Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-21 / 173. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. július 21., csütörtök 3 PÉNZ ÉS HITEL Ha sok-miért kevés? A hivatalos — a gazdaságirányítás különböző posztjain hangoztatott — vélemény szerint a magyar gazdaságban a szükségletet meghaladó pénzbőség van, ezért továbbra is a hitelek szűkítésére van szükség. Az érem másik oldala, hogy az ismétlődő hitelmegszorítás nemcsak egyes vállalatok, hanem gyakran egész ágazatok pénzügyi helyzetét, fizetőképességét rendíti meg. Ha sok a pénz és a hitel, miért tapasztalható szembetűnő —, s korántsem csak a gazdálkodás kontójára írható — fennakadás a hitelezésben? Végül is kiknek van igazuk? Épül az MO-ds gyűrű Jó ütemben épül az MO-ás körgyűrű. A ráckevei Dunaág fölött épülő hídszerkezet kivitelezési munkálatait a Hídépítő Vállalat szakemberei végzik —• (MTI-fotó: Kerekes Tamás) EGY ORSZÁGOS PÁLYÁZAT KAPCSÁN: Gondolatok a Közép-Tisza ■ | /-1 r r r rrl vidék szépségéről írásunk azokra az összefüggésekre hívja fel a figyelmet, amelyek a gazdaság egészének pénzellátását, likviditását befolyásolják. Érdekes módon fent és lent egyaránt a bőséget és szűkítést a hitelhez kapcsolják, pedig a pénzkiáramlásnak nem ez az egyetlen csatornája. Csak elvétve esik szó arról, hogy a költségvetés bevételeinek egyre növekvő hányadát a folyó termelés támogatására fordítja. Az elmúlt évben például az anyagi termelés ágazatai több, mint 110 milliárd forint támogatásban részesedtek, s a fogyasztói árkiegészítéssel együtt 181,5 milliárd forint áramlott a költségvetésből a termelő-értékesítő vállalatokhoz. A költségvetés azonban nem csak a folyó termelést támogatja, finanszírazza, a felhalmozási kiadások viseléséből is részt vállal. Gondolhatnánk, hogy csak a lközponti beruházások kiadásait fedezi. Korántsem: milliár- dokkal járul hozzá a vállalati, sőt a magánerős lakásépítésekhez is. Mindez együtt jóval több, mint 200 milliárd, s akár támogatás — adóvisszatérítés, árkiegészítés — címén folyósítják — mindenképpen vásárlóerő, amelyet azonnal felhasználnak. elköltenek, amelyet az adott gazdasági esztendőben már nem lehet visszakapni, mint például a folyamatosan igénybe vehető rövid lejáratú hitelt. A bőkezű költségvetés azonban nemcsak támogat, finanszíroz; újabban maga is támogatásra szorul. A költségvetés hiánya az utóbbi években megnőtt: 1986-ban mintegy 45, 1987-ben 35 milliárd forintra, s a hiányt a jegybanknak, amely nemcsak a bankok, egyúttal a kormány bankja, meg kellett finanszíroznia. De nem csak a hiányt, hanem az egyéb, rendkívüli kiadásokat is, például a kétszintű bankrendszer kialakításakor az új bankokat alaptőkével kellett ellátni, 20,5 milliárdba került néhány vállalat — LKM, OKÜ, MAT, Tungsram, HajAz ADÓ újság 1988. június 15-i különszámának 3. oldalán megjelent „A bérbeadás és a társasházak” című cikkben közzétették, hogy az SZTJ módosítása kapcsán az ÁFA-körbe történt bejelentkezéseket is módosítani lehet 1988. június 30-ig. A megyében érintett adóalanyok szíves tájékoztatásául közöljük, hogy a bejelentkezésmódosítást 1988. július 31- ig elfogadjuk. A hivatkozott cikkben rögzített tudnivalók az alábbiak: „1988. június 1-jei hatállyal módosították a Statisztikai Tevékenységek Jegyzékét. A módosítást megelőzően — az SZTJ-ben foglalt statisztikai besorolási sorrendből adódóan — az állami tulajdonú lakások és lakóépülethez kapcsolódó egyéb bérlemények bérbeadása az ÁFA szempontjából tárgyi adómentesnek minősül, míg a magánszemély lakáscélú bérbeadását 15%-os, nem lakás célú bérbeadását pedig 25%-os ÁFA terhelte. Ez azt jelentette, hogy az adott esetben az adózási feltétedúsági Cukorgyár, Ganz-MÁ- VAG — adósságainak átvállalása és a hitelező bankoknak való visszafizetése. (Mellesleg az úgynevezett válság- ágazatok 1986—87-ben a szokásos mértéken felül összesen 50 milliárd forint támogatásban, adósságleírásban részesedtek, s a „főkönyvben” valahogyan ezt is rendezni kellett.) Mindez meghatározó része annak a pénzügyi környezetnek, amelyben a bankok működnek, hiteleket bocsátanak a gazdálkodó szervezetek rendelkezésére. Nyilvánvaló, hogy a költségvetés és a vállalatok pénzgazdálkodása szorosan összefügg egymással: ha az egyik szektor túlköltekezik, a másiknál szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat, mégpedig annak érdekében, hogy nép- gazdasági szinten ne következzék be túlköltekezés, ami nemcsak a belső egyensúlyi helyzetet rontja, hanem az ország eladósodását is növeli. Kétségtelen, hogy volt realitásmagja a bankok egymásra mutogatásának. Ezek azonban részigazságok, amelyek elvonják a figyelmet az alapvető ok-okozati kapcsolatról, arról, hogy az úgynevezett monetáris szabályozás csak a hitel pénzkibocsátására tud hatni, a monetáris restrikció valóban képes a hitelkiáramlást szűkíteni, hitelt visszaszívni, de a költségvetésen keresztül a gazdaságba juttatott vásárlóerőt nem tudja befolyásolni. Az idei évben a pénz- és hitelpolitika ' a stabilizációs program megalapozását kívánja elősegíteni. Népgazdasági szinten a teljes pénz- mennyiség alig-alig — mindössze 3—4 százalékkal — növelhető, ám ezen belül a kereskedelmi bankok hitelezési „kapacitását” befolyásoló refinanszírozási hitel aránya csökken. S itt kapcsolódunk vissza a már említett részigazsághoz, a hitelnyújtás szelektivitásához. A kétszintű bank- rendszerre való áttérés egyik feltételezése, elvárása volt, lek — az ÁFA-rendszer elveivel ellentétesen — a tulajdonjogi státusztól függően, azonos szolgáltatásra nézve is különböztek egymástól. Az SZTJ-módosítás célja ennek az ellentmondásnak a feloldása volt. A módosítások a következők: — Az SZTJ 714—1 csoportjába tartozik, és így tárgyi adómentes — tulajdonformától függetlenül — a lakások, a lakóépületek kezelése, üzemeltetése, bérbeadása, valamint a lakóépületekhez kapcsolódó egyéb helyiségek (garázs, üzlethelyiség, műhely stb.) bérbeadása. A nem lakás céljára szolgáló bérlemények közül lakóépületekhez kapcsolódónak kell tekinteni azokat a helyiségeket, amelyek műszakilag a lakóépülethez kapcsolódnak (azzal egybeépítettek) és azokat, amelyek a lakóépület telkén, udvarán találhatók. — A nem lakóépületben lévő, illetve nem lakóépülethez kapcsolódó (pl. úszótelken álló) építmények, helyiségek (üzlethelyiség, raktár hogy az üzleti alapon működő kereskedelmi bankok rövid idő alatt átalakítják a hitelállomány struktúráját, kiszűrik abból a kétes kinnlevőségeket, a rossz adósokat, s a felszabaduló hitelforrásokat a szelektivitás jegyében hasznosítják. Az elmúlt másfél évben nem következett be ilyen jellegű változás, s úgy tűnik, hogy ennek elmaradásáért nem hibáztathatok a kereskedelmi bankok. Azért sem, mert a kétes kinnlevőségek milliárdos állománya esztendők hosszú során át, s a régi bankrendszerben jött létre, illúzió lenne annak gyors felszámolását az új bankrendszertől remélni. (A támogatási gyakorlat is ez ellen hat.) A kereskedelmi bankok cselekvő- és kezdeményezőképességének egyébként más korlátái is vannak. Az üzleti alapon való hitelezésből és a nyereségérdekeltségből az következnék, hogy a rossz adósoktól megszabaduljanak, ha kell, kezdeményezzék a csődeljárást. Ám ugyanezek az érdekeltségek más irányban is hatnak: a szanálás, a felszámolás, a banknak is veszteséget okoz, amit viszont a részvényesek — ezek jórészt vállalatok — aligha fogadnak egyetértéssel, miután a hitelveszteség a tartalékalapjukat, az pedig az adózott nyereséget terheli. A refinanszírozási hitelek negyedévről negyedévre bekövetkező szűkítését elvben valamelyest enyhíthetné a bankközi pénzpiac. Ez azon alapszik, hogy amikor az egyik banknak már nincs pénze hitelnyújtásra, de a bankrendszer más intézményei rendelkeznek szabad forrásokkal, amelyekből kölcsön nyújtható a másik banknak, az így kielégítheti a nála jelentkező hiteligényt. Ez a szép s önmagában logikus elképzelés a kamatinfláció közepette nem bizonyult életképesnek. mint ahogy a több bank összefogásával történő konzorciális hitelnyújtás sem honosodott meg. Jelenleg a kereskedelmi bankok együttműködésük lehetséges módjait sem hasznosítják, holott azokkal az év második felében már fokozatosan érvényesülő hitelszűkítés, a hiteligények sze- zonalitása okozta feszültségek és a reálfolyamatokban fellépő zavarok enyhíthetők lennének. Garamvölgyi István stb.) bérbeadása üzleti szolgáltatás (SZTJ 712—11), és így 25%-os ÁFA-kulccsal adózik. — A helyiségek fizetővendéglátó-engedéllyel történő bérbeadása fizető-vendéglátásnak minősül (SZTJ 507— 53—06), és 15%-os ÁFA-fi- zetési kötelezettség terheli. Amennyiben a nem lakóépületben lévő, illetve nem lakóépülethez kapcsolódó helyiségek bérbeadásához a bérbeadó egyéb szolgáltatásokat (pl. fűtés, világítás, takarítás) — nem elkülönült formában — nyújt, a teljes bérleti díjat 25%-os ÁFA terheli. Ha viszont az egyéb szolgáltatások díja a bérleti díjtól elkülönítetten szerződésileg megállapítható, akkor azok külön — általában „0” kulccsal — adóznak.” Az SZTJ módosítása alapján az adókötelezettség tekintetében is bekövetkező változások adóigazgatási rendezése a következőképpen történik: — Azoknak a bérbeadóknak, akik adókötelesként beA lap olvasói előtt ismert, hogy a Közép-Tisza-vidéki Intéző Bizottság (KIB) — a jobb idegenforgalmi propaganda érdekében — a kiskörei vagy Tisza—II. tározó helyett keresett egy olyan jól reklámozható nevet, amely kifejezi a táj szépségét, vonzerejével csábítja, messze földről idecsalogatja a látogatókat. Ennek érdekében igyekeztünk bevonni a szélesebb közvéleményt, ezért országos pályázatot írtunk ki. Az idő igazolta elgondolásunk helyességét; bizonyította a pályázatok száma, (1600) a névváltozatok sokasága, a levelekből kicsendülő érzelemgazdagság. Az emberek jó szándékát, gazdag fantáziáját, tükrözi a sok névváltozat. Érzelemgazdagságuk, a tájhoz, a természeti elemekhez való kötődés, irodalmi, történelmi megközelítés, gyermekkori élmények tették sokszínűvé a javaslatokat. A javaslatok számának tükrében legtöbben (mintegy hétszázan) kötötték a névadást a Tiszához. (Tisza- tó, Tisza-tava, Tiszavirág, Ti- szagyöngye, Tiszatáj, Tisza- tón, Tiszaszem, Tisza-szépe, Tiszaéden, Tiszatükre, stb.). Sokan a Róna-tó, a Szőketó, Délibáb-, Jászság-, Kunság-, Jász-kun és Füredi-tó nevet képzelték el. Ezt követte az Alföldi-, Széchenyi-, Füzes-, Puszta-, Körei-, és Szalóki-tó. Már kevesebben; az Attila-, Abádi-, Bere-, Béke-, jelentkeznek, de a módosítás alapján tárgyi adómentes tevékenységet folytatnak, a módosítás hatályba lépését követően, de legkésőbb július 31-ig a2 adóhatósághoz változásbejelentő lapot és egy kérelmet kell benyújtaniuk. Ennek alapján az adóhatóság olyan adószámot ad ki részükre, aminek alapján egyértelmű, hogy ÁFÁ- fizetési kötelezettségük nincs. Az általuk június 30-ig befizetett adót természetesen nem kérhetik vissza. (Ezt az összeget ugyanis általában a számlájukba már beállított- ták, azt a bérbevevő megfizette, előzetesen felszámított adóként esetleg már levonta visszaigényelte.) — A tárgyi adómentesként bejelentkező és a módosítás szerint tárgyi adómentes tevékenységet folytató bérbeadóknak nincs semmi teendőjük. — Nem érinti a módosítás azokat a bérbeadókat, akik nem jelentkeztek be, és továbbra is tárgyi adómentes tevékenységet folytatnak. — Azok a bérbeadók, akik Berek-, Barátság-, Csendes-, Éden-, Gémes-, Hungária-, Kék-, Kincses-, Magyar-, Morotvás-, Napsugár-, Petőfi-, Pihenő-, Ringató-, Szivárvány-, Új-tó és Vásárhelyi-tóra tettek javaslatot. Meglepetésként hatott, hogy sokan küldtek javaslatot a földrajzilag távoleső fővárostól, a Dunántúlról és többen határainkon túlról is. A pályázat értékelésére alakított zsűri figyelembe véve a Tiszához kötődő javaslat többségét, valamint az április 13-i tv-adásban Grétsy László és Vágó István nyelvművelő műsorának javaslatait — és a tévéhez beérkező közönség- szavazatokat gondos mérlegelés után úgy döntött, hogy javasolja a KIB elnökségének a Kiskörei — vagy Tisza II. tározó helyett a Tisza-tó névadását. Ez a jelenlegi nevek helyett a köztudatban köny- nyen elterjeszthető, a köznyelv befogadja, s a külföldiek és belföldiek számára is könnyen megjegyezhető. A „Tisza” — földtörténeti korokban is ismert — ősi név, kötődik a magyar néphez, az Alföldhöz, monda és népdal világához, ezentúl a szabdalt vízfelület hasonlít a szabályozás előtti Tiszára, illetve annak középső szakaszára. Amint a köztudatban a Hortobágy és az ősi pásztorélet, a Tisza az ősi „vizes”-élet (halász, pá- kász, csikász) emlékének őrzője, így a név és a kialaeredetileg nem jelentkeztek be, de az új besorolás alapján adóköteles tevékenységet folytatnak, legkésőbb 1988. július 31-ig kötelesek az adóhatóságnál bejelentkezni, illetve változásbejelentő lapot benyújtani. A január 1-jétől június 30-ig terjedő időszakra — tekintettel az adókötelezettséggel kapcsolatos bizonytalanságra — adófizetési kötelezettségüknek visszamenőlegesen nem kell eleget tenniük. „Bár az új statisztikai besorolás hatályba lépését követően a társasházak lakás, illetve nem lakás célú helyiségeinek bérbeadása túlnyomórészt tárgyi adómentes lesz (hiszen ezeknek a helyiségeknek nagyobbik része lakóépülethez kapcsolódó, illetve annak telkén, udvarán található) a társasházak folytatnak más, adókötelesnek minősülő tevékenységet is (pl. úszótelken álló garázs bérbeadása), így mindenképpen tisztázni kell az adóalanyiság kérdését is. Társasházi lakóközösségek esetén az ÁFA alanya a társasházi lakóközösség. Ez — adóigazgatási szempontból — azt jelenti, hogy adóköteles tevékenység folytatása esetén az adóhatóságnál a társasháznak kell bejelentkeznie egy adóigazgatási számon. kult táj ennek a hangulatnak mintegy visszaidézője. Az idegenforgalmi, turisztikai reklámnál a rövid, tisztán csengő név kedvező, külföldiek számára is köny- nyen kiejthető. A zsűri a pályadíjak odaítélésében úgy döntött, hogy Pótári József szolnoki, özv. Izrael Jánosné és Dénes Géza budapesti lakosoknak a névadáson túli gondolataik kifejezéséért 2000—2000 forint jutalmat ad. Ezen túlmenően a 209 Tisza-tó elnevezésre pályázók közül 2000 —2000 forinttal jutalmazott — közjegyző előtti sorsolással — hét pályázót. A névváltoztatás hivatalos intézését ezen előzmények után indította el a kezdeményező KIB. A pályázóktól beérkezett szebbnél-szebb gondolatok bizonyítják, hogy a többcélú vízügyi létesítmény megálmodói, tervezői, beruházói és építői, s mindazok, akik részt vettek e mű megvalósításában helyesen cselekedtek. Intéző bizottságunk azzal a felelősséggel folytatja munkáját, hogy az előnyösen változó Közép-Tisza-vi- dék „gyöngyszeme” a majdani Tisza-tó szolgálja a térség lakóit, és gazdasági haszna mellett szerezzen sok örömet a partján pihenő, vízi sportoló, fürdőző és horgász embereknek. Javítsa közérzetüket, munkaerejük megújulását, egészségük megóvását —, s ezzel — életük minőségét. Dr. Papp Ferenc a KIB elnöke Az adóhatóságnál — az egyéb ügyekhez hasonlóan — tulajdontársak egyetemleges felelőssége mellett a közös képviselő képviseli a társasházat és jár el ennek nevében. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy minden, adóköteles tevékenységet folytató társasház adóalannyá válik az ÁFA-rend- szerben. Az ÁFA-törvény 6. §-a ugyanis lehetőséget ad arra, hogy amennyiben az adóalany által értékesített termék vagy nyújtott adóköteles szolgáltatás ellenértéke a tárgyévet megelőzően ténylegesen, a tárgyévben pedig várhatóan nem haladja meg — éves szinten — a 250 000,— forintot, az adóalany alanyi adómentességet választhat. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az adóalany kívül esik az ÁFA hatályán, vagyis ez esetben a társasház pontosan úgy folytatja tevékenységét, mint ahogyan azt az ÁFA-törvény hatályba lépése előtt tette.” Heves Megyei Adófeiügyelőségek szellemi tevékenységek és vegyes adók osztálya Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Heves Megyei Igazgatósága belföldi társas vállalkozók osztálya Adóalanyoknak: módosított SZTJ A lakások és a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadásával kapcsolatos tudnivalók
