Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-31 / 208. szám
2, NEMZETKÖZI ÉL.ET NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 31., szerda Brezsnyev vejének vesztegetési ügyében ítél a katonai bíróság Indiánok tanácskozásán Ortega-beszéd A nicaraguai kormány újabb harminc nappal meghosszabbította a tűzszünetet, amely augusztus végén jár le. A lépés egyoldalú, mert az ellenforradalmárok június óta nem hajlandók hozzájárulni a fegyvemyugvás- hoz. A legfrissebb hadi jelentés szerint két nap alatt öt parasztot gyilkoltak meg. A kormány gesztusát magyarázva Dániel Ortega államfő hétfőn kijelentette: az ország érdeke az, hogy a kontrák előtt nyitva maradjon az amnesztiához, a békéhez vezető út. Ortega latinamerikai indiánok tanácskozásán beszélt Managuában. Ortega felszólalásában arra figyelmeztetett, hogy a közeljövőben könnyen felforrósodhat a helyzet a nicaraguai-hondurasi határon. Az Egyesült Államok nem nyugszik bele a kontrák vereségébe, nem akar tárgyalni Managuával, inkább ürügyet keres a fegyveres beavatkozásra, a sandinista forradalom megsemmisítésére. Emiatt fennáll egy nagyobb határincidens veszélye, ami után a Fehér Ház úgymond Honduras segítségére siethet. A Reagan-kormányzat ezt egyszer már megkísérelte, s most is próbálkozik ezzel — mondta Ortega. A nicaraguai államfő ismételten kérte közép-amerikai kollégáit, hogy üljenek össze a béke érdekében. Ä legutóbbi csúcstalálkozó idén februárban volt Costa Ricában. A bíróság, és csakis a bíróság hivatott megítélni Jurij Csurba- nov, a volt szovjet belügyminiszter-helyettes felelősségének mértékét — írta a Pravda keddi számában, hangsúlyozva, hogy Leonyid Brezsnyev vejének vesztegetési ügyében 110 kötetnyi vizsgálati anyag gyűlt össze. Moszkvai megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy Csurbanov, valamint a volt üzbég belügyminiszter és két helyettese több üzbég területi rendőrkapitány társaságában a jövő héten kerül katonai bíróság elé. A Pravda terjedelmes elemzésében nem egyedi esetként, hanem a „pangás éveinek” uralkodó jelenségeként értékelte és ismertette Jurij Csurbanov karrierjét. Abban az időszakban a magas beosztásokat egymás között osztották el, s az egyes embereket nem munkájuk, hanem családi kapcsolataik, az egyik vagy másik klánnak tett szolgálatai alapján ítélték meg. Ez a jelenség a parancsuralmi-bürokra- tikus, tekintélyelvi vezetési stílusban, gondolkodásban és cselekedetekben gyökerezik — állapította meg a szovjet lap. A Pravda részletesen elemezte Csurbanov karrierjét, amely különösen azután kezdett szédítő tempóban felfelé ívelni, amikor a belügyi dolgozó 1971 áprilisában elvette Leonyid Brezsnyev lányát. Csurbanov korábban is a főnökség iránti szolgálatkészségével, „rugalmasságával” tűnt ki elsősorban. Házassága megnyitotta az utat a felső régiók felé, néhány esztendő alatt tisztből tábornok lett, 1980 elején pedig Scsolokov belügyminiszter első helyettese, altábornagy, majd néhány hónap múlva már vezérezredes. A Pravda emlékeztetett arra, hogy Csurbanov különösen Üzbegisztán vezetőivel alakított ki kitűnő kapcsolatokat, s nem kis része volt abban, hogy Rasidov, az Üzbég KB volt első titkára valóságos maffiát hozzon létre a köztársaságban. Üzbegisztánban Csurbanovot mindig államfőnek kijáró tiszteletadással fogadták, hiszen élvezte Leonyid Brezsnyev feltétlen bizalmát, s sokan még magasabb posztra is esélyesnek látták. A Pravda emlékeztetett arra is, hogy Scsolokov (aki szintén nem utasította el a vesztegetőket) és Csurbanov között voltak hatalmi torzsalkodások, de ezek végül is „békével” végződtek: a belügyminiszter rendkívül drága, állampénzen vett műkincset kapott. Fenyegető háromszög jött létre Üzbegisztánban, amely a Ra- sidov-féle elitre, a köztársasági belügy támogatására és Csurbanov érinthetetlenségére épült. A volt szovjet belügyminiszter-helyettes Leonyid Brezsnyev halála után is a korábbi szellemben folytatta tevékenységét, ami nem kevés kárt okozott a szocialista törvényességnek, komolyan akadályozta a belügyi szervek megtisztulási folyamatát. A Scinteia beszámolója az aradi találkozóról Az aradi munkatalálkozón Nicolae Ceausescu és Grósz Károly megbeszélései szükségesnek bizonyultak, hasznosak voltak, és jó eredményeket hoztak. így összegzi a Scinteia, az RKP KB központi lapja keddi számában a magasszintű magyar-román találkozó tapasztalatait. Az RKP KB központi lapja rámutat: „Kifejezésre jutott, hogy Magyarország és Románia között a jó szomszédi viszony a két nép szükséglete,,. Külön kiemeli, hogy a felek egyetértésre jutották abban, hogy „a gazdasági, társadalmi, kulturális és minden, a szocialista építés köréhez tartozó kérdés megoldási módozata csak az illető párttól é$ annak vezetőségétől függ.,, „Az aradi találkozó egész lefolyásában, következtetéseiben és a létre jött megállapodásokban, amelyeket népünk nagy elégedettséggel fogadott, úgy értékelhető, — ahogy arra egyébként pártunk főtitkára rámutatott —, hogy jelentős pillanat volt népeink és pártjaink jövőbeni kapcsolatait illetően. A megbeszélések hasznosnak bizonyultak, széles körű perspektívát nyitottak a magyar-román együttműködés előtt. Az ilyen fejlemény a szocialista fejlődés objektív törvényszerűségeit igazolja, megfelel népeink érdekeinek és törekvéseinek. Természetesen egyetlen találkozó keretében nem lehet megoldást találni minden kérdésre, nem lehet minden kérdést megfelelően tisztázni. Éppen ezért szükséges, mint ahogy azt mindkét fél aláhúzta, további különböző szintű és különböző területeken folyó találkozók megtartása a közös érdeklődésre számottartó kérdések megvitatására, a hatékony megoldások megtalálására,,- írja a Scinteia. * A nyugatnémet Frankfurter Allgemeine Zeitung keddi száma a magyar-román viszonyt elemezve annak a kételynek ad hangot, hogy vajon egyetlen tárgyalás után Románia megváltoztatja-e nemzetiségi politikáját. Ezzel kapcsolatban a lap emlékeztet arra, hogy Romániában már a hetvenes évek elején eltervezték: asszimiláció útján oldják meg a nemzetiségi problémákat. Ä nyugat-berlini Berliner Zeitung a magyar-román viszonyról szóló elemzésében emlékeztet arra, hogy Grósz Károly a találkozó után véleménykülönbségek fennmaradásáról tett említést. A lap kisebb szenzációnak minősíti, hogy a- két szocialista ország a nagy nyilvánosság előtt folytatja vitáját. A felrobbantás előtti percekben a három SS-20-as jelzésű szovjet, közepes hatótávolságú nukleáris rakéta, amelyet a szovjet—amerikai rakétaszerződés értelmében augusztus 28-án semmisítettek meg Volgográdtól 100 km-re fekvő kísérleti telepen (Népújsdg-telefotó — MTI) Ideig-óráig beköszöntött az álmos jólét Prágai levél Forró nyár volt az idén Csehszlovákiában — aki tehette, vidékre menekült. A prágaiak jó része mégis otthon maradt, mintha várt volna valamire. Talán a kíváncsiság tartotta vissza őket, a közelgő huszadik évforduló, az, vajon mi lesz augusztus 21-én? Az utca embere számára a két évtizednyi távlat ellenére a szövetséges szocialista országok csapatainak egykori bevonulása kínzó emlék, sok tekintetben megoldatlan és feldolgozatlan talány. Valóban szükség volt erre a drasztikus lépésre, ennyire súlyos volt a helyzet, ennyire nem tudtunk önmagunk úrrá lenni az eseményeken? — teszik fel a kérdést önmaguknak. Az idősebbek társaságban — ha erre terelődik a szó — szinte szégyenkezve, de bevallják: az ötvenes évek megpróbáltatásai, a személyi kultusz túlkapásai után 1968-ban Alexander Dubcek vágyaik és reményeik, egy demokratikus, „emberi arculatú szocializmus” megtestesítője volt: a reformoké, a nagyobb szabadságé, a beígért anyagi jólété. Csehszlovákia rendkívül nagy árat volt kénytelen fizetni 1968ért, sokba kerülő halasztást szenvedett a gazdaság már akkor sürgető korszerűsítése. A konszolidációnak minősített folyamatot a régi, jónak tűnő, de rosszul bevált extenzív gazdasági módszerekkel hajtották tfégre, s ugyan ideig-óráig beköszöntött az álmos jólét, a politikai aktivitástól a privát szféra kényelmébe húzódott vissza a lakosság, de már a nyolcvanas évek elejére egyértelműen nyilvánvalóvá vált: komoly gondok vannak. Csehszlovákia a felszabadulás után a világ tizenkét legfejlettebb országa közé tartozott. A többi szocialista ország szemében a csúcstechnológiát, az ipari eszményképet jelentette — ám fokozatosan csúszott vissza, s napjainkra sok tekintetben — és itt Lubomir Stro- ugalt, a jelenlegi kormányfőt idézzük — „hatalmas ipari múzeummá” vált. Hiába a nemzeti jövedelem növekedéséről beszámoló statisztikák (bár ezek megbízhatóságát sokan megkérdőjelezik), a gyarapodás többnyire mennyiségi. Tény, hogy a raktárakban eladhatatlanul tornyosulnak az elavult áruk. A gazdasági kényszerhelyzet, a szovjet peresztrojka szele egyaránt a reformok meghirdetésére késztette a jelenlegi csehszlovák vezetést. Általános a gondolat, hogy húsz évvel ezelőtt hasonló gondok mozgatták meg a tömegeket. A csehszlovák állampolgár, nem csoda, zavarodottan figyel: két évtizeden át gondosan került fogalmak tornászták visz- sza magukat az újságok vezércikkeibe. Piac, értéktörvény, vállalati önállóság, igazgatóválasztás, demokratizálás, nyílt politika, reformok. Mégiscsak Dubcek- nek volt igaza? — teszik fel a kérdést. A párt, a konszolidációt végrehajtó vezetés még 1970- ben külön dokumentumban foglalta össze: mik voltak szerinte a válság gyökerei, okai, következményei. A tanulságok két évtizeden át útmutatónak számítottak, de vissza-visszatérő magyarázása mutatja, a közvélemény mindmáig nem emésztette meg igazán a húsz évvel ezelőtt történteket, idősebb és fiatalabb nemzedék egyaránt árnyaltabb és pontosabb magyarázatot követel. Máig nem tudni például, személy szerint kik kérték fel a pártvezetésből annak idején az öt szövetséges szocialista országot a segítségnyújtásra, kinek vagy kiknek volt érdeke elsorvasztani a reformtörekvéseket, mennyiben játszottak szerepet a nemzetközi vonatkozások? Augusztus 21-én mintegy tízezer ember az utcákra vonult. Lehet ezt magyarázni a nyugati sajtó felbujtásával, a kíváncsisággal, a forrófejűséggel, a feltűnni vágyással: ám biztos, valamit jelzett, az elégedetlenséget valami táplálta. Mindenekelőtt 1968 tisztázatlanságai, a most meghirdetett reformok bevezetésének elhúzódása, a szavak és tettek közötti ellentmondások. Mint az 1968-ról tartott kerekasztal-beszélgetés egyik résztvevője a Rudé Právoban, a párt lapjában megfogalmazta, a két évtizeddel ezelőtti fejleményeket és okaikat élesebb szemszögből, az átalakításnak, az új kritikus történelemszemléletnek megfelelően kellene megvizsgálni. Szem előtt tartva azt, ami 1968-ban valóban egészséges, bölcs, jószándékú, lényeges volt, amit — néha — mint a gyereket a fürdővízzel együtt kiöntöttünk... Láng Judit —( Külpolitikai kommentárnak )— Pinky, a bosszúálló angyal POLITIKAI ELLENFELEI KÖZÜL talán senkitől sem tartott annyira a tragikusan elhunyt Ziaul Hakk pakisztáni elnök, mint egy fiatal hölgytől. Aki történetesen nem más, mint az általa kivégeztetett miniszterelnök, a néhai Zulfikar Ali Bhutto elsőszülött lánya, Benazir Bhutto. Pakisztánban a viszonylagos politikai csendet egyúttal bizonytalanság jellemzi: mindenki arra vár, hogy a másik lépjen. A katonák árgus szemekkel figyelik, mire készülnek az ellenzéki polgári pártok. Azok próbálják kipuhatolni a jövőt — lesz-e helyük a hatalmi szerkezetben, de semmit nem tesznek, amivel a hadsereget provokálhatnák. Abban azonban mindenki egyetért, hogy ha novemberben valóban szabad, tisztességes választásokat tartanak, amelyeken indulhatnak a pártok is, Benazir Bhuttónak nagy esélye van a győzelemre. Ki is hát ez a harmincöt éves ifjú hölgy? Származása révén arisztokrata. Gyermekkorát három testvérével együtt a család larkanai földbirtokán élte le Szind tartományban. Azokról az évekről most azt mondja: szívből gyűlölte a politikát. Miniszterelnök apja árnyékában sok intrikának és ügyeskedésnek lehetett akaratlan szemtanúja. Mégis, már akkor vérévé vált a közszereplés. Amikor apja megalapította a pakisztáni néppártot, Benazir az elsők között volt, aki befizette a tagdíjat. Középiskolai, majd egyetemi tanulmányait külföldön — az amerikai Radcliffe-en és a brit Oxfordban — végezte. Élete úgy telt, mint a többi bohém diáké: rajongott Alain Delonért és Gamal Abdel Nasszerért. Filozófiát, közgazdaságtant, politikatörténetet és jogot tanult. Igazából ügyész akart lenni. De az események elsöpörték személyes vágyait. ZIAUL HAKK 1977-BEN KATONAI PUCCSAL buktatta meg Zulfikar Ali Bhutto polgári kormányát. Röviddel rá politikai gyilkosság vádjával halálra ítélték a miniszterelnököt. Benazir Bhutto gyakran felkereste cellájában az apját: valójában az akkori beszélgetések során sajátította el a politizálás tudományát. Apja politikai örökösévé vált. Sejtette ezt az uralomra jutott tábornok is. Hol házi őrizetben, hol börtönben tartotta. Benazir 1984-ben a száműzetést választotta, és Londonban telepedett le. A katonai törvénykezés feloldásakor úgy érezte, hogy eljött az ő ideje. Személyes okok miatt is gyűlölte Ziaul Hakkot: 1986 áprilisában lelke mélyén bosszúvágyó angyalként, lángoló szenvedélyekkel tért haza országába. Százezrek rivalgták érte, bármerre járt. Sokan azt gondolták, hogy a tábornoknak befellegzett, uralmát Benazir Bhutto híveinek tömege félre söpri. Nem így történt. A csatazaj lassan elhalt, és a lelkesedés lelohadt. A politikai kudarcba részben belejátszott Benazir Bhutto ellentmondásos személyisége is. Legodaadóbb hívei pártjának fiataljai voltak, akik azt hitték, hogy vezetőjük a nyugati kultúra behatásának nyomán gyökereiben akaija megváltoztatni az alapvetően mélyen vallásos és maradi iszlám társadalmat. POLITIKAI FELFOGÁSÁT ÖNMAGA úgy jellemzi, hogy a „bhuttoizmuson” alapuló szociáldemokrata eszméket vall. „Iszlám a hitünk, demokrácia a politikánk, szocializmus a gazdaságunk — és minden hatalom a népé” — nyilatkozta programjáról. Hogy a választásokon sikert arat-e, ha lehetőséget kap rá, a jövő nagy kérdése. Most — novemberre-de- cemberre — kisbabát vár. Lehet, hogy Ziaul Hakk kellő ravaszsággal tudatosan választotta a november tizenhatodikai időpontot a szavazás napjául, eleve képtelenné téve, hogy Benazir Bhutto bekapcsolódhasson a választási kampányba? Az elnök már nincs a színen. És az öröksége? Vajon elfogad-e miniszterelnöki székbe egy hölgyet az a pakisztáni társadalom, amelyben a bíróságok előtt két nő szava ér fel egy férfi vallomásával? Rácz Péter Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. kötvényárfolyamai augusztus 30-tól szeptember 5-ig A kötvény megnevezése Kamatláb <%) Kamatfiz. dátuma Futam idő Középárfolyam <%> AMFORA 11 11.30 1984-91 104.50 Balaton Volán 11 10.30 1985-92 104.00 Borsodi Iparcikk II. 11 11.01 1985-91 109.00 Borsodi Ruh.Ker. V. 11 11.01 1985-91 104.50 Borsodi Sörgyár 11 01.31 1986-92 101.50 BUBIV 11+3 12.09 1985-91 104.50 DÉLKER-I. 11 03.20 1985-91 101.00 DOMUS 11 12.10 1984-90 104.00 DKV-Paraffin 11 11.14 1985-90 108.00 Győr-Sopron Iparcikk 11 03.20 1986-93 98.00 Heves Megyei Iparcikk 11+2 03.17 1987-93 98.50 Kaposvári Volán 11 12.01 1985-92 102.50 Kecskeméti V. T. KK-I. 11 01.06 1986-91 121.00 KSZE 11 12.15 1986-92 101.50 Mátra Volán-I. 11+2 02.17 1986-91 101.50 Napsugár Ruh. Szöv. PIERT-I. 11+4.5 09.24 1985-91 107.00 11 06.30 1984-91 97.50 PIÉRT-II. 11 04.11 1985-92 99.00 Skála-I. 11 05.31 1984-91 98.50 Skála-II. 11 05.06 1985-92 99.00 Skála-III. 11 05.15 1985-92 98.50 Szabolcs Megyei I. KV. 11 10.15 1986-92 103.50 Szatmár Bútorgyár 11 10.29 1985-93 102.50 Gazdálkodó szervek által Agrár-I. vásárolható kötvények: 12 07.01 1985-93 88.00 Agrár-II. 11.5 04.01 1986-94 88.00 OKHB Rt.-I. 12.5 07.01 1987-94 86.00 IKHB Rt.-II. 11.5 07.15 1987-93 84.00 Kalocsai Paprika 19 89.08.01. 1988-93 99.00 Jelenleg kapható kötvények: Tartósítóipari Komb. Tartósítóipari Komb. KK. 11+2 07.15 1987-93 95.50 107.00 Mátra Volán II. Eger 11+1+2 09.17 1987-92 103.00 Kalocsai Paprika 19 89.08.01. 1988-93 99.00 Az árfolyamok tájékoztató jellegűek, a kereslet-kínálattól függően a megadott értéktől eltérhetnek. Az árfolyam középárfolyam, ezért vételnél -1 %-ot, eladásnál +1 %-ot felszámítunk. Tájékoztató terjedelme miatt nem teljes körtf. Bővebb felvilágosítás az OKHB Rt. egri és hatvani bankszervétől kérhető. Kötvényárfolyamok
