Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-16 / 169. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. július 16., szombat MŰVÉSZET — KÖZMŰVELŐDÉS 9. ZALATNYAI JÓZSEF ESTMÉNYEI ál Gábor reprodukciói) A MAGYAROKHOZ Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok S azt meg kell védened. Halgass reám. Egy láthatatlan lángolás Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is van lángod: Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv a magyar. Révület fog el, ha rágondolok is. Ne hagyd tehát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe, melyből származott E nemes-szép alakzat. . . Rossz idők futottak el feletted, Megbontott a téli gond és romlásodat hozta, megtapodtak, Megbolygatták hitedet, az eszed megzavarták, szavak áradatával ellepték világodat, Áradás szennyével borították be a kertjeid, vad vízi szörnyek ették virágaid, — majd a vad burjánzás Mindent ellepett utána, — oly termés volt ez e térségeken emberek! Hogy üszőkké vált minden, aminek sudárrá kellene szöknie . . . De légy türelmes, — szólok hozzád, — vedd a Libanon Ős cédrusát, e háromezeréves szüzet, — rá hivatkozom, mert onnan vándoroltam egykor erre Tekintsed őt, — türelmes pártájával hajladoz a szélben, nem jajong, De bölcsen hallgat s vár, amíg a negyedik nagy évezredben Kibonthatja gyümölcsét e nagyvilág elé. S tán ez a sorsod itt. Ki fénnyel sötétséget oszlat, holtat ejt s élőt emel, Borúlatodra majdan rátekint. Halld meg szavam! Én prófétáktól származom. A SZÜRREALIZMUS OLASZ MESTERE A századforduló, a századelő izmusoktól forrongó világában Itáliában indult útjára az a karrier, amely megteremtette a szürrealista festészetet. Az éppen most száz esztendeje, 1888. július 10-én született Giorgio De Chirico ugyan később metaforikusnak nevezte azt a módot, amellyel vásznait benépesítette, de ugyanazokat az álomvilágból származó elemeket mutatta fel, amelyeket a szürrealisták továbbfejlesztettek. Tanulmányait Athénben kezdte (apja Palermóból költözött Görögországba), majd Münchenben folytatta, ahová az általa nagyrabecsült német romantikus festők (elsősorban Böcklin) vonzották. Az akadémiát elvégezve visszaköltözött Olaszolszágba, Torinóba, majd Firenzébe, ahol első, jellegzetes, senkivel össze nem téveszthető képeit festette. Műveit Párizsban mutatta be, és mindjárt nagy sikert aratott velük. Elnyerte Picasso elismerését, Apollinaire barátságát. A költő a kor legmegdöbbentőbb festőjének nevezte De Chiricot, aki látnoki portrét festett Apolli- naire-ről, golyó ütötte mély sebbel a homlokán ábrázolta őt. A világhírt művészetének fő korszaka, az 1910-es, ’20-as évek hozták meg számára: a szigorú perspektívával festett városképek és csendéletek, amelyeknek gyakori szereplői a „manichinik”, a félig ember, félig próbababák, és a mértani elemek. A tárgyak szokatlan összekapcsolásával titokzatosságot és nyugtalanságot sugalló műveken a tér mágiája uralkodik. v Mario de Micheli szerint „az olasz klasszikus és 19. századi építészet emlékeiből születik ez a művészet, a fénylő és kiegyensúlyozott abszurditás légkörében. Magányosság, csönd, távlati rések, elképzelt terek, a sima kövezetre vetődő, tisztán kivehető árnyékok, sötét kapuk, antik tetők, pontosan körülhatárolt tömbök, magányos szobrok láthatók ezeken a kéBútorok mozott magában, minden eszmét, minden jelképet félre kell tenni.” De Chirico festészete igen nagy hatással volt kortársaira, például Max Ernstre. Olasz tereinek varázsa az irodalmárokat is elbűvölte. Eluard verset ajánlott De Chiricónak, és 1933-ban a szürrealisták csoportja egy korábbi képét választotta követendő példának. Miközben De Chirico sikert sikerre halmozott, technikai kísérletezések foglalkoztatják. A régi mesterek színvilágát tanulmányozandó, Raffaello, Michelangelo, Boticelli képeit másolta. S bizonyára ez a kísérletezés, múltba mélyedés lett az oka festészete gyökeres megváltozásának. A 20-as évek utáni műveit romantikus klasz- szicista elnevezéssel illeti a műtörténetírás — festői mozgalmasságuk és antik tematikájuk miatt. Amikor 1924-ben újra visz- szatér Párizsba, a szürrealisták ugyan mesterükként üdvözlik, meghívják első kiállításukra, ám De Chirico ekkor már messze eltávolodott az általa teremtett irányzattól. Hét évtizedes alkotói pályája során több mint négyezer festményt és ennél is több grafikát készített. Első korszakának nagy sikereit soha nem ismételte meg. Csak az akkori témákat dolgozta fel újra, meg újra. Késői művei romantizáló, meseszerű, sokféle stílust egyesítő kísérletek. Foglalkozott díszlettervezéssel (a Svéd Balett és az Orosz Balett számára), írt egy álomregényt (Hebdomeros, 1929), számos publicisztikai művet, művészetelméleti tanulmányt, és 1955-ben közzétette önéletrajzát. írásaiból és festményeiből is kitűnik, 1930 óta szakított múltjával, barátaival és festőtechnikák kísérletezésébe merült. Mindez nem von le semmit korai, stüusteremtő korszakának máig ható jelentőségéből. pékén, és néha az élet valami jele is. Egy kislány, aki karika után szalad, két átsiető férfi, a távolban haladó vonat; de az élet minden emlékeztető jele mintha bizonytalan lenne, olyan kitapinthatatlan fályol fedi, amely elválasztja a világ többi részétől. Ilyen levegő árad De Chirico képeiből, rejtélyeiből, mélabúiból, tornyaiból”. Egy 1914-ben írt tanulmányában De Chirico így fogalmazza meg elveit: „a fontos az, hogy a művészetet mindenekelőtt attól válasszuk el, amit eddig ismeret anyagként felhalA tengerészek kaszárnyája (kádár)
