Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-25 / 203. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 25., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3, Az alkotmány hétköznapjai Az igazságügyminisztertől megtudtuk, hogy megkezdődött az alaptörvény felülvizsgálata. Kulcsár Kálmán arra is utalt, hogy tíz munkabizottság dolgozza ki a szabályozás koncepcióját, amelynek ismeretében az úgynevezett kodifikációs bizottság tesz majd javaslatot az alkotmány tervezetére. E munka hétköznapjai nyomán, de mindenképpen a változtatási javaslatok jelentőségétől, súlyától függ, hogy módosítás, vagy egy új alkotmány kerül a parlament elé. Az alkotmányozó munkát már jó néhány esztendővel korábban el kellett volna kezdeni, ez máris elkésett — véli az igazságügyminiszter. Felmerül a kérdés, hogy mihez képest késett el az alkotmány felülvizsgálata? Mindenképpen elmaradt a magyar valóság változásaitól Látványos példát idézhetünk ezzel kapcsolatban: a politikai mechanizmus alakulását követő viták nyomán eddig 13 kötet látott napvilágot az alkotmányjog kérdéseinek témaköréből. Ugyanakkor tény, hogy a legjobbnak tartott reformot sem lehet lezártnak tekinteni. Hiszen a társadalmi fejlődés újabb reformokhoz vezet; és e változások kihatnak az alkotmány paragrafusaira is. Alkotmányunk túlélte közel 40 esztendő történelmi változásait. Schmidt Péter, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Alkotmányjogi Tanszékének egyetemi tanára egy vitában így nyilatkozott erről: „A szocialista országok többsége második, vagy harmadik alkotmánnyal „fiolgozik” a felszabadulás óta. Magyarország az egyetlen, ahol az első szocialista, 1949-es alkotmány van hatályban. Ez egyben a dolgok kritikáját «jelenti. Egy alkotmány tudniillik, amely 1949-ben egészen már politikai feltételek között jött létre, ha napjainkban is alkalmazható, akkor az oly általános, hogy mindent kibír! Túlélte az 1956-os ellenforradalmat és konszolidációt, az 1968 utáni gazdasági reformot, amely közismerten nemcsak gazdasági reform volt, hanem a politikai rendszert érintő vonásai is voltak. Ez az alkotmány tehát túlságosan keret jellegű" Nem érdektelen tehát röviden áttekinteni, hogy milyen módosításokat hajtottak végre az 1949 augusztus 20-án életbe lépett XX. tv-en, alkotmányunkon. (Megalkotására 1949 májusában hozott létre bizottságot a Minisztertanács. A jogászok gyorsan dolgoztak, a minta ugyanis adott volt: az 1936-os szovjet alkotmány. A tervezetet augusztus 5-én hozták nyilvánosságra, a közvélemény is vitatta, augusztus 17-18-án pedig az Országy- gyűlés tárgyalta, illetve fogadta el.) Noha több, kisebb jelentőségű módosítást ért meg, az elsőjelentősebb változtatást 1957-ben hajtották végre: a Minisztertanács elnevezést Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányra változtatta, a minisztériumok felsorolását kiiktatta az alapszövegből, aminek eredményeként a minisztériumi strukturális változás már nem igényelt alkotmánymódosítást. Az ország címere is ekkor kapta mai formáját, emellett a törvény a címer és a zászló használatát is módosította. Az ötvenes évek végén kezdődött jelentős társadalmi-gazdasági változások nyomán felgyorsult az átalakulás folyamata. Mindez azzal is járt, hogy az alkotmány egyre kevésbé tükrözte az új viszonyokat. Az élet a jogrendszer átalakítását kívánta, a legfontosabb jogszabályok viszont közvetlenül érintették az alkotmány szövegét. Bár az ez- időben elfogadott törvények utaltak az alkotmánymódosító szerepükre is, azonban nyilvánvalóvá vált, hogy hiteles és egységes alkotmányszöveg már 1971-72-ben sem állt rendelkezésre. A jogászok köréből többen is javasolták az új alkotmány megfogalmazását. És nem csupán a hazai társadalmi-gazdasági átalakulásra hivatkoztak, hanem arra is, hogy — a Szovjetunió kivételével — minden szocialista ország új alkotmánnyal rendelkezett. Végül is, a politikai fejlődés folyamatosságát hangsúlyozó vélemények érvényesültek, nevezetesen az az elv, hogy az alkotmányt összhangba lehet hozni viszonyaink állapotával. Ennek megfelelően az Országgyűlés az 1972. évi I. törvénnyel megszavazta a módosítást. A változás méretére jellemző, hogy az eredeti szövegnek mintegy 20 százaléka maradt változatlan, s hogy új rendelkezések is bekerültek az alaptörvénybe. A gazdasági viszonyok dinamikus fejlődése azonban hamarosan nyilvánvalóvá tette, hogy az alkotmány szövege így is elmarad a tulajdonosi és elosztási viszonyok alakulásától, a gazdálkodás rendjétől. A tulajdon- viszonyokról szóló rész ugyanis a hangsúlyt az állami, a társadalmi tulajdonra tette. (Az eredeti szöveg például az állami és szövetkezeti tulajdon mellett megkülönböztette a közületi tulajdont is, melyet „Magyar Állam” néven kellett telekkönyvezni.) A szövetkezeti tulajdon az első alkotmányban mint a társadalmi tulajdon kevésbé fejlett, másodlagos formája jelent meg, mint amely csak később éri el az állami tulajdont jellemző fejlettségi szintet. A két tulajdonforma csak 1968-ban vált alkotmányképessé! A magántulajdont létező kategóriaként ismerte el az alkotmány, a személyi tulajdonnal azonban nem is foglalkozott. Az 1972. évi módosítás lényeges változásokat tartalmaz a tulajdonviszonyok meghatározásában. A szövetkezeti tulajdon egyenrangúvá vált az állami tulajdonnal, s bár a magántulajdon formailag kisárutermelő tulajdonként jelent meg a szövegben a módosított alkotmány azonban már elismerte a kisárutermelők hasznos tevékenységét. Az egyéni tulajdont is deklarálta, azt az egyén és családja számára szükséges javak tulajdonaként ismerte el. Az idő túllépett a gazdaság irányítására vonatkozó szabályokon is, minthogy az alkotmányban a tervezés maradt a középpontban. Nem tett említést az alkotmány azokról a gazdálkodási formákról, amelyeket összefoglalóan kisvállalkozásoknak nevezünk. Mint ahogy túlhaladott állapotot tükröznek az osztályszerkezetre vonatkozó megállapításai is. A párt vezető szerepét az alkotmány eredeti szövege az állampolgári alapjogok keretében fogalmazza meg. Ez részben a kor politikai viszonyait, részben pedig a mintát, az 1936-os szovjet alkotmányt tükrözi. 1972 után négy ízben módosították az alkotmányt, ezek elsősorban az állami adminisztráció tökéletesítését érintették. Mind nyilvánvalóbbá vált azonban, hogy a korszerűsítés mai igényei nem azonosak az elmúlt évtized feltételeivel és kiváltképpen nem egyeznek az 1949-es esztendő problémáival. Nyilvánvaló, hogy ma már az alkotmányba kell emelni számos állampolgári jogosultságot, az államszervezet működését érintő garanciális elvet, és deklarálni szükséges azokat a politikai alapelveket is, amelyek alapján az állami és társadalmi szerveknek a szocializmus új feltételei között működniük kell. CS. E. Világbanki hitel műszaki fejlesztésre A Világbank 50 millió dolláros hitelt adott műszaki fejlesztési programok megvalósítására a Magyar Nemzeti Banknak. A program megvalósításának figyelemmel kísérésére az OMFB Technológia Fejlesztési Program Irodát alakított, amely közvetítő szerepet tölt be a Világbank, valamint a magyar bankok és vállalatok között. A kölcsönmegállapodás aláírását megelőző egy éves előkészítő munka során a Világbank megvizsgálta a műszaki fejlesztési javaslatokat. Az elbírálás meghatározó szempontja az volt, hogy valamennyi program nyereséges üzleti vállalkozás legyen, s konvertibilis exportot eredményezzen. Kikötés továbbá, hogy valamennyi fejlesztési programnak 1993-ig be kell fejeződnie. A Világbank nyolc műszaki fejlesztési javaslatot már elfogadott, s ezek együttesen harmincmillió dollár hitelt kapnak. A hitelből részvénytársasági formában Budapesten új nyom- tatottáramkör-gyártó üzem épül. Az üzemben elsősorban a kutató- és fejlesztő intézetek számára gyártanak majd egyedi, magas minőségi követelményeknek eleget tevő nyomtatott áramköröket. A szakemberek a kis- és közepes sorozatban gyártott áramkörök tervezésével is foglalkoznak, s így az üzem termékei várhatóan nyugaton is versenyképesek lesznek. Kap a hitelből a Budapesti Műszaki Egyetemen létesülő innovációs park. A BME kutatóinak szellemi tőkéjére alapozva, az ott létrejövő kisvállalkozások az új műszaki fejlesztési megoldásokat átadják az iparnak. Világbanki hitelből bővítik az Akadémia Műszerügyi és Méréstechnikai Szolgálatának műszerparkját. A szolgálat ritkán használt, nagy értékű műszereket kölcsönöz kutatóintézeteknek és vállalatoknak, s így azok megtakarítják a berendezések megvásárlásának költségét. Jelenleg azonban kevés a műszer, és a felhasználóknak a kölcsönzésnél sorba kell állni. Világbanki hitelből fejlesztik az automatikus mérő—, illetve szabályozó rendszerek gyártását. Ilyenek jelenleg készülnek hazánkban, de a fejlesztés generációváltást jelent. Az MMG olyan automatikus rendszereket gyárt, amelyeket például atomerőművekbe építenek be, a VILAT1 gyártmányait pedig szerszámgépekbe. Az új generációjú automatikus mérő- és szabályozó rendszerek ugyancsak számítanak külföldi keresletre. A fejlett ipari országokban már meghonosult számítógéppel segített tervező /CAD/, illetve gyártórendszerek /CAM/ hazai eltelj esztésére ugyancsak a Vi lágbank ad hitelt. Az erre a célra kapott összegből olyan szolgáltató intézetet hoznak létre, amely vállalatok számára CAD- CAM rendszereket tervez, illetve telepít. Az utóbbi években dinamikusan fejlődött a magyar számítástechnikaiprogramok exportja, de ezek nagy része bérmunka jellegű volt. A SZTAKI, illetve az SZKI azért kap a világbanki hitelből, hogy képessé váljon magasabb színvonalú, saját fejlesztésű programok készítésére és exportjára. Az összesen 50 millió dolláros világbanki hitelből fennmaradó 16,5 millió dollár felhasználására — a továbbkölcsönző magyar kereskedelmi és innovációs bankok — pályázatot írtak ki. A jelentkező vállalatok műszaki fejlesztési programjait az OMFB szakmai szempontból megvizsgálta, s hetet megfelelőnek tartott. A bankok most a vállalatok pénzügyi helyzetét ellenőrzik azért, hogy vállalják-e a hét vállalatnak nyújtandó nyolcmillió dolláros hitel kockázatát. A bankok a még fennmaradó összegre hamarosan újabb pályázati felhívást tesznek közzé, amelyre további vállalatok és intézetek jelentkezhetnek műszaki fejlesztési programokkal. Halmajugrán vége már a rettegésnek (?) 11/2. „Én a többiek szavára cselekedtem! ” — Maga készítette kaszát hajított a kocsira Lakatos Róbert. Négy napja ő is éjjel-nappal őrködött. A rémmesék rá is nagy hatással voltak, szemét hunyor- gatja, amikor felelevenedik előtte egy-egy pillanata annak az éjszakának. — Tulajdonképpen bárkit megtámadtak volna ? — Bárkit nem — ingatja a fejét. — Tudjuk, hogy nincs jogunk leállítani az autókat, de ez a kocsi nem szabályosan jött le. — Ezt, hogy érti? — Nem jelzett előre. Pedig a rendőröket is figyelmeztettük, ha be akarnak jönni a telepre, a lámpájukkal villantsanak hármat! — Miért, kik maguk, hogy önöknek előre be kell mutatkozni ?! És ha arra tévedő turistákról van szó, akik nincsenek tisztában a maguk fabrikálta szabály- lyal?! — ??? — Mondja, lenne lelkiisme- retfurdalása, ha eltalált volna valakit a kaszájával? — Miért? Én a többiek szavára cselekedtem! Meg aztán rettentően féltünk. S ilyen helyzetben én bármire képes vagyok. — A kapa tulajdonosa — ez a szerszám esett az összezúzott Lada rabságába — Baranyamé Németh Melinda. A tanúk szerint a legelszántabbak közé tartozott. A 20. életévét éppen csak betöltött asszonyka nem is tagadja, a kerti eszköz az ő kezéből indult végső útjára. — Ön egy csinos, törékeny asszony. Ennyire erős ? — Nagyon ideges voltam — szögezi tekintetét a földre. — Gyesen vagyok, most kétéves a kicsi. — Találkozott már bőrfejűvel? — Éh még nem láttam, csak a Kék fényből. Hallottam róluk azokat a borzasztó dolgokat, amiket csináltak. — Azt sem tudta, hogy az autóban tényleg ilyenek ülnek-e. — Igaz, csak hát valaki kiabálta, hogyjönnek... — Serre már ütött is. Mondja, hogyan érezné magát, ha az a kapa egy anyukát és kétéves gyermekét sebesítette volna meg ? — Rosszul... — szűri ki a szót hosszas töprengés után. — Mit gondol, azóta megnyugodott már mindenki ? — Még tartanak tőlük. — — S maga? — Kicsit. * — Az alaposan helyben hagyott autó kilencven kilométeres sebességgel száguldott el. Még akkor is zúdultak utána a kövek és az átkok, amikor már a 3-ason várakozott a segítségre. A benne ülőkben már akkor is megfogalmazódott néhány kérdés. Például, mi történik, ha lerobban az autó? Vajon, meg lehetett volna állítani a magukból kivetkezett embereket? Használt volna-e a figyelmeztető szó, esetleg az erélyesebb fellépés ? — Nyilván azon is elgondolkoztak — ha egyáltalán tudtak róla —, a halmajugrai cigányközben nőttön nőtt a feszültség. Négy nap és éjszaka — kialvatlanságban, rettegésben. Bár utólagos az okoskodás, de nem is következhetett más, mint ami július 27-én. * — Lakatos Szilveszter a megfigyelő szerepét töltötte be, egy fán kuporgott és várta a bőrfejű- eket. Ázon az éjszakán neki már csak arra volt módja, hogy fokossal csépelje a mellette elhaladó járművet. — Négy napig egyáltalán nem is aludtunk — hangoztatja —, nem csoda, hogy iszonyúan idegesek voltunk. — Ön szerint, ha elhangzik az autóban ülők szájából néhány figyelmeztetőszó, megálltak volna a többiek ? — Nem. Azt hiszem, nem. — Mit gondol, lehet még számítani hasonló attrakcióra ? — Nem tudom, de én nem mennék bele még egy ilyenbe semmiért sem! — Lapátnyéllel fegyverkezett fel Pusoma Lajos. A történtekről kísértetiesen hasonló szavakkal számol be, mint társai. Leginkább azt kifogásolja, hogy azzal a bizonyos Kék fény adással csak felbőszítették a cigányokat. — Miért kellett mindezt hí- resztelni a televízióban, a sajtóban?! — Kérdésére nehéz a válasz. Egy bizonyos, az semmiképpen sem helyénvaló, s főleg nem megoldás, ahogyan a halmajug- raiak cselekedtek. Rövid győz- ködés után végül is egyetértünk ebben. Már csak arra lehetünk kíváncsiak, amire mindenki: — Mi a véleménye, várható, hogy társai ugyanígy tesznek a jövőben, mint július 27-én ? — Biztosat sosem lehet tudni. Én, ha Pesten járok, dorongot, vagy halefet hordok magammal. Az ágy mellett meg, mindig ott van a tizenkét ágú vasvilla... — A Gyöngyösi Rendőrkapitányság almazöld Ladája szimbólum. A fölösleges ijedelem, hovatovább az emberi butaság jelképe. Olyan tulajdonságok felszínre kerülésének lehettek tanúi — akaratlanul is — a gépkocsiban helyet foglalók, amelyek számukra az adott pillanatban félelmetesek, ugyanakkor érthetetlenek voltak. Egyszersmind azonban tanulságosak a jövőre: mennyire lehet hatással sok-sok emberre néhány megalapozatlan rémhír, hogyan erősítheti azokat egy-két felkorbácsolt idegzetű egyén saját maga fabrikálta története. S nem mellékesen: olykor az egység, azösz- szetartás is téves útra vezethet. Mert arra még gondolni sem mer a jószándékú ember, hogy itt valamiféle bosszú, vagy éppen erőfitogtatás táplálta volna az indulatokat. S az sem hallgatható el, hogy az ugraiak elhamarkodott tette megítélésükben legalább annyira káros következtetéseket váltott ki, mint amennyire figyelemfelhívó volt. Sajnos, épp a bőrfejűek előtt. — A Heves Megyei Rendőrfőkapitányság vizsgálati osztálya az ügyben befejezte a nyomozást. Kilenc személlyel szemben folytatják a büntető eljárást csoportosan elkövetett garázdaság és rongálás miatt. A vádemelési javaslatot átadták az ügyészségnek. (Vége) Szalay Zoltán A gépjárműben majdnem 16 ezer forint kár keletkezett. A tetteseknek ezt is meg kell téríteniük. Termel a korszerűsített csempegyár Sikeres próbagyártás után május 30-án megkezdődött a termelés a zalaegerszegi székhelyű Zalakerámia korszerűsített tófeji burkolólap gyáregységében. Az olasz szakemberek közreműködésével végrehajtott több mint 170 millió forintos rekonstrukcióval lehetővé vált a hagyományos kétszeri égetésről az egyszeri, úgynevezett gyorségetésre történő átállás. A korábbi technológiával csak a második égetés 16—18 órát vett igénybe, ezután csupán 50—60 perc kell az egész művelethez. A modem, számítógép vezérlésű eljárással napi kétezer négyzetméternyi burkoló lapot készítenek. Á termelékenység jelentős növekedése mellett a gyártáshoz több mint 50 százalékkal kevesebb földgázt használnak fel, s harminccal kevesebb munkás elegendő a berendezések működtetéséhez. Hácskó György a nyers lapokat rakja be a kemencébe (Fotó: Czika László — MTI)
