Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-29 / 206. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 206. szám ÁRA: 1988. augusztus 29., hétfő 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Arad: magyar—román párbeszéd Grósz Károly és Nicolae Ceausescu nemzetközi sajtóértekezlete Aradon, augusztus 28-án munkatalálkozóra került sor Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkás­párt főtitkára és Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára között (Népújság telefotó MTI) Grósz Károly az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács el­nöke az előzetes megállapodás alapián Nicolae Ceausescu- nak, az RKP főtitkárának, az RSZK Államtanácsa elnökének meghívására vasárnap Aradra érkezett. A magy ar-román határállomáson, Nagylaknál loan Stoian, az RKP KB titkára, a Politikai Végrehajtó Bizottság póttagja, továbbá a megyei pártbizottság és a Néptanács több képvise­lője fogadta. Aradon a megyei pártbizottság magyar és román zászlók­kal feldíszített épülete előtt Nicolae Ceausescu köszöntötte vendégét és kíséretének tagjait. A szívélyes fogadtatás után a két párt vezetője az épületben rövid négyszemközti megbeszélést tartott, majd ezt követően megkezdődött a munkatalálkozó érdemi része, a tanácskozás. Kezdemé­nyezően Sokan a kultúra, az okta­tás, a művelődés hét szűk esz­tendejének jósolták az előt­tünk álló éveket. Sok minden erre is mutat, mert a közvéle­ményt sokkal inkább foglal­koztatják más kérdések, mint ezek a problémák. Talán ért­hető is, mert az életszínvonal csökkenése látszólag sokkal húsbavágóbb, mint bármilyen más gönd. De az előrejelzések sokkal pesszimistábbak voltak, mint ami következett: az emberek nem olyan könnyen adják fel tájékozódásukat, szórakozá­sukat. Ha hozzászoktak egy­fajta nívóhoz, nehezen adják alább, mert különben elve­szettnek éreznék magukat a világban. Hozzátartozik éle­tünkhöz az információ, amelyhez könyvekből, fil­mekből, újságokból lehet hozzájutni. Nem is szólva ar­ról, hogy igazából az kerül ne­héz helyzetbe, aki nem ren­delkezik megfelelő iskolai végzettséggel, tudással. A vállalatok attól szabadulnak meg könnyebben, aki csak pusztán két kezének erejéből akar megélni, semmiféle szakmai vagy egyéb háttérrel nem rendelkezik. így aztán hamarosan kide­rülhet, hogy az első megzava- rodottság után rendezni lehet a ’’hadállásokat”: a kulturális intézményekben is meg lehet találni a továbblépés lehető­ségét. Igaz, lényegesen más körülmények között kell helytállni: sokkal inkább al­kalmazkodni kell a megválto­zott érdeklődéshez, körülmé­nyekhez. Míg régebben a költségvetés könnyebben el­fedte a sikertelenséget, az öt­letszegénységet, mivel nem volt lényeges a bevétel, az eredmény, addig most már nem lehet boldogulni kudar­csorozattal. Egyre kiáltóbbá válik, ha képtelenek fölvenni a fordulatszámot, szembe­nézni a valósággal. Ennek a helyzetnek meg­vannak a rossz és a jó oldalai, de ez utóbbiakra csak akkor derül fény, ha siránkozás he­lyett a feladatra figyelnek egy-egy intézményben. Mert faluhelyen a sokszor megosz­tott bázisok egységesítésével, általános művelődési köz­pontok vagy faluházak alapí­tásával eredményt lehet elér­ni, ahogy a városokban sem maradhat siker nélkül a jó öt­let, a kitűnő szervezés. A pénzszűke hatékonyság­ra ösztönöz, s egészséges ver­sengésre. Ha kezdeményező- en lépnek föl a szakemberek, akkor megtalálhatják azokat a pontokat, ahol megvetik a lábuk, s kimozdítják sarkai­ból a látszólag mozdíthatatlan helyi társadalmat. Mert végül is minden elmélet ott bukik meg, vagy nyer igazolást, ahol találkozik a közönség ítéleté­vel. Nem lehet régi beidegző­dések szerint dolgozni, csak az segítheti át a következő esztendők nehézségein a kul­túra munkásait, ha megtanul­nak új módon gondolkodni. Ez néha nem könnyű lecke, de más nem segíthet át a buk­tatókon. Nem lehet kivárásra berendezkedni, mert ez a helyzet nem átmeneti, hanem egy olyan átrendeződés, amelyre hosszú távon kell számítani. Gábor László Oltványi Ottó, az MTI tudósí­tója jelenti: Grósz Károly, az MSZMP fő­titkára, a Minisztertanács elnöke — aki szombaton Szegeden töl­tötte az éjszakát — kíséretével együtt vasárnap korán reggel gépkocsival indult a romániai Aradra, a magyar-román legma­gasabb szintű párttalálkozó szín­helyére. Mint ismeretes Grósz Károlyt Nicolae Ceausescu, az RKP fő­titkára, az RSZK Államtanácsá­nak elnöke hívta meg. A román fél ajánlatában Nagyvárad és Arad szerepelt a találkozó szín­helyéül, de nem zárták ki annak lehetőségét sem, hogy esetleg Bukarest adjon helyet a munka- találkozónak. A magyar fél Ara- dot, a közel 200 ezer lakosú, nagy történelmi múlttal rendel­kező várost választotta, amely ma is megőrizte szép, régi arcula­tát. Arad új fejezetet nyit a ma­gyar-román találkozók sorában. Legutóbb 1977 június 15-én és 16-án tartottak legmagasabb szinten tárgyalást Debrecenben, illetve Nagyváradon, ahol Kádár János és Nicolae Ceausescu foly­tatott megbeszéléseket. A mostani munkatalálkozót gyorsan hozták tető alá. Jófor­mán 24 óra alatt született meg a közös megállapodás. Nicolae Ceausescu csütörtökön tett ja­vaslata után vasárnap már sor került a legmagasabb szintű ta­nácskozásra. Arad vasárnapi hangulattal fogadta a vendégeket. Sokan sé­táltak a napsütötte hatalmas fő­téren, amelyet házsorok övez­nek. A forgalmat már korán leál­lították azon az útszakaszon, ahol a vendégek érkeztek, de az út mindkét oldalán igen sok ér­deklődő sorakozott fel. A talál­kozó színhelyének környékén nem lehetett embereket látni, mert ezt a teret lezárták és csak hivatalos személyek tartózkod­hattak az épület környékén. Nicolae Ceausescu már a szombatot is Aradon töltötte, munkalátogatást végzett. Ven­dégét a nagymúltú, teljesen rendbehozott, új köntösbe öltöz­tetett régi tanácsháza épülete előtt fogadta, amely ma a megyei pártbizottság székháza. Az épület márványlépcsőjéig vezető 70 méteres utat vörös sző­nyeggel terítették le, az épület homlokzatán pedig elhelyezték a magyar és a román nemzeti lobo­gót, magyarul és románul „ Éljen a román-magyar barátság” fel­iratot, valamint kék mezőben Grósz Károly és Nicolae Ceau­sescu képét. A fogadtatás szívé­lyes volt. Katonai díszalakulat sorakozott fel, majd eljátszották a magyar és a román himnuszt. Grósz Károly és Nicolae Cea­usescu az épület első emeletén a fogadóteremben húsz perces négyszemközti megbeszélést tar­tott, amelyen csak a tolmácsok voltak jelen. A megbeszélés előtt lehetőséget nyílt a fotózásra és filmezésre. Ezt követően Grósz Károly és Nicolae Ceausescu a tanácste­rembe ment, ahol az asztalnál helyet foglaltak a kiséretek tag­jai. A helyi idő szerint 10 óra előtt néhány perccel kezdődött meg. Magyar részről Grósz Károly, Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára, Major László, az MSZMP KB Irodájának vezető­je, Szokai Imre, az MSZMP KB Külügyi Osztályának helyettes vezetője és Szűts Pál bukaresti nagykövet ült tárgyalóasztalhoz. Román részről Nicolae Ceau­sescu, loan Stoian, az RKP KB titkára, Silviu Curticeanu, az RKP KB titkára, Constantin Mi­tea az RKP KB Sajtó és Propa­ganda Osztályának első helyet­tese, Nicolae Mihai, az RKP KB Külügyi Osztályának helyettes vezetője, és Traian Pop, külügy­miniszterhelyettes foglalt helyet a tanácskozó asztalnál. Három és félórás volt a mun­katalálkozó első megbeszélése Grósz Károly és Nicolae Ceau­sescu között. A 210 perces meg­beszélésen nem tartottak szüne­tet. Ezután a kiséretek tagjai a fo­gadóterembe mentek, de hosszú várakozásra kényszerültek, mert Grósz Károly és Nicolae Ceau­sescu újabb négyszemközti meg­beszélésre vonult vissza. Ez negyven percig tartott és csak ez­után jelentek meg a fogadóte­remben, ahol Nicolae Ceausescu díszebédet adott vendége tiszte­letére. Ezen részt vettek a kisére­tek tagjai is. Televíziósok és fotósok per­gőtűzében mindkét párt vezetője rövid pohárköszöntőt mondott. Ceausescu beszédében ki­emelte: úgy értékeli, hogy a meg­beszélések jól kezdődtek és pozi­tívan alakulnak „azzal a közös akarattal, hogy megtaláljuk azo­kat az eszközöket, amelyekkel erősíthetjük pártjaink, népeink együttműködését, a jószomszédi kapcsolatokat, azért, hogy biza­lommal tekinthessünk a jövőbe ”. Kifejezte reményét, hogy a meg­beszélések új kezdetet jelente­nek a kapcsolatok fejlesztésé­ben. Grósz Károly megköszönte a meghívást, a kedves fogadtatást. ”Pártunk megbízásából nyílt szívvel a legmesszebbmenő együttműködés szellemében jöt­tünk ide. A tárgyalás első szaka­sza arról győzött meg bennünket, hogy pártjaink, népeink érdeké­ben további együttműködési le­hetőségek állanak előttünk. Meggyőződésem, többször kell találkoznunk, hogy egymás ál­láspontját megismerjük és a kö­zös, jószándékú eszmecserékben az együttműködés lehetőségeit feltárjuk. Hiszem, hogy nem el­sősorban szavakkal, hanem tet­tekkel tudunk hozzájárulni az egyetemes haladás ügyéhez, (Folytatás a 2. oldalon) Befejeződött a KISZ KB ülése Október 1-jén ismét tanácskoznak A KISZ Központi Bizottsága szombaton befejeződött kétna­pos ülésén módosításokkal elfo­gadta a párt ifjúságpolitikájának korszerűsítésére vonatkozó ja­vaslatot, megerősítette az orszá­gos KISZ-értekezlet összehívá­sától hozott korábbi határozatát, döntött annak időpontjáról és helyszínéről, valamint a küldöt­tek kiválasztásának réndjéről. Határozott a következő KB-ülés időpontjáról és napirendjéről is. A KISZ KB ülésének második napján felszólalt Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KISZ KB első titká­ra. Kifejtette: a mai KISZ-es, át­fogó reformszándékokkal szem­ben az ifjúsági szövetségben két­féle érzés tapasztalható. Az egyik a megkésettségé, amely különö­sen az egyetemisták, a fiatal értel­miségiek, a középiskolások kö­rében jellemző, a másik pedig, hogy a KISZ kapkod. Mondják: néhány ember a központban ripsz-ropsz kitalál valamit az író­asztal mögött, és azt mindenáron keresztül akaija vinni. Ez a kap­kodásérzés leginkább az üzemi KISZ-szervezetekben és az ap­parátusban érzékelhető. Holott arról van szó, hogy egymással ér­velve, valóban demokratikus módon találja ki magának az if­júsági szövetség a megváltozott helyzethez, az új követelmé­nyekhez igazodó formulát. Ép­pen ezért a pénteki szekcióülése­ken lezajlott, s az országos KISZ- értekezlet szükségességét, helyét és szerepét megkérdőjelező viták ellenére is az a véleményem, hogy kell országos KlSZ-érte- kezlet, amely politizál, irányt változtat és felkészíti az ifjúsági szövetséget egy átmeneti idő­szakra is — mondotta. Ebben a kérdésben nem sza­bad öncélúan gondolkodni, ha­nem alapvetően a KISZ pozíció­jának erősítésén kell fáradozni. Ehhez pedig a KISZ-nek tömeg­bázisra van szüksége. S azt nem lehet megteremteni pusztán az érdekek érvényre juttatásával. Politikai munkára van szükség, a politikai munkához pedig bátor­ság kell. Ez viszont gyakran hi­ányzik a KISZ-ből. A körülmé­nyek által lettünk ilyenek — mondotta — de most itt az alka­lom, hogy megváltoztassuk ön­magunkat. E változásnak két meghatáro­zó eleme van: a megváltozó, egy­re színesedő és feszültebbé váló belpolitikai helyzet, a másik pe­dig a párthoz való viszony, a pártirányítás megváltoztatása. Az első egy külső kihívás, a má­sodik egy féknek, az önálló gon­dolkodást és cselekvést gátló ref­lexeknek feloldása. A közvetlen pártirányítás gyakorlata 1956 tapasztalata alapján alakult ki. Ezen változtatni kell még akkor is, ha a régi reflex ma még él a párttagság jelentős részében. A KISZ KB első titkára végül felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi időszakban a KISZ-nek nem szervezetesdit kell játszania, hanem politizálnia kell és tömeg­munkát kell végeznie. Nagy Imre, a KISZ KB titkára a szekcióviták legfőbb pontjait összegezve javaslatot tett a Köz­ponti Bizottságnak arra, hogy milyen kérdésekben döntsön. A testület megerősítette ko­rábbi határozatát az országos KISZ-értekezlet összehívásáról. Időpontjául a november 18-20. közötti időszakot jelölte meg, helyszínéül pedig Székesfehévá- rott a Videoton Oktatási Köz­pontját választotta. A küldöttek kiválasztásának módjáról — élénk viták után — úgy határo­zott, hogy egyes választott tiszt­ségviselők küldöttként vegyenek részt az értekezleten. A Központi Bizottság mandá­tumot és lehetőséget adott arra, hogy csoportok szerveződhesse­nek a KISZ-ben a különböző kérdések megvitatására, a közös álláspontok kialakítására, ennek érdekében akár különböző szin­tű fórumok összehívására. A tes­tület felhívta a figyelmet arra, hogy ez az alulról kezdeménye­zett szerveződési folyamat nem vezethet a KISZ szétveréséhez. A KB úgy döntött, hogy a KISZ- értekezlet választási jogköréről később határoz. A párt ifjúságpolitikájának korszerűsítésére vonatkozó ja­vaslatot több módosítással elfo­gadta a KISZ Központi Bizottsá­ga, s a végleges kidolgozással Hámori Csabát bízta meg. Az ifjúsági szövetség vezető testületé a következő ülését októ­ber 1 -jén tartja. Ekkor tesz javas­latot a KISZ-értekezlet vita­anyagaira és technikai kérdései­re. Ezen az ülésen tájékoztató hangzik majd el az országos munkaerőhelyzet alakulásáról, a fiatalok elhelyezkedésének idei tapasztalatairól, s javaslatot ter­jesztenek elő ezzel öszefüggés- ben a KISZ feladataira. Ugyan­csak javaslatot tesz a KB a KISZ állásfoglalásának alapelemeire a foglalkoztatáspolitika átfogó to­vábbfejlesztésével kapcsolatban. Végezetül a testület Szabó Györgyöt, a KISZ KB nemzet­közi kapcsolatok osztályának vezetőhelyettesét kinevezte a KISZ képviselőjévé a DIVSZ- ben, s ő a szokásoknak megfele­lően a DÍVSZ főtitkári posztját tölti be. Szabó Györgyöt egyben megválasztotta a KISZ KB és a KISZ KB titkárságának tagjává. Elutazott az afgán külügyminiszter Szombaton elutazott hazánkból Abdul Vakil, az Afganisztáni Köztársaság külügyminisztere, aki Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására tett hivatalos látogatást hazánkban. A Ferihegyi repülőtéren az afgán diplomácia vezetőjét Várkonyi Péter, valamint Asszad Kestmand, az Afganisztáni Köztársaság bu­dapesti nagykövete búcsúztatta. Véget ért a svájci pártküldöttség látogatása Az MSZMP Központi Bizott­sága meghívására augusztus 24- 28. között hazánkban tartózko­dott a Svájci Szociáldemokrata Párt küldöttsége. A delegációt Helmut Huba- cher, a párt elnöke vezette, tagjai voltak: Ursula Mauch, a párt parlamenti csoportjának elnöke, André Daguet, az SSZP Köz­ponti Bizottságának vezető tit­kára, Pierre Aguet és Peter Bo­denmann parlamenti képvise­lők. Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt elnöke fo­gadta a vendégeket, akikkel Pozsgay Imre, a Politikai Bizott­ság tagja, államminiszter, és Szű­rös Mátyás, a Központi Bizott­ság titkára folytatott megbeszé­léseket. A küldöttséggel találko­zott Aczél György, az MSZMP KB Társadalomtudományi Inté­zetének főigazgatója, Horn Gyula, a Külügyminisztérium ál­lamtitkára, Huszár István, a Ha­zafias Népfront OT főtitkára, a KB tagjai, és Horváth Lajos, az Országgyűlés alelnöke. A szívélyes, baráti légkörű megbeszéléseken véleményt cse­réltek a nemzetközi élet fonto­sabb kérdéseiről. Kiemelték, hogy a béke megszilárdítása, a közös biztonság, a nemzetközi együttműködés terén megkez­dődött kedvező folyamatok erő­sítése érdekében további erőfe­szítésekre van szükség, amelyek­ben sajátos és fontos szerep jut az olyan kis országoknak, mint Svájc és Magyarország. Szóltak az országaink közötti kétoldalú kapcsolatokról, és áttekintették a két párt együttműködésének kérdéseit. Megállapították, hogy több közös érdeklődésre számot tartó területen lehetőség nyílik a kapcsolatok kiszélesítésére. A küldöttség vasárnap dél­előtt elutazott Budapestről.

Next

/
Thumbnails
Contents