Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-17 / 196. szám

KULTÚRA KOZMUVELODES NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 17, szerda NBimtaq-napok '88----------------------------------------- A N épújság-napok „Helyemet keresem a világban .. A történet akkor kezdődött, amikor az egri színháznak még nem volt önálló társulata. Éppen egyik soros Népújság-hetünkre készültünk, s kértük az akkor még debreceni színészt, Sziki Ká­rolyt, lépjen tel egyik műsorával. Másnap közölte a rovatvezetőm, hogy Karcsi visszajelzett: jön és hoz egy „gitáros csajt”. Aztán meg is érkeztek, ám kiderült, hogy a „gitáros csaj” megnevezés nem egészen helytálló, hiszen a fiatal hölgy klasszikus népi hang­szerekkel állított be. O volt Szabó Viola. Később egyre többet találkozha­tott nevével megyénk közönsége is, hiszen ilyen vagy olyan formában közreműködött a tavaly nyári Éne­kes madárban, az évadnyitó Sütő­drámában, és most a Mátyás király juhászában. Mégis leginkább Sziki­vel látni őt. Akad, aki még azt is fel­tételezi, hogy a páros férj és feleség, pedig nem. így elsőként arról kér­deztem, hogyan jött létre ez a mun­kakapcsolat. — Karcsi a főiskola után Debre­cenbe került, s készülő Bartók-mű­sorához keresett olyan társat, aki Bartókot és népzenét is tud játszani. Egy kollégámmal együtt ajánlottak neki, s ő engem választott. — Ennek a döntésnek a következ­ménye, hogy mostanában az egri színházban is dolgozik? — Nem, Gáli László igazgatót még abból az időből ismerem, mi­kor a debreceni színházat vezette. Sokat zenélt ott egykori együtte­sem, az Új Délibáb, s egyedül is örömmel játszottam náluk. így, amikor ő átkerült ide, hívott, s első egri közös munkánk az Énekes ma­dár volt. — Említette az Új Délibábot. Mekkora szerepe volt ennek az éle­tében? — Sokáig az volt a legfontosabb, aztán széjjelesett az együttes. Tulaj­donképpen adminisztratív úton szüntették meg. A filharmóniánál egyszerűen kihúzták a sorból. Máig sem értem, miért. Tizenöt éven át rendszeresen zenéltem, most hiány­zik, hogy ezt zenekar híján nem le­het. — Egerben is bizonyára szétné­zett. Itt nem lennének partnerek? — Egyelőre még nem sikerült ta­lálnom. Tudom, hogy működnek például a Fajcsákék, de náluk teljes a létszám. — Csak a népzenéhez kötődve tudja elképzelni a további életét? — Lehet, hogy váltanom kell. Ta­lán tanítani lenne a legjobb. Most a helyemet keresem a világban. De beszéljünk másról. — Jó. Meséljen a pályafutásáról. — Nem állt szándékomban, hogy előadóművész legyek. Kilencéves koromban kezdtem hegedülni. Érettségi után gondot okozott, hogy hol tanuljak tovább. Szerettem az irodalmat, a nyelveket, aztán mégis a hegedű tanszakra jártam. Diplo­ma után a debreceni zeneiskolában tanítottam. Emellett népzenét ját­szottam, s ezt sokan alantasnak hi­szik. Tanáraim féltettek, hogy ez a klasszikus játékot tönkreteszi. így csináltam tovább, egyrészt „csak azért is”, másrészt az egészen kü­lönleges szépsége miatt. A népzene egy külön stílust követel. Rettenete­sen nehéz játszani, s talán azért is nézik le sokan, mert nines a birto­kukban. Hallás után kell tanulni, mert a kottakép nem ad mindent vissza. A saját muzsikánk mély is­merete kulcsot ad más zenék meg­értéséhez. Bartókot megismerni, vagy a zenedömpingből kiválaszta­ni az értékest és az értéktelent, ez nagy segítség. — Mindig érdekelt: mi az, hogy a zenét megérteni? Komoly ismeretek nélkül ez lehetetlen? — A, ez nem matematikapélda, hanem az érzelmekre hat. Az elem­zés a zenetudósok dolga, nekünk az kell, hogy beleéljük magunkat. — Tanítani fog. Nem visszalépés ez? — Nem érzem annak. Nem a klasszikus hegedülést akarom ok­tatni, hanem, hogy a zene öröméért játsszon a gyerek. A mai tanítás há­tulütője, hogy a lényeggel nem fog­lalkozik, nem fektet hangsúlyt az Vasárnap este fél 9-kor: Charley nénje Hatvanban Erősen közeleg az ötödik Hat­vani Zenés Színházi Nyár nyitó előadása, amely 21-én, azaz most vasárnap este fél 9 órakor lesz a népkerti szabadtéri színpa­don. Ez egyben azt is jelenti, hogy az év során keletkezett ron­gálódásokat ki kell javítani, a színpadot, a nézőteret, az öltöző­ket, villamos berendezéseikkel együtt helyre kell állítani. Nos, a helyi tanács megtette a magáét e kérdésben, biztosítva az összeget, amelyből a szakem­berek elvégezhetik a szükséges felújítási munkát, illetve besze­rezhetik a hiányzó színpadfelsze­relési tárgyakat. Segít a szabad­téri színpad helyreállításában a városgazdálkodási vállalat, az if­júsági tábor műszaki stábja, de segítenek a környékbeli hon- védalakulat kiskatonái is, akik természetesen ott lehetnek majd az előadások közönségének so­raiban. Mint korábban már jeleztük, a szép társadalmi és tanácsi össze­fogással előkészített „nyári szín­ház” nyitó előadásán, vasárnap este az egri Gárdonyi Géza Szín­ház lesz a vendég. B. Thomas: Charley nénje című zenés vígjá­tékát mutatják be a színészek, akiknek soraiban találhatjuk a társulat fő erősségeit. A produk­ció kedvezőtlen idő esetén sem marad el. A Damjanich Szak­munkásképző Intézet nagyter­mében ugyanis alkalmi színpad áll, amelyen hangversenyszerű- en összekötő szöveggel adják elő a műsorra tűzött darabokat. Közli továbbá a rendező Hat­vani Galéria vezetősége, hogy a „színházi nyárra” kibocsátott bérletek elkeltek. De amennyi­ben szabadtéren tartják meg az előadásokat, akkor a pénztárnál minden játékestén fél nyolc órá­tól napijegyek még megvásárol­hatók. Korszakváltó Országos játék középiskolásoknak Országos történelmi-politikai játékot rendez a táborozó közép- iskolás diákoknak a hét végén a KISZ Központi Bizottsága: au­gusztus 19-én, pénteken 16 hely­színen zajlik majd az István ki­rály-évfordulót köszöntő ijfúsági mozgalmi rendezvény. A vetélkedő jellegű játék cí­me: Korszakváltó — óránként százzal. Ennek megfelelően pén­teken 10.00 órakor a játék hely­színein István király megkoroná­zásának évét, 1000-et írnak majd, s minden órában egy újabb évszázadba lépnek a vetélkedő résztvevői. írásos, szóbeli, ügyességi-gyorsasági feladatok megoldásában mérhetik össze erejüket, számot adva az állam- alapításról, az államiságról, az alkotmányról s általában a ma­gyar történelemről megszerzett tudásukról, állampolgári ismere­teikről. A történelmi-politikai játék középpontja Budapesten, a KISZ KB székházában működik majd. Videofilmek, könyvsorozatok a politikai munkához A Reflektor Kiadó tervei Szabó Viola (Fotó: Koncz János) improvizálásra. Pedig ez a dzsessz- ben és a népzenében is alapvető. Tudom, bejáratlan útra lépek, nincs normális tanterv sem. De szeretném azt átadni, amit megtanultam. — Esetleg itt, Egerben? — Nem óhajtom magam igazán elkötelezni sehová. Annak ellenére, hogy Debrecenhez már csak a szüle­im kapcsolnak, hiszen minden más gyökér egyszerre szakadt el. Előtte jó sajtónk volt, szerettek is minket, aztán vége. Nem tudom, miért. — Itt ez másképpen van? — Egerben még kiéhezettek az emberek arra, amit csinálunk. Min­denképpen jobban érzem itt ma­gam. De ha újra kezdhetném, több esélyt adnék életem hátterének. Egy hullámvölgyet kiegyensúlyo- zottabban viselnék, ha lenne hová visszavonulni. Ráadásul semmi sem megy most igazán. Nincs meg a kez­deti lendület. De ha kell, azért meg tudok mozdulni, bár mostanában nehéz fölpörgetnem magam . . . Kovács Attila A hét végén rendezendő Nép­újság-napokon az egri Szépasz- szony-völgyben Szabó Viola és Szi­ki Károly ismét közönség elé lépnek. Tizenkilencedikén délután 5 órától Paraszt dekameron című műsorukat adják elő, míg 20-án délután 2-től gyermekeknek szóló programjukat mutatják be Kőszáli Ibolya közre­működésével. Az országos pártértekezletet követően a Reflektor Kiadó célja a reformfolyamatokat rendsze­resen — az összefüggések minél többoldalú bemutatásával — is­mertetni. Ilyen a 6x6=? Reformok után — Reformok előtt című kötet, amelyik hat szocialista ország — Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, Bulgária, Jugo­szlávia és Kína — reformjának történetébe avatja be az olvasót. Külön érdekessége a kötetnek, hogy Nyers Rezső és Tálas Barna beszélgetése vezeti be, ők részle­tesen szólnak a reformok eltérő vonásairól, a reformfolyamatok törvényszerűségeiről, a magyar tapasztalatokról. Készül a reform legfontosabb kérdéseit taglaló — a politikai in­tézményrendszer korszerűsíté­sének szükségességét és lehető­ségét sokoldalúan tárgyaló 60 perces videoműsor is. A pártér­tekezletről egy 90 perces video- műsoros program születik, majd ismételten visszatérünk a legfon­tosabb kérdések feldolgozására. Ezt többéves programnak ter­vezzük. Folyamatosan jelente­tünk meg anyagokat a szocialista pluralizmus értelmezéséről. Egy-egy követésre méltó példát dolgozunk fel 3x30 percben szí­nes videofilmre — egy mezőgaz­dasági termelőszövetkezet és két ipari üzem — eredményes kibon­takozási útját nyomon követve. Megjelent az Erkölcs és világ­nézet a mai magyar társadalom­ban című 160 perces videoműso- runk. Foglalkozunk az erkölcsi tényezők lebecsülésének okai­val, az erkölcs fejlődését megha­tározó állandó és változó ténye­zőkkel, a közgondolkodás ideo­lógiai problémáival. Kerekasz- tal-beszélgetés során olyan idő­szerű kérdésekre keresték a vá­laszt a résztvevők, mint a marxis­ta emberkép és a szocializmus­felfogás kölcsönös összefüggései és történeti változásai, vagy az „emberi tényezők” működteté­sének feltételei, feladatai a társa­dalom gazdasági, politikai és szellemi életében. A különböző világnézetű em­berek együttműködésének, a cél érdekében való cselekedetének kérdéseit taglalja a Közös fe­lelősséggel című 84 perces vi­deoműsor. Ennek első részében bemutatjuk a vallások és az egy­házak kialakulásának körülmé­nyeit, funkcióváltozásait, min­denekelőtt a magyarországi sajá­tosságok szem előtt tartásával. A második rész áttekintést nyújt azokról az összefüggésekről, amelyek történelmi fejlődésünk felszabadulás utáni és jelenlegi szakaszában jellemzik az állam és az egyházak viszonyát, érté- kelve-értelmezve a várható ten­denciákat is. A jövőnek urai vagyunk című 100 perces, kétrészes lírai hang­vételű, történelmi áttekintést nyújtó videofilmen mutatjuk be a napjainkban is még sok vitát ki­váltó, épülő Bős—Nagymaros vízlépcsőt. Ebben az évben ünnepeljük a magyar munkásosztály forradal­mi pártja születésének 70. évfor­dulóját. 1918. november 24-én alakult meg a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja. „A vonat” cí­mű 30 perces videofilm az alaku­lást megelőző forradalmi har­cokról, a szocialista társadalom építésének feladatairól, gondjai­ról szól. A videofilm orosz, né­met, angol, spanyol, francia és olasz nyelvű változatban is ké­szül. Ugyancsak a magyar kommu­nista párt megalakulásának 70. évfordulójára képes albumot je­lentetünk meg. Eddig alig, vagy egyáltalán nem látott kép- és do­kumentumanyagával, valamint a legújabb kutatási eredmények közreadásával segíti a XX. szá­zad 7 mozgalmas évtizedének feldolgozását mindazoknak, aki­ket a gazdag történelmi korszak érdekel. A materialista világnézet, a történelmi tudat, ezen belül a magyarságtudat formálását, megerősítését segítő művek megjelentetését kiemelt feladat­nak tartjuk. így A magyar törté­nelem nagy alakjai sorozat foly­tatása mellett még ebben az év­ben megjelentetjük Az emberi­ség története című színes, gazda­gon illusztrált sorozatot. Magyar Évszázadok című ki­lenc kötetből álló sorozatunk a Magyar Televízió műsorához kapcsolódóan — amely 1988. augusztus 20-tól egy éven át, he­tente 15 perces időtartamban je­lentkezik — a magyar nemzeti történelem ezer esztendejét mu­tatja be a nézőknek. E hatalmas történeti anyagot egy-egy tör­vény köré csoportosítva dolgoz­za fel a hathetenként megjelenő gazdagon illusztrált színes kiad­ványunk a következő összeállí­tásban: Szent István és Szent László törvényei; Az Aranybullától az ősiségig; Magyarország virágzá­sa és romlása (Zsigmondtól — II. Lajos törvényeiig); A török fél­hold árnyékában (Ferdinándtól az 1687-es törvényekig); A Habsburg-birodalom keleti felén (I. Lipóttól — II. Józsefig); A re- rormországgyűlések és az 1848- as forradalom törvényei; A ki­egyezés és következményei; Tri­anon után (A kormányzóválasz­tásról alkotott törvény, Trianon, a győri program, a háromhatalmi egyezmény); A népi demokrácia törvényalkotásából (földreform, köztársaság, alkotmány). A poli­tika és a humor összekapcsolása, ennek rajzokban, anekdoták­ban, viccekben való megjeleníté­se alkalmas arra is, hogy olyan látszólag másodlagosnak ható információkat — háttéranyago­kat közöljön, amelyekből az ol­vasó — korábbi ismeretei kiegé­szítéseként, esetlegesen ismere­tei megalapozásaként — újabb tényékhez jusson személyekről, politikai eseményekről és dönté­sekről egyaránt. A politikai humor 1945— 1948 című kötet azt mutatja be, hogy a történeti folyamatok, a politikai események hogyan tük­röződnek vissza a humorban. A kötetet a politikai könyvnapokra jelentettük meg. Bízunk abban, hogy elnyeri az olvasók tetszését. A fentieken túl még számos új­donsággal jelentkezik a kiadónk. Közöttük a politikai oktatást se­gítő korszerű ismerethordozók­kal, — mint például a számítógé­pes oktatóprogramok, a retori­kai segédanyagok és a negyed­évenként megjelenő Módszerta­ni Füzetek. Patainé Tamás Mária E gyetlen szikra lángra lob- banthat egy házat, egy raktárt, netán egy ten­gernyi búzatáblát is. A tűz az em­beriség egyik legáldásosabb fel­fedezése volt, de ugyanakkor a legpusztítóbb is. — Tűzzel nem szabad játszani! — oktatjuk a gyermeket, miköz­ben önmagunk gyakran vissza­élünk, könnyedén bánunk az ál­dást és átkot egyaránt hozó szik­rákkal. Ha ezeket a szikrákat jel­képes parányoknak tekintjük, akkor különösen nagy a veszé­lye, hogy a „szikrák” bajt csinál­nak. Könnyelműségeink olyany- nyira határtalanok, hogy skálá­juk a közlekedési balesetektől, a hajmeresztő vállalkozásokon ke­resztül, egészen Csernobilig tart. Naponta hoz iszonyatos tragé­diákat az emberi hanyagság, a nemtörődömség, a könnyelmű­ség, a vagánykodás. Egyetlen szikra, egyetlen rövidzárlat az agyban, egy figyelmetlen moz­dulat, és ütköznek az autók, le­zuhannak a repülők, lángok martalékai lesznek milliós érté­kek. És, ha bekövetkeznek a ba­jok, és az igazi okokat kutatjuk, kiderül, hogy csupán egy el­lenőrzés maradt el lustaságunk miatt, egy másodpercre szuny- nyadtunk el, mert késő éjszakáig tartott az utazás előtti dáridó, vagy nyitva hagytuk a lakásunk ajtaját, szabadprédát engedve a bűnözőknek. Szikrából lesz a láng, lángok­ból a vész, mindennapjaink — úgy tűnik — elkerülhetetlen ba­jai, amelyeket el lehetett volna kerülni, meg lehetett volna szün­tetni. Milyen jó lenne, ha a fi­gyelmeztetések, a filmek, a fel­iratok, a szabályok és törvények Meditáció a mostaninál jobban érvényre jutnának, és nem kanyarodnánk sem balra, sem jobbra ott, ahol azt tábla tiltja, és amelynek sem­mibevevése már annyi emberi életbe került. Szikráinkat csillagszóróként, sajnos egyéb vonatkozásban is szóljuk! Ki ne tudná, hogy szava­inkkal, kiváltképpen ma, amikor az emberek annyira túlhevítet­tek, érzékenyek, milyen mérhe­tetlen bajokát és károkat oko­zunk? Egy szóval fel lehet bon­tani a barátságot, a családi békét, fel lehet kavarni a munkahelyi légkört, pokollá lehet tenni a kö­zösségben élők helyzetét, kevés túlzással meg lehet semmisíteni egzisztenciákat, embereket. Mindennek természetesen az ellenkezője is igaz! Egy higgadt, megnyugtató szó, balzsam a saj­gó sebre, szünteti a tűző fájdal­mat, visszaállítja a békességet. Közismert, hogy a stresszhatá­sok az idegi izgalmak, a megráz­kódtatások az okozói a magas vérnyomásnak, az érszűkület­nek, a szív betegségeinek. Talán nem tűnik szónokinak a kérdés: vajon nem egy szó, az a bizonyos veszekedés az oka egy kóros folyamat elindulásának, amely később tragédiába torkol­lik? Többségünkben — sajnos —, lelki sérültek vagyunk. Esetleg már génjeink magukban hordoz­zák a kórt, a hajlandóságot, a ve­szélyeztetettséget. Előadások ezrei igazolják, hogy testben vagy lélekben beteg szülők nem bizakodhatnak nagy sikerrel utó­daik szellemi, és testi egészségé­ben. Napjainkban mind többen is­merik fel a kimondott szavak mérgező, és ugyanakkor gyógyí­tó szerepét. Ismerek embereket, akik ha különösen zaklatottak, idegesek, dühösek, összeharap­ják ajkukat, és egyetlen szót sem szólnak, lehetőleg nem kerülnek konfliktushelyzetekbe, nem ke­verednek értelmetlen, észérve­ket nem tartalmazó vitába senki­vel, iparkodnak bölcsen elkerül­ni a bajt. — Hallotta amit beszélt? — Miért nem olvasott be neki? — Ma csínján bánok a szóval! Holnap azonban majd lesz mon­danivalóm . . . Ez valós példa, nem kigondolt tanácsadás! Igenis léteznek em­berek, — mind többen — akik önmagukat, és másokat kímélve, tudatosan nem provokálnak stresszhelyzeteket, illetve azokat elkerülik. — Nagy akaraterő kell hozzá! Elnyomni a szikrát, hogy lángra ne lobbanjon . . . Régi mondás, de igaz, hogy a legnagyobb erő az, amikor ön­magát győzi le az ember. El­szántság, gyakorlás és bölcs elő­relátás szükségeltetik ahhoz, hogy önmagunk urai maradjunk, és ne keveredjünk zsákutcákba. Ha ráadásul mindezeket tudato­san tesszük, figyeljük társaink vi­selkedését, a hatást amelyet hig­gadt nyugalmunkkal képesek vagyunk elérni, máris kezd érde­kessé válni a dolog. Aki a hirte­len lobbanó szikrát eloltja, az nyilván nem gyújt meggondolat­lanul tüzet, és képes levezetni a feszültségeket. Tanulságos látvány egy utcai hármas veszekedésben egy hig­gadtan viselkedő negyedik. Ele­inte alig figyel rá valaki, később mintha csendesednének a kakas- kodók, aztán látva a negyedik higgadtságát, lassan kialusznak a lángok, szétszélednek az önma­guk igazát bizonygató torzsalko- dók. Tettel és szóval is lehet tüzet gyújtani. Ez a könnyebb! A ne­hezebb feladat: eltaposni a szik­rát, és eloltani a tüzet . . . Szalay István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents