Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-31 / 208. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 31., szerda GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3, Értékállóbb nyugdíjat A társadalombiztosítási rendszer reformjának koncepciója Mindenhatók a jogszabályok? — Évtizedes egymásra mutogatás... — Bűnös-e a tűsarkú cipő? — A lakók mindössze „lakni” akarnak... Akiknek az ég áldása büntetés (Egy tető beázásáról — több tételben) Mint ismeretes, legutóbbi ülé­sén a kormány megvitatta a tár­sadalombiztosítási rendszer re­formjának koncepcióját, s annak elveivel, irányával egyetértett. A Minisztertanács álláspontja az, hogy a reform első lépéseként 1989. január elsejével a társada­lombiztosítás váljék ki a költség- vetésből, alakuljon át decentrali­zált pénzalappá, s csupán az álla­mi támogatás útján kapcsolódjék a jövőben az állami költségvetés­hez. A társadalombiztosítás jelen­legi rendszere ugyanis még az 50-es évek direkt irányítási rend­szerének terméke, a gazdasági reform bevezetése óta sem válto­zott, s ma már nincs összhangban a közgazdasági környezettel, a formálódó szocialista piacgaz­dasággal. Bevételei és kiadásai nem állnak egymással szoros kapcsolatban, nem visel kocká­zatot, s a rendszerben lévő érde­keltségi, gazdálkodási, racionali­zálási lehetőségek sincsenek ki­használva. Ugyanakkor a lakos­ság is egyre inkább igényli a tár­sadalombiztosítás reformértékű fejlesztését, mert szeretné pon­tosan tudni, hogy a rendszer mit garantál, a befizetéseikért cseré­be mi jár részére. Az emberek magasabb, értékállóbb nyugdí­jat, családi pótlékot, általában jobb megélhetési biztonságot is várnak a módosításoktól. Ahhoz, hogy a társadalombiz­tosítás mindezeknek az elvárá­soknak megfelelhessen, lehetővé kell tenni, hogy önálló pénzalap­ként, valódi pénzintézetként működhessék, egyértelmű kap­csolatot teremtve a befizetések és az ennek fejében „vásárolt,, szolgáltatások között. A kötele­ző társadalombiztosításnak a jö­vőben egységes, a társadalom egészére általános, átlagos szín­vonalú ellátást kell biztosítania, az ezt meghaladó igényeket pe­dig az önkéntes biztosítási for­mák elégítsék ki. A társadalombiztosítás mű­ködése nem képzelhető el állami garancia, állami támogatás nél­kül. A kormányzat állami köte­lezettségnek tekinti az állampol­gárijogon nyújtandó, fix összegű ellátásokat — családi pótlék, se­gélyek, minimális összegű alap­nyugdíj -; az egészségügyi szol­gáltatásokat mindaddig, amíg át nem térnek annak társadalom- biztosítási finanszírozására; a ré­gi nyugdijak reálérték-vesztesé­gének, a társadalombiztosítás hi­ányzó tartaléktőkéjének vissza­pótlását; a munkanélkülisegély- rendszert, amíg annak biztosítási alapú rendszere ki nem építhető; valamint a társadalombiztosítás igazgatási-ügyviteli feladatainak finanszírozását, amíg az önkor­mányzati forma nem teljesedik ki. A társdalombiztosítási járulé­koknak pedig a nyugdíjbiztosí­tást, valamint a betegbiztosítást és a balesetbiztosítást kell fedez­niük, ez azonban kezdetben a nyugellátások mellett csak a táp­pénzre, a gyógyszerekkel és a gyógyászati segédeszközökkel kapcsolatos támogatásra, az úti­költség-térítésekre lesz elegen­dő. Később, az anyagi fedezet megteremtésével a biztosítás az egészségügyi ellátások szélesebb körére teijedhet ki. A reform megvalósításának első lépése a társadalombiztosí­tás leválasztása az állami költség- vetésről. Az ezzel kapcsolatos pénzügyi számítások már meg­kezdődtek a Szociális és Egész­ségügyi Minisztériumban, az ügyben a végleges döntést a Par­lament hozza meg. A társada­lombiztosítás teljes átalakítása még éveket vesz majd igénybe. Hosszú távon olyan biztosítóin­tézeti szervezet kialakítása a cél, amely különféle befektetésekkel gyarapítja vagyonát, abból javít­ja az ellátások színvonalát, s vise­li tevékenységének kockázatát. (MTI) Francia technológiával Különleges pékáruk kisiparosoktól A lakosság jobb ellátására, a termékválaszték bővítésére a MesterCorn Rt. — díjazás elle­nében — ezentúl kisiparosok számára is átadja francia kenyér­gyártási technológiáját és a ter­melés jogát is. A világhírű francia finompék­áruk: baguette-ek, croissant-ok, vidéki cipók gyártástechnológiá­ját és licencét hazánkban a Mes- terCom Sütőipari és Kereske­delmi Részvénytársaság vásárol­ta meg a Skálával közösen, ép­pen azért, hogy a gyári tömegter­melés mellett finom, különleges pékárukat kínálhasson vevői­nek. Az alapvetően kisüzemi gyártás már megkezdődött a részvénytársaság üzemében, ahol naponta 60 ezer forint érté­kű finompékárut készítenek. Ezek a vásárlók körében igen kedveltek. Mivel azonban e fi­nompékáruk minőségének árt a hosszadalmas szállítás, célszerű az előállítás helyét szétaprózni. Ezért célszerű, hogy sütő kisipa­rosok készítsék a francia péká­rut. A technológia elsajátításá­hoz a MesterCorn videokazettá­kat kínál. Vállalja a betanítást, és eredeti francia recepteket is ad. Ezenkívül biztosítja a speciális alapanyagot, és a kisiparosok használhatják a részvénytársaság védjegyezett emblémáját is. Az új lehetőséggel élve máris több sütő kisiparos kereste fel a rész­vénytársaságot, hogy elsajátítsa a francia pékáruk gyártásának titkát. Gőzmozdony piciben Igazán a gyermekek örülnének annak a működőképes, 80 centi­méter hosszú gőzmozdonynak, amelyet 18 évi, 10 ezer órai munkával készített Nyitrai Ferenc nyugdíjas mozdonyvezető. A lokomotív érté­két növeli, hogy műszaki rajz nélkül, emlékezetből készült. Érthető ez is, hiszen Nyitrai Ferenc 20 évig vezetett gyorsvonati gőzmozdo­nyokat a Keletipályaudvarról. (Fotó:E. VárkonyiPéter—MTI) Esik az eső. Potty... potty... Vagy zuhog és egyenletes morajjal ontja cseppjeit. Milyen jó-, milyen frissítő a nyári kánikulában a víz! Esik az eső. A tizedik emeleten is. Potty...potty... A lavórból még visszaemelkedik egy kicsit az apró cseppecske, aztán megadóan bújik a társai közé. Potty... potty... A csillárban lévő körte alján szinte művészien megformázott, feszes vízdarab. Még néhány má­sodperc, és ő is lehull. Ázik a padlószőnyeg. Toccs... toccs... Szür- csöli magába a nedvet, sötétebb színben pompázik a körülötte lévő szöveteknél. A tapétán sárga csík jelzi a fürge vízcsöpp útját. A vi­rágmintákat légbuborékok domborítják. A szekrény üres... Már rég nem tartanak benne mást, csak befőttes üvegeket. A ruha ugyanis megpenészedik. Az ágyneműtartóból az erkélyre kerül a dunyha, a paplan. Száradnak... Magos Ferencné, az egri Rá­kóczi út 32. sz. ház tizedik eme­letének lakója nehezen tudja in­dulatait visszafogni. Mondja: nemrég vásárolták az új tapétát, és tessék, meg lehet nézni, telje­sen tönkrement. Félti a bútorait: nem tudja, meddig tűrik még a nedvességrohamait. Az ágyakon mindenütt öltönyök, ingek he­vernek: nem kockáztatják, hogy teljesen elázzanak. — Amikor 1979-ben ide köl­töztünk, még nem volt semmi baj — kezdi panaszos hangon az energikus fiatalasszony. — Nem sokkal — egy évvel — később azonban már beáztunk. Szóltunk a kivitelezőnek, a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalatnak, akik kijöttek és megcsinálták. Később kiderült, hogy ez nem volt több egy felületes javításnál. De csak később... Egy jó darabig ugyanis megint „működött a te­tő” — egészen 1984-ig. Azóta folyamatosan, évről évre, télen- nyáron megismétlődik ez a her­cehurca a lavórokkal, a foltoso- dással, egyebekkel. És hiába mentünk a HÁÉV-hez, „vissza­ütötték a labdát” azzal, hogy a garanciális idő lejárt,-nem vállal­ják a javítást. Az elkeseredett hang hirtelen elszántan csattan fel. — El fogunk menni minden­hová! A tanácshoz, az OTP-hez, a népi ellenőrzési bizottsághoz, a HÁÉV-hez, az atyaúristenhez is, ha kell! Szóltunk a kábeltévések­nek, hogy jöjjenek ki, vegyék fel, hogyan néz ki két emeletsornyi lakás. Azt válaszolták: nem ér­nek rá, mert a nyugdíjastalálko­zón forgatnak. írni akarunk az Ablak szerkesztőségének, ők le­galább foglalkoznak az emberrel. Meguntuk már, hogy örökösen arra várjunk, mikor változik vég­re valami! tájékoztatták őket. Részlet a le­vélből: "A Heves Megyei Állami Épí­tőipari Vállalat igazgatója, Sza­mos Gábor elvtárs ismeri a lakó­közösséggondját. Sajnos, a meg­hibásodás a rendeletben rögzített ötéves szavatossági időn túl je­lentkezett, így annak térítésmen­tes javítására nem tudnak vállal­kozni. Tájékoztatásul azt is meg­tudtuk, hogy az elmúlt időszak­ban változott a lapostetők szige­telésére vonatkozó szabvány, me­lyet figyelembe véve a kivitelezés költsége esetleg több millióforin­tot is elérhet. Amennyiben a tár­sasházi közösség a vállalatnál megrendeli a javítási munkákat, azt térítés ellenében készséggel vállalják. A kivitelezés időtarta­ma terv- és költségvetés készítése nélkül várhatóan körülbelül 2-2,5 hónap. Kérjük a fentiek . szíves tudomásulvételét. Dátum, aláírás...” A lakók felkeresték fogadó­napján Barta Alajos országgyű­lési képviselőt is. Panaszukat megvizsgálták, erről írásban is Soha nem jártam még egy tíz­emeletes ház tetején. Mennyivel másképp fest a Csebokszári la­kótelep madártávlatból! Az em­bert elfogja valami szédítő érzés: erről a helyről mindenkinél töb­bet lát. A valóság és a tető azonban prózai. Egy nappal a viharos eső után tócsákban áll rajta a víz. A gumiszerű födém hepehupás. Itt-ott valóban látszanak a folto­zások nyomai. Sőt, az egyik lakó ott jártamkor is — maszek ala­pon — javítgatta a repedéseket. ’’Magad uram, ha szolgád nincs!” Bár azzal mindannyian tisztában vannak, hogy csak ide- ig-óráig gyógyítanak, és nem is biztos, hogy sikeresen. Magosné finoman oldalba bök. — Ha elmegy a HÁÉV-hez és esetleg velük is beszél, bizto­san fogják majd mondani, hogy tűsarkú cipővel jártunk fel na­pozni, attól lett itt-ott a tető. Hát ami azt illeti, szerintem itt egyet­len asszony sem jndult el magas sarkú cipőben... (A HÁÉV-nél Életmentő katonák Nem nagy laktanya, ahol já­runk megyénkben, és távol is esik a városoktól, falvaktól. A szolgálat is csendes, nem veri fel kürtszó a környéket, csak néha napján a szirénázó autó sivítása, amikor tűzoltáshoz riasztják a készenléti szolgálatot teljesítő katonákat. A címük is egyszerű: MN 4884. A közelmúlt történései vi­szont egykettőre ismertté tette őket, pontosabban Kiss Róbert szakaszvezetőt, és az azóta tize­dessé előléptetett Tör öcsik Al­bint a fegyveres erőknél. Tüzet oltottak, emberi életet mentettek Zaránkon, és ezért az öt nap ju­talomszabadság mellé a közel­múltban megkapták a főváros­ban a Ságvári Endre Emlékér­met, amely magas kitüntetésnek számít a Magyar Néphadsereg­ben. — Objektumunk őrzéséhez a tűzoltói munka elsajátítása is hozzá tartozik — mondja a pa­rancsnok politikai helyettese, Váradi Ferenc százados, amikor hellyel kínál irodájában, és vára­kozunk, hogy a két katonát elő­kerítsék a foglalkozásról. — A környező falvakban segítünk ve­szély esetén, míg az egri vagy a gyöngyösi tűzoltók meg nem ér­keznek. De egyéb mentési mun­kákat is ellátunk, ha riasztanak. Főleg a közeli tavakból kell gyakran felelőtlen fürdőzőket ki­menteni. Persze az is előfordul, hogy mi is késve érkezünk. — Hogyan is történt ez a nem mindennapi eset?— kérdezzük a fiúkat, amikor ők is megérkez­nek. — Hajnal kettő órakor riasz­tott bennünket az ügyeletes. Tü­zet jeleztek Zárónkról. Juhász Sándorné telefonált, hogy ég a szomszédja háza. Azonnal in­dultunk, és amikor megérkez­tünk a Viszneki út 10. szám alá, megkezdtük a felderítést, az áramtalanítást és a tűzoltást. Elég sokan összegyűltek ekkorra már az utcán. így megtudtuk, hogy a lakásban egyedül élő idő­sebb férfi erős dohányos, és gyakran néz a pohár fenekére. Tehát emberéletet is kell mente­nünk — idézi vissza a történteket Kiss Róbert rajparancsnok. — Nagy füst gomolygott az aj­tón, ezért társammal csak gug­golva tudtunk behatolni a lakás­ba. A füsttől nem láttunk, mert az elemlámpánk fénye is hatásta­lannak bizonyult. Csak tapoga­tóztunk, míg végre az irdatlan rendetlenségben, az össze-vissza heverő bútorok között egy dikón feküdve megleltük a gazdát. Örömmel tapasztaltuk, hogy él, nem-is ellenkezik, így kivonszol­történő beszélgetéskor — később — tényleg felmerült ez a vád is, természetesen negatív előjellel, így az állítás végeredménye bizo­nyítékok hiányában: döntetlen.) Részlet az Építésügyi Minősé­gellenőrző Intézet Miskolci Min­őségellenőrző Állomásának két évvel ezelőtt készült szakértői véleményéből: ” A vizsgált épületegységeknél jelentkező folyamatos, illetve új­bóli beázások a tetőszigetelés hi­bás kivitelezési módja miatt kö­vetkeztek be... A többszörösen foltszerűen javított szigetelés az előírt csapadékvíz-védelmi kö­vetelményeknek nem felel meg, tartóssága nem azonos értékű az új, hibátlan anyagával. A javítási foltok kézzel felfejthetők, nem az előírt technológiával készül­tek el, tökéletes vízvédelmet hosszantartóan nem tudnak biz­tosítani. A beruházási igényt, mely szerint a teljes vízszigetelő­réteg kijavítása új szigeteléssel készüljön el, jogosnak tartjuk...” A szakértői véleményben ta­láltam meg Varga Nándor nevét, aki akkor mint a HÁÉV minőségellenőrző osztályának vezetője vett részt az ügy vizsgála­tában. Kicsit szorongva tárcsá­zom őket. A telefonban azonban készséges, szimpatikus hang... Nem keres kibúvókat, így hama­rosan megegyezünk találkozónk időpontjában. — Tudom, hogy sokak szemé­ben mi most elég népszerűtlenek vagyunk — mondja tárgyilago­san a fiatalember, aki most a fej­lesztési osztálynak a vezetője. — Az újságíró, az ügyész, a bíró, és sorolhatom ide magánember­ként saját magamat — mind­mind laknak valahol, és ezekben az ügyekben jobban beleélik ma­gukat a szenvedő fél helyébe. És általában azokban a határesetek­ben, ahol egyértelműen nem le­het eldönteni, ki, vagy mi a vét­kes — legtöbbször a kivitelezőt sújtják. — Az lenne a legnépszerűbb, ha most azt mondanám: ekkor és ekkor ott leszünk, megjavítjuk. Nos, ezt nem tehetjük meg. Soha nem tagadtunk le semmit, és a garanciális időn belül, amikor szóltak, el is hárítottuk a tető hiá­nyosságait. 1 — Ha megkérem, összefoglal­ná röviden, hogy a Rákóczi út 32-38-as lakásoknál hányszor végeztek javításokat? — Először is tisztázzunk vala­hattuk az égő házból — veszi át a szót Törőcsik Zoltán. — Ami­korra az öreg rendbejött, megér­keztek a gyöngyösi tűzoltók is, akik hamarosan elfojtották a lán­gokat. — A ház ura nem volt szívba­jos, mert a sikeres oltás után visz- szament a füstszagú lakásába, ahol nekiállt lábat mosni a lan­gyos vízben. Még énekelt is hoz­zá — folytatja a szakaszvezető. — Persze nem is köszönt meg sem­mit, de nem is ezért tettük. Egy pillanatig sem gondolkodtunk, amikor a lakásba be kellett hatol­ni. — A két fiú helytállását levél­ben köszönték meg a községi elöljáróságok, valamint a gyön­gyösi tűzoltó parancsnokság — foglalja össze a végső eseménye­ket a százados. — Mi mérlegel­tük a történteket, és a jutalom­szabadság mellé beírtuk nevüket a csapat dicsőségkönyvébe, és felteij esztettük őket kitüntetés­re. Bátorságukkal, helytállásuk­kal példát mutattak az állomány­nak. Szerencse, hogy füstmérge­zést nem kaptak. Mint az orvos mondta, nem sokon múlott. A napokban Kiss Róbert le­szerelt, visszatért Hatvanba a cu­korgyárba karbantartónak, ahol önkéntes tűzoltó is volt bevonu­lás előtt. Helyét Törőcsik Albin mit: a neoacid burkolattal ké­szült tetőkre öt év a kötelező al­kalmassági idő. Úgy emlékszem, hogy ennél az épületnél az átadás után észleltek a lakók beázást, és akkor azonnal elhárítottuk a hi­bát. A legközelebbi írásos beje­lentés a műszaki átadás (ez 1978 szeptemberében volt) után a ha­todik évben, 1984-ben érkezett, ami a jogszabályok szerint már túl van a ötéves kötelező alkal­massági időn. — Ügy tudom, hogy a lakók többször tettek telefonon is beje­lentést. — Felénk ilyen nem érkezett. Ha az OTP-hez vagy a beruházó­hoz telefonáltak volna, azok biz­tosan intézkednek. Égyébként pedig, ha a lakók a szóbeli beje­lentéseikre nem kaptak választ, azonnal írásban kellett volna je­lezni a problémákat... — Nem tartja nevetségesnek, hogy egy lakóház — ami több milliós érték — mindössze öt évig (!) kell, hogy állja az idők próbá­ját? — Ez nem egészen így van. Egyrészt, ezt az öt évet jogsza­bály állapítja meg — a HÁÉV-től és bármelyik építőipari vállalat­tól függetlenül. Másrészt a kivi­telezőnek is kell valamiféle jogi garancia, évtizedeken keresztül nem vállalhat felelősséget egy munkáért, aminek törvénysze­rűen idővel romlik az állaga. A rendszeres ellenőrzést már az üzemeltetőnek kell ellátnia. Ezt a tetőt ugyanúgy szükséges ápol­ni, mint egy autót. Évente lega­lább két alkalommal megvizsgál­hatták volna a szakemberek, és a hibát még akkor elháríthatják, ha kicsi...-Tudnak arról a lakók, tájé­koztatta őket valaki, hogy nekik ez is a feladataik közé tartozik? — Ezt nem tudom -hangzik a válasz. — Az már a közös képvi­selő, és rajta kívül minden ott élőn is múlik, hogy mennyire szívügyük a saját házuk sorsa. A „tetőügy” azóta már bírósá­gi aktává vált. A döntés nem az újságíró dolga. Legfeljebb csak elmerenghet azon, hogy nagya­páink idejében, a „korszerűtlen technológia”, a náciból, cserép­ből készült tető ma is úgy áll, mint száz, kétszáz évvel ezelőtt... Tűri az esőt, a havat, a viharos szelet... A jogszabályoknak ki­szolgáltatott városi ember pedig mi egyebet tehet? Legfeljebb pe­reskedhet. Vagy fohászkodhat az égiekhez: az örök napsütésért. Doros Judit vette át. Bizonyította, hogy jó rajparancsnok lesz a Hevesről, a Finomszerelvénygyárból bevo­nult, nős fiatalember. Az előlegezett bizalomra, elő­léptetésre mindenesetre rászol­gált. Mint megtudtuk, sok gya­korlaton tökéletesítette tudását, „élesben” pedig Tarnamérán, Hevesen és Erdőtelken is bizo­nyított: égő gázpalackokat, fóli­ákat, valamint benzintől lobogó garázst mentett meg társaival a pusztulástól... Fazekas István

Next

/
Thumbnails
Contents