Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-24 / 202. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 24., szerda A PAP lengyel hírügynökség közlése szerint Szczecinben, Poznanban, Gdanskban, Wroc- lawban és Katowicében — a lengyel belügyminiszter beszéde nyomán — tanácskoztak a vajdasági védelmi bizottságok. Intézkedéseket hoztak a vajdaságok normális életének, a gyárak működésének szavatolására. A lengyel belügyminiszter, Czeslaw Kiszczak hétfőn este — mint már közöltük — határozott intézkedéseket jelentett be. Hamm vajdaságban esetleg bevezetik a kijárási tilalmat, meggyorsítják a szabálysértési eljárásokat, alkalmazzák a megelőzőjellegű őrizetbe vételt, a sztrájkolok ellenőrzése alatt lévő bányák és gyárak külső rendőri biztosítását, illetve az ott nem dolgozó sztrájkszervezők előállítását. A katowicei vajdaságban már hétfőtől érvénybe helyezték a gyorsított szabálysértési eljárás alkalmazását, felhatalijiazták a vállalatok vezetőit, hogy hatáskörükben tegyenek meg minden szükséges intézkedést, és a rendelkezésükre álló minden eszközzel biztosítsák a termelés normális feltételeit. A társadalmi fegyelmet, a közrendet szavatoló intézkedésekről döntöttek a többi bizottság ülésén is. A PAP lengyel hírügynökség hétfő éjszakai jelentése szerint Szczecinben két autóbuszgarázsból és a három sztrájkoló villamoskocsiszín egyikéből a rend- fenntartó erők közreműködésével eltávolították a megszálló munkásokat. A lengyel hírügynökség szerint erre a munkát felvenni akaró dolgozók kérésére került sor. Egyelőre nem ismeretes, hogy a másik két kocsiszínt is elhagyták-e a sztrájkolok. Mint ismeretes, korábban a városon kívülről hozott járművekkel és sofőrökkel tartották fenn a tömegközlekedést a 200 ezres ten- germelléki városban. Hétfőn egész Lengyelország területén 11 bányában és 9 gyárban tartottak még a törvénytelen sztrájkok, amelyekben általában a dolgozóknak csak kis csoportjai vesznek aktívan részt. Mint Czeslaw Kiszczak hétfő esti televíziós beszédében elmondta, a „Manifest Lipcowy” — a legrégebben sztrájkoló — bányában a 8,5 ezer dolgozóból 800-an vesznek részt a tiltakozó akcióban. A „Május elseje” nevű bányában 6 ezer dolgozóból 300, a „Moszczecica” bányában 7,5 ezer dolgozóból 150 sztrájkol. Összesen all bányában ötezren sztrájkolnak, ami nem egészen 7 százaléka az ott dolgozó 65 ezer bányásznak. Hasonlóan kis csoportok sztrájkolnak más üzemekben is, és tartják megszállva a szczecini kikötőt, a gdanski hajógyárat. Végeredményben a sztrájkokba bevont munkahelyek dolgozóinak egy kisebbsége teszi lehetetlenné a munkát, miközben a munkabeszüntetések eredeti célja, a gazdasági követelések teljesen háttérbe szorultak, sok helyütt meg sem fogalmazták őket. A sztrájkok többsége szolidaritás jellegű, a másutt folyó tiltakozó akciók támogatását célozza, vagy az egykori „Szolidaritás” újjáélesztését szeretné kierőszakolni. Tárgyalás a gyárak vezetése és a sztrájkolok között sehol sem kezdődött. A sziléziai Jastrzebie-Zdroj- ban a katowicei vajda utasasítá- sára este 11 órától reggel 5 óráig tartó kijárási tilalmat rendeltek el. Itt négy sztrájkoló bánya van: a „Manifest Lipcowy” a „30-lecia PRL” , a „Jastrzebie” , és a "Moszczenica”. Közben keddre 12-re emelkedett a sziléziai sztrájkoló bányák száma, miután hétfőn a késő esti órákban illegális sztrájkot kezdett a myslowicei „Lenin” bánya 8200 dolgozójából 500, akik elfoglalták a bánya bejáratait. Wlodzislaw Slaskiban a „Mar- cél” bánya 560 dolgozójából 200-an hirdettek sztrájkot, és akadályozták meg kedden reggel a munka felvételét. Mindkét esetben felfüggesztették a bányák működését, egyben aláírásokat gyűjtenek a munkára kész bányászoktól. A katowicei „Murcki” nevű bánya dolgozói ugyancsak még hétfőn este közleményben biztosították támogatásukról a sztrájkoló társaikat, elutasítottak viszont minden nem gazdasági jellegű követelést, és nem kezdtek sztrájkot. Szczecinben változatlanul tart a kikötői sztrájk. A kikötő és a lengyel népgazdaság veszteségei az akció nyomán mind nagyobbak. Lényégeben zavartalanul működik viszont a tömegközlekedés, bár két villamoskocsiszín továbbra is sztrájkol. A gdanski Lenin hajógyárban változatlanul tart a sztrájk. Néhány százan tartják megszállva az üzem bejáratát, de a hajógyárban az átadás előtt álló, vagy exportra készülő hajók építése folyik. Poznanban a „Cegelski” két üzemegységében változatlanul tart az illegális munkabeszüntetés, amit a gyár egykori „Szolidaritás” szervezetének volt elnöke irányít. Ugyanakkor Wroclaw- ban kedden reggel fél nyolckor a vasúti járműjavítóban véget ért az egynapos törvénytelen sztrájk. Burma Több százezren tüntettek Több százezres tüntetésekkel folytatódott kedden Burmában az egypárti kormányzás ellen meghirdetett általános sztrájk. A főváros, Rangun utcáin egyes források szerint 30-50 ezren, mások szerint csaknem kétszázezren vonultak fel, parlamenti demokráciát, szabad választásokat, a többpártrendszer bevezetését követelve. Városszerte megerősített katonai járőrök cirkáltak, de kedden délelőtt semmiféle incidensre nem került sor: a katonák a stratégiai fontosságú helyeket, a kormányépületeket és a külföldi missziókat őrizték. A felvonulókat többször hangosbeszélőn szólították fel, hogy tüntetés helyett forduljanak az újonnan létesített „panaszbizottsághoz”. A távol-keleti országban augusztus 8-a óta igen feszült a helyzet. Ekkor az egy héttel korábban beiktatott Sein L win elnök a katonai uralom, az egy- pártrendszer ellen tüntetők közé lövetett. A vérengzésnek hivatalos adatok szerint 112 halottja és 267 sebesültje volt, diplomáciai források azonban ezernél többre teszik a halottak számát. Az ezt követő tüntetések nyomán az elnök múlt pénteken kénytelen volt lemondani. Utódja — mind az államfői székben, mind a Burmái Szocialista Program Pártjának élén — Maung Maung lett, aki 26 év óta az első polgári vezető. Maung Maung a tüntetők népszavazással kapcsolatos követelését elutasította, de — mint kedden bejelentették — hivatalba léptekor azonnal „közvéleménykutató testületet” — „panaszbizottságot” hozott létre, amelyhez politikai jellegű panaszaikkal és kéréseikkel fordulhatnak az ország lakosai. A tüntetések szervezői bejelentették, hogy a hét többi napján is hasonló méretű békés felvonulásokat tartanak. Irak-lrán Betartják a tűzszünet előírásait Miután átszelte a Perzsa(Arab)- öblöt, hétfőn este megérkezett egy dél-iraki kikötőbe az az iraki teherhajó, amely a tűzszünet után elsőként vállalkozott az útra. Az irakiiráni háború kezdete, 1980 szeptembere óta először vált lehetővé Irak számára a békés hajózás az öbölben. Az Egyesült Államok csökkenti katonai erőinek készültségi fokát a Perzsa-öbölben — jelentették be hétfőn a Fehér Házban. Mariin Fitzwater szóvivő szerint az amerikai haderők létszámát csak akkor csökkentik számottevően az öbölben, ha helyreáll a polgári hajózás teljes biztonsága. Az Egyesült Államok tavaly a kuvaiti tartályhajók védelmének ürügyén növelte meg haditengerészeti erőit a térségben. A szóvivő hozzátette, hogy az amerikai haditengerészet létszámának csökkentése nem jelenti, hogy teljesen kivonulnának a térségből. ENSZ-források szerint mindkét fél betartja a tűzszünet előírásait. A KNOk (J) és Dél-korea parlamenti képviselői a tárgyalóasztalnál augusztus 22-én. A két küldöttség harmadik napja folytat eszmecserét a kNDk olimpiai részvételéről és egy megnemtámadási szerződés megkötéséről folytatandó tárgyalás lehetőségéről. (Népújság-telefotó — MTI) SZOVJETUNIÓ Tábornoki töprengések Fegyverzetcsökkentés, védelmi doktrína, megbízható védelem — e „háromszögben” gondolkozik, tervez, szervez a szovjet katonai vezetés, amely számára augusztus forró munkahó- nap volt. Akár a vezérkar pártértekezletét, akár a katonai akadémiák és hadtudományi műhelyek vezetőinek tanácskozásait nézzük, ezeken kemény kritikai hangnem párosult merőben új szakmai követelményekkel. Amikor Sabanov hadseregtábornok, a fegyverzetért felelős miniszterhelyettes konjunkturális elképzeléseket, protekciót, karrierizmust emleget az előrehaladás gátjaként, s kipellengérezi azokat, akik szerint a hibákért felelős mindenki, de konkrétan senki, a szovjet katonai „peresztrojka” nem csekély nehézségeit érzékelteti. Ahmmejev marsall szerint pedig a szovjet vezérkarnál az átalakítás „egyelőre ellentmondásosan és nehezen halad”. Ami az elméleti szférát illeti, szó van a szovjet hadtudomány szellemi potenciáljának fecsérlé- séről, ambiciózus, ám párhuzamos kutatásokról, a gyakorlattól elszakadt disszertációkról, arról, hogy a hadtudománynak nem mindig van saját véleménye, s következtetései nem mindig demokratikus vitákban érlelődnek. Pedig a nemzetközi helyzet még nem ideális. A szovjet vezérkar pártértekezletén és a többi tanácskozásokon is úgy fogalmaztak, hogy a pozitív folyamatok megfordíthatatlanságára még nincs biztosíték. Sikerült kiiktatni a háborús veszélyt, megkezdeni az átmenetet a konfrontációtól a fegyverzetkorlátozás felé, de a túlsó oldalon befolyásos tényezők vallják az erőpolitikát. Ahromejev ennek bizonyítékát látta a szovjet katonai küldöttség amerikai programjának kialakításában, és Frank Carluc- ci amerikai hadügyminiszter moszkvai nyilvános szerepléseiben is. A szovjet vezérkari főnök ezért hangoztatta, hogy a hadseregépítésnél a hadászati egyensúly és az „elégséges védelem” elveiből kell kiindulni, ám az Egyesült Államok és a NATO tevékenységének figyelembevételével. Az említett véleménycseréken központi téma volt a katonai doktrína metamorfózisa, és a minőségi követelmények érvényesítése. Minthogy a Szovjetuniót a múltban nem egyszer „belerán- cigálták” fegyverkezési versenybe, s minthogy a XXVII. párt- kongresszusnak a katonai és politikai intézkedések biztonság- politikai arányaira vonatkozó megállapításait „még nem mindenki értelmezte kellő mélységgel”, a védelmi katonai doktrínát következetesebben kell átvinni a konkrét katonai politikába, a hadseregépítésbe, a védelmi hadászatba és hadműveleti művészetbe. Máris új megközelítések jelentkeznek a valószínű ellenfelek értékelésében, annak megítélésében, hogy a kialakult erőviszonyokra való tekintettel egyáltalán milyen jellegű agresszió lehetőségével kell számolni. De további kimunkálást igényel az agresszió visszaverését célzó háború jellegének kérdése, nagyobb rC külpolitikai kommentárunk )— Az elnökjelöltnek tudnia kell választani (is) A NAGY TRAUMA, amit Vietnam az Egyesült Államok számára okozott, ma is vissza-visszatér. A nehezen gyógyuló sebeket, ha fel nem is szakította, de érintette George Bush, a Republikánus párt elnökjelöltje azzal, hogy Dán Quayle indianai szenátort választotta maga mellé alelnökjelöltnek. 1968 nyarán a Demokrata párt chicagói konvenciója majdnem kudarcba fulladt; a háború elleni tüntetők Chicago utcáin összecsaptak a rendőrökkel, a háborút támogató, illetve ellenző pártfrakciók a konferenciateremben frontvonalakat alakítottak ki, szinte érezni lehetett a „puskapor szagot” a levegőben. A párt tekintélyén súlyos csorba esett, s nem véletlen, hogy a következő elnök a republikánus párti Richard Nixon lett. Húsz évvel később a köztársaság párti elnökjelölő tanácskozáson hasonló események ugyan nem történtek, ám sajátos módon Vietnam ismét szerepet kapott. A sajtó — szokása és természete szerint — az éppenhogy kiválasztott alelnökjelölt személyének gyenge pontjait keresve egy különös mozzanatra bukkant: a 41 éves Dán Quayle a vietnami háború idején, valószínűleg azért, hogy elkerülje a behívást, a Nemzeti Gárdába jelentkezett, s ehhez ráadásul tehetős szülei segítségét vette igénybe. Ez volt a legbiztosabb módja annak, hogy valaki elkerülje a frontot, s Quayle-nek is sikerült. (A Pentagon statisztikája szerint Vietnamban 3 millió 385 ezer férfi és nő teljesített szolgálatot, s közülük mindössze 7 ezer volt a Nemzeti Gárda tagja.) Quayle riporterek kér- désözönében először közvetve elismerte a szülői segítségét, később azonban már határozotttan védte saját lépését. Természetesen Bush is kiállt és kiáll választottja mellett, aki mindeddig lényegében ismeretlen volt a nagyközönség előtt. FELVETŐDIK A KÉRDÉS, hogy az alelnök miért őt szemelte ki reménybeli helyettesének. Az alkotmány által az alelnök személyére ruházott feladatokat és az amerikai választási rendszert figyelembe véve az elvárásokkal kapcsolatban főleg két dolog tűnik ki: először is az elnök akadályoztatása — távoliét, betegség, természetes halál, esetleg gyilkos merénylet — esetén az elnöki teendők ellátására is alkalmasnak kell lennie — mégha ez utóbbiakra nem is gondol senki igazán. Fontosabb szempont a második „feladat”: nem biztosnak érzett választói réteg megnyerése az elnökjelöltön keresztül. A jogi diplomával rendelkező Quayle igen fiatal, 41 éves, igazi konzervatív, és héjának számít. Pártjának vezetői valószínűleg azért támogatják kiválasztását, mert a reagani nyolc év folytatását remélik tőle. Quayle — kongresszusi kimutatások szerint — a szavazásoknál nyolcvan-kilencven százalékban Reagan elnök mellett foglalt állást; híve az űrfegyverkezési programnak; katonai kérdésekben szinte soha sem a kiadások csökkentésére voksolt. A két évig képviselőként, majd nyolc éve már szenátorként tevékenykedő Quayle-lel szemben a sajtó viszont éppen azt kifogásolja, hogy olyan „szuper-héja”, aki támogatja a háborút, de megkérdőjelezhető módon nem vett részt benne. Amerikai sajtóvélemények szerint Quayle kiválasztása azzal fenyeget, hogy Vietnam sebei ismét kifakadnak. George Bush esélyeire annyiban jelenthet veszélyt Quayle, hogy ő azokat jelképezi, akik személyes előnyöket kihasználva maradtak ki a háborúból. EGYELŐRE PERSZE BUSH élvezi a konvenció sajtójának, a televíziónak köszönhető viszonylagos népszerűséget, és vezet a demokrata párti rivális, Dukakis előtt. Kérdés, meddig tart a nyilvánosság hatása. Már most is vannak figyelmeztető jelek: a megkérdezettek többsége például helyteleníti Quayle szenátor alelnökje- löltségét. A Bultimore Sun azt írta, Quayle kiválasztásával Bush valószínűleg élete legnagyobb politikai hibáját követte el. Egy dolog bizonyosnak látszik: ha ismét demokrata párti elnöke lesz az Egyesült Államoknak, abban ez a valószínűleg rossz választás nagy szerepet játszik majd. Madarász György biztonsággal kell felépíteni a doktrína által igényelt stratégiai prognózisokat, hiszen itt minden hiba végzetes lehet. A hadtudományi elemző központok, a vezérkar megfelelő részlegei hivatottak a katonapolitikai és stratégiai intézkedések mellett kidolgozni a Szovjetunió és részben a Varsói Szerződés külpolitikai kezdeményezéseinek katonai vonatkozásait, előkészíteni és részben lefolytatni a fegyverzetkorlátozási és nemzetközi biztonsági tárgyalásokat. Rengeteg javaslatváltozat kimunkálása mellett természetesen a megállapodások összes lehetséges következményeiről, kihatásairól is pmgnózisokat kell készíteni. Moszkvában véleménycserék folynak arról, hogy hogyan kölcsönözhető védelmi irányultság a szovjet fegyveres erőknek, milyen új módszerekkel tartható kellő szinten a katonai potenciál úgy, hogy szavatolt maradjon az ország biztonsága mind a nukleáris, mind a hagyományos fegyverzet csökkentésének feltételei között. Meg kell oldani az irányítás túlélőképességének javításával, automatizálásával, híradásrendszere tökéletesítésével kapcsolatos számos problémát. A szovjet katonai vezetés hangsúlyozza, hogy a „peresztrojka”, a szovjet társadalom megújítási terveinek nyugodt végrehajtása megbízható védelmet igényel. Hogy ez a leghatásosabban, legjobban és legolcsóbban miként biztosítható, az a szovjet katonai vezetésen belül nyílt vitában tisztázódik. S a Krasznaja Zvezda a megmondhatója, hogy a legilletékesebbek immár tudósoktól-katonáktól önállóságot, véleményütköztetést, nem hagyományos ötleteket várnak. Pirityi Sándor LENGYELORSZÁG Sztréjkellenes intézkedések
