Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-12 / 165. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. július 12., kedd 1. Valaki feláll PÉNZT, DE NE ILYEN ÁRON Az anyagiak bűvöletében Egy emberképíi keselyű hívta fel a figyelmet. Az arra haladó, ha bekukkantott a Belügyminisztérium Pénzt, mindenáron! című kiállítására, bizonyára meglehetősen vegyes érzelmekkel távozott. Kellemetlenekkel- mert olyan bűncselekményekről láthatott dokumentumokat és fotókat, amelyek képzeletet felülmúlóak. Némelyest megnyugtatókkal, mert a védekezés módjáról is tájékoztatást kaphatott. A közügyek iránt egyébként kevéssé érdeklődőkre is nagy hatással volt az elmúlt időszak két izgalmas „tévéműsora”, a helyszíni tudósítás a magyar Parlamentből, s vele párhuzamosan az SZKP országos értekezletéről. a politizáló embernek pedig katartikus élményt jelentett a látvány: annak tapasztalása, hogy az események nem mindig a megszokott forgatókönyvek szerint peregtek. (Ha volt ilyen még egyáltalán.) A legváratlanabb pillanatokban, amikor a kezek az évtizedek alatt beidegződött rítusok szerint már jóváhagyóan emelkedtek volna a magasba, felállt valaki. Felállt, véleményt mondott, vitatta az előterjesztett szöveget. javaslatot tett. Tárgyától függetlenül már ezért is fordulat jellegű, történelmi jelentőségű ez a változás. Mármint az, hogy az emberek elkezdtek „felállni” — s a többiek természetesnek tartották ezt, nem pedig szentségtörő illetlenségnek, rosszabb esetben szankciót kiváltó devianciának. Néhány példa erejéig szakadjunk el a nagypolitika szférájától. A magyár közélet mélyvizében is mind többször tapasztalható, hogy időnként „feláll valaki” és a dolgok e pillanattól már nem a megszokot mederben folynak, hanem a helyi, pillanatnyi valóság, vagy az annak megismerése iránti vágy vezérli azokat. Az egyik megyei pártbizottság ülésén az első titkár ismertette a legutóbbi központi bizottsági döntéseket. A napirendről nem terveztek vitát nyitni. Ez a régi „rend” szerint úgy zajlik le. hogy bejelentik: a téma tájékoztató jellegű. Majd elhangzik a tájékoztató, amit vita nélkül illik elfogadni. Ezúttal nem így történt. Szót kért a pártbizottság egyik tagja, s mondanivalóját azzal kezdte: szerinte a párt legfelső testületéiben lezajlott változás megállt a megyehatáron. A megyében nem érezni a politikai gyakorlat megújulását. Fejtegetéseit a pártbizottság nem utasította vissza, hanem gondosan mérlegelte, majd határozatokat is hozott. Ezek szerint bizottságot kell alakítani. amelynek feladata. a helyzetet az év végéig megvizsgálni, javaslatot tenni a megyei pártbizottság összetételének a megváltoztatására, s az új feladatokhoz illő új arcokat megtalálni. Egyszóval felállt valaki, megszólalt, s e pillanattól a dolgok más jelleget öltöttek. Szétpattant a rutin acélbilincse, s elkezdtek azzal foglalkozni, ami ott és akkor a témát illetően mindenkit a legjobban érdekelt. Lelhet, hogy nem találják meg elsőre a jövő feladataihoz legjobban illő arcokat, de az bizonyos, ez előtt a bizottság előtt egy tabu megdőlt. Az előre kigondolt forgató- könyvek, az ügyrendi előirá- sok. a szerepjátszás — a bürokrata gondolkodás — nem állhatja többé útját a valóságos gondok felszínre kerülésének. Még akkor sem, ha ennek személyi konzekvenciái is lehetnek. Ami a személyi konzekvenciákat illeti, erre is szolgált érdekes példával az elmúlt időszak. Az egyik megyeszékhelyen új tanácselnököt választottak. Az elnök- választás utáni első tanácsülésen — mindenki meglepetésére — a tanácselnökhelyettes a felmentését kérte. Indoklásként elmondta, hogy nem ért egyet néhány személyi kérdés megoldásával. de legfőbb érve az volt, hogy a megválasztott új tanácselnök és közötte személyi különbségek vannak, amelyek nem teszik lehetővé az egységes vezetői munkát. Egyenes, tisztességes beszéd. Aki ismeri a régi közéleti normákat, tudja, hogy hány helyen kellett volna egyeztetni, jóváhagyatni még tegnap is ezt a lemondási szándékot, milyen nehezen összekapart indokokat kellett volna magyarázatként előadni, rejtegetve a valódi indokot, a nézetkülönbséget. Nos, ezután így is lehet. Feláll valaki és kimondja amit gondol, teszi amit elhatározott. Kimondja amit gondol, ha kell a kétkedést, az egyet nem értést is. Mint azon a másik megyei tanácsülésen, ahol a közbiztonságról tárgyaltak. Az előterjesztés bőségesen taglalta a helyzet romlását, tényeket, adatokat sorolt ennek bizonyítására. Visszatérve az említett tévéközvetítésekhez: a látottak nem csak országos, vagy nemzetközi jelentőségű politikai fordulatot tükröztek. Sűrítve bemutatták egyben a megújulás igényét, a változtatásra érett közéleti valóságot, Példáinkkal együtt vizsgálva pedig azt igazolják, hogy a politikai intézmény- rendszer, a közgondolkodás megújításának útján immár nem lehet visszafordulni. Mert most már mind többször lesz valaki, aki feláll és szól. V. J. Riglihúzók telefondézsmálók A tablók logikus sorrendben követik egymást. A kisebb tettektől — csigaformában — a legsúlyosabbakig. Amikor a riglihúzók eseteiről olvas az ember, azonnal elgondolkozik, vajon otthon kellően bezárta-e az ajtókat, ablakokat. Hiszen a módszerükről elnevezett bűnözők — ellentétben a várható szokásokkal — legtöbb betörésüket fényes nappal követték el. Egy alkalommal, 1987. január 21-én például egy boltvezető lakását látogatták meg hívatlanul. Video, rádiómagnó, ezüsttálca, aranygyűrű és -lánc lett a zsákmányuk, mintegy 180 ezer forint értékben. De előfordult milliós fogás is! Az összeállítás készítőit dicséri, mindjárt utána jön az Előzzük meg! feliratú táb. la. Azon pedig saját vagyonunk megóvására néhány jó tanács: hazulról való elmenetel előtt vizsgáljuk meg a nyílászárókat, pontosan írjuk fel az értékes műszaki tárgyak. berendezések típusát, gyártási számát, és — ne tartsunk otthon lehetőség szerint nagy összegű készpénzt. S máris egy újabb érdekes történet: Budapesten, a Thököly utcában valaki megfogadta az iménti ajánlást, A környezetvédelem jegyében Gyártmány- korszerűsítés az Ajkai Timföldgyárban Korszerűsíti termékét az Ajkai Timföldgyár; saját kutató-fejlesztő munkája alapján — mintegy 400 millió forintos költséggel — kiegészíti a technológiai berendezéseket és alkalmassá teszi a mainál kelendőbb timföld gyártására. A beruházási program megvalósítását követően 1991-tól az eddigi apró szemcsés helyett már homokszemű, vagyis nagyobb szemcséjű timföldet gyártanak. Ez szerkezeténél fogva a további feldolgozásnál megköti a kohóban a gázokat, visszajuttatja a technológiai rendszerbe, így megtisztul a kohók légtere és környezete. A termékek rangsoroláséiról szerte a világon egyre inkább figyelembe veszik, hogy a további feldolgozás és fel- használás milyen környezet- védelmi követelményekkel jár. A piaci jelzések szerint éppen ezért a következő években rohamosan csökken majd az apró szemcséjű timföld eladhatósága. A most induló ajkai fejlesztéssel a holnapi piaci nehézségeket szándékoznak elkerülni. s kétmillió forintját, félmilliós aranyékszereit a ház előtt Daihatsu gépkocsijában „tárolta”. Csak hát — majdnem mindenki tudott a dologról. Elképesztő ostobaságának nem is lehetett más a következménye, mint hogy az autófosztogatók körében csúcsot javítottak a kocsiját feltörők... Vasrúddal — magnóért Hányszor olvashatjuk, itt vagy ott rablótámadás ért valakit?! Zömükben kiderül, persze, hogy így esett a dolog, hiszen a sértett csaknem magánkívül volt az előzőleg felhörpölt töméntelen mennyiségű alkoholtól. A tárlat természetesen erre sem felejti el felhívni a figyelmet. S máris a fajsúlyosabb sztorik. Még mindig rablás, de ezúttal már előre megtervezett. J986. január 16-án az egész országot felháborította az az eset, amikor egy postakocsiból 11,5 millió forintot vittek el. Végül is a tehergépkocsi vezetője játszott össze a játékpisztolyos rablóval. A magyarországi Velence hentes és mészáros barátjával a fővárosbeli Dimitrov téri postahivatalt támadta meg 1986. május 30- án, és 2,5 milliót vettek el, miközben fegyverekkel fenyegették meg az alkalmazottakat. Már-már nyugati A LEGJOBBAK KOZOTT A közelmúltban szűkszavú közlemény jelent meg arról, hogy a Munkásőrség Országos . Parancsnoksága és a Magyar Űttörők Szövetsége értékelte a közösen meghirdetett „Csillagos iránytű" hagyományőrző pályázatot, és ismertette a legjobb tíz helyezett névsorát, amely közösségeknek — általános iskolás munkásőr-, úttörő- gárdáknak — értékes díjakat, ajándékokat adott át a Munkásőrség országos parancsnoka. A névsorban örömmel fedeztük fel az egri 3-as Számú Általános Iskolát is, akiknek diákjai nyertesek lettek, és Tatán a minap megrendezett őrsvezetők találkozóján vehették át a díjat: Kun Krisztina gárdaparancsnok és Bíró Lajos munkásőr, aki patronálja ezeket az úttörőket. A körülményekről, a pályázat részleteiről beszélgettünk az egri Balázs Ignác munkásőregység tagjával, a törzs nevelési és fegyelmi ügyekkel foglalkozó munkatársával. — Két éve foglalkozom ezekkel a gyerekekkel, előtte a 6-os Számú Általános Iskolásokkal dolgoztam — mondja Bíró Lajos, aki civilként az egri Finomszerel- vénygyárban MEF MEO részlegvezetőként dolgozik. — A gyerekek szép, bőrbevonatú emlékplakettet, egy tájolót és tíz darab málhazsákot — mert ennyi gyerek alkotott egy csapatot — kaptak ajándékba. Én pedig Kiváló Munkásőr kitüntetésben részesültem. Nagyon örültünk a sikernek, mert már tavaly is neveztünk, de akkor nem sikerült a legjobbak közé kerülni. Igaz, az országos mun- kásőr-úttörőgárda versenyen, Zdnkán első helyet értünk el, és azzal vigasztalódtunk. bankrabló stílus, szerencsére primitív hazai kivitelben. Még inkább a magyar bűnözésre jellemző az a gellérthegyi betörés, amelynek leírása szerint a tettes esti sétája közben beleskelődött egy családi házba, s ekkor pillantotta meg a magnót. Vasrudat ragadott, áthámozta magát a kerítésen, bezúzta az ajtót. Azután az őt ész- revevő 82 esztendős házigazdát az említett kemény tárggyal jól fejbe is csapta. A magnetofon értéke 600 forint volt, ő négyszázért pasz- szolta el. . . Gyermekgyilkosság 31 forintért A jámbor kiállításlátogató szeretné minél hamarabb kitörölni emlékezetéből a leg- brutálisabb bűntényeket felidéző összeállításokat. Ám, nem könnyű érzéketlenül elballagni a debreceni benzinkútkezelő megölését bemutató tabló mellett. Miként annak az elvetemültnek a tettét is szörnyülködve szemléljük, aki hatszor döfte hátba késével vendéglátóját, mert az nem akart neki kölcsönt adni. Ezek után pedig egy papírlapra felírta: Elutaztam a szanatóriumba, három hónapra! Ügy látszik, a cinizmus nem ismer határokat. Egyeken tízéves kisfiú lett a fiatalkorú elkövető áldozata. A szerencsétlen gyermek ötvenest kapott otthon, hogy vásároljon. A visszajáró 31 forintra fájt a tettes foga, hiszen már húsz egész perce semmivel sem tudta öblögetni a torkát. Egyszerűen becsapta a fiúcskát, aki úgy tudta, rokonai lakására hívják. Ám a vádlott elhagyatott helyen a pénzét követelte, majd agyonverte. Sorolni lehetne tovább az elborzasztó történeteket. Helyettük azonban érdemes beletekinteni a kiállítási naplóba. A bejegyzések tanúsága szerint legtöbben a megdöbbenésüknek adtak hangot. Volt, aki az eddigieknél sokkal szigorúbb büntetést követelte az ilyen gaztevőkkel szemben. Valaki pedig megkérdőjelezte, egyáltalán mi a céljuk az effajta bemutatóknak. A válasz nyilvánvaló: nem elsősorban az elrettentés, hiszen a bűncselekményekre hajlamosak, a pénzhajhászok nemigen látogatják. Annál inkább érdemes látni, tapasztalni, megtanulni. hogyan előzzük meg. hogy saját magunk is szenvedő felekké váljunk! S főképpen ezzel a szintén a naplóban olvasott gondolattal kell egyetértenünk: „Nagy baj, hogy az embereknek, főleg sok fiatalnak az anyagiak lettek a legfontosabbak, s ez annyira bűvöletben tartja őket, hogy nem rettennek vissza a bűn- cselekményektől sem, annak megszerzéséért. Pedig az igazi értékek azok a tulajdonságok, amiket a szívünkben hordunk: békesség, öröm, szeretet . . Szalay Zoltán Szüreti készülődés Gyöngyösön már a .,Mátrai szüret ’88" gazdag programját állítják össze, hogy minél izgalmasabbá, látványosabbá tegyék a szeptember 17—25. között tartó programsorozatot. Volent Miklós míves plakátmunkáját most készíti a kecskeméti Petőfi Nyomda 5000 példányban. Ugyancsak itt gondozzák a Szüreti kalendáriumot is, amely gazdag, tartalmas ösz- szeállítást ad a településről, és az ideérkező turisták érdeklődését hivatott kielégíteni. Murcsányi László, Gyöngyös Város Tanácsának elnökhelyettese, Klein Józsefné gyártáselőkészítő és Zápler Tamás művelődési osztályvezető a plakátot ellenőrzik (Szabó Sándor felvétele) — Milyen feladatokat kellett teljesíteniük? — Előbb azt szeretném elmondani, hogy lássák mi a mozgatórugója, értelme a pályázatnak. A Munkásőrségnek politikai-mozgalmi jellegéből adódóan természetes kötelessége, hogy részt vegyen az ifjúság szocialista nevelésében is, a fiatal korosztályúak igényeihez, sajátosságaihoz igazodva átörökítse a munkásőrök gazdag tapasztalatait, és segítse az ifjúsági közösségek elképzeléseinek megvalósítását. Feladatunk, hogy kialakítsuk a fiatalokban a munkásőröket jellemző erkölcsi tulajdonságokat: az önzetlenséget, az áldozatkészséget, a kitartó, következetes helytállást, a szocializmus ügye iránti hűséget. Kiemelkedő szerepet kap a területen a Csillagos iránytű' pályázat, amelynek keretében az úttörőközösségek ezrei évről évre kutatják munkásőrökkel együtt a lakóhelyük munkásmozgalmi emlékeit, s eközben megismerkednek a Munkásőrség történetével, működésével, életével. Ezt végeztük mi is el az elmúlt tanévben. Megismerkedtek a gyerekek névadónkkal, Balázs Ignác életével, valamint az emlékszobával, az alapító munkásőrök életével, s ezeket feldolgozva, pályázatot készítettek, amelyben megírták azt is, hogyan készültek fel a versenyre. Munkánkat nagyban segítette a városi parancsnokság és a Satkó Dénes tanári család. — A siker egész évi céltudatos, következetes munkát takar. Hogyan sikerült az úttörőket ilyen feladatra rábírni? — Nem volt túl nehéz, mert szerencsére ezek a fiatalok — öttől nyolcadik osztályig — igen érdeklődők, kíváncsiak. Ehhez igazodtunk. Az előbbieken túl havonta rendszeresen tartót* tunk foglalkozást, ahol megismerkedtek az úttörők a tereptannal, lőelmélettel, lövészettel, fegyverekkel, híradóeszközökkel stb. Egyébként is az Eger városi KISZ- bizottsággal és úttörőelnökséggel érvényben lévő és évenként értékelt együttműködési megállapodás adja munkánk alapját. Ma már szinte minden alegységünk foglalkozik ifjú- vagy úttörőgárda munkásőr szakalegységgel. Lényegében 17 iskolával tartjuk a kapcsolatot, amelyet munkásőreink szabad idejükben végeznek. Segítenek a szakmai jellegű foglalkozásoknál, a szemlékre, versenyekre való felkészülésben, videofilmeket vetítenek, játékos szellemi és sportvetélkedőket szerveznek a munkásőrök aktív részvételével. S természetesen a Csillagos iránytű pályázathoz is sok segítséget nyújtanak. — Mit szól e sok társadalmi munkához a család, hiszen két gyermek édesapja, velük is kell foglalkoznia? — Tudomásul veszik, sőt, igyekeznek segíteni is. Látják az értelmét. Jómagámon meg felemelő érzés válik úrrá, amikor látom, milyen önfeledten tudnak örülni a pajtások sikereiknek. Szót fogadnak, érdeklődnek, s mindez további lendületet ad ahhoz, hogy ismét nevezzünk a versenyre. Nem lesz köny- nyű dolgunk, mert már sok ötletet kimerítettünk. Szeptemberig van idő, addig gondolkodunk az új témákon ... Fazekas István Csillagoson jelesre «vizsgáztak
