Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 182. szám ÁRA: 1988. augusztus 1., hétfő 1,80 FORINT Folyamatos legyen a felvásárlás Egyelőre még szénhegyek várják vásárlóikat Tabu Változnak az idők, változ­nak az emberek, s velük együtt a vélemények is. Gon­doljunk bele: napjainkra hány és hány úgynevezett „ta­butéma” tűnt el közéletünk tabellájáról. Nem maradt meg szűk rétegek privilégiu­mának hozzájutni a féltve őr­zött iratcsomók információi­hoz. A demokrácia erősödé­se, a nyíltság, az őszinte be­széd és párbeszéd fokozódása — ha nem is teljes mértékben — elejét kezdi venni a strucc- tól „örökölt” hozzáállásnak: amíg homokban a fejem, bi­zonyára engem sem látnak. S ha nem látnak, nem is kell a vitában, a döntéshozatalban az egyik vagy a másik oldal mellett voksolnom. Mond­hatni úgy is: lassan-lassan hozzászokunk a közért fel­emelt, élesebb hanghoz. Csu­pán a maradiak tartják még a fő helyen a hármas szobrot — nem látok, nem hallok, nem beszélek —, amelynek egyre gyorsuló világunkban is érez­hetően visszahúzó ereje van. Fontos felismerni ezeket a tényeket, mert a sajátos kö­zösségi és társadalmi folya­matok megértéséhez elen­gedhetetlen a nyitott befoga­dóképesség, ehhez viszont alapfeltétel az egyenrangú tá­jékoztatási igény és lehetőség. Azaz: gondjainkból, problé­máinkból mind kevesebbet hallgassunk el, tegyünk félre, kezeljünk tabuként, mert ez a fajta beidegződés többet árt, mint használ. Emlékezzünk csak azokra az időkre, amikor az ifjúsági bűnözés terjedésé­ről, vagy a szipózásról beszél­ni, írni — tabu volt. Miután emiatt mára mindezek jelen­séggé váltak, csak a nyűt tár­sadalmi összefogás segíthet! Szerencsére, még csupán egyedi jelenség — s jó, hogy a kezdet kezdetén nem kezel­tük tabuként — az úgyneve­zett önvédelmi csoportok lét­rejötte Baján, vagy Nógrád- ban a közrend és a közbizton­ság javítása érdekében. A hi­vatalos szervek önkéntes tá­mogatására való felszóh'tás eddig sem talált süket fülekre, a tettek ideje valójában most érkezett el: megelőzendő a komolyabb együttélési gon­dokat. Közéleti nyelvünkből egyre erőteljesebben kopik a „ta­bu” kifejezés sejtelmessége. Ereje fogytán mintha lazulni látszanék az a társadalmi „merevgörcs”, amelyet oko­zott évtizedeken át. Példa­ként sorolhatnánk a néhol pa­rázs hangulatú falugyűlése­ket, a kettős jelölések izgal­mas vétóit, az országos pár­tértekezletet megelőző tag - gyűlések őszinte és számon- kérő hangulatát. Az embe­reknek volt mit mondaniuk, s lesz a jövőben is, csak kérdez­ni, véleményformálásra sar­kallni kell őket. Képletesen szólva: immár a struccnak is meg kell tanul­nia, hogy nem minden „ho­mokszínű”. A világot a napos I és a sötétebb oldalával együtt I kell elfogadnunk, de minden­képpen a — realitások ta- í Iájáról ítélve... Szilvás István Harmincöt-negyven fokos iz­zasztó kánikulában nem könnyű a havas hónapok mínuszaira gondolni. Ám elegendő az el­múlt évek téli tüzelő ellátása kö­rül kialakult kedvezőtlen helyze­tet felidéznünk, és máris egy ki­csit melegünk lesz. Ha nem akarunk úgy járni, mint az a bizonyos mesebeli tü­csök, aki egész nyáron csak he­gedűit, télen pedig didergett, ak­kor bizony két ízben kell hevül- nünk a szénnel. Egyszer, amíg megkerítjük és behordjuk, má­sodszor pedig, amikor begyúj­tunk vele. Ám egyáltalán lesz-e mit a tűzre tennünk, biztosítják-e az ellátást tüzép telepeink, vagy pe­dig az idén is meg kell vívnunk azt a bizonyos „széncsatát”? Más egyebek mellett e kérdé­sekre is kerestük a választ az Észak-magyarországi Tüzép He­ves Megyei kirendeltségének igazgatójánál. — Elöljáróban néhány szót a honi tüzelőellátási programról — halljuk dr. Szilák Károly igazga­tótól. A tüzelőanyag az országos energiaelosztás része. Szeretném hangsúlyozni: a hazai szenek ki­termelését a kereskedelem tá­mogatja anyagilag is. Ez gyakor­latilag annyit jelent, hogy körül­belül — csak egy számot mondok — 200 forintért megvesszük, és hetvenért adjuk el. A köztes ár­rést a költségvetés fedezi. — Gondoljuk, a megrende­lendő szén mennyiségét a koráb­bi évek forgalmi, keresleti igényei alapján szabályozzák. — így igaz. Augusztus 15-re vállalatunknak jelenteni kell, hogy a három északi megyében mekkora keresletre számolunk. A tapasztalataink azt mutatják, elsősorban a darabosra volna a legtöbb igény, lassan elfogadot­tabbá, de közel sem népszerűvé válik a brikett, míg az apróbb, úgynevezett energetikai kőszént nem kedvelik. A nehézséget ab­ban látom, hogy a vásárló nem olyan szénválasztékból veheti meg a készleteit, amelyre igénye volna, hanem amilyet kap. — Tavaly, de főleg tavalyelőtt úgymond nagyon sok szó érte a házuk táját. Elsősorban a meg­késett vásárlók, idős nyugdíjasok panaszkodtak, csak csúszópénz ellenében jutottak fűtőanyaghoz. Remélhető-e változás ebben a gyakorlatban ? — Heves megye tüzelőellátá­sa a borsodi és a nógrádi szénbá­nyák vállán nyugszik. Ehhez még mintegy választékbővítés gyanánt a dorogi brikett járul. Az előzetes felméréseink alapján idén igen bőséges a kínálata a borsodiaknak, jól teljesítik szer­ződéses kötelezettségeiket, és hasonló a helyzet a dorogiaknál is. Egyre azonban szeretném le­endő üzletfeleink figyelmét fel­hívni: folyamatosan végezzék téli fűtőanyagaik beszerzését még akkor is, ha kilátásaink pozití­vabbak a korábbiaknál. Van tü­zelő, de korántsem felhőtlen a helyzet. Készleteink vannak, de ne várjon arra senki, hogy ké­sőbb majd bővebb választékkal több szén áll a rendelkezésére. —» Mit mutat az eddigi vásár­lási ütem, elégedettek vele ? — Nem mondhatom, hogy túlságosan elbűvölne minket az érdeklődés. Különösen a közüle- tek késlekednek. A tavalyihoz képest háromezerrel kevesebb szénutalványt váltottak be. Félő, hogy a legtöbben a novemberi­decemberi időszakban jelent­keznek majd utalványaikkal, pe­dig az csak szeptember 30-ig ér­vényes. Elfelejtik azt sokan, hogy a tüzelőutalvány nem mi­nőségi előnyt, soronkívüliséget biztosító jog, hanem fizetőesz­köz. És elsősorban az idény előtti beszerzésekre jogosít fel. Mi az­zal is vonzóbbá kívánjuk tenni ezt, hogy engedményes aukció­kat rendezünk. Tavasszal ez igen jól sikerült, hiszen Heves megyé­ben ez alkalommal 22 ezer tonna darabos szén, 18 ezer tonna bri­kett talált gazdára. Ezzel a ked­vezménnyel élő lakosság min­tegy kétmilliós ármegtakarítást könyvelhet el saját javára. — Szűkös időkben vásáro­lunk import fűtőanyagot?Elkép­zelhető-e, hogy az idén is szükség lesz behozatalra, ha igen, milyen tételben tervezték ezt? — Igen. Heves megye ossz szénigénye 300-310 tonna. En­nek felét importból kellene biz­tosítani,ami nem mindig sike­rül,ezért 3o ezer tonna NDK bri­kettet is jegyeztettünk. Úgy gon­dolom, aki előrelátó, ha él a ked­vezményekkel, többek közt a tü­zelőutalvány adta jogokkal, nyu­godtan gondolhat a havasabb, hűvösebb napokra is. Félnivalója annak lesz, aki a jobb minőség reményében nem tölti meg idejé­ben kamráját. A kapott információ után az újságíró elgondolkodott: sokak előtt ismert tény, hazánk igen ko­moly mértékű bányászati gépex­portot bonyolít le. Ezekből a korszerű masinákból elkelne a honi fejtéseknél is. Már csak a gépészeti park és a biztonság ér­deke is ezt kívánná, hiszen akkor a tüzép is nyugodtabban rendel­hetne az igényeknek megfelelő darabos szenet, mert akárhogy is, a manapság kialakult „szén­helyzet” korántsem méltó egy komoly bányászati múlttal ren­delkező országhoz. % Grósz Károly hazaérkezett Miniszterelnökünk nyilatkozata amerikai és kanadai útjáról Grósz Károly, az MSZMP fő­titkára, a Minisztertanács elnöke szombaton hazaérkezett tizen­egy napos hivatalos amerikai, il­letve kanadai útjáról. Kíséreté­ben volt Tatai Ilona, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Gazdasági Kamara alel- nöke, a Taurus vezérigazgatója, Kapolyi László, a Miniszterta­nács kormánybiztosa, Bartha Ferenc államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Kovács László külügyminiszter-helyet­tes, valamint Házi Vencel, ha­zánk washingtoni nagykövete, aki állomáshelyén maradt. A kormány elnökét és a kísé­retében lévő személyiségeket a Ferihegyi repülőtéren Pál Lé- nárd, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, Kótai Géza, az MSZMP KB kül­ügyi osztályának vezetője, Vár- konyi Péter külügyminiszter és Kiss Elemér, a Minisztertanács Hivatalának elnökhelyettese fo­gadta. Jelen volt Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok, va­lamint Robert L. Elliott, Kanada budapesti nagykövete. Grósz Károly a megérkezést követően röviden összegezte út­jának főbb tapasztalatait a jelen­lévő újságíróknak. Elöljáróban utalt arra, hogy fárasztó napok állnak mögötte, hiszen több mint 50 szervezett programról gon­doskodtak a vendéglátók. Az idegen közeg, az itthonitól eltérő körülmények nagy szellemi kon­centrációt igényeltek tőle s a kül­döttség tagjaitól is. Hozzátette: — Arra számítottam, hogy na­gyobb lesz a munkamegosztás. Úgy alakult azonban, hogy a kö­zös rendezvényeken mindenütt az én „szereplésemet,, várták a házigazdák. Természetesen az út során mindenki végezte a maga dolgát. Bartha Ferenc például több száz bankárral tárgyalt, Ta­tai Ilona nagyon sok gazdasági vezetővel, gyárigazgatóval, Ko­vács László külügyi tisztviselők­kel, Kapolyi László pedig az energetikai, elektronikai ipar ve­zetőivel folytatott kétoldalú megbeszéléseket. A látogatás eredményéről szólva a miniszterelnök megálla­pította: — Számos személyes él­ménnyel gazdagodva tértem ha­za. Az Egyesült Államokban és Kanadában is nagy figyelemmel fogadtak. Megbeszéléseinket is az őszinteség, a nyíltság jelle­mezte. Bevallom, meglepett, hogy mennyi lehetőség kínálko­zik a gazdasági kapcsolatok szö­vögetésére. Megítélésem szerint egy kormányfőnek nem az a dol­ga, hogy üzleteket kössön — re­mélem, hogy a jövőben még ke­vésbé lesz ez a koncepció része —, inkább hogy megteremtse a politikai feltételeit az ilyen jelle­gű kontaktusok létrejöttének. Ebben szép eredményeket ér­tünk el. Ha a meglévő lehetősé­geknek csak tíz százalékát ki tud­juk használni, meggyőződésem, hogy gondjaink jelentős része megoldódik. Tárgyalásaink nyo­mán már a napokban több üzle­tember érkezik hazánkba, hogy konkrét üzletkötések szülesse­nek. így ide látogat többek kö­zött a világhírű Laudre kozmeti­kai cég képviselője, s az elképze­lések szerint félkész termékek magyarországi előállításáról folytat tárgyalásokat. Természe­tesen több más jelentős ameri­kai, illetve kanadai cég is jelezte, hogy kész magyar vállalatokkal együttműködni. Véleményem szerint a hazánk iránti érdeklő­dés oka, hogy sokan tájékozód­tak már a készülő társasági tör­vényről, amely részvényvásárlási lehetőségét biztosít más orszá­gokban működő cégek részére. Jelentős volumenű vállalkozásra számíthatunk az energiatermelés területén is: komplett berende­zéseket szállítanánk, illetve egy- egy beruházás jelentős hányadát magyar iparvállalatok termékei alkotnák. Ugyancsak érdelődés mutatkozik a műszeripari, első­sorban a csúcstechnológiai együttműködés iránt is. A Rea­gan elnökkel folytatott megbe­szélésen megemlítettem: a CO- COM-lista szűkítésében érde­keltek vagyunk, s amennyiben segíteni akarnak, bírálják felül ezt a szigorú, s bizonyos szem­pontból túlhaladott listát. Az amerikai elnökkel történt találkozót méltatva a miniszte­relnök elmondta: — A nyílt lég­körű megbeszéléseknek keretet adott az a gesztus — amelyet nagyra értékelek —, hogy főtit­kárrá választásom után Ameri­kában megerősítették a minisz­terelnöknek szóló meghívást. Meglepődve tapasztaltam, hogy Reagan elnök rendkívül tájéko­zott hazánkról, életünkről. Sok igazság van abban, hogy az ame­rikaiak nem tudják, hol van Ma­gyarország, de a vezető politiku­sok,különösen az elnök jól isme­ri azokat a kérdéseket, amelyek itthon napirenden szerepelnek, amelyek foglalkoztatnak ben­nünket. A négyszemközti és a hi­vatalos tárgyalásokon egyaránt nagyon konstruktív volt. — Ismeretes itthon is, hogy az Egyesült Államok választás előt­ti heteket, hónapokat él át. Véle­ményem szerint ez nem jelentett hátrányt a látogatásnak, bizo­nyos szempontból szélesebb kö­rűvé tette ismerkedésünket. A két elnökjelölttel történt találko­zók is meleg hangúak voltak. Dukakisz úr ugyan nem rendel­kezik annyi ismerettel Magyar- országról, mint George Bush, bár feleségét rokoni szálak fűzik hazánkhoz. (Folytatás a 2. oldalon) A Gorbacsov-Kohl találkozó előtt figyelve A Szovjetunió és az NSZK ve­zetőinek közeljövőben esedékes kölcsönös látogatásai erőteljes lendületet adhatnak a Szovjetu­nió és az NSZK közötti kapcso­latok fejlesztéséhez — fejezte ki reményét Mihail Gorbacsov és Hans-Dietrich Genscher szom­bati találkozóján. A Kremlben megtartott eszmecserén mind­ketten annak a meggyőződésük­nek adtak hangot, hogy a szov­jet-nyugatnémet viszony alaku­lása jelentős hatással van a nem­zetközi helyzet egészére. A két politikus nagy teret szentelt az európai kérdéseknek. Ezzel összefüggésben Gorba­csov elmondta, hogy Moszkvá­ban figyelmesen tanulmányoz­zák a nyugat-európai katonai in­tegrációs tervek és az egységes piac létrehozásának következ­ményeit. A szovjet vezető figyel­meztetett: az európai politiku­sok viselik a felelősséget azért, hogy ezek az elképzelések ne be­folyásolják károsan a kibontako­zóban levő leszerelési és bizalo­merősítő kezdeményezéseket, a helsinki folyamatot, a közös eu­rópai otthon koncepcióját. Genscher úgy vélekedett, hogy nem áll fenn ennek veszélye, el­lenkezőleg, az egyesített piac eu­rópai méretekben teszi lehetővé az együttműködés bővülését. Hangsúlyozta, hogy Európa mindig is a különböző társadalmi rendszerű országok együttélésé­nek területe volt és marad is. A nemzetközi kérdések sorá­ban Mihail Gorbacsov és Hans- Dietrich Genscher véleménycse­rét folytatott a bécsi találkozó ál­lásáról is. A szovjet vezető a VSZ PTT varsói ülésén elfogadott ha­tározatokra utalva kijelentette: a VSZ minden tagállama érdekelt a tanácskozás eredményes befe­jezésében. Hangsúlyozta, hogy a VSZ hajlandó messzire elmenni a problémák megoldásában, ugyanakkor tévednek azok, akik egyoldalú leszerelésre számíta­nak részéről. Genscher átadta Kohl kancel­lár üdvözletét, s a szovjet vezető hasonló jókívánságok tolmácso­lására kérte meg a külügyminisz­tert, utalva közelgő személyes ta­lálkozójukra. (MTI) Téli tüzelőkről nyáron Aki idejében rendel, annak jut a jobbikból is (Fotó: Perl Márton,

Next

/
Thumbnails
Contents