Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-20 / 172. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1988. július 20., szerda FOLKLÓRFESZTIVÁL TANULSÁGOKKAL Törökországi forgások Dalra fakadt a Szabó család A lemez borítója (Sajóik Ferenc grafikája) Hovatovább nem lehet újat írni az egykori oszmán birodalomról, amelyet a kalandozó kedvű magyarok fel ne fedeztek volna. Tudjuk, hogy a szultánok pénze is kevés, a fedett bazárban romantikus a napi ötszöri imára hívás a karcsú mecsetek tornyairól, és lenyűgöző, csodálatra késztető az Aranyszarv-öböl, a Boszporusz és a Márványtenger partján fekvő világváros Isztambul. Napjaink gazdasági, diplomáciai, kulturális kapcsolatai között fokozott hangsúlyt kaptak a törökországi relációk. Sajnos gyakran a megkülönböztetett figyelem csak papíron létezik. Mert a sűrűbb nemzetközi érintkezés sem képes minden történelemben gyökerező „török áfium”-pt kiűzni a köztudatból. Többen még manapság is úgy gondolják jatagánt villogtató harcosok, félelmetes zsebmetszők és érzéki hastáncosnők országa a Balkántól Közép-Ázsiáig nyúló ország. Váratlan meghívás Halit Güvener, a Török Köztársaság ez év márciusában Budapestre akreditált nagykövete május közepén mintegy Eger városával a kapcsolatokat erősítendő, meghívót adott át a város vezetőinek: egy Heves megyei néphagyományt ápoló tánc- és énekes csoportnak a kartali folklórfesztiválra. Ilyenkor már minden magas színvonalú produkcióra képes népi táncegyüttes úticsomagja készen áll. Ki Franciaországba, ki Olaszországba lép színpadra. Főtt is a Megyei Művelődési Központ illetékeseinek,' különösen Kary Józsefnek a feje, hogy sikerüljön méltóan képviselni szűkebb hazánkat is, hiszen, ha ez nem így lesz, akkor elveszik jövőre a részvételi jog. Törökország újabban a nyári hónapokban egyre inkább a fesztiválok hazája lesz. Immár világhírű az egy hónapig tartó isztambuli rendezvénysorozat, a Földközi-tenger partján lévő Anatolia vagy az Égei-tenger gyöngyszeme, Bodrum mindmind csalogató célpont a világsztárok számára. Nos mi nem vetélkedhettünk e címért több ok miatt sem. Az Ostorosi Egyetértés Termelőszövetkezet Asszonykórusa, valamint a Bodonyi Menyecskekórus hazai körülmények között kiválóan vizsgázott volna. A felkészítők, Bimbó Zoltán tanár, Somffay Artúr né a legjavát adta ismereteinek, a palóc és summás népdalok, népi táncok kitűnően mutatnak fedett kultúrházban vagy színházban, de nem úgy a tízezer nézőt befogadó „mediterrán arénában”. A kartali stadionban Kartal Isztambul egyik ázsiai fürdővárosa. A Márvány-tenger partján immár negyedízben fogadja a világ különböző pontjairól meghívott népi táncosokat. A rossz nyelvek ilyenkor azt mondják, hogy július 1 —9. között még a müezzi- nek is fesztiválra mennek, hisz olyan nagy show ez a helybélieknek. Számunkra ennek tapasztalása megdöbbentő volt. Nálunk egy labdarúgó-mérkőzésen nincs annyi néző, mint amennyien összegyűltek este 10 órakor a városi stadionban, hogy láthassák a világ különböző népeinek műsorát. Ali Duranoglu a városi tanács elnöke ünnepi megnyitójában az atatürki eszmékre utalt, mondván, legyen e kartali fesztivál élő bizonyítéka Musztafa Kemál gondolatának: „Béke a hazában, nyugalom a világban .. Asszonyaink meghódították a török szíveket, de sajnos objektív akadályok miatt igazán nem szólhattak bele a rendkívül színvonalas versengés dobogós helyeibe. Lenyűgöző programmal jelentkezett Grúzia, Jugoszlávia, az észak-ciprusi Török Köztársaság, Egyiptom és Kína. Nagyon hiányzott a telt hangzást biztosító és önbizalmat adó zenekari kíséret. Mert nem semmi 47 fokos hőségben egyszerre esküvői körtáncot járni és énekelni. Ennek a kierősítése és a technika biztosítása nem kis fejtörést okozott a vendéglátóknak. Ha igazat akarunk mondani, ki kell jelentenünk: ezen a fesztiválon nem Heves megyét, hanem az országot képviseltük és csak a közös történelmi múlt és a hazánk iránti szimpátia, no meg a bodonyi és ostorosi asszonyok lelkesedése mentett meg minket a komolyabb kudarctól. A reputáció védelmében Legközelebb nem kell szégyellni, esetleg egy profesz- szionista népi táncegyütteshez — Magyar Néphadsereg, KISZ Központi — fordulni. Le kell számolnunk az olyan szirénhangokkal, amelyek azt súgják: Törökország nem fogad, kamu a meghívás, visszafordítanak a határról . . . Minden tisztelet azoké a nyugdíjas asszonyoké, akik saját pénzükön vállalták a többnapos autóbuszozást és fellépést. De épp emiatt tőlük semmit nem lehet szá- monkérni. Mert csak „Allah mentett meg minket” egy komolyabb betegségtől, s a kórházi költségek a csillagos egekig értek volna. Az illetékeseknek a jövőben fokozottan oda kell figyelni a törökországi meghívásokra, hiszen ott a folklór ápolása nemzeti ügy és nem egyes lánglelkű csoportok belterjes problémája, ahol tízezrek szoronganak a lelátón, oda nem lehet lelkes, de csak kultúrházak közönségéhez szokott amatőrökkel utazni. Hiszen a szegénységi bizonyítványt nem Heves megyére, Egerre, hanem az egész országra állítjuk ki. Soós Tamás Nemrég Szabó család—közönség találkozón vettem részt. A teremben nagy tömeg várta a főszereplőket, különös nagy szeretettel Szabó nénit, Gobbi Hildát. Azután megjött Kárpáti, Icu, Ferkó. Csipetke és Hédi, de Gobbi Hilda nem. A művészek elmondták, hogy egyenesen a rádióból jöttek, a Szabó család felvételéről, ahol Gobbi Hilda is velük volt, készült is a találkozóra. de sajnos hirtelen rosz- szul lett. és haza kellett mennie. Az asztalon pirosrózsa-cso- kor várta. Mellette, celofánban, kála és gerbera. Egy asszony, kis dobozkával a kezében, szerényen a mikrofon elé lépett, és elmondta: ezzel a kis bonbonnal szerette volna köszönteni Szabó nénit, illetve Gobbi Hildát, 75. születésnapján, ö szegény, nincs több pénze, kis nyugdíjából egyedül él. erre a kis ajándékra tellett csak neki. Megrendült szavakkal beszélt valaki, aki Kolozsvárról érkezett. Elmondta, hogy őket ez a műsor köti Magyarországhoz, el nem mulasztanák meghallgatni, mert úgy érzik, ők is a családhoz tartoznak, s rajta keresztül a magyarsághoz. Ferkó, Petrik József, a megható szavak után az asz- szonyhoz lépett, és egy Szabó család-hanglemezt nyújtott át neki. Csongrádi Kata pedig egy szál bársonyos rózsát, Szabó néni csokrából. Különös kapcsolat ez a műsor és hallgatóság, művészek és közönség között... Lehet a Szabó családot szeretni, nem szeretni, lehet ezt a műsort kinevetni és kritizálni, lehet a rádiót bekapcsolni • és kikapcsolni, ha a Szabó család szól, de egy biztos: a műsor hatása óriási. Hallgatottsága évtizedek óta kimagaslóan nagy, és ilyen hosszan tartó sorozat a magyar rádiózás történetében még nem volt. És. ki tudja, lesze-e? Jövőre 30 éves a műsor. És az említett találkozóra az 1512. adás felvétele után érkeztek a művészek. Milyen kapcsolatuk van a hallgatókkal? Petrik József elmondta, hogy a napokban, vidéken, egy kis faluban filmeztek. Bodrogi Gyulával, megszom- jazván. betértek a kocsmába. öregember hárfázott a zsúfolt teremben. Petrikék a söntéshez furakodtak, és az emberek feje fölött a művész átkiáltott: kérek két hosszúlépést! Az öregember abbahagyta a hárfázást, és anélkül, hogy Petrikre nézett volna, felkiáltott: Vakuljak meg, ha ez nem a Wágner gyerek!. .. Wágner Ferkót úgy megszerette pár éve egy magányos, idős asszony, hogy levelet írt a rádiónak, és felajánlotta. örökbe fogadja ezt a kallódó gyereket. Adoptálná, ráíratná a házát is, csak a rádió segítsen az ügyek intézésében . .. Mednyánszky Ági, azaz Icu, amikor ikreket szült a műsor szerint, újságot vásárolt a férjével, Martini Lajos zongoraművésszel. Régi ismerősük, az újságárus, zavartan pislogott rájuk, majd tiéhány nap múlva, amikor a művésznő egyedül ment az újságért, kiderült a zavar oka. — Nem akartam a férje előtt kérdezni — mondta az újságárus, hogy jól vannak-e az ikrek, akiket a Kárpáti szerkesztő úrtól szült a művésznő ... Kárpátit, azaz Zenthe Ferencet pedig, egyenesen fel kellett támasztani a közönség kérésére. Ö ugyanis, mint Icu vőlegénye, Halász Feri, közel 30 évvel ezelőtt, vízbe fulladt. Ez olyan felháborodást váltott ki a hallgatóság körében, hogy özönlöttek a levelek a rádióba: Halász Feri ússzon ki a vízből. Halász Ferit ájultan vesse a partra a folyó vagy fogja ki egy uszály és mentse meg . . . No, de aki egyszer megfulladt, az megfulladt! Major Anna, a dramaturg, addig-addig törte a fejét, hogy eleget tudjon tenni a hallgatóság kérésének, mígnem kitalálta, hogy „támadjon fel” Zenthe Ferenc, de nem Halász Feriként, hanem Kárpáti Zoltánként. És vegye feleségül leüt. Így történt. A kedélyek meg is nyugodtak. Szabó nénitől most nem hallottunk történeteket, de számára az egyik legkedvesebbet leírom. Elgondolkodva vezette autóját a Vác felé vivő műúton. Előtte egy teherautó haladt, a művésznő nem nagyon törődött vele. Majd egyszer csak arra ocsúdott fel, hogy Szabó nénit kiabálnak, integetnek, mosolyognak a teherautóról. Nem volt nehéz felismerni őket. A váci fegyház rabjai álltak a platón, csíkos íe- gyencruhájukban. Hát még az ő körükben is ilyen népszerű a Szabó család? A közönség most hanglemezen is hallhatja kedvenceit, a Szabó család szereplőit. Sőt a lemezen még énekelnek is! Azt hiszem. Szabó néni dala, az Amikor még papa élt, máris népszerű azok körében, akik megvásárolták a lemezt. S. Nagy István szövege. Zsoldos Béla nagyon kellemes zenéje, biztos sikert ígér. A lemezt László Endre rendezte. „Bandi bácsit” szívesen nevezték a művészek a Szabó család atyjának. Élete volt ez a műsor. 29 éven át, minden egyes adást ő rendezett. Egészen halála napjáig, karácsonyig. Ez a lemez élete utolsó rendezése ... (Az anyag elkészülte után jött a szomorú hír, hogy Szabó néni, azaz Gobbi Hilda, elhunyt.) Erőss Ágota N agymamák, akiknek a háta mögött bizony már összegyűlt az idő, és az évek ezüsttel hintették be a hajfürtjüket, akik szintén voltak szép lányok, és csinos menyecskék, akik valaha éppen olyan boldog szerelmesek lehettek, mint most az unokák, és akiket megviselt az anyasors, a mindent és mindenkit felmorzsoló idő. Róluk szóljunk most, akik élnek, szeretnek, és folyton aggódnak a gyerekek miatt, miközben drága életük szinte észrevétlenül ereszkedik alá, mint a harangóra súlya. — Elszálltak az évek ... Az asszony, akiről rajzolódik most a minden nagymamát ábrázoló portré a család bűvkörében él, feledve múló bajokat és hamar öregséget, mint a kot- lós a csibéit gyűjti maga köré a három unokát. A kendő alól kibuggyanó hajtincseiben megszámlálhatatla- nok a fehér szálak, egykor barna szeme is világosodik már, mint a sokat mosott vászon, hanem a szíve egy parányi meleg kemence, amelyből kiapadhatatlanul árad a szeretet. Szeretet! Ez a nyolcbetűs szó, amelyet a nagymama olyan lágyan, és puhán ejt, mint ahogyan a hópelyhek hullanak alá a magasból. A hajdan katakombák, templomok, és kapcsos bibliák keménytáblás határai közé parancsolt szó mostanság kezdi kettétörni a hideg, és rideg elmék tilalomfáját, és hiányzik az embereknek. Amióta tudjuk, hogy a szeretet nélkül meglehet halni, és hiányától szétzül- lenek a családok, pénzért is megvásárolható gyakori paráznasággá aljasodik a szerelem, hogy nélküle boldogtalanok lesznek a gyermekek, a szülők, és a nagymamák, mintha kezdene újra érdeklődni iránta a világ. A nagymama végtelen türelmét, bölcs, egyszerű, tanító szavait, folytonos gondoskodását, tengernyi munkájához az erőt, a szerétéiből meríti. Innen fakadNagymamák nak a tündérmesék, amelyeket ő maga álmodik valósággá, és melyek esténként szép, nyugodt álomba ringatják a csöppségeket. — Mióta lakik Imrééknél? — Tíz éve hoztak el, amikor halálos baleset érte szegény jó férjemet. Azóta én nevelgetem a gyerekeket, mert a lányomék egész nap dolgoznak... — Reggel mikor ébred? — A magamfajta már kevés alvással beéri! Reggelente különösen nagy szükség van a nagymamákra, amikor óvodába, iskolába, munkába indul a család ... — És a szórakozás? összecsapja a kezét, kedves, szép mosolya szétárad az arcán. — Szórakozni! Ugye nem gondolja komolyan? Három ilyen eleven sárkányfióka mellett kinek jutna eszébe a szórakozás. Arca kiszínesedik, tekintetével hol az egyiket, hol a másikat keresgéli, egyiket megdicséri, a másikat figyelmezteti, a harmadiknak már kijár a nagyszülői büntetés. — Holnap nincs , játék, háromtól ötig ... Valaki belép egy tányér palacsintával, illatáról érzem, hogy van közöttük túrós is, kakaós is. Egyidős lehet a nagymamával, a látogató vendégre pillantva mentegetőzik a zavarás miatt. — Neked hoztam Veron- kám. És alig csattan a kiskapu, a kellemes, friss illatokra mint egy csokor virág köré a méhecskék, röpülnek a gyerekek. — Mi az nagymama? — Palacsinta! — Megehet jük? — Mind egy szálig! Arra gondolok, hogy másnap aztán meg ne kérdezze a szomszédasszony: — ízlett a palacsinta Ve» ronkám ? A nagymamák nehezen fáradnak, és az ujjnyi vastag visszerek néha csodákra képesek. Gyakran kihagy a szív, néha mintha megállna, aztán nagyot dobban. és megy tovább, máskor egy szúrás, egy markos szorítás, amit már észrevesznek a fiatalok is. — Rosszul van mama? — Semmi! Csak egy kis szédülés ... Nyugodt a család, mert a nagymama szíve a legerősebb motor. A nagymamák a világ legigénytelenebb emberei, ök nem kérnek fizetést, mindig másoknak, és másokért dolgoznak, miközben önmagukra alig marad idő. Szunnyad a kút a kertben. A nagymama újkrumplit hámoz a dézsában, majd zöldséget tisztít, készülődik az ebédfőzéshez. Hajnalban már körülszaladta a ház környékét, megetette, kiengedte a jószágot, és ha majd tűzön lesz a leves, a nyáron később ébredő gyerekek következnek ... — Jól aludt, szépeket álmodott nagymama? Közelébb hajol, mintha titkot árulna el: — Aludnék én, de gyakran felébredek, mert húzza a lábamat a köszvény ... Szalay István
