Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-30 / 181. szám

2. VILÁGMAGAZIN NÉPÚJSÁG, 1988. július 30., szombat Villámesküvő ’’Várakozási idő nincs. Gyors, udvarias kiszolgálás. Vasárnap is nyitva”. A Los Angeles-i üzlet- helyiség bejáratán a felirat nem gyorstisztítót reklámoz, hanem egy mindinkább virágzó szolgál­tatási ágazat, a ’’villámházasság­kötő hálózat” egyik helyi fiókját. Kaliforniában a házasulok — amennyiben a hagyományos módszert választják — hónapo­kig várakozhatnak a városi ható­ságok engedélyére. Az egyházi esküvőhöz pedig még vérvizsgá­lat is szükségeltetik. Az 1972- ben elfogadott ’’gyorsházasság” enyhít a gondokon; már az első évben közel ezer esküvőt bonyo­lítottak ilyen módon, s ezek mindegyike átlagosan 13 percet vett igénybe. Előrejelzések sze­rint idén a Kaliforniában házas­ságra lépő félmillió állampolgár közül minden harmadik a ’’gyor­sított eljárást” választja. Azoknak, akik ügy vélik, a há­zasságok nem az égben, hanem a gyorskiszolgáló intézményben köttetnek, mindössze annyit kell tenniök, hogy egybehangzóan kijelentik: már korábban együtt éltek. Ez feleslegessé teszi a vér- vizsgálatot, ami — mint az eljárás hívei mondják — már úgyis késő lenne. Kifizetnek továbbá 175 dollárt (hitelkártyát ezek az in­tézmények nem fogadnak el), meghallgatnak sztereóban hang­szalagról egy nászindulót, Pola­roid kamerával .egy pillanat alatt elkészül róluk az esküvői kép, és máris házastársaknak vannak nyilvánítva. Több iroda néhány dollárért menyasszonyi csokrot, esküvői ruhát is kölcsönöz. — Az egész esküvő nem tart tovább, mint egy hajvágás — hir­deti a villámesküvő-hálózat egyik kirendeltsége. Következ­ményei azonban jóval súlyosab­bak. Több — átlagosan 13 perc alatt összeadott — pár kéri más­nap-harmadnap, hogy csinálják vissza az egészet. ’’Sajnos azt kell válaszolnunk, hogy forduljanak ügyvédhez — figyelmeztet egy gyorseskető. — Válások bonyolítására nincs jo­gosítványunk.” A HÉTEN TÖRTÉNT Vasárnap -.Újabb négyes, angolai-kubai-dél-af- rikai-amerikai eszmecsere Afrika déli részének konfliktusairól a Zöldfoki-szigeteken — Irak és Irán bejelenti: elküldi külügyminiszterét az ENSZ szék­helyére, hogy a tűzszünet előkészítéséről tárgyal­janak; közben változatlan hevességgel folynak a harcok az Öböl-háború frontjain. Hétfő:A kambodzsai konfliktusban érintett felek (Vietnamot is beleértve) először ülnek össze nem hivatalos megbeszélésre a rendezés lehetőségei­ről; a ”koktélpartinak" elnevezett összejövetelt az indonéz külügyminiszter rendezi — A Karabah- hegyvidéken véget ér a több hete tartó sztrájk, de változatlanul feszült a helyzet — Izraeli konzuli kül­döttség indul a Szovjetunióba, közben a megszállt területeken továbbra is tartanak a palesztin tünteté­sek — EGK külügyminiszteri értekezlet Brüsszel­ben. Kedd: Üzenetváltás Phenjan és Szöul között; a KNDK parlamenti képviselők találkozóját javasolja, amit Dél-Korea nem utasít el — Az etióp ál­lamfő Moszkvában — S ein Lwin tábornok Burma új elnöke. Szerda -.Perez de Cuellar kompromisszumos terve a nyugat-szaharai válság megoldására — Bécsben haladásról adnak számot az új európai le­szerelési fórumot előkészítő huszonhármak ta­nácskozásán — Reagan elnök fogadja a magyar pártfőtitkár-miniszterelnököt. Csütörtök:Grósz Károly befejezi látogatását az Egyesült Államokban és tovább utazik Kanadába — Az indonéziai Bogorban kézzelfogható eredmé­nyek nélkül véget ér a kambodzsai megoldásról tárgyaló nemhivatalos "koktélparti”, de még az idén újabb összejövetelre számítanak. Péntek :Az SZKP Központi Bizottságának ülése, Mihail Gorbacsov ezt megelőző üzemlátogatásai során bírálja az ellátás gondjait — Genscher, az NSZK külügyminisztere a szovjet fővárosba utazik — Ezzel egyodőben elindul Szovjetunióban teendő látogatásra Frank Carlucci amerikai védelmi mi­niszter is. Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára és Mengistu Haile Mariam, az Etióp Munkás­párt KB főtit­kára, államfő a tárgyalóasztal­nál, a Kreml­ben Ronald Reagan fogadta Grósz Károlyt a Fehér Házban A spanyol rendőrség Gerona közelében több kilo hasist emelt ki egy föld alatti üreg­ből. Felkészülés a szovjet-afgán közös Űrrepülésre. A képen: tengeri gyakorlaton vesz részt Ahdul Mokhmand, afgán űr­kutató és Vlagyimir Ljakov szovjet űrhajóparancsnok IV. Károly kincse Mit tegyünk a közlekedési dugóban? A Rio de la Plata-i tengeri flotta parancsnokának jelentése 1792. május 30-án: ’’Olyan vihar volt, uram, amilyent emberi lény még nem látott. Három napig tartott az ítéletidő. A Loreto és más hajók segítséget kértek, de egyiket sem tudtuk megmenteni, mert a tengeren hegyekhez ha­sonló hullámok tomboltak és a szél felkapta az embereket.” A hajótörés a montevideói öbölben történt. A Loretói Mi­asszonyunk nevű hajó és utasai­nak nagyrésze eltűnt a Rio De La Plata iszaptól zavaros vizében. Az iszap azóta őrzi IV. Károly spanyol király hajójának roncsa­it. Az uralkodó titkos megbíza­tással küldte ezt a hajót Peruba a Magellán-szoroson át azzal a pa­ranccsal, hogy nem állhat meg a montevideói öbölben. A kapi­tánynak azonban meg kellett szegnie a parancsot, mert fogy­tán volt az élelem és a hajó is javí­tásra szorult. Miért volt a tiltó parancs ? Mi volt a titkos külde­tés ? E kérdések újra felvetődtek 1986 februáijában, amikor egy argentin búvár vezetése alatt álló csoport, a ”Nemo-sub” megta­lálta a hajót a partoktól száz mé­terre. A kutatás feltételei nem lennének rosszak, ha nem kelle­ne megküzdeni a mély iszappal. A kutatók úgynevezett ’’sötétvi- zi” búvárok, azaz külön arra ké­pezték ki őket, hogy zavaros vi­zekben a kezükkel ’’lássanak”. A víz olyan sötét, hogy a búvár még a kezeit sem láthatja, csak tapin­tására hagyatkozhat. A Loretói Miasszonyunk hat­száz tonnás, 47 méter hosszú fre­gatt volt. Háromszáz embert, 42 ágyút, és könnyű fegyvereket szállított Peruba, ahol egy erődöt kellett felszerelniük. Ez volt a tit­kos küldetés. A hajó ezenkívül nagymennyiségű higanyt is vitt a perui ezüstbányáknak, és több száz hordócska konyakot. Ha le­zárva sikerül őket felhozni, a sza­kértők szerint literje ezer dollárt is megér. A csoport kétéves munkája alatt azonosított egy ágyút, ame­lyen világosan látható a Bourbo­nok három lilioma. Találtak több tucatnyi töltényt, többszáz feke­te bőrcipőt. Került elő elegáns fémcsatos úri lábbeli, babacipő, matróz facipő és katonai csizma, még olyan cipő is, amelyben fűző van. Gyűjteményükben került már borotválkozó edény, kanál, halálfejes gyűrű, üveg, agyag olajedény, fakockák, amelyekkel a fedélzetet takarították. A ”Nemo-sub” rábukkant két, ugyanabból a korszakból származó angol hajó maradvá­nyára is. Hajótörésük körülmé­nyei a Loretóéhoz hasonlóak voltak. Kétszáz évvel ezelőtt Montevideo kikötőjéből indul­tak Spanyolország felé a kincses hajók. A kalózok az öblön túl vá­rakoztak. A viharok nekik segí­tettek... Izzik a nyár, az NSZK autópá­lyáit e napokban elözönlik a bél­és külföldi nyaralásra utazók gépkocsijainak végeláthatatlan menetoszlopai. Az autósok fe­szülten figyelik a rádióhíradáso­kat: hol, mikor, miért és mekko­ra közlekedési dugó állja útjukat. A hétvégeken hol itt, hol ott min­dennaposak az akár negyven-öt- ven kilométeres sorok, és egy szakértő kiszámította: egyetlen napon - reggel nyolc és kilenc óra között -, összesen 421 kilométer hosszú volt a dugó - németül a rettegett ’’Der Stau”. Aki hátul sivalkodó csemetéivel órákat tölt el verítékben fürödve egy ilyen dugóban. Valóságos ’’dugótudomány” alakult ki ezen a tájon - ’’dugó­térképekkel”, ”dugó-lapmellék­letekkel”, sőt, újabban ’’dugóta­nácsadással”. Már az iskolákban is ’’tanulnak” a dugókról, egy bonni gimnáziumban nemrégi­ben mindenesetre nyelvtani elemzésnek vetettek alá egy köz­lekedési dugóról szóló olvas­mányt. A szerző, kiváló humo­rista, a nyárspolgár ’’dugómen­talitását” vette bonckés alá egy Olaszországban megfordult, jel­legzetes család példáján. A Ri- miniben és Ravennában eltöltött napok után az asszony ásítva be­szél arról, hogy a művészetből meg a műemlékekből is megárt a sok, s a szabadság igazi élménye azért mégiscsak a dugó volt az Olaszország felé vivő autópá­lyán. Jövőre is erre jönnek majd, na nem a műemlékek, hanem a ’’du­góélmény” okán - abban érezték elemükben magukat, ahogy egyetlen nagy családi közösség­gé forrt össze a gépkocsizók du­góban rekedt együttese. Emberi melegség, segítőkészség, barát­ság - mindez tág teret kapott, még szerelem is szövődött, s rög­tön a dugóban, azon melegében ünnepelték meg leányuk eljegy­zését, egy ott bemutatkozott fia­talemberrel. Ami pedig a boldog családapát, a leendő apóst illeti, ő ebben a dugóban nyerte meg a bogeni autópálya-kijáratnál megrendezett nagy kártyabaj­nokságot, a (talán a mi ultinknak megfelelő) német skat dicső mű­fajában. A túlnyomó többség mindamel­lett kevésbé méltányolja az ilyes­fajta közlekedési fennakadást. ’’Szegények, állapotosak, jogfosztottak” Női sorsok Egy amerikai kutatócsoport a világ különböző térségeiben^ élő nők helyzetéről átfogó tanul­mányt jelentett meg. Már a mű címe is sokatmondó: ’’Szegé­nyek, állapotosak, jogfosztot­tak”. A nők társadalmi, egészség- ügyi, jogi és gazdasági körülmé­nyei alapján felállított országon­kénti rangsort Svédország vezeti; a második helyen Finnország áll, majd az Egyesült Államok kö­vetkezik. Ä legsúlyosabb disz­krimináció a szerzők szerint Banglades lányait-asszonyait sújtja. Á tanulmány készítői a világ száz országának legjellemzőbb statisztikai adatait értékelték a következő öt szempont szerint: a nők egészségi állapota, a házas­ságkötés és gyerekvállalás körül­ményei, az oktatásban való rész­vétel, foglalkoztatottság, társa­dalmi egyenlőség. A világon sehol nem élveznek a nők egyenlő jogokat a férfiak­kal, így egyetlen ország sem ér­demelte ki a ’’kiváló” minősítést. A legjobbak kategóriájában az említett Svédország, Finnország és Egyesült Államok után az NDK, Norvégia, Kanada és Dá­nia kapott helyet. A világ legsze­gényebb térségeiben az asszo­nyok a létminimum határán él­nek. Politikai és jogi szempont­ból teljesen jogfosztottak. Olyan életpályára kényszerülnek, amely korai házassággal és ter­hességgel kezdődik, s gyakran a szülés miatt bekövetkező halállal vagy egészségi károsodással vég­ződik — összegzi a tanulmány. A legutolsó helyen álló Bangladest e szomorú rangsorban Mali, Af­ganisztán, Észak-Jemen és Pa­kisztán előzi meg egy-egy pont­tal. Szennyeződés a tengeren ÉLetveszélyes rakomány Olaszországi sebességkorlátozás Az első tapasztalatok A holland szállítási minisztéri­um keddi bejelentése szerint 300 tonnányi veszélyes méreg került az Északi-tenger vizébe egy sze­rencsétlenül járt tartályhajóról. Az Anna Broere nevű holland tartályhajó - gyomrában 550 tonna akril-nitril vegyszerrel - még májusban süllyedt el Great Yármouth angol kikötő közelé­ben, miután összeütközött egy svéd teherhajóval. A holland hatóságok a múlt héten kiszivaty- tyúztatták az elsüllyedt hajó ra­kományát: addigra a tartályban már csak 250 tonna maradt, az életveszélyes rakomány többi ré­sze nyilván kiszivárgott. Az olasz gépkocsivezetők ál­talában fegyelmezetten betartot­ták a vasárnaptól egész Itália te­rületén érvénybe lépett sebes­ségkorlátozást, bár a közhangu­lat megítélésében és a baleseti statisztikák értékelése szem­pontjából megoszlik az új kor­mányrendelet híveinek és ellen­zőinek a véleménye. Mint ismeretes, az Enrico Fer- ri közmunkaügyi miniszter nevé­hez fűződő rendelet vasárnaptól 110 kilométeres óránkénti sebes­séghatárt szab az autósztrádákon közlekedő gépkocsik számára. Ez az olasz vezetési szokásokhoz képest drasztikus szigorításnak minősül. A szigorító intézkedést azonban az indokolta, hogy az országban évről évre egyre több ember lelte halálát közúti bal­esetben (az elmúlt tíz évben több mint százezer). Kedden már két nap tapasztalatát összegezhették az illetékes szervek, s ezeket a la­kosság is megismerhette. Esze­rint múlt vasárnap, a korlátozás életbe lépésének napján 19 sze­mély halt meg baleset következ­tében, míg tavaly ugyanezen a vasárnapon 25 vesztette életét. Némi csökkenés tapasztalható a balesetek számában is: most 2082 volt, tavaly 2184. Igaz, a pénzbírságok száma csökönyö­sen tartja megszokott nagyságát még az új korlátozó rendelkezés ellenére is: a hétvégén hatezer szabálysértést jegyzett be a rend­őrség az utakon. Az arányok megítéléséhez tudni kell, hogy az utóbbi napokban több mint 11 millió gépkocsi kelt útra Itália autósztrádáin, s megkezdődött ezzel a szeptember elejéig tartó nagy szabadságidőszak. A tömegtájékoztatási eszközök azonban az első statisztikák kommentálásakor meglepően ellentmondó következtetéseket szűrnek le. Míg az olasz állami televízió egyetértett a közúti ha­tóságok álláspontjával (misze­rint az olaszok többsége fegyel­mezetten tartotta magát a tila­lomhoz), addig a nagyobb napi­lapok a lakosság elégedetlensé­géről, sőt, felháborodásáról ír­ták. A rendeletet helyeslő kom­mentárok főleg arra hívják fel a figyelmet, hogy e korlátozásokat éppen ideje volt bevezetni Olaszországban. Az Itáliába újonnan érkező külföldieket a határbelépő állo­másokon több nyelvű ismertető­vel látják el. A sebességkorlátozást úgy tű­nik az idelátogató turisták veszik tudomásul a legtermészeteseb­ben, s ennek oka, hogy nem min­denütt gyakoriak az Álfa Róme­ók, a gyors Fiatok. Az autós vér- mérsékletét mindenképpen be­folyásolják mondjuk egy Tra­bant teljesítményeinek korlátái..

Next

/
Thumbnails
Contents