-nek. — elnöki valló, ám teljesen zavaros ideoló­giát hangoztató politikus a párt elnökjelölő tanácskozása idején kezdte terjeszteni azt a hírt, hogy Dukakis kétszer állt depresszió miatt orvosi kezelés alatt — va­gyis alkalmatlan az elnökségre. Dukakis most közölte, hajlan­dó lesz a legfrissebb orvosi kont­roll adatait ismertetni, kezelőor­vosa pedig, aki 17 éve látja el az elnökjelölt háziorvosának tisz­tét, külön sajtókonferencián cá­folta, hogy páciense valaha is or­vosi kezelésre szorult volna pszi­chiátriai okokból. Pártvezetői nem tisztességes politikai manővernek minősítet­ték, hogy Reagan megvétózta a katonai költségvetési törvényt, amely pedig megadta a kért ösz- szegeket a Pentagonnak. A tör­vényt Frank Carlucci hadügymi­niszter és Colin Powell tábornok, nemzetbiztonsági tanácsadó el­fogadhatónak minősítette — Bush viszont arra kérte elnökét, hogy emeljen vétót, azzal az in­doklással, hogy a tervezet nem Arra a kérdésre válaszolva, hogy szerinte a szovjet hatósá­gok miért engedték el négyéves börtönbüntetésének nagyobbik részét, Rust azt felelte, hogy em­beriességi indokokból. Elmond­ta, hogy a börtönben néha ugyan elszigeteltnek érezte magát, de az ott töltött időnek voltak pozi­tív oldalai is. „Gyermekként szálltam le Moszkvában, és most felnőttként távozom. Akárhogy is nézzük, ez is szép teljesít­mény” — tréfálkozott az őt valla­tó újságírókkal. előny juttat kellő fedezetet az űrfegy­verkezési program.javasolt foly­tatásához. A republikánusok ez­zel akarják azt a látszatot kelteni, hogy ők az egyedüli letétemé­nyesei a Reagan-féle fegyverke­zési programnak, a demokraták pedig nem törődnek az Egyesült Államok biztonságával. Reagan egy másik törvény ér­vényben hagyásával is Bushnak igyekezett kedvezni: az elnök nem vétózta meg azt a előírást, hogy a gyárbezárásokat, a na­gyobb szabású elbocsátásokat a munkáltatók kötelesek hatvan nappal korábban a dolgozók tu­domására hozni. Az elnök ko­rábban emiatt vétózta meg a ke­reskedelmi törvényt, most vi­szont — ellenvetéseit fenntartva — hagyta érvényhe lépni a ren­delkezést, mert a vétó ártott vol­na Bush esélyeinek a munkász- szavazók között. A demokrata vezetés most éles hangon támad­ja a Fehér Házat azért, hogy a törvényeket a pártpolitikai érde­keknek megfelelően tetszése szerint kezeli. Komolyabbra fordítva a szót, Rust kijelentette: nem mond le arról, hogy a maga erejével is elő­segítse a Kelet és Nyugat közele­dését, de belátja, hogy nem sza­bad megsérteni az egyes orszá­gok törvényeit. Azt is elújságolta, hogy cellá­jában „egy kisebb könyvtárra va­ló könyvet” olvasott el, felfrissí­tette angol tudását, sőt, oroszul is tanult. Rust elismerően szólt börtönőreiről, s mint mondta, humánusan, sőt, kedvesen bán­tak vele. Kerüljenek vissza országunk térképére a régi földrajzi elneve­zések: a jelenlegi Kalinyin le­gyen ismét Tver, a jelenlegi Gor­kij kapja vissza eredeti nevét, Nyizsnyij Novgorodot, Kujbisev helyett hívjuk a várost megint Szamarának, a Zsdanov nevét viselő város legyen újra Mariu­pol, a Kirov nevét viselő pedig Vjatka — javasolja egyebek kö­zött az a három szovjet tudós, aki az Izvesztyijának küldött olvasói levelében indítványozza: tegye­nek mielőbb rendet a földrajzi és az intézményi elnevezések terén. A levél konkrét javaslatokat tartalmaz, hogy milyen törvény- módosításokkal és egyéb intéz­kedésekkel lehet megvalósítani a történelmi elnevezések jogi vé­delmét. Szabadon engedték a kisfiút A nyolcéves Marco Flora szülei társaságában augusz­tus 2-án, nem sokkal az­után, hogy a rendőrség rá­talált a másfél évvel ezelőtt elrabolt, s most szabadon engedett kisfiúra. Az isme­retlen tettesek Calabria körzetében engedték sza­badon lerongyolódott ru­házatú, elcsigázott foglyu­kat. (Népújság-telefotó—MTI) Rust megbánta tettét „Szexuális turizmus” A PFSZ VB Bagdadban, a már szabadságon lévő izraeli parlament Jeruzsálemben ül ösz- sze rendkívüli tanácskozásra Husszein jordániai király múlt hétvégi bejelentése nyomán, mi­szerint többé „nem törődik” az Izrael által megszállt palesztin te­rületekkel. Feloszlatták a jordá­niai parlament alsóházát, amely­nek 60 tagja közül 30 Ciszjordá- niából származik, csökkentik a megszállt területekkel foglalko­zó ammani minisztérium tiszt­ségviselőinek számát és tevé­kenységi körét, feloszlatják azo­kat a jordániai-PFSZ bizottságo­kat, amelyek a megszállt terüle­teknek szánt segélyeket gondoz­zák. Jordánia többé nem ad pénzt a megszállt területek gazdaságá­nak, egészségügyének és oktatá­sának támogatására, felmondja 1986-ban meghirdetett 1,4 milli­árd dolláros fejlesztési tervét. Mindezt arra való hivatkozással, hogy a megszállt területek egyet­len törvényes képviselője a PFSZ — tehát Jordániának e te­rületekhez többé nincs köze. Tény, hogy az Arab Liga már 1974-ben a megszállt Ciszjordá­nia és a gázai övezet egyetlen tör­vényes képviselőjének minősí­tette a PFSZ-t, s ez azóta látszó­lag nem vitatéma az arab világ­ban. Miért hát, hogy 14 évvel ké­sőbb Husszein király „elismeré­se” mégis akkora felzúdulást vált ki? Hiszen ráadásul olyasvala­miről mondott le most, ami nem­csak „elvileg”(1974 óta), hanem gyakorlatilag sem az övé már 1967, az izraeli megszállás óta . A PFSZ, képviseleti joga bir­tokában, a nyolcvanas évek eleje óta ránehezedő sokoldalú nyo­más közepette — Jasszer Arafat VB-elnök vezetésével — valami­féle együttműködésre törekszik Jordániával. Izraelnek és az Egyesült Államoknak ugyanis Jordánia elfogadható tárgyaló- partner, a PFSZ nem az. Az 1985-ben Arafat és Husszein aláírásával is megpecsételt együttműködés azonban nem hozott eredményt, mert Jordáni­ában úgy látták, a PFSZ mégsem hajlandó olyan engedményeket tenni Izraelnek, amelyek alapján tárgyalások kezdődhetnének. Időközben kitört a megszállt területek lakosainak lázadása, amely ma is tart. Az a tény, hogy a lázongókat a PFSZ illegális he­lyi szervezetei vezetik, mintegy belülről is lehetetlenné teszi Jor­dániának a PFSZ-szel való együttműködést. Amman befo­lyása csökken a megszállt terüle­teken, s ennek hátterében az is meghúzódik, hogy a nyolcvanas évek elején Jordánia, mint „frontország” még évi 2,5 milli­árd dollárt kapott az öbölmenti olajtermelő királyságoktól, az összeg azonban mostanára leg­följebb évi 1 milliárd dollárra apadt: Jordániának nincs pénze ciszjordániai szerepe fenntartá­sára. Izraelben viszont Jordánia ed­digi próbálkozásai osztatlan tá­mogatásra találtak a koalíciós kormány munkapárti szárnyá­nál. Az izraeli Munkapárt régóta hirdeti, hogy a helyzetet Jordáni­ával együtt kell megoldani, a PFSZ kihagyásával. A kormány jobboldali, LIKUD-szárnya ezt illúziónak tartja, persze a PFSZ- szel ők sem hajlandók szóba áll­ni, legalábbis a megszállt terüle­tek ügyéről nem. Furcsa módon azonban az iz­raeli jobboldal körében hagyo­mánya van egy másfajta törek­vésnek a PFSZ-szel kapcsolat­ban: 1970-ben, a jordániai pol­gárháború, a „fekete szeptem­ber” idején Sáron tábornok — az 1982-es PFSZ-ellenes libanoni invázió idején hadügyminiszter — már javasolta, hogy Izraelnek Husszein király helyett a PFSZ-t kellene támogatnia Jordániában. Ebben az a logika, hogy ha a PFSZ szerezné meg a hatalmat Jordániában — az ország lakos­ságának több mint 50 százaléka palesztin, a többi beduin —, ak­kor lenne „palesztin állam”. Iz­raeltől — e logika szerint — töb­bé senki sem követelhetné a megszállt területeket egy függet­len palesztin állam megalapítása céljából. S most, néhány héttel ezelőtt Basszám Abu Sarif, a PFSZ szóvivője nyilvánosságra hozta, hogy a LIKUD-párti izra­eli kormányfő, Samir Ceausescu román elnök közvetítésével ajánlatott tett a PFSZ-nek: hagyják Jordániát, a PFSZ vegye át a megszállt területeken egy esetleges önkormányzat irányí­tását, s csak a katonai felügyelet maradjon izraeli kézben. AÍz ér­tesülést az izraeli kormány egyik munkapárti minisztere is meg­erősítette — bár bírálólag —, de Samir mereven cáfolta. Ám a hír, amilyen valószínűtlennek tűn­het, éppoly sugalmazó is lehet : az izraeli jobboldalon tovább él­nek a remények, hogy a PFSZ-t Jordániára lehetne uszítani. Ráadásul mindez Izraelben a novemberben esedékes parla­menti választások egyik tétje, s a LIKUD a Jordániával való egyeztetés kizárásával is nehezí­teni akaija a Munkapárt helyze­tét. Husszein király döntése ka­póra jön: bizonyítani látszik, hogy a Jordániával való meg­egyezésnek nincs jövője. De mi­ért is segítene a király a LIKUD- nak? A legvalószínűbb az, hogy a PFSZ és az izraeli kormány egy része közötti puhatolózásokról Jordániában is időben értesül­tek. Az uralkodó tehát úgy gon­dolkodhatott, hogy most „meg­mutatja” a PFSZ-nek, s aztán a szervezet megnézheti, mire megy Jordánia nélkül. Hiszen Jordánia nélkül az amerikai kormány sem hajlandó szóbaállni a PFSZ-szel. Mészáros György A közelmúltban meghalt az első bolgár AIDS-beteg, a fertő­zöttek száma meghaladja a 80- at. Legutóbb két fiatal nőnél ál­lapították meg a vírus jelenlétét, egyikük kórházi nővérként dol­gozott tartósan Afrikában, a má­sik afrikai férfi felesége. Jelenleg egyetlen immunhiányos beteg van az országban — ez és a szero- pozitívok száma is kedvező nem­zetközi összehasonlításban. A kilátások azonban Bulgári­ában sem jók: szakemberek fel- tételezése szerint egy-két éven belül a vírushordozók száma több száz, a betegeké több tucat lesz. Ennek egyik okát némelyek a szexuális élet korai elkezdésé­ben, a fiatalok „modernkedésé­ben” , egyszersmind tájékozat­lanságában és gyanútlanságá- ban, a „szexuális turizmus” itt is növekvő fenyegetésében látják: ez utóbbi ellen jelentős propa­ganda indult meg az ifjúsági saj­tóban. A veszélyeket nem becsülik le, a lehetséges védekezés szigorú, de humánus. Kötelező AIDS- szűrésnek vetik alá a terhes nő­ket, a házasulandókat, a véradó­kat, az egy hónapnál hosszabb időt külföldön töltő bolgárokat, és Bulgáriában a külföldieket. Nincs pénz a ciszjordániai szerep fenntartására Husszein palesztinjai

Next

/
Thumbnails
Contents