Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-29 / 180. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 180. szám ÁRA: 1988. július 29., péntek 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Halál - virtusból Ma már csak egy kiszáradt kis koszorú őrzi annak a né­hány másodpercnek az emlé­két. Az is meglehet, hogy még most is látszanak a hatalmas vértócsa nyomai. Az a tinédzser korú lány sokszorosan értelmetlenül vesztette életét. A fiúkkal, akikre utóbb rábízta magát, a diszkóban ismerkedett meg. Vidám mulatság volt. Az egyik jóképű srác különösen megtetszett neki, vele táncol­ta végig az éjszakát. Jócskán fogyott a márkás italokból is — partnerének, úgy tűnt, még a bőre alatt is pénz van. Észre sem vették az idő múlását. Már hajnalodott, amikor a népes társaság felkerekedett. Úgy döntöttek, még elmen­nek kicsit kocsikázni. A vá­rosközeli faluba igyekeztek. Hogy az úton se nagyon unat­kozzanak, fogadást kötöttek az autók vezetői: melyikük ér előbb a célpontul megjelölt helységbe. A gátlásokat az al­kohol is feloldotta, száguld- tak, mintha csak valami nagy versenyen lennének. Egy kanyar után követke­zett be a baj. A kerekek seho­gyan se akartak engedelmes­kedni. A kocsi megpördült, és már nem volt mentség. A lány új barátja elvesztette uralmát a jármű fölött. Az útmenti korlátnak csapódtak, és a fia­tal hölgy kizuhant. Szinte azonnal meghalt. Az autó még ide-oda ütődött, a benne ülőknek szerencséjük volt: életben maradtak... A történet még így, elme­sélve is hátborzongató. Hát még átélni azt! Pedig ez a ve­szély ugyancsak fenyegeti manapság fiainkat, lányain­kat. Teljesen érthető — épp a motorizáció időszakában — nagy-nagy érdeklődésük a technikai sportok iránt. Az is, hogy már kiskorukban a se­besség szerelmesei lesznek. Először csak a modern kerék­párokon, azután a kismotoro­kon. Jól tudjuk, nem egy ti­zenéves fiatal legnagyobb vá­gya, hogy vezethesse szülei­nek autóját. Kétségkívül igen fogékonyak, hamar elsajátít­ják a különböző fogásokat a négykerekű járművek irányí­tásában. A gond azonban az, hogy a kellő rutin mellett hi­ányzik egyfajta veszélyérzet, ami óvatosságra intené őket. Arról már nem is beszélve, hogy — tisztelet a kivételnek — a felelősségtudat sem iga­zán erős sokukban. A fenti esetből jól érzékelhető ez. Hogy egyáltalán nem fö­lösleges újra és újra foglalkoz­ni ezzel a témával, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a statisztika, amely az Egri Rendőrkapitányságon ké­szült. Februártól mérték fel, hogy a közúti baleseteknél milyen arányt képviseltek a gyermekek, a fiatalkorúak. A kép nem éppen rózsás. Az esztendő második hónapjá­ban például még csak három, májusban már 12, júniusban pedig 17 olyan esetet jegyez­tek fel, amelyekben a balese­tek okozói, vagy részesei az említett korosztályokhoz tar­toztak. Legyen mindez figyelmez­tető a szülők számára! Szalay Zoltán Szigorú intézkedések — Következetes fejlesztések — Gondok az alapanyagellátással — Nem mondtak le a bérklubtagságról — Már a jövő évi tervet készítik Többletexport — kockázatvállalással A manapság sokat kritizált hazai gépipar vállalatai közül az idei esztendő első felében is kiemelkedő eredményekkel rukkolt ki az egri Finomszerelvénygyár kollektívája. A szi­gorú elvonásokat közvetítő szabályozórendszerhez, az adó­reform hatására bekövetkezett változásokhoz igyekeztek alkalmazkodni. 1988 eddig eltelt részében is következete­sen folytatták azt a termékszerkezet-korszerűsítő folyama­tot, amely az elmúlt években is jellemző volt tevékenysé­gükre. A vállalat vezetői úgy vallják, hogy elsődlegesen ez munkájuk sikerének alapja, és ez lehet a jövőben is. , Mint Kócza //nre vezérigazga­tótól értesültünk, a folyamatos megújulást bizonyítja az is, hogy nemrég elkezdtek egy újabb kompresszortípust kifejleszteni, amely várhatóan három-négy év múlva kerül bevezetésre. Külföl­di partnereink közül a svéd Mec- man, valamint a nyugatnémet Leib fried cégektől, amelyek gyors ütemű termelésfejlesztést valósítanak meg, sorozatban át­veszik az újdonságokat. Igyekez­nek tehát állni a versenyt itthon is és a világpiacon is. Ennek érdekében az előrelá­tást igazolja, hogy a következő években közreműködnek a szov­jetunióbeli likinói, valamint a Ivovi autóbuszgyárak fejlesztési programjában, miután a kocsik ajtónyitó berendezéseit készítik. Az olaj szabályozók gyártását a jövő évben átadják a Salgótarjá­ni Tűzhelygyárnak. Ennek pót­lására fejlesztették ki,és évi 150 ezret gyártanak az úgynevezett gázrugókból. Ezek a teherautók, autóbuszok és személygépkocsik fontos tartozékai. Közreműköd­nek a magyar-szovjet-bolgár sze­mélygépkocsi-gyártásban is ez utóbbi termékkel, sőt szállítanak belőle a lengyel Polski Fiatok ké­szítéséhez is. Az is újdonságuk, hogy az idei év őszén egy magyar találmány, az alumíniumból készülő autó­hűtők kísérleti próbagyártását befejezik. Ennek későbbi soro­zatban történő készítéséhez vis nagy reményeket fűznek. Októ­berben várható a svéd-magyar közös vállalat véglegesítése is a skandináv ország Mecman cégé­vel, automatizálási elemek közös gyártására. Az említett elképze­lések természetesen további be­ruházásokat, fejlesztéseket igé­nyelnek a Finomszerelvénygyár hevesi és pétervásári gyáregysé­gében is. Ez épület-, gép- és lét­számbővítést jelent, amely ösz- szességében a kibontakozást se­gíti elő. Ami pedig az idei első félév eredményeit illeti, a mérlegada­tok bizonyítják dicséretes mun­kájukat. Pedig nem voltak fel­hőtlen hetek, hónapok, különö­sen az alapanyagellátásban akadt nagyon sok gondjuk. A hazai partnereik várakoztak, taktikáztak a szállításokkal. Érezhető volt egyes cégek mo­nopolhelyzete is, amelyet a válla­lat vezetőinek véleménye szerint elsősorban a valós piaci viszo­nyok változtathatnak meg elő­nyösen. Nem kevés gondot oko­zott az alapanyagok olykor gyen­ge minősége sem. Mindezek elle­nére szigorú intézkedéseket tettek a hatékonyság, a termelékenység növelésére, az ésszerű készletgaz­dálkodásra, nem kevésbé a mun­kaerő átcsoportosítására, ami­nek köszönhető, hogy az idei első félévben az 1988-ra tervezett kö­zel kétmilliárdos árbevételből egymilliárd 150 milliót hat hó­nap alatt elértek. Ez tizenegy szá­zalékkal haladja meg a tavaly ilyenkorit. Fokozták tőkés ex­portjukat, amely az első félévben 243 millió forint volt. Sőt, idő­közben az egész évest 470-ről 490 millióra emelték. Mindez le­hetővé tette az érvényben levő szabályozók alapján, hogy ha a vállalat éves szinten a tavalyihoz képest 15 százalékkal növeli a tő­kés országokba való kivitelét, akkor az elmúlt évi importanyag keretének 80 százalékát meg­kaphatja. Nos, ezzel éltek a Fi­nomszerei vény gyárban. A vál­lalkozó szellem a szocialista ex­portban sem maradt el annak el­lenére, hogy ez nem kap olyan ösztönzést most, mint korábban. A pneumatikái elemek azonban kemény cikkek ezeken a piaco­kon, így az első félévben 250 mil­lió forint értékű kivitelt bonyolí­tottak le belőlük. Ez húsz száza­lékkal több a tavalyinál. Érde­kességként megtudtuk, hogy egy rubelt 13 forintért termeltek ki, amely azt bizonyítja, hogy érde­mes korszerű terméket készíteni, és a piacra vinni. 1988-ra a már említett szigorú közgazdasági feltételek hatására 146 millió forint nyereséget ter­veztek. Ebből az esztendő első felére a belső intézkedéseik nyo­mán több mint 113 milliót elér­tek. így összességében a vállalat kollektívájában felcsillant a re­mény a bérklubtagság előtt, amelyről várhatóan szeptember­ben döntenek. Az év első felében egyébként hat százalékos alap- bérnövelést valósítottak meg, a műszaki és gazdasági szakembe­rek viszont 16 százalékot kaptak, elismerve ezzel is igen fontos te­vékenységüket. A folyamatos fejlesztésről ter­mészetesen továbbra sem mon­danak le. Szeptember végére megteremtik az évi 500 ezer kompresszor gyártásához szük­séges műszaki feltételeket. Sőt, keresik további százezer készíté­sének lehetőségeit is. De azt sem titkolják, hogy az elmúlt években gépparkjuk jelentős része el­avult, a fejlesztésre fordítható kevesebb anyagiak miatt. Noha célgépek telepítésével, a techno­lógiai fejlesztéssel igyekeztek ezen valamelyest változtatni, de a végtelenségig így nem mehet. Ezért a jövőre gondolva, épp a versenyképességük érdekében modernebb technikát szeretné­nek honosítani. Egyébként már június 30-ig elkészítették a válla­lat jövő évi tervprognózisát. Ok­tóber végéig viszont az 1993-ig terjedő időszak elképzeléseit ál­lítják össze nagy vonalakban. Nemrég a Senzor Szervezési Vállalattal kialakították a Fi­nomszerelvénygyár szervezési korszerűsítésére irányuló javas­latokat. Ezeket az idei ősztől fo­kozatosan meg is valósítják. Lé­nyegük a termékre irányított olyan egységek létrehozása, amelyek önállóan dolgoznak,és eredményérdekeltség alapján kapcsolódnak a nagyvállalathoz. Mentusz Károly A Finomszerelvénygyár pneumatikái elemei messze földön híresek. (Fotó: Szántó György) Grósz Károly Kanadába utazott Befejezte az Egyesült Álla­mokban tett látogatását és Kana­dába utazott csütörtökön Grósz Károly, az MSZMP KB főtitká­ra, a Minisztertanács elnöke. Tíz napos látogatása alatt tárgyalá­sokat folytatott Ronald Reagan elnökkel, George Bush alelnök- kel, az amerikai kormány több tagjával, a szenátus és a képvise­lőház külügyi bizottságának tag­jaival, vezető üzletemberekkel, nagy amerikai bankok vezetői­vel. A miniszterelnök Washing­tonon kívül látogatást tett Chica­góban, Sacramentóban, San Franciscóban, Los Angelesben és New Yorkban. Bostonban is tartott rövid megállót, hogy ta­lálkozzék Michael Dukakis kor­mányzóval, a Demokrata Párt el­nökjelöltjével. Az amerikai vá­rosokban több előadást tartott, találkozott a sajtó, a rádió, a tele­vízió képviselőivel, több televízi­ós állomásnak adott inteijút. New Yorkban találkozott az amerikai magyar emigráció szer­vezeteinek képviselőivel. A washingtoni látogatás befe­jezéseként Grósz Károly csütör­tökön reggel az arlingtoni kato­nai temetőben koszorút helye­zett el az Ismeretlen katona sír­ján. A sírnál felsorakozott az amerikai fegyveres erők haderő­nemeinek díszalakulata. A was­hingtoni helyőrség parancsnoka fogadta a temetőnél a magyar kormányfőt. Grósz köszöntötte a tiszteletére felvont magyar nemzeti zászlót. A katonazene­kar eljátszotta a két ország him­nuszát, majd Grósz Károly az egyszerű kőtömbnél elhelyezte piros-fehér-zöld szalagos koszo­rúját. A magyar miniszterelnök megtekintette az emlékmúzeu­mot is. Az arlingtoni temetőből a kül­döttség gépkocsikkal folytatta útját a főváros központjába, ahol a Washington Emlék obeliszk közelében George Shultz kül­ügyminiszter vett búcsút az Egyesült Államok kormánya ne­vében Grósz Károlytól. Katonai tiszteletadás mellett szállt be a magyar kormányfő az elnöki he­likopterbe, amely a Washington mellett levő Andrews légitá­maszpontra érkezett, innen pe­dig Reagan elnök külön repülő­gépe vitte tovább az amerikai kö­rút befejező állomására, Niagara Fallsba. Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács üléséről a kormány szóvivője az alábbi tá­jékoztatást adta: A kormány csütörtöki ülésén megtárgyalta a letéti jegy beve­zetéséről szóló tervezetet, és úgy határozott, hogy azt az Elnöki Tanács elé terjeszti. A Minisztertanács tárgyalt a SZOT július 26-i levelében fog­laltakról, amelyben a szakszer­vezetek gazdasági és szociálpoli­tikai kérdésekről nyilvánítottak véleményt, és úgy határozott, hogy ezzel kapcsolatos állásfog­lalását nyilvánosságra hozza. A kormány készen áll arra, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelő­en a SZOT és a kormány képvi­selőinek együttes ülésén tárgyal­ja meg az időszerű kérdéseket. A Minisztertanács a tervgaz­dasági bizottság elnökének be­számolója alapján áttekintette az egységes vállalkozási nyereséga­dó-törvény bevezetésével, és a társasági törvény megalkotásá­val összefüggő kérdéseket, vala­mint elfogadta a szőlő- borverti­kum feszültségeinek rendezés^ programját. A bizottság elnöke tájékoztatta a kormányt az élel­miszergazdaság finanszírozási gondjainak megoldásáról. A mezőgazdasági és élelmezé­sügyi miniszter tájékoztatta a kormányt az aratási munkákról, a várható terméseredményekről. A Minisztertanács elismerését és köszönetét fejezte ki a termés be­takarításában részt vett dolgo­zóknak. A Minisztertanács ülését kö­vető sajtóértekezleten Bányász Rezsőkormányszóvivő a Magyar Hírlap munkatársának kérdésé­re válaszolva elmondta: a kor­mány tárgyalt a SZOT leveléről, amelyben a testület időszerű gazdasági és szociálpolitikai kér­désekről nyilvánított véleményt. A Minisztertanács álláspontja változatlanul az, hogy a leglénye­gesebb gazdaságpolitikai kérdé­sekről a jövőben is konzultálni szükséges a SZOT-tál. A konzul­táció alapvetően a gazdaságpoli­tika, az életszínvonal-politika, az ár-, bér- és szociálpolitika átfogó kérdéseire vonatkozik. A mai prognózis szerint az idei várható áremelkedés 17 százalék körül lesz. A kormány készen áll arra, hogy a SZOT és a Minisz­tertanács képviselőinek együttes ülésén tárgyalja meg az idei vár­ható ár- és jövedelemfolyamato­kat és a további gazdaságpoliti­kai, bér- és szociálpolitikai teen­dőket. A tavalyinál jobb a termés — Kedvezett az idő, csak eső kellene — Öt helyütt már leálltak a kombájnok Hol fart az aratás megyénkben ? Nemcsak a kedvező időjárás­nak, hanem a jól szervezett, ösz- szehangolt munkának is köszön­hető, hogy jó ütemben halad a gabona aratása megyénkben. A kenyérnekvaló nyolcvan száza­léka már a magtárakban van. Sok helyütt még nyújtott mű­szakban dolgoznak a mezőgaz­dasági munkások, ám az már most lemérhető, hogy az előző évinél nagyobb terméshozamot takarítanak be. A búza aratásá­val már végeztek a hatvani Lenin és a poroszlói Magyar-Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben — mindkét gazdaságban a nö­vénytermesztés az alaptevékeny­ség. Ugyancsak leálltak a gépek dolguk végeztével a sarudi Ti- szamente és a kömlői Május 1. Termelőszövetkezetekben is. Er­dőtelken pedig már a hét elején végeztek a munkákkal. A hektá­ronkénti átlagtermés valamennyi gazdaságban meghaladja az elő­ző évit, bár a pontos mennyiséget majd a tisztítás után mérhetik fel. A megye többi mezőgazdasá­gi üzeme is folyamatosan végzi a járulékos munkákat, a szalma­betakarítást, a tarlóhántást. Ez­zel egyidőben tisztítják a saját felhasználásra szánt vetőmagot is. Szerencsére az elmúlt hetek­ben csak kisebb géphibák adód­tak, amelyeket a karbantartók azonnal kijavítottak. így különö­sebb fennakadás nélkül sikerül elvégezni a gazdaságoknak az év legnagyobb munkáját. A terme­lőszövetkezetek megfelelő gép­parkkal rendelkeznek, s főként a nagyüzemeknek nem okoz gon­dot az aratás. Megyénkben mindenütt befe­jezték már az őszi és a tavaszi ár­pa, a káposztarepce, valamint a borsó betakarítását, hektáron­kénti jó közepes átlaggal. S bár az elmúlt időszakban kegyes volt az idő e tevékenységhez, már na­gyon hiányzik az eső a kukoricá­nak, a szőlőnek és a talajmun­káknak. A szakemberek szerint legalábbb negyven-ötven milli­méter csapadékra lenne szükség hamarosan, hogy az idén a növé­nyekből is jó legyen a termés.

Next

/
Thumbnails
Contents