Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-30 / 181. szám
2. VILÁGMAGAZIN NÉPÚJSÁG, 1988. július 30., szombat Villámesküvő ’’Várakozási idő nincs. Gyors, udvarias kiszolgálás. Vasárnap is nyitva”. A Los Angeles-i üzlet- helyiség bejáratán a felirat nem gyorstisztítót reklámoz, hanem egy mindinkább virágzó szolgáltatási ágazat, a ’’villámházasságkötő hálózat” egyik helyi fiókját. Kaliforniában a házasulok — amennyiben a hagyományos módszert választják — hónapokig várakozhatnak a városi hatóságok engedélyére. Az egyházi esküvőhöz pedig még vérvizsgálat is szükségeltetik. Az 1972- ben elfogadott ’’gyorsházasság” enyhít a gondokon; már az első évben közel ezer esküvőt bonyolítottak ilyen módon, s ezek mindegyike átlagosan 13 percet vett igénybe. Előrejelzések szerint idén a Kaliforniában házasságra lépő félmillió állampolgár közül minden harmadik a ’’gyorsított eljárást” választja. Azoknak, akik ügy vélik, a házasságok nem az égben, hanem a gyorskiszolgáló intézményben köttetnek, mindössze annyit kell tenniök, hogy egybehangzóan kijelentik: már korábban együtt éltek. Ez feleslegessé teszi a vér- vizsgálatot, ami — mint az eljárás hívei mondják — már úgyis késő lenne. Kifizetnek továbbá 175 dollárt (hitelkártyát ezek az intézmények nem fogadnak el), meghallgatnak sztereóban hangszalagról egy nászindulót, Polaroid kamerával .egy pillanat alatt elkészül róluk az esküvői kép, és máris házastársaknak vannak nyilvánítva. Több iroda néhány dollárért menyasszonyi csokrot, esküvői ruhát is kölcsönöz. — Az egész esküvő nem tart tovább, mint egy hajvágás — hirdeti a villámesküvő-hálózat egyik kirendeltsége. Következményei azonban jóval súlyosabbak. Több — átlagosan 13 perc alatt összeadott — pár kéri másnap-harmadnap, hogy csinálják vissza az egészet. ’’Sajnos azt kell válaszolnunk, hogy forduljanak ügyvédhez — figyelmeztet egy gyorseskető. — Válások bonyolítására nincs jogosítványunk.” A HÉTEN TÖRTÉNT Vasárnap -.Újabb négyes, angolai-kubai-dél-af- rikai-amerikai eszmecsere Afrika déli részének konfliktusairól a Zöldfoki-szigeteken — Irak és Irán bejelenti: elküldi külügyminiszterét az ENSZ székhelyére, hogy a tűzszünet előkészítéséről tárgyaljanak; közben változatlan hevességgel folynak a harcok az Öböl-háború frontjain. Hétfő:A kambodzsai konfliktusban érintett felek (Vietnamot is beleértve) először ülnek össze nem hivatalos megbeszélésre a rendezés lehetőségeiről; a ”koktélpartinak" elnevezett összejövetelt az indonéz külügyminiszter rendezi — A Karabah- hegyvidéken véget ér a több hete tartó sztrájk, de változatlanul feszült a helyzet — Izraeli konzuli küldöttség indul a Szovjetunióba, közben a megszállt területeken továbbra is tartanak a palesztin tüntetések — EGK külügyminiszteri értekezlet Brüsszelben. Kedd: Üzenetváltás Phenjan és Szöul között; a KNDK parlamenti képviselők találkozóját javasolja, amit Dél-Korea nem utasít el — Az etióp államfő Moszkvában — S ein Lwin tábornok Burma új elnöke. Szerda -.Perez de Cuellar kompromisszumos terve a nyugat-szaharai válság megoldására — Bécsben haladásról adnak számot az új európai leszerelési fórumot előkészítő huszonhármak tanácskozásán — Reagan elnök fogadja a magyar pártfőtitkár-miniszterelnököt. Csütörtök:Grósz Károly befejezi látogatását az Egyesült Államokban és tovább utazik Kanadába — Az indonéziai Bogorban kézzelfogható eredmények nélkül véget ér a kambodzsai megoldásról tárgyaló nemhivatalos "koktélparti”, de még az idén újabb összejövetelre számítanak. Péntek :Az SZKP Központi Bizottságának ülése, Mihail Gorbacsov ezt megelőző üzemlátogatásai során bírálja az ellátás gondjait — Genscher, az NSZK külügyminisztere a szovjet fővárosba utazik — Ezzel egyodőben elindul Szovjetunióban teendő látogatásra Frank Carlucci amerikai védelmi miniszter is. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Mengistu Haile Mariam, az Etióp Munkáspárt KB főtitkára, államfő a tárgyalóasztalnál, a Kremlben Ronald Reagan fogadta Grósz Károlyt a Fehér Házban A spanyol rendőrség Gerona közelében több kilo hasist emelt ki egy föld alatti üregből. Felkészülés a szovjet-afgán közös Űrrepülésre. A képen: tengeri gyakorlaton vesz részt Ahdul Mokhmand, afgán űrkutató és Vlagyimir Ljakov szovjet űrhajóparancsnok IV. Károly kincse Mit tegyünk a közlekedési dugóban? A Rio de la Plata-i tengeri flotta parancsnokának jelentése 1792. május 30-án: ’’Olyan vihar volt, uram, amilyent emberi lény még nem látott. Három napig tartott az ítéletidő. A Loreto és más hajók segítséget kértek, de egyiket sem tudtuk megmenteni, mert a tengeren hegyekhez hasonló hullámok tomboltak és a szél felkapta az embereket.” A hajótörés a montevideói öbölben történt. A Loretói Miasszonyunk nevű hajó és utasainak nagyrésze eltűnt a Rio De La Plata iszaptól zavaros vizében. Az iszap azóta őrzi IV. Károly spanyol király hajójának roncsait. Az uralkodó titkos megbízatással küldte ezt a hajót Peruba a Magellán-szoroson át azzal a paranccsal, hogy nem állhat meg a montevideói öbölben. A kapitánynak azonban meg kellett szegnie a parancsot, mert fogytán volt az élelem és a hajó is javításra szorult. Miért volt a tiltó parancs ? Mi volt a titkos küldetés ? E kérdések újra felvetődtek 1986 februáijában, amikor egy argentin búvár vezetése alatt álló csoport, a ”Nemo-sub” megtalálta a hajót a partoktól száz méterre. A kutatás feltételei nem lennének rosszak, ha nem kellene megküzdeni a mély iszappal. A kutatók úgynevezett ’’sötétvi- zi” búvárok, azaz külön arra képezték ki őket, hogy zavaros vizekben a kezükkel ’’lássanak”. A víz olyan sötét, hogy a búvár még a kezeit sem láthatja, csak tapintására hagyatkozhat. A Loretói Miasszonyunk hatszáz tonnás, 47 méter hosszú fregatt volt. Háromszáz embert, 42 ágyút, és könnyű fegyvereket szállított Peruba, ahol egy erődöt kellett felszerelniük. Ez volt a titkos küldetés. A hajó ezenkívül nagymennyiségű higanyt is vitt a perui ezüstbányáknak, és több száz hordócska konyakot. Ha lezárva sikerül őket felhozni, a szakértők szerint literje ezer dollárt is megér. A csoport kétéves munkája alatt azonosított egy ágyút, amelyen világosan látható a Bourbonok három lilioma. Találtak több tucatnyi töltényt, többszáz fekete bőrcipőt. Került elő elegáns fémcsatos úri lábbeli, babacipő, matróz facipő és katonai csizma, még olyan cipő is, amelyben fűző van. Gyűjteményükben került már borotválkozó edény, kanál, halálfejes gyűrű, üveg, agyag olajedény, fakockák, amelyekkel a fedélzetet takarították. A ”Nemo-sub” rábukkant két, ugyanabból a korszakból származó angol hajó maradványára is. Hajótörésük körülményei a Loretóéhoz hasonlóak voltak. Kétszáz évvel ezelőtt Montevideo kikötőjéből indultak Spanyolország felé a kincses hajók. A kalózok az öblön túl várakoztak. A viharok nekik segítettek... Izzik a nyár, az NSZK autópályáit e napokban elözönlik a bélés külföldi nyaralásra utazók gépkocsijainak végeláthatatlan menetoszlopai. Az autósok feszülten figyelik a rádióhíradásokat: hol, mikor, miért és mekkora közlekedési dugó állja útjukat. A hétvégeken hol itt, hol ott mindennaposak az akár negyven-öt- ven kilométeres sorok, és egy szakértő kiszámította: egyetlen napon - reggel nyolc és kilenc óra között -, összesen 421 kilométer hosszú volt a dugó - németül a rettegett ’’Der Stau”. Aki hátul sivalkodó csemetéivel órákat tölt el verítékben fürödve egy ilyen dugóban. Valóságos ’’dugótudomány” alakult ki ezen a tájon - ’’dugótérképekkel”, ”dugó-lapmellékletekkel”, sőt, újabban ’’dugótanácsadással”. Már az iskolákban is ’’tanulnak” a dugókról, egy bonni gimnáziumban nemrégiben mindenesetre nyelvtani elemzésnek vetettek alá egy közlekedési dugóról szóló olvasmányt. A szerző, kiváló humorista, a nyárspolgár ’’dugómentalitását” vette bonckés alá egy Olaszországban megfordult, jellegzetes család példáján. A Ri- miniben és Ravennában eltöltött napok után az asszony ásítva beszél arról, hogy a művészetből meg a műemlékekből is megárt a sok, s a szabadság igazi élménye azért mégiscsak a dugó volt az Olaszország felé vivő autópályán. Jövőre is erre jönnek majd, na nem a műemlékek, hanem a ’’dugóélmény” okán - abban érezték elemükben magukat, ahogy egyetlen nagy családi közösséggé forrt össze a gépkocsizók dugóban rekedt együttese. Emberi melegség, segítőkészség, barátság - mindez tág teret kapott, még szerelem is szövődött, s rögtön a dugóban, azon melegében ünnepelték meg leányuk eljegyzését, egy ott bemutatkozott fiatalemberrel. Ami pedig a boldog családapát, a leendő apóst illeti, ő ebben a dugóban nyerte meg a bogeni autópálya-kijáratnál megrendezett nagy kártyabajnokságot, a (talán a mi ultinknak megfelelő) német skat dicső műfajában. A túlnyomó többség mindamellett kevésbé méltányolja az ilyesfajta közlekedési fennakadást. ’’Szegények, állapotosak, jogfosztottak” Női sorsok Egy amerikai kutatócsoport a világ különböző térségeiben^ élő nők helyzetéről átfogó tanulmányt jelentett meg. Már a mű címe is sokatmondó: ’’Szegények, állapotosak, jogfosztottak”. A nők társadalmi, egészség- ügyi, jogi és gazdasági körülményei alapján felállított országonkénti rangsort Svédország vezeti; a második helyen Finnország áll, majd az Egyesült Államok következik. Ä legsúlyosabb diszkrimináció a szerzők szerint Banglades lányait-asszonyait sújtja. Á tanulmány készítői a világ száz országának legjellemzőbb statisztikai adatait értékelték a következő öt szempont szerint: a nők egészségi állapota, a házasságkötés és gyerekvállalás körülményei, az oktatásban való részvétel, foglalkoztatottság, társadalmi egyenlőség. A világon sehol nem élveznek a nők egyenlő jogokat a férfiakkal, így egyetlen ország sem érdemelte ki a ’’kiváló” minősítést. A legjobbak kategóriájában az említett Svédország, Finnország és Egyesült Államok után az NDK, Norvégia, Kanada és Dánia kapott helyet. A világ legszegényebb térségeiben az asszonyok a létminimum határán élnek. Politikai és jogi szempontból teljesen jogfosztottak. Olyan életpályára kényszerülnek, amely korai házassággal és terhességgel kezdődik, s gyakran a szülés miatt bekövetkező halállal vagy egészségi károsodással végződik — összegzi a tanulmány. A legutolsó helyen álló Bangladest e szomorú rangsorban Mali, Afganisztán, Észak-Jemen és Pakisztán előzi meg egy-egy ponttal. Szennyeződés a tengeren ÉLetveszélyes rakomány Olaszországi sebességkorlátozás Az első tapasztalatok A holland szállítási minisztérium keddi bejelentése szerint 300 tonnányi veszélyes méreg került az Északi-tenger vizébe egy szerencsétlenül járt tartályhajóról. Az Anna Broere nevű holland tartályhajó - gyomrában 550 tonna akril-nitril vegyszerrel - még májusban süllyedt el Great Yármouth angol kikötő közelében, miután összeütközött egy svéd teherhajóval. A holland hatóságok a múlt héten kiszivaty- tyúztatták az elsüllyedt hajó rakományát: addigra a tartályban már csak 250 tonna maradt, az életveszélyes rakomány többi része nyilván kiszivárgott. Az olasz gépkocsivezetők általában fegyelmezetten betartották a vasárnaptól egész Itália területén érvénybe lépett sebességkorlátozást, bár a közhangulat megítélésében és a baleseti statisztikák értékelése szempontjából megoszlik az új kormányrendelet híveinek és ellenzőinek a véleménye. Mint ismeretes, az Enrico Fer- ri közmunkaügyi miniszter nevéhez fűződő rendelet vasárnaptól 110 kilométeres óránkénti sebességhatárt szab az autósztrádákon közlekedő gépkocsik számára. Ez az olasz vezetési szokásokhoz képest drasztikus szigorításnak minősül. A szigorító intézkedést azonban az indokolta, hogy az országban évről évre egyre több ember lelte halálát közúti balesetben (az elmúlt tíz évben több mint százezer). Kedden már két nap tapasztalatát összegezhették az illetékes szervek, s ezeket a lakosság is megismerhette. Eszerint múlt vasárnap, a korlátozás életbe lépésének napján 19 személy halt meg baleset következtében, míg tavaly ugyanezen a vasárnapon 25 vesztette életét. Némi csökkenés tapasztalható a balesetek számában is: most 2082 volt, tavaly 2184. Igaz, a pénzbírságok száma csökönyösen tartja megszokott nagyságát még az új korlátozó rendelkezés ellenére is: a hétvégén hatezer szabálysértést jegyzett be a rendőrség az utakon. Az arányok megítéléséhez tudni kell, hogy az utóbbi napokban több mint 11 millió gépkocsi kelt útra Itália autósztrádáin, s megkezdődött ezzel a szeptember elejéig tartó nagy szabadságidőszak. A tömegtájékoztatási eszközök azonban az első statisztikák kommentálásakor meglepően ellentmondó következtetéseket szűrnek le. Míg az olasz állami televízió egyetértett a közúti hatóságok álláspontjával (miszerint az olaszok többsége fegyelmezetten tartotta magát a tilalomhoz), addig a nagyobb napilapok a lakosság elégedetlenségéről, sőt, felháborodásáról írták. A rendeletet helyeslő kommentárok főleg arra hívják fel a figyelmet, hogy e korlátozásokat éppen ideje volt bevezetni Olaszországban. Az Itáliába újonnan érkező külföldieket a határbelépő állomásokon több nyelvű ismertetővel látják el. A sebességkorlátozást úgy tűnik az idelátogató turisták veszik tudomásul a legtermészetesebben, s ennek oka, hogy nem mindenütt gyakoriak az Álfa Rómeók, a gyors Fiatok. Az autós vér- mérsékletét mindenképpen befolyásolják mondjuk egy Trabant teljesítményeinek korlátái..
