Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-19 / 171. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. július 19., kedd GAZDASÁG TÁRSADALOM 3 TÉRÍTÉSI DÍJ, ELOSZTÁS, JOGOSULTSÁG Nem mindegy, hogy milyen környezetben A SZOT-iidiilés gyökeres reformja Június elején lépett életbe a SZOT új beutalás! rendje, amely a szakszervezeti tagságot nagyon is közelről érinti. A korábbi beutalás! irányelveket 1984-ben adták ki, így most nem is olyan régi szabályok gyökeres módosításáról van szó. Mi tette szükségessé az új szabályozást, miért vált túlhaladottá a régi? — kérdeztük Menráth Istvánt, a SZOT üdülési Főigazgatóság helyettes vezetőjét. — A korábbi központi előírások nagyon merevek voltak, emiatt az adminisztráció felduzzadt. Rengeteg papírmunkát kellett végezni, az egész üdülési rendszer túlszabályozott volt. Alapvető rendezőelvként úgy döntöttünk, hogy nem központilag, hanem az alapszervezeteknél, saját hatáskörben kell szabályozni, ök alakítják ki az üdülési rend alapelveit, s ők a felelősök a végrehajtásért. Sajnos, a múltban gyakran előfordult az, hogy az alapszervezetek a központi előírásokat védőbástyaként használták, s rájuk való hivatkozással utasítottak el üdülési igényeket. — Mi tehát összefoglalóan az új szabályozás lényege? — Minden eddigi központi kötöttség feloldása! Ezentúl az alapszervezetek alakítják ki a helyi körülmények figyelembevételével a beutalás rendjét. Megszűnt a központi korlátozás, amely évenkénti egyszeri, a főszezonban kétévenkénti, külföldön háromévenkénti beutalást engedélyezett. Az alapszervezetek saját hatáskörben dönthetnek arról, hogy kit és milyen időközönként küldenek üdülni. ök határozhatják meg azt is, hogy a beutalás kedvezményesen, kiegészítő szelvénnyel, vagy forgalmi áron történik. A SZOT ez utóbbival kapcsolatosan irányelveket adott ki: kedvezményben az részesüljön elsősorban, aki már legalább 1 éve szakszervezeti tag. Kiegészítő szelvényt az vehetne igénybe, akinek nincs módja arra, hogy tag legyen (pl. jövedelemmel nem rendelkező családtag). A forgalmi árat pedig az fizesse meg, aki nem akar szakszervezeti tag lenni. — Hogyan biztosítják a beutalók igazságos elosztását? Demokratikusan történik-e majd mindez? — Ez az alapszervezeteken múlik. Az üdülési lehetőségeket ismertetni kell a t tagsággal; ki kell függeszteni vagy egyéb módot találni a teljes nyilvánosságra. Valamennyi alapszervezetnek ki kell alakítania rendezőelveit, s nem árt, ha azokat rögzíti is, pl. egy vállalati üdülési szabályzatban. A beutalók odaítélésénél számos szociális szempontot, az anyagi helyzetet kell figyelembe venni, s ezek alapján dönteni a beutalókról, A tagság mindenkor szá- monkérheti az elvek helyes alkalmazását, sőt, ezzel kapcsolatosan beszámoltathatja a bizalmit, főbizalmit. — Ha valaki rendszeresen kimarad az üdültetésből' panaszával milyen magasabb fórumokhoz fordulhat? — Az ágazati szakszervezetekhez. Fontos azonban. az alapszervezetében keli kezdeményeznie, hogy ügyét igazságosan rendezzék. Ha a bizalmi vagy főbizalmi munkáját az üdülőjegyek szétosztásánál nem úgy végzi, ahogyan kell, a tagság lemondathatja. — Milyen az arány a kedvezményes, illetve a forgalmi áron lebonyolított üdülések között? — Jelenleg a beutalók 10 százalékát forgalmi áron értékesítjük, a többi üdülés kedvezményes. Azt a csekély összeget, amely így befolyik, a kedvezményes beutalás támogatására használjuk. Az új szabályozás révén egyébként a forgalmi áron történő üdülések aránya valószínűleg emelkedni fog. 1990-től egyébként az üdültetés finanszírozási rendszerét alapvetően megváltoztatjuk. Jelenleg több variációt vizsgálunk, amelyek az állami támogatás, a hozzájárulás és a térítési díjak ésszerű arányának kialakulását célozzák — Változnak a térítési díjak? — A térítési díjak 3 éve változatlanok. A kedvezményes beutalóval üdülők jelenleg a ráfordítások 20 százalékát fizetik meg. Az áremelkedések hatásait ebben az évben a szakszervezeti tagdíjakból próbáltuk ellensúlyozni. A térítési díjak szinten tartására 100 millió forintot fordítottunk. A közeljövőben döntés várható a térítési díjakról, s ez már a IV. negyedévi beutaltakat is érinti. — Az általános életszínvonal-csökkenés nyilván módosítja a családok költség- vetését. Nem félnek attól, hogy az emberek elsősorban az üdülésen próbálnak majd takarékoskodni? — Nem. Ez még mindig jobban megéri nekik, hiszen mi napi 95 forintért nyújtunk szállást, ellátást. Körülbelül 300 ezren, a tagság 7—8 százaléka vesz részt évente az üdültetésben, ezek közül 120 ezren a gyógyüdülőket keresik fel. — Milyen változások történtek a családos beutalóknál? — Megszűnt például a nagyszülők unokával történő üdülésének korlátozása Ezentúl az alapszervezetek döntik el, hogy a szülőknek vagy a nagyszülőknek ad- ják-e a családos jegyeket. Általános szabály, hogy kedvezményesen csak a beutalón feltüntetett személyek üdülhetnek. Ha kevesebb személy érkezik az üdülőbe, akkor a térítési díj visszafizetésére nincs mód. Ha több vendég érkezik, akkor — az üdülővel történt előzetes egyeztetés alapján — a forgalmi árat kell megfizetni. — Kik és milyen szempontok alapján határozzák meg a forgalmi árakat? — Az üdülők saját hatáskörben. A forgalmi ár az önköltség felett van körülbelül 15—20 százalékkal. A legalacsonyabb forgalmi ár naponta 250 forint, a legmagasabb 600 forint körül van Sz. B. Szépségteremtés — a kis Dobó téren Szeretem a fodrászüzleteket. A dauervíz csípős, orrot facsaró illatát, a hajszárítók monoton zümmögését, az ollók csattogását. Szeretem, ahogy a magas szárú cipőjükben serényen dolgoznak az asszonyok, miközben arra is jut idejük, hogy megbeszéljék a mindennapok történéseit, ne adj isten kicseréljék az épp aktuális híreket, pletykákat. Egyre inkább megértem, hogy az itt töltött néhány óra a legtöbb nőnek nyugalmat, kikapcsolódást jelent, a gondtalan beszélgetés örömét, s a harmonikus megjelenés sikerélményét. Egerben, június 16-án új üzlettel gyarapodott a Technolux fodrászatláncolata. Ezen a napon adták át a nagyközösségnek a kis Dobó téri szalont. Hogyan érzik magukat néhány hét elteltével a szakemberek, s vajon megtalálták-e már őket a régi vendégek? — erről beszélgettünk Tóth Józsefné üzletvezetővel, s néhány kollégájával.-Ma kedd van. Körülbelül 5-6 vendéget látok a helyiségben. Ez az átlagos forgalmuk ?-Tegnap kellett volna jönnie — válaszolja a szőke, energikus üzletvezető. — akkor jóval többen voltak. Egyelőre még változó a szám, s ennek több oka is van. Leginkább a törzsközönség tudja, hogy itt vagyunk. Akik vidékről jártak hozzánk, régebben sem jöttek tűi sűrűn, s lehet, hogy még el se jutott hozzájuk a nyitás híre.-Egyáltalán, milyen gyakran járunk mi, magyar nők a frizurák mestereihez ? — Mióta ennek is melkedett az ára — ritkábban. Aki azelőtt kéthetenként rászánta magát — ez volt az átlagos — az most esetleg háromhetente, havonta jön. Úgy érzem, ideális ez a hely, s még inkább az lesz egy év múlva, amikor elkészül a vár alatti utca, s itt is kialakítják a pizzériát, az illatszerüzletet, a török kávézót, s mindazt, amit még ideterveztek.-De nemcsak kívülről, belülről is megújult az üzlet...-Ha körbenéz, láthatja, hogy itt minden meg van tervezve. A plafonig érő faburkolat, a hasonló színű padló, a szekrények, sőt, még a homlokzaton a felirat is harmonikus összképet nyújt. Ez nagyon fontos, mert szép környezetben szívesebben várakozik az ember akár fél órát is.-Viszont, mielőtt idekészül- tem, nem tudtam önöket telefonon értesíteni...-Sajnos, ezt a vendégek is panaszolták már — kapcsolódik a beszélgetésbe Lukácsné Bokros Erika, ő annak a három fodrásznak az egyike, akik a Katona téri gárdából csatlakoztak a Dobó téri szalon dolgozóihoz. Mivel ez utóbbit bezárták, átalakítás miatt, így e két üzlet alkalmazottaiból jött létre az új csapat. -Úgy tudjuk, hogy egyelőre nincs is lehetőség a telefon bevezetésére - folytatja. Pedig kényelmesebb, gyorsabb lenne minden, hisz bevált gyakorlat már ebben a szakmában, hogy a készüléken jelentkeznek be a hölgyek.- Térjünk vissza magára a mesterségre. Mennyire tudják követni a frizuradivatot maguk a fodrászok ?-Havonta veszünk részt továbbképzéseken — veszi át a szót Tóth Józsefné. — A válalat gondoskodik arról, hogy a legújabb irányzatokról is értesüljünk — főként videófilmek segítségével. Egészen lelassítva is nyomon követhetjük egy-egy vágásfajta, vagy festési eljárás technikáját, egy szakmabelinek pedig ennyi már elég. Ha látta, meg is tudja csinálni. Ezenkívül minden új, a boltokban esetleg nem kapható szert, krémet, szerszámot meg tudunk szerezni, szintén a vállalattól. Beszélgetésünk után felhívtam Sütő Károlynét, a Technolux főkönyvelőjét. Elmondta, hogy 600 ezer forintba került a bolt belső felújítása, a burkolattól kezdve a padlózaton át egészen a feliratokig. Hozzátette: nemsokára elkészül ugyanott, a belső udvarban az új férfi fodrászüzlet is. Telefon-ügyben azonban ő sem tudott biztatót: egyelőre túl sokba kerül egy új készülék beszerelése. Reméljük azonban, hogy enélkül is, nemsokára min- nél többen rátalálnak erre a valóban szép, korszerű, kis Dobó téri helyiségre... Doros Judit (Fotó: Szántó György) Titkosabbnál titkosabb Nem tudom, láttak-e már tanácsi, intézményi, egyesületi előterjesztéseket, amelyeken ott olvasható: A sajtó nem tájékoztatható! Vagy: A sajtó a döntéshozatal után tájékoztatható! Vagy: Titkos! Amikor ilyen kitételeket olvasok, mindig végigfut a hátamon a hideg. Beleborzongok. Az jut eszembe, milyen kivételes helyzetbe jutottam, hogy nekem megadatott a lehetőség a különös ügyek megismerésére. Mert milyen dolgokat látnak el ilyen „védelemmel”? Például azt, hogy melyik intézmény élére kit neveztek ki. Szabad volna ezt minden megszorítás nélkül, csak úgy, a nagy nyilvánosság elé tárni — idő előtt? Az emberek ezreit töltené el a nyugtalanság, ha még a döntés meghozatala előtt a tudomásukra jutna, hogy kik a jelöltek. De a döntésre jogosult testület tekintélye is meginoghatna, ha a „tömegek” megismernék azt, hogy mire készülnek. Ha valaki csipkelődésnek venné mindazt, amit eddig elmondtam, közölhetem: nagyon téved. Minden szót komolyan vettem. Eszembe jut, hogy jó évtizede elmentem az akkori Tájékoztatá- si Hivatal elnökhelyetteséhez, dr. Raft Miklóshoz, aki korábban Gyöngyösön volt tanácselnök, és megkérdeztem tőle, vajon miért ez a fenntartás a sajtóval szemben, amely a nyilvánosságra tartozó ügyek egy részében „nem tájékoztatható”? Mert a helyi tanács akkori vezetői a meglévő felsőbb rendelkezésre hivatkoztak, amikor elkezdték ráírni a testületi jelentésekre, hogy a sajtó... igen vagy nem. Azt a választ kaptam, hogy a rugalmasság a fő követelmény. Az a rendelet végrehajtóin múlik, hogy mit tartanak nyilvánosságra hozhatónak, és mit nem. Mert államtitok, hivatali titok, gyártási titok...! Jó, jó, válaszoltam, ha ezeket a magától értetődő megszorításokat a sajtó munkatársai nem ismerik, akkor baj van velük. De abból is titkot csinálni, ami „ordít” a nyilvánosságért...? Tulajdonképpen miért szólok én azért, mert a tanács egy érvényben lévő rendeletet hajt végre? Ők tehetnek arról, hogy el kell dönteniük: melyik az a jelentés, amelyről kijelenthetik, hogy arról a „sajtó tájékoztatható”, és melyik az, amelyről kiderül, hogy óvni kell a lakosság nyilvánosságától? Ugye, a vonatkozó rendeletet nem ők alkották? Nem furcsa, mindig azt mondtuk, hogy a mi'társadalmunk felnőtt emberek sokasága, tehát a felnőttekkel felnőtt módon kell bánnunk? Mostanában pedig folyton a nyilvánnosságra hivatkozunk, mint olyan követelményre, amelynek segítségével az emberek millióit lehet mozgósítanunk, és megnyernünk a tennivalóink végrehajtásához. Vallom, hogy egyik varázsszavunk a nyíltság. Óriási erőt hordoz magában. Tömegeket tud szervezni és megnyerni. De a hiánya ugyanilyen hatással lehet negatív irányban, ugyancsak az emberek millióira. Én ebbe a furcsa minősítésbe: „tájékoztatható”, „nem tájékoztatható”, még bizonyos misztifikálást is beleérzek. Sőt, még felsejlik mögötte a tömegek lekicsinylése is, ahogy a „ bennfentesek ” arisztokratikusnak minősíthető felmagasztalása is. Nem akarom továbbfeszíteni a következtetéseket. De még egy megjegyzést nem tudok elkerülni. Ha azt akarjuk, hogy az emberek komolyan vegyék a közügyekben való részvételüket, akkor nem csupán a döntésekről kell őket tájékoztatni, hanem a döntések előtti javaslatokról, vélekedésekről is. Hadd fejezzék ki ők maguk is a gondolataikat, azaz: mivel értenek egyet, és mivel nem. Ugyanis, csak az a demokrácia ér valamit, amit gyakorolni is lehet, és nem az, amiről csak beszélni szokás. G. Molnár Ferenc EGERBEN Legális „valutázás" az utcán Bizonyára több olvasónknak is feltűnt, hogy Egerben június eleje óta időnként fel-feltűnik a város legforgalmasabb részein egy fehér mikrobusz, amelyben valutaváltással foglalkoznak. A kezdeményezésről, illetőleg annak eddigi tapasztalatairól kértünk véleményt a Mátra Volán utazási iroda illetékeseitől. Az információ szerint idén nyáron próbálkoztak meg először a mozgókocsis valutaváltással, amelynek célja elsősorban az idelátogató külföldi túr isták segítése, nem utolsósorban pedig a Jókai utcai iroda tehermentesítése. A szolgáltatást — hétvégéken és hétköznapokon egyaránt - reggel 8-tól délután 4 óráig lehet igénybe venni. Érdemes viszont azt is tudni, hogy a járműben kizárólag valutavétellel foglalatoskodnak, míg az eladást változatlanul az irodában végzik. Az eddigiek azt mutatják, hogy jó ötletnek bizonyult ez a legális utcai ’’valutázás”. Különösen szombaton és vasárnap bonyolítanak le nagy forgalmat.
