Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-28 / 179. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1988, július 28., csütörtök AZ MMK ÉS A HEVESI SZEMLE GALÉRIÁMBAN Műemlékek - fotókban Az MSZMP Oktatási Igazgatóságán — az MMK és a He­vesi Szemle Galériájában — július és augusztus hónapban látható az a gazdag anyag, mellyel a hazai műemlékeket mutatja be az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség. A kiállítást is az OMF igazgatója, Mendele Ferenc nyitotta meg, emlékeztetve a napjainkban egyre nagyobb jelentő­ségre szert tevő értékmentő és kultúrateremtő mozgalom, foglalkozás jelentőségére. Maga a látvány, amit a fel­vételek nyújtanak, nemcsak arról győz meg, hogy ebben a hazában koronként, kor­szakonként, véres vagy kevés­bé véres történelmi fordu­lók után, de minden ország­rész, minden teremteni aka­ró szándék megfogalmazta a maga portréját, azt a szel­lemi és lelki egyéniséget, amit átörökített, vagy átörö­kíteni akart az elkövetkező nemzedékeknek. Vagy csak egyáltalán szolgálta a kort, amelybe az alkotó beleszü­letett. Vagy az is lehetséges, hogy csak engedelmeskedett a kor parancsának. Létre kellett hoznia egy-egy vá­rat, egy-egy templomot, épü­letegyüttest; vagy egy vá­rost, mert a kor mozgása összesűrítette a tennivalókat, összesöpörte a pénzt, vagy egyéb erőket, fontossá szép­pé tenni egy helyet, amely a népet, nemzetet, jobbik esetben a jobbat akaró, a nemes gondolatokat tápláló hatalmat szolgálta. Ha az egyik legnyugatibb és a ré­gibb hazából származó ma­gyar alkotást, a Pozsonyi Dó­mot tekintjük szélső érték­nek, vagy az erdélyi várkas­télyokat; netán a lőcsei plé­bániatemplomot, a városhá­zával, egybeolvadva Bártfát a városházával Érsekújvárt, vagy az erődtemplomot a mai Romániából, azaz Erdélyből — kitetszik: ez a nemzet és ennek a nem­zetnek a művészete időben és térben kiterjed, nem engedi magát bezárni a politikai országhatárok közé, mert így ahogy vannak ezek <jz épí­tészeti és képzőművészeti remeklések, elidegeníthetet­len részei, szoros tartozékai annak az Európának, ahon­nan kisarjadtak. Nem a tel­jesség igényével, hiszen egy kiállítás csak ízelítőt nyújt mindabból a valóságból, ami volt és ami megmaradt, te­hát tudatunkban is azonosít­ható: a váci székesegyház, a győri Püspökvár, a kőszegi patikamúzeum, Tihany az Apátsággal, a Kossuth L. ut­cai házakkal, a tihanyi Ha­lászház, a nemeskéri evan­gélikus templom, az alcsut- dobozi arborétum, a kávási tájház, a gyöngyöspatai temp­lom és oltára, Sopron az Uj utcával a Főtérrel és a Vá­rosházával. a gyulai vár, To­kaj múzeuma, a noszvaji De la Motte kastély, a mezőkö­vesdi Matyómúzeum, Gelej temetője, a verpeléti kovács- műhely — elgondolkodtató adatai és szépségei a nép, az ország a nemzet teremtő erejének. Ezt nem egybeol­vasni a jelennel, a mai álla­potunkkal, azokkal a hitből származó legszentebb törek­véseinkkel, amelyek a jö­vőt akarják építeni ezen a sorsvert földön — nagy mu­lasztás lenne. Mondhatják, talán joggal is: egy ilyen fotókban meg­mutatott művészi anyag nem kelt olyan elsődleges hatást, mintha országjárásunk során Gyöngyös pata — oltárrészlet testközelből érezzük a né­ma kövek közelségét, a szo­borfaragásak, a festmények, a tornyok díszeitől remek harmóniává egyesülő temp­lom- és várépületek közvet­len hatását. Ott valóban megrendítőbb lecke átgon­dolni, mit és hogyan kény- szerített ki ezen a tájon a történelem a magyarságból és mit veszíthetett el török- dúlással, szabadságharccal és az európai sorsfordulók csapásai következtében? Erre hívnánk fel a figyel­met e tárlat kapcsán is, er­re a szellemi értékeket őr­ző-megtartó gondolatra. Nem elég a szépséget észreven­nünk, de általuk el kell fo­gadnunk azt az okítást is: aki nem méltatja kellő fi­gyelemre múltját, bár azért mások szenvedtek meg, elő­deinkhez lennénk méltatla­nok, ha nem ragaszkodnánk hozzájuk. A kegyeleten túl azzal a birtokosi szemlélet­tel is, hogy nekünk is te­remtették ezeket az értéke­ket és a jövő számára is meg kell őriznünk ezeket. A szándék és a lélek ereje ne csappanjon ebben a nemes ügyben! ». . ... Farkas András Seregélye« — Hadik-kistél? Zafctlövő — falumúzeum OLÁH JÁNOS: Hivatalban Új köntösben a Magyar Ifjúság E héttől színes nyomással, a legjobb minőségű hazai gyártású felületkezelt papíron jelenik meg a Kommunista Ifjúsági Szövetség lapja, a Magyar Ifjúság. A 16 színes oldallal és színes borítóval készült ifjúsági hetilapot szerdán mutatták be az új­ságíróknak a KISZ KB szék­házában. A tájékoztatón elhangzott, hogy a lap igyekszik meg­tartani korábbi magas pél­dányszámát, azaz — a pos­tai terjesztéstől függően — átlagosan 180—200 ezer pél­dányban jelenik majd meg. A formai megújulás nyo­mán átalakult a lap szerke­zete, ám tartalmát továbbra is a fiatalabb korosztály ér­dekképviselete, illetve politi­kai nézeteinek, társadalmi szerepvállalásának, útkere­sésének megjelenítése jellem­zi. Emellett ezentúl is szere­pet vállal a nemzeti múlt, a hagyományok ápolásában, a magyarságtudat erősítésében, történelmünk és mai fejlődé­sünk összefüggéseinek ér­zékeltetésében. Bár a KISZ növelte a do­táció összegét, a megújult Magyar Ifjúság korábbi árá­nak kétszereséért, 13 forin­tért kapható majd. Az elő­fizetők ez év végéig még a régi áron kapják a színes he­tilapot. 11/1. Ilyenkor munkaidő után még a nap is besütött az alagsori irodába. Gonoszán, csúfondárosan kukucskált át a sose tisztított ablakon, mintha tudná, hogy már sen­ki se élvezheti a melegét. A rendelet, miszerint munka­idő végeztével mindenkinek el kell hagynia az épületet, nem volt régi keletű, de ta­lán éppen ezért • mindenki tartott tőle. Különösen a megalkotója, Fekete osztály- vezető elvtárs vette komo­lyan, már-már dühödten ra­gaszkodott hozzá. A rendelet­re nem azért volt szükség, mert a hivatal dolgozóiban tomboló munkaszenvedély csillapítása halaszthatatlan­ná vált, nem, a hivatalos munkaidő utáni bentmaradá- sok egészen más természetű­ek voltak. A névnapi, szüle­tésnapi, nőnapi, november hetedikéi, április negyedikéi, jutalomosztási s az egyéb ünnepségek nyúltak túl hosz- szúra, egyszerűen nem akart végük szakadni. Az ünnep­ségek déli kezdése se hozott semmiféle eredményt, pedig időközben ez irányban is történtek kísérletek. Senki, még maga Fekete se vállal­ta, hogy éppen a legemelke- dettebb pillanatban fújjon takarodót. A rendeletekbe vetett olthatatlan hit adott egyedül okot némi derűlátás­ra. Központi elképzelésekről volt szó. Miattuk kellett ün­nepek előtt az irodában ta­lálható minden írógépet le­lakatolni, az irodához tarto­zó apró sokszorosító üzem vasrácsos ajtaját kettős lán­cos lakattal megerősíteni, s kiüríteni mindenáron a hi­vatali szobákat. Fekete te­hát nem a saját szakállára cselekedett, csupán jó szol­gaként próbált viselkedni, a közutálat mégis teljes egé­szében az ő fejére áramlott. Fekete mégsem zúgolódott, megszokta a hálátlan sze­repet, szolgálatnak nevezte, és szinte kérkedett vele. Nyilvánosan nem is mert a szemére vetni senki semmit. Egyedül Kábái akadékosko­dott, próbált útjába állni Fe­kete akaratának. Legtöbb­ször teljesen érthetetlen okokból, mintha a puszta ellenkezés romboló, démoni szelleme szállta volna meg. Ez az oktalanság különösen dühítette Feketét. Most is Kábái volt az egyetlen, aki szót emelt a bentmaradást tiltó rendelet ellen, amikor pedig mindenki tudta róla, hogy szinte sose vesz részt a szóban forgó ünnepsége­ken, emiatt többen is közös­ségellenes, magába forduló kispolgári elemnek bélyegez­ték. Szerencsére Kábái nem volt számottevő akadály, Fe­kete olyan könnyen pöccin­tette félre, akár egy beteg legyet. — Nem akarlak többet az irodában látni — mondta neki a legutóbbi értekezlet után. Azt hitte, ennyivel el is intézte a dolgot. És Kábái most mégis itt volt. Igaz, csak akkor bújt elő az irat- szekrényből, amikor Fekete már hazament, és most is elég félénken pislogott, ké­szen arra, hogyha netalán mégis benyitna valaki, azon nyomban lebukjon az asztal alá. Örök életében utálta a munkáját, az állását, maga se értette hát, hogy akkor most miért ragaszkodik eny- nyire hozzá minden ésszerű­ségnek ellene szegülve, szin­te eszelősen. Fekete helyett, akinek el­lenőrző látogatására Kábái fel volt készülve, Kóbor Ilus, a takarítónő nyitott be. Ká­bái mégis lecsússzam az asz­tal alá. Rögtön meg is bán­ta. Ki ez az Ilus, hogy igy meghunyászkodom előtte, do­hogott magában, de azért csak nem mászott elő. (Folytatjuk) « Lehet-e a kultúra helyi érdekű? Itt van a nyár, itt van újra, s az emberek útra kelnek, mint más évszak­ban a vándormadarak. A vándoremberek elutaznak valamerre szabadságukat el­tölteni. pihenni, erőt gyűj­teni, a nagyvilágba vagy hazai tájakra. Akinek nya­ralója van, azt keresi föl. Akár ezért, akár azért, kö­zeire vagy távolra indul­jon is az ember, egy­maga vagy a családja is, alkalma adódik ar­ra, hogy művelődjék, talál­kozzék a kultúrával, régi idők emlékeivel, zenét hall­gasson. képeket, szobrokat, drámai előadásokat tekint­sen meg. Valóban? Nem lett-e a kultúra helyi érdekű? A kultúra természetesen, bárhol legyen is, mindig helyi érdekű a szónak ab­ban az értelmében, hogy tájhoz és emberekhez kötő­dik. Elsősorban az ottaniak­nak illendő ismerniük, hogy a lakóhelyükön vagy a kör­nyékén milyen látnivalók vannak, az épületek közül melyik miről nevezetes, akár külsejét tekintve, akár valamilyen történelmi em­lék kötődésében. Újságok és könyvek, színházak és hangversenyek mindenütt elsősorban az ottaniakra számítanak, és elengedhe­tetlen, hogy a helybeliek számítsanak a kultúra min­den kínálkozó alkalmára, él­jenek is vele. Ennyiben te­hát a kultúra helyi érdekű, Magyarországon és bárhol a nagyvilágban, városon, fa­lun. kies és kietlen tája­kon. A nyári vándorélet, le­gyen bármilyen indítékú, al­kalom arra, hogy ez a he­lyi érdeklődés kitáguljon vagy meghosszabbodjék. El­elgondolkozom gyakran, él­nek-e az emberek a kínál­kozó lehetőséggel, hogy pi­henés vagy világjárás köz­ben kulturálódjanak, mű­velődjenek is. Mennyi szép és jó kínálkozik szellemi felüdülésre, szellemi erős- bödésre! De milyen sokan vannak, akik nem figyelnek föl rá, ha tudnak is róla, nem törődnek vele. Szá­mukra a kultúra csupán he­lyi érdekű, s talán az is ma­rad végleg. Nem szeretem a történe­lemből örökölt irányjelzőnek azt a használatát, amely a fővárost vagy a nagyvárost /ölutazással közelíti meg, a kisebb településekre viszont lemenetelt mond. Bizonyá­ra közigazgatási szempontok szerint, vagy a fölé- és alá­rendeltség rendje szerint alakult így ez a mondás, kulturális értelme azonban egyáltalán nincs (a társa­dalmi megalázásról vagy megalázkodásról, a fenn­héjázásról és hasonlókról ez­úttal ne essék szó). De a nyári vándorlás többirányú: elindulhatnak a pestiek ha­zai tájakra (persze, világ­vándorlásra éppen így), az ország bármely tájáról pe­dig közeire, távolra, így Budapestre is. Miért? Mit látni indulnak el hazulról az emberek vagy ha csak pihenni, kikapcsolód­ni mennek is, élnek-e az al­kalommal, hogy megismer­jenek más embereket, éle­teket, ismerkedjenek a múlt­tal, művészeti értékekkel? Attól tartok, hogy ebben a kérdésben nincs minden rendben. Két okból is nyugtalan­kodhat az. akinek a számá­ra az érték nemcsak pénz­ben fejeződhet ki, hanem tudásban, közösségben, er­kölcsben és hasonló szelle­miekben is. Az első ok: bizonytalan­kodni lehet és kell, hogy ezt az érdeklődést iskola és szülői ház, közvetlen kör­nyezet. könyv, újság, folyó- , irat, mindenféle más, alkal­mas vagy kevésbé alkalma­tos alkalom belep’.ántálta-e csakugyan az emberek so­kaságába. Félő, hogy a mér­leg nagyon is ferde, keve­sebbel lehet dicsekedni, mint amennyi a tartozás, más szóval: a feladat, a kö­telesség. És a korábbiakhoz, bizonyos értelemben odajá­rul a televízió is, amely ugyan érdeklődés fölkelté­sére is minden eddiginél jobb alkalom, de azt, aki amúgy is hajlamos a lusta­ságra vagy közönyre, meg­erősítheti ebben. Szokás mondani: a televízió abla­kot nyit a világra. Ez igaz: annyi mindent láthatni a képernyőn a földkerekség minden tájáról, minden mű­vészet megannyi alkotását, hogy ezt még az utazni na­gyon szerető, s az utazás kínálta lehetőségeket nagyon fölhasználó ember sem kap­hatná meg, láthatná, hall­hatná személyesen. De ép­pen ez a hatalmas lehető­ség tompíthat is az érdek­lődésen. Abban a tévhitben ringathatja magát az em­ber, hogy a képernyő révén úgyis mindent megkap, nem kell törnie magát a sze­mélyes élményekért. Tetézi ezt az első aggo­dalmat egy második. Az utazás költségei nem csök­kennek, hanem növeksze­nek. Akár hazai turizmus, akár határainkon átlépő, számvetésre készteti az em­bert. Ettől is helyi érdekű­vé lehet a kultúra. Gyak­ran kérdezem: nem törte-e meg. nem töri-e meg a kul­turális érdeklődésnek ko­rábban oly ígéretes ívét, hogy a vándorutak megdrá­gultak? A közelmúlt évei­ben mintha versengni kezd­tek volna falvak, városok, tájak, hogy olyan kulturális élményt kínáljanak föl, amely közelről, távolról oda­csalogatja az embereket. A vasúti jegyek ára. az autó­zásé, a magas szállásköltsé­gek lassíthatják, talán meg is bénítják ezt a kezdeményt. A lehetséges kár fölmér- hetetlen. A provincializmus kátyújában reked meg, aki nem él a kulturális érdek­lődés adta lehetőségekkel, s a helyi érdeken, a helyi érdekességen túl nem me­részkedik. Jól tudom, hogy az emberek többségét ma­napság más gondok foglal­koztatják : beosztással kell élniük. De ha a beosztásból kimarad a vándorlás, a ván­dorlásból a világlátás, a vi­láglátásból a művelődés, an­nak kárát látja az ember, a család, a jövő nemzedék, a falu, a város, a táj, az or­szág. a nemzet. Felelős ezért mindenki: természetesen or­szágunk gondját viselők is. De ha ki-ki azt teszi meg, amit megtehet, nemcsak ab­lak nyílhat előttünk a világ­ra. hanem ajtó is. Jó utat! Z. L. Régi játékok bélyegeken A Magyar Posta régi já­tékok elnevezéssel 4 címlet­ből álló, összesen 13 plusz 2 forint névértékű bélyegsoro­zatot hoz forgalomba augusz­tus 12-én. A sorozat harma­dik címlete, a 4 plusz 2 fo­rintos, az év ifjúsági feláras bélyege; a felárból az ifjú­sági bélyeggyűjtést támogat­ja a posta. A bélyegsorozat Orosz István grafikusművész ter­ve alapján, többszínű ofszet­nyomással, 222 300 fogazott és 4700 fogazatlan példány­ban a Pénzjegynyomdában készült. A bélyegeken sor­rendben az alábbi fajátékok láthatók: a 2 forintoson kis­vonat, a másik 2 forintoson libikóka, a 4 plusz 2 forin­toson csipegető csibék, az 5 forintoson pedig Jancsi huszár. (MTI) Lőcse — plébánia­templom és városháza (Gál Gábor reprodukciói)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents