Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-06 / 160. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX, évfolyam, 160. szám ÄRA: 1988. július 6., szerda 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Pezsgés Társadalmunk sokirányú megújulásának időszakát éljük. Az egészséges tö­rekvések fontos ága a po­litikai intézményrendszer korszerűsítése, a közéleti munka frissítése. Hiszen mind kevésbé léhet haladni a megszokott, megmereve­dett módszerekkel, csakis rugalmasabb, a napjaink problémáihoz sokkal gyor­sabban és jobban igazodó, a legszélesebb körben el­fogadott, támogatott cse­lekvéssel juthatunk előbbre. Világos, hogy nemcsak a gazdaságban, hanem a po­litikában is feltétlenül élénkülésre van szükség. Egyetlen poszton sem ma­radhatnak enervált, lagy­matag tisztségviselők, ve­zetők: leginkább pedig azok, akik megbízásaik igazi teljesítésével több­nyire adósak maradnak választóiknak, képviselt­jeiknek, s pozícióikat in­kább csak saját érdekeik­ben hasznosítják. Olyan emberek kellenek, akiket valóban áthat a közösség óhaja, a bizalommal meg­tisztelő, felruházó kisebb- nagyobb kollektívák, tele­pülések, területek iránti felelősség, kötelesség, s a kapott feladatokat mind­untalan tisztességgel, kellő buzgalommal, tudásuk leg­javát adva próbálják meg­oldani. Szükségtelen az olyan­féle gúzsba kötő statiszti­kai szemlélet, amelynek lényege az előre meghatá­rozott kiválasztási irány és arány, amelyben a puszta hovatartozás fontosabb, mint a tulajdonképpeni rátermettség, alkalmasság. S a megbízott személy, tes­tület agyonirányítása is mind kevésbé kívánatos. Csakis az okos, a köz szol­gálatára megfelelő mun­kás, fiatal, nő jusson sze­rephez, s a tennivalókon tényleg osztozni tudó pa­raszt vagy értelmiségi le­gyen a társa. Egyedül az emberi értékek alapján le­hessen mandátumhoz jut­ni, egy-egy pályafutásnak a mérhető eredmények le­gyenek a kizárólagos fok­mérői. A tanácskozások hozzászólásai jobbára a helyszínen szerzett benyo­másokból fakadjanak, ne nagyon legyenek előre ki­jelölt felszólalók és előre megírt fogalmazványok — mert különben jelentékte­len statiszta válik akár a legreményteljesebb szerep­lőből is. A mostanit megelőző ciklusban — olvastam egy felmérésből — még Ország­gyűlésünk képviselői kö­zött is hatvanhat olyan akadt, akinek eszébe sem jutott a saját vagy uram bocsá’ legalább a mások véleményével, mondandó­jával, javaslatával jelent­keznie, de közel harmadu­kat mégis újra megválasz­tották. S szerte e hazában, a politikai élet még annyi területén vajon hány ha­sonló „hallgatag’’ tisztség- viselőt emlegethetnénk ha­sonló megjegyzéssel? Itt az ideje hát, hogy ne csak megpezsdüljön, hanem pe­zsegjen is a közélet! Csak üdvözölni, támogatni lehet a korszakváltó megújulást. Gyóni Gyula Előtérben a termelési és tudományos egyöttműködés Grósz Károly befejezte moszkvai tárgyalásait Munkatanácskozás. Mihail Szergejcvics Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára munkatanácskozást tartott Grósz Károllyal. A tanácskozáson részt vettek (b—,j): Türmer Gyula, Grósz Ká­roly, M. Sz. Gorbacsov, V. Medvegyev és Sahnazarov (Népújság-telefotó: Manek Attila felv. — MTI) Kedden reggel tíz órakor, a Vörös téren Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Mi­nisztertanács elnöke koszorút helyezett el a Lenin-mauzó- leum falánál, majd Vagyim Medvegyevnek, az SZKP KB titkárának társaságában le­rótta kegyeletét az októberi forradalom vezetőjének em­léke előtt. Ezután a főtitkár- miniszterelnök megkoszorúz­ta az ismeretlen katona sír­ját. A délelőtti program kö­vetkező pontjaként Grósz Károly, az SZKP KB szék­házában megkezdte tárgya­lásait Mihail Gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárával. Moszkvában, az SZKP Központi Bizottságának szék­házában kedden, délelőtt, moszkvai idő szerint fél ti­zenegykor megkezdődtek a magyar—szovjet legfelsőbb szintű tárgyalások. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára ötödik emeleti dolgozószobájában fogadta Grósz Károlyt, az MSZMP főtitkárát, aki hétfőn érke­zett rövid munkalátogatásra Moszkvába. Az'első percekben — ami­kor jelen lehettek a magyar újságírók, köztük az MTI tu­dósítója is — a két vezető felidézte csaknem egy esz­tendővel ezelőtt-Moszkvában megtartott találkozóját, és az azóta lezajlott többoldalú megbeszéléseket is. A magyar pártfőtitkár az iránt érdek­lődött, nagyon fáradtnak ér- zi-e magát Mihail Gorbacsov az SZKP 19. országos érte­kezlete után. Majd ha befe­jezzük az átalakítást, kipi­henem magam — válaszolta az SZKP KB főtitkára. Három órán át tartottak Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának, kormányfőnek és Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának ked­di tárgyalásai. A megbeszélés után az SZKP KB a Kreml palota Katalin Termében .díszebédet adott a magas rangú magyar vendég tiszteletére. GORBACSOV POHA R KÖSZÖNTŐJE t Kedves magyar barátaink! Tisztelt elvtársak! Rendkívül nagy örömet je­lent számomra, hogy itt. a Kremlben üdvözölhetem Grósz Károly elvtársat, aki először érkezett a Szovjetu­nióba, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának tisztségében. Nálunk úgy is­merik őt, mint elvhű kom­munistát, Magyarország ener­gikus politikai személyiségét, a szovjet—magyar barátság aktív támogatóját. Találkozónk Grósz elv­társsal mindkét testvérpárt és ország számára kivétele­sen fontos időpontra esett. Nemrégiben tartották meg a magyar országos pártérte­kezletet, amely — barátaink értékelése szerint átütő je­lentőségű esemény lett Ma­gyarország életében. A tár­sadalmi fejlődés menetét mélyrehatóan elemezve, mél­tó módon értékelve a szo­cializmus építésére tett sok­éves erőfeszítéseket, de ugyanakkor élesen és elvhű- en feltárva az utóbbi évek­ben felmerült komoly prob­lémákat, a konferencia a gaz­daságban és a politikában olyan mélyreható reformok­ra vett irányt, melyek ar­ra hivatottak, hogy új for­mát, új minőséget adjanak a szocialista magyar társa­dalomnak. A magyar pártértekezle­ten elfogadott döntések szá­mos eleme közvetlenül azo­nos vagy valamiben hason­ló azokkal az intézkedések­kel, melyeket mi a peresz­trojka menetében foganato­sítunk és érthető, hogy mi szívből kívánunk sikereket magyar barátainknak nagy­szabású elgondolásaik meg­valósításához. Ügy adódott, hogy Grósz elvtárs látogatása közvetle­nül a pártunk életében le­zajlott nagy esemény utáni időszakra esett. Azt mond­ják, hogy ami nagy, azt mesz- sziről jobban látni. Bár még csak néhány nap telt el, már most látható, miiven fontos helyet foglal el az SZKP 19. össz-szövetségi konferenciá­ja pártunk és országunk tör­ténelmében, a szovjet szoci­alista társadalom forradal­mi megújhodásában. Most hazánkban is élén­ken megvitatják a konfe­rencia eredményeit, mun­kájának egyik-másik epi­zódját. De talán a Szovjet­unióban és külföldön is a konferenciának olyan vo­nását emelik ki főleg, mint a különböző nézetek szabad összevetése, a széles körű és elvi vita, amelyben pár tunk különböző rétegeit kép­viselő küldöttek vettek részt. Ez az egyik vívmánya a glasznoszty politikájának, melyet az áprilisi plénum óta folytat az SZKP és ez­zel együtt az egyik legfon­tosabb garanciája az átala­kítás folyamata visszafor­díthatatlanságának. Mi Grósz elvtárssal újból megerősítettük, hogy közös pártjaink azon■ megközelí­tése, hogy milyen alapra épüljenek a kapcsolatok a Szovjetunió és Magyaror­szág között, általában véve a szocialista országok kö­zött. Ez — az egyenjogúság is az egymás ügyeibe való be nem avatkozás, a kölcsö­nös segítségnyújtás és a köl­csönös előny, az önállóság és a közös felelősség a szo­cializmus i’ történelmi sorsá­ért. Ettől vezérelve részlete­sen megvitattuk a szovjet- magyar együttműködés konk­rét kérdéseit, megegyez­tünk egész sor feladatnak a közeljövőben való megoldá­sáról. De a fő következte­tésünk az, hogy a két ország lehetőségeit sokkal hatéko­nyabban ki lehet és ki is kell használni. Ennek érde­kében fel kell számolni az összes bürokratikus aka­dályt, amelyek még min­dig gátolják kapcsolataink fejlődését. Különleges fontosságú probléma most a termelési és a tudományos-műszaki kooperáció elmélyítése. Ez a kérdés túllép a szovjet— magyar kapcsolatok hatá­rán, jelentősége van az egész együttműködési rendszer számára a KGST keretein belül. Itt sok az összetevő elem, de a legfőbb a közös szocialista piac kialakítása. A testvéri Magyarország vezetőjével külön figyelmet szenteltünk a kulturális kap­csolatok és az emberek kö­zötti érintkezés fejlesztése kérdéseinek. Most, amikor mindkét országban a szo­cializmus humánus arcu­latának megteremtésére he­lyezik a hangsúlyt, nagy a jelentősége a közvetlen em­beri kapcsolatok kibővítésé­nek. Nagyra értékeljük az ilyen együttműködést Ma­gyarországgal a külpolitika szférájában. Köztünk és magyar barátaink között már sok évtizede fennáll a tartós és a megbízható köl­csönös megértés a nemzet­közi helyzet kulcsfontosságú problémáit illetően. Most a világ kezd foko­zatosan eltávolodni a nuk­leáris katasztrófa végzetes határvonalától. Négy szov­jet—amerikai csúcstalálkozó, szerződés a közepes és ki­sebb hatótávolságú rakéták­ról, genfi magállapodások Afganisztánról — mindez bizonyítja, hogy utat tör magának az új politikai gondolkodás. Két évvel ezelőtt Buda­pesten hangzott fel a szo­cialista országök felhívása a haderő és a hagyományos fegyverek csökkentésére egész Európában — az At­lanti-óceántól az Uraiig. Befejezésül engedjék meg, hogy kijelentsem: o szovjet kommunisták, a szovjet em­berek továbbra is mindent megtesznek annak érdeké­ben, hogy kapcsolataik Magyarországgal erősödje­nek és fejlődjenek mindkét (Folytatás a 2. oldalon) Megkezdte munkáját a KGST 44. ülésszaka Kedden délelőtt a prágai kultúrpalotában L ubomir Strougal csehszlovák kor­mányfő megnyitójával &teg— kezdte munkáját a KGST 44. ülésszaka. A magyar küldöttséget Marjai József, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, hazánk állandó KGST-képviselője vezeti. A háromnapos ülésszak elé terjesztik a 42. és a 44. ülésszak között végzett te­vékenységről készült beszá­molót. Megvitatják a sokol­dalú együttműködés, vala­mint a szocialista gazdasági integráció mechanizmusá­nak és a tanács tevékenysé­gének átalakítását célzó ja­vaslatokat. Napirendre kerül a szocialista nemzetközi munkamegosztás kollektív koncepciójának az 1991— 2005 közötti időszakra vo­natkozó tervezete, az 1991— 95-ös népgazdasági terv- koordináció, illetve a sokol­dalú gyártásszakosítás és együttműködés programja. Áttekintik, hogyan teljesül a tagországok tudományos- műszaki fejlődéséről az ez­redfordulóig kidolgozott komplex program a népgaz­daságok elektronizálásában. Megvitatják a tanács ülés­szakának munkaprogram­tervezetét az 1989—90-es évekre, valamint a 45. ülés­szak előzetes napirendjét, s meghatározzák annak idő­pontját. A délelőtti ülésen szólalt fel á magyar küldöttség ve­zetője, Marjai József. Mint hangoztatta, látnunk kell, hogy a szocialista országok közössége, miközben konst­ruktívan reagált a katona- politikai kihívásra, idáig nem tudott megfelelő vá­laszt adni a tőkés világ gazdasági és tudományos­műszaki kihívásaira. Példa­mutatónak tartjuk azt a szellemi bátorságot és eltö­kéltséget — folytatta —, amellyel a szovjet párt a megoldásra váró kérdéseket feltárta, és a továbbhaladási szolgáló döntéseit megfogal­mazta. A KGST 43. (rendkívüli) ülésszakán megfogalmazó­dott, hogy érezhetően javí­tani kell az együttműködés hatékonyságát. Ennek a módszereiről, üteméről meg­oszlottak és ma is megosz­lanak a vélemények. Meg­győződésünk — hangsúlyoz­ta —, hogy a KGST-orszá- gok közötti áru- és pénz­viszonyok fokozatos és kö­vetkezetes fejlesztése nélkül nem érhető el tényleges előrelépés az együttműkö­désben. Ezen csak akkor le­het változtatni, ha megte­remtjük a tagállamok érde­keltségét a külkereskedelmi exporttöbblet elérésében- erre pedig az egyetlen lehe­tőség a transzferábilis rubel konvertibilis valutákra tör­ténő, előbb részleges, majd teljes átválthatóságának be­vezetése. E javaslataink saj­nos nem találtak partnere­ink körében támogatásra, jóllehet a részleges átvált- hatóság bevezetése viszony­lag rövid idő alatt megvaló­sítható volna. Mindezek alapján magyar részről nem tekinthetjük kielégítőnek a valuta-pénzügyi kérdések kezelését. Évtizedek óta egy helyben topogunk, nem ju­tunk előre. Szólt még a KGST és az Európai Gazdasági Közösség közös nyilatkozatának jelen­tőségéről, s a jobb közgaz­dasági feltételek kimunká­lásáról. Hazaérkeztek Bartók Béla hamvai Magyar földre érkeztek kedden Bartók Béla ham­vai. A hazánk nagy fiának maradványait szállító menet a határőrök díszsorfala kö­zött, délután fél egykor ér­kezett meg az ünnepi dísz­be öltözött, nemzetiszínű zászlókkal fellobogózott he­gyeshalmi határátkelőhöz. Miközben a gépkocsisor be­gördült az ünnepség színhe­lyére, az egyesített szom­bathelyi és kőszegi madri­gálkórus előadásában, Né­meth István karnagy ve­zényletével felhangzott az Elindultam szép hazámból... kezdetű népdal. A kísérő gépkocsikból el­sőként a nagy zeneszerző két fia, ifjabb Bartók Béla és Bartók Péter, majd Nagy János, hazánk bécsi nagy­követe lépett ki. Az ünnep­ségen megjelentek a ma­gyar politikai, társadalmi és kulturális élet jeles képvi­selői, továbbá Győr-Sopron és Vas megye párt- és tár­sadalmi szerveinek vezetői. A Himnusz elhangzása után Sinkovits Imre színmű­vész elszavalta Ady Endre: Föl-földobott kő című ver­sét, majd a kormány és a magyar társadalom nevében Czibere Tibor művelődési miniszter mondott ünnepi beszédet. — Megrendültén hajtunk fejet Bartók Béla földi ma­radványai előtt — mondotta — amikor nagy zeneköltőnk — személyes óhajának és az egész nemzet kívánságá­nak beteljesüléseként — 48 évi távoliét után immár végérvényesen hazatért. A tisztelgő főhajtás az egyete­mes zenekultúra korszakos jelentőségű alkotójának, ze­neművészetünk egyik meg- újítójának, a hazáját szerető művésznek szól. Annak a magas rendű emberi és mű­vészi magatartásnak, amit Bartók Béla életművével testesít meg számunkra. — Életének és munkássá­gának meghatározó vonása a hűség a tudatosan vállalt eszményekhez. Fiatalon el­kötelezte magát a társadal­mi igazságosság, a humá­num és a népek testvérisé­gének eszméivel. A művészi újítás gondolatát összekö­tötte a társadalmi változta­tások ügyével, a „tiszta for­rást” keresve a népzenei Hagyományokhoz fordult. Olyan viszonyok közepette hirdette meg a Duna^me- dencében élő népek egy­másra utaltságának, meg­értésének és kölcsönös tisz­teletének szükségességét, amikor elaljasító hatalmak a gyűlölködés szellemét szí­tották közöttük. Az ünnepség a Szózat el­hangzásával ért véget, majd elindult a díszmenet a fő­város felé. Győr-Sopron megye településeinek lakói a Budapestre vezető fello­bogózott útvonal mentén tisztelgő sorfalat álltak, így fejezték ki mély tiszteletü­ket a hazatérő Bartók Béla iránt. Délután négy órakor Bu­dapestre, a Magyar Tudo­mányos Akadémiára érke­zett a Bartók Béla hamvait kísérő menet. A zeneszerző földi maradványait őrző koporsót az MTA székházá­nak feldíszített oszlopcsar­nokában ravatalozták fel. A délutáni órákban itt rótták le kegyeletüket a zenetudós emléke előtt tisztelegve a magyar politikai, kulturális élet vezetői, művészek, tu­dósok, Bartók Béla tisztelői. A nagy magyar zeneköltő ravatalánál Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke mondott beszédet.

Next

/
Thumbnails
Contents