Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-23 / 175. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. július 23., szombat MŰVÉSZET — KÖZMŰVELŐDÉS 7. Hol tart az egri Műemlékvédelmi Nyári Egyetem? Téma: A népek, és nemzetek építészeti öröksége Lassan húsz esztendeje, hogy évről évre változó témával, s egyre megújuló formában kerül megrendezésre nyaranta az egri nyári egyetem műemlékvédelmi tagozata. A kurzus létrehozói a TIT Heves Megyei Szervezete, Eger Város Tanácsa, és az Országos Műemléki Felügyelőség. Mindig az adott téma legnevesebb szakembereit hívják meg. Többek között ez, és a méltó műemléki környezet az oka annak, hogy a kezdetben még csak érdeklődőknek szervezett tanfolyam ma már az építészek, műemlékvédők komoly nemzetközi eseményévé vált. Kalmár Pétert, a nyári egyetem titkárát, a Heves Megye Tanácsa Oktatási és Továbbképzési Intézetének igazgatóját kérdeztük az eltelt időszak tapasztalatairól, s az idei július 26-tól augusztus 3-ig tartó rendezvénysorozatról: — Öt esztendeje látom el a titkári teendőket — mondja de annak előtte is volt alkalmam végigkövetni, ahogy évről évre gazdagodott, alakult ez a fórum. Az induláskor még csupán arra gondoltunk, hogy kispénzű amatőrök igényeit elégítsük ki, népszerű szakmai ismereteket nyújtva a műemlékvédelemről. Az Országos Műemléki Felügyelőség már a kezdetektől komoly szakmai segítséget adott, s ugyancsak számíthattunk az ICOMOS (a műemlékvédők nemzetközi szervezete) Magyar Nemzeti Bizottságára is, a témaválasztásban és az előadók felkérésében. Ma már az előadások, konzultációk négynyelvűek. Afféle nem hivatalos vitafórum lett ez a rendezvény, ahol különösebb presztízsszempontok nélkül cserélhetik ki nézeteiket a szakemberek , s nem egyszer nemzetközi egyezségeket készítettek itt elő. Változás az is, hogy a kezdeti előadáscentrikus ismeretátadást kiegészítették új, bevált formák. Az utóbbi kurzusokon egyre több, úgynevezett tematikus vitát szervezünk, amikor a résztvevők egy részterület minden vonatkozását megtárgyalhatják, népszerű a Hallgatók Fóruma is. S minden nyári egyetemünket egy záróvitával fejezzük be, amikor is hallgatók és előadók meglehetősen kerek véleményt, afféle szóbeli állásfoglalást alakítanak ki az elnök vezetésével. Ezt a tisztet egyébként mindig más szaktekintély tölti be a választott témának megfelelően. Az idén Sonja Medianski látja el Jugoszláviából. — Meglehetősen izgalmasnak tűnik a nyári egyetem idei témája, hiszen a népek és nemzetek közös építészeti örökségéről lesz szó. A programfüzet Pozsgay Imrének, a Politikai Bizottság tagjának, államminiszterünknek bevezető előadását ajánlja, melyben a nemzeti és nemzetiségi kérdés jelenlegi helyzetéről fog szólni. i 11 , f! \\ ! 11; i j — Az, hogy az építészet, a műemlékvédelem népi-nemzeti sajátosságai lesznek terítéken, a közelmúltban ismertté vált romániai településrendezési elképzeléseket ismerve, igen célzatos- nak látszhat. Végül is nem erről van szó. Előadás-sorozatainkat négy évre előre tervezzük. Hogy ezt a témát választottuk jóval korábban, ez azt jelzi, hogy a probléma a ’’levegőben van”. Hiszen ~ h nemzetközi berkekben már évek óta foglalkoztatja az embereket, hogy mit teszünk nemzeti értékeink védelmében. Minden nép jogos törekvése, hogy kutatja és őrzi kulturális örökségét, melynek jelentős részei a múltat őrző építmények. Mint programfüzetünk bevezetőjében is megfogalmaztuk: a kulturális örökség egyetemes, azt nem sajátíthatja ki egyetlen nemzet sem, és nem fordíthatja mások ellen. Ezzel a rendezvénnyel hozzá kívánunk járulni a népek egymás közötti jobb megértéséhez, mert valljuk, hogy csak ilyen felfogás mellett őrizhető meg ez az örökség. E kérdés elméleti alapjait, tipikus példáit, és hazai gyakorlatát vizsgáljuk majd.-Az előkészítés már utolsó stádiumában van. Honnan érkeznek vendégek? — Meglepően nagy érdeklődés mutatkozik Olaszországból. Ez annál inkább érdekes, mert köztudott, hogy Itália mennyire gazdag műemlékekben. Mégis — ők mondják -, van mit tanulniuk tőlünk, mert a műemlékegyüttesek megőrzésével, és az ipari emlékek védelmével eddig kevéssé tudtak foglalkozni, hiszen elég nagy feladat számukra csupán megmenteni, óvni a nagy tömegű ritka kincset. Épp ezért az idén olasz nyelven is tolmácsoljuk az elhangzottakat, mellette még oroszra, angolra és németre fordítunk. Várunk hallgatókat Szovjetunióból, Lengyelországból, NDK-ból, de vannak jelentkezők még NSZK-ból, Dániából, Belgiumból, Görögországból, Franciaországból és Nagy- Britanniából is. — Tavaly óta a noszvaji Oktatási Központot választották helyszínül. Nyilván kényelmi, gazdasági szempontok miatt... — A meghitt eszmecseréknek ez valóban ideális környezet. Ám, hogy Egertől se szakadjunk el, a vendégeknek külön napot szervezünk, amikor megtekinthetik a város felújított épületeit, s most is, mint az előző években, Heves megye néhány településére is ellátogathatnak; Tama- szentmáriára, Kisnánára és Fel- debrőre. — Akik szívükön viselik e rangos rendezvény sorsát, aggódva hallották, hogy esetleg más városba helyezik át. — A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat mellett működő Nyári Egyetemi Tanács időről időre megvizsgálja, ’’nem fullad-e ki egy-egy helyszín”. Azt hiszem, ez Egerre nem vonatkozik. Hiszen egyrészt évről évre újabb érdeklődők tisztelnek meg bennünket, másrészt vannak állandó, visszatérő vendégeink, még olyan, nem ösztöndíjas magánosok is, akik befizetik a közel tízezer forintos részvételi dijat, csak hogy itt lehessenek. Hogy ne érjen bennünket a^Qfáradás vádja, az említettek mellett az idén is szervezünk tanulmányutakat az ország más részeibe, így most Dunakeszire, Szentendrére, ahol az ortodox templomokat is megtekinthetik. — Végül egy nem elhanyagolható szempont: mibe kerül mindez a városnak? — A nehezedő gazdasági viszonyok ellenére bízunk benne, az idén sem leszünk veszteségesek, mint ahogy tavaly sem. Ehhez persze hozzájárul az is, hogy a Heves megyei vállalatok, intézmények, ha nem is pénzzel, de munkával, szervezéssel hozzájárulnak a sikerhez... (jámbor) Sváb lakóház az erdélyi Homorúd község- A helyszín: a Heves Megyei Tanács oktatási központja Noszvajon. ben. Reméljük, megmarad. (Foto: Koncz János) Fazekas kiállítás a debreceni Déri Múzeumban A debreceni Déri Múzeumban — amely a Néprajzi Múzeum után a legjelentősebb hazai néprajzi anyaggal rendelkezik — a névadó Déri György ezredes gyűjteményéből kerámia kiálh'tás nyílt. Az egész Kárpát-medence fazekas hagyományát bemutató 50 ezer kerámia elsősorban a felvidéki, erdélyi és dunántúli fazekas központokból került ki. (MTI-fotó Oláh Tibor felvétele) Egy szócsalád megnevező szerepkörének bővülése Az általános értékmérőként, csereeszközként használatos pénz fogalmi tartalmát, és használati értékét megnevező szócsalád számos olyan szóalakkal, kifejezéssel bővül, amelynek meglétéről, felhasználási módjáról és mértékéről naponta tapasztalatokat szerezhetünk. Mai nyelv- használatunk több olyan megnevezést elevenít fel, amely az elavult szavak köréből jutott mai szóhasználatunkba: máriás, márjás (Mária képpel díszített régi ezüst pénz), lázsiás (ezüsttallér), picula (osztrák ezüst tízk- rajcáros), poltura (csekély értékű aprópénz), krajcár, garas, peták, tallér, csicserli, csicsedli (régi ezüst aprópénz: hatos), batka (kis értékű pénz), stb. Jegyzetfüzetem tanúsítja, hogy elsősorban mai szóhasználatunkban kapnak kulcsszerepeket a már elavulóban levő megnevezések. Szélesebb körben is ismertek pl. ezek a szólásformák: Én tettem le a garast, jobb a sűrű garas, mint a ritka tallér, jobb egy lyukas garas, mint egy hamis márjás, nem ér egy lyukas polturátsem, nincs egy árva petákom sem, nem ér egy lyukas hatost sem, a csicserli is pénz, meg kell becsülni, batkát sem ér, stb. Mai életünk társadalmi, gazdasági jelenségeiről szóló írásos közleményekben is fel-feltűnnek a rég letűnt idők pénznemeit megnevező szóalakok. Csak két példát ennek érzékeltetésére: „Itt már egy rézpetákot sem ér a rendőrség, a javító-nevelés.” (Nők Lapja, 1988. ápr. 30.) „A pénztárosnő visszaad egy fémtanért, azaz egy húszforintos érmét, s elteszi az ötszázast, illetőleg a lilát. (Esti Hírlap, 1988. ápr. 21.) A közszájon is gyakran megelevenedő lila, a fesztelenül bizalmas beszédhelyzetek szó- használatában a megfelelő pénzeszköz színére utalással kapta a lila becéző nevet, s mivel Ady arcképe díszeleg rajta, röviden a költő neve vette át a megnevező szerepet, pl. ilyen szövegrészletben: „Ma már egy Adyt kell érte adni'. Rab Zsuzsa Verem című versében mindkét megnevezés szerephez jutott: „Itt... Ady meg lilabankő'. Annak a nyelvhasználati jelenségnek és gyakorlatnak is tanúi lehetünk, hogy egyre több tolvajnyelvi, vulgáris nyelvi forma vállal közlő, kifejező szerepet a környezetben, illetőleg a sajtó szóhasználatában. S hogy a pénz fogalmát és használati értékét megnevező, s az argóból átvett szavak milyen nagy számban jelentkeznek szóban és írásban egyaránt, arról ez a példatárunk bizonykodik: dohány, dudva (pénz), dezső (dollár), guba (aprópénz), lóvé, mani, leves, lé, zsó, stex, korpa, zsozsó, gersli, penyáz, bélás (két forintos), zsuzska, suska, piroshasú (100 forintos). A napi sajtóban megjelent közleményekben is gyakori az előfordulásuk: „Öreg áru marad, jegyet viszem, a zsozsót, felezzük.” (M. Nemzet, 1987. aug. 15.), — „Persze, hogy kellett volna a suska, de nem mindenáron.” (Népszabadság, 1987. aug. 29.). — „Nem tűnt elégnek a piroshasú bankó'.' (M. Nemzet, 1988. máj. 6.). — „Igaz, a "lé” az nem valami sok, de kijött belőle.” (Hevesi Szemle, 1988. 2. szám.) Játékos nyelvi leleménynek tartjuk az ifjúság nyelvhasználatában szerepet vállaló nagybecs- kerek megnevezést: „Fejenként kaptunk egy-egy nagybecskere- ket( a diák számára nagy becsben álló kerek húsz forintot). Dr. Bakos József Mindennapi nyelvünk Gyöngyöspata, műeni- léktemplom. Példa a szakszerű felújításra.
