Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-01 / 182. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 1., hétfő 3. GAZDASÁG - TÁRSADALOM Nagyüzemi adatgyártás A mezőgazdasági nagyüzemek évente megközelítően 200 adatgyűjtési kérdőívre kötelesek válaszolni. A kitöltött adathelyek évente 30—40 ezer adatot jelentenek. A részletekről dr. Mentényi Miklós, az Állami Gazdaságok Országos Egyesülésének tanácsadója adott részletes információt. A KSH Somogy megyei Igazgatóságának egyik szakembere mezőgazdasági nagyüzemekben végzett vizsgálatai során talált olyan gazdaságot, ahonnét egy év alatt a helyi, a megyei és a társadalmi szervezetek 230 jelentést kértek. A felülvizsgálat során azt is megállapították, hogy a statisztikai jelentések kisebb része vonatkozik a mezőgazdasági alap- tevékenységre. A KSH, valamint a MÉM által kért adatlapok, dokumentumok száma — bár ez is tetemes! — mégis elenyésző más szervek igényéhez képest. Például kirívóan sok jelentést kér a Közlekedési Minisztérium a közlekedésről és a gépjárművek üzemeltetéséről. Egy-egy nagyüzemnek sokszor száznál több gépjárműről kell adatot szolgáltatni, menetlevelekről ösz- szegyűjteni az üzemidővel, a hasznos kilométerekkel, a szállított áru mennyiségével kapcsolatos adatokat. Elgondolkodtató tény: csak ennek a statisztikahalmaznak az elkészítéséhez egy közepes méretű mezőgazdasági üzemben két adminisztrátorra van szükség. A felülvizsgálati munkába bekapcsolódó Állami Gazdaságok Országos Egyesülése (ÁGÉ) 120 olyan jelentést vizsgált meg, amelyek a KSH és a MÉM STÁ- GEK jelentőtömbjeiben szerepelnek. A százhúsz jelentésből az ÁGÉ ötvennek a megszüntetését kérte, hetvennél pedig jelentős egyszerűsítéseket javasolt. A MÉM csak kevés jelentés megszüntetésével és egyszerűsítésével értett egyet, arra hivatkozva, hogy a kormányzat és a párt részére előírt előterjesztések és tájékoztatások elkészítése miatt szükségesek ezek az adatok. A mezőgazdasági nagyüzemek önállóságát, belső szervezeti és működési felépítését, létszámát elég sok rendelkezés korlátozza. Ä korábbi évtizedekben számos hatóság és hivatal elérte, hogy jogszabály kötelezze a vállalatokat és szövetkezeteket bizonyos előírt munkakörök betöltésére. Ezek közé tartozik többek között a hivatásos vadász, az üzemi földnyilvántartó, a minőségvizsgáló, a munkavédelmi vezető vagy megbízott, a titkos ügyiratok kezelője, a tűzvédelmi vezető vagy megbízott, az energetikus, a polgárivédelmi-parancsnok, a forgalmista, a gépjármű-ügyintéző, a környezetvédelmi megbízott. Összesen 26 ilyen munkakört tartalmaznak a jogszabályok. Igaz, ezek nem mondják ki kötelező érvénnyel függetlenített dolgozó munkába álh'tását, de a hivatalok akkor is kikényszerítik ezt, amikor a jogszabály csak tanácsol, vagy lehetővé teszi több kapcsolt munkakör ellátását. Mindezeken túl a mezőgazda- sági nagyüzemeknek 376 féle kötelező, illetve ajánlott szabályzatot kell készíteniök, többek között olyant, mint például a bélyegző-nyilvántartás és -használat, a telefon, a telex, az URH- készülék, illetve CB-rádió használatának, a rendkívüli események bejelentésének, az üzemi területre való idegenek belépésének, tartózkodásának rendje. Egy-egy közepes nagyüzemben e szabályzatok terjedelme mintegy ezer oldalra tehető. Á mezőgazdasági nagyüzemnek mindezeken kívül nagyon sok felesleges, a vállalati önállóságot és önkormányzatot figyelembe nem vevő jogszabályt, rendelkezést kell betartaniok. Csak néhány példát ezek közül: a forgalomban levő, az üzem által megvásárolt öntöző berendezés üzemeltetéséhez öntözési szakvélemény is kell. A keltető üzemeknek évente kell megkérni a keltetési engedélyt. Az állattartó telepek látogatási engedélyét az Állategészségügyi Állomástól kell megkérni, de a felelősséget a gazdaságnak kell vállalnia. Rendelet szabályozza, hogy egy gazdaság hány gépjárművet vásárolhat, üzemeltethet, és milyen rendeltetéssel; aztán, hogy az egyes gépjárműveket milyen célra használhatják, kik vezethetik, hol tárolhatják. Rendelkezés szabályozza a szabadság kiadásának rendjét: sok helyen ez az állattartás, az állandó növénytermesztési munka, a kisárutermelés, egyéb ágazati és a szezonális munkák miatt betarthatatlan. Minden évben be kell jelenteni a helyi tanácsnál a szüret kezdeti időpontját, sok olyan mamutgazdaság van, amely területileg 20—25 helyi tanácshoz tartozik. Mindezek azt bizonyítják, hogy szinte megállíthatatlan a vállalati adminisztratív munkát növelő, a vállalatvezetést feleslegesen nehezítő rendeletek újratermelődése. Ezért lényeges po- litikai-gazdasági-szervezeti változások lennének szükségesek ahhoz, hogy a kialakult folyamatnak végre sikerüljön gátat szabni, és a gazdálkodás számára normális, elviselhető mederbe terelni a szükséges adminisztrációt. B. P. Nemzetközi úttörőtábor Salgóbányán... A Magyar Úttörők Szövetsége Nógrád megyei elnöksége XIV. alkalommal rendezte meg Salgóbányán a „Lovász József' KISZ Politikai Továbbképző Központban a „Barátság Nemzetközi Tábort”. A nyári programon magyar, lengyel, csehszlovák, finn úttörők vesznek részt, mintegy 115-en. A pajtások az ismerkedés mellett bepillantást kapnak Nógrád megye értékeiből, s gyakorolják egymás nyelveit. Levelek Finnországba... (fotó: Szabó Sándor) Hat hónapja „él” a jogszabály ÁFA visszatérítés — tapasztalatokkal Részlet az 1987. évi V. törvényből: „A magánerős házilagos lakásépítést, -bővítést, -korszerűsítést, -közművesítést, -felújítást végző magánszemély, építőközösség, valamint lakásépítő és lakás- fenntartó szövetkezet is visszaigényelheti a felsorolt tevékenységekhez beszerzett terméket, vagy igénybe vett szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adót.” Nos, e jogszabály adta lehetőség feltételeiről, a visszatérítés módjáról, menetéről lapunkban már tájékoztatást adtunk. Ezúttal az e témakörben felhalmozódott tapasztalatokról beszélgettünk Csizma- diáné Almási Margittal, az Egerben levő adófelügyelőség ügyrfél- szolgálati csoportvezetőjével. — Az idén január elsejétől kezdődően — mondja —, vagyis amióta ez a törvény életbe lépett, hozzávetőlegesen 1200 visszaigénylést rendeztünk. E szám persze kissé csalóka, hiszen sokan voltak olyanok, akik többször is megfordultak nálunk. Naponta húszan-har- mincan keresnek fel minket ilyen célból. Amennyiben komplett, hiánytalan anyaggal jönnek, úgy egy-egy embernek nem kell 10— 15 percnél több időt töltenie nálunk. Ám az is tény, hogy napjában mindig akad négy-öt olyan valaki, akinek — ilyen vagy olyan okok folytán — nem intéződik el a dolga— Gondolom, egyesek így is sokallják a várakozási időt. . . — Ez így igaz, de mindenkinek meg kell értenie, hogy csakis azokkal foglalkozhatunk érdemben, akik minden szükséges papírt behoznak. A zöm általában így is tesz, s már pár óra múltán átveheti tőlünk a csekket. Leggyakoribb „hiba”, hogy — lakásfelújítás, -korszerűsítés, -közművesítés esetén — otthon felejtik a költségvetést, illetőleg — például gázbevezetéskor — a közműcsatlakozási engedélyt. Az egriek még csak- csak haza szaladhatnak ezekért, a nagyobb gond inkább a vidékieknél van. Ugyancsak probléma a számlák kitöltése, bár az is igaz, hogy ebben többnyire a számlák kibocsátói a „ludasok”. Tehát nekik kellene minderre nagyobb figyelmet fordítaniuk. 5 azt is meg kell érteni, hogy csakis eredeti számlákat fogadhatunk el. Egyébiránt az az általános, hogy amint összejön a 20 ezer forint ÁFA-ösz- szeg, azonnal kérik a visszatérítést. — Hallottam, hogy olyan anyagokról is hoznak számlát, amelyek ugyan szükségesek az építkezéshez, ám — a jogszabály szerint — nem tartoznak a visszafizetés „körébe”. . . — Valóban így van. Ilyen például a kőpor, a lépcsőelem, továbbá az alumínium füstcső is. Jó tudni viszont, hogy már vannak olyan termékek, amelyeknél—a korábbi gyakorlattal ellentétben — módosítás történt, vagyis az ezeket „terhelő” adót már vissza lehet igényelni. Hadd említsek néhányat: ilyen a mészkőőrlemény, a csap, a szelep, az épületzár, továbbá az építőipari vegyi segédanyagok, aztán a redőnyök, valamint a csemperagasztó, a szőnyegpadló, a cölöpfa, az állványfa és a rúdfa. Mint ismeretes, a lakás használatbavételi engedélyétől számított három hónapon belül lehet vissza- térítetni az ÁFA-t lakásépítés és -bővítéskor, míg felújítás és korszerűsítéskor a végszámla kiállításától számított három hónapon belül. Ezeket az időhatárokat jó néhányon nem tartják be, majd pedig méltányossági kéréssel fordulnak hozzánk, hogy próbáljunk valamit tenni a számukra kedvező fejlemény érdekében. Sajnos, mindez nem áll módunkban... — Bizonyára azért is vannak ilyen anomáliák, mert sokan nincsenek tisztában a különféle tudnivalókkal. .. Igen, s mégis kevesen élnek azzal a lehetőséggel, hogy már előzetesen tájékozódjanak nálunk, illetőleg a gyöngyösi, hatvani és hevesi ügyfélszolgálati irodáinkban. Nem utolsó sorban ugyanis az is feladatunk, hogy felvilágosítást nyújtsunk. Érdeklődni tehát bármelyik említett egységünknél lehet, ám konkrét ügyintézés csak itt Egerben, a Nagy János utcai irodánkban folyik. Szerencsés körülmény, hogy a szükséges nyomtatványokból nincs hiány, sőt a kitöltést is szabályszerűen végzik el az érintettek. Jóllehet, ellenpélda is akad. Az is követelmény, hogy az keressen fel bennünket, akinek a nevére szól az építési engedély, ugyanis a számítógépbe így van beprogramozva. Jó lenne továbbá, hogy aki már egyszer járt nálunk az építkezése ügyében, az jönne ismét. Ha ez akadályba ütközik, úgy megbízottja feltétlenül hozza magával a meghatalmazást. — Az ön véleménye szerint van- nak-e olyanok, akik — minthogy nem ismerik e törvényt — veszni hagyják a pénzüket? — Egészen bizonyos vagyok abban, hogy vannak, holott már fél év telt el e jogszabály életbe lépése óta. Szeretnék elmondani egy megtörtént esetet... A szülők építik a házat a gyermeküknek. Áz építési engedély tehát a gyerek nevére szol, míg a számlák a szülőkére. Hiába jött be tehát hozzánk az anya, nem tudtunk mit tenni, ugyanis az előírások kötik a kezünket. — Mit kér az állampolgároktól? — Mindenekelőtt türelmet. Pénzről van szó, nincs helye hát a kapkodásnak, nem szeretnénk egyik fél rovására sem tévedni. De ehhez tíz kell, hogy mi is megkapjunk minden segítséget. . . Sárhegyi István Burgenlandi pillanatkép utdhanggal (Markus) Jó egy éve, egy kismaratoni (Eisenstadt) délutáni séta közben bukkantunk Márkusra, a városka fő utcáján, egy aprócska üzletben. Amolyan régimódi boltocska ez, amiben minden elképzelhető dolgot árulnak. Miként valaha nálunk is. Jól emlékszem: gyermekkoromban minden falu minden szatócsüzletében volt liszt, cukor, só, paprika, bors, köménymag, majoránna, gríz és prézli, egy másik sarokban petróleum, kocsikenőcs, rézgálic, kénlap, ostomyél (többféle is), seprű, az ajtófélfán kiakasztva rafia, ostorszíj (egyszerűbb és sallangokkal ékes is), egy polcon szögek kavalkádja (papucsszög, bakancsszög, ló- és ökörpatkolószög, kékfejű kis- szög, félcolos, colos, másfél colos szög), aztán lósarok (hegyes és H-sarok bőséggel), csizmapatkó és a szükséges patkószögek, de volt kasza és sarló, ásó és kapa, ortókapa s még csákány is. Aki kívánta, vásárolhatott ugyanitt pertlit, cipőfűzőt, ba- kancsszijat, varrótűt, fehér és fekete cérnát, gépselymet, pántlikát (keskenyet és szélesebbet), üvegfejű gombostűt, gatyamadzagot és sújtászsinórt, hímzőfonalat, gombokat, továbbá „piros gyufát”, „Szikra” gyújtót és öngyújtót is a szükséges öngyújtó béllel és tűzkővel. A dohányos ember is válogathatott a füstölni valóban. Volt „barna” és „zöld” dohány (pipázók kedvence mindkettő), „nyolcas dohány” a cigarettát sodróknak, Balkán és török dohány a „szivarkahű- velyt” töltögetőknek, olcsó és drágább cigaretták: a Délibáb, a Levente, a Szimfónia, a Hercegovina, a Király, és a Mirjam, később az illatos Darling. És persze sorakoztak a szivarok is s a cigarettadohányokhoz szükséges szi- varkapapírok, s a szivarkahüve- lyek (Modiano, Janina, Senator). Volt természetesen cigarettatöltő is — filléres áron. A pulton üvegekben sorakozott az „aprócukor” (gyerekek kedvence), a savanyú cukorka, a selyemcukor, meg némi csokoládéféle dobozban — ezekből egykét darabot is lehetett vásárolni. Ott volt a pulton az élesztő üvegbúra alatt, a pult végén pedig faládában a gyümölcsíz (Globus termék). Idényben a vetőmagok tömkelegét kínálták (Mauthner mag) s volt ocsú, madáreleség, korpa, magyar- és lófogú kukorica zsákokban. Békeidőben tartott a boltos valódi babkávét és orosz teát, s volt mindenkor a polcokon cikóriakávé, malátakávé és magyar tea (Planta). Külön fiókot uralt a síkpor, azaz a „fédervajsz” (a csizmahúzás e fontos kelléke), a görög szóda (a házi szappanfőzés nélkülözhetetlen adaléka), a kindrusz, azaz fekete falfesték (a házfal alsó részét festették vele sötétszürkére), a vaspor és a „masinafesték” (ez utóbbiak a tűzhely tisztításara használtattak), a kék festék s a klórmész. A polcokon mosó- és mosdószappan, a modernebb időkben mosópor dobozokban. .. Markus boltjába vetődve egyszerre ezek az emlékképek elevenedtek fel bennem s a kereskedői udvariasságé is persze, mert Markus majdnem beleesett az egyik ládába, oly igyekezettel válogatta és kínálta portékáját (banánt vettünk nála akkor). De qnemcsak ő volt figyelmes és kedves, hanem a két idős hölgy is, egyikük a „Chefin”, azaz főnöknő, a másik a pénztáros. A „Chefin” — megköszönve a vásárlást, amely igazán jelentéktelen volt —, az ajtóig kísért — nyilván azzal a reménnyel, hogy a boltocskát máskor sem kerüljük majd el. Ennek persze tavaly igen kevés esélye volt, s lám, most mégis úgy hozta a sors, hogy újra Kismartonban járhattunk. Megérkezéskor nyomban eszembe jutott Markus. Vajon megvan-e még a boltocska, s megvannak-e a hölgyek, a „Chefin” s a másik a pénztárban? Örömmel nyugtázhattam magamban: a bolt megvan. De vajon vannak-e még a többiek? A boltocska előtt állványon az idény jellegű áruk sokasága. Most is ott van a banán, a narancs, van őszibarack, alma és szilva, sárga- és görögdinnye, kiwi és avocado s még számtalan zöldféle. Ahogy odaérek, a „Chefin” lép ki az ajtón, szemügyre veszi a ládákat, majd a gyümölcsök között válogat, a megnyomott, foltos példányokat kiszedi. Elsétálok az ajtó előtt, s benézve felfedezem Márkust a pult mögött. A kinti szikrázó napfény kontrasztja a belső tér: árnyékos boltbelső, s Markus valósággal belesimul az áruk sokféleségébe. Nem is habozunk soká, belépünk az üzletbe. E csekélyke tanakodás, nézelődés is elég volt ahhoz, hogy a „Chefin” szándékunkat felfedezve ott teremjen s előzékenyen tessékeljen befelé, egyenesen a „segéd úrhoz” — Markus ugyanis ezt a rangot viseli. Máris ott áll előttünk kérdő tekintettel, majd szóban is siet kifejezni: készséggel áll rendelkezésünkre. Kék köpenye most is megvan, ceruzája a füle mellett, mint tavaly s igyekvése is a régi. A „Chefin” épp telefonál, így teljes egészében az ő feladata a „front” tartása: kiszolgál bennünket, közben az újabb vevőket üdvözli, szándékuk felől érdeklődik azonnali kiszolgálást ígérve. Ámulattal nézem Márkust, mily gyorsan sürög-forog a szűk boltocska még szűkebb pult mögötti részében. Méri a banánt nekünk, a másik vevőnek máris ajánlja az illatos mosdószappant, aztán kiszalad a bolt elé narancsot válogatni, majd visszatérve hozzánk intézi újabb kérdését: van-e még valami óhajunk. Illatos, maracuja ízesítésű teát látok, kérek belőle egy kis dobozzal. Markus mindjárt másféle aromát is ajánl, próbáljuk meg — mondja — biztos nem fogunk csalódni. Aztán számol. Ceruzája siklik a papíron, gyorsan összead, aztán meg egy kontroll s kér: fáradjunk a „Olefinhez”, most ugyanis ő ül a pénztárban. Számlánk tételeit ő is összeadja, s csak aztán üti gépbe, amely már apró, cégjelzéssel ellátott blokkot dob ki, rajta a fizetett összeg. Mire a pulthoz visszatérünk, Markus mar papírzsákot tart kezében s kérdi: megfelel-e, ha egybe csomagolja a vásárolt dolgokat. Megköszönjük szívességét, szatyrot veszünk elő, s lám Markus most is feltalálja magát: már rakja is szatyrunkba praktikusan elhelyezve a vásárolt apróságokat. Ahogy végzünk, meghajol, s kéri: legyen máskor is szerencsénk! A „Chefin” most is az ajtóig kísér s udvariasan megköszöni a vásárlást... * Másnap, ahogy hazatérünk, egy itthoni áruház pultja előtt vártam türelemmel, hogy rám kerüljön a sor. Itt nem volt Markus és nem volt „Chefin”, csak Séf, s a pult mögött az eladók, egy kiszolgált, kettő komótosan törülgetett, egy harmadik ceruzát hegyezett. — Tessék szíves megmondani, van baromfi virsli? Hogy ne várjak fölöslegesen — hangzik a hátam mögött valahol a sor közepén az érdeklődés. Válasz sehol. Pedig elég egyértelmű, mi több: udvarias fogalmazásé és tónusú volt a kérdés. Néhány perc múlva a vevő újra bátorságot merít s most valamivel bizonytalanabbul ismétli a mondottakat. A kiszolgálással bíbelődik lányka most körülnéz s mert kétféle virslit lát maga előtt (a műbélbe töltött mellett juhbe- leset is), igennel válaszol, de nemigen nagy figyelmességgel. Nem sokkal később a törülgetők egyike bővíti a kiszolgáló sort s az előbb kíváncsiskodó kuncsaftot kérdi, mit is óhajt vásárolni. — Négy pár baromfi virslit kérnék — mondja a vevő, de a válasz csakhamar lehűti: — Baromfi virsli nincs. E röpke diskurzus hallatán lelki szemeim előtt hirtelen megjelenik Markus. Szellemként lép be a jelenetbe, kék köpenye, ceruzája, udvariassága most is kifogástalan, ám úgy látom, némi ború lengi körül arcát ekkora áruismereti tájékozatlanság láttán. Hamar felocsúdok persze, a látomás tovatűnt, Markus sehol, csak a türelemmel várakozó vevők izzadnak a pult előtt szorosan, fegyelmezetten. A baromfi virslire várakozó férfi lép ki a sorból némán, leszegett fejjel... Lőkös István
