Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-04 / 185. szám
4. KULTÚRA KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 4., csütörtök Önálló hír- és műsorközlő rendszer 29 településen Helyi televíziók Magyarországon A helyi televízióstúdió iránti igény a hetvenes évek közepén jelentkezett először. Elsősorban a vidéki városok vezetői szorgalmazták, hogy legyen egy önálló hír-és műsorközlő rendszer a településen, amely megkönnyíti a lakossággal való véleménycserét. Politikai állásfoglalás hiányában 1983-ig meddőek maradtak a próbálkozások, ám ekkor zöld utat kapott a kábeltelevíziózás. A helyi stúdiók jogi helyzetét a sajtótörvény szabályozza, a Magyar Televízió a technikai és személyi feltételek ismeretében, a Magyar Posta pedig a nagyközösségi antennarendszer főállomása és a stúdió közötti kábelösszeköttetés vizsgálata után tesz javaslatot a Minisztertanács Hivatalának az engedély megadására. Az első olyan tanácskozás, amely a helyi tévéstúdiókkal foglalkozott, 1984 tavaszán volt Pécsett. Ezen az értekezleten a technikai lehetőségeket és a szerkesztés főbb szempontjait vitatták meg a résztvevők. Közülük akkor jó néhányan csak tájékozódni akartak, ám azóta már sikeresen működő stúdiójuk van. A helyi tévéstúdiók sikerén nincs mit csodálkozni, hiszen az állampolgárnak először nyílt lehetősége arra, hogy az adást nézve fölpattanjon és akár bekopogjon a stúdióba, hogy az ott zajló vitafórumon azonnal véleményt mondhasson a hallottakról. Ezek a ’’papucsos” viták eleinte szokatlanok voltak a helyi vezetőknek, de előbb-utóbb meg kellett barátkozniuk a demokrácia újabb térnyerésével. Arról, hogy az adást mindenki, akit a nagyközösségi vevőrendszeren keresztül bekapcsoltak a hálózatba, jó minőségben élvezhesse, a posta gondoskodik. Ugyancsak ennek a szervezetnek a feladata, hogy megakadályozza az országos főműsorok vételének zavarását. A Magyar Televízió felelőssége sem kicsi. Nekik kell ugyanis véleményt mondani arról, hogy a stúdiók felszereltsége eléri-e azt a szintet, amivel már meg lehet kezdeni az adást. A helyi stúdiók általában a külföldi utasforgalomban kapható, nem professzionális VHS rendszereket alkalmazzák, ám van ahol már UMATIC berendezéseket használnak. Ez utóbbi komoly lépés a fejlett stúdiók irányában, s ennek igazolásául csak annyit, hogy ez a rendszer a „nagy televízió” kelléktárából sem hiányzik. A technikai kérdéseket tovább boncolgatva meglehetősen vegyes kép bontakozik ki, a stúdiók felszerelése másfél és ötmillió forint közötti értékeket képvisel. A határ persze a csillagos ég, hiszen aki professzionális stúdiót akar, az soha nem hagyhatja abba a fejlesztést. A gondok között említeni kell a felszerelések cseréjét, a javítóhálózat hiányosságait, az alkatrészutánpótlás buktatóit. A nehézségeket az okozza, hogy a sok helyről beszerzett, külföldi készülékek működtetése, szervizelése, utánpótlása nem megoldott. A gyors tempóban fejlődő nyugati ipar újabb és újabb készülékcsaládokat dob piacra, a kevésbé korszerűt nem gyártja tovább és így a rosszul választó stúdiók csak az ezermestereikre számíthatnak. Akad magyar stúdiófelszerelés is, amely megfelel a helyi televíziózás követelményeinek, a Híradástechnikai Szövetkezet gyártja, az ára másfél millió forint. Az érdeklődés azonban változatlanul a külföldről behozott rendszerek iránt a nagyobb. Hazánkban ma huszonkilenc olyan helyi stúdió dolgozik, amely minden engedély birtokában van, és jelenleg is számos kérvény járja a maga útját, másutt pedig most tartanak az előkészítésnél. Az elsők között kezdte meg adását a pécsi, székesfehérvári, debreceni kábeltelevízió, Baranya megye székhelyén tizenhatezer, Székesfehérvárott huszonötezer, Hajdú-Bi- har fővárosában pedig hétezer lakásba jut el a helyi műsor. De folytathatjuk a sort: Dunaújvárosban tizenkilencezer, Győrben tizenháromezer-ötszáz, Szegeden tízezer-ötszáz, Szolnokon húszezer, Miskolcon kilencezer otthonba vezették el a rendszeresen jelentkező stúdiók adásait. Olyan települések is vannak, ahol csak néhány száz család élvezheti a műsort, ezek közé tartozik például Siófok és Dunakeszi. Kuriózumnak számít Kaposvár, ahol egyelőre egyetlen házban látható a helyi televízió, ha csak azóta tovább nem fejlesztették a rendszert. S ennek nagy esélye van, hiszen az érdeklődés nem csökken. A szakemberek kezdetben arra számítottak, hogy a kábeltelevíziózásnak lesz egy felfutó ága, majd mérséklődik a figyelem. Gazdasági nehézségeink, az infláció ellenére sem így alakult az érdeklődés, egyre újabb közösségek, szervezetek jeletkeznek engedélyért. Ebben része van annak is, hogy a műholdas műsorok vétele központi antenna- rendszerrel és kábelre kapcsolva a leggazdaságosabb. S ha már ez a lehetőség megvan, már csak egy lépés, hogy az adott településen a közösséget leginkább érdeklő helyi műsorokat, információkat is látni lehessen. A gazdaságosság nagy kényszer még akkor is, ha az eredeti megállapodások úgy szóltak, hogy a helyi műsorok csak kábelen juthatnak el a nézőkhöz. Ám van ahol ez túlságosan sokba kerül, és műszaki-technikai akadályai is lehetnek. Ózdon például előzetes engedélyt adtak a helyi műsor sugárzással történő terjesztéséhez, amit a városi szervek költségére ,a posta saját adójával a magyar műsorok adásszünetében fog sugározni. A sugárzásos terjesztés azonban csak ideiglenes megoldás, és nem helyettesítheti a sok műsort szétosztani képes kábeltelevíziós rendszereket. A sugárzásos terjesztés engedélyezésére csak ott van lehetőség, ahol a kábeltelevízió nem építhető ki, ám ezeken a településeken érdemes ezzel a megoldással próbálkozni. (MTI) UTCAI ZENÉSZEK Budapesten a Belvárosban (MTl-fotó: Krista Gábor) Véletlen kutatási eredmény ÚJ GYÓGYSZERJELÖLT KI DALBAN ÉLT. . . A szív- és érrendszeri betegségek kezelésének újabb lehetőségét kínálják az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének szakemberei: nemrég felismerték, hogy a kevés aminosavat tartalmazó, úgynevezett oligo- peptidek gátolják a kálcium beáramlását az agyalapi mirigy sejtjeibe. Ezzel a vegyülettel valószínűleg meg lehet akadályozni az érfal simaizomzatának ösz- szehúzódását, amelyet a nagy mennyiségű kálcium okoz. Következésképpen elősegíthetik a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek gyógyítását. E betegségeknél ugyanis az érfal izomzatának összehúzódását kell meggátolni. Véletlenül jutottak erre a felismerésre a szakemberek, akik hormontermelés mechanizmusát kutatták az utóbbi három évben a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Alapjából kapott másfél millió forint támogatással — mondotta dr. Rappay György, a KOKI osztályvezetője. Három aminosavból álló oli- , gopeptideket vizsgálva azt tapasztalták, hogy ezek gátolják a tejelválasztó és növekedési hormon felszabadulását az agyalapi mirigy sejtjeiből. Kezdetben úgy vélték: a hormon felszabadulását elősegítő enzimnek a működését akadályozzák. Kiderítették azonban, hogy közülük néhány nem az enzimműködést, hanem a kálciumbeáramlást gátló tulajdonsága révén akadályozza a hormonfelszabadulást. A magyar kutatók a világon elsőként ismerték fel az oligopep- tideknek ezt a tulajdonságát. Korábban más országokbeli kollégáik ezektől eltérő kémiai szerkezetű vegyületekről már megállapították ugyanezt. Az új felismerés azért jelentős, mert minél több ilyen vegyülettel rendelkezik a gyógyszergyártás, annál nagyobb az esély arra, hogy a jelenlegieknél hatékonyabb gyógyszer készülhet azoknak a betegségeknek a kezelésére, amelyekben meg kell akadályozni a kálcium beáramlását a sejtekbe. A kutatási eredményről a napokban beszámoltak a Kiotóban rendezett rtemzetközi endokrinológiai kongresszushoz kapcsolódó szimpóziumon, s más nemzetközi orvostudományi tanácskozásokon. (MTI) Sokak által ismert és kedvelt, örök vidám, a derűs hangulatot szerető, azt szívesen teremtő, a közösségért minden áldozatra képes, egész életvitelében dinamikus egyéniségtől vesznek ma végső búcsút Egerben családja mellett egykori munkatársai, barátai, tisztelői. Nyíri József nevelőtanár, a 212. számú szakmunkásképző intézet kollégiumának nemrég visszavonult igazgatója, a kóruséneklés megszállotja, sokáig kar vezető, a dal szerelmese, a megyeszékhely zenei életének évtizedek óta közismert alakja ad most okot szomorú emlékezésre. Tanítványok ezrei tanúsíthatják, hogy nála énekvizsga követte az intézeti felvételit. Nagy ügybuzgósággal szervezte az ifjúsági kórust, abból merített utánpótlást az Egri Dalkör hagyományait folytató KISZ ÖV énekkar. Fáradhatatlanul munkálkodott a kórusmozgalomért úgy is, mintáz Építők Heves megyei kórusának elnöke és aktív dalosa. Példaképül a felejthetetlen Huszthy Zoltán karnagyot választotta, akit igaz barátként segített, talán mások helyett is. Nincs még két esztendeje sem, amikor éppen a neves előd síremlékének avatásán, jellegzetes dinamizmusával a jelenlévők érzéseit megindítóan szólt a dalos múlt tiszteletére. Mindenki felé azért számyalón, mert a dalt tekintette az emberi kapcsolatok alapjának. Rá emlékezve nagyon sokan találnak egymásra gondolatban, s alighanem ez a harmónia a legszebb és legdrágább, anyagiakban felbecsülhetetlen értékű, ami hagyatékul utána maradt. Becsületet, tiszteletet, önzetlenséget, az emberbaráti szeretet fontosságát, az éneklés embert formáló nagyszerűségét hagyta örökül. Nemcsak pusztán szépet, de egyben követésre méltót is mutatott, nemes feladatot jelölt. Oly nehéz tudomásul venni, hogy Nyíri József, ki dalban élt, örökre elnémult, és visszahívhatatlanul elköltözött a csend világába ... (fesztbaum) A Kritika augusztusi számáról ISKOLAKÖPENYEK A most következő, 1988— 89-es tanévre a kereskedelem mintegy egymillió iskolaköpenyt kínál az általános és középiskolás diákoknak, bőséges fazon- és színválasztékban, a legkülönfélébb anyagokból; pamutból, kevert szálú textíliákból és tiszta műszálból egyaránt. Az iskolaköpeny viselése ugyan nagyon sok helyütt már nem kötelező — a Művelődési Minisztérium a köpenyviselés kérdését az iskolavezetés és a szülői munkaközösségek közös döntésére bízta —hagyományosan mégis a legtöbb iskolában elengedhetetlen ruhadarab. így van ez már évek óta, a tapasztalatok szerint a köpenyek iránti igények nem csökkentek, s várható, hogy most, amikor a ruhaneműk jócskán megdrágultak, még fontosabbá válik az iskolaköpeny, amely védi az alatta lévő öltözéket. „... mert az önök számára éppen az a szocializmus kedves, amelyet Sztálin és Zsdánov megrágalmazott és vérrel mocskolt be, és félelmetes az a szocializmus, amely megtisztult, amelyet a szemünk láttára tisztítanak meg” — állapítja meg ellenfeleiről *Jurij Kaijakin „A zsdánovi folyadék, vagy a rágalmazás ellen” című vitairatában. (Gellért György fordítása.) A cikk kiindulópontja az a tény, hogy a Le- ningrádi Állami Egyetem még mindig Zsdánov nevét viseli, aki a becsületes, tehetséges írók, művészek ezreit üldözte, megsemmisítette és akinek a neve egybeforrt a hírhedt sztálini kultúrpolitikával. A szerző szenvedélyes érvelése, meggyőződése a változások szükségességében és helyességében, igazságának biztos tudata jellemzi ezt a rendkívül időszerű írást, amely azt is jól érzékelteti, hogy még mindig milyen erős a belső ellenzék és hogy a harc még nem fejeződött be. További, régi dokumentum a nagy perekről: Szirtes Andor a két világháború közötti magyar baloldali értelmiség egyik jelentős alakja. 1936-ban a Századunk című folyóiratban Termi- dor után címmel publikált cikke a moszkvai perek hátterét és lefolyását vázolja fel. Tizenhat halálos ítélettel kezdődik a per, olyan emberek életét oltották ki, akiknek az 1917-es októberi forradalomban komoly szerepük volt. Szirtes keresi az okokat és elemzései mai szemmel is időt állónak bizonyulnak. Az érdekes dokumentumot Köves Rózsa teszi közzé és Ölvedi Ignác egészíti ki egy rövid hozzászólással. A már-már elfelejtett „ Tisza- táj ügy ’’utórezgései jelentkeznek Márkus Béla, Kappanyos András és Szerdahelyi István vitájában Nagy Gáspár költészetéről és helyzetéről az irodalmi életben, valamint a Nagy Imre-ügy megítéléséről. Irodalomtörténeti és sajtótörténeti érdekesség Rónay László írása: Márai Sándor a nácizmus ellen. 1933-ban, a Berlinbe akkreditált tudósítók között Márai is jelen volt Hitlernek a Sportpa- lastban elmondott beszédén, és benyomásairól hatalmas, leleplező cikkekben számolt be, amelyek a magyar antifasiszta újságírás igazi remekei. Rónay sokoldalúan mutatja be Márai írói harcát a fasizmus ellen, politikai okfejtéseit, tisztánlátását és írásainak művészi hitelét. Végül egy érdekes művésszel készült érdekes interjú: Alfonzó beszélget élményekben, eseményekben gazdag, fordulatos életéről Mester Ákossal. SZIVÁRVÁNYHID ... ii/1. Az öreg kapu díszesen faragott bordáinak rései között kukucskált ki az utcára a fiú. Feltartóztathatatlanul esett, a szenny vízcsatorna vasrácsos levezetőinél valósággal hömpölygött a víz. Odébb, a meg-megsüppedt út tócsáiban, fél diónyi buborékok igyekeztek felkapaszkodni a komor felhőkhöz. Hirtelen felpattantak, hófehéren nyújtózkodtak egyet, hogy aztán a nagy igyekezetben szétpukkanva befejezzék tiszavirág-életüket. — Zuhog — fordult vissza a lányhoz, aki sápadtan toporgott mellette, szinte lerítt róla, hogy a pokolba kívánja ezt a zuhét. Távolból enyhén megdörrent az ég, s azt is hallani lehetett, amint a szélfútta eső nekicsapódik a boltíves előtér kapujának. Benn az udvarban kétfelé osztotta a lépcsősort a kovácsoltvas korlát, a macskaköves terecske közepén egy apró szökőkút sugarai küszködtek az alázúduló csapadékkal. — Olyan romantikus ez az egész, nem ? — kérdezte a fiú, s a lány keze után nyúlt, hogy bátorítsa egy kicsit. — Félek a dörgéstől,a villámlástól — hangzott a halk válasz, miközben szorított egy picit az egymásba kulcsolt ujjaikon. — Nem kell megijedni — kezdett mesélni a fiú. — Gyermekkoromban mindig azt mondtuk ilyenkor, amikor beszorított bennünket a zárt verendára a hirtelen jött vihar, hogy „ haragszanak az istenek. S másként nem tudják kidühöngeni magukat, minthogy mérgükben gurigatják a vízzel teli hordókat. Amikor azok összeütköznek, akkor morajlik fel az ég. Ha meg a dongákat szorító vaspántok dörzsölőd- nek össze, olyanokká válnak, mint két száraz kovakő, szikrát csiholnak, amely villámként sújt le valahová.” A nyári hőséget lehűtötte kissé a tomboló égi zuhany. — Ha ez az utcán kap el bennünket . . . — . . . nekem rossz emlékeim vannak egy ilyen utcai záporról — vágott közbe a lány, s lehelet- finoman végigsimította a haját, amelyre azért a kapualj felé futás közben esett néhány csepp. — Képzeld — folytatta —, egyszer kémiából bezúgtam a zápor miatt. — Hogyhogy . . . ? — Nagy vihogva mentünk a lányokkal a suliba, tudod, nem ígérkezett rossz napnak. Egyszerre derült égből villámcsapás, s már zuhogott is. A fejünkre tettük a táskánkat és futás, ameny- nyire csak lehetett, mert már nem jártunk messze az épülettől. Az osztályterembeérve, úgy néztünk ki, mint tájkép csata után. Mint az ázott verebek, álltunk fel, amikor az első órára belépett a kémiatanár. Lakmusz — ez volt a beceneve —felütötte az osztálynaplót, s na, mit gondolsz, kinél nyílt ki. . . ? — Fogadni mernék, hogy nálad, ahogy az ilyenkor lenni szokott — bólintott a fiú. Pillanatra elhallgattak, mert az fülelték, hogy egyre közelebb hallatszik a légköri csatazaj. — Hadd lássam a házi feladatát, hívott ki Lakmusz — törte meg a szótlanságot a lány. — Odaadtam neki a feladatlapokat, s majd megdermedtem, mert átázott az egész. A megfejtett példák összemosódtak, ő meg csak bámulta és bizonyára azt hitte, hogy ezzel sumákotok, vagy szórakozom vele. Mire a két ujja közéfogta a füzet sarkát és undorral csak annyit mondott: kislányom, ez elégtelen . . . A lány jót kuncogott, ahogy a végére ért a történetnek. — Esik még . . . / — kérdezte az órájára pillantva, mert sietett volna valahová. A fiú felajánlotta, hogy elkíséri, mire a lány felcsillanó szemmel intett, hogy: jó, gyere, örülök neki... Alighogy kimondta az utolsó szót, óriási csattanás rázta meg a levegőt. A kiskapu hatalmas erővel nyílt ki, a szél ide-oda csapkodta, míg sikerült ismét becsukniuk, hogy ne verjen be a búvóhelyükre az eső. A lány ijedtében szorosan odabújt a fiúhoz, aki érezte, hogy minden ízében remeg. Hagyta, hogy a kellemes illatú hajával, arcával befurakodjon a nyakába. Arra gondolt, hogy olyan ez, mintha a vihar az örökkévalóságra így teremtette volna őket. — Nyugodj meg... ! Van itt a közelben egy trafóállomás, annak a villámhárítója vonzotta ide az „ isteni hordók szikráját ”—jó- pofáskodott a fiú, de be kellett látnia, hogy nem sok eredménynyel járt. Ekkor végigsimította a lány haját, szép volt, szőke és hosszú. (Folytatjuk) Szilvás István
