Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-05 / 186. szám

2.

NEMZETKÖZI ÉLET

NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 5., péntek

r~C kíil/iolilikiii kommentárunk )—i

Botha árukapcsolása

Pretoria javaslatát Kuba és Angola „képtelennek és a valóságtól elrugaszkodottnak” minősítette, a háromoldalú tárgyalások azonban nem szakadtak meg. Kuba és Angola nem állt föl a tárgyalóasztaltól annak dacára, hogy Pik Botha külügyminiszter a megállapodott hírzárlatot felrúgva világgá kürtölte a dél-afrikai javaslatot, amely a rendezés New Yorkban elfogadott elveinek önkényes értelmezésén, mondhatni kiforgatásán alapul. Pretoria lépése — úgy tűnik — gyorsan kipukkadó kísérleti léggömb volt, amely nem csupán Namíbia függetlenségének és az Angolában állomásozó kubai csapatok távozásának közvetlen „áru- kapcsolására” irányult, hanem egy füst alatt a térség felsza- badítási mozgalmainak katonai-politikai tényezőként való kiiktatását is célozta.

Pretoria javaslata szerint 1989 június 1-jén megrendezhetnék Namíbiában a szabad választásokat az ENSZ égisze alatt, a dél-afrikai csapatok ez év november 1-jétől kezdve addig az időpontig kivonulnának a délnyugat-afrikai országból. Ezzel párhuzamosan azonban — a választások napjáig — a kubai csapatoknak is el kell hagynia Angolát. Botha ezt újabb árukapcsolással is megtoldotta : Angola számolja fel a dél-afrikai faji elkünönítés ellen harcoló Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) kiképző- és menekülttáborait.

Tény ugyan, hogy a New York-i dokumentum felszólítja Pretoriát és Kubát, vonuljon ki Namíbiából, illetve szállítsa haza valamennyi katonáját Angolából, a végrehajtás ideje között azonban nem teitmt kapcsolatot. Világosan leszögezi ugyanakkor, hogy a kubai csapatok távozása Havanna és Luanda megállapodásán alapuljon, és ENSZ-fel- ügyelet mellett hajtsák végre.

így jogosan hangoztatta a kubai nyilatkozat, hogy nem Pretoriára tartozik annak meghatározása, mikorra vonják ki az angolai rendszert védő kubai csapatokat. Kuba és Angola a kubai csapatok távozását négy év leforgása alatt akatja megvalósítani. A felszabadítási mozgalmakkal kapcsolatos követelés világos kísérlet volt arra, hogy az amerikai közvetítéssel folyó háromoldalú tárgyalások asztalára csempésszenek olyan kérdéseket, amelyek nem tartoznak témakörébe. A New Yorkban elfogadott — patikamérlegen kimért — elvek meg sem említik a ANC-t, bár előirányozzák, hogy a rendezés aláírói nem teszik lehetővé agresz- sziós vagy erőszakos cselekmények elkövetését más államok ellen.

Luanda szerint Botha követelésének teljesítése az angolai kormányt az „apartheid törekvéseinek csendőrévé” változtatná.

Oliver Tambo, az ANC elnöke a dél-afrikai külügyminiszter szavait kommentálva rámutatott:. Botha az apartheid kérdését belekeverte a tárgyalásokba, amely annak nem témája. Követelése csak akkor teljesíthető, ha az ANC táborainak felszámolásával párhuzamosan, ugyanazon idő alatt Pretoria is le bontja az „apartheid építményét”.

Tóth László

Vissza a régi neveket

Vihar után

(Folytatás az 1. oldalról)

rom szakadás történt, ugyanekkor a hálózatban összetört 35 szigetelő, s nem kevesebb, mint 763 esetben kértek kisfeszültségű hibaelhárítást. Lapunk megjelenése is veszélybe került, mert csaknem két óráig kényszerszünetre lettek ítélve számítógépeink, lehetetlenné vált a fényszedés! A részleges, vagy teljes üzemzavar 81 településen összesen 55 ezer fogyasztót érintett. Az áramszolgáltatók 55 szakembere, 16 gépkocsija és egy darus járműve vett részt a gyors beavatkozást igénylő munkákban, hogy mielőbb végezzenek velük. így a feladatok jelentős részén már csütörtök hajnali fél kettőre túl voltak, míg a többit a tegnapi nap további részében folytatták.

A gyöngyösi ÉMÁSZ-üze- migzgatóság körzetében 18 gerincvezetéken jelentkezett zavar, amely csupán a megyénkben 20 településen, Gyöngyös és Hatvan peremterületein mintegy 30 ezer fogyasztót érintett. A szintén már az éjszakai órákban is dolgozó félszáz villanyszerelőnek, 20 gépkocsinak és két gépüknek 10 oszlopkidőlés, 30 vezetékszakadás és 40 szigetelősérülés diktált. Reggeltől újult erővel folytatódott a munka, ám az igyekezet ellenére még tegnap délelőtt is áram nélkül volt Gyöngyös és Hatvan néhány része, Abasár, Ecséd, Gyöngyösoroszi, Gyön- gyössolymos, Nagyréde.

Jócskán akadt dolguk az állami tűzoltóknak is. A megyében — ahogyan elmondták — az egrieknek, a gyöngyösieknek és hatvaniaknak 27 esetben kellett kivonulniuk viharkárokhoz. Volt, hogy maguk is a leszakadt galy- lyak, nagy súlyú fák eltakarításán fáradoztak, s megesett, hogy éppenséggel ledőlt kémény romjaitól kellett megtisztítani a területet, vagy bezúdult vizet szivaty- tyúztak a nem kívánatos helyről.

Több egri hely mellett nem kímélte a vihar a várat sem. Két gesztenyefa lelte így halálát, s a leszakadó ágak miatt megrongálódott Pusztai Ágoston diszkót]á is.

Meglepő módon a telefonhálózat nagyobb kellemetlenségek nélkül megúszta az ítéletidőt, lényegesebb meghibásodások, vonalszakadások nem történtek. Egyetlen oszlopkidőlésrről tudunk — a verpeléti vasútállomás területén —, s Vámosgyörk 15 előfizetőjének okozott átmeneti bosszúságot a leszakadt önhordó légkábel.

Gyóni Gyula

Bush

Korán tört ki a látványos választási háború a republikánusok és a demokraták között, s a háborúban az első lövéseket Reagan elnök adta le. Az elnök a héten két törvény körüli politikai manőverekkel állította George Bush szolgálatába — legalábbis Alan Cranston, a demokrata párt helyettes szenátusi vezetője szerint — a Fehér Házat, szerdán pedig egy balul sikerült tréfával élezte ki a helyzetet.

Amikor Reagant egy jobboldali újságíró megkérdezte, szükségesnek tartja-e, hogy a Demokrata Párt elnökjelöltje, Michael Dukakis tegye közzé a fizikai és szellemi állapotáról szóló adatokat, az elnök így válaszolt: „Csak nem fogok kikezdeni egy nyomorékkal”. A megrökönyödést keltő kijelentést ugyan néhány perccel később már maga is rosszul sikerült tréfának nevezte és sajnálatát fejezte ki,

Az ügy hátterében az áll, hogy az amerikai jobboldal egy különleges figurája, Lyndon Larou- che, a magát demokrata pártinak

Széles mosollyal az arcán szállt fel Moszkvában Mathias Rust a Lufthansa gépére, hogy egy moszkvai börtönben töltött 14 hónapos büntetés után hazautazzék családjához.

A húszéves fiatalember először nem volt hajlandó nyilatkozni a várakozó újságíróknak, de a gépen feloldódott, és jókedvűen csevegett az utaskísérőkkel, sőt, interjút adott az AP hír- ügynökségnek és az ABC amerikai TV-nek.

— elnöki

valló, ám teljesen zavaros ideológiát hangoztató politikus a párt elnökjelölő tanácskozása idején kezdte terjeszteni azt a hírt, hogy Dukakis kétszer állt depresszió miatt orvosi kezelés alatt — vagyis alkalmatlan az elnökségre.

Dukakis most közölte, hajlandó lesz a legfrissebb orvosi kontroll adatait ismertetni, kezelőorvosa pedig, aki 17 éve látja el az elnökjelölt háziorvosának tisztét, külön sajtókonferencián cáfolta, hogy páciense valaha is orvosi kezelésre szorult volna pszichiátriai okokból.

Pártvezetői nem tisztességes politikai manővernek minősítették, hogy Reagan megvétózta a katonai költségvetési törvényt, amely pedig megadta a kért ösz- szegeket a Pentagonnak. A törvényt Frank Carlucci hadügyminiszter és Colin Powell tábornok, nemzetbiztonsági tanácsadó elfogadhatónak minősítette — Bush viszont arra kérte elnökét, hogy emeljen vétót, azzal az indoklással, hogy a tervezet nem

Arra a kérdésre válaszolva, hogy szerinte a szovjet hatóságok miért engedték el négyéves börtönbüntetésének nagyobbik részét, Rust azt felelte, hogy emberiességi indokokból. Elmondta, hogy a börtönben néha ugyan elszigeteltnek érezte magát, de az ott töltött időnek voltak pozitív oldalai is. „Gyermekként szálltam le Moszkvában, és most felnőttként távozom. Akárhogy is nézzük, ez is szép teljesítmény” — tréfálkozott az őt vallató újságírókkal.

előny

juttat kellő fedezetet az űrfegyverkezési program.javasolt folytatásához. A republikánusok ezzel akarják azt a látszatot kelteni, hogy ők az egyedüli letéteményesei a Reagan-féle fegyverkezési programnak, a demokraták pedig nem törődnek az Egyesült Államok biztonságával.

Reagan egy másik törvény érvényben hagyásával is Bushnak igyekezett kedvezni: az elnök nem vétózta meg azt a előírást, hogy a gyárbezárásokat, a nagyobb szabású elbocsátásokat a munkáltatók kötelesek hatvan nappal korábban a dolgozók tudomására hozni. Az elnök korábban emiatt vétózta meg a kereskedelmi törvényt, most viszont — ellenvetéseit fenntartva — hagyta érvényhe lépni a rendelkezést, mert a vétó ártott volna Bush esélyeinek a munkász- szavazók között. A demokrata vezetés most éles hangon támadja a Fehér Házat azért, hogy a törvényeket a pártpolitikai érdekeknek megfelelően tetszése szerint kezeli.

Komolyabbra fordítva a szót, Rust kijelentette: nem mond le arról, hogy a maga erejével is elősegítse a Kelet és Nyugat közeledését, de belátja, hogy nem szabad megsérteni az egyes országok törvényeit.

Azt is elújságolta, hogy cellájában „egy kisebb könyvtárra való könyvet” olvasott el, felfrissítette angol tudását, sőt, oroszul is tanult. Rust elismerően szólt börtönőreiről, s mint mondta, humánusan, sőt, kedvesen bántak vele.

Kerüljenek vissza országunk térképére a régi földrajzi elnevezések: a jelenlegi Kalinyin legyen ismét Tver, a jelenlegi Gorkij kapja vissza eredeti nevét, Nyizsnyij Novgorodot, Kujbisev helyett hívjuk a várost megint Szamarának, a Zsdanov nevét viselő város legyen újra Mariupol, a Kirov nevét viselő pedig Vjatka — javasolja egyebek között az a három szovjet tudós, aki az Izvesztyijának küldött olvasói levelében indítványozza: tegyenek mielőbb rendet a földrajzi és az intézményi elnevezések terén.

A levél konkrét javaslatokat tartalmaz, hogy milyen törvény- módosításokkal és egyéb intézkedésekkel lehet megvalósítani a történelmi elnevezések jogi védelmét.

Szabadon engedték a kisfiút

A nyolcéves Marco Flora szülei társaságában augusztus 2-án, nem sokkal azután, hogy a rendőrség rátalált a másfél évvel ezelőtt elrabolt, s most szabadon engedett kisfiúra. Az ismeretlen tettesek Calabria körzetében engedték szabadon lerongyolódott ruházatú, elcsigázott foglyukat.

(Népújság-telefotó—MTI)

Rust megbánta tettét

„Szexuális turizmus”

A PFSZ VB Bagdadban, a már szabadságon lévő izraeli parlament Jeruzsálemben ül ösz- sze rendkívüli tanácskozásra Husszein jordániai király múlt hétvégi bejelentése nyomán, miszerint többé „nem törődik” az Izrael által megszállt palesztin területekkel. Feloszlatták a jordániai parlament alsóházát, amelynek 60 tagja közül 30 Ciszjordá- niából származik, csökkentik a megszállt területekkel foglalkozó ammani minisztérium tisztségviselőinek számát és tevékenységi körét, feloszlatják azokat a jordániai-PFSZ bizottságokat, amelyek a megszállt területeknek szánt segélyeket gondozzák.

Jordánia többé nem ad pénzt a megszállt területek gazdaságának, egészségügyének és oktatásának támogatására, felmondja 1986-ban meghirdetett 1,4 milliárd dolláros fejlesztési tervét. Mindezt arra való hivatkozással, hogy a megszállt területek egyetlen törvényes képviselője a PFSZ — tehát Jordániának e területekhez többé nincs köze.

Tény, hogy az Arab Liga már 1974-ben a megszállt Ciszjordánia és a gázai övezet egyetlen törvényes képviselőjének minősítette a PFSZ-t, s ez azóta látszólag nem vitatéma az arab világban. Miért hát, hogy 14 évvel később Husszein király „elismerése” mégis akkora felzúdulást vált ki? Hiszen ráadásul olyasvalamiről mondott le most, ami nemcsak „elvileg”(1974 óta), hanem gyakorlatilag sem az övé már 1967, az izraeli megszállás óta .

A PFSZ, képviseleti joga birtokában, a nyolcvanas évek eleje óta ránehezedő sokoldalú nyomás közepette — Jasszer Arafat VB-elnök vezetésével — valamiféle együttműködésre törekszik Jordániával. Izraelnek és az Egyesült Államoknak ugyanis Jordánia elfogadható tárgyaló- partner, a PFSZ nem az. Az 1985-ben Arafat és Husszein aláírásával is megpecsételt együttműködés azonban nem hozott eredményt, mert Jordániában úgy látták, a PFSZ mégsem hajlandó olyan engedményeket tenni Izraelnek, amelyek alapján tárgyalások kezdődhetnének.

Időközben kitört a megszállt területek lakosainak lázadása, amely ma is tart. Az a tény, hogy

a lázongókat a PFSZ illegális helyi szervezetei vezetik, mintegy belülről is lehetetlenné teszi Jordániának a PFSZ-szel való együttműködést. Amman befolyása csökken a megszállt területeken, s ennek hátterében az is meghúzódik, hogy a nyolcvanas évek elején Jordánia, mint „frontország” még évi 2,5 milliárd dollárt kapott az öbölmenti olajtermelő királyságoktól, az összeg azonban mostanára legföljebb évi 1 milliárd dollárra apadt: Jordániának nincs pénze ciszjordániai szerepe fenntartására.

Izraelben viszont Jordánia eddigi próbálkozásai osztatlan támogatásra találtak a koalíciós kormány munkapárti szárnyánál. Az izraeli Munkapárt régóta hirdeti, hogy a helyzetet Jordániával együtt kell megoldani, a PFSZ kihagyásával. A kormány jobboldali, LIKUD-szárnya ezt illúziónak tartja, persze a PFSZ- szel ők sem hajlandók szóba állni, legalábbis a megszállt területek ügyéről nem.

Furcsa módon azonban az izraeli jobboldal körében hagyománya van egy másfajta törekvésnek a PFSZ-szel kapcsolatban: 1970-ben, a jordániai polgárháború, a „fekete szeptember” idején Sáron tábornok — az 1982-es PFSZ-ellenes libanoni invázió idején hadügyminiszter — már javasolta, hogy Izraelnek Husszein király helyett a PFSZ-t kellene támogatnia Jordániában. Ebben az a logika, hogy ha a PFSZ szerezné meg a hatalmat Jordániában — az ország lakosságának több mint 50 százaléka palesztin, a többi beduin —, akkor lenne „palesztin állam”. Izraeltől — e logika szerint — többé senki sem követelhetné a megszállt területeket egy független palesztin állam megalapítása céljából. S most, néhány héttel ezelőtt Basszám Abu Sarif, a PFSZ szóvivője nyilvánosságra hozta, hogy a LIKUD-párti izraeli kormányfő, Samir Ceausescu román elnök közvetítésével ajánlatott tett a PFSZ-nek: hagyják Jordániát, a PFSZ vegye át a megszállt területeken egy esetleges önkormányzat irányítását, s csak a katonai felügyelet maradjon izraeli kézben. AÍz értesülést az izraeli kormány egyik munkapárti minisztere is megerősítette — bár bírálólag —, de Samir mereven cáfolta. Ám a hír, amilyen valószínűtlennek tűnhet, éppoly sugalmazó is lehet : az izraeli jobboldalon tovább élnek a remények, hogy a PFSZ-t Jordániára lehetne uszítani.

Ráadásul mindez Izraelben a novemberben esedékes parlamenti választások egyik tétje, s a LIKUD a Jordániával való egyeztetés kizárásával is nehezíteni akaija a Munkapárt helyzetét. Husszein király döntése kapóra jön: bizonyítani látszik, hogy a Jordániával való megegyezésnek nincs jövője. De miért is segítene a király a LIKUD- nak?

A legvalószínűbb az, hogy a PFSZ és az izraeli kormány egy része közötti puhatolózásokról Jordániában is időben értesültek. Az uralkodó tehát úgy gondolkodhatott, hogy most „megmutatja” a PFSZ-nek, s aztán a szervezet megnézheti, mire megy Jordánia nélkül. Hiszen Jordánia nélkül az amerikai kormány sem hajlandó szóbaállni a PFSZ-szel.

Mészáros György

A közelmúltban meghalt az első bolgár AIDS-beteg, a fertőzöttek száma meghaladja a 80- at. Legutóbb két fiatal nőnél állapították meg a vírus jelenlétét, egyikük kórházi nővérként dolgozott tartósan Afrikában, a másik afrikai férfi felesége. Jelenleg egyetlen immunhiányos beteg van az országban — ez és a szero- pozitívok száma is kedvező nemzetközi összehasonlításban.

A kilátások azonban Bulgáriában sem jók: szakemberek fel- tételezése szerint egy-két éven belül a vírushordozók száma több száz, a betegeké több tucat lesz. Ennek egyik okát némelyek a szexuális élet korai elkezdésében, a fiatalok „modernkedésében” , egyszersmind tájékozatlanságában és gyanútlanságá- ban, a „szexuális turizmus” itt is növekvő fenyegetésében látják: ez utóbbi ellen jelentős propaganda indult meg az ifjúsági sajtóban.

A veszélyeket nem becsülik le, a lehetséges védekezés szigorú, de humánus. Kötelező AIDS- szűrésnek vetik alá a terhes nőket, a házasulandókat, a véradókat, az egy hónapnál hosszabb időt külföldön töltő bolgárokat, és Bulgáriában a külföldieket.

Nincs pénz a ciszjordániai szerep fenntartására

Husszein palesztinjai