Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
8. MŰVÉSZET — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 20., szombat Régészeti séta Székesfehérvárott Míg dunántúli középkori városaink római alapokra épültek, addig Székesfehérvár a mocsarak védelmében alakult ki. Géza fejedelem biztonságosabbnak ítélte azt a kis szigetet, amely a mai belváros helyén volt. Lakóhelyét vastag fallal és mély árokkal vette körül. Itt emelkedett az a görög stílusú templom, amely örök nyughelyévé vált. Fehérvár különös jelentőséget kapott Szent István nagyszabású országépítő törekvéseiben: királyi bazilikát építtetett, amely állami funkciót is ellátott. Hosszú évszázadokra meghatározta ez a város rangját: Magyarország egyik fő központjává lett. A mai értelemben nem beszélhetünk ebben az időszakban fővárosról, mert a király gyakorta változtatta lakóhelyét, de a szertartások, fogadások Fehérvárhoz, Esztergomhoz kötődtek, nem is szólva a királyi koronázásokhoz: egyetlen uralkodó sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy törvényes hatalmát csak Székesfehérvárott lehet szentesíteni. Hartvik püspök szerint a királyi bazilika: . karfalát különböző választott vésemények, pado- latát pedig márvány lapok ékesítik. Szavaim valóságáról az tehet bizonyságot, aki látta annak temérdek sok palást-, egyházi készület- és egyéb ékességek nemeit, oltárai körül több tiszta aranyból készített és igen drága sorba- vett kövekkel környezett tábláit, a Krisztus asztalán álló csudálatos művű oltársátorát és mindenféle kristály, onixkő, arany és ezüst edények teljes kincsestárát. ” A Kálmán király alatt született leírás hűen tükrözi, hogy milyen gazdagságot és pompát teremtettek itt az egymást követő királyok. Egészen addig lett mind dúsabb és dúsabb a templom, míg a török el nem foglalta a települést. Dzselálzade Musztafa török történetíró 1543-ban így látta a környezetet: "...Különösen említendő a legalsó poklok tüzén égő királyoknak pihenő és temetkező helyéül szolgáló régi templom. Ennek minden szegletében és zugában drága márványból vagy kőből kifaragott csodálatos alakok voltak, amelyeknek mindegyike annak idejében hírével és hatalmával kérkedő padi- sah volt. Itt-ottegy-egy bálványimádónak sírhelye, máshol egy- egy festett erkölcsű, pokolra költözött gyaurnak sírköve. Minden szögletben kőből csinált koporsókban utálatos alakok, akik a piszkosoknak országszerte híres, a sátántól megszállott szentjei valónak, s akiknek fejökre csillogó drágakövekkel kirakott koronákat, mellükre arany és ezüst kereszteket, kardokat és han- dzsárokat tettek, ujjaikra pedig nagy értékű arany gyűrűket húztak ékességül. Végre egész belseje tömve volt a világot elhagyott szerzetesekkel és gyehennára költözött papokkal...” Székesfehérvár 1601-es ostromának esett áldozatául a magyar történelmi múlt e kimagasló értéke. Maradványai 1800 körül, a püspöki palota építésének idején eltűntek a föld felszínéről. Már csak a régészet eszközeivel lehetett nyomukra bukkanni. Kútá- sás közben találták meg 1848 őszén III. Bélának és feleségének sírját. Ezenkívül 1862-ben, 1874-ben és 1882- ben végeztek itt kutatásokat. A terület háromnegyed részét tárták fel ekkor, majd 1936-37-ben láttak ismét munkához. Az előkerült romokat konzerválták. Amikor 1969-ben és 70-ben folytatták az ásatásokat, ekkor hozták felszínre István király kriptáját és a trón helyét is. Jelenleg is dolgoznak ezen a területen. Amikor beszélgetésre kértük dr. KralovánszkyAlánré- gészt, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezetőjét és dr.Fülöp Gyulát,a székesfehérvári István Király Múzeum igazgatóhelyettesét, kiskatonák lapátolnak, ta- iicskáznak a romkertben. A laikusnak keveset mond el a látvány, viszont hamar kirajzolódik a kép az irányítók szavaiból. — A most induló munkálatok célja — mondta dr. Kralo- vánszky Alán —, hogy méltón készüljünk a honfoglalás 1100. évfordulójára. Felkutatjuk és felújítjuk az úgynevezett romkert területére eső részt, de tovább is lépünk: az út, a püspökkert és a püspöki palota alatt is feltárásokat végzünk. Az a feladatunk, hogy 1995-ben meg lehessen nyitni a nagyközönség előtt a székesfehérvári nemzeti kegyeleti emlékhelyet. Meghirdettünk egy országos, nyilvános építészeti pályázatot, amelyben megfelelő műszaki és esztétikai megoldásokat kérünk. A tudományos alapot nekünk kell megadni. — Milyen kor királyi bazilikáját mutatják be, hiszen hosszú évszázadok alatt sokat változott a templom? — Nem kis gyakorlati és elméleti probléma ez, hiszen a különböző évszázadok mást és mást tettek az építményhez. Nem köthetjük meg a tervező építész kezét. Nem biztos, hogy Szent Istyfl z esztergomi palota kis hálóházában volt kiterítve a halott ÁM nagyúr. 4 ^ Sarolt virrasztotta. És virrasztotta Radla apátúr is, amióta csak az űr meghalt. Ült a nehéz tölgyfa széken, és hallgatott és imádkozott némán. És egyszer bejött bajor Gizella is; letérdepelt az ágy elé, és imádkozott. Azután kiment. És bejöttek a vári tisztek és mindenféle rendben való vári népek is. Megnézték a halott embert és mentek. Szó nélkül, némán, ahogy jöttek. Némelyikük keresztet is vetett. És eljöttek a görög kőművesek is, akik a templomot építették volt; keresztet vettek és elmentek. És végül eljött Anasztázia püspök is, minden papjaival, és ők is keresztet vetettek, imádságot mondtak és elmentek. Csak Sarolt maradt ott és Radla apátúr. Ők ketten nem mozdultak. A nagy palotásház pedig éjjel-nappal nyitva, és az aszal terítve. S aki jött halottat lathi, az ott áldomást evett és ivott. A kupák mindig tele voltak borral, és nem fogyott el a búzakalács, meg a hús és a szalonna, a sajt és a tűró. Aki nem volt éhes és szomjas, az is evett egy falatot a kalácsból és ivott egy korty bort. Aki éhes volt, jóllakhatott, és aki az italt szerette, megittasodhatott. És a szegény nép batyuba rakta az ételt, és korsócskában vitte haza a bort... De Sarolt és a barát nem mozdultak a holt ember mellől. S ott voltak a halott mellett akkor is, amikor sötét éccaka István jött bé a halottas házba. Csak úgy sárosán, porosán, ahogy a lóról leszállóit, és vele jött Vecelin űr meg bekötött fejű Csanád. Némán köszöntek. És Radla úr szó nélkül bólintott. Sarolt felállott: — Látod... Meghalt... István odalépett az ágyhoz, és hosszasan nézte a halottat. Szót se szólt. Könnyet se ejtett. Csak nézte, nézte. Sarolt pedig megint csak lekuporodott a pámás kisszékre, a nagyűr ágya mellett. Halkan, száraz szóval mondta: — Hogy híre jött a harcnak, és hogy Koppány meghalt, még élt. Még megértette a szót, de már nem beszélt. Azután meghalt... Ejfél ván korából látszódik a legtöbb részlet. Valószínűleg több törté- | nelmi kor is tükröződik majd. így : például az Anjouk vagy Mátyás \ király időszakából is be kell mutatni bizonyos építkezéseket. Az , is valószínű, hogy néhány re- ; konstrukcióra is sor kerül. Tóth Sándor művészettörténész például rekonstruált egy XII. századból származó kegyúri főbejáratot, amelyen 11 apostol és Szűz Mária látható. Ezt látványosan ki lehet faragtatok — Sokan meglepetéseket, régészeti szenzációkat várnak. Vajon az itt dolgozó szakemberek is ilyen izgalommal végzik a feltárást? — Elvileg minden esélyünk megvan arra, hogy valamilyen meglepetés várjon bennünket. Egyrészt azért, mert a módszeres, új szemléletű kutatás is rávezethet arra, hogy azonosítsunk bizonyos részeket. Ezenkívül az úttest alatt, illetve a püspöki palota térségében még nem végeztek feltárásokat, így könnyen előfordulhat, hogy érintetlen vagy bolygatott sírokra bukkanunk. — Ön azonosította Szent István sírját. Mi alapján sikerült ez? — Hartvik püspök 1112 és 1116 között megírta Szent István legendáját. Ebben szerepel felemelésének, pontosabban exhumálásának története néhény kortárs szemtanú leírása alapján. Ebben azért vagyok biztos, mert lejegyez egy csodát, egy rendkívülinek ítélt eseményt. E szerint a földi maradványok "balzsamillatú folyadékban” úsztak. Hiába mertek ki ebből, vagy öntöttek hozzá: a szint változatlan maradt. A XX. századi ember ebből könnyen rájön: talajvízről lehetett szó. így hát bebizonyíthattam, hogy az alapozás alján lehetett a sír. Éhhez hozzátehettem: a templom fő tengelyében helyezkedett el az általam Szent István sírjának tartott lelet. Azt hiszem, ez már kellően alátámasztja vélekedésemet... Beszélgetésünk során többször magával visz a romok közé dr.Kralovánszky Alán, mert számára minden kis kődarabka beszédes. Azzá válik számomra is a magyarázat nyomán, mert megértem, hogy miért olyan kopottak a padozat márványdarabkái: több száz évig jártak ezeken a hívők. Új dimenziók, korszakok tárulnak fel. Hazánk múltjának egy darabja ez, az elmúlt évszázadokat kiássák a földből, hogy újra miénk lehessen a történelem e korszaka is. Beszéde kövek között Székesfehérvárott, a Szent István tóttá királyi bazilika romjai között földbe vágott a régészek ásója. Az kutatások célja, hogy maradék! feltárják a múlt örökségét: a leheti szerint teljessé tegyék a képet, s n pozzák a székesfehérvári nemzeti t helyet. Munkatársaink a helyszíni tak, hogy’ megszólaltassák az ásatás zetőit. Fotóriporterünk, Koncz J: helyszínt örökítette meg, hogy 5 adjon e történelmi levegőjű hely I tatáról. A kőtár épületének harangjai Az aprólékos kutatás hozhat eredményt A leletek a székesfehérvári István Királ umba kerülnek táján... A kakasok kukorékoltak... És itt volt Radla... ő fogta le a szemét... István megfordult. Anyját nézte, akinek a szeme száraz volt most. Száraz, mint a kiszikkadt forrás... S akkor odaléptek a halottas ágyhoz Vecelin úr meg Csanád. És Vecelin úr letérdelt az ágy elé, két kezét összetette és imádkozott. Csanád úr pedig lehajolt ura kezéhez, aki a takarón nyugodott, és megcsókolta. És senki egy szót nem beszélt többet, és olyan súlyos volt a csendesség, hogy mindnek vállát megrokkantotta, és fejét meghajtotta... Azután István megrázta magát. Kiegyenesedett, és körülpillantott a házban. S intett az apátúmak: — Hívd a püspököt. És Vecelinhez fordult: — Szólítsd bajor Gizellát. És Csanádnak szólt: — Az udvarispán jöjjön. Mindjöttök a palotásházba. Holnap temetünk... ...S jött az udvarispán, jött Anasztázius püspök, és jött bajor Gizella is a palotásházba. S az asztalfőre István ült, melléje Sarolt. — Üljetek le— szólott az úr —, üljetek le. Tegnap nagy győzelem hírét küldöttem Géza úrnak, és a parancsot, hogy készüljön minden lakodalomra. És most hívattalak, hogy tanácskozzunk a nagyúr temetésiről. — Te parancsolsz — mondta vén Bikács udvarispán. Mind bólintottak komolyan, és István sorba nézett mindenkit: — Kérdem hát, ti mondjátok: hogy illik temetni ország urát? Vén Bikács úr megrázta fejét: — Én azt nem tudhatom, uram. Láttam temetni Taksony urat, és az nagyságos temetés volt ott a Duna mellett, a Csepel-szigetnél. Ott volta nemzetségek jó része, és fegyveresen, lóháton a had. De akkor más hiten voltunk. Akkor a táltosok temettek, akiket elűztél, és ma, gondolom, a papok temetnek, akiket béfogadtál a táltosok helyébe. Én nem tudhatom hát. Őket kérdezd. És Vecelin úr szólott: — A németek császárját a legnagyobb templomban ravatalozzák fel az oltár előtt. És az egész templomot fekete posztóval borítKós Károly Az országépítő ják, s éjjel-nappal égnek a gyertyák. A ravatalt páncélos urak strá- zsálják: hercegek és grófok és bárók és lovagok felváltva, és a templomba viszik minden országok és tartományok és városok címereit, és kitűzik a zászlókat, amiket csatákon nyert a császár. És felváltva éjjel- nappal imádkoznak minden oltárnál a papok. A temetéskor pedig ott vannak az országok minden rendei: az érsekek és püspökök, a főurak és nemesek, a városok küldöttei és a céhek, meg a földmívesek és pásztornépek. És a papok éneklik a halottaséneket, amikor a koporsót leeresztik a templom kriptájába. És minden templomok minden harangjai megkondulnak akkor. így temetik a császárt és ilyenformán a kisebb urakat is, a hercegeket, grófokat... István hallgatta Vecelin urat moccanás nélkül, figyelmesen és azt mondta: — így temessétek el a magyarok urát! De Anasztázius püspök csendesen ingatta fejét jobbra-balra: — Nem lehet, nagyúr! — Miért ? Itt a templom, akit őépített, és illik, hogy annak kriptájába ő kerüljön elsőnek. — Mégsem lehet. — S itt vagy te, aki idefutottál, és őadott neked hajlékot és ellátást és püspökséget, és itt van a többi pap mind, aki az ő kenyerét ette és az ő kegyelméből szolgálhatja az Úristent. — Mégsem lehet. — És a templomban a ravatalát strázsálhatja mind a német comes, akinek ő adott földet és kincseket, és teleakaszthatjuk a templomot zászlókkal, akiket diadalmas csatákon nyert ő és az elődök. Tudhassátok, urak: van ott itáliai zászló és görög zászló és fölösen német zászló... — Mégsem lehet, nagyúr! — Miért nem, püspök ?
