Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-20 / 172. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. július 20., szerda ' 3* TÁRSASÁGI TORVÉNY Rehabilitáljuk-e a szelvényvagdosót? Szakmai viták kereszttüzében formálódik a társasági törvény tervezete, amely végleges formájában várhatóan az ősszel kerül a Parlament elé. A vitából már az is kitűnik, hogy olyan, elfelejtettnek, de mindenképpen túlhaladottnak vélt fogalmak kerülnek vissza gazdasági' szótárunkba, mint a tőkeáramlás, a befektetés, a részvény, s a hajdan volt, alapfokú szeminárium több mint gyanús felfogású címszava: a szelvényvagdosó. A lecke föl van adva. A magyar gazdaság jelenlegi helyzetében szerkezeti megújulásra van szükség. S ezt azok a társas vállalkozások segíthetik elő, amelyek a jelenlegi. merev termelési formáknál rugalmasabban alkalmazkodnak a piac igényeihez, s ennek érdekében kockázatot is vállalnak. Jóllehet. a leckét az első kötvények kibocsátása óta tanuljuk, s a magánbefektetések nagysága igazolhatja, hogy eredménnyel, a társasági törvény elfogadása és alkalmazása azonban — a különböző társasági formák lehetőségével. a tulajdonlás, a magántulajdon körének szélesítésével, a tőke, s ezen belül a külföldi tőke áramlásával — kétségkívül politikailag is új helyzetet teremt. Dr. Márton Jánossal, a Hazafias Népfront alelnö- kével egy nemrég lezajlott vita nyomán beszélgetünk a társasági törvényről. — Jó sajtója van a társasági törvénynek, a jogászok számos intézmény véleményét ismerik már ezzel kapcsolatban. Hogyan foglaltak állást a Hazafias Népfront Országos Elnökségének gazdaságpolitikai, közjogi bizottsága és a vállalatvezetők fóruma tagjaiból alakult bizottság tagjai? — Állásfoglalásunk legfontosabb eleme, hogy helyeseltük a törvény megalkotását. Ügy ítéljük meg, hogy szükség van rá. mert enélkül az a fajta demokratizálás, amelyet a reform- gondolat megjelenése óta vártunk, nem valósulna meg. Azt hiszem, csupán az elmúlt tíz év során is többször elhangzott, hogy szükség lenne a tőkeáramlásra, ugyanúgy, mint ahogy a munkaerőmozgásra is, de a hatékony intézkedések késtek. Nyilván azért, mert a tőkéről nem lehet beszélni anélkül, hogy a tulajdon problémáját valamilyen módon ne érintsük. — Tőkemozgás azonban volt, igaz, nem a kívánatos formában. — Rejtett tőkemozgás ma is létezik. Tudunk a különböző gazdasági formációban beépült csendestársakról, uzsorakamatokról, ez a tőkemozgás nyilván nem a társadalom számára fontos irányba tart. Vagyis a megtakarított pénz — ne is beszéljünk tőkéről, mert az átlagember ezt a kifejezést még manapság is a kapitalizmussal kapcsolatban használja — a százmilliárdokkal kifejezhető lakossági megtakarítás, az állami vállalatok, szövetkezetek, állami gazdaságok ipari, kereskedelmi vállalatok felhalmozott értéke, mind olyan létező pénzforrás. amelyet általános közgazdasági megítélés sze-_ rint nem hatékonyan használnak fel. Azt gondolom, hogy a személyi tulajdonú felhalmozás esetén nem hagyhatjuk figyelmen kívül a bizalom, vagy még inkább a bizalmatlanság tényét. A lakosság számára nem közömbös. hogy a hasznot hajtó tevékenységet milyen elhatározásokkal „szabályozza” a pénzügyi kormányzat. Magyarán szólva: az emberek az alaptalan gyanú tudatában is inkább ostoba módon költik a pénzüket, mint hogy valamilyen, hasznot hajtó vállalkozásba fektessék azt. A pénz „menekítésének” egyik módja az úgynevezett látható befektetés, telek-, illetve ingatlanvásárlás. A másik, a vélt értékmegőrző befektetés, amikor ékszert, szőnyeget, művészeti tárgyakat vásárolnak. A lényeg azonos: ezek a pénzek elvesznek a társadalmi újraf.elhasználás számára. Ügy is mondhatom, hogy ez a tőke nem az áruforgalom irányába tart. hanem holt tőke marad egy vitrinben vagy kataszteri nyilvántartólapon. Ha viszont bekerülne a termelésbe, akkor az újrafelhasználás során gyarapodna, más emberek munkájával gazdagodva megsokszorozódna. A társasági törvénnyel ezt szeretnénk elérni. — Ez nyilván az egyik cél, hiszen a vállalatok esetében más lehetőséget kínál a társasági törvény. Miben látja ennek a lényegét? — Itt a cél, s ez nem kisebb az előbbinél, a vállalatok közötti pénzmozgás ösztönzése. Túl kellene lépni azon a mai állásponton, amikor a vállalatok csak azt keresik, hogy a növekedésük miképpen valósulhat meg a visszahagyott nyereség révén, még akkor is, ha tudják, hogy termékeik piaca nem bővül.ha látják, hogy a nyereségl orrás apadóban van: ha a vállalat növekedési lehetőségét elzárta a környezet. Szóval, a felhalmozott érték hasznosítási módját ne a kerítésen belül keressék, hanem kutassák azt a hasznosítási módot, ahol a piac, a nyereségforrás. a munkaerő a legjobb feltételeket kínálja pénzük forgatására. Vagyis, helyezzék ki a pénzüket oda, ahol az jobban jövedelmez. — Es ezzel elérkeztünk az ideológia nagy kérdéséhez. Nevezetesen ahhoz, hogy akinek van pénze — és ez lehet bármely állampolgár vagy bármely vállalat — most már akkor is növekvő hasznot vághat zsebre, ha holnap ugyanannyit dolgozik. mint tegnap, vagy éppen semmit sem dolgozik. Rehabilitáltuk a „szelvényvagdosót"? Részvény, kötvény, váltó — Hát, igen, ez itt a kérdés ... A törvény vitái során ez a probléma mindig felbukkant. Vagy azért, mert a tananyag túlságosan ismerős, vagy azért, mert a vi- tázók közötti nézetkülönbsé: gek hátterében ott lappang r, bizonytalanság. Végtére is, az ideológia megalkotása elmarad a törvény megalkotásától. Talán az lehet a vigasztaló számunkra, hogy a történelemben számos példa akad arra, hogy az elméletet akkor alkották meg. amikor a gyakorlat igazolta valamely törvény helyes és szükséges voltát. — A kérdés azonban úgy is megfogalmazható, hogy milyen gondolkodásbeli lépéshátrányban vagyunk a cselekvéshez képest. A hátrányra ugyanis az egyik parlamenti bizottságban is utaltak: azt javasolta egy képviselő, hogy az olyan fogalmakat. mint részvény, Rt., kötvény, váltó, „mielőbb építsék be az egyetemi tananyagba”. Mi a véleménye erről? — Szívesen mondom el, hogy a Hazafias Népfrontnak talán az a bizottsága dolgozik a legnagyobb elánnal, amely a társadalomtudományi tankönyvek korszerűsítését tartja napirenden. De ezt egy példával megtol- danám. A közgazdasági egyetem egyik professzorától tudom. hogy új politikai gazdaságtan tankönyvet adtak ki, de még ez sem mentes a régi ideológiai görcsöktől. Ügy gondolom, azért, mert az én nemzedékem, amely a mai társadalmi viszonyainkat létrehozta, alaposan ismerte és tagadja a tőkés tendszert. Megalkotta azt a rendszert, amelyben hitt, és amelynek a tudományos alapjait a marxizmus talaján lelte meg. Ez a nemzedék hitt abban amit Marx tanított. És hitte azt is, amit Marx nem ért meg, a kapitalizmus összeomlását. Hitte. és most már mondhatom: nem érte meg az összeomlást. Viszont tanúi vagyunk vitalitásának, és ez nem kis zavart okoz. — A társasági törvény egyértelműen kedvező feltételeket teremt a szabad érvényesülésnek. Vagyis, aki képes rá, gazdagodhat. De ennek az ellenkezője is igaz. Hozzáteszem: igen sok magyar ember számára fikció lesz a szabad érvényesülés lehetősége, minthogy a fizetésből nemigen tud részjegyet venni. A népfrontvitában milyen vélemények hangzottak el ezzel kapcsolatban? A szocializmus előnyeit megőrizni — A törvény egyértelmű helyeslése mellett, az aggályok a jövedelemkülönbségek miatt merültek fel. Ezért aztán olyan vélemény is elhangzott, hogy a tőkemozgás nyomán bekövetkező gazdagodás lehetősége mellett — és ez közösségeket, egyéneket egyaránt érint — társadalmi alapokból biztosítani kellene az esélyegyenlőséget azoknak, akiknek ez nem adatott meg. A többség azonban úgy érvelt, hogy amennyiben ezt betartjuk, sohasem jutunk tovább, hiszen meg kellene várni, amíg a szegényebbek felzárkóznak — a módosabbak pedig továbbra is veszik a műkincseket. Teljesen torz irányba haladnánk. És el kell ismerni, hogy a szocializmus csupán deklarálta a teljes egyenlőséget. Hiszen vannak és lesznek olyan rétegek, amelyek tagjai nem a befektetést latolgatják, hanem azon tűnődnek, hogy a harmadik gyereknek milyen a téli ruhakészlete ... Nem hiszem, hogy ezek közül bárki is boldogabb lenne azáltal, ha a módos embert elszegényítjük. Inkább az lehet a társadalom célja, hogy a felzárkózást segítse. — A törvénytervezetből kitűnik, hogy változhat a tulajdonosi szervezet, például állami tulajdonban levő vállalat részvénytársasággá alakulhat. vagy más formációba is átmehet. Ezzel kapcsolatban milyen vélemények hangzottak el? — A lényeg: a vita során nagyon komolyan hangsúlyozták, hogy ne vessük el azokat a lehetőségeket, amelyeket a szocializmus tartogat számunkra a kapitalizmussal szemben. Nevezetesen: a munkát végző tulajdonosi érzésének lehetőségét. Tehát változatlanul igyekezzünk minél több tulajdonformát közösségi tulajdonként működtetni, Vagyis úgy, hogy akik működtetik a tulajdont, gazdaként is megjelenjenek abban. — Közbevetöleg: a „tulajdonszemlélet’’, meg a „gaz- daszemlélet" hosszú időn át vezércikk és tankönyvtéma volt. Nincs ellentmondás, hogy most ismét ezzel érvelünk? — Csakugyan beszéltünk gazdaszemléletről, de ez nem volt több propagandaszövegnél. Tény viszont, hogy érezhető az elszakadás a munkahelytől, a munkahely tulajdonosi értelmezésétől. A bérmunkás szemléletű ember ezt szívesebben vállalja, mint a gazdamagatartást. A szocializmusnak abban mindenképpen különböznie kell a kapitalizmustól, hogy a tisztesség sok ezer éves fogalmát megőrzi és társadalmi normává teszi. De erre is csak akkor képes, ha van miből szociális hálót szőni a rászorulók érdekében. Király Ernő Beutalójeggyel-és nélküle Alaposan benne járunk már a nyárban, az éves szabadságok eltöltésének talán legnagyobb időszakában Számosán készülődnek a pihenésre, sokan pedig már túl is vannak rajta. Akad. akinek jutott kedvezményes beutaló. s akinek nem. Az idén sem . . . S akik most is kiszorultak az üdülőjegyekből — lehet, hogy később még kevésbé reménykedhetnek szerencséjükben. A negyedik negyedévtől ugyanis a SZOT emeli az árakat. Az átlagosan 40 százalék körüli díjnövekedés sem teszi ugyan még különösebben drágává a szakszervezet által biztosított lehetőség élvezetét — ám bizonyos rétegek, családok, személyek számára valószínűleg így is megfizethetetlen lesz. A nyugdíjasok, a többgyermekes szülők, a kisfizetésű pályakezdők nem nagyon engedhetik meg maguknak, hogy akár csupán két hétig is, üdülővendégként keressék a kikapcsolódást. Elég sovány vigasz, hogy az áremelés okát ez alkalommal is meg lehet magyarázni. Mert ez édeskevés a megnyugváshoz. Az összefüggések puszta megismerése — messze van a jogos igények kielégítésétől. Ám mégis, nézzük csak. miről van szó — közelebbről ! Nos, a helyzet alaposabb érzékeléséhez elegendő,- ha csupán a szűkebb területünkön működő szervezet, a SZOT Mátra—Bükk Vidéki Üdülési és Szanatóriumi Igazgatóság gondjaiba pillantunk. Mint dr. Kozma Lajos igazgató — egyebek mellett — elmondotta: együttesen 154 épületük — közöttük 89 üdülőegységük — fenntartása, évente már 200 millió forintnál is jóval többe kerül. Ugyanekkor a bevételeiknek csupán ötödé származik a beutalók értékesítéséből, közel felét saját maguknak kell biztosítaniuk. S ez utóbbi — a vendéglátóipari tevékenységet nem számítva — a nyolcvanas évek elejétől napjainkig, éppen ötszörös erőfeszítést követel. Mind tarthatatlanabb — szinte már nevetséges — a felnőittvendégek számára megállapított napi 56, s a gyermekek részére előirt, 48,50 forintos nyersanyag- norma. Ennyi pénzből háromszori tisztességes — húsos. süteményes, gyümölcsös — étkezést, ráadásul pedig még választékot is biztosítani. hovatovább lehetetlen. S az sem sokáig járható út, Gondok az üdültetésben hogy a gazdálkodást a még mindig csupán szerényen honorálható személyzet, ú.i meg új áldozatvállalásával, a magasabb fizetésekkel sok helyre el-elcsábítható szakácsok helyébe lépő ügyes, gyakorlott konyhalányok szorgalmával, leleményességével, az üdülőkben is meglevő szocialista munkaverseny- nyel könnyítsék. Hiszen, ha sokat is jelent, hogy egy-egy lelkes brigád megszokott elfoglaltságán túl. a szabadidejében tésztakészítésre, gombagyűjtésre és -tartósításra, gyümölcsszedésre, befőzésre vállalkozik, savanyúságról gondoskodik — igencsak kevés a boldoguláshoz. Végső soron legfeljebb egy- ■ két forinttal javítja a lehetőséget a menük összeállítására. Valóságos csoda, hogy ilyen körülmények közepette is, az idén még mindig 35 297 dolgozó, családtag és külön 5560 gyermek veheti igénybe a szakszervezeti beutalót az igazgatóság borsodi és hevesi üdülőiben. Észak- Magyarország 10 szép vidékén. Mátrafüredtől Hollóházáig. S nemcsak a század- forduló előtt, hanem zömmel a 30-as években épült, ennélfogva a fiatalabbakhoz sorolható pihenőházak megóvására, fejlesztésére is találtak. találnak módot, még a II. osztályú házak sem barátságtalanok, kényelmetlenek. Galyatetővel, a lillafüredi Palota Szállóval vagy éppenséggel a szilvásváráéi kastéllyal pedig az igényesebb külföldiek előtt is büszkélkedni lehet. A területi igazgatóság — jobb híján — adottságainak jövedelmezőbb kihasználásával próbál enyhíteni a gondjain. Üdülőiben így az idén már 217 a szabad értékesi- tésű férőhely, amelyet bár- k' készpénzért, teljes térítés mellett, igénybe vehet. Párádon a Palóc Fogadó egészen a betérő vendéget — egyént vagy csoportot — szolgálja. Az éttermek mindegyikében mód van a fogyasztásra, az úgynevezett nyílt árusítású üzletekben pedig egészen széles választékot is biztosítanak a turistának. Ugyanekkor további bevételt jelent, hogy iskolának, postának, gyógyszertárnak, fodrászatnak adnak helyiségeket bérbe, közétkeztetést is vállalnak, nem utolsósorban pedig egy sor szolgáltatást megfizettetnek. Tv-ké- szüléket, rádiót, kerékpárt, horgászbotot, sífelszerelést, szánkót kölcsönöznek vagy éppenséggel gépkocsinak adnak parkolóhelyet — pénzért. s természetesen a beutaltnak is. Aztán — ki ne hagyjuk — a félszáznál nagyobb létszámú saját karbantartóüzem szabad kapacitását is „kiajánlják”. értékesíti a környéken. A szükség megköveteli, hogy olykor — egész üdülőt is kiadjanak, ha több bevétellel kecsegtet az üzlet. Így például már a fogathajtó-világbajnokság idején, felfüggesztették egy kis időre a szervezett üdültetést Szilvásváradon. s most, augusztusban. a tájfutó VB, illetve egy konferencia alkalmával hasonlóra kerül sor, ugyanitt. Az egyébként is felszabadított férőhelyeket zömmel az utazási irodák csoportjai veszik igénybe, másrészt az érdeklődő nagyobb vállalatok szakszervezeti bizottságainak igyekszenek értékesíteni. A Magyar Villamos Művek esetében, az igazgatóság részéről lehetetlenné vált fenntartás miatt, a parádsasvári kemping hosszabb bérbe adásáról vagy teljes eladásáról is szó van. A szabad értékesítésű helyeken jövőre már 11 ezer vendéggel számolnak — ami az idei, egész forgalom mintegy negyede. Magas ez az aráijy, de az igazgatóság bizonygatja : nem tehet mást. A működéséhez adott támogatás egyre csökken, ugyanekkor az üdülők puszta szinten tartása is mind többe kerül, a fejlesztéseket már nem számítva. Jelenleg is tart a mátraházi „Vasutas” B-épületének korszerűsítése — fürdőt kap minden, itteni szoba — s 1989-ben feltétlenül hozzá kell kezdeni a parádfürdői szanatóriumi konyha nem kis költséget jelentő felújításához. Csupán ez utóbbi munka csaknem 40 millió forintot követel. s ha ennek nagy részét fedezi is a szomszédos kórházat fenntartó Egészségügyi Minisztérium, még mindig tetemes a költség, amely az üdültetést terheli. Egyszóval, nincs könnyű dolga a területi igazgatóságnak sem. Bár maga is fájlalja az üdülési lehetőségek szűkülését, mindenképpen a körülményekhez kell igazodnia. jótékonykodás helyett sokkal inkább gazdálkodnia szükséges. Amit, ha nehéz is megértenie a szakszervezeti tagságnak. egyelőre, amíg a helyzet jobbra nem fordul, mindenesetre — sajnos — tudomásul kell vennie. Gyóni Gyula Öntödei fejlesztés Gyöngyösön Az ISG Gyöngyösi Öntöde és Gépgyárában átadták a 16 millió forintos fejlesztési program keretében az öntőformagyártó és homokregeneráló rendszert, melyet úgy valósítottak meg, hogy a közben vállalt feladatukat is teljesítették. A beruházás a nehéz fizikai munkát köny- nyítl meg. jobb minőséget eredményez, az export - feladatok megvalósításai segíti elő (Fotó: Szabó Sándort
