Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-09 / 163. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. július 9., szombat MEGYEI PANORÁMA 5. VAKMERŐSÉG HELYETT, ELŐRELÁTÁSSAL... A jövő magja: a jelen Pélyen nagyot léptek a tejtermelés érdekében Sokfelé hallani, hogy országszerte, így megyénkben sem gazdaságos az állattartás. A mezőgazdasági üzemeknek többnyire ráfizetéses ez az ágazat, s több helyütt fel is számolják a szarvasmarha—, a juh- vagy a sertésállományt. Pedig áldásos lenne, ha inkább növekednék az állattartási kedv, — s ezt különösebben nem is kell magyarázni, miért... Hiszen egy kisiskolás is tudja: a hús, a tej nélkülözhetetlen élelmiszer, s beláthatatlan következményei lennének, ha mind kevesebb és kevesebb lenne belőle. Tény — amellett, hogy elfogadható indok—, a termelőszövetkezetek arra törekednek: minél nyereségesebben gazdálkodjanak. S ha nem mindenütt éri meg tej- vagy húshasznú állatokat tartani, nevelni, inkább másféle ágazatok felé kacsintgatnak. Nos, Pélyen, a Tiszamente Termelőszövetkezetben mást tapasztaltunk... — Az adottságaink is olyanok, hogy determinálnak minket az állattenyésztési ágazat felvirágoztatására, — szögezi le elöljáróban dr. Pálos Lóránd, a termelőszövetkezet elnöke. — Természetesen ésszerűen kellett terveznünk: a sertéstelepünket már évekkel előbb felszámoltuk, s bizony jelenleg a juhtenyésztés sem hoz sokat a konyhára. Viszont jobbára szikes területeink vannak — szántóterületünk mindössze 11 aranykoronás —, adottságaink inkább az abrakigényes állatok neveléséhez felelnek meg. Nagy legelőterületeink vannak, ősgyepek, sziki legelők — ezért úgy döntöttünk, hogy a szarvasmarha-ágazatot fejlesztjük. A termelőszövetkezet elnöke elmeséli,hogy 1986-ban lehetőségük nyílott arra, hogy világbanki hitellel és 50 százalékos állami támogatással véghezvigyék a szarvasmarhatelep rekonstrukcióját. Egy éves előkészítő munka után a bank elfogadta pályázatukat, s tavaly márciusban hozzáláttak az építéshez. A korszerű, magas technológiai szintű telepükre 49 millió forintot kaptak. — Méghozzá úgy döntöttünk, hogy nem a meglévő épületeket alakítjuk át, hanem vadonatújakat hozunk létre — fűzi tovább a szót dr. Pálos Lóránd. — Korábban 344 szarvasmarhánk volt, s fokozatosan növeltük az állományt, ezernél is többre. — Elsősorban a tejtermelés mellett tették le a voksot? — Annál is inkább, mert ez az ágazat nálunk ezelőtt is nyereséges volt. Az egy tehénre jutó tej mennyisége 4700-4800 literre nőtt,' két és fél millió forintot nyertünk rajta. Tudtuk azt is: manapság nehéz olyan terméket találni, amelynek piaca van, ám a tej mint alapvető élelmiszer úgy kell, akár a kenyér... Megtudom azt is, hogy hiába kaptak támogatást, a termelő- szövetkezetnek is áldoznia kellett az új telepre. Más forrásokhoz is kellett nyúlniuk, míg végül 63 millióért teljes egészében felépült a korszerű teleprendszer. Hiszen nemcsak az épületek szükségeltettek, de a praktikus stabil és mozgógépek is. S jóllehet, a fejlesztés három évig is tarthatott volna, a pélyieknek sikerült „tető alá” hozniuk mindössze kilenc hónap alatt. Bíró András telepvezető kalauzol a rendezett, szép tiszta gazdaságban. — Kérem, szóljon a távolabbi célokról is... — Jelenleg 1700 állatunk van a növendékekkel együtt. Közülük 520 tehén fejős, zömmel fiatalok, magyartarka és fekete Holstein-friez kereszteződésű- ek. Az első évben természetesen nem számíthatunk nagy tejho zamra, de már most is naponta 7100 litert értékesítünk. Terveink szerint e mennyiség 10-11 literre növekszik majd. Az idén 2 millió 200 ezer liter tej termelését tűztük célul, s a tervet már időarányosan teljesítettük is. — Nehéz volt az átállás az újra? — Mindössze három napot vett igénybe. A fejőházban szakképzett gépi fejők dolgoznak, természetesen szükségünk volt karbantartókra, villanyszerelőkre is. A Taurina és a Melotte cégek napjainkban a csúcstechnikát képviselik, örömmel választottuk hát e berendezéseket. Ám nem kevésbé jelentős a pélyiek hízómarhatartása sem. Az ágazat vezetőjét, Augusztin Jánost kérdezzük: — Hogyan láttak hozzá a fejlesztéshez ? — Mindenekelőtt jó szakemberekre volt szükség, s hozzáértő törzsállattenyésztőre. Tervbe vettük, hogy bevezetjük a számítógépes nyilvántartást, munkánkat megkönnyítendő. Két gépünk már dolgozik is. Ötszázötven hízómarhát adunk le, ötszáz kilójával. Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalattal szerződtünk. Bérhizlalást is vállalunk, a napokban várunk 150-200 bikát, amelyet külön telepünkön hizlalunk fel 250 kilósra. S ha azt vesszük, hogy napi egy kiló súly- gyarapodással számolhatunk, könnyen kiszámítható, mennyire megéri. Az idén meghaladja az 550 tonnát a saját tartásunkból adódó húsmennyiség. A pélyiek nem tagadják: óriási munka volt a fejlesztés megvalósítása. De abban a helyi szakemberek egyetértenek, hogy megérte. Hisz a kezdeti eredmények biztatóak, s a kilátások is kecsegtetők. Tudják azt is, a takar- mánytermesztő-ágazatban nagyot kell fejlődniük, hogy ekkora állományt elláthassanak. Ám eddigi sikereik, nem vakmerő, hanem okos, megfontolt vállalkozásuk alapján, úgy véljük, reményük valóra válik... Mikes Márta MEGŐRIZNI AZ ÓZONT A JÖVŐ SZÁZAD LÁTOGATÓINAK IS Má frászén tinire, a nyaralófalu Már csak az idősek emlékeznek az öreg tótoknak a határozatára, mely szerint három falutól egyenlő távolságra kell telepíteni a templomot. így senki sem jut hozzá közelebb, s ha részt akar venni az istentiszteleten, egyformán kell néki gyalogolnia. Faluközpont, modern vonalú templommal Mátraszentimre, Mátra- szentlászló, Mátraszentistván... Három kevéssé „felkapott” rajongott úticél volt. Úgy tűnik viszont, manapság nem kell népszerűségéhez az sem, hogy a híres mátrai betyárok nyája „csiregjen-csürögjön” a vadregényes rengetegekben. A tájegység évtizedekig őrizte rom- latlanságát, s nem véletlen, hogy a Magyar Tudományos Akadémia csillagvizsgálója is e környékre települt. Szabad Lajos, a mátraszen- timrei tanács elnöke beszélgetésünkkor elmondotta, reméli, az üdülő-és nyaralófalu terve nem jelenti azt, hogy a megvalósítás után elköltöznek a fák lombjai közül az itt pihenőket, itt élőket, ingyen zeneélményhez juttató „tollas dalnokok”. Egyébként sem kívánják a község befogadóképességét irreálissá tágítani, sokkal inkább azt akarják, a náluk tartózkodók járuljanak hozzá saját és az őslakosok megelégedésére a település szépítéséhez, tisztántartásához és ahhoz, hogy a jövő század látogatóinak is jusson itt ózon. Talán egy kicsit hűek akarnak maradni szépapáik egyenlőséget óhajtó gondolatához, legyenek nyaralók, de anélkül éljenek itt, hogy kifordítanák a hegyi falut a sarkából, jól érezzék magukat a helybéliek és megőrizze romantikáját a Mátra is.- Erősen kell ragaszkodni elképzeléseihez — kérdezem a beszélgetés során az elnöktől —, hisz Sopron a Velencei-tó után a mátraszentimrei Naposoldalon alakít ki üdülőszövetkezetet a Budapesti 49. számú Ügyvédi Munkaközösség. Nem fél-e attól, hogy a hamisítatlan romantika szertefoszlik, ha a nyüzsgő, zajongó, kiabáló kirándulók ellepik a tájegységet? — Nem áll egyedül véleményével és aggodalmával. Felettes hatóságaink is szemünkre vetették ezt, mondván, nem túlságosan nagyléptékű a telkek kisajátítása. Nyugodtan mondhatom, nem, de arról sem kell elfeledkeznünk, hogy az üdülőszövetkezettől kapott pénzből tudtuk kifizetni azokat a tulajdonosokat, akiknek ezt a hatvanas évektől ígértük. — Megfelelnek-e a tervek a táj- és környezetvédelmi előírásoknak? És mit szól a naposoldali építkezéshez az MTA csillag- vizsgáló intézete, hisz számukra hatósági előírás biztosítja a fényvédett övezeteket. — Az üdülőkörzet harmadik épületének kialakításánál a csillagvizsgáló kifogással élt. Ám egy malőr következtében a Tudományos Akadémia tulajdonjogát nem jegyezték be a földhivatalnál. Ügyanígy járt a Mefag, a Heves Megyei Tanács is. Mi nem akartuk ezt kihasználni, és azt sem kívánjuk, hogy háromszor többen éljenek itt, mint amennyit — Mátraszentistván, Galyatető, Bagolyirtás, Fallóskút — elbírna. Ám az elnéptelenedés veszélye minket is fenyegetett, hiszen 150-250- nél többen a szezon után alig maradtak itt. Aki nyaralóházat kívánt építtetni, annak részben közművesített telkeket kínáltunk, és előírtuk a zártrendszerű szennyvíztároló kialakítását. Ehhez még a vízműtársulati tagság összege is járul. Jómagam kissé szomorúan konstatáltam, hogy főként a magánerő érdeklődött helységünk iránt és az elsőbbségi jogot hangsúlyozó állami cégek alig-alig. — Kívánnak-e újabb területeket kisajátítani? — Nem. A rendezési terv elkészült, s nem akarunk abba a hibába esni, mint mások, túlzsúfolttá tették egyébként kedvező, vonzó területeiket. Mátraszentimre határában szívesen alakítanak ki vállalatok is üdülőközpontokat A szlovák csárda remek ételkülönlegességekkel várja a vendégeket — A környezetvédelmi előírásokat sikerül-e betartatni a letelepülőkkel? — Igen, hiszen ez a saját jó közérzetükhöz is elengedhetetlen. Legnagyobb gondunk a szennyvíztisztító hiánya. A gyöngyösi telephelyre kellene leszállítani a szennyvizet a szippantókocsiknak, ám azok egy- egy félreeső helyen kiürítik tartalmukat. Heti két alkalommal járnak felénk a személtszállító kukásautók, ami pillanatnyilag elegendő, de sokkal nagyobb aggodalomra ad okot az építkezési törmelék elhelyezése. A problémát az okozza, hogy nincs területünkön kijelölve építési törmelék elhelyező hely. Á helyi tanács számos konténert hozatott és telepítette ezt a kirándulóhelyekre is, ám ezek tiszavirágéletüek. Ügyes honfitársaink leszedik a csapágykerekeket és a rugókat. A beszélgetés után egy kis falunéző sétára indulunk az elnökkel. Szomorúan állapítom meg, hogy a HungarHoteles Vadvirág Étterme csak kosztot ad, de az emeleten lévő szállodai szárny még ma sem üzemel. Viszont a hely szellemének megfelelően hangulatos és főleg megfizethető vendéglőt alakított ki a Heves Megyei Élelmiszeripari Kiskereskedelmi Vállalat. A „Szlovák” más egyebek mellett kiváló juhtúrós sztrapacskát kínál a barangolásban megfáradt vándoroknak. A kicsiny falu egyébként nem zsúfolt és az új idetelepülök, mint például a Nagy-Alföldi Kőolaj- és Földgázkutató Vállalat luxusszálloda színvonalú épülettömbjei tájba illesz- kedőek. reméljük, az elkövetkezendő évek itt nyaralói is vigyáznak majd erre és megértik azt, hogy egy-egy kellemes adottságú területen nemcsak nyaralni kell, hanem élni hagyni másokat is. Csárdabelső (Fotó, Perl Márton) Soós Tamás
