Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-30 / 181. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 181. szám ÁRA: 1988. július 30., szombat 2,20 FORINT Gyermekáldás Elődeink gondolkodásá­ból* sokat megőrzött nyel­vünk, egy-egy kifejezés élete azonban addig tart csupán, míg az a valósággal közvetlen kapcsolatban áll. Valóban ál­dás-e a gyermek? Most néhá- nyan bizonyosan felkapják a fejüket: az örök emberi érté­kek védelmében hogyan lehet ilyet kérdezni egyáltalán. A probléma aktualitását mi sem bizonyítja jobban, hogy a par­lamentben nemrégiben egy képviselőnő felvetette: vál­toztassanak az abortusztör­vény hazai, nem egyszer meg­alázó gyakorlatán. Azóta sajtóban, különböző társadalmi fórumokon e té­máról élénk vita bontakozott ki. A kérdés fontosságát, sür­gősségét pedig még csak fo­kozza, hogy felelős honi és külhoni magyarok, nem ép­pen indokolatlanul, megkon­gatták a vészharangot: fogy nemzetünnk, csökken a szü­letések száma, s így romlik fennmaradásunk esélye is. Indokolt-e vajon összefüg­gésbe hozni a csökkenő né­pességszámot egy bürokrati­kus, a humánus szemponto­kat gyakran mellőző gyakor­lattal? Nem feltétlenül. Ma már eljutottunk addig, hogy egyre nagyobb teret követel társadalmunkban a személyi­ség. Nők, asszonyok számta­lanszor hangoztatták, meny­nyire megalázó egy kívülál­lókból álló szemtelen testület előtt érzelmi, egzisztenciális okokat feltárva vallani arról, hogy miért akarják megsza- kíttatni nem kívánt terhessé­güket. Nem vitás, az ÁB-bi- zottságok rendszere nem vált be. Ám mi legyen helyette? A szomszédos országok gyakor­latában ellentétes megoldá­sokra van példa. Romániában a gyermekvállalást szorgal­mazó radikális rendeletek nem nagyon hagynak rést az egyén döntése számára. Csehszlovákiában viszont nem kötelezik a „bajbajutott” nőt arra, hogy ismeretlen vagy éppen ismerős „szakem­ber” előtt nyilatkozzon, ele­gendő, ha levélben tárja fel indokait. A magyar megoldásnak a jelen társadalmi, gazdasági viszonyokba beágyazottan kell megszületnie. Mielőtt döntést hoznánk az abortusz­bizottságok sorsáról, meg kellene teremteni a feltétele­ket nem csak a gazdaságban, de az egészségügyi ellátás s a hétköznapi kultúra egész rendszerében ehhez. A felvilágosításban, a fo­gamzásgátlás korszerű mód­szereinek elterjesztésében, az erkölcsi normák megerősíté­sében kell előre lépnünk: hogy valamennyi érintettre rá lehessen bízni, felelősen ön­maga döntsön saját maga és utódai sorsa felől. Hogy a gyermek születése valóban ál­dás legyen. Jámbor Ildikó A tojásról nincs vélemény—Ahol látták: jó termés lesz—Mégsem fogyott el annyi barack — A termelő panasza Árudömping — kényelmes felvásárlók Minden bizonnyal nagyon so­kan emlékeznek még az elmúlt év krumplimizériájára. Akkor olyan kevés termett, hogy még külföldről is vásárolnunk kellett. Igyekeztek ebből nem is kevesen kellő hasznot húzni. Taktikáztak a felvásárlók, az árusok, a terme­lők, aminek természetesen mi, a fogyasztók ittuk meg a levét. Mert kevés, s rossz minőségű burgonya jelent meg a stando­kon, aminek az ára a csillagos égig szökött. Az idén változott a helyzet. Már ami a termés meny- nyiségét jelenti. Van s nem is ke­vés burgonyánk. Ezúttal annak jártunk utána, hogy mi történik, ha már túl sok is termett az idén. Felvásárlókat s fogyasztókat kér­deztünk e témában. Ugyanakkor arra is kíváncsiak voltunk, hogy lesz-e, van-e elegendő gyümölcs. Az első benyomásunk az volt, hogy nagyon sokan taktikáznak. Mert hogy jó néhány alanyunk egyszerűen nem volt hajlandó mondandójához a nevét adni. Mondván, hogy nem biztos el­képzelésekről beszélt, s nem akarja lejáratni magát. Persze mindez azonnal látszott: csak ki­fogás. Egy jó termelő, felvásárló, vagy kiskereskedő július végén már nagyon is valós képet rajzol­hat, ha akar. Úgy tűnik, a „maf­fia” tovább dolgozik, s ezúttal is készül valamire. Csak nehogy, ennek is mi, a vásárlók igyuk meg a levét. A burgonyával kapccsolatos piaci körkérdésünk panaszára­datot indított el. A kiskereske­dők s a termelők arról panasz­kodtak, hogy tíz forint alá kell menniük lassan az árral, mert rá­juk rohad a termés. A felvásárló mosta kezeit, s a keresletre hivat­kozva közölte, hogy ennyi, és kész. Igaz, amikor a tojásra terel­tük a szót, elnémult, s nem volt több véleménye. Az egri áfésznél azt hallottuk, hogy a burgonya még nem betá­rolható, csak friss fogyasztásra alkalmas. A káposztával együtt majd hozzávetőlegesen két hét múlva kezdődik az igazi felvásár­lás. Szerződést ugyan nem kötöt­tek erre senkivel, mert hogy el­Burgonyahegyek a Zöldért-raktárban. mondásuk szerint ők látták: jó termés lesz. Igaz, az árról még nem tudtak nyilatkozni. Szűk­szavú elmondásaikból még az is kiderült, hogy a kínálat a domi­náns. Sok fokhagymát, mákot, vöröshagymát kínálnak megvé­telre úgy a kistermelők, mint a gazdaságok. Még barack is van elegendő, mégsem fogyott el annyi, amennyire gondoltak a ta­vasszal, a nyár elején. Az egyik kistermelő szerkesz­tőségünkbe jött panaszával. Ezek szerint tőle az áfész 8 forin­tért veszi meg az uborkáját, s azt ugyanők 15-20 forintért adják tovább. Az áfész illetékese erre elmondta, hogy a felvásárolt árut azonnal továbbadják — méghoz­zá minimális haszonnal, hiszen egy forintot tesznek rá -, s a szó­ban forgó, mellettük lévő áfész üzlet valójában szerződéses üze­meltetésű. Az a kereskedő tulaj­donképpen maga dönt arról, hogy mennyit kér árujáért, hi­szen a termék szabadáras. A termelők egyébként ma már válogathatnak, kinek adják el a zöldséget és gyümölcsöt. Az áfé- szen kívül felajánlhatják porté­kájukat a Zöldértnek, különbö­ző kereskedelmi vállalatoknak, sőt még gmk-nak is. Sajnos, a je­lek szerint ennek a nagy választá­si lehetőségnek ma még árfelhaj­tó szerepe van, s ezt nyilvánvaló­an megérzi a vásárló. Szóltunk már a héten a tojás­sal kapcsolatban arról, hogy ha van, ha nincs, egyformán drága. Sok termék esetében ez tapasz­talható. Furcsa, s elgondolkodta­tó mindez. Ha valamiből kevés van, akkor azt lovagolják meg, ha sok termett, akkor pedig a fel­vásárlók kerülnek olyan helyzet­be, aminek egyértelműen a ter­melő s a fogyasztó issza meg a le­vét. Túl sok kézen át vándorol az áru. Mindenki csak a maga mini­mális hasznát teszi rá, s a kép az már közismert. Minden évben próbálkozunk valami olyasmi­vel, ami, úgymond, rendbe teszi, megszünteti mindezt.Jó lenne végre, ha ezek a próbálkozások eredményre is vezetnének. (Fotó: Perl Márton) Zöldségből is van bőven. Hazaindult Grósz Károly Kanadából Tárgyalások, sajtókonferencia Torontóban Vezető kanadai üzletemberekkel találkozott csütörtökön Toron­tóban Grósz Károly. Az MSZMP főtitkára, a Miniszter­tanács elnöke az Egyesült Álla­mok fővárosában tett látogatása befejeztével érkezett a kanadai nagyvárosba, ahol másfél napos programot bonyolított le, mi­előtt hazaindult Budapestre. A magyar kormányfő pénteken Torontóban találkozott Brian Mulroney kanadai miniszterel­nökkel. Grósz Károly és kísérete a vi­lág egyik legnevezetesebb turisz- tikiai központjánál, Niagara Fallsnál lépett Kanada területé­re, miután Reagan amerikai el­nök különrepülőgépe Washing­tonból idáig hozta őket. A dele­gáció rövid megállót tartott a Ni­agara mesésnél, majd gépko­csikkal folytatta útját Ontario tartomány fővárosába, Torontó­ba. Kanada egyik legjelentősebb pénzügyi és gazdasági központ­jában már csütörtökön délután gazdag program várta a magyar vendégeket. Grósz Károly rövid látogatást tett az Ontario tartományi kor­mánynál, ahol Robert Nixon mi­niszterelnök-helyettes, pénzügy- miniszter köszöntötte. Ezt köve­tően vezető üzletemberekkel, bankárokkal találkozott azon a fogadáson, amelyet egy magyar származású kanadai üzletember és vállalkozó, Albert Reichman adott tiszteletére. A fogadáson részt vett Michel Wilson kanadai pénzügyminiszter is. Este egy másik magyar származású veze­tő kanadai üzletember, Andrew Sarlós adott vacsorát Grósz Ká­roly tiszteletére. Ezen az estén Grósz Károly ismét több vezető kanadai bankárral, pénzügyi szakértővel, üzletemberrel talál­kozott, és rövid előadásban is­mertette előttük Magyarország gazdasági terveit, elképzeléseit, a gazdasági és pénzügyi együtt­működés új lehetőségeit. Mint a magyar küldöttség kö­réből az MTI tudósítójának el­mondották, Grósz Károly láto­gatását a kanadai üzleti körök képviselői kezdeményezték, azt követően, hogy értesültek a mi­niszterelnök Egyesült Államok­beli útjáról. Kanada gazdasági köreiben érdeklődést tanúsíta­nak az együttműködési lehetősé­gek, a gazdasági kapcsolatok fej­lesztése iránt. Ázz elmúlt hóna­pokban több vezető kanadai üz­letember járt hazánkban, s tár­gyalásaik nyomán lehetőséget látnak közös vállalatok létesíté­sére, pénzügyi kapcsolatok ki­építésére, a Kanadába irányuló magyar export bővítésére, illetve részvételre a magyar gazdasági fejlesztési programok végrehaj­tásában, az infrastruktúra bőví­tésében. A magyar kormányfő a személyes találkozókon tájékoz­tatást láván nyújtani az új lehető­ségekről, a gazdaság fejlesztésé­nek terveiről. Egyúttal tájéko­zódni kíván arról, milyen együtt­működést kínálnak a kanadai vállalatok, ezért több olyan vál­lalatot is felkeres, amely már üzeleti kapcsolatban áll magyar partnerekkel. Brian Mulroney kanadai mi­niszterelnök közölte: szívesen találkoznék Grósz Károllyal, aki örömmel elfogadta a megbeszé- lési ajánlatot. Grósz Károly pénteken elláto­gatott a torontói egyetemre, ahol annak idején Selye János, a vi­lághírű magyar tudós dolgozott, és sajtókonferenciát is tartott Ontario tartomány fővárosában. A magyar pártfőtitkár, mi­niszterelnök az előzetes tervek szerint magyar idő szerint az éj­szakai órákban, kilenc napos észak-amerikai útjának befejez­tével hazaindult. * A 120 perc című reggeli moszkvai tévéműsor pénteken képes beszámolót közölt Grósz Károly egyesült államokbeli lá­togatásának befejezéséről. A filmkockák azokat a pillanatokat ábrázolták, amikor a magyar po­litikus és Reagan elnök tárgyalá­saik után a Fehér Ház kertjében nyilatkozatot tesznek. A szovjet tévé egyes központi csatornáján sugárzott műsorban is jól hallha­tóak voltak Grósz Károly szavai: hazánk nagy feladatok előtt áll. A műsor külpolitikai szer­kesztője elmondta, hogy a ma­gyar-amerikai megbeszéléseken mindenekelőtt a kétoldalú vi­szonyról, ezen belül is a gazdasá­gi együttműködésről volt szó. Utalt arra, hogy az amerikai fél kész bővíteni a Magyarországra irányuló amerikai exportot. A szovjet újságíró beszámolt arról, hogy a magyar és az amerikai ve­zető nemzetközi kérdéseket érintve véleményt cserélt a szov­jet átalakítási folyamatról, és megvitatta a magyar-román vi­szony helyzetét is. A kommentátor külön hang­súlyozta, hogy Magyarország és az Egyesült Államok kapcsola­tainak történetében most első íz­ben látogatott a magyar párt ve­zetője Washingtonba. Gorbacsov ma fogadja Genschert Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter pén­teken háromnapos látogatásra a Szovjetunióba utazott. Megbe­szélést folytat Eduard Sevardna- dzéval, szovjet hivatali partneré­vel, és szombaton találkozik Mi­hail Gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárával is. Mint Genscher csütörtökön a Saar-vidéki rádiónak adott nyi­latkozatában elmondta, azt re­méli, hogy tájékozódni tud majd a szovjet politika várható alaku­lásáról, és arról, hogy ez milyen új lehetőségeket teremt az NSZK-szovjet együttműködés­ben, valamint általában a kelet­nyugati viszonyban. Az NSZK és a Szovjetunió idén januárban megállapodott a félévenkénti külügyminiszteri találkozó meg­tartásában. Genscher mostani moszkvai útja több rutinjellegű konzultációnál: elő kell készíte­nie Helmut Kohl kancellár októ­beri szovjetunióbeli látogatását, amelynek során az NSZK — elé­gedetten nyugtáz va a szovjet poli­tika kedvező alakulását — „új minőségi szintre "akarja emelni a kétoldalú kapcsolatokat. Genscher moszkvai tárgyalá­sainak fő témája bizonyára a le­szerelés lesz. A Varsói Szerződés azon javaslatát, hogy még az idén kezdjenek tárgyalásokat az eu­rópai hagyományos erők csök­kentéséről, az NSZK külügymi­nisztere üdvözölte. Ő maga is sürgeti az európai biztonsági és együttműködési értekezlet bécsi utótalálkozójának résztvevőit, hogy mielőbb adjanak megbízást az ilyen leszerelési tárgyalás megkezdéséhez. Hétfőn kezdődik a nyári vásár A ruházati kereskedelmi vál­lalatok az idén augusztus 1-13-a között rendezik meg a hagyomá­nyos nyári szezonvégi vásárt. Igyekeznek megszabadulni a könnyű nyári holmikból még meglévő készletektől, amelyek­ből ezúttal több van, mint a ko­rábbi években, mert a magas árak miatt a lakosság csak a leg­szükségesebbeket vásárolta. Az engedmény mértéke sok helyütt meghaladja a szokásos 30-40 százalékot — féláron is kínálnak nyári ruházati cikkeket az üzle­tek.

Next

/
Thumbnails
Contents