Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-09 / 163. szám

NÉPÚJSÁG, 1988., július 9., szombat

J9Négy arckép

i BARI ÓK 8ÉU- -un. m* I wäfä&wsmw

&&&&*'-%?,'/ - % itóppwíü i

■; ^>?í:nííSí:<':- : ••: <.•

^ mm mi*enlmiklósi szülőház

! BARTÓK fiWA

.»-«fi. K W •* '!■

I föntw/»

%, $ ímsjmz-, - -'- íí - $ s *•> v

V • iHHU-Sva1»»*»**

; ': >Í«A 'í

■ 1, 4M* «"«*•»> .

<.' V ...■■• •■ ■■ ■

• -CHRISTOPHER LEVENSON (Kanada)

(Részlet)

Bartók esete más:

ez a fából faragott férfi keménylelkű volt és rugalmas, de befelé fordulva, rákényszerült, hogy sok mindent föladjon. Mikor korábban jöttél az USA-ba, vendég voltál, nem száműzött.

Valaha is, kívántad, hogy magad itthon érezd?

Inkább csak élni valahogy, úgy átmenetileg.

Ditta egész sötétnek képzelte az USA-t, s csodálkozott, hogy kedvenc napraforgó-virágát meglelte itt is, ennyire távol az otthonától. Lassan mindketten megbékéltek a szüntelen búcsúzkodással. Nem bevándorlók voltak, csak áttelepülök, nem jöttek mégse könnyen ide, úgy látszik, egész földkerekség tapad hozzájuk; szívük a hazatérésen csüng makacsul.

Már folyt az előkészítés a két háború közt is —

az ellenséges nemzeti sajtó, a grasszáló diktátorok, a csak

vonakodó elismerés otthon. Külföldre kellett menned,

hogy értőkre találj, s rádkényszerítették, hogy igazoló

„a nemzetköziséged", melyet már oly korán

kihallottál véredből: ama népeket kötő kapcsot, az ősi,

a pentaton skálát; — úgy bűvölted elő,

akár valami földmélyi folyót, amely az Urálon túl,

Közép-Azsiából ered, s elér Magyarországig,

s mindenüvé, hol csak zenét kutattál. Már ez is kihívás volt,

hisz határokkal szabdalt világban tetted a dolgod?

Adódtak ellenségeid, és számkivetett lettél.

A Columbia Egyetem mások-gyűjtötte délszláv népdalkéziratai közt

végül is rendet tudtál csinálni;

bár a tudásnak ez az új világa későn került eléd,

a gyökerekkel összebogozódva,

alkotásodnak része lett.

A tudós, a művész

az igazit úgy őrzi meg, hogy újra igazivá avatja.

Néprajzi múzeum kézműves faekéjét műanyag repülőgép váltja föl, de egy másik skálán a zene feledett hangzatokat oly pontosan idéz, ahogy Hellaszban és Rómában régész-kutatók tárnak föl, raknak össze ódon edény-cserepeket, egész

színházakat

kiásnak,

honnét a márványt hanyag ottlakók szekérszám szerte

hordták

„Restaurálás?” Nem, még jó, ha megőrizhetjük a régit!

Neki New Yorkban is már

a halál előérzete

adott egyfajta biztonságot:

„Velem nem élhet vissza senki többé.

mert én a leghatalmasabb erő kezei közt vagyok,

oly szorításban, mely engem elkülönít.

Bármit teszek és bárhová megyek, a választás enyém. Szabadabb, foghatatlanabb vagyok minden madárnál."

(Fodor András fordítása)

JOHANNES BOBROWSKI (NDK)

Bartók

ö, ki a falvak hangjaiért nem csüggedő reménnyel jött nagy városokból, új kimérásból —

a sötétség szája előtt nádasodban, éj, szélfúttán hevert —

ÓT gőzeid, mocsár!

Es űzött vadat

követve a holdja-se-mélyben, fehéret, mesebélit; mely, mondják, csaliton dalolt egykor, ezüst folyónál —

ki feledte a csordákat; ama tűnő kort a zengő alkony csípejénél, csüggve falvak szívhangján, a halk, a roppant havon

őszi nyirok után, hogy üvöltve vág fagyok körme az ajtófélfába?

Sötéten szállt a határra századok kínja, sose látta az agg ily sötétnek; beleborzongott, halni megtért vadul Ej, te! a vihar öledben! és a kigyúló villám a puszta szegélyén! Bartók,

jöttél akkor, hallottad a keleti szelet, gameláng hangját egy hársfa, csendes, derűs vénsége körül.

De a vadállat puha szépsége is ott volt, kékséges szeme, köztünk, és a koszorúk, megannyi nyomon a csepegő képek —

ott jöttél te, vadász, az erdőn imbolyogva, vadász-örökálmot élesztve, hogy vackán ott hálna.

(Tandori Dezső fordítása)

inéi témákra

a Kárpát-medence teljes

dallamtárát akarta maga

után hagyni. Mint zeneszerző, nem engedte, hogy a folklór magával ragadja, mert zenei Ízlése nagyon is megbízható szűrőnek bizonyult az ilyesfajta régimódi, romantikus eltévelyedésekhez. A dallam és a ritmus

szerkezetét tudományos aprólékossággal kutatta, s ha e motívumok szerzeményei keretében átlényegülnek is, nála a zenei élmény azokban a motívumokban elsődleges, amelyek egyénien bartókiak. Vonósnégyeseinek témáját valószínűleg megírhatta volna ama hatalmas, passzionátus előmunkálat nélkül is, amelyre életének legalább felét olyan szenvedéllyel elvesztegette. Bartókot csak-folkloristának tekinteni (ami a folkloristákat kizárólagosan érdekelte a Columbia Egyetem körében) nem az a szemlélet, amely Bartók esetében pozitív eredményeket hozhat.

Schönberg-követő

A hosszú crescendo melankolikus monotóniája a hegedűsikolyig, amely minden béklyó vad széttépésébe úszik át — a schönbergi iskola stílusának valóban „modern" eszköze, amely nagy hatással volt rá és olyannyira fellobbantotta ambícióit arra, hogy igazi magyar hangját hallassa. Vajon meg- őrizte-e a pásztorok „magyaros” stílusának hiteles primitívségét a költőien variált, Habsburg-ellenes,

negyvennyolcas, politikai felhangú románcaiban (a Petőfitől Adyig tartó magyar hagyományok stílusában)? A cigányos tremoló. a mongol romantikus illúziók az ősi ázsiai származásról, és az irodalmi-szintaktikus elméletek a törzsö- kös magyar „gatyás” paraszti stílusról — csupán cerebrális kombinációk voltak, melyeket annak a művészi környezetnek stílusa és divatja feltételezett, amelyben Bartók fejlődött.

(Vujicsics Marietta fordítása)

PIERRE JEAN JOUVE (Franciaország)*

A zene és a misztikus állapot

(Részlet)

... Bartók. Béla zenéje, egy ragyogó zeneszerzői pálya csúcsán, újra erőt ad minden művésznek, mivel maga is csupa erő; de ami ennél is csodálatosabb, az a tiszta eredetisége, és Bartók nem habozik a vállára venni ezt a félelmetes terhet. Újrateremteni a világot a világnak sohase könnyű, de legalábbis olyan vállalkozás, amely eleve kizárja a kényelmes megoldásokat. Ezt a zenét már vállalt küldetése is felruházza a szent* Író, költő, esszéista (1887— 19761. 1937-ben közreműködött a Bartók házaspár franciaországi koncertjeinek megszervezésében.

ség jegyeivel. A világmindenség, amelyet a művész becserkész, szükségképpen a misztika tartománya, mivel szorosan összefonódik a Láthatatlannal. Bartók zenéje, amely nem veszíti el a kapcsolatot az anyafölddel, a nép kultúrájával, ... legmélyebb szükségletét fejezi ki a mai embernek, aki mohó vággyal kutatja — ebben a fogalmak ki szikkasztotta

korban, amelyet épp annyira elsivárít az örömhajhászás, mint a gyűlölet — a mélyen érző ember misztikus állapotát és helyzetét, mivel csakis ez a helyzet változatlan, s teszi lehetővé a megújulást.

(Ádám Péter fordítása)

KHUONG HUU DUNG (Vietnam)

Muzsikaszó

A fülem egyre vénül, a zenét mégis értem, ahogy fölzeng magyar földön, minden vidéken: benne az ezeréves táj, s a kéklőn-kék folyam dalol. Bartók, Liszt, Kodály muzsikája szói.

Lehet süket a fül, csak a lélek süketté ne legyen, nemde, öreg Beethovenem?

(Baláss.v László fordítása)

BÁLLÁ D. KAROLY (Ukrán SZSZK)

Haitik: Kontrasztok

valami teljesen elvonatkoztatott értelmesé»tői nem koptatott embertelenül emberséges barátian ellenséges

valami bőröm alá bújó hamvaiból megújhodó kivédhetetlenül tolakvó kézzel mégsem fogható valami egyetemesen kozmikus absztraktul logikus valami kételyt nem hagyó valami rendhagyó

valami félelmetesen józan ami mégis extatikus pózban az önkívületen túlról belémsajog valami jcsend ami zajong dac ami nem alkuszik fejsze ami úszik föld alatti égbolt jövőből a régvolt

márvány közé tévedt vályog szabályosan felrúgott szabályok szárnyától fosztott sólyom fülembe öntött tüzes ólom fagyhalál rideg magánya földből feltörő forró láva győztesek örök veresége ellentétek harca és egysége

AZ ÍRÁSOKAT ZAHEMSZKY LÁSZLÓ VÁLOGATTA