Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-12 / 165. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. július 12., kedd 1. Valaki feláll PÉNZT, DE NE ILYEN ÁRON Az anyagiak bűvöletében Egy emberképíi keselyű hívta fel a figyelmet. Az arra haladó, ha bekukkantott a Belügyminisztérium Pénzt, mindenáron! című kiállítására, bizonyára meglehetősen vegyes érzelmekkel távozott. Kellemetlenekkel- mert olyan bűncselekményekről lát­hatott dokumentumokat és fotókat, amelyek képzeletet felülmúlóak. Némelyest meg­nyugtatókkal, mert a védekezés módjáról is tájékoztatást kaphatott. A közügyek iránt egyéb­ként kevéssé érdeklődőkre is nagy hatással volt az elmúlt időszak két izgalmas „tévé­műsora”, a helyszíni tudósí­tás a magyar Parlamentből, s vele párhuzamosan az SZKP országos értekezleté­ről. a politizáló embernek pedig katartikus élményt je­lentett a látvány: annak ta­pasztalása, hogy az esemé­nyek nem mindig a megszo­kott forgatókönyvek szerint peregtek. (Ha volt ilyen még egyáltalán.) A legváratla­nabb pillanatokban, amikor a kezek az évtizedek alatt beidegződött rítusok szerint már jóváhagyóan emelked­tek volna a magasba, fel­állt valaki. Felállt, véle­ményt mondott, vitatta az előterjesztett szöveget. ja­vaslatot tett. Tárgyától függetlenül már ezért is fordulat jellegű, tör­ténelmi jelentőségű ez a vál­tozás. Mármint az, hogy az emberek elkezdtek „felállni” — s a többiek természetes­nek tartották ezt, nem pe­dig szentségtörő illetlenség­nek, rosszabb esetben szank­ciót kiváltó devianciának. Néhány példa erejéig sza­kadjunk el a nagypolitika szférájától. A magyár köz­élet mélyvizében is mind többször tapasztalható, hogy időnként „feláll valaki” és a dolgok e pillanattól már nem a megszokot mederben folynak, hanem a helyi, pil­lanatnyi valóság, vagy az annak megismerése iránti vágy vezérli azokat. Az egyik megyei pártbi­zottság ülésén az első titkár ismertette a legutóbbi köz­ponti bizottsági döntéseket. A napirendről nem terveztek vitát nyitni. Ez a régi „rend” szerint úgy zajlik le. hogy bejelentik: a téma tájékozta­tó jellegű. Majd elhangzik a tájékoztató, amit vita nél­kül illik elfogadni. Ezúttal nem így történt. Szót kért a pártbizottság egyik tagja, s mondanivalóját azzal kezd­te: szerinte a párt legfelső testületéiben lezajlott vál­tozás megállt a megyehatá­ron. A megyében nem érezni a politikai gyakorlat meg­újulását. Fejtegetéseit a pártbizott­ság nem utasította vissza, hanem gondosan mérlegelte, majd határozatokat is ho­zott. Ezek szerint bizottságot kell alakítani. amelynek fel­adata. a helyzetet az év vé­géig megvizsgálni, javasla­tot tenni a megyei pártbi­zottság összetételének a meg­változtatására, s az új fel­adatokhoz illő új arcokat megtalálni. Egyszóval felállt valaki, megszólalt, s e pillanattól a dolgok más jelleget öltöttek. Szétpattant a rutin acélbi­lincse, s elkezdtek azzal fog­lalkozni, ami ott és akkor a témát illetően mindenkit a legjobban érdekelt. Lelhet, hogy nem találják meg el­sőre a jövő feladataihoz leg­jobban illő arcokat, de az bizonyos, ez előtt a bizott­ság előtt egy tabu megdőlt. Az előre kigondolt forgató- könyvek, az ügyrendi előirá- sok. a szerepjátszás — a bü­rokrata gondolkodás — nem állhatja többé útját a való­ságos gondok felszínre kerü­lésének. Még akkor sem, ha ennek személyi konzekven­ciái is lehetnek. Ami a személyi konzek­venciákat illeti, erre is szol­gált érdekes példával az el­múlt időszak. Az egyik me­gyeszékhelyen új tanácselnö­köt választottak. Az elnök- választás utáni első tanács­ülésen — mindenki megle­petésére — a tanácselnök­helyettes a felmentését kér­te. Indoklásként elmondta, hogy nem ért egyet néhány személyi kérdés megoldásá­val. de legfőbb érve az volt, hogy a megválasztott új ta­nácselnök és közötte szemé­lyi különbségek vannak, amelyek nem teszik lehető­vé az egységes vezetői mun­kát. Egyenes, tisztességes be­széd. Aki ismeri a régi köz­életi normákat, tudja, hogy hány helyen kellett volna egyeztetni, jóváhagyatni még tegnap is ezt a lemondási szándékot, milyen nehezen összekapart indokokat kel­lett volna magyarázatként előadni, rejtegetve a valódi indokot, a nézetkülönbséget. Nos, ezután így is lehet. Fel­áll valaki és kimondja amit gondol, teszi amit elhatáro­zott. Kimondja amit gondol, ha kell a kétkedést, az egyet nem értést is. Mint azon a másik megyei tanácsülésen, ahol a közbiztonságról tár­gyaltak. Az előterjesztés bő­ségesen taglalta a helyzet romlását, tényeket, adatokat sorolt ennek bizonyítására. Visszatérve az említett té­véközvetítésekhez: a látot­tak nem csak országos, vagy nemzetközi jelentőségű po­litikai fordulatot tükröztek. Sűrítve bemutatták egyben a megújulás igényét, a változ­tatásra érett közéleti valósá­got, Példáinkkal együtt vizs­gálva pedig azt igazolják, hogy a politikai intézmény- rendszer, a közgondolkodás megújításának útján immár nem lehet visszafordulni. Mert most már mind több­ször lesz valaki, aki feláll és szól. V. J. Riglihúzók telefondézsmálók A tablók logikus sorrend­ben követik egymást. A ki­sebb tettektől — csigaformá­ban — a legsúlyosabbakig. Amikor a riglihúzók eseteiről olvas az ember, azonnal el­gondolkozik, vajon otthon kellően bezárta-e az ajtókat, ablakokat. Hiszen a mód­szerükről elnevezett bűnö­zők — ellentétben a várha­tó szokásokkal — legtöbb be­törésüket fényes nappal kö­vették el. Egy alkalommal, 1987. január 21-én például egy boltvezető lakását lá­togatták meg hívatlanul. Vi­deo, rádiómagnó, ezüsttálca, aranygyűrű és -lánc lett a zsákmányuk, mintegy 180 ezer forint értékben. De elő­fordult milliós fogás is! Az összeállítás készítőit dicséri, mindjárt utána jön az Előzzük meg! feliratú táb. la. Azon pedig saját vagyo­nunk megóvására néhány jó tanács: hazulról való elmene­tel előtt vizsgáljuk meg a nyílászárókat, pontosan ír­juk fel az értékes műszaki tárgyak. berendezések típu­sát, gyártási számát, és — ne tartsunk otthon lehetőség szerint nagy összegű kész­pénzt. S máris egy újabb érde­kes történet: Budapesten, a Thököly utcában valaki meg­fogadta az iménti ajánlást, A környezetvédelem jegyében Gyártmány- korszerűsítés az Ajkai Timföldgyárban Korszerűsíti termékét az Ajkai Timföldgyár; saját ku­tató-fejlesztő munkája alap­ján — mintegy 400 millió fo­rintos költséggel — kiegészí­ti a technológiai berendezé­seket és alkalmassá teszi a mainál kelendőbb timföld gyártására. A beruházási program megvalósítását kö­vetően 1991-tól az eddigi ap­ró szemcsés helyett már ho­mokszemű, vagyis nagyobb szemcséjű timföldet gyárta­nak. Ez szerkezeténél fogva a további feldolgozásnál meg­köti a kohóban a gázokat, visszajuttatja a technológiai rendszerbe, így megtisztul a kohók légtere és környezete. A termékek rangsoroláséiról szerte a világon egyre in­kább figyelembe veszik, hogy a további feldolgozás és fel- használás milyen környezet- védelmi követelményekkel jár. A piaci jelzések szerint éppen ezért a következő években rohamosan csökken majd az apró szemcséjű tim­föld eladhatósága. A most induló ajkai fejlesztéssel a holnapi piaci nehézségeket szándékoznak elkerülni. s kétmillió forintját, félmil­liós aranyékszereit a ház előtt Daihatsu gépkocsijában „tárolta”. Csak hát — majd­nem mindenki tudott a do­logról. Elképesztő ostobasá­gának nem is lehetett más a következménye, mint hogy az autófosztogatók körében csúcsot javítottak a kocsiját feltörők... Vasrúddal — magnóért Hányszor olvashatjuk, itt vagy ott rablótámadás ért valakit?! Zömükben kiderül, persze, hogy így esett a do­log, hiszen a sértett csak­nem magánkívül volt az elő­zőleg felhörpölt töméntelen mennyiségű alkoholtól. A tárlat természetesen erre sem felejti el felhívni a figyelmet. S máris a fajsúlyosabb sztorik. Még mindig rablás, de ezúttal már előre megter­vezett. J986. január 16-án az egész országot felháborí­totta az az eset, amikor egy postakocsiból 11,5 millió fo­rintot vittek el. Végül is a tehergépkocsi vezetője ját­szott össze a játékpisztolyos rablóval. A magyarországi Velence hentes és mészáros barátjával a fővárosbeli Di­mitrov téri postahivatalt tá­madta meg 1986. május 30- án, és 2,5 milliót vettek el, miközben fegyverekkel fe­nyegették meg az alkalma­zottakat. Már-már nyugati A LEGJOBBAK KOZOTT A közelmúltban szűkszavú közlemény jelent meg arról, hogy a Munkásőrség Orszá­gos . Parancsnoksága és a Magyar Űttörők Szövetsége értékelte a közösen meghir­detett „Csillagos iránytű" hagyományőrző pályázatot, és ismertette a legjobb tíz helyezett névsorát, amely közösségeknek — általános iskolás munkásőr-, úttörő- gárdáknak — értékes díja­kat, ajándékokat adott át a Munkásőrség országos pa­rancsnoka. A névsorban örömmel fe­deztük fel az egri 3-as Szá­mú Általános Iskolát is, akik­nek diákjai nyertesek let­tek, és Tatán a minap meg­rendezett őrsvezetők talál­kozóján vehették át a díjat: Kun Krisztina gárdaparancs­nok és Bíró Lajos munkás­őr, aki patronálja ezeket az úttörőket. A körülmények­ről, a pályázat részleteiről beszélgettünk az egri Balázs Ignác munkásőregység tag­jával, a törzs nevelési és fe­gyelmi ügyekkel foglalkozó munkatársával. — Két éve foglalkozom ezekkel a gyerekekkel, előt­te a 6-os Számú Általános Iskolásokkal dolgoztam — mondja Bíró Lajos, aki ci­vilként az egri Finomszerel- vénygyárban MEF MEO rész­legvezetőként dolgozik. — A gyerekek szép, bőrbevonatú emlékplakettet, egy tájolót és tíz darab málhazsákot — mert ennyi gyerek alkotott egy csapatot — kaptak aján­dékba. Én pedig Kiváló Mun­kásőr kitüntetésben részesül­tem. Nagyon örültünk a si­kernek, mert már tavaly is neveztünk, de akkor nem si­került a legjobbak közé ke­rülni. Igaz, az országos mun- kásőr-úttörőgárda versenyen, Zdnkán első helyet értünk el, és azzal vigasztalódtunk. bankrabló stílus, szerencsé­re primitív hazai kivitelben. Még inkább a magyar bű­nözésre jellemző az a gel­lérthegyi betörés, amelynek leírása szerint a tettes esti sétája közben beleskelődött egy családi házba, s ekkor pillantotta meg a magnót. Vasrudat ragadott, áthámoz­ta magát a kerítésen, bezúz­ta az ajtót. Azután az őt ész- revevő 82 esztendős házigaz­dát az említett kemény tárggyal jól fejbe is csapta. A magnetofon értéke 600 fo­rint volt, ő négyszázért pasz- szolta el. . . Gyermekgyilkosság 31 forintért A jámbor kiállításlátogató szeretné minél hamarabb ki­törölni emlékezetéből a leg- brutálisabb bűntényeket fel­idéző összeállításokat. Ám, nem könnyű érzéketlenül el­ballagni a debreceni benzin­kútkezelő megölését bemuta­tó tabló mellett. Miként an­nak az elvetemültnek a tet­tét is szörnyülködve szem­léljük, aki hatszor döfte hát­ba késével vendéglátóját, mert az nem akart neki köl­csönt adni. Ezek után pedig egy papírlapra felírta: El­utaztam a szanatóriumba, há­rom hónapra! Ügy látszik, a cinizmus nem ismer határo­kat. Egyeken tízéves kisfiú lett a fiatalkorú elkövető áldo­zata. A szerencsétlen gyer­mek ötvenest kapott otthon, hogy vásároljon. A visszajá­ró 31 forintra fájt a tettes foga, hiszen már húsz egész perce semmivel sem tudta öblögetni a torkát. Egysze­rűen becsapta a fiúcskát, aki úgy tudta, rokonai lakására hívják. Ám a vádlott elha­gyatott helyen a pénzét kö­vetelte, majd agyonverte. Sorolni lehetne tovább az elborzasztó történeteket. He­lyettük azonban érdemes be­letekinteni a kiállítási nap­lóba. A bejegyzések tanúsá­ga szerint legtöbben a meg­döbbenésüknek adtak han­got. Volt, aki az eddigieknél sokkal szigorúbb büntetést követelte az ilyen gaztevők­kel szemben. Valaki pedig megkérdőjelezte, egyáltalán mi a céljuk az effajta be­mutatóknak. A válasz nyil­vánvaló: nem elsősorban az elrettentés, hiszen a bűncse­lekményekre hajlamosak, a pénzhajhászok nemigen lá­togatják. Annál inkább ér­demes látni, tapasztalni, meg­tanulni. hogyan előzzük meg. hogy saját magunk is szen­vedő felekké váljunk! S főképpen ezzel a szin­tén a naplóban olvasott gon­dolattal kell egyetértenünk: „Nagy baj, hogy az embe­reknek, főleg sok fiatalnak az anyagiak lettek a legfon­tosabbak, s ez annyira bű­völetben tartja őket, hogy nem rettennek vissza a bűn- cselekményektől sem, annak megszerzéséért. Pedig az iga­zi értékek azok a tulajdon­ságok, amiket a szívünkben hordunk: békesség, öröm, szeretet . . Szalay Zoltán Szüreti készülődés Gyöngyösön már a .,Mátrai szüret ’88" gazdag programját állítják össze, hogy minél izgalmasabbá, látványosabbá te­gyék a szeptember 17—25. között tartó programsorozatot. Volent Miklós míves plakátmunkáját most készíti a kecske­méti Petőfi Nyomda 5000 példányban. Ugyancsak itt gondoz­zák a Szüreti kalendáriumot is, amely gazdag, tartalmas ösz- szeállítást ad a településről, és az ideérkező turisták érdek­lődését hivatott kielégíteni. Murcsányi László, Gyöngyös Város Tanácsának elnök­helyettese, Klein Józsefné gyártás­előkészítő és Zápler Tamás művelődési osztályvezető a plakátot ellenőrzik (Szabó Sándor felvétele) — Milyen feladatokat kel­lett teljesíteniük? — Előbb azt szeretném el­mondani, hogy lássák mi a mozgatórugója, értelme a pá­lyázatnak. A Munkásőrség­nek politikai-mozgalmi jel­legéből adódóan természetes kötelessége, hogy részt ve­gyen az ifjúság szocialista nevelésében is, a fiatal kor­osztályúak igényeihez, sajá­tosságaihoz igazodva átörö­kítse a munkásőrök gazdag tapasztalatait, és segítse az ifjúsági közösségek elképze­léseinek megvalósítását. Fel­adatunk, hogy kialakítsuk a fiatalokban a munkásőröket jellemző erkölcsi tulajdonsá­gokat: az önzetlenséget, az áldozatkészséget, a kitartó, következetes helytállást, a szocializmus ügye iránti hű­séget. Kiemelkedő szerepet kap a területen a Csillagos iránytű' pályázat, amelynek keretében az úttörőközössé­gek ezrei évről évre kutat­ják munkásőrökkel együtt a lakóhelyük munkásmozgal­mi emlékeit, s eközben meg­ismerkednek a Munkásőrség történetével, működésével, életével. Ezt végeztük mi is el az elmúlt tanévben. Meg­ismerkedtek a gyerekek név­adónkkal, Balázs Ignác éle­tével, valamint az emlékszo­bával, az alapító munkásőrök életével, s ezeket feldolgoz­va, pályázatot készítettek, amelyben megírták azt is, hogyan készültek fel a ver­senyre. Munkánkat nagyban segítette a városi parancs­nokság és a Satkó Dénes ta­nári család. — A siker egész évi céltu­datos, következetes munkát takar. Hogyan sikerült az úttörőket ilyen feladatra rá­bírni? — Nem volt túl nehéz, mert szerencsére ezek a fia­talok — öttől nyolcadik osz­tályig — igen érdeklődők, kíváncsiak. Ehhez igazod­tunk. Az előbbieken túl ha­vonta rendszeresen tartót* tunk foglalkozást, ahol meg­ismerkedtek az úttörők a tereptannal, lőelmélettel, lö­vészettel, fegyverekkel, hír­adóeszközökkel stb. Egyéb­ként is az Eger városi KISZ- bizottsággal és úttörőelnök­séggel érvényben lévő és évenként értékelt együttmű­ködési megállapodás adja munkánk alapját. Ma már szinte minden alegységünk foglalkozik ifjú- vagy úttö­rőgárda munkásőr szakalegy­séggel. Lényegében 17 isko­lával tartjuk a kapcsolatot, amelyet munkásőreink sza­bad idejükben végeznek. Se­gítenek a szakmai jellegű foglalkozásoknál, a szem­lékre, versenyekre való fel­készülésben, videofilmeket vetítenek, játékos szellemi és sportvetélkedőket szer­veznek a munkásőrök aktív részvételével. S természete­sen a Csillagos iránytű pá­lyázathoz is sok segítséget nyújtanak. — Mit szól e sok társadal­mi munkához a család, hi­szen két gyermek édesapja, velük is kell foglalkoznia? — Tudomásul veszik, sőt, igyekeznek segíteni is. Lát­ják az értelmét. Jómagámon meg felemelő érzés válik úr­rá, amikor látom, milyen ön­feledten tudnak örülni a pajtások sikereiknek. Szót fogadnak, érdeklődnek, s mindez további lendületet ad ahhoz, hogy ismét nevezzünk a versenyre. Nem lesz köny- nyű dolgunk, mert már sok ötletet kimerítettünk. Szep­temberig van idő, addig gon­dolkodunk az új témákon ... Fazekas István Csillagoson jelesre «vizsgáztak

Next

/
Thumbnails
Contents