Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-09 / 163. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1988.;július 9., szombat Válaszúton a mezőgazdaság Akár tiszteletkörnek is tűnhet, dé tény, hogy az 1957-es agrárpolitikai tézi­sek jó néhány eleme, mint például a mezőgazdaság és az ipar jövedelemparitásá­ra való törekvés, a nagyüzem és a kisüzem kapcsolatának fontossága, az érdekeltségi viszonyok javítása ma is érvényes gazdaságpolitikai álláspont. Más kérdés per­sze, hogy a mai, de még in­kább a holnapi gondok meg­oldása az agrártézisek új­raértelmezését, továbbfej­lesztését is megköveteli, nem is beszélve az idejét múlt elemek kirostálásáról. Idejét múlt például az a harminc évvel ezelőtti ál­láspont, miszerint növelni kell a mezőgazdasági terme­lést. Ez akkor, amikor a bel­ső ellátáshoz élelmiszert kellett importálni, straté­giai feladat volt. Mára azon­ban idejét múlttá vált, hi­szen a mezőgazdasági ter­melés harmadát exportáljuk és örülünk, ha a világpiaci túlkínálat ellenére sikerül eladnunk. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kell fogni az egész ágazatot, termelésnövelésre ugyanis a világpiaci túlkíná­lat ellenére is van lehetőség, de csak akkor, ha azt hatá­rozott piaci stratégiával, a jövedelemtermelő képesség figyelembevételével valósít­ják meg. Igaz, éppen erre hivat­kozva kérdőjelezik meg so­kan az agrárexport ará­nyát és súlyát. Persze mond­janak olyat, amivel gaz­daságosan föl lehet váltani az agrárexportot! Amíg nincs mivel ezt helyettesíteni, ad­dig a népgazdaság nem nélkülözheti az élelmiszer­gazdasági exportot, még ak­kor sem, ha az exportszer­kezetben van egy gazdaság­talan sáv is. Hiszen a nem rubelelszámolású export tá­mogatása egyes esetekben eléri a 75 százalékot is! A „nem mondhat le” persze nem azt jelenti, hogy bármi áron is, de exportálni kell A támogatási szinteket egy­re lejjebb kell szorítani. Az igy felszabaduló ösz- szeget pedig olyan területek­re kell átcsoportosítani, ahol lehetőség van a termelés nagyobb mértékű és gazda­ságosabb növelésére. Erre alapozva tűnik reálisnak az a terv, hogy az agrárágazat tavalyi 600 millió dolláros exportaktívumát a tervidő­szak végére 900 millió dol­lárra kell növelni. Az Országgyűlés az idén fogadta el a tsz-törvény mó­dosítását, amely többek kö­zött szabad utat enged a szövetkezeti formák átala­kulásának. Jogos tehát a kérdés, hogy vajon ezt is ki­bírják még az 1957-es tézi­sek? Hangsúlyozni kell, hogy az 1957-ben megfogalmazott agrárpolitikai szempontokat nem kőbe vésték és, hogy azokat az utóbbi 30 év alatt a politikai fórumok —, ha nem is elegendő következe­tességgel — de igyekeztek hozzáigazítani az új köve­telményekhez. A szerveze­ti fői mákkal kapcsolatos ál­lásfoglaláshoz azonban nem kellett, és ma sem kell hoz­zányúlni. Az 1957-es tézisek nem cövekeltek le egyetlen vállalati forma, tehát a me­zőgazdasági téesz mellett sem. Megfogalmazásuk sze­rint: az adottsághoz igazo­dó szervezeti formákra van szükség. Más kérdés, hogy kevés kivételtől eltekintve ez a gyakorlatban mégiscsak a téeszeket jelentette és nem alakult ki egy menet közbe­ni rugalmas szervezeti vál­tás. A hivatkozott törvény- módosítás most ennek ad jo­gilag is garantált lehetősé­get. Vajon az új agrárpoliti­kának milyen kihívásokkal kell szembenéznie? Ilyen például az import! Vajon a hazai ellátásban nem lehet­ne nagyobb szerepet adni az importnak? Nem az élel­miszer-termelés mérséklése céljából, hanem, hogy az élel­miszer-termelés hatékonyabb ágazataiban nagyobb nö­vekedés legyen. Ez a több­lettermelés nem csak az im­portot ellentételezné, de nö­velné a piacképes export- árualapot is. Ennek egyik kezdetleges formája, hogy egyes határmenti körzetek­ben gazdaságosabb a szom­szédos országból például saj­tot és más tejterméket im­portálni, mint azt az ország távoli körzetéből odaszállí­tani. E kérdés napirendre tűzését más fontos szempont is indokolja: a Közös Piac­cal való tárgyalás. Az esetleges megegyezés ugyanis nem csak a magyar agrárexport előtt nyitná meg a közösség kapuit, de a köl­csönösség jegyében Ma­gyarországnak is fogadni kell Közös Piac mezőgazda- sági termékeit. Ez elkerül­hetetlenné teszi a magyar élelmiszer-gazdaság szerke­zeti átalakítását. Ha ugyan­is valamit behozunk, mert be kell hozni, akkor azt itt­hon fölösleges termelni. Ez a dolog könnyebbik része! Hogy mit termeljünk a fölöslegessé vált termé­kek helyett, az már nehezebb kérdés. Már csak azért is, mert a mezőgazdaság szer­kezetátalakításához nem csak piacismeret, hanem megfelelő anyagi, műszaki háttér is kell. És akkor még nem is esett szó az alacsonyabb haté­konyságú körzetekről, az ott élő emberek sorsáról, akiknek népgazdaságilag is hasznos termelőmunkát kell biztosítani. A másik kihívás, amivel szembe kell néznünk: az ag­rárprotekcionizmus. Ma­gyarország — egyetlen szo­cialista országként — tagja a 13 jelentős agrárexportőr államot tömörítő cairnsi cso­portnak, amelynek célja a2 agrárexport-támogatások csökkentése és ezen keresz­tül az értékarányos világ­piaci agrárárak kialakí­tása. A jelenlegi világpiaci ára­kat ugyanis az USA és a Közös Piac agyontámogatotí mezőgazdasági árai tartják irreálisan alacsony szinten. A támogatások mérséklé­se növelné a világpiaci ára­kat, ami Magyarország szá­mára nagyon kedvező lenne. Persze nem szabad megfe­ledkezni arról, hogy a csök­kenő nemzetközi támogatá­si színvonal Magyarország számára is hasonló kötele­zettséget jelentene. A támo­gatások csökkentése vagy megszüntetése nem csak az exportot, hanem a belföl­di árakat is emelné. De, hogy az itt elért siker mennyire nem gondmentes, azt bizonyítja, hogy az emel­hető élelmiszerárakat a je­lenlegi bér- és kereseti rend­szer mellett a lakosság nem tudná elviselni. S ez, ha nem is vigasztaló, de nagyon meggyőző példa arra, hogy a magyar élelmiszer-gazda­ságot nem lehet kiragadni a gazdaság összfolyamatából. B. P. Vállalkozó ércbányászok A tervezők ilyennek álmodták Gyöngyösoroszi új üzemét A mátrai ércbányászat még mindig meglehetősen bizony­talan jövője — nem kívánt gondokkal terheli az üzeme­ket. Elegendő csupán a recs ki mű éves árbevételének ro. hamos apadására utalni: amíg tavalyelőtt 400, az el­múlt esztendőben pedig 325 millió forintot számoltak, az idei tere már a 210-et sem éri el. S a mostani, lénye­gesen kisebb összegnek is több mint háromnegyede — állagmegóvási munkákból adódik. Vagyis a termelés, pontosabban az „igazi”, a hagyományos tevékenység már úgyszólván minimális. Szigeti Károly, qz ércmű igazgatója az egyetlen „ko­molyabb” feladatként az öt­milliós tűkés exportot emlí­ti. Svédországba szállítják — most a második éve — a víztisztító zeolitot, ami a partner kedvére való. Ám, sajnos sokkal többel az sem biztat, ha a skandinávok — mint egy nem ré­gi, dániai szakmai találkozón szóba került — a továbbiak­ban növelik megrendelésü­ket. Ugyanekkor a dolgozók pénzt, fizetésemelést, szociá­lis segélyezést várnak ter­mészetesen itt is. Tíznél az idén sem kevesebb csupán a lakásépítés támogatását ké­rő családok száma — s a se­gítséget nem lehet megtagad­ni tőlük. — Hogyan teremtik elő a szükséges anyagiakat? kérdem leplezetlen kíváncsi­sággal az igazgatót. — Mondhatom — válaszol­ja —: a legkülönbözőbb he­lyekről. Dolgozunk már szin­te az egész országban. Egy csomó olyan dologgal is fog­lalkozunk, amire valamikor még csak nem is gondol­tunk. Aztán sorolja. Például ku­tatófúrásokat vállaltak a sze­Hogy mégse legyen telje­sen kiszolgáltatott a vásárló — erről időnként a társa­dalmi ellenőrök gondoskod­nak. Tették ezt néhány hét­tel ezelőtt is, amikor a zöld­ség-, gyümölcs- és húsérté­kesítés területén elemezték a fogyasztói érdekvédelem tapasztalatait. Egerben és körzetében 11, Gyöngyösön, Hevesen, s e két városhoz közel eső falvakban 3—3, Hatvanban 4, Füzesabony­ban pedig egy üzletet' ellen­őriztek. Megállapították, hogy a zöldség-gyümölcs ellátás a megyében kiegyensúlyozott. Jó a felhozatal paprikából, gedi klinikák megsüllyedt, ominózus épületénél, a hely­reállításhoz elengedhetetlen talajtani vizsgálatokhoz. Az­tán a Délép hasonló, más megbízásál is elfogadták. A dunántúli Ürkúton mangán­bánya vúgathajtásához fog­tak, egy itteni új, jelentő­sebb beruházás megvalósítá­sán osztoznak. Míg Tokod— Altárón éppenséggel egy ré­gi bánya bezárásánál segit- keztek. Olt vannak a nógrá­di Kányáson, Ménkesen, Lő­rinciben kazánt bontanak, utána Visontán. a borsodi Garadnán, Ömassán, Sály- ban dolgoznak, s. persze — hogy a közelebbit se felejt­sük — a recski tanácsnak is vállalták építőipari feladat elvégzéséi. Csupán sovány vigasz, hogy azért a szakmához kö­zelebb álló igények kielégí­tésével is foglalkozhatnak, legalább egy kicsit. Kutató- fúró berendezésekhez gyár­tanak a hazai mellett tőkés piacra is rudazatot, a vgmk keretében pedig légimpulzu- sos bunkerlazító szerkezete­ket a szén. és kőbányáknak, a gabonaiparnak. paradicsomból, hagymából, káposztafélékből és burgo­nyából, (Megjegyzem, ez utóbbiból szőkébb pátriánk­ban sem érzékelhető a kí­nálat bősége — az árakban.) A szakszervezeti társadal­mi ellenőrök figyelmet for­dítottak az értékesítés kö­rülményeire is. Általános tapasztalatuk volt, hogy a boltok többségében az elő­írásoknak megfelelően meg­található a működési enge­dély, a nyitva tartási tájé­koztató. Az üzletek 18 szá­zalékában hiányolták egyes áruk osztályba sorolását, s ugyanennyi hányadukat ítél­ték zsúfoltnak. Sok helyütt Igazán minden tiszteletet megérdemel a rézércmű, hogy ilyen körülmények kö­zepette sem adja fel a re­ményt. dolgozói kedvvel te­szik a dolgukat, tisztességgel helytállnak még ott is. ahon­nan hetente vagy csupán két­hetente tudnak hazatérni családjaikhoz. S ilyen „ve­getálás" mellett is, egymás után — az ideivel együtt — már negyedszer rászolgáltak a kollektívát megtisztelő „Ki­váló" kitüntetésre. S milyenek a további tö­rekvések? Nos, mint Szigeti Károly igazgató újságolja: nyilván­valóan keresik az újabb Le­hetőségeket a „talpon ma­radásra’', addig is, amíg a helyzetük nem válik ismét biztosabbá. Ennek során — hogy csupán néhányat em­lítsünk — a fővárosi Elekt- ronbau Szövetkezettel lép­tek kapcsolatba elektromos sorozatkapcsok, kapcsolók, távműködtetők recski szere­lésére, s részleget létesíte­nek a Gránitcsiszoló Gyár­tól vállalt bérmunkára. Sa­nem egyértelmű az ártájé­koztatás, s többen megsér­tették a bizonylati fegyel­met is. Akadtak kirívó szabályta­lanságok is. Így például a Zöldért egeresein üzletében, amely nem rendelkezett szabványokkal, s a romlott áruk tárolása sem megol­dott. A Zöldért a megrende­léseket hiányosan teljesíti, s esetenként olyan cikkeket is szállít, amelyet nem kértek tőle. Ugyancsak a Zöldért­hez tartozik az egri piac 3 12. számú árudája. Itt a citrommal történtek vissza­élések — a déligyümölcsből egy ládával visszatartottak egy magánvállalkozó részé­re. A próbavásárlások ered­ménye is sajnos a megszo­kott képet tükrözik: ezek közel harmadában hibásan számoltak a kereskedők. (A sors fintora, hogy a hat esetből négyszer o társadal­mi tulajdon, s nem a fo­gyasztó kárára ...) A zöldség- és gyümölcs- ellátás mellett másik érzé­ját kebelen belül pedig egy kis színesfémöntödét is nyit­nak rövidesen. — Nem utolsósorban — mondja az igazgató — Gyöngyösorosziban már ké­szül az eddigit felváltó új, korszerű munkahely. Ahol — mint ismeretes — hasz­nált akkumulátorok szétsze­désével, feldolgozásával fog­lalkoznak majd itteni dolgo­zóink. Bár ez sem bánya lesz, vitathatatlan a haszna, amit az emberek feltétlenül méltányolnak. Hiszen leg­alább valamelyest visszaadja a hitüket megint, érzik, hogy nem feleslegesek, továbbra is fontos tennivalókat kapnak. Jellemző az új üzem jelen­tőségére. hogy a hazánkban jelenleg évente tönkremenő, 25—28 ezer tonnányi akku­mulátorból 18—20 ezer ton­nányi ólmot tudnak megmen­teni a népgazdaságnak. Töb­bet, mint amennyit a helyi bánya valaha termelt. — Meddig jutottak a ki­vitelezéssel? — Bányászaink tulajdon­képpen az előkészítésben se- gítkeztek eddig, s eközben megmozgattak vagy 100 ezer köbméter földet a két régi üzem közötti területen. Mi­közben a talajt egyengették, a bezárt bányával összefüg­gő, rekultivációs feladatot is , elvégezték. Úgy, hogy átad­hatták a terepet a generál- vállalkozó, 31. Számú Álla­mi Építőipari Vállalatnak. A továbbiakban alvállalkozók között folytatják a munkát, amellyel egyébként 1990-re kell elkészülni... A mint­egy 700 millió forintos be­ruházás impozáns megjele­nésű. korszerű létesítmény lesz, minden bizonnyal , az egész megyét gazdagítja. ’ S bizonyos, hogy a mátraiak új hírét viszi. Gyóni Gyula kény pont a húsfogyasztás. Az ellenőrök 28 üzletbe lá­togattak el, ebből 13 az ál­lami, 15 pedig a szövetke­zeti szektorhoz tartozott. Az értékesítési körülményeket megfelelőnek ítélték, a ve­vők tájékoztatása valameny- nyi helyen megoldott. Sza­bálytalan húsbontást háxom alkalommal fedeztek fel;, a rövidkaraj kettőnél több bordát és hájmaradványt tartalmazott, illetve az egész mellső csülökből a könyök­csontot nem bontották ki. A próbavásárlások során 12 esetben (41,3U0)! hibásan számoltak, ez a szám a tár­sadalmi tulajdon és a fo­gyasztó kárára fele-fele arányban oszlik meg. Érde­kes viszont, hogy amíg az előbbi „javára” 26 és 90 fillér között tévedtek az el­adók, addig az utóbbinál szélesebb skálán, 20 fillér és 13,30 forint (!) között szám­láztak szabálytalanul. Egyetlen megjegyzés ma­radt még hátra. így vagy úgy, de a vásárlók érdeke azt kívánja, hogy ezek a számok lehetőleg csökken­jenek a jövőben. S az len­ne a* ideális állapot, ha a kereskedőket ugyanilyen szempontok ösztönöznék a jobb, figyelmesebb mun­kára ... Doros Judit MEGVÉDETT ÉRDEKEK AVAGY ... Zöldség, gyümölcs, tőkehús - és a vásárlék A boltokban lévő termékek naponta vizsgáznak. Mi, vásár­lók döntjük el, megfelelnek-e igényeinknek, tetszetősek. frissek, vagy netalántán ennek épp az ellenkezői. Saját bő­rünkön tapasztaljuk a kereskedelem hiányosságait, az eset­leges rossz kiszolgálást, a kifogásolható higiéniai körülmé­nyeket. És sajnos, legtöbb esetben le is kell, hogy nyeljük ezeket a keserű dolgokat, hiszen amíg a piac törvényei nem működnek igazán jól, amíg nincs meg a többféle választás lehetősége, addig a kereskedelem és a fogyasztó kapcsolata eléggé egyoldalú. Talán felesleges megjegyezni, kinek a ja­vára ... Kertészmérnök­képzés Hazánkban a kertészkepzés több mint 100 éves múltra tekint vissza. Az eltelt idő alatt a képzés állandóan fejlődött. Korszerű, előadótermek, műszerek állnak az oktatok, hallgatok rendelkezésére. Jelenleg az egyetem két szakán — termesztési, ipari — csaknem 800 hallgató sajátítja el ezt az ősi mesterséget. Az egyetem jó hírnevét nem­csak az innen kikerülő jói képzett szakemberek, hanem az itt tanító, ne­ves professzorok is öregbítik. ' Gyakorlaton a gyümölcstermesztési tanszéken (MTI-foló: Nagy Z. László íelv.j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents