Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-21 / 173. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1988. július 21., csütörtök Mit nem tanítanak Harvardnn? HAR YARDON SEM „Mindannyian üzletembernek születünk. Az iskolában kivívjuk helyünket a srácok között, a tanárokat rávesszük, hogy jó jegyeket adjanak, szüleinket rádumáljuk, este hadd maradjunk még fenn, hadd vigyük el az autót, hadd vegyünk új magnót.. . Aztán egyszer csak történik valami. Elfelejtjük hogyan kell eladni". Na persze ez nem mindenkire vonatkozik. Mark H. McCormack a világhírű amerikai menedzser 1984-ben megjelent és bombasikert elért művében az „Amit a Harvadon sem tanítanak"- ban a következő példával bizonyítja, hogy az igazi üzletember józan ésszel milyen sokra viheti. „Néhány évvel ezelőtt személyesen találkoztam a venezuelai olajmilliomossal, Raphael Tudelával, akit tisztelek és becsülök. Szerintem Tudela a „józan paraszti ész” egyik kiemelkedő példája: szinte a semmiből teremtette sok mil- llió dolláros üzleti birodalmát, alig húsz év leforgása alatt. Többek között arról ismert, hogy ritkán állapodik meg írásban. Adott szava garancia. Az olajpiac spekulációs világában kizárólag azzal kerekedik mások fölé, hogy olyan kínálkozó lehetőségeket is felismer, amelyek mások figyelmét rendszeresen elkerülik — és természetesen él velük. Röviden: Raphael Tudela mestere annak, hogyan lehet másokkal szemben előnyre szert tenni. E képességének legszebb példája az, ahogyan egyáltalán betört az olajpiac világába, ahogy a maga javára fordította a tények és a „játszma” résztvevőinek ismeretét. Tudelának valami üveggyára volt Caracasban, de mint olajmérnök, régóta arra várt, hogy bejusson az olajpiac világába. A hatvanas évek közepén valamelyik üzlettársától azt hallotta, hogy Argentína 20 millió dollár értékben bu- tángázt akar vásárolni. El is utazott Argentínába, hogy utánanézzen a részleteknek: „Előbb legyen a zsebemben a szerződés” mondta nekem, „aztán még mindig ráérek arra, hogy kitaláljam, honnan szerezhetek bu- tángázt”. Mint üveggyáros érkezett Argentínába, anélkül, hogy bármiféle előzetes tapasztalata vagy kapcsolata lett volna az olajüzletekkel. Hamarosan kiderült az is, melyek a konkurens cégek. Nos, mindössze a British Petroleum és a Shell Oil cégekkel kellett versenyeznie . . . Miután kissé alaposabban körülnézett a helyszínen, azt is sikerült kideríteni, hogy Argentína hatalmas marhahúsfelesleggel rendelkezik, s mindent megtenne azért, hogy a készleteitől megszabaduljon. E tény birtokában olyan „ütőkártyát” szerzett, amellyel nyugodtan kiállhatott a Shell vagy a BP mellé. így aztán a következő ajánlatot tette az argentin kormánynak: „Ha tőlem veszik meg a 20 millió dollár értékű butánt. én ugyanilyen összegért marhahúst vásárolok önöktől”. A marhahús vásárlásának ajánlata el is döntötte a kérdést, a szerződést Tudela kapta meg. Ezután Raphael Tudela első útja Spanyolországba vezetett. A spanyol kormány éppen az egyik legnagyobb hajógyár bezárásáról tárgyalt; a dokkokban megrendelés híján állt a munka, politikailag is egyre feszültebb volt a légkör. Tudela a következő ajánlattal állt elő: „Ha vesznek tőlem 20 millió dollár értékű argentin marhahúst, építtetek a hajógyárral egy 20 millió dolláros tankhajót.” A spanyolok nem győztek lelkesedni az ötletért, megtáviratozták Argentínába, hogy Raphael Tudela 20 millió dollár értékű marhahússzállítmányát egyenesen Spanyolországba irányítsák. Tudela semmi mást nem tett, mint hogy megkereste azt az „apróságot”, amivel még ő tett szívességet. A körút utolsó állomása Philadelphia, a Sun Oil társaság irodája volt. Ha tőlem veszik meg a következő tankhajót, amely Spanyolországban épül, 20 millió dollár értékben vásárolok önöktől butángázt. A Sun Oilnak tetszett az ötlet, és Tudela is elérte célját: egyszeriben az olajpiac világának kellős közepén találta magát. A könyv szerzője a világszerte híres menedzser, aki többek között a wimbledoni teniszversenyek reklámozásával is foglalkozik, saját több évtizedes tapasztalatai alapján művében kifejti, hogy mit kell tudni, hogyan kell viselkedni a jó üzletembernek. A tanulás, a tudás mellett, vagy talán még ennél is fontosabbnak a józan ész gyakorlati tanácsait tartja elsődlegesnek. Mert a Harvar- don, az egyik leghíresebb amerikai egyetemen mindent megtanítanak a jövendő üzletemberének, csak olyan alapvető dolgokat nem, mint hogy érdemes másokat meghallgatni, érdemes tekintettel lenni mások érzelmeire, türelmesnek és kitartónak kell lenni — és még sorolhatnánk a tulajdonságokat. De, aki minderre kíváncsi, jobb hogyha kézbe veszi a lebilincselően érdekes olvasmányt, amely a nagyvilág minden részén sikert aratott és biztosan nálunk is ez történik vele. Kaposi Levente Két király közt egy bolond .... (Szatmári György. Kocsis György és Köti Árpád) AGRIA '88 Mesejáték a színházban i Mátyás király juhásza Az elmúlt években hagyománnyá vált, hogy az egri nyári Agria Játékokon mesejáték is várja a főleg gyerekekből álló közönséget. Az idén már másodszor a Gárdonyi Géza Színház épülete ad otthont a vállalkozásnak. Ezúttal Jékely Zoltán: Mátyás király juhásza című meséjét mutatják be, Kocsár Miklós zenéjével. Ebben természetesen az uralkodó legendás igazságossága kapja a fő hangsúlyt. Történik ugyanis, hogy Bur- kus király és leánya, Kunigunda, a magyar udvarba látogat. Ott megtetszik neki a csodás, aranygyapjas bárány, s fondorlatokkal meg akarják szerezni. Gergő juhászt azonban a szépség sem képes árulásra bírni. A darab rendezője ebben a szerepkörében most mutatkozik be először az egri közönség előtt, hiszen Csendes Lászlót mindezidáig a színpadon láttuk viszont. Ö erről úgy beszél, hogy színészi munkája során időnként feltöltődik olyan élményekkel, amelyek erre a fajta cselekvésre késztetik. Ezt a mesejátékot abból a szempontból is fontosnak tartja, hogy a mostani sci-fivel és durvasággal telített világunkban a szépséget, a harmóniát állítja eszményként a felnövekvő nézők, a gyerekek elé. Mindebben jelentős szerepet játszik, hogy a szerző, Jékely Zoltán elsősorban költő, s most a színpadról is csengő-bongó verssorok szólnak a közönséghez. Mentsük meg a bárányt! (Kocsis György, Bárdos Margit, Csonka Anikó) (Fotó: Koncz János) A várható színházi élmény mellett a társulatépítés szempontjából is fontos produkció a mostani. Hiszen a közelmúltban érkezett színészek főbb szerepeket töltenek be, s így a gárda már valamelyest összeszokottsággal kezdi majd ősszel az évadot. Az újak között többek között Dimanopolu Af- rodité, Blaskó Balázs és Czvetkó Sándor lép színpadra, a „törzsgárdatagokat” mások mellett Bárdos Margit és Szatmári György képviselik. Burkus királyt a tavalyi nyárról ismert Kótí Árpád alakítja. A bemutató Minden jó, ha jó a vége (Czvetkó Sándor, Dimanopolu Afrodite) ma lesz, ezt követően még tízszer kerül színre a Mátyás király juhásza, majd az új évadban is a repertoár része. (kovács) Minikrimi 11/1. Csodálkozva bámulta a fehér mennyezetet. Meg akarta törölni verejtékező homlokát, de valami nehéz súly visszafogta a mozdulatát, Tekintete rátévedt a kezére. Fehér, vékony kígyó tekergőzött rajta. Nyöszörögve fordította oldalra a fejét. — Mi van Piros néni?Tud- ja-e hol van? Értetlenül bámult, aztán homályos szemében felismerésféle derengett: hogy kerültem ide? — A mentők hozták be Piros néni. De most már nem lesz semmi baj. Fáradtan hunyta le szemeit. Próbálta felidézni mi történhetett, de belezavarodott. Aztán újra elszende- redett. Mire újból feleszmélt, ott állt mellette az orvos is. — Hogy vagyunk Piros néni? — Most már jól, susogta. Mi van doktor úr? — Hát majd meglátjuk, felelte az. Most kiszedjük az infúziót. Kicsit felment megint az a cukor. De majd szépen megerősödik, aztán beszélgetünk. Jó? Engedelmesen hunyta le ismét a szemét, csak távolról jutott el a füléhez a kórterem halk zsongása. — Úgy találtak rá a szomszédok a kertben, mesélte a jól értesült szobatárs, aki ide-oda járkálva a folyosón minduntalan felcsippentett valami hírt az osztályon. Azt mondták a mentősök, hogy a szomszédok hívták ki őket. Nem látták az öregasszonyt egész délelőtt, aztán valamelyik átlépett hozzá. A néni csöndesen szen- dergett. Csak akkor nézeti fel, ha a fiatal szőke nővér odalépett hozzá: na csak egy kis szűri Piros néni. Ugye nem is fájt, tette hozzá, s végig simított a csapzott hajon. Az esti vizitig már mindenki pontosan megtudta mi történt. Súlyos cukros a néni, nem először van itt. De most majdnem az utolsó percben hozták be. Be- kómázott. A szomszédasz- szonynak köszönheti, hogy itt van, mert ha az nem megy át, este már csak kihűlt tetemét találták volna a borsóágyás mellett. Másnapra már virgoncabb lett a néni. Fel-felült az ágyon, kíváncsian nézegetett körül. Tiltakozott nem kell őt megmosdatni, de azért jóleső fáradsággal nyúlt el a tisztába húzott ágyon A kórterem hol csendesebb volt, hol elevenebb, az egyhangúságot a be-be- térő nővérek, a vizitek törték meg. Aztán vizit után kicserélték tapasztalataikat. A délután már nehezebben telt. Alig győzték várni, ahogy az órák egymás után vonszolták magukat, mintha minden percnek nehezére esett volna követnie az előzőt. Csak négy óra felé pergett fel az idő ritmusa. Közelgett a látogatás. Kiki természete vagy épp az otthoniaké szerint készült az amúgy egyhangú kórházi életbe változást hozó eseményre. Akadt, aki erőtlen mozdulatokkal egyengette takaróját, azt ne higgyék, hogy ő olyan rosszul van. A másik aprócska táskájából rúzst szedett elő, eltüntetendő a kórházi sápadtságot. Voll aki tetette magát, hogy őt igazán nem érdekli a készülődés beletemetkezett rejtvényébe, egy két szóval odavetve, az övéi most nem jöhetnek, de amúgy is mindennap telefonálnak. Az örökké izgő-mozgó hírvivő elterült a vánkosán, felvette szenvedő arcát, hadd furdalja a lelkiismeret csöndesen beóvakodó férjét, aki nem akarta elhinni, hogy ő mily nagy beteg. Szóval készült mindenki a maga módja szerint. Csak Piros néni feküdt nyugodtan. Néha fel-felpillantot az ajtó nyílására, de aztán lehunyta szemét, tette, ő csak szendereg, ahogy megszokta délutánonként. Elmúlt a látogatás is. Felzsongott újra a kórterem, megtárgyalták az otthoni híreket, kínálgatták egymást a felbontott csomagokból. Csak Piros néni feküdt majdnem moccanatlan. — Hát magához nem jöttek? — kíváncsiskodott az egyik asszony. — Dolgoznak kedvesem. Meg ott a kisgyerek is. Szegény asszony, ha hazamegy így is alig tudja mihez kapkodjon előbb. Nincs annak érkezése, hogy bejöjjön. (Folytatjuk) Deák Rózsi ORSZÁGOS JÁTÉK Az István király- évforduló alkalmából A KISZ KB legutóbbi ülésén döntött a közelgő István király-évforduló mozgalmi megünnepléséről. A tervek szerint ennek formája történelmi-politikai játék lesz, résztvevői pedig táborozó középiskolás diákok. Az augusztus 19—20- án zajló országos játék gerincét az államalapítás, az államiság, az alkotmány gondolatköre teremti meg. Az egy-egy évszázadhoz kötődő részfeladatok felölelik a XI. századtól napjainkig a társadalmi fejlődés fontosabb állomásait. A győztes csapatok részt vesznek a televízió augusztus 20-i műsorában. (MTI)
