Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-17 / 196. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 17, szerda GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Konvertibilis adósságállományunk több mit a kétszeresére nőtt Azt utóbbi kilenc év főbb népgazdasági folyamatai A Központi Statisztikai Hivatalban elkészült az a jelentés, amely a gazdaságpolitikai irányváltás éve — 1979 — óta eltelt időszak főbb népgazdasági folyamatait elemzi. Az elmúlt kilenc évet a gazdaságpolitikai törekvések, ezek eszköz- rendszere, és az elért eredmények alapján három szakaszra — az 1979— 81, az 1982—84, valamint az 1985—87 közötti időszakokra bontot­ták. A fő figyelmet az 1985—1987 között lezajlott folyamatokra, és ezen belül is kiemelten az 1987-es évre irányították. Az egyes szakaszok főbb jel­lemzői a következők: az 1979— 1981 közötti időszakban az 1978 novemberi MSZMP KB „pálya­módosító” határozata nyomán megkezdődött a külgazdasági egyensúly javítása. A dollárelszá­molású adósságállomány öt év óta tartó gyors növekedése megállt. A nagymértékű javulásban azonban meghatározó szerepe volt az előző évek során felhalmozódott tarta­lékoknak, ezek kimerülése után a javulás le­lassult. Az export tervezett gyors növelése csak 1979-ben valósult meg, a következő két évben a nö­vekedés fékeződött. Az egyen­súlyjavítás alapvető eszköze az im­portkorlátozás volt. Ez 1981-ben, a középtávú tervidőszak első évé­ben enyhült, ami azonnal a beho­zatal növekedését eredményezte. Ebben az időszakban az éves tervek viszonylag dinamikusabb, összességében 10 százalékos gaz­dasági növekedést irányoztak elő, abban a reményben, hogy a na­gyobb fejlődés megteremti az egyensúlyjavítás forrását, és így a belföldi felhasználásnak csak kis­mértékű visszafogására lesz szük­ség. Három év alatt azonban a gazdasági növekedés ténylegesen alig haladta meg a négy százalékot. A növekedésen belül a konvertibi­lis export bővülése kétszer olyan gyors volt, amint a rubelelszámo­lásúé (24, illetve 12 százalék). A belföldi felhasználás is eltért a ter­vezettől, 1 százalékos növekedés helyett 3 százalékos csökkenés kö­vetkezet be. Ezen belül a fogyasz­tás ekkor még elég jelentősen, 6 százalékkal növekedett — miköz­ben a második olajárrobbanás okozta recesszió miatt a fejlett tő­kés országok döntő többségében csökkent a személyes fogyasztás. Magyarországon az egyensúlyja­vítás fontos eszköze a felhalmozás csökkentése volt, ez három év alatt 21 százalékkal esett vissza. Felhal­mozási hányadunk 1981-ben azonban még így is magasabb volt, mint a fejlett tőkés országokban, viszont az európai KGST-orszá- gok között már a legalacsonyabb lett. A gazdaság pénzügyi helyzeté­re az 1980. évi árreform nyomta rá bélyegét. A vállalatok jövedelmét alapvetően az áremelkedésekből származó inflációs árnyereség határozta meg, a külgazdasági egyensúly stabilizálása ugyanak­kor szigorú vásárlóerő-szabályo­zást követelt meg. Ezért kellett ál­landóan változtatni a szabályozó­kat, ami csak részleges eredmé­nyeket hozott, viszont számos kedvezőtlen következménnyel járt. Az 1982—1984-es időszakban a gazdaságirányítás központi kér­désévé az ország fizetőképességé­nek megőrzése vált, s ennek érde­kében tovább folytatódott a rest­rikció. A megtett intézkedések a külső egynesúly javulásában látvá­nyos eredményeket hoztak. 1983— 1984-ben olyan mértékű konverti­bilis elszámolású külkereskedelmi aktívumot sikerült elérni, ami az áruforgalmon kívüli fizetések po­zitív egyenlegével együtt elegendő volt a korábban felvett hitelek ál­landóan emelkedő kamatterhei­nek fedezésére, valamint az adós­ságállomány szerény mértékű csökkentésére is. Az egyensúlyja­vulás azonban a struktúra átalaku­lása, a hatékonyság növekedése helyett ismét elsősorban az import 1982. évi jelentős csökkentéséből és 1983—84. évi szintentartásából adódott, az export növekedésének üteme — a támogatások fokozása ellenére — az 1980—81-es évek­hez képest alig változott. Az im­port mérséklése az energiahordo­zókon kívül leginkább a gépek és berendezések behozatalát érintet­te. A változatlan összetételű kon­vertibilis export erőltetése, a kor­szerű technika importjának vissza­fogása elmélyítette a gazdaság strukturális feszültségeit. Ebben az időszakban az éves tervek mint a gazdaságnövekedés­ben, mind a belföldi felhasználás­ban alacsonyabb ütemet irányoz­tak elő a tényleges ütemek ennél valamivel nagyobbak lettek. A nö­vekedésben a rubelelszámolású export szerepe megnőtt, összessé­gében meghaladta a nem rubelel­számolású export növekedési üte­mét is. A belföldi felhasználáson belül a felhalmozás újabb 13 szá­zalékkal alacsonyabb, míg a fo­gyasztás 3 százalékkal magasabb lett, s így a termelésből fogyasztás­ra kerülő hányad is csökkent. A felhalmozáson belül ezekben az években az importkorlátozás függvényeként elsőrorban a kész­letfelhalmozás esett vissza. Felhal­mozási hányadunk a fejlett tőkés országok átlagos szintjére csök­kent. Az anyagi ágazatokban gazdál­kodó árukibocsátása 25 százalék­kal növekedett, de ennek kéthar­mad része az árak emelkedéséből származott. A felhasznált anyagok áremelkedése megegyezett a kibo­csátás árindexével, vagyis a több­letköltséget a termelők teljes egé­szében tovább hárították áraikban, s ez még a bérek és a tisz­ta jövedelem jelentős növelését is lehetővé tette. Az 1985—87 közötti időszak legfőbb jellemzője, hogy a gazda­ságban nem következett be az a pozitív fordulat, amivel az MSZMP XIII. kongresszusa, illet­ve ennek nyomán a VII. ötéves terv számolt. A termékkibocsátás jóval kisebb mértékben növeke­dett, mint a felhasználás. Konver­tibilis adósságállományunk több mint kétszeresére nőtt, áruforgal­munk egyenlege ismét passzívvá vált. Exportunk a három év során mindössze 5 százalékkal bővült, míg importunk növekedése meg­közelítette a 20 százalékot. Az 1985—87-es időszakon be­lül 1987-ben bekövetkezett a gaz­daság élénkülése, a bruttó hazai termék növekedési üteme 3,4 szá­zalékos volt. A dinamikus növeke­dés azonban több negatív követ­kezménnyel járt együtt. A bruttó hazai termék (GDP) előző évhez mért többlete folyóáron 135 milli­árd forint volt. Ennek kétharmad részét — 90 milliárd forintot — el­vitte a fogyasztás növekménye. További 36 milliárd forintot kötött le a felhalmozási többlet, mindösz- sze 9 milliárd forint jutott a belföl­di források növekményéből az egyensúly javítására. Ez az összeg lényegesen kisebb, mint amennyi­re a külföldi adósságterhek fede­zéséhez szükség lett volna. A kereskedelmi bankok meg­alakulásával nagyobb teret kaptak a gazdaságirányításban a pénzügyi elemek. A kezdeti nehézségek, a megfelelő ismeretek és tapasztala­tok hiánya miatt a pénzintézetek még nem voltak képesek a jöve­delmek szabályozásában az elvárt szerepet betölteni. A vállalati eredmények 1987- ben — pénzintézetek nélkül — 18,9 százalékkal nőttek a magas bérkiáramlás ellenére is. A vállalatok jövedelemnövek­ményének több mit 70 százaléka 1987-ben is áremelkedésből szár­mazott, ebben az évben a vállalati jövedelmek 65,3 százalékát vonta el az állami költségvetés az 1986. évi 61,3 százalékkal szemben. (MTI) Lépni a holnapért Tervszerű együttműködést mezőgazdaságunkban Nem új a megállapítás — s nem is csak megyénkben van ez így, hanem országszerte jellemző —, hogy az idén a mezőgazdasági nagyüzemek a korábbi időszakhoz képest nehezebb feltéte­lekkel gazdálkodnak. Romlott a pénzügyi helyzetük, szőkébb pátriánkban például tíznél is több termelőszövetkezetnél állandósult a sorban állás, fizetési kötelezettségüknek rendszere­sen nem tudtak eleget tenni. A kereskedelmi bankok hitelpolitikája óvatosabbá, feltételeik keményebbé váltak. Az év eleji szokásos beszerzéseken kívül a mezőgazdasági üzemek számá­ra többletkiadással járt a befizetendő általános forgalmi adó, illetve a bérbruttósítással kap­csolatos költség. Néhányuk pénzügyi zavarához hozzájárult az alacsony színvonalú költség- és készletgazdálkodás is. $ ami új jelenség: az anyagi gondok utolérték a szőlősgazdaságokat. Különösen azok kerültek nehéz helyzetbe, amelyek oltványkészí­tésre, szőlőtermesztésre, borterme­lésre specializálódtak. A telepítés támogatásának felfüggesztése szá­mottevően visszavetheti az olt­ványértékesítést — ezzel minden jó­zanul gondolkodó gazdaságvezető­nek számolnia kell. Gond az is, hogy fizetőképes kereslet híján je­lentősek a borkészletek, s tárolási, eladási akadályokba ütköznek. Mindezek a témák szóba kerültek azon a nemrégiben megtartott tervegyeztető tárgyaláson, amelyen a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium képviselői, valamint megyénk illetékes vezetői alaposan, körültekintően számba vették, ele­mezték a jelenlegi helyzetet, s a hat­hatós megoldást kerestek az előbb- relépés módjaira. Mindez azért is fontos, mert He­ves megye mezőgazdasági üzemei­nek döntő többsége az elmúlt évben eredményesen gazdálkodott, néhá­nyuk országosan is megállta helyét az élvonalban. Baj, bizony nagy baj lenne, ha az eddig elért sikerek oda­vesznének. A megyei tanács min­dent megtesz azért, hogy megelőzze a gondokat. Célul tűzték, hogy eredményesebb működésüket elő­segítő, nyolc termelőszövetkezet gazdálkodását tekintik át ebben az évben. A vizsgálatok kezdetén már túlvannak, s kedvezőek a tapaszta­latok. Ám az is igaz, hogy a fejlesz­tési támogatások szűkösek. Pedig a termelőeszközök felújítására nem egy helyütt lenne szükség ahhoz, hogy hathatósabban gazdálkodhas­sanak. Hogy milyen nehézségekre szá­míthatunk megyénkben a közeljö­vőben? Sajnos, az idén is jelentkez­nek felvásárlási gondok: a zöldség- termesztésben paprikából, paradi­csomból, burgonyából lehet túlkí­nálatra számítani. Bajban a szőlő- és borágazat. Történelmi borvidékünk az utóbbi harminc évben az ország­ban a második legnagyobb, s négy olyan üzemünk van, amely világ- színvonalon termel! Az eladatlan készletek — a jó minőség ellenére — tárolási problémát okoznak. Az idei termés félmillió hektoliter fölött várható, s ha szüretig nem tudják értékesíteni a meglévő bort, bizony a gazdaságok nem a megfelelő kö­rülmények között tárolhatják a hegy kipréselt levét. A forgalmazás­ban hát a finanszírozási hátteret kell javítani. S való igaz, enyhítene a gondon, ha a borgazdaságok piaci rangsorát hoznák létre a helyi érde­keknek megfelelően. Természete­sen a kereskedelemmel való együtt­működés is célravezető, s ez nem­csak a bortermelésre, de az egész élelmiszeriparra vonatkozik. Gondoljunk csak az állattenyész­tésre. Míg a tejtermelés országosan jól jövedelmez, a vágómarha tartá­sáról ez már megyénkben nem mondható el. Az árrendszer adta le­hetőségeket nem kapta meg ez az ágazat, így természetszerűleg foko­zódik az értékesítési gond is. Ha lét­rejön az integráció az élelmiszeripar és a kereskedelem között, ha élve a lehetőséggel különböző társasági formákat hoznak létre, s ha az 1989- es terveket közösen gondolják vé­gig, enyhülnek a jelenlegi feszültsé­gek is. Nem különben fontos a mennyiség és a minőség, valamint a piac összhangja. Az ehhez vezető út első lépése mindenekelőtt tíz, hogy javítani kell a nagyüzemi lehetősé­geket az állattartásban, hogy egyál­talán növekedjék a jószágtartási kedv. Ám, hogy a jövő biztató, igazolja az is: tervszerűen folytatódik me­gyénkben az állattenyésztési tele­pek világbanki hitellel támogatott rekonstrukciója. Mikes Márta Az aszály jelei mutatkoznak Szárazság — terméskilátások Nyolcvan új kiadvány Tankönyvkörkép Az új iskolai év tankönyveinek túlnyomó részét idejében kézbe vehetik a diákok, s többségüket már az iskolákba szállították a ter­jesztő vállalatok. Schröder Gézának, a Tan- könyvkiadó Vállalat műszaki igaz­gatóhelyettesének tájékoztatása szerint az 1988/89-es tanévre 1250 féle kiadványt kellett gon­dozniuk, közülük 80 az új, s mintegy félezer az újranyomtatott kötet. Az idén megjelenő csaknem 26 millió példány nyomtatásában elsősorban a papírhiány — amely már áprilistól éreztette hatását —, valamint egyes esetekben a kéz­iratleadások csúszása okozott gondot. Emiatt az általános isko­lákban négy, a gimnáziumokban nyolc, a szakközépiskolákban ki­lenc, a műszaki szakközépiskolák­ban hétféle tankönyvre kell várni szeptember közepéig. Egy-két hetes csúszással érkezik csak az általános iskolákba az új első osztályos ének-zene, az ugyancsak új tagozatos, ötödikes orosz tankönyv, és a kiegészítő is­kolák Természeti ismeretek című új tankönyve, továbbá késéssel je­lenik meg az ötödikes orosz tan­könyvek egy része is. A gimnáziu­mi kötetek közül szeptember 10- ig húzódik például az 1—3. évfo­lyamos Műalkotások elemzése cí­mű tankönyv, a 4. osztályos spa­nyol tankönyv, és a 4. osztályos irodalmi szöveggyűjteménynek a megjelenése, illetve kiszállítása. További csúszás várható a két- tannyelvű gimnáziumi tanköny­vek egy részénél is: a fordítások, lektorálások és a különböző mű­szaki nehézségek miatt mintegy 30 új ilyen tankönyv kiadása csak szeptember végétől várható. Miként a műszaki igazgatóhe­lyettes elmondta, a papírhiány az idén a korábbinál jóval nagyobb erőfeszítéseket követelt meg mind a kiadásszervezésben, mind a gyártásban. Az év közben például csaknem negyven munkát kellett váratlanul átcsoportosítani az egyik üzemből a másikba, amely mintegy 4—4,5 millió kötet soron kívüli megmozgatását jelentette. Ennek eredménye az idei, vi­szonylag zökkenőmentes ellátás, ám a szovjet papírimport visszafo­gása már a jövő eszetendei tan- könyvkiadást is veszélyezteti. A tankönyveknek csaknem 35 szá­zaléka készül ugyanis újságnyo­mópapírra, s még 1988-ban min­tegy 800 tonna papírt kellene fel­használni ahhoz, hogy a jövő esz­tendei kiadványok szokásos elő- gyártását időben biztosítsák. En­nek a mennyiségnek a beérkezése — így mintegy 10 millió, jövőre esedékes tankönyv kinyomtatása — ma még bizonytalan. Augusztus derekán tovább tart a szárazság. A mezőgazdasá­gi nagyüzemek legújabb határ­szemléi szerint a növényállo­mány alaposan megsínyli a tartós kánikulát és a meleg, szántó ha­tású széljárást. Nemcsak a ka­pásnövények, hanem az öntözés nélkül termesztett kertészeti nö­vények is kisebb terméssel ke­csegtetnek, mint amivel a 4—6 héttel ezelőtti agronómusi vizs­gálatok biztattak. A napról nap­ra romló kilátások közepette mégis mutatkozik egy kedvező eredmény: úgy tűnik, hogy — a teljesen még le nem zárt adat­gyűjtések szerint — az idén re­kordmennyiségű kalászos gabo­na termett. Ez némileg ellensú­lyozza, hogy a kukorica termés- kilátásai csökkenőben vannak, mert ez a gabona, figyelembe vé­ve a jelenlegi növényállományt, valószínűleg már nem lesz képes a tervezett hozam elérésére. A MÉM-ben arra számítanak, hogy a kukorica — amely az em­lékezetes 1983. évi aszályos idő­járás idején 55 ezer hektáron nem hozott szemestermést, s ak­kor emiatt a gazdaságok az elsár­gult növényeket silóként etették fel az állatokkal — az idén, egy semmivel sem kisebb nyári szá­razságnyomán, 15—40 ezer hek­táron már nem érhet be. Ezeken a részeken sokfelé meg is kezdték a silózást, és ha nem jön egy kia- dósabb csapadék, újabb nagy te­rületeken kell majd idő előtt in­dítani a betakarító gépeket. A termés azonban várhatóan meg­haladja majd az 1983. évit. A napraforgó is sokfelé elszáradt már, alig van jobb helyzetben, mint 1983 nyarán volt. Az akkori vagy annál valamivel nagyobb termést várják az agronómusok. Alaposan próbára teszi a száraz­ság a cukorrépát, amelynek leve­lei sokfelé leszáradtak és így az asszimilációs folyamat egyelőre megszakadt. Egy nagyobb eső felüdítheti a répát, de a gumó to­vábbéléséhez a répának újabb le­veleket kell növesztenie, ám ez az utólagos kihajtás sajnos a gyö­kér cukortartalmát apasztja, s így mindenképpen kieséssel jár. Az aratás közvetlenül meg­előző időszakban kalászos gabo­nából 5300 kilogrammos hektá­ronkénti terméssel számoltak. Azonban valószínűleg kedve­zőbb lesz a végeredmény, a jelen­legi számítások szerint 5440 kg. Amennyiben az utolsónak beér­kező elemzések is ezt igazolják, ez lenne a magyar mezőgazdaság történetének eddig legjobb kalá­szos hozama. Új körzeti megbízott rendőri szolgálati hely Apcon adták át A Belügyminisztérium sokat tesz azért, hogy országszerte a körzeti megbízott rendőri állomány munkáját, szolgálati fel­adatainak ellátását javítsa, kulturáltabbá tegye. Alkotmányunk közelgő évfordulója tiszteletére a Heves megyei Apc községben 2,5 millió forint költséggel új körzeti megbízott szolgálati hely készült el. A modem létesítményhez iroda, szolgálati lakás tartozik. A létesítményt a Heves Megyei Rendőrkapitányság főkapitány-helyettese, Csivincsik János r. ezredes adta át Szabó Attila rendőr főtörzsőrmesternek, kör­zeti megbízottnak. Dr. Jusztin Ferenc rendőr őrnagy a Hatvani Rendőrkapitányság ve­zetője jutalmat ad át Forrai Ivánnénak, az apci tanács vb-titkárá- nak, aki segítette a létesítmény megvalósítását Az új körzeti megbízott szolgálati hely átadási ünnepsége (Szabó Sándor felvétele, MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents