Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-09 / 163. szám

10. TUDOMÁNY ÉS VILÁGA NÉPÚJSÁG, 1988. július 9., szombat A tudomány múltjából gyakran építkezik a tudományos élet jelene is. Megannyi fel­fedezés, módszer, eljárás jelzi azt az egye­temes törekvést, hogy a tudósok, kutatók által létrehozott alkotások szolgálják az emberiséget. Mai összeállításunk a tudo­mánytörténet néhány érdekességére hívja fel a figyelmet, mintegy rámutatva a tudo­mány, a technika eredményeinek hasznos­ságára. A SZEMÜVEG RÖVID TÖRTÉNETE A TELEFON SZÁZHARMINC ÉVE A távbeszélés lehetőségére elsőnek 1854-ben Bourseul francia távírász gondolt. E gondolatát megkísérelte a gyakorlatban is megvalósítani, de nem sok sikerrel. A telefon szó is Bourseul- től származik, a tele (messze) és a fon (hang) szavak összetételeként. Az első használható távbeszélő berendezést Alexander Graham Bell készítette 1875- ben, és a két évvel későbbi telefon az Edison-féle szénmikrofonnal kiegé­szítve — alapvető működése tekinteté­ben semmiben sem tért el a ma haszná­latostól. Több ál- állomásos készülék szerelése Pontos statisztika természete­sen nincs, de a becslések szerint a fejlett országok lakosságának legalább tíz százaléka használ szemüveget. Tulajdonképpen máig nincs eldöntve, hogy ki ta­lálta fel a szemüveget. Az biztos, hogy az irodalomban Plinius az első, aki leírta, hogy Nero császár a színházi viadalokat smaragdon át szemlélte, de ez a smaragd aligha lehétett szemüveg. Mások szerint Szent Jeromos lett volna a szemüveg feltalálója de ezt sem sikerült bebizonyítani. Ma a legáltalánosabban azt fogadják el, hogy a szemüveget Salvino DArmato degli Armati találta fel 1285 és 1290 között. Az első szemüveglencséket Eu­rópában a muranoi üveggyárban készítették 1300 körül. Tény ugyanakkor az is, hogy nagyító üvegek köszörülésével korábban már az arabok is foglalkoztak. Valószínűleg a kínaiak is készí­tettek szemüveget, korábban mint az európaiak, bár az ő szemüvegük nem az orrnyergen ült, hanem a homlokukra tá­maszkodott. Képi ábrázolása kö­zül az első az 1414—1418-ig tar­tott konstanzi zsinatot ismertető verses kézirat egyik képén látható orrcsíptető. A 17. században a spanyol divat felkapta a szem­üveg használatát, de divatszerű- en viselték a francia forradalom idején is. A magyar pápaszem el­Nigéria északi részében 1966- ban gazdaságosan Jcitermelhető uránlelőhelyet találtak. 1968- ban meg is indult itt a termelés, a nagy gondot azonban a szállítás okozta. De megszületett — akár egykor a Selyem-út — az Urán- útja. Ez az üt Nigéria északi ré­széből indul és 2500 kilométer után ér a Guineai-öbölhöz. Az nevezés eredete ismeretlen, az 1590-es Calepinus-féle szótár­ban szerepel először. Az idők folyamán — legin­kább a divat szerint — sokféle formája alakult ki a szemüveg­nek: volt az üvegje kisebb vagy nagyobb, kerek vagy ovális, használata szerint készítettek homorú, vagy domború, sőt hen­geres és hasábos (prizma) len­cséket. Megjelentek a bifokális (sőt újabban a trifokális) lencsék is azok számára, akiknek közeire és távolra más-más szemüvegre van szükségük. Egyre jobban terjednek a szemre közvetlenül ráhelyezhető kontaktlencsék is. Szintén néhány évtizedes újítás, hogy a nagyobb súlyú üveglen­csét egyre inkább felváltják a könnyebb, kevésbé törékeny műanyag lencsék. A szemüveg újfajta változatát állították elő a nyugatnémet Zeiss-gyárban. Egy szemüvegre különleges eljárással „előtétlen­csét” ragasztottak. A finom munkákhoz használják ezt az ún. lupe-szemüveget, melynek elő­nye, hogy használat közben nem kell tartani, nem veszi igénybe az egyik kezet, munka közben lehet jegyzetelni, szerszámot cserélni. További előnye, hogy védi a sze­met, például a fogorvosi munka közben a nagy forgásszámú tur­binás fúrók használatánál. északi részen lévő Assamaka vá­rost mindössze 600 km választja el a transzszaharai úttól, mely Algírtól délre indul és átvágva a sivatagot, Tamanreovet-ig ér. Az uránlelőhely olyan gazdag, hogy Nigéria 1985-ben 8000 tonna ki­termelését tette lehetővé. Ez azt jelenti, hogy a világ negyedik ki­termelője USA, Kanada és Ausztrália után. A kézibeszélőben elhelyezett mikrofon a beszédet villamos je­lekké alakítja, ezek a készüléke­ket összekötő vezetéken tovater­jednek, majd egy hallgató — a kézibeszélő másik tartozéka — az eredetivel azonos beszédhan­gokká alakítja vissza őket. Eleinte csupán két közeli hely — üzlethelyiségek vagy irodai szobák stb. — között lehetett be­szélgetést folytatni. Puskás Tiva­dar zseniális ötlete a telefon használhatóságát kiterjesztette, és ezzel elterjedését is meggyor­sította, ő a két készüléket össze­kötő vezetéket „elvágta”, és kö­zéjük iktatta a központot. Ettől kezdve a készüléket nem egymás­sal, hanem egy központtal kötöt­ték össze; az egy-egy vámsban, körzetben levő készülékek veze­tékeit egy központi helyre vezet­ték, és ott a kezelők feladata lett, hogy a beszélgetés idejére kap­csolatot teremtsenek. Puskás Ti­vadar tervei szerint 1877-ben Bostonban helyezték üzembe az első központot. Az első buda­pesti központ pedig a mai József Attila utcában 1881. május else­jén kezdte meg működését. Századunk technikájának „műhelyében” az elektronika és az űrkutatás szédítő eredményei mellett sok szerényebb műszaki alkotás is meghúzódik. De ha ezek a fontosság listáján hátrább szorulnak is, rájuk is jellemző, hogy megkönnyítik az ember munkáját. Ilyen a rajzokat, min­tákat gyártó mechanikus rajzoló­gép is. A bankjegynyomdák, a térképészet és az ékszeripar már használ ilyen gépeket, de terjed­nek a textil-, a bőr-, a porcelán- és az üvegiparban is. Nem lebe­csülendő az a szerepük sem, hogy játék formájában megismertetik Az első központokban a keze­lők „központi csatlóval” — így nevezte ezt Puskás Tivadar — hozták létre a beszédkapcsola­tot. Ez a központi csatló egy fém­lemezből készült rács volt, amelynek keresztezési pontjai­ban a függőleges és vízszintes le­mezeket egymástól elektromo­san elszigetelték, és mindkét le­mezt átfúrták. Minden előfizető vonalát egy vízszintes és egy füg­gőleges lemezben rögzítették, és így a keresztezési pontokban he­lyezett fémdugókkal bármely előfizető között fémes összeköt­tetést — azaz beszédkapcsolatot lehetett létesíteni. Az előfizetők számának növekedésével a köz­ponti csatló oly mértékben meg­növekedett, hogy kezelése szinte a gyermekeket a görbék és az egyenesek világával, a díszítő ele­mek kifogyhatatlan sokaságá­val. A rajzológépek őse a múlt szá­zad végén közismertté vált Har- monograph volt: egy felfüggesz­tett súly és a ráerősített iron. Ha a súlyt meglengették, az irón az alatta elhelyezett papírra — főleg elliptikus — mintákat rajzolt. Kedvelt század eleji játék és szer­szám volt a Pantograph. Ez egy­mással csuklós összeköttetésben lévő rudak harmonikamozgását használta fel rajzok, képek má­solására, nagyítására, kicsinyíté­lehetetlenné vált. Ezért olyan rendszert dolgoztak ki, amely­ben a lemezek helyett a készülé­kek vezetékei egy-egy kapcsoló­hüvelyben végződnek, és ezeket hajlékony zsinórral kötötték ösz- sze kapcsoláskor. A fejlődés ezután gyorsabbá vált. Létrehozták az automata központokat, ahol már nem volt szükség kezelőkre, ma pedig már ott tartunk, hogy az egész világ hívható a szobánkból, minden emberi beavatkozás nélkül, a hang pedig olykor műholdak közbeiktatásával teszi meg több tízezer kilométeres útját. A ké­szülékek is egyre tetszetősebbé, egyre „okosabbá” váltak, több színben kerülnek forgalomba. sére. A fémépítő alkatrészekből összeállított Meccanograph-fal már szabályosan ismétlődő ele­meket tartalmazó rajzokat is le­hetett készíteni. Az 1958-ban szintén építőszekrény-alkatré­szekből összeállított rajzológép­nek már függőleges rajzolóko- mngja volt, és a ceruzabélt inga- lengéses csúszószerkezeten he­lyezték el rajta. E gép már bonyo­lultabb minták millióféle válto­zatának megrajzolására is alkal­masnak mutatkozott. A mai raj­zológépek már árnyalják is a mintát, s többféle színnel is dol­goznak. az urAn útja EGYSZERŰ RAJZ0L0GEPEK Az egykori Pantograph mai, gyermekek számára készü­lő változatát láthatjuk.A műanyagból ki­alakított egy­szerű szerkezet rúdjába köny- nyen beilleszt­hető a mozgat­ható toll vagy ceruza.A kis pantográffal rajzok, minták eredeti nagy­ságban, felére kicsinyítve vagy kétszeresre na­gyítva másolha­tók át (KS) Kézmű- és Konfekcióipari Kisszövetkezet egri telephelyére felvesz varrónőt (betanítást vállalunk) és vasalónőt. Bérezés teljesítmény alapján. Jelentkezni lehet Eger, Vörösmarty u. 27. y Épületkarbantartó Kisszövetkezet Eger, Vöröstüzér u. 34., felvesz gyakorlattal rendelkező építész műszaki előkészítőt, építőipari árkalkulátort, valamint asztalos és ács szakmunkásokat. Érdeklődni lehet a személyzeti vezetőnél, illetve a munkaügyi osztályvezetőnél. Telefon: 11-275/14, illetve 16. Teflon a technikában A teflonként emlegetett mű­anyagot ma már csaknem min­denki ismeri. Többnyire a kony­hában találkozunk vele, nem kap oda a palacsinta és akár szinte zsír nélkül is lehet sütni benne a húst. Élvezzük a teflon előnyeit akkor is, amikor például a vasa­lónk talpa van fedve vele, vagy amikor borotválkozunk, és a bo­rotvaél valósággal bársonyos a rajta tapadó teflonbevonattól. De ma már a modern repülő- és me­zőgazdasági gépek, a gyárak sok-sok ezer szerkezete sem le­het meg teflon nélkül. Mégpedig azért nem, mert az egyik fontos alkatrészük, a csapágy is teflon felhasználásával készül. A teflonmolekula szén- és flu­or-atomokból épül fel. Hosszú, egyenes szénláncát burokként, cső módjára veszik körül a fluor­atomok, amelyek a szénatomok­kal még erőteljesebben kapcso­lódnak, mint azok egymással. Ennek a következménye aztán, hogy a legkeményebb fémeket is szétrágó savaknak és lógóknak is ellenáll a teflon. Sőt — műanyag létére — még a forróságot is bírja (kb. 400 Celsius-fokig). Egyet­len hátránya, hogy puna, köny- nyen kopik. De ma már e tulaj­donságán is sikerült jelentősen javítaniuk a szakembereknek. Felhők feletti növények Minél magasabbra kapaszko­dik valaki az Alpok csúcsaira, annál szembetűnőbben fogyat­kozik azoknak az állat- és nö­vényfajoknak a száma, amelyek a nagy magasságok kedvezőtlen viszonyai között is megélnek. A központi Alpokban, a hárome­zer méter magasságban levő kli­matikus hóhatár térségében már csak száz különböző virágos nö­vényfaj él. Számuk gyorsan csökken a magasság növekedé­sével. Háromezernégyszáz méte­res magasságban már csak 30 faj, újabb száz méterrel magasabban már csak három különböző nö­vényfaj számít állandó lakónak. A legnevezetesebb magassági csúcstartó a gleccser-boglárka, amely még négyezer méter ma­gasságba is felkapaszkodhat. Abszolút magassági csúcsnak számít, hogy ezt a nö vényt a berni Alpok legmagasabb csúcsán, a Finsteraarhornon is megtalálták 4275 méteres magasságban. Külsőre semmi nyoma sincs, hogy ez a jelentéktelen növény alkalmazkodhatna a rendkívüli viszonyokhoz, nem különbözik a völgyek megszokott növényei­től. Ami a rendkívüli, az a pél­dátlanul rövid vegetációs perió­dusa: kedvezőtlen években a négy héttel is beéri. Ha szüksé­ges, a hó- és jégtakaró alatt is „átnyaral”. Szabad kapacitással rendelkezünk sokszorosítási munkák végzésére: — fénymásolás 30,- Ft/m2 + ÁFA, — stencilezés 0,60 Ft/lap + ÁFA — dokufotózás 3,- Ft/lap + ÁFA. Várja k megrendelésii két. Címünk: KEVTTERVIV. Iroda, 3300 Eger. Lenin ül Ié2/c.

Next

/
Thumbnails
Contents