Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-04 / 185. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 4., csütörtök GAZDASÁG TÁRSADALOM 3. Megkérdőjelezhetővé válhat nagyüzemi létjogosultsága A juhtenyésztés gondjairól Nem szándékozunk gúnyolódni, az ágazat helyzete sokkal súlyo­sabb annál, semhogy tréfálkozhatnánk fölötte. A konzílium kifeje­zést mégis azért tartjuk helyénvalónak, mert a közelmúltban Gö­döllőn megtartott juhtenyésztési ankét valóban több szempontból hasonlítható egy orvosi konzíliumhoz. Főleg abban a tapintatos vé­leménynyilvánításban, amellyel a juhtenyésztés jelenlegi helyzeté­ről beszéltek a meghívott előadók. Másrészt azért is, mert minden érdekelt, aki a juhászat termékeit hasznosítja vagy forgalmazza, és felelős az ágazat sorsának alakulásáért, részt vett az ankéton. A tejipar tájékoztatójából megtudtuk, hogy — bár tavaly már mindössze 3,8 millió literre csökkent a juhtejfelvásárlás (1984-ben még 5,8 millió volt) — 1990-re mégis 10 millió litert igényelne az ipar. Ehhez meg is tesznek minden tőlük telhetőt: például a Taurina Agrárfejlesztő Közös Vállalattal együttműköd­ve ki tudják elégíteni a gazdasá­gok fejőgépigényét, feltételezve persze, hogy lesz elegendő szá­mú fejhető anyajuh. Ugyanezt feltételezték a kutatók is, akik ki­tűnő és a gyakorlatban jól hasz­nosítható, forintokban gyorsan megtérülő tenyésztési, takarmá­nyozási és technológiai módsze­reket ismertettek. A hallgatóság megkönnyeb­büléssel vette tudomásul a Gyapjú- és Textilnyersanyag- forgalmi Vállalat vezérigazgató­jának, Zibár Anía/nafca bejelen­tését, mely szerint a Pénzügymi­nisztérium által korábban 270 millió forinttal csökkentett gyap- jű-árdotációt — amelynek kö­vetkeztében április 1-jétől a gyapjú felvásárlási árát csökken­tették — más forrásokból biztosí­tani kell. A minden eddigi mélypont alá csökkent juhállományról persze nehéz lesz lenyírni a tervezett gyapjűmennyiséget. Erről így szólt az előadó: ”A magyar gyapjú iránti ke­reslet összességében nem csap­pant, ez az igény várhatóan a jö­vőben is megmarad”. A gyapjú­forgalmazás jövőjét illetően vi­szont úgy fogalmazott, hogy ha ”a juhászat s így a gyapjúterme­lés felszámolódása bekövetke­zik, a kérdésnek nincs jelentősé­ge”. Továbbá, hogy ”a gyapjú je­lenlegi forgalmazási rendjének fenntartása indokolt”. Ezt a mondatot az előadás nyomtatott szövegében még alá is húzták. Ki érti ezt? A Terimpex vezérigazgatója, dr. Ránky László előadását a juhtermékek exportlehetőségei­ről nagy érdeklődéssel várta a hallgatóság. Ebből az előadásból is az derült ki, hogy ez, a népgaz­daság számára rendkívül fontos — nettó devizatermelő — kivite­lünk is jelentős mértékben visz- szaesett már. Ennek egyik alap­vető oka, "hogy az értékesítés szervezete a jelenlegi formájában nem felel meg a követelmények­nek”. Az ágazat talpraállításá- nak módját egy — a Terimpex gesztorságával működő — ter­meltetési és kereskedelmi társa­ság létrehozásában látják. Ennek a társaságnak juhvágóhidak, a nagyobb termelők, a jelenlegi forgalmazókon kívül más tsz-ek, állami gazdaságok, termelési rendszerek is tagjai lehetnének, a társaság tevékenységét pedig döntési joggal igazgatótanács irányítaná. így az export mégis egy kézben maradna, nem ala­kulhatna ki a ’’nyúlháborúhoz” hasonló piaci áranarchia, és mi­vel az igazgatótanácsban a ter­melői szféra is jelen lenne, végre megvalósíthatná a termelés és az értékesítés régen vágyott össze­hangolását. Figyelemre méltó volt dr. Ránki Zoltánnak, az Állatte­nyésztési Kutatóintézet tudomá­nyos főmunkatársának felszóla­lása, aki hangsúlyozta, hogy ”a juhtenyésztés válságának mai fo­kán eredmény csak olyan komp­lex intézkedéssorozattól várható, amely magában foglalja a te­nyésztés és fajtapolitika alapvető átértékelését, a termelés haté­konyságának jelentős mértékű növelését, a forgalmazás intéz­mény- és érdekeltségi rendszeré­nek alapvető reformját és a sza­bályozórendszer új alapokra he­lyezését. ” Véleménye szerint ”az ágazat termelési színvonala oly mérték­ben leromlott, hatékonysága olyan alacsony, hogy irreális kö­vetelmény e termelési színvonal létjogosultságát elismerő szabá­lyozás elvárása, mert ez a problé­mák újratermelődéséhez, a haté­konyság további romlásához ve­zethetne.” Az ágazat népgazda­sági érdekek szerinti fejlesztésé­hez többek között javasolta, hogy szüntessék meg a fajtapoli­tika, a tenyésztés, a szervezés, a tenyészállat-gazdálkodás állami irányítását és ellenőrzését, és ezek teljes mértékű kapcsolását a termékforgalmazáshoz. Véle­ménye szerint csak a minőség el­lenőrzése és tanúsítása az ál­lam feladata. Az ágazat ár- és jövedelem­szabályozásához pedig a követ­kezőket ajánlotta a döntéshozók figyelmébe: ”A kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságú vállalatokban a juhtermékek támogatásánál az aranykoronát a szántó és a gyep együttes értéke alapján számít­sák, elismerve ezzel az ágazat sa­játos kötődését a gyepterületek­hez.” Az előadó ezen kívül olyan ár­rendszer kialakítását látja célsze­rűnek, amelyet minden juhászati terméknél azonos módon képez­nének, ami lehetővé tenné a vi­lágpiaci hatások érzékelését a termelők számára, de kiszűrné a gyors változásokat, időt adva a juhászainak az alkalmazkodásra a megváltozott körülmények­hez. Itt tart ma a hazai juhtenyész­tés. A jelek szerint a juhállomány felszámolása olyan rohamosan folytatódik, hogy rövid időn be­lül megkérdőjelezhetővé válik nagyüzemi létjogosultsága. A kistermelés viszont nem lesz ké­pes ellensúlyozni a termékkie­sést. Mindenesetre, ha eddig nye­reséget hozott iparnak és keres­kedelemnek egyaránt egy állan­dóan veszteségekben fuldokló ágazat, akkor most azoknak is a pénztárcájukhoz kellene nyúlni­uk, akik eddig hasznot húztak belőle. A MIOT felhívása A magyar ifjúság különböző csoportjait tömörítő ifjúsági szervezetek elhatározták, hogy ez év őszén megalakítják a Ma­gyar Ifjúság Országos Tanácsát. Az új fórum igyekszik majd a diákság, a fiatalság érdekvédel­mi feladatait ellátni, s törekszik az ifjúság egészét érintő kérdé­sekben — érdekegyeztetéssel — közös álláspontokat kialakítani. A MIOT-on belül valamennyi tagszervezet megtartja teljes önállóságát, tagjaira kötelező ér­vényű határozatot nem hoz. Döntéseit és állásfoglalásait az egységes álláspont kialakításá­nak igényével hozza meg. Vala­mennyi tag egy szavazati joggal bír a MIOT legfelsőbb fórumán, a közgyűlésen, ahol a tagszerve­zetek képviselőik útján fogadják el az alapszabályt, választják meg a MIOT vezetőségét, elnö­két és tisztségviselőit. A tervek szerint az országosan működő ifjúsági szervezetek ala­nyi jogon léphetnek be a MIOT- ba, míg az egyéb ifjúsági tömörü­lések felvételi kérelméről a köz­gyűlés dönt. A MIOT Előkészítő Bizottsá­ga felhívja az ifjúság valamennyi alkotmányos alapon működő, a képviseletre igényt tartó tömö­rülését, hogy már a szervezési, alapítási munkálatokhoz csatla­kozzon. A jelentkezéseket szep­tember elejéig a MIOT Előkészí­tő Bizottságának címére (1360 Budapest Belgrád rakpart 24.) lehet beküldeni. (MTI) Arezzo: bemutatók, barátok, bűvöletek Az első lépés egy hosszú úton A kiállításon múzeumaink változatos népművészeti tárgyakkal, trófeákkal, török kori fegyverekkel képviseltették magukat II/2 Épségben hazaérkezett min­denki és minden kiállítási tárgy Arezzóból. Elkészültek az ösz- szegzőjelentések, és szinte azon­nal megkezdődött a szervező munka, hiszen október első fel­ében Egerben megrendezik Arezzo bemutatkozását. De er­ről majd a maga idejében — egyelőre azt kérdeztük néhány résztvevőtől, mit végzett, milyen tapasztalatokat szerzett a kinn töltött napok alatt? Herényik Józsefné, az Eger Tourist hivatalvezető-helyette­se: — A mi munkánk konkrét eredményét a beutazások szá­mán tudjuk majd lemérni, erre pedig még várni kell. Rengeteg volt az érdeklődő, minden infor­mációs anyagot szétosztottunk, és 16 családtól kaptunk már az idén nyárra megrendeléseket. Együttműködést alakítottunk ki az arezzói tanács szociálturiszti- kai osztályával, és az áregyezte­tések után jövőre várhatók az el­ső csoportok. Előőrsként szep­temberben 120 iskolás látogat el Magyarországra, s azon belül Egerbe is. Fontosnak éreztem, hogy bőséges információt ad­junk megyénk idegenforgalmi előnyeiről, mert azt tapasztalom, hogy sok olasz ellátogat ugyan hazánkba, de Budapestnél kele­tebbre csak kevesen jutnak el. Ezen kellene jó propagandával fokozatosan változtatni... Varga Mihály, a Vörös Rák Étterem vezetője: — A vendégek visszajelzései és a tulajdonosok véleménye alapján mondhatom, hogy dicsé­retesen helytálltak vendéglátó­ink. Elfogadtattuk, megszerettet­tük a magyar ízeket, és közben tapasztalatokat gyűjtöttünk mi is. Engem az ragadott meg a leg­jobban, hogy minden alkalma­zott maximális gonddal foglalko­get, amikből pompás salátákat, köreteket készítenek. Ugyanazt a tésztát számtalan mártással tud­ják elkészíteni, s ez mind külön fogásnak számít. És még egy megfigyelés: igen kulturáltan isz- szák a bort a vendégek. Haász Tamásné, a Heves Me­gyei . Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója: — A jól sikerült kamarai talál­kozónak nagy szerepe volt ab­ban, hogy meglehetősen szép számban érdeklődtek az Arezzó- ban és környékén tevékenykedő iparosok és kereskedők a ma­gyarországi, elsősorban a megyei lehetőségek iránt. Szóba került bérmunka végzése, gépek, gyár­tósorok lízingje, árucsere is. Kö­zelebbit majd csak az eredmé­nyes tárgyalások után lehet mon­dani, a kapcsolatokat mindene­setre felvettük, a lehetőségek kölcsönös felmérésénél tartunk — a részletek kimunkálása még hátra van. Szálkái János, a KIOSZ me­gyei titkára: — Kézműveseink termékeiből sikerrel forgalmaztunk, az öt nap mérlege tisztán 7 millió líra. E kis vásár révén megtapasztaltuk, hogy mit érdemes eljuttatni az olasz piacra, és mik azok a ter­mékcsoportok, melyekben nem sok esélye van a nyereséges üz­letnek. Harmincöt kisiparosunk társasutazás formájában kinn tartózkodott Arezzóban, így ők is meggyőződhettek a piac igé­nyeiről, árucikkeik fogadtatásá­ról. Nagykövetünk, dr. Misur György az együttműködés kiala­kítására biztatott bennünket, és erről tárgyalásokat is folytattunk az ottani kisiparos szervezet, a CNA vezetőivel. Úgy látjuk, hogy lehetőség nyílik majd üdü­lési és kulturális programok együttes lebonyolítására, sőt, közös vállalkozások megterem­tésére is. És végül Miskolczi László, a megyei tanács kereskedelmi osz­tályvezetője: — Én minden tekintetben hasznosnak ítélem meg az ’’Eger, Magyarország gyöngyszeme — Arezzóban” rendezvénysoroza­tot, ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy csak az első lé­pésnek tekintjük egy hosszabb úton, melyen fokozatosan előre­haladva szeretnénk elérni, hogy ne formális- protokolláris, ha­nem érdemi gazdasági, idegen- forgalmi és kulturális kapcsola­tok alakuljanak ki olasz partne­reinkkel. Az igazi eredményeket épp ezért csak hosszú távon lehet lemérni. Ugyanezen a vélemé­nyen vannak olasz partnereink is, így én a jelenlegi gazdasági korlátok ellenére is bizakodó va­gyok. Kitaposatlan ösvényen já­runk, hiszen (hajói tudom) a mi­enk az első ilyen jellegű vállalko­zás Kelet és Nyugat egy-egy vá­rosa között. Mégis hiszek a siker­ben, hiszen láttam, hogy milyen lelkesedéssel és öntudattal álltak helyt Arezzóban a delegáció tag­jai, és hogy milyen segítőkész­ségről tettek tanúbizonyságot olasz barátaink. Hogy belevág­nék-e még egyszer? Ä szervezési nehézségek, az ilyenkor óhatat­lanul felmerülő problémák elle­nére is egyértelmű igennel fel­elek. Egyrészt, mert szeretném magunkat minél több helyen megmutatni, másrészt, mert tu­dom, hogy sok tevékeny kollégá­ra számíthatok, akiknek ezúton mondanék helytállásukért kö­szönetét. A mérleg tehát pozitív. A kö­vetkező állomás Eger, ahol októ­ber elején a toszkánai város mu­tatja majd meg kulturális, ide­genforgalmi és gazdasági értéke­it. Reméljük, az ipari-kereske- delmi«tárgyalások is újabb lökést kapnak majd, hiszen ezek lenné­nek a hosszú távú együttműkö­dés alapjai. Koncz János Hétmillió líra értékben adta el kisiparosaink termékeit a Trade­coop zott a vendégekkel, rendkívül fe­gyelmezetten és precízen végezte a munkáját. Ezt a szinte tulajdo­nosi szemléletet szerintem az ér­dekeltség megteremtésével sike­rült elérni. A saját pénztárcáju­kon is igen csak megérzik az üz­letmenetet, így aztán igyekeznek a legjobbat nyújtani. Ennek része a művészi tálalás is, mellyel a le­gegyszerűbb ételt is fel tudják dobni. Ezt a vendégek el is vár­ják: szabályosan megtapsoltak egy-egy jól sikerült ételkölte­ményt. A szervezettség elisme­résre méltó: nálunk legalább dupla személyzet dolgozik egy akkora étteremben, mint a Le Tastevin... Faragó János, a Három Farkas Étterem vezetője: — Éppen a szervezettség miatt egy olasz szakácsnak némileg könnyebb a dolga. Szinte nincs raktár, ha szükségük van valami­re, akár csak néhány szelet húsra, vagy egy-két kiló zöldségre, egy telefon, és öt percen belül ott az áru. Ezért előre nem is főznek, csak rendelésre. Kevés húst hasz­nálnak, viszont rengeteg zöldsé­Nyilas Tibornak és Berényi Eleknek bőven akad dolga a sátorétterem konyhájában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents