Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-24 / 202. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 24., szerda GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Miért nem szerették az egyesületeket? Az új törvény, amely nemcsak szabályozza, hanem szavatolja is az állampolgárok egyesülési jogát, még az idén megszületik. Országgyűlési képviselőink vélhetően jó és időálló törvényt alkotnak. Amiben már csak azért is bízhatunk, mert a készülő dokumentum tervezetét rövidesen társadalmi vitára bocsátják, ekként teremtve fórumot arra, hogy a lakosság legszélesebb rétegei megismerjék és véleményt mondjanak róla. Juhász Róberttel, a Hazafias Népfront osztályvezetőjével, az országszerte megrendezendő eszmecserék egyik gyakorlati előkészítőjével nem e fórumok várható politikai eredményeiről beszélgetünk, hanem a múltról. Nevezetesen arról, hogy hatóságaink többsége — tisztelet a kivételnek -miért fogadta fenntartásokkal az állampolgárok egyesületalapítási kérelmét, mi magyarázza, hogy e kérelmek zömét, ha csak tehették, elutasították? Halmajugrán vége már a rettegésnek (?) 11/1. „Ne az tegyen rendet, aki pánikban van!" Felsőbb szempontok szerint — Megbecsülhető-e, hogy az utóbbi időben hány egyesületalapítási kérelmet utasítottak el a hivatalok? — Nem vagyok abban a helyzetben, hogy erre a feleletre vállalkozzam. Legjobb tudomásom szerint efféle statisztika nincs. Most, hogy ezt felvetette, kicsit sajnálom is, hogy nem készült ilyen nyilvántartás, hiszen segítségével igencsak árnyalt képet kaphatnánk közállapotainkról, még pontosabban arról, hogy melyek azok a témakörök és kezdeményezések, amelyek eleve fennakadtak a hatósági szűrőkön. — Miért nem szorgalmazza a Hazafias Népfront ennek a lajstromnak az összeállítását?-Azt hiszem, erre most nincs idő. Fontosabb, hogy a küszöbön álló társadalmi viták jól sikerüljenek, mintsem az, hogy elmerüljünk a közelmúltban. Különben is: a legfőbb következtetés így is egyértelmű.//« az önszerveződés nem sportolásra és tűzoltásra irányult, nagy valószínűséggel megizzadtak a szervezők, amíg engedélyükre pecsét került. — Miért pont a sport- és a tűzoltó-egyesületeket emelte ki az imént? — A meglévő egyesületek túlnyomó többsége helyi jellegű, mozgástere ennek megfelelően csak egy adott tevékenységre, vagy településre korlátozódott. Ez pontosan egybevágott a korábbi politikai gyakorlat szándékaival, amely semmilyen szempontból nem támogatta az országos kisugárzású csoportosulások létrejöttét. — Miféle kockázattal járhat egy-egy állampolgári kezdeményezés? Minden önszerveződés valahol csak segít az államnak, hiszen a maga területén átvállal tőle bizonyos feladatokat. — Hát éppen ez az: mi van akkor, ha az állam ezt nem akarja? A patemalisztikus államfelfogással nem egyeztethető össze sem az alulról építkezés, sem a tevékenységek átcsoportosítása, mivel az átrendeződés egyben az addigi gyakorlat bírálataként is értelmezhető. — Azóta, hogy megkezdődött nálunk a szocializmus építése, eltelt egy pár évtized. És ez idő alatt kiderült, hogy az állam — meglehet tudja, mi kell a népnek -képtelen teljesíteni az ígéreteit. Az utóbbi években ezt már nem is nagyon titkolja. Sőt, vezető tisztségviselői nem győzik hangoztatni, hogy mennyire megváltozott minden, és ha valaha, hát most számítanak a társadalmi összefogásra, arra, hogy közös erővel oldjuk meg azokat a feladatokat, amelyekkel egyedül nem bírtak. Az egyesületek megítélése mégsem változott. Nincs itt valamiféle ellentmondás? A gyeplő megszorul — Ha egy országban gazdasági, és ennek nyomán társadalmi feszültségek halmozódnak fel, kétféle kezelési gyakorlat jelenik meg. A szigorítás, a társadalom civil szférájának szűkítése. Ez az egyik. Vagy a lazítás, a korlátozások számának radikális csökkentése. Ez a másik. Nálunk egészen mostanáig a szigorítás, az állampolgári kezdeményezések tudatos visszaszorítása volt az uralkodó gyakorlat. — Ha nem volt érvényes jogi szabályozás, akkor minek alapján dobták vissza sorra az egyesületszervezők kérelmét?-A hatóság nem tartozik beszámolási kötelezettséggel, főleg nem, ha erre az állampolgárok szólítják fel... — Leegyszerűsítve a dolgot, akár azt is mondhatták a szervezőknek, hogy ’’csak”, ’’kérelmük nem időszerű” és kész? — Hozzávetőlegesen ez volt eddig a helyzet. Még ha az elutasításban nem is az előbbi megfogalmazás szerepelt, hanem inkább az, hogy ”a felügyeleti szerv vizsgálata szerint nem látszanak biztosítottnak a majdani egyesület működési feltételei”. — Minden vizsgálati eredmény megfellebbezhető. Ezt az elutasítottak hol tehették meg? — A felügyeleti szerv felügyeleti szervénél. A megyei hatóságok olykor rugalmasabban viszonyultak az efféle igényekhez, mint a helyiek, amelyek — ha ezt nyíltan nem is ismerték el soha — az adott közéleti erőviszonyok felborulásától tartottak. Országos célú egyesületre engedélyt csakis országos szerv adhatott ki. Aligha valószínű, hogy — mondjuk — egy minisztériumi főosztályvezető elutasító határozatát az államtitkár, vagy a miniszter megváltoztatta volna. Példa erre az Országos Környezetvédő Egyesület kálváriája. — És ha valaki még ezután sem nyugodott bele a döntésbe, s a szervezést ott folytatta tovább, ahol abbahagyta, pontosabban: ahol abbahagyatták vele? — Az egyesületekre vonatkozó törvényerejű rendelet értelmében, ha tevékenységével a fellebbezés után sem hagyott fel, kimerítette a bűncselekmény elkövetésének fogalmát.AA:ű> bíróság elé is állíthatták. De ez a veszély már sokkal korábban is fenyegette az egyesületet alapítani szándékozókat. Egy 1981-es szabályozás már azt is megkövetelte, hogy a szervezők a szervezés megkezdésének tényét is engedélyeztessék. Nem véletlen, hogy az elmúlt években eléggé látványosan csökkent az egyesületek száma. Most még az öt és fél ezret sem éri el. Jobb a néppel együtt? — Itt valami félreértés lehet. Nemrégiben a kormány szóvivője ugyanezt az tűig öt és fél ezres számot vívmányként emlegette! — A Központi Statisztikai Hivatal táblázatai szerint 1970-ben 8886,1980-ban 7195,1982-ben 6570 egyesület működött. A tendencia, gyaníthatóan egyértelmű. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy 1945 előtt ennél sokkal több kisközösség volt. A voluntarista állam ezt az értékes, függőségi viszonylatok nélküli közösségi rendszert szüntette meg, helyette megteremtve a szocialista brigádmozgalmat. A felülről vezényelt és nem belső meggyőződésből, közös érdeklődésből összeverbuvált csoportok nem is bizonyulhattak igazán életképesnek. — És annak mi az oka, hogy egyesület, főleg országos, alig-alig alakult, de baráti társaság, szakkör, ilyen-olyan célra szerveződött klub annál több? — Aki egyesületet nem hozhatott létre, az baráti társaságba, szakkörbe, klubba tömörítette a vele azonos gondolkodású, érdeklődésű embereket. Félmegoldás ez, de a politika is beérte eny- nyivel. — Be is érhette, hiszen a gyülekezési jogot még törvényerejű rendelet sem szabályozta! — Éppen emiatt lesz egyszerre két törvénytervezetnek társadalmi vitája. Gyülekezési jog nélkül nem működhetnek az egyesületek. — Mit gondol, sokan elmennek a társadalmi vitákra? Az emberek többsége bizalmatlan, nem hiszi, hogy csakugyan beleszólhat a fontosabb ügyek alakításába. — Az embereknek igazuk van abban, hogy bizalmatlanok, elég sok csalódás érte őket. Mégis, véleményem szerint eljönnek a vitákra, mert tudják, hogy a politikai vezetés a nyitás mellett kötelezte el magát. r , — Tényleg elhitte, amiket meséltek? — El, igen. Bár nehezen értettem meg, hogy a huszadik században ilyen történjék! — Lakatos A ndrás arcára újabb mély barázdákat szántott a gond. S persze, a több napos virrasztás. Még most is idegesen forgatja kezében védősisakját, miközben visz- szakérdez: — Félt már maga igazán?! Tudja, a félelem olyan, hogy az ember képes mindent elhinni! Rosszabb, mint az éhség, a fázás, a fájdalom! Én 16 éves korom óta dolgozom, a munkahelyemen, ahol csoportvezető vagyok, megbecsülnek. Igen, én is pánikba estem. Féltem a kisfiámat, az asszonyt! — Azon a szombaton mi történt? — Este a fürdőszobában voltam, amikor hallom, valaki motoz a ház előtt. Kinéztem, egy férfit láttam. Fényes bőrdzseki volt rajta, fekete bakancs a lábán, a haja lenyírva. Rászóltam: Keresel valakit, öreg?! Azután meg: Nem bőrfejű vagy te?! De csak ment tovább, nem válaszolt... — Látott már valaha bőrfejűt? — Igazából nem. De mindenki mondta, lehet, hogy az volt! Nem sokkal később szaladt az utcára az Irén, nagy sivalkodva. * A hír azon a szombat estén pillanatok alatt elért a legkisebb házba is. A cigánysoron összegyűltek az emberek. — Akkor épp Egerből jöttünk haza — emlékezik vissza Bárányomé Németh Melinda. — Láttuk, összejött a sok cigány. Mondták, hogy bőrfejűek voltak itt. Azt is, hogy a nénémékhé bekiabáltak: Megdöglötök büdös cigányok! Lakatos Kálmán is így hallotta: Kökény József né (Irén) riasztotta jajveszékelve a többieket. — Aztán — teszi hozzá — a Jóska ^«"(Lakatos Andrást tisztelik így) beszélte mindnyájunknak, hogy legyen őrség. Éjszakákon át voltunk felszerelkezve. A virrasztás közben előkerültek a rémhistóriák is. Leginkább az a szóbeszéd járta, hogy Miskolcon egy cigányasszony kezéből kiragadták a kisbabáját, és a falhoz csapták. Egy lóvásáron állítólag két férfit vertek félholtra. Karácsondon — szintén csak a mendemonda tartja — a templomot is megrohamozták a bőrfejűek. Tarnazsadányban tizenhetükkel tán össze is verekedtek a helybéliek, elfogniuk azonban nem sikerült őket. Ezért létrákkal, rönkökkel torlaszolják el az utakat, hogy meggyőződhessenek róla, vannak-e az autókban belőlük. Melinda újabb sztorival szolgál: — Hallottam, hogy Gyöngyöshalászon egy lányt mellbe szúrtak! Pedig nem is volt cigány, csak nagyon lebarnult... Az emberek éjjel-nappal vigyázták az utcákat. Baltával, házilag gyártott kaszákkal, szuronyokkal, dorongokkal, botokkal, lapátnyéllel, kapával. Az asszonyok a gyerekekkel vagy más helységbe mentek, vagy a nagyobb házakba költöztek ösz- sze. Aki nem volt fenn éjszaka, arra ferde szemmel néztek. * A Gyöngyösi Rendőrkapitányság almazöld Ladája július 27-én este is szolgálatban volt. Korábban lopást jelentettek a Thorez Bányaüzemből. Kábelek tűntek el. Megelőző megfigyelés végett járták be meghatározott útvonalukat. Hárman ültek az autóban. Éjjel fél tizenkettő lehetett, amikor Halmajugrán, a Petőfi utcához értek. Éreszkedtek lefelé. Váratlanul elkiáltotta magát valaki: Jönnek a bőrfejűek! Fogjátok el őket! Különböző alakok rohantak feléjük. Különböző szerszámokkal. Ütötték, csapkodták a kocsi minden pontját. Záporoztak rá a kövek. Égy kapa benne is maradt a karosszériában. A bennülők a legokosabban cselekedtek, ahogy csak cselekedhettek. A vezető rálépett a gázpedálra, hogy minél gyorsabban kiszabadulhassanak a fenyegető embergyűrűből. * Suha Attila nyugtalanul forgatja sötétbarna szemeit, pedig senki se vádolja. — Én csak annyiról tudok — magyarázza -, hogy a Baranyai- éknál beszélgettünk. Megfordult egy kocsi, kialudt a fénye, aztán elment. — Később sem hallott semmiről? — Amiről szóltak nekem, az szinte semmi. — Arról se meséltek, hogy a bőrfejűek állítólag megtámadtak cigányokat? — Én nem tudok semmiről. — Akkor miért mentek éjszakára Baranyaiékhoz? — Hát, mert féltünk — böki ki hosszú hallgatás után. — Azt mondták, éjjel támadnak a bőrfejűek.-Hát akkor, mégis csak hallott róluk ? — Gyilkolnak. Cigányokat, meg... magyarokat. Mindegy nekik. Kökény Tibor baltával várta az ellenséget. Használni azonban — így mondja — nem volt ideje.-Látta, hogy ki vágott rá a Ladára? — Nem. Nem akarok olyasmibe avatkozni, amit nem láttam.-Maga szerint helyén való, hogy bárkit megtámadjanak? Anélkül, hogy biztosan tudnák, ki ellen fordulnak? — Elismerem: ne az csináljon rendet, aki pánikban van! S mi abban voltunk. Azért vannak a hatóságok. — Elfordul, már menne, de nem állja meg, hogy ki ne mondja: — Kár, hogy nem mondták, mindenki maradjon otthon nyugton, a rendőrök járő- röznek! * Berki László szerint is az volt a baj, hogy az a civil kocsi lekapcsolta a lámpáit, úgy ment be a cigányközbe. Nála bot volt, de idő híján ő se forgathatta. — Ön hitt a mendemondákban ? — Nem azt mondom, hogy hittem benne... De tudja, a cigány már ilyen. Ha baj van, mint most, mindenki próbálja kimagyarázkodni magát. Amíg nincs baj, addig viszont mutatják, ki a bátor, az igazi férfi. Valami még mindig motoszkál a fejében. Kis gondolkodás után ki is rukkol vele: — Ha talán a kocsi megáll, és kiszáll belőle valaki... Szól, hogy rendőrség...-Nem biztos, hogy ez lett volna a helyes. Maga például így tett volna? Amikor száz feldühödött ember veszi körül? — Hát... Nem. — Ön szerint, ki a bőrfejű? — Ezek egy eszme hívei. Az csak külsőség, hogy lenyíiják a hajukat, fekete surranót viselnek. De hát hiába magyarázom ezt a cigányoknak! (Folytatjuk) Szalay Zoltán Veszteséges iparvállalatok Az idei nyár a végéhez közeleg, és a sorköteles korban lévő fiatal férfiak egy része augusztus hónap ezen napjaiban megkapta a 29-re vagy 30-ra szóló behívó- parancsot. Ezek nem érték váratlanul a most bevonuló fiatalokat. Az MN Heves Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság az érintettek részére már június hónapban előzetes értesítést küldött, hogy készüljenek fel sorkatonai szolgálatuk letöltésére. Az értesítés felhívja a hadkötelesek figyelmét arra, hogy a rendelkezésre álló időben haladéktalanul jelentsék be a személyi körülményeikben beállott esetleges változásokat, saját és családjuk érdekében rendezzék azokat az ügyeiket, amelyek a szolgálat teljesítése alatt gondot okoznának. A bejelentési kötelezettség teljesítése azon túl, hogy a honvédelmi törvényben előírt kötelezettség elsősorban a sorkötelesek érdekeit szolgája azzal, hogy a pontos adatok birtokában képzettségüknek, képességeiknek és családi körülményeiknek figyelembe vételével kerülhetnek a csapatok igényeinek megfelelően katonai beosztásba. A bevonulókat megillető kedvezmények a következők: Ha a sorköteles kéri, a bevonulás előtt két nap fizetés nélküli szabadságot kaphat. Ha bemutatja a behívóparancsát; bevonulási segély illeti meg. Gyermekei az óvodai, bölcsődei felvételnél előnyben részesülnek. Rendkívüli anyagi megterhelés esetén pedig az illetékes tanácshoz fordulhatnak segélyért. Esedékes OTP-kölcsön tartozásuk átütemezését kérhetik az illetékes fiókvállalatnál. A szakszervezet, illetve a munkáltató a hozzátartozókat saját kezdeményezésére támogathatja üdülői beutalóval, kedvezményes tüzelőbeszerzéssel, stb. A bevonulás helye Heves megyében az egri Kemény Ferenc Sportcsarnok. A behívóparancsok 7 és 10 órára szólnak az első napon, ami lépcsőzetes bevonulást tesz lehetővé. így a távolabbi helyőrségbe történő útbaindítás korábbi vonattal történik. Az útbaigazítások előtt lehetőséget biztosítunk a bevonulok és hozzátartozóik találkozására, amikor az érintettek megtudják, hogy mely helyőrségbe vonul be a sorkatona, és mi a címe. Az újoncok látogatására először szeptember második hetének végén nyílik lehetőség. A fiatal katonák eskütételére szeptember 24-én kerül sor. Heves Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság Az első fél évben az Ipari Minisztérium felügyelete alá tartozó mintegy 600 vállalat közül körülbelül 80 volt veszteséges. Az összveszteség 6 milliárd forintot tesz ki. Tavaly ilyenkor még csak 56 vállalat volt ebben a helyzetben, 5 milliárd forint körüli veszteséggel. A második fél évben általában javulni szokott a helyzet, hiszen azokra a hónapokra tehető a legnagyobb arányú értékesítés, akkor folynak be a vállalatokhoz a bevételek. Tavaly például az év végén csak kilenc vállalat maradt ebben a körben, az összveszteség 2 milliárdra mérséklődött. Az egyes ipari ágazatok közül a gép-, a könnyű- és a villamosenergiaipar nyeresége erőteljesen csökkent, míg a vegyiparé és a kohászaté növekedett. A leginkább veszteséges nagy- vállalatok közé tartozik — a fél év tükrében — a Ganz Mozdony- és Vagongyár, a Tungsram, a Medicor és a Diósgyőri Gépgyár, egyenként 200-400 millió forintnyi veszteséggel. Az év végéig természetesen még megfordulhat a sorsuk. Egyébként új csődeljárás jelenleg egyetlen iparvállalat ellen sem folyik. Bevonulás: augusztus 29-30-án
