Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-30 / 181. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. július 30., szombat 3 saa» Kompodon a jövőre gondolnak... Hét évtized tekintélyes idő egy ember életében is, még tekintélyesebb viszont egy intézmény életében. Nyilván csak azok maradnak fenn ilyen hosszú ideig, amelyekre a társadalomnak szüksége van, s amelyek hasznosságához nem férhet kétség. Ilyen a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kompolti Kutató Intézete is ahol, egyedül az országban megszakítás nélkül hetven éve folytatnak növénynemesítést. Létrehozása összefügg a néhai Fleischmann Rudolf munkásságával, aki 1918. június 29-én Pé- ter-Pál napján érkezett Kompoltra. A hét évtizedes jubileumról nemrég ünnepségen emlékeztek meg az intézet kutatói, munkatársai. Ott nemcsak a múltról, hanem a jövőről is szó esett. Ez alkalomból beszélgettünk az elképzelésekről, a máról és a holnapról a kompolti vezetőkkel. Dr. Bocsa Iván Dr. Bocsa Iván, a mező- gazdasági tudományok doktora, főosztályvezető: — Fleischmann Rudolf és intézetünk neve szorosan összeforrott. Harminchárom eves kompolti tevékenysége nyomán 11 államilag elismert növényfajtát nemesített. Például a kukoricáját Jugoszláviában és Romániában, kenderét Jugoszláviában is termelték. Az általa nemesített rozsot 44 éven keresztül, 1968-ig, a zabot pedig több mint fél évszázadon át, 1971-ig alkalmazták a hazai üzemek. Tulajdonképpen ő volt az első európai szabású és széles látókörű külföldi tudományos kapcsolatokkal rendelkező nerúesítö, akinek tevékenységére ma is kegyelettel emlékezünk. Fajtái tulajdonképpen halála után, 1950-et követően terjedtek el robI)r. Krisztián József Or. Fehér Alajos (A szerző felvételei) banásszerüen. Még életében határozat született a kompolti kísérleti gazdaság megalapításáról, amelynek ő volt az első igazgatója, de csupán néhány hétig élvezhette, mert elhurwt. Ez a szervezeti forma 1955-ig tartott, amikor országos rendelettel létrehozták az» Északkelet-Magyarországi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetet, amely 1970-ig működött ilyen név alatt. Ez kibővült agrotechnikai osztállyal és tájkutató csoporttal. 1970-ben alakult ki véglegesen az intézet mai tevékenységi köre, akkor jöttek létre az első országos kutatási programok, amelyek során a kompolti kutatók programvezetőként bekapcsolódtak az évelő pillangósok nemesítésébe. Űjabb munkatársak kerültek hozzánk Martonvásárról. Ekkor lett Kompolton Növény- termesztési és Talajvédelmi Kutatóintézet. A végleges szervezési formát intézetünk 1976-ban kapta meg, amikor a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kutatóintézete lett kari jogállással. Ügy véljük, hogy az egyetem a legcélszerűbb és legideálisabb forma a kölcsönös elő- nyök^alapján létrejövő kutatási együttműködésnek. Ehhez minden feltétel adva van. A fleischmanni örökséggel úgy véljük, munkatársaink jól sáfárkodtak, mert sikerült azt megújítani, sőt kibővíteni. Végeredményben intézetünknek jelenleg 13-1-1 fajtája van. Ez azt jelenti, hogy 13 saját nemesítés és egy honosítás. A fajták számát és vetésterületét, valamint az értük fizetett fajtahasználati díjat tekintve 1985-ban a marton- vásári, illetve szegedi intézet után következtünk. Sikerült 5 tehát megtartanunk az elmúlt közel négy évtized alatt saját szakterületünkön vezető szerepünket. Mint látható, átlagosan két- három évenként államilag is elismertek egy-egy új fajtánkat. De nem csupán nemesítettünk, hanem ezekhez új módszereket, eljárásokat dolgoztunk ki. Űjabb, tár- gyilagosabb termésbecslési módszer is született intézetünkben. Dr. Krisztián József tudományos titkár: — Intézetünkben több mint három évtizede kezdtünk tápanyaggazdálkodási kísérleteket. Abban az időszakban, amikor a műtrágya használata a jelenleginek tizedrészét sem érte el. Kísérleteinket mindig tudatosan folytattuk, hiszen várható volt a fejlett mező- gazdasági kultúrájú országok példáján is, hogy a növekvő élelmiszerigények csak az ásványi trágyázás tudor mányosan megalapozott fejlesztésével elégíthetők ki Az elmúlt évtizedekben ebben szerzett tapasztalataink nemzetközileg is elismertté váltak! A talajvédelmi és rekultivációs kutatásaink megszervezése a hatvanas évek elején, illetve közepén nem volt kisebb jelentőségű feladat, mint az előbbi. Ezekben az években hoztuk létre kísérleti telepeirf- ket Putnokon, Kerecsend közelében Albertmajorban. valamint Ecséden. Ez utóbbi azért is nevezetes, mert úttörő feladatot vállaltunk az ország első külszíni meddőhányójának mezőgazdasági hasznosításában. Ezért intézetünk munkatársai akkor a szakminiszter különdíjá- ban részesültek. A kezdeti nehézségeket követően talaj- védelmi telephelyeinken folytatott kutatásaink a gyakorlatban is hasznosítható eredményeket szolgáltattak. Olyan alapvető kérdésekre adtak választ, mint az okszerű tápanyagellátás, a kémiai talajjavítás, vagy a földeket védő művelés. Kidolgoztuk lejtős területekre a szántás, a forgatás nélküli talajművelési rendszert, amely víz- és energiatakarékos. Az úgynevezett táj- kutatási feladatokból fejlődött ki intézetünk közgazdasági, ökonómiai kutatási tevékenysége. Úgy a talaj- védelmi, mint a rekultivációs kutatási feladatokban alapvető közgazdasági ösz- szefüggéseket tártak fel munkatársaink. Ezek mellett számos területi és középtávú üzemfejlesztési terveket, valamint specializált technológiákat is készítettek. Tulajdonképpen intézetünk az elmúlt közel négy évtized alatt, vagyis Fleischmann halála óta, több száz tudományos cikket jelentetett meg kül- és belföldi szaklapokban Az eltelt hetven esztendő újabb lendületet adhat a kutatóknak további alkotó munkájukhoz. Ezzel kapcsolatban dr. Fehér Alajos kandidátus, igazgató az elképzelésekről szólt: — Intézetünknek a jövőben híd szerepet kell betöltenie a Gödöllői Agrártudományi Egyetem szellemi alapja, valamint a mezőgazdasági üzemek között. Ezért figyelmünket két fő kutatási területre irányítjuk. Az egyik az észak-magyarországi tájhoz illesztett vetőmagtermelés, amelyhez az egész növénynemesítő tevékenységünket fűzzük. Az egyetem, valamint a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat kutatás-fejlesztési szerződést ír alá még ebben az évben, /amelyhez intézetünk is kapcsolódik. Ebben a nemesítés és a forgalmazás. mint közös vonal kerül mégszervezésre. Célunk az, hogy olyan nemesitől munkát folytassunk, melynek termékei a piacokon eladhatók. Ennek érdekében tájegységünkön a kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemek vetőmagtermelő tevékenységét kívánjuk bővíteni. Ez elsődlegesen a lucerna, kender, őszi árpa és az FD—5-ös kompolti őszi búza. valamint a tarka koronafürt magvait jelenti. A másik kutatási kör a természeti erőforrások komplex hazai hasznosítására irányuló törekvésekbe való bekapcsolódásunk. Ebben intézetünk úgy kíván részt venni, hogy elsősorban az ipari és bányászati beavatkozások során károsodott területek újbóli mezőgazdasági hasznosítására dolgozzon ki módszereket, javasoljon eljárásokat. Ebben a termelési és közgazdasági kutatásokat igyekszünk magasabb szintre emelni. Fejleszfeni kívánjuk a dombvidéki meliorációt, a talajvédelmet, és annak termelésbe való fokozott alkalmazását. Ezt ugyanis az utóbbi időszakban elhanyagolták. Arra is törekszünk, hogy az elmaradott dombvidéki térségek földhasznosításához ajánljunk módszereket, szervezeti formákat. Az egyre szigorúbb közgazdasági feltételek természetesen intézetünket is érinti, ezért igyekszünk mindent elkövetni annak érdekében, hogy a nehezebb anyagi körülmények között is talpon maradjunk. Így olyan szolgáltatásokkal bővítjük tevékenységünket, amelyek nyereségéből finanszírozhatjuk az alapkutatások égy részét. Természetesen támaszkodunk a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékeivel és más intézetekkel való együttműködésre is. Miután az utóbbi években kutatóink körében nagyon sok értékes szakmai tapasztalat gyűlt össze, eze két publikációk, cikkek, illetve disszertációk formájában igyekszünk feldolgozni és hasznosítani. Arra törekszünk, hogy munkatársaink nyelveket beszélő, itthon és külföldön is elismert, felkészült szakemberek legyenek. Olyanok, akik nemcsak a kutatómunkában, hanem az üzleti, piaci munkában is vállalkozó szelleműek. Mert ez kell, hogy áthassa a jövőnket, a 'holnapunkat. Mentusz Károly Alakíthatnak-e önvédelmi csoportokat az állampolgárok? A közelmúltban nagy visszhangot keltett az a rádióriport, amely a borsodi cigányok önvédelmi csoportjának megalakulásáról szólt Ezt követően Bajáról érkezett hír, ahol az Újváros lakói arra vállalkoztak, hogy éjszakánként ügyelnek ' a környék rendjére. Szabályozza-e önvédelmi csoportok megalakulását valamilyen paragrafus? Erre kért választ dr. Iglói Józseftől, a Legfőbb Ügyészség nyomozásfelügyeleti főosztályának vezetőjétől az MTI munkatársa. — Konkrétan egy jogszabály sem foglalkozik az önvédelmi csoportok létrejöttével, működésével. Mégis több olyan paragrafus található, amely vonatkozhat- ezekre. A Minisztertanács egy évvel ezelőtt rendeletet alkotott a vagyonvédelemről. Ebben megfogalmazódik, hogy — a magánnyomozói tevékenység kivételével — mi mindenhez van joguk az állampolgároknak. — A másik ide vonatkozó jogszabály a büntetőeljárásról szóló törvény, amely kimondja, hogy bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghat, de haladéktalanul köteles rendőrhöz vagy ügyészhez kísérni, illetőleg valamelyiküket értesíteni, önbíráskodásnak, megtorlásnak tehát semmikor sincs helye! — A Büntető Törvénykönyv szabályozza a jogos védelmi helyzetet. Eszerint: nem büntethető az, aty jogtalan támadást hárít el. Ez egészen a támadó harcképtelenné tételéig is terjedhet, de a védekező nem okozhat súlyosabb kárt, mint a támadó. Ma már ennek arányát sokkal körültekintőbben vizsgálják, mint korábban, amikor is az volt az elfogadott a bírói gyakorlatban, hogy puszta kézzel való támadás elhárítására kést vagy más, élet kioltására alkalmas eszközt nem szabad használni. Ilyen esetben a bíróság minden körülményt alaposan mérlegel. — összegezve tehát: mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene, vagy bárki más ellen irányuló támadást kivédje, de ez sohasem jelenthet egyéni igazságszolgáltatást. ßücsü az ólomtól A Kedves Olvasó számára már nem újság: több hónapja számítógépek segítik az újságírók munkáját és egy ideje a ma legkorszerűbbnek számító fényszedéssel készülnek szerkesztőségünkben a Népújság oldalai, számai. Ezen az oldalon is utoljára alkalmaztuk a hagyományos technikát, az ólomszedést, a szép rajzú címsorokat, az oldallá összeálló hasábokat. . ., utolsó műszakját tartotta a lap régi személyzete Acs Ferenc, Kocsis Pál, Czakó József, Hangácsi András tanítványai, utódai: Dorkó Imre, Kecsmár Sándor, Bessenyei János, Kovács Lászlóné, Zombori Judit, Nagy László, Kerékgyártó László, Nagy Lászlóné, Pa- lánky Istvánná... Köszönjük sok évtizedes hűségüket, azt a gondosságot, amellyel anynyiszor pótolni tudták a régi technika fogyatékosságait Szántó György az utolsó műszakon örökítette meg az ólommal dolgozó nyomda szokat, akik szerepét ezúttal a számitógépek veszik ál.
