Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-27 / 178. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1988. július 27., sierdo Minisztelnökünk amerikai tárgyalásai IRAK-IRÁN Harci cselekmények (Folytatás a 2. oldalról) Ugyancsak szerdán találkozik miniszterelnökünk George Bush alelnökkel. Reagan elnök — a helyi szokásoknak megfelelően — saját kü- löngépét küldte New Yorkba, hogy a magyar kormányfő ezen érkezzen Washingtonba. Az elnöki gép az Andrews légitámaszponton szállt le, az amerikai főváros közelében. A miniszterelnököt és kíséretét itt elsőnek Ro- zanne Ridgway, az európai és kanadai kapcsolatokért felelős külügyminiszter-helyettes és Selma Roosevelt protokollfőnök fogadta. Grósz Károly innen az elnök helikopterével folytatta útját a város központjába, a Washing- ton-emlékobeliszk közelébe. A kialakult szokásoknak megfelelően az amerikai fővárosban itt fogadják ünnepélyesen a hivatalos látogatásra érkező magas rangú vendégeket. A helikopter leszállóhelyénél az amerikai hadsereg haderőnemeinek — a szárazföldi haderő, a haditengerészet, a légierő és a tengerészgyalogság — válogatott díszalakulata sorakozott fel Grósz Károly tiszteletére. Az Egyesült Államok kormányának nevében John Whitehead, a külügyminiszter első helyettese tolmácsolta jókívánságait a kormányfőnek abból az alkalomból, hogy az amerikai fővárosba érkezett. Grósz Károly ezután, John Whitehead kíséretében, szálláshelyére ment, ahol szívélyes hangulatú, kötetlen beszélgetést folytatott az Egyesült Államok külügyminiszterének első helyettesével. A hivatalos tárgyalások rögtön ezt követően megkezdődtek. Grósz Károly elsőnek Alan Greenspant, a Szövetségi Tartalékrendszer, a Federal Reserve System kormányzó tanácsának elnökét fogadta. A Federal Reserve System az Egyesült Államok sajátosan szervezett központi bankrendszere, amely 1913-ban jött létre. Tizenkét bankból áll, amelyek az Egyesült Államok különböző régióiban központi bankként funkcionálnak. A megbeszélést követően miniszterelnökünk a washingtoni Nemzeti Sajtóklubba ment, ahol az amerikai sajtó tekintélyes képviselőit egyesítő klub elnöksége ebédet adott tiszteletére. A nemzeti sajtóklubban nagy érdeklődés mellett megtartott előadásban és a kérdésekre adott válaszaiban Grósz Károly rendkívül széles képet adott a mai Magyarország és a kormány gazdasági-politikai törekvéseiről, a reformtörekvésekről, a konkrét elképzelésekről. Részletesen kifejtette, hogy mit tekint a mai magyar törekvések lényegének: jobb, korszerűbb, hatékonyabb, eredményesebb politikát kell kidolgozni a magyar nemzet érdekében, az ország fejlődése javára. Az alapvető cél az, hogy egyszerre munkálkodjunk hazánk javán és az egész emberiség egyetemes érdekeinek megvalósulásán — hangoztatta. Utalva arra, hogy azt a politikát tréfásan — a glasznoszty mintájára — grósznosztynak szokták nevezni, kijelentette: igen megtisztelőnek tartja, ha ezen az ilyen politikát értik. Grósz Károly szólt gazdasági terveinkről, s igen részletesen a politikai intézményrendszer reformjáról. Utalt a gyülekezési és egyesülési szabadsággal foglalkozó készülő törvényre, amely négy évtizedes időszak után kívánja e kérdéseket mindenki számára megfelelően megoldani; az alkotmányreformra, az emberi jogok kibontakoztatására és a tervezett nemzetiségi törvényre is. Szólt arról, hogy belpolitikai céljaink megvalósításához megfelelő nemzetközi légkörre van szükség s hazánk hozzá kíván járulni az enyhülés légkörének megerősödéséhez, a párbeszéd folytatásához. Ebbe a folyamatba illesztette be amerikai látogatásának céljait is, hangsúlyozva: az egyik cél a bemutatkozás — megismertetni az Egyesült Államokkal a mai magyar politikát. A másik cél: eszmecsere a világról és az együttműködés lehetőségeiről. Egy kérdésre válaszolva Grósz Károly kifejtette véleményét arról, hogy miként értelmezik a mai Magyarországon a demokráciát.- A demokrácia fogalma számomra az jelenti, hogy az egyén képességei, szellemisége, alkotási lehetősége kitáguljon úgy, hogy emberi közösségek érdekeit ne sértse — mondotta, hangoztatva, hogy ennek átfogó kibontakoztatása nemzeti érdek, A kormány ennek szellemében kíván tevékenykedni, ezt szolgálja egyebek között az alkotmány módosítása is. Az új alkotmány jogfilozófiai alapját úgy fogalmazta meg, hogy az állampolgárnak mindent szabad, ami nem ütközik törvénybe. Leszögezte: az átalakulás nem mehet végbe zavartalanul, ellenállás nélkül, anélkül, hogy ne ütközne egyesek érdekeibe, ne károsítson — átmenetileg — egyes csoportokat. De az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen átalakulás és megújulás programját a társadalom döntő többsége támogatja, még akkor is, ha az gondokat hoz magával. „Biztonságban lévőnek érzem ezt a politikát,, — mondotta Grósz Károly. Egy kérdésre válaszolva kijelentette: Magyarországon minden olyan rendszer lehetséges, amely a szocializmust igenli, legyen az egypártrendszer, vagy több pártra épülő rendszer. Á magyarországi helyzet történelmileg alakult ki, az egypártrendszer fenntartása nem elvi kérdés. Egyelőre senki sem tudja, mit hoz e téren a jövő. Grósz Károly nyomatékkai aláhúzta: Magyarország szocialista ország — de Marxra utalva állapította meg, hogy a szocializmus átmeneti állapot, amely magában foglalja a kapitalizmus jelentős elemeit is. A gazdasági reformok megvalósítása — szögezte le — lehetetlen politikai reformok nélkül, s e reformok végrehajtása indokolt: túl kell lépni mindazon, ami elavult és időszerűtlen, ami gátolja az egyén és a társadalom fejlődését. • Térik Aziz iraki külügyminiszter kedden elindult New Yorkba, ahol az ENSZ- ben szerdán kezdődnek az iraki—iráni tűzszünettel kapcsolatos tárgyalások. Az iráni diplomácia vezetője, Alj Akbar Velejati már hétfőn délután megérkezett a világszervezet székhelyére. A harci cselekményekről szóló keddi hírügynökségi jelentésekből az tűnik ki, hogy Irak a tűzszüneti tárgyalások előtt — korábbi ígéretének megfelelően — megkezdte a kivonulást az elfoglalt iráni területekről. Az első. így felszabadult iráni városok az iraki—iráni határ közelében, most az iraki területen felállított Te- herán-ellenes iráni felkelő csapatok kezébe mennek át. Irak kedden megerősítette. hogy — amint azt hétfőn előre bejelentette — csaA Karabah-hegyvidék jövője az Azerbajdzsán SZSZK keretén belül csak akkor képzelhető el, ha Baku támogatásával megoldják a térség társadalmi, gazdasági és nemzetiségi problémáit — hangoztatta az MTI moszkvai tudósítójának telefonon adott nyilatkozatában Genrih Pogoszján, a Karabah-hegyvidék területi pártbizottság első titkára. Abdulrahman Vezirovval fplytatott hétfői eszmecseréje alapján a karabahi politikus annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az Azerbajdzsáni KP KB első titkára részéről erre megvan a készség és jó szándék. — Karabah-hegyvidéken a mai helyzet közel van ahhoz, amit stabilnak szoktak nevezni, a normalizálódás folyamatban van — közölte Pogoszján. Mint elmondta, a karabahiak döntő többsége megértette, hogy a Legfelsőbb Tanács Elnöksége által hozott döntés magában foglalja az adott helyzetben lehetséges kompromisszumokat. Hozzátette patai kivonultak két korábban elfoglalt iráni városból. Irán ugyanerről e'ő- ször azt közölte, hogy Irán támadást indított a szóban forgó városok visszafoglalására, a későbbi iráni közlemények szerint viszont Irak újabb ellentámadást intézett volna ugyanezen városok ellen, és vissza is foglalta volna őket. Az iráni közlések huszonnégy óra leforgása alatt többször módosultak. A jelentésekből nem derül ki egyértelműen, hogy melyik ez a két város, de valószínűleg Ka- rand-Garbról és Szalehá- bádról van szó. Lehet, hogy nem maguk az iraki csapatok foglalták el ezt a két helységet, hanem az iraki területen, irániakból felállított úgynevezett Nemzeti Ellenállási Hadsereg. ugyanakkor, hogy a határozat nem jelenti a karabahi probléma végleges megoldását, ehhez további kitartó munkára van szükség. Ezzel összefüggésben bizakodásának adott hangot az LTE által létrehozott különbizottságot illetően. Genrih Pogoszján, aki részt vett és igen szenvedélyes hangú beszédet mondott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége Karabah- hegyvidékkel foglalkozó ülésén. kitért arra, hogy a karabahi Néptanács határozata az Azerbajdzsánból történő kiválásról helytelen, a túlfűtött érzelmek által diktált lépés volt, amit ő személy szerint sem támogatott. Az Örményországba történő utazások, Karabah- hegyvidék és Örményország kapcsolattartása kapcsán elmondta, e téren még vannak bizonyos feszültségek, de reményét fejezte ki, hogy ezek idővel feloldódnak. Végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy a problémái hideg fővel, józanul kell átgondolni és megoldani. Edgar Bronfman a ZSVK elnöke július 24-én, a lakásán vacsorát adott Grósz Károly tiszteletére. Üdvözlés a találkozón (Népújság-telefotó—MTI) POGOSZJAN-INTERJÜ A normalizálódás megindult BÉKEJAVASLAT UTÁN . .. Iráni fregatt egy olajszállító közelében Egy iráni fregatt veszélyesen megközelít egy olajszállító hajót, július 25-én, a Perzsa(Arab)-öböl deli részén, először azóta, hogy Irán elfogadta a Biztonsági Tanács békejavaslatát (MTl-telefotó) Búcsú a rakétáktól A kazahsztáni Otar város melletti páncélos-kiképzőközpontban régi ismerősként üdvözöl Ogurcov ezredes, a közép-ázsiai katonai körzet vezérkarának csoportfőnöke. s habár az újságírók most a kiképzés körülményeivel ismerkednek, máris kedvesen más útra invitál: augusztusban okvetlenül jöjjek el a közép-ázsiai köztársaságba, pontosabban Szari-Ozekbe, ahol megkezdődik a szovjet rövidsbb hatótávolságú nukleáris rakéták megsemmisítése. Nemcsak amerikai, hanem más külföldi megfigyelőket is várnak ide, hiszen Se- vardnadze külügyminiszter a megsemmisítés kezdetének megtekintésére meghívta az ENSZ leszerelési ülésszakának küldötteit is. Az ezredessel először még márciusban találkoztam, a szari-ozeki vasútállomáson, amikor ide az NDK-ból és Csehszlovákiából megérkez- iek az első OTR—22 és OTR —23 (SS—12 és SS—23) típusú rakéták. Az eltelt öl hónap alatt sok minden történt. a sárga kazahsztáni dombok között egy szurdokban mindent előkészítettek a hadműveleti-harcászati rakéták robbantás útján történő megsemmisítéséhez. Minden készen áll itt az amerikai megfigyelők fogadására. akárcsak a belorusz- sziai Sztanykovóban. ahol az inditóállásokat és szállítóészközöket teszik bevetésre alkalmatlanná. A közepes hatótávolságú SS—20. SS—4 és SS—5 típusú rakétákat Számiban, Aralszkban, Csitában és Kanszkban, valamint Lesz- najában semmisítik meg, ugyancsak amerikai megfigyelők jelenlétében, akik állandóan ellenőrzik az SS— 20-asokat eddig gyártó vot- kinszki gyárat is. A közepes hatótávolságú rakéták, az indítóállások és az ösz- szes kisegítő létesítmény megsemmisítése három évig tart majd: szovjet részről ez 1126 rakétát jelent. A rö- videbb hatótávolságú eszközöket a tavaly decemberben Washingtonban aláírt szovjet—amerikai szerződés értelmében — amelynek ratifikációs okmányait a moszkvai csúcs idején, június 1-jén cserélte ki Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan — a szerződés életbe lépését követő 18 hónap alatt kell megsemmisíteni, ezen belül 90 nap alatt a megsemmisítés helyszínén kell összpontosítani a hadrendbe állított rakétákat, egy éven belül pedig a nem telepített rakétákat is, vagyis szovjet részről összesen 926 ilyen nukleáris eszközt. összesen a három év alatt csaknem két és fél ezer nukleáris rakétát semmisít meg a két nagyhatalom, i'agyis a nukleáris fegyvertár négy százalékát. Arányait tekintve talán nem olyan nagy lépés ez, de politikai jelentősége aligha becsülhető alá: életbe lépésével megkezdődött a nukleáris leszerelés korszaka. A szovjet—amerikai szerződés rendkívül szigorú ellenőrzést ír elő: az elmúlt hetekben több tucatnyi amerikai küldöttség járt szovjet rakétatámaszpontokon és -egységeknél, több olyan üzemben, ahol a szerződés által érintett SS-jelzésű rakéták részegységeit gyártják. Moszkvai megfigyelők ezt a kezdeti ellenőrzési időszakot „ismerkedési”, adat- egyeztetési szakaszként minősítik — a felek különben havonta egyszer újból adatokat cserélnek, rögzítendő a változásokat —, a június 1-jétől számított három éven belül szúrópróbaszerűen helyszíni ellenőrzésekre is lehetőség nyílik, akárcsak a megsemmisítést követő újabb tíz éven belül. Így tehát egyáltalán nem lesz meglepő, ha szovjet katonatisztek jelennek meg amerikai bázisokon, és amerikai ellenőrök szovjet támaszpontokon vagy katonai létesítmények területén — még a következő évezred első évében is. A Szovjetunióban ellenőrző úton járt amerikai tisztek nagyon kedvezően nyilatkoztak első tapasztalataikról, a számukra biztosított körülményekről. A szovjet közepes és rö- videbb hatótávolságú rakétákról egyébként, még mielőtt a megsemmisítés helyére szállítják őket, eltávolítják a nukleáris robbanótölteteket. Ezeket atomerőműben szabadon lehel hasznosítani, akárcsak a népgazdaságban az indítóállások részeit, a szállítóeszközöket, amelyeket itt darukká alakítanak át. A vezérlőegységből kiszerel- hetők a nemesfémek, s más részek, de a rakéta többi részét kilövéssel, robbantással vagy kiégetéssel meg kell semmisíteni (természetesen kivéve azt a pár darabot, amelyet múzeumok számára megtarthat a két nagyhatalom). De a fegyverekből „megmentett” anyagok értéke így sem elhanyagolható, szovjet adatok szerint meghaladja a 150 millió rubelt. A kazahsztáni Szari-Ozek mellett áprilisban próbaképpen már felrobbantottak kétszer hat darab rövidebb hatótávolságú rakétát (az előírások szerint naponta csak hat ilyen harci eszközt semmisítenek majd meg). A szakemberek akkor úgy vélekedtek, hogy a megsemmisítés semmiféle környezeti ártalommal nem jár, a robbanás után csak egy akkora tölcsér marad, mini egy páncélosfedezék, s a fémrepeszeket is összegyűjtik majd. A kazahsztáni értelmiségi és környezetvédő körök — üdvözölve a megsemmisítés tényét — azonban még mindig nem tartják elfogadhatónak a katonai szakemberek érvelését. Meggyőződésük szerint kedvezőbb helyet is lehetett volna választani erre a célra, nem a köztársaság területét, ahol már úgyis működik egy nukleáris kísérleti telep, egy űrrepülőtér, két rakétakísérleti telep, nem is szólva az ipar jelentős környezetszennyezéséről. Tamássy Sándor
