Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-09 / 163. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. (július 9., szombat 3 A Mpujfnq -KÉRDEZ Válaszol: Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára IGAZODNI A KÖRÜLMÉNYEKHEZ Hitel és megújulás A Heves Megyei Ipari Szövetkezetek Szövetségének legutóbbi közgyűlésén változtatásokat fogadtak el a közös fejlesztési alappal kapcsolatosan. Miért volt erre szükség, s mi ennek lényege? Erről kérdeztük Marosi István közgazdasági és pénzügyi osztályvezetőt. Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Monokon született, 1948-ban. Közgazdasági egyetemet végzett, első munkahelye a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem volt, ahol tanársegédként dolgozott. A pártnak 1968 óta tagja. Négy évig (1977- től 1981-ig) az Országos Tervhivatal osztályvezető-helyettese, majd az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, később osztályvezetőhelyettese volt. 1987-ben osztályvezetővé nevezték ki, ezt követően a Központi Bizottság tagjává, a Központi Bizottság titkárává választották. A KB Gazdaságpolitikai Bizottságának tagja, később elnöke lett, A Politikai Bizottságba a pártértekezleten választották. ★ — A pártértekezlet hazai és nemzetközi visszhangja kedvező volt. Most már a tetteken a sor. A gazdaságban jelentős szerep jut majd az,,10 társasági törvénynek. Etj.ßek milyen főbb elemeit érnél né ki?-4T A társasági törvény az 1945 utáni fejlődésünk azon sorába illeszkedik, amelyik az államosítással, az 1957— 60 közötti konszolidációval, a 66-os reformhatározattal egyenértékű, hatású lesz. Olyan példákat mondtam, amelyek nagy súlyúak és nagy fontosságúak. Ezt azért soroltam, mert ez a társasági törvény legalizálja, törvényileg kimondja azt, hogy a szocializmus építése egy hosszú, történelmi folyamat, korszak. A szocialista rendszer a tulajdonviszonyokat illetően, többszektorú gazdaság, amiben az állami és a szövetkezeti tulajdon mellett szerepe és hosszú távon súlya van a magántulajdonnak, a kisvállalkozásnak. Ezzel a törvény le is zárja azt a bizonytalanságot és vitát, ami a kisvállalkozások körül Magyarországon kialakult. Egy következő, lényeges szempont, hogy az Országgyűlés elé kerülő társasági törvény- tervezet igyekszik kutatni és megteremteni azt a forma- gazdagságot, amely a társadalmi tulajdon, vagy egyáltalán a tőke és a munkaerő hatékony működtetéséhez szükséges. Mert, valljuk be: minden eddigi kísérletünk és reformintézkedésünk ellenére, a szocialista gazdálkodásban nem sikerült felszámolni a pazarlást, nem sikerült elérnünk, hogy takarékosan éljünk és gazdálkodjunk. — Eddig, mint azt ön a pártértekezleten is érintette, különválasztottuk a tőkés, a szocialista és a hazai piacot. Ez súlyos problémákat okozott. Súlyponti kérdés ma egy valódi piacgazdaság kiépítése. Ez esetben hogyan és hol kell értelmezni a szocialista jelzőt? — Ha azt mondjuk, hogy árutermelés van. akkor az árutermelésnek meghatározott, objektív törvényei léteznek és hatnak. Ezeket lehet bizonyos előrelátással felmérni, befolyásolni. Ez az egyik lehetőség, ahol a szocialista ideológiát és a szocialista rendszernek a hatásait érvényesíteni tudjuk. De összességében az árutermelésre jellemző törvények, mivel objektívak, nem hághatok át, s akár tudomást veszünk róluk, akár nem, hatnak. Ahol a szocializmus rendszerének, ha úgy tetszik, ideológiájának nagy szerepet szánunk, az az elosztáspolitika. Egy igazságosabb szociálpolitika és közteherviselés megvalósítására kell törekedni, a nyugdíjrendszer változtatásától kezdve, az egészségügyi, oktatási rendszerig bezárólag. Ehhez az kell, hogy a javaslatainkat egy-egy gazdasági elképzelés, tervezet előnyeit, hátrányait — tehát, hogy mely rétegek mit nyernek, veszítenek — nyilvánosan, érdekütköztetéssel tárjuk fel. Egyfelől tehát az egyik fő feladat a nyilvánosság, a demokratizmus erősítése a közéletben, másfelől a gazdaságban az árutermelés törvényeinek érvényt szerző vagy azt elősegítő keretek kialakítása. — Milyennek ítéli meg a gazdaság idei első öt hónapját? —- összességében bizonyos kedvező változások — melyek nem az idén, hanem már a múlt év második felében, utolsó harmadában kezdődtek -^folytatódnak a gazdaságban. Mindenekelőtt a külső egyensúlyi viszonyok javítását illetően. Nem rubelelszámolású tőkés exportunk például az első öt hónapban, ha volumenben nézem, akkor is 12 százalékkal nőtt. értékben pedig több mint tízszázalékos a növekedés. Importban, volumenben ugyan mintegy 9—10 százalékos csökkenés van a tavalyi időszakhoz képest, de értékben nem több, mint 3— 3,5 százalékos ez a csökkenés. Hosszú évek óta először zárunk olyan öt hónapot, melyben a tőkés áruforgalmi mérleg lényegében egyensúlyban van. Ezt elsősorban az export növekedése hozta, bár szerepe volt, kisebb mértékben, az import csökkenésének is. Van remény arra, hogy megközelítsük vagy elérjük az előirányzott áruforgalmi aktívumot. Ugyanakkor. ha az idegenforgalmi bevételek is megközelítik a tavalyit, akkor a fizetési mérleg előirányzott passzívumának. vagyis az 500 millió dollár túllépésének a veszélye is elhárul. Itt dekázni persze, nem célszerű, mert nem az számít, hogy 530 vagy 550 millió lesz a fizetési mérlegben a passzívum, hanem az, hogy összességében az irányzat a gazdaságban e területen erősödő-e vagy pedig gyengülő lesz az év hátralevő részében. Pillanatnyilag a stabilizálódás és az erősödés jegyei erősebbek. Ez persze, nem feszültségmentes, hiszen anyagellátási zavarok, kooperációs problémák jócskán vannak a gazdaságban, de az eddigi tapasztalatok alapján, ezek kezelhetők lesznek az év során. A belső pénzügyi egyensúly viszonyaiban úgyanakkor a vártnál nagyobb feszültségek jellemezték az első öt hónapot. Mindenekelőtt a költségvetésnél, a tervezettet jóval meghaladó passzívum alakult ki, aminek fő oka az, hogy a támogatások, főleg a rubelelszámolású exportban, jelentősen meghaladják a tervezettet és az előirányzottat. Másfelől néhány, nehéz helyzetben levő ágazat (bányászat és bizonyos fokig az élelmiszer. feldolgozás) támogatása jelenleg nagyobb az előirányzottnál. — A múlt hét végén volt Lillafüreden egy nemzetközi tudományos tanácskozás, melyen a szerkezetátalakítási és a foglalkoztatáspolitikai kérdéseket vitatták meg. Itt elhangzott, hogy rövidesen megkezdik a munkanélküli segély létrehozásával kapcsolatos munkát. Erre néhány évvel ezelőtt még nem gondolt senki... — Végleges döntés még nincs ezzel kapcsolatban! A Központi Bizottság júliusban fogja tárgyalni a jövő évi terv irányelveit. Kétségtelen. hogy a gazdaságpolitikában a szerkezetváltásnak. a műszaki fejlődésnek, fejlesztésnek, nagyobb prioritást akarunk adni, mert csak így van remény arra, hogy a stabilizációból kibontakozás legyen. Ezzel óhatatlanul együtt jár. hogy a foglalkoztatási gondok fokozódnak bizonyos térségekben. Ezért tisztességesebbnek tartjuk azt, hogy a meglevő intézmény- és eszközrendszer mellé egy. a munkanélküliséget nyíltan elismerő és nyíltan vállaló mechanizmust, vagyis egy eszközrendszert beépítsünk. Két változatot fontolgat a kormány. Lehetséges alternatíva, hogy intézményesítsük a munka- nélküli segély rendszerét. Az egyik változatban mintegy 60—80 ezer munkanélkülit számszerűsítenek a szakértők — becslések alapján —, a másik változatban 100—120 ezerről van szó. De ezek az intézkedések még mindig kevesek lesznek ahhoz, hogy a várható feszültségeket mérsékeljük. További megoldásokon gondolkodunk. Például a foglalkoztatási alap összegének megemelésén. Az úgynevezett vállalkozói kölcsönt, mely a vállalkozások indítását szolgálja, a kedvező visszafizetési feltételek mellett, az új társasági törvény keretein belül. 1989-től további kedvezményekkel bővítjük. — Az ország egyes részein különösen élesek a foglalkoztatási gondok. A fő cél az, hogy olyan változások menjenek végbe a gazdaságban, melyek a dolgozóknak a korábbiaknál hasznosabb és hatékonyabb foglalkoztatását eredményezik. Hogyan valósítható meg mindez? — Nehéz helyzetbe kerülő térségek problémáinak át. tekintésére és megoldására kormányzati szintű programot dolgoznak ki az Országos Tervhivatal vezetésével. Itt ugyanis hosszabb távon elsősorban olyan ipari tevékenységek meghonosítására kell törekedni, amelyek a húzó. progresszív ágazatokba tartoznak. A gépipar egyes nagyüzemeit ösztönözni kívánja a kormány arra, hogy Budapestről ezekbe a térségekbe letelepedjenek. Továbbá: a háttértevékenység és a kisvállakozások fellendítésével lehetne itt további munkahelyeket teremteni. Fantáziát látok az idegenforgalom erőteljesebb fejlesztésében, akár külföldi működő tőke behozatalával is. — ön az elmúlt héten érkezett haza az Egyesült Államokból. Mit emelne ki, mt volt a leglényegesebb momentum mostani látogatásakor? — Az Egyesült Államokban egy nemzetközi konferenciára hívtak meg, amelyen a kelet—nyugati kapcsolatokkal, azok jövőjével, jelenlegi problémáival foglalkoztunk. Nagy hangsúlyt kapott az adósság kérdése, ami később a torontói csúcs- értekezleten is napirendre került. Ha adósságainkat egy főre vetítjük, akkor például a szocialista országok között még Lengyelországot is meg. előzzük. Szerencsére azonban. a nemzetközi pénzvilág, a bankok, nem ezzel a számítási móddal közelednek a kérdéshez. Nem az érdekli őket elsősorban, hogy egy főre esően mennyi az ország adósságállománya, hanem az, hogy képes-e olyan folyamatokat elindítani, indukálni egy gazdaság, amelyek az adósság visszafizetését garantálni tudják. E tekintetben hazánk az elmúlt években a hol visszafogott, hol meg kanyarokkal tarkított reform- folyamatával bebizonyította az eltökéltségét és szándékát, hogy nem kíván az adósság átütemezését kérő országok közé kerülni. Nagy megnyugvással tapasztaltam, hogy a pártértekezlet reformprogramja elviekben — és minden bizonnyal a közeljövőben gyakorlatilag is — észrevehető támogatást kap az Egyesült Államok kormánya, bank- és pénzügyi körei részéről. — Köszönjük a beszélgetést! Mészáros István — Tudvalévő — mondja —, hogy rendkívül fontos szövetkezetpolitikai dolog a kölcsönös támogatás elve, vagyis a különböző egységek egymást segítő magatartása. Ennek lényeges eszköze a közös alapok működése. Ez hosszú idő óta eredményesen szolgálja a gazdasági tevékenységet. Ám a bekövetkezett változások — az idén bevezetett új szabályozók — szükségessé teszik a továbbfejlesztést, azaz a szükséges összhang megteremtését. — Mielőtt a módosulásokról szólna, kérem, ismertesse a korábbi gyakorlatot... — Nos, a közös fejlesztési alapból adtunk pénzt a különböző fejlesztésekre. Az az összeg pedig, amiből mindezt biztosítottuk, úgy jött össze, hogy a tagszö- vetkezeteink — az ajánlásoknak megfelelően — befizették a forintjaikat, vagyis véglegesen átadták. Ez képezte a szövetség ilyen alapját. Most azonban úgy határoztunk, hogy az 1980 után végbement befizetéseket betétté minősítjük át, illetőleg szövetkezeti vagyonná nyilvánítjuk. Ez az összeg egyébiránt jelenleg 20 millió 513 ezer forint. Látható tehát, hogy az egész bankszerű lett: az egységek betétként helyezik el a pénzeiket, s az igy létrejött alapból oldjuk mea a már fentebb említett hitelezéseket. A forintok kamatoznak is: azok, amelyeket 1980-ig fizettek be, évi 8 százalékkal, amit pedig majd most, az attól függ, hogy hány évre kötik le. S mée valami : a szükséges műveletek lebonyolításával az egri Kereskedelmi és Hitelbankot bíztuk meg. — Gondolom, hogy a hitelt kapó szövetkezeteknek is kell kamatot fizetniük ... — Természetesen, de ezek mértékét differenciáltan állapítjuk meg: a minimális kamatláb 7 százalék, a maximális 12. A kölcsön időtartama legfeljebb 5 esztendő. Mindezekkel azt akarjuk elérni, hogy az alap gyorsan forogjon, tehát minél több támogatásra adjon lehetőséget. Kedvezőbb feltételek azoknak járnak. akik az igy rendelkezésre álló pénzből az általunk preferált fejlesztéseket hajtják végre, méghozzá a leghamarabb. Világos tehát, hogy a cégeket bizonyos irányokba akarjuk orientálni, bizonyos dolgokra kívánjuk ösztönözni. — Nevezetesen? — Az alap felhasználásának elsősorban a termelés megújítását, a műszakitechnikai színvonal emelését, a szövetkezetek fejlődését kell szolgálnia, de legalább ennyire lényeges, hogy elősegítse a közös mozgalmi feladatok megoldását is. Támogatást lehet kérni fejlesztési-beruházási célok megvalósítására, átmeneti forgóeszköz-szükséglet biztosítására, s egyebekre. Maradjunk most csak az elsőnél ... It lehetne megemlíteni — többek között — a műszaki fejlesztést, a szerkezet átalakítását, a termelés korszerűsítését, a ráfordítások csökkentését, a szolgáltatási munka színvonalának emelését, a kooperációs és háttéripari tevékenység „megreformálását", a munkavédelmi, szociális és egészségügyi helyzet javítását, továbbá a külföldi tőke bevonásával történő vegyes vállalat létrehozását — Ügy tudom, hogy e csoporton belül vannak olyan „irányok" is, amelyek feltétlenül elsőbbséget élveznek a kölcsönök odaítélésekor ... — Valóban. Ezekről pontosan azért nem szóltam, mert több figyelmet érdemelnek. Különösen két területre kell utalni. Az egyikbe azok tartoznak, amelyek révén lehetővé válik a nem rubelelszámolású export bővítése. A másikba pedig azok, amelyekkel véghezvihető a tőkés import „kiváltása”. Ezeknél persze még egyéb feltételeknek 's meg kell felelni. így például szükséges, hogy a többlettermelésből adódó áruknak legyen piaca, vagy hogy az importmegtakarítás mérhető legyen. — Minden szövetkezet igényelhet kölcsönt? — Igen, amennyiben hozzájárult az alap képzéséhez, avagy betétek elhelyezésével támogatja azt. Kisszövetkezet egy év eredményes gazdálkodás, illetőleg kivételes elbírálás alapján részesülhet ebből. Végleges juttatás csak egynémely esetben adható, s csak azon egységek számára, amelyek az össz-szövetkezeti oszthatatlan vagyon létrehozásában is benne voltak. — Ki dönt a kölcsön odaítéléséről, összegéről és a feltételekről? — A Kiszöv elnöksége. Előtte azonban a szövetség érintett osztályai — tartalmi, gazdasági, műszaki, jövedelmezőségi szempontok alapján — felülvizsgálják a kérelmet, s fontos szerepe van a termelési bizottság véleményének is. Ezt követően az érintett cég megköt» a bankkal a -kölcsönszerződést. Utóbbi aztán gondoskodik a többi lépésről. — Bízik abban, hogy ez az új konstrukció kiállja az idők próbáját? — Feltétlenül. Pontosan azért zajlott le ez az átalakítás, hogy az új gazdasági körülmények közepette is egy jól funkcionáló, hatékony eszköz legyen a kezünkben. Sárhegyi István
