Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-05 / 186. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 5., péntek GAZDASÁG TÁRSADALOM 3 Toliból aranyat Egy jól prosperáló vegyesvállalat Az utóbbi időben sok szó esik az új, előkészítés alatt álló társa­sági törvényről. A megalkotan­dó jogszabály célja, hogy előse­gítse a tőkemozgást a vállalatok között, hozzájáruljon a külföldi tőke és a lakossági pénzmegtaka­rítások bevonásához a gazdasági élet vérkeringésébe. Kevesen tudják, hogy sikeresen működik egy vegyesvállalat a Dél-Alföl- dön, amely részben külföldi tő­kével kezdte meg tevékenységét. Ez a vegyesvállalat a Hungarofe- der Tollfeldolgozó Kft. A kft, amely 1984-ben kezdte meg a termelést, az elmúlt né­hány év alatt hatalmas fejlődést ért el. A nettó árbevétel 1984- ben 252 millió, 1987-ben 874 millió forint volt, ez évi terve pe­dig már 1 milliárd 100 millió fo­rint. Termékei többségét tőkés országokba exportálja. Az ex­port értéke 1984-ben 4 millió 780 ezer, 1987-ben 14 millió 670 ezer dollár volt, ez évi terve pe­dig 18 millió 780 ezer dollár tő­kés export! Az üzemben 1984-ben 36-an dolgoztak, jelenlegi létszámuk mintegy 160 fő, tehát mindössze másféiszázan állítanak elő több mint 1 milliárd forint értékű ter­méket, és közel 20 millió dollár az exportjuk. 1984-ben nyeresé­gük 10 millió forint, tavaly pedig már 52 millió forint volt. A kft létszámarányos nyeresége egye­dülálló. Vagyona 95 millió fo­rint, tehát vagyonarányos nyere­sége mintegy hatvan százalékos, a törzstőkéhez viszonyított nye­resége pedig meghaladja a 100 százalékot. Az emberben óhatatlanul fel­merül: hogyan sikerült ezt a szé­dületes fejlődést elérni, amit — terveikből ítélve — folytatni akarnak és tudnak is. Minden bi­zonnyal szerepet játszik ebben, hogy olyan árukat — feldolgo­zott tolltermékeket, paplant, párnát — állítanak elő és expor­tálnak, amelynek kivételesen jó piaca van a fejlett tőkés orszá­gokban. Az általuk exportált pe­helypaplan ára Japánban példá­ul meghaladja az 1500 dollárt! A felszabadulás előtt és utána is, egy ideig Magyarországon elis­mert exporttermék volt a barom- fitoll. Akkor azonban jórészt fel­dolgozatlan állapotban szállítot­tuk ezt a terméket külföldre.- A Hungarotex közreműkö­désével kapcsolatba kerültünk az osztrák Viktor Bauerrel, egy toll­feldolgozó üzem tulajdonosával- mondja Gellért Ákos ügyvezető igazgató. - A Hungarofeder Kft-t 1983 októberében a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat, a Ma­kói Lenin Tsz és az osztrák Vik­tor Bauer Bettfedernfabrik alapí­totta meg. Az osztrák fél adta a gépeket és a termelési eljárást, a know-how-t. A vegyesvállalat induló tőkéje 36 millió forintot tett ki. A kft-be 1985-ben belé­pett a Debreceni Baromfifeldol­gozó Vállalat is, így a tőkeállo­mány 45 millió 800 ezer forintra növekedett. Az osztrák fél része­sedése 33,4 százalék, a többi a magyar partnereké.- A cégnél az átlagéletkor 31,5 év, az ügyvezető igazgató el­mondja, hogy olyan csapatot si­került összetoborozni, amelynek életeleme, vágya és szenvedélye a kreatív, az újító munka, a vál­lalkozás. Nem egyetlen szakmá­hoz kötődő, hanem sokoldalúan képzett, fiatal szakemberek dol­goznak itt, akik meg akaiják mu­tatni, hogy mit tudnak, és a ve­gyesvállalat ehhez ideális lehető­séget nyújt. — A munkaszervezetet a tech­nológiai követelményeknek megfelelően alakítottuk ki — mondja Gellért Ákos -, nálunk nincs egyetlen felesleges ’’vatta­ember” sem. Három üzemré­szünk van egy-egy vezetővel, to­vábbá művezetők, akik ponto­san ismerik részlegük, a hozzá­juk beosztott munkások felada­tait, s teljes felelősséggel tartoz­nak az ott folyó munkáért. Azt tartjuk, amiről a tv legutóbbi Fó­rumán is szó esett, hogy a terme­lési folyamatban nincs demokrá­cia, csak utasítások végrehajtása. Minden új dolgozót három hónapos próbaidőre vesznek fel, és akinek a munkájával elégedet­lenek, azokat elbocsátják. Irá­nyító és adminisztratív munka­körbe pályázattal vesznek fel je­lentkezőket. Legutóbb egy anyagkönyvelői állásra 22-en, titkárnőnek pedig 14-en jelent­keztek. Ennek alapján nem lehet cso­dálkozni azon, hogy az egy főre eső átlagjövedelem eléri a 170 ezer forintot, ami havonta több, mint 13 ezer forintot jelent. Ez év elején a bruttósított béreket 20 százalékkal emelték. Gellért Ákostól azt is megtudtam, hogy dolgozóik közül senkinek nincs másodállása vagy mellékfoglal­kozása, gmk sem működik ná­luk. Sokszor van szükség túlórá­ra, és majdnem minden szomba­ton, vasárnap is dolgoznak, de az azért járó pénzt már a következő kedden megkapják a dolgozók. Kíváncsi voltam, hogy maguk a munkások hogyan nyilatkoz­nak munkájukról, keresetükről, az üzemen belüli viszonyokról. Csillag Józsefné 17 évigaHÓDI- KÖT makói üzemében dolgo­zott. Három évvel ezelőtt kérte felvételét a céghez. Szakvégzett­sége szerint kötszövőipari kon- fekciós munkát végez. A HÓDIKÖT-ben is elég jól keresett, hat-hétezer forintot vitt haza, itt keresete eléri tisztán a 13-14 ezer forintot. — Többet kell itt dolgozni, mint a másik üzemben? — kér­dem tőle. — Nem többet, hanem jobban, lelkiismeretesebben, nagyobb gondossággal, mint másutt — mondja. — Vigyáznunk kell arra, hogy a paplan ne legyen súlyhiá­nyos, de súlytöbblete se legyen, esztétikus terméket állítsunk elő. A jó minőség minden dolgozó ér­deke, mert ettől függ a kerese­tünk. Kocsis Judit 1984-ben végezte el a szakmunkásképzőt, azóta itt dolgozik a varrodában. Egytűs gépen ’’stégeli” a paplanhuzatot. Szereti és érti a munkát, teljesít­ménye 130 százalék felett van, így fiatal kora ellenére bére tisz­tán meghaladja a hétezer forin­tot. Ebbe nem számítja bele a szombati, vasárnapi munkáért járó bért, ami egy-egy alkalom­mal két napra eléri a kétezer fo­rintot. Szabó Tibor művezető a mun­kások véleményét így foglalja össze: — Mindnyájunknak az az ér­deke, hogy folyamatosan legyen munkánk, a munkaidőt valóban munkával töltsük el, és ennek megfelelően jól keressünk. A munka szervezettségére nem le­het panaszunk, és jól is keresünk. Az én bruttó keresetem havonta eléri a 23-24 ezer forintot. Tamási Mihály ÁGKER Kft Eredményes ösztönzés Az ÁGKER-nél újszerű, ösz­tönző premizálást valósítottak meg, ebben elsősorban az egyes kereskedelmi ügyletek eredmé­nyességét, és a konvertibilis el­számolású kivitel növelését is­merik el. Az anyagi ösztönzés ér­dekében a kollektív szerződést is ennek megfelelően módosítot­ták, aminek lényege, hogy a kitű­zött prémiumösszeg negyven százalékát akkor fizetik ki áz áruforgalmi osztályok dolgozói­nak, ha a konvertibilis piaci árbe­vételt az adott hónapban teljesí­tik. A prémium további ötven százaléka akkor jár, ha a kereske­delmi tevékenység általában is eredményes. A prémium tíz szá­zalékát veszik föl a dolgozók ak­kor, amikor a forgalom eléri a tervezettet. A prémium alapösszegét egyébként annyi százalékkal toldják meg, ahány százalékkal a kivitel növekszik. Ha viszont ez nem teljesül, akkor a forgalom egy százalékos csökkenése a kifi­zethető pénzt egy százalékkal „apasztja”. ”Ha előttünk a cél, legyen is erőnk elérni” Asszonysors munkára, örömre komponálva.. Amikor először átlépte a gyár küszöbét, a két fia még kis­gyerek volt. Huszonhárom évvel később nagymamaként bú­csúzott a munkatársaktól. Alig három hónapja ment nyug­díjba. Aztán egy szép májusi napon a postás meghívót kéz­besített a vállalati ünnepségre. Örült, hogyne örült volna, hogy nyugdíjasként sem feledkeztek meg róla... De az iga­zán váratlan meglepetésként érte, mikor a volt kollégák kö­zött ülve a nevét hallotta. Kuderna Ferencnémegkapta az Eg­ri Dohánygyárért emlékérmet. A szépen berendezett otthon kisszobájában beszélgetünk: — A közel két és fél évtized nagyon sokat adott nekem... - mondja elgondolkodva az őszü­lő, de még most is fiatalos asz- szony. — Gépkezelőiként dolgoz­tam a cigarettacsomagolóban. Sokáig betanított munkásként, aztán 1976-ban szereztem meg a dohányfeldolgozó szakmunkás képesítést. Kérdezték, mennyi­vel tudok többet. Mondtam, ha eddig gyakorlatban nem sajátí­tottam volna el mindent, régen rossz lenne. Ám mégis hasznos volt, mert általános ismereteim gyarapodtak...-Nehéz volt az elválás? — Nem viselt meg annyira, mint vártam. De hiszen nem is szakadtam el a gyártól. Mint nyugdíjas párttag megmaradtam ugyanabban az alapszervezet­ben... No és a brigádtagokkal is Szinte az egri Agroker Vállalat megalakulásával egyidős hagyo­mány már, hogy az aratás meg­kezdésétől alkatrész-ellátási ügyeletet tartanak a cég munka­társai. így volt ez az idén is: július 3-tól augusztus 1-ig, hétközna­pokon reggel 7-től este 7-ig, szombaton 7-től délután ötig, vasárnap pedig 13 óráig. Meny­nyire volt zökkenőmentes a tartom a kapcsolatot, épp a na­pokban jönnek hozzám vendég­ségbe. Nem is lehet elszakítani egy ilyen szoros köteléket. Gon­dolja meg, a második brigádként alakultunk meg 1969-ben a gyárban. Hasonló korúak voltak a gyerekeink, azonosak a gond­jaink, örömeink. Engem válasz­tottak brigádvezetőnek. Ötször lettünk kiválóak a vállalatnál, mikor eljöttem, akkor kapták meg az aranykoszorút. Ha már a kitüntetéseknél tar­tunk, Kuderna Ferencnénél az egyénieket is sokáig lehetne so­rolni. Ötször kapta meg a vállala­ti kiváló dolgozói címet, két íz­ben az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója lett, tavaly SZOT ok­levélben részesült... — Ügy érzem, amit ember megkaphat, én elértem. A telje­sítmény volt a döntő, ezt bizto­san tudom. Mert jó, hogy mindig munkájuk? — ezt kérdeztük meg Köles Mihálytól, az alkatrész osztály vezetőjétől. —Csak azokból az árufajták­ból nem tudtuk teljesíteni a vá­sárlók igényeit, amelyek egyéb­ként országosan is hiánycikknek számítanak. Ilyen volt például az IFA szállítójárműhöz tartozó 16x20-as, valamint a 12,5x20-as gumiabroncs. Egyéb alkatré­három műszakban dolgoztam — az éjszakázást nem lehet meg­szokni, azt csinálni kell — ,de a jelenlét a munkahelyen önmagá­ban nem érdem. Az a fontos, ki mennyit tesz le az asztalra. Ezért is örültem, hogy ez megfogalma­zódott az országos pártértekez­leten. Azt vallottam mindig, nem siránkozni kell, tenni és dolgoz­ni. Pedig én tudom, sokáig nehéz éveim voltak. A fiúk még csepe­redtek akkoriban, víz sem volt a lakásunkban, minden nap főz­tem, kikérdeztem a leckéjüket... De az is igaz, mire hazaértem, ők már bekészítették a tüzelőt, a szenet, a vizet. Egy asszonynak a munka mellett a család melegét is meg kell teremteni.- Hogyan gondol vissza a munkatársakkal eltöltött évekre?- Talán nem tűnik szerényte­lenségnek, de úgy érzem, szeret­tek. Én az a típus vagyok, aki ke­rek perec megmondja a vélemé­nyét, ha nem úgy ment a munka, a sarkamra álltam. Aztán öt perc alatt tisztázódott minden, újra rend volt, egyetértés... Most egy fiatalember a brigádvezető, rá­termettnek tartom. Neki is el­mondtam, mit hogyan csináltam, és köszönettel vette.- És milyen tanácsot adna egy most belépő fiatal szakmunkás­lánynak, ha a véleményét kérné? széknél nem jelentkezett problé­ma, vagy ha mégis, igyekeztünk pontosan tájékoztatni a vásárlókat, hol tudnak ezekhez hozzájutni, vagy mi magunk szereztük be társcé­gektől.-Az elmúlt hónapban hányán keresték fel az ügyeletet?-Száztíz vevő fordult meg ná­lunk a meghosszabbított munka­— Nem panaszra, munkára van szükség. Elgondolkodni, ho­gyan lehetne jobban, eredmé­nyesen csinálni. No és meg kell fogni a pénzt is, de ez még nem minden: a teljesítmény örömét nem pótolja semmi. És elmonda­nám neki, hogy segítse az öre­gebbeket, jó szóval forduljon minden kollégájához. — Üresebbek lettek mostaná­ban a napok...? — Dehogyis, van tennivalóm elég. A féljem, szegény, beteg volt, szerencsére már lábadozik. Aztán a menyeimnek, unokáim­nak varrók, kötök. Abból pedig nem engedek, hogy minden va­sárnap nálam ebédeljen az egész család. Én főzök, kilencen üljük körül az asztalt. — Ne haragudjon, nem túl drá­ga mulatság ez egy nyugdíjas munkásnőnek? — Csak azt mondhatom, a si­ránkozásból nem élünk meg. Okosan, beosztóan kell élni, megragadni, hol lehet takarékos­kodni... Én hiszem, jogom van nekem is véleményt formálni az ország "nagy asztaláról”. Ne azon rágódjunk most már, mi volt, mit rontottunk el. Én biza­kodó vagyok: ha előttünk a cél, legyen is erőnk elérni!. Mikes Márta idő alatt. 183 tétel alkatrészt. 58 tétel műszaki árut (ékszíjat, gu­miabroncsot) adtunk el — 1 mil­lió 50 ezer forint értékben. Ez tu­lajdonképpen elenyésző hánya­da a havi forgalmunknak, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy a sikeres, folyamatos ara­táshoz mi is hozzájárultunk. (doros) Folyamatos volt az alkatrészellátás Ügyelet — az aratásért Az olimpi­konoknak... Jászapátiból A Senior Váci Kötöttáru- gyár jászapáti gyáregységé­ben készülnek a szöuli nyári olimpiai játékokon résztvevő magyar sportolók szabadidő ruhái. a Magy ar Olimpiai Bizott­ság tíz mintakollekcióból vá­lasztotta, ki a kötött-hurkolt, pamutplieszter anyagból ké­szült — 402 darab — kétré­szes nadrág és pulóver együt­test, melyet a Senior művé­szeti csoportja tervezett. A legjobb 30 varrónő készíti a pink és szürke betéttel ellá­tott sportruházatot, melyből egy-egy darab elkészülte 13- 14 órát igényel. Varrják a felsőrészt A gyáregység fiatal varrónői tesztelik az olimpiai sport szabad­idős ruháit. Az olimpiai embléma felvarrása.. (Szabó Sándor felvétele, MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents