Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1988. július 2., szombat (Folytatás az l. oldalról) mint beszélni, amikor inkább hallgatni kellett volna”. Az elmúlt napokban, hetekben a magyar párt és állam vezetése, hazánk közvéleménye mind gyakrabban kényszerült arra,(hogy a román politika intézkedéseinek bennünket is érintő hatásaival foglalkozzék. A legutóbbi lépések, így például a nem román személy- tés helységnevek használatának megtiltása, de kiváltképpen az úgynevezett településrendezési terv végrehajtásának megkezdése, széles körű tiltakozást váltott ki országunkban és külföldön egyaránt. A nemzetiségek, közöttük az ott élő kétmilliónyi magyarság erőszakos beolvasztását •' célzó román politika mind többeket kényszerít arra, hogy elhagyják az országot. A román vezetés e lépései ellen országok parlamentjei, pártok, társadalmi szervezetek, vallási vezetők és közéleti személyiségek emelték fel tiltakozó szavukat. Az emberi jogi kérdésekben az előrelépést akadályozó román magatartás a bécsi utótalálkozó eredményes befejezését is veszélyezteti. A magyar közvélemény folyamatosan hangot adott erősödő aggodalmának, ellenérzéseinek. Számos spontán kezdeményezésre is sor került, amelyek a határainkon kívül élő magyarok, a nemzet egésze iránti nagyfokú felelősségérzetről tettek tanúbizonyságot. Bizonyították, hogy népünk pontosan érti a kérdésben szereplő politikai gyúanyag veszélyességét; önbecsülése, érdekei jogos védelméről azonban nem mondhat le. Mindezek során nem történt olyan esemény — a június 27-én, mintegy 25—30 ezer fő részvételével lezajlott budapesti tüntető felvonuláson sem —, amely a Magyar Népköztársaság jogrendjébe ütközött volna, vagy a román nemzeti szuverenitást sértené. Szűrös Mátyás nyomatékosan hangsúlyozta: a magyar lakosság tiltakozása nem a román nép ellen irányul. Éppen ellenkezőleg, a románságot is sújtó intézkedések miatt érzett aggodalmat és felháborodást fejezi ki. Minden felelősen gondolkodó magyar állampolgár tudatában van annak, hogy közös jövőnket csak egymásra utalt népeink megértése, barátsága és összefogása alapozhatja meg a mában. — Elvi politikánk változatlanul arra irányul, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel normalizáljuk viszonyunkat, és fejlesszük kapcsolatainkat. E törekvésünket jól tükrözik az 1977- es legfelsőbb szintű találkozón és azóta előterjesztett javaslatok. Legutóbb 1987 júniusában adtunk át konkrét indítványokat a román félnek. Kezdeményezéseink mindenkor összhangban voltak a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáival, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával, a helsinki záróokmánnyal, a magyar— román barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződéssel és a két ország kormánya által aláírt más megállapodásokkal. A párt és a kormány részéről. valamint a sajtóban újra és újra hangot adtunk azon készségünknek, hogy a gondok érdemi, építő jellegű megvitatásában és megoldásában konstruktív partnerek vagyunk. Álláspontunk lényegéről a két párt között május—júniusban lezajlott levélváltásról közzétett nyilatkozatban is szóltunk. Megerősítettük, hogy a Román Szocialista Köztársaságban élő magyarok jogos igényeinek kielégítése elsődlegesen Románia felelőssége és feladata. Számunkra azonban változatlanul fontos kérdés a magyarság sorsának alakulása, önazonosságának megőrzése, az anyanyelv védelme, egyéni és kollektív jogainak érvényesülése, tevékeny részvétele a hazánkkal folytatott együttműködésben. emberi kapcsolatainak zavartalan ápolása. Nem rajtunk múlik, hogy kapcsolatainkban nem sikerült előrelépnünk. Sőt, a helyzet sajnálatos módon tovább romlik. A román fél elutasította javaslatainkat. vagy nem is válaszolt azokra; hasonló kezdeményezéseket a maga részéről nem tett. Propagandája az országban és világszerte magyarellenes indulatokat próbál szítani, rendszeresen rágalmazza a magyar párt és állam politikáját és vezetőit, népünk jogos önbecsülését sértő állításokat terjeszt. Üzeneteik és nyilatkozataik elfogadhatatlan követeléseket, sőt fenyegetőzéseket tartalmaznak, hogy egyedüli tárgyalási alapnak kizárólag a román álláspontot fogadtassák el. Azonos szövetségi rendszerhez tartozó országok esetében különösen súlyosnak minősül az, hogy a román kormány — amely eddig is korlátozta ottani külképviseleteink jogszerű tevékenységét — felszólított bennünket kolozsvári főkonzulátusunk bezárására, vezetőjét és munkatársait pedig kiutasította Románia területéről. (A főkonzulátus személyzetének és ingóságainak hazaszállítása egyébként június 30-án 16 óráig megtörtént.) A jövőben változatlanul határozottságot kell tanúsítanunk érdekeink védelmében. és konstruktivitást a problémák megoldását szolgáló lépések együttes kimunkálásában. Ebben a szellemben továbbra is készek vagyunk külügyminisztereink és a két párt központi bizottsági titkárainak találkozójára, a tavasszal közösen elhatározott miniszterelnöki megbeszélések megfelelő előkészítésére. Mindez jól szolgálná a legfelsőbb szintű véleménycseréhez nélkülözhetetlen feltételek kialakítását. Természetesen nyitottak vagyunk minden építő jellegű román indítvány megvitatására is. A magyar külpolitika törekvéseinek megalapozottságát a román intézkedések nemzetközi fogadtatása is igazolja. Szűrös Mátyás végezetül utalt arra, hogy az elmúlt hetekben, napokban számos képviselő azzal a javaslattal fordult az Országgyűlés elnökéhez, hogy a törvényhozó testület foglaljon állást a román vezetés jogsértő, an- tihumánus intézkedéseivel, különösen a településrendezésre vonatkozó tervével kapcsolatban. A külügyi bizottság áttekintette a kialakult helyzetet, és felelősségteljes mérlegelés után arra a döntésre jutott: a magyar népszuverenitást megtestesítő Országgyűlés foglalkozzék e kérdéssel és álláspontját dokumentumban is rögzítse. A külügyi bizottság elkészítette az állásfoglalás tervezetét. és azt az Országgyűlés elé terjeszti. Kérte a képviselőket, az indítványt vitassák meg, fogadják el, és döntsenek amellett, hogy azt hivatalosan eljuttatják a Román Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlésének. Boldizsár Iván (országos lista) iró, a Magyar Pen Club elnöke elmondotta: tudja, hogy elsősorban az erdélyi magyar falvak ügye aggasztja a közvéleményt. Ám a területrendezési terv végrehajtása a románlakta falvakat is veszélyezteti, s ezeknek a kistelepüléseknek a kultúrája is fontos része az egyetemes európai kulturális örökségnek. A továbbiakban a külügyi bizottság által elkészített állásfoglalási javaslathoz fűzött szöveg- módosító észrevételeket. Befejezésül arról szólt, hogy magyar részről hosszú ideig rendkívüli önmérsékletet tanúsítottunk. Az Ország- gyűlés is hallgatott akkor, amikor már tudta, hogy az erdélyi magyarság nehéz helyzetben van. Mivel azóta a helyzet még rosszabbá vált, nem bizonyult járhatónak ez az út. De az állásfoglalás-tervezet célja nem a sérelmek fölhánytorgatá- sa, hanem annak a szándéknak a hangsúlyozása, hogy Magyarország változatlanul kész az érdemi együttműködésre Romániával — mondta Boldizsár Iván, Schöner Alfréd (országos lista), a Magyar Izraeliták Országos Rabbitanácsának elnöke saját közösségének történelmi tapasztalataira hivatkozva emlékeztetett arra, hogy mit jelent a köSzürös Mátyás és dr. Szentágothai János az Országgyűlés szünetében gok védelme és az egyetemes kultúra értékeinek megőrzése az egész emberiség ügye. Ezen jogok tiszteletben tartására Románia is számos nemzetközi dokumentumban — így az Egyesült Nemzetek Szervezete „A polgári és politikai jogok nemzetközi egységokmányában”, valamint a helsinki záróokmányban — legmagasabb szintű erkölcsi, politikai és nemzetközi jogi kötelezettséget vállalt. A Magyar Népköztársaság Országgyűlése kifejezi reményét, hogy a Román Szocialista Köztársaság kormánya felülvizsgálja ez irányú elképzeléseit, terveit, eltekint azok végrehajtásától. Ezzel jelentős akadályt hárítana el a magyar és a román nép közeledésének, barátsága elmélyítésének, a két ország internacionalista együttműködésének útjából is. Ez országaink közös érdeke és célja. A magyar Országgyűlés felhívja a Román Nagy Nemzetgyűlést arra, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása szellemében tegyen meg minden erőfeszítést e súlyos problémák megnyugtató rendezésére. Magyarország változatlanul kész az érdemi együttműködésre. zömbösség, ugyanakkor mit jelent az, ha az emberek nem közönyösek, hanem felemelik tiltakozó szavukat minden olyan ügyben, amely egy közösséget emberségében, gondolkodásában, anyanyelvében, múltjában és jelenében sért. Most a magyar társadalom minden része felemelte tiltakozó szavát, és felajánlotta segítségét. Ezzel összefüggésben megemlítette — lelkész képviselőtársai felkérésének is eleget téve —, hogy a magyarországi és az országon kívüli egyházak minden támogatást megadtak a most nehéz helyzetben lévőknek, odaadó, tapintatos, felelősségteljes munkát végeztek. Ezért is kérte, hogy az állásfoglalásból az egyházak szerepére utaló gondolat ne maradjon ki. Barcs Sándor (országos lista), az MTI nyugalmazott vezérigazgatója, az Interparlamentáris Unió magyar tagozatának elnöke felszólalásában emlékeztetett a magyar—román kulturális egyezmény 1948. január 30- án történt törvénybe iktatásának vitájára. Az akkori ülésszakon a koalíciós pártok nevében ő tartott lelkes előadói beszédet, amelyben a magyar és a román nép egymásra utaltságáról, a magyar nemzetiség jogegyenlőségéről, megnyílt kulturális fejlődési lehetőségeiről szólt. A Romániában élő magyarság életében a kedvező változások sora 1948 után is folytatódott: magyar autonóm terület létesült, magyar színházak működtek a nagyvárosokban, rádió- majd tévéműsorok szóltak magyar nyelven, irodalmi folyóiratok, folklórkutatások indultak meg. S aztán lassan, sorjában minden a visszájára fordult. Megszűnt a Bolyai egyetem és a marosvásárhelyi magyar nyelvű oktatás az orvostudományi és gyógyászati intézetben, felszámolták a magyar nyelvű agrárképzést, töredékére csökkent a magyar nyelvű rádió- és televíziós adások időtartama, és iskolák egész sorát számolták fel. Az egyetemi képzésnél szigorúbb numerus clausust alkalmaztak, mint a Horthv-rendszerben Magyarország. A magyar anyanyelv használata nemcsak, hogy nem nyert hivatalos elismerést, hanem egyenesen nemkívánatosnak, hátrányosnak kezdett számítani. Ezek miatt értett egyet a képviselő a Magyar Országgyűlés állásfoglalásával. Ezt követően Szűrös Mátyás mondott köszönetét a hozzászólásokért, és kérte az Országgyűlést, bízza meg a külügyi bizottság elnökét és titkárát, hogy az elhangzott javaslatok alapján véglegesítsék a szöveget, mutassák be az Országgyűlés elnökének és adják át a sajtónak. Szavazás következett: az előterjesztést, annak közzétételét a javasolt módosításokkal, s eljuttatták a Román Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűléséhez, az Országgyűlés egy tartózkodással elfogadta. A magyar Országgyűlés állásfoglalása a romániai „területrendezési programról” Ez év március elején a Román Szocialista Köztársaságban hivatalosan bejelentették az ezredfordulóig szóló „nagyszabású" terület- rendezési program végrehajtásának megkezdését. A programban célként a romániai településszerkezet modernizálását, a város és falu közötti különbség felszámolását, a megművelhető mezőgazdasági földterület növelését jelölték meg. Az elhatározott tervek szerint a falvak száma a jelenlegi 13 ezerről 5 ezerre csökkenne. E program hazánk lakosságában mélységes aggodalmat és nyugtalanságot, a széles nemzetközi közvéleményben megütközést és tiltakozást váltott ki. Országok parlamentjei, különböző pártok, társadalmi szervezetek, egyházak és közéleti személyiségek emelték fel szavukat. Magyar részről diplomáciai lépésekre és széles körű állampolgári tiltakozásra is sor került. Az Országgyűlés osztja a közvélemény jogos aggodalmát. A romániai falvak felbecsülhetetlen történelmi és kulturális kincsek hordozói; Európa s az egész emberiség közös anyagi és szellemi örökségének elidegeníthetetlen részét alkotják. A „szocialista fejlődésre" hivatkozva felszámolásra ítélt települések értékeinek megsemmisítése nemcsak a magyar, a német és más nem- zetiségűeknek, hanem a román népnek is pótolhatatlan veszteséget jelentene. A terv végrehajtása a romániai nemzetiségek számára anyagi és szellemi bölcsőjük elpusztítását, közösségeik szétszóródását, emberi tragédiákat, végső soron erőltetett, meggyorsított beolvasztásukat jelentené. A területrendezési terv végrehajtásának megkezdése újabb terheket róna a magyar—román viszonyra is. A településszerkezet ilyen jellegű átszervezésével, „modernizálásával” együttjáró kényszerű lakóhelyváltoztatás, az áttelepítések, összességében a nemzetiségeket korlátozó politika sérti az alapvető emberi, nemzeti, nemzetiségi jogokat, ellenkezik a humanizmus szellemével és a szocializmus eszméiével. Az emberi joInterpellációk Pálfi Dénes (Zala m., 3. vk.), a Növénytermesztési és Minősítő Intézet fajtakísérleti állomásának vezetője még az elmúlt ülésszakon interpellált az Országos Árhivatal elnökéhez a lakossági elektromos áram fogyasztói árának egységesítése tárgyában. Az akkor kapott választ sem ő, sem az Országgyűlés nem fogadta el, ’ így az interpellációval kapcsolatos vizsgálatot az Országgyűlés terv- és költségvetési, valamint ipari bizottsága végezte el. Együttes jelentésükről határoztak most a képviselők. A két bizottság az interpellációban foglalt kérdés megvizsgálására és a szükséges javaslat megtételére albizottságot hozott létre. E testület egyebek között megállapította, hogy a jelenleg érvényben lévő tarifa- rendszer nem ösztönöz a villamos energia racionálisabb felhasználására. Ugyancsak megállapította az albizottság. hogy a mai helyzet — a területi differenciálás — nem felel meg az objektív követelményeknek, tehát az interpellációban felvetett rendezési igény jogos. Ezért az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy a szükséges feltételek megteremtésével, az általános árpolitikai intézkedések keretén belül rendezze a villamosenergia-tari- farendszer problémáit. A triíarendezés előkészítését és a végrehajtását úgy javasoltál;, hogy az új díjrendszer fokozatos bevezetése 1989- ben kezdődjön meg és 1991- ig fejeződjék be. A jelentésben foglaltakkal Pálfi Dénes képviselő és dr. Szikszay Béla, az Országos Árhivatal elnöke egyetértett. Pálfi Dénes ugyanakkor megjegyezte: bízik a kormányban, hogy 1989-ben az első lépést valóban megteszi ebben a kérdésben. Az Országgyűlés a terv- és költségvetési, valamint az ipari bizottság együttes jelentését negyven ellenvéleménnyel és hét tartózkodás mellett, elfogadta. Ezután az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának jelentését vitatta meg'a parlament. Kovács András, a Selypi Cukorgyár főmérnöke a tavaszi ülésszakon a mezőgazdasági üzemek hitelellátása tárgyában a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez interpellált. Miután a választ a képviselők többsége nem fogadta el, az illetékes bizottság vizsgálatot végzett, s arról jelentést készített. Ebben a bizottság azt javasolja a kormánynak, hogy a monetáris irányítás erősítésével biztosítsa a termelési-felvásárlási zavarok megszüntetését. Az MNB elnöke az érdekelt főhatóságokkal együtt tekintse át és javítsa a monetáris irányítás eddig kialakult gyakorlatát. A jelentést kiegészítve Kovács András elmondotta: nem elégedett a bizottság állás- foglalásában megfogalmazottakkal. A finanszírozásban korábban tapasztalt feszültségek nem szűntek meg, csupán csökkentek. Javasolta, hogy a jelentést egészítsék ki a következőkkel: a Magyar Nemzeti Bank adjon egyértelmű garanciát arra, hogy megteremti a feltételeket '.a felvásárláshoz szükséges források biztosítására; a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter pedig szorgalmazza azt, hogy az élelmiszer-gazdaság finanszírozását hosszabb távon kiemelten kezeljék. Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke biztosította a képviselőket arról, hogy a bizottság által | készített jelentést elfogadhatják. Az abban leírtak szerint a harmadik negyedévre a kereskedelmi bankokkal megállapodtak a szükséges rövid lejáratú finanszírozás biztosításában. Tény, hogy a hitelkeretet csökkentették, de 15 milliárd forintot elkülönítettek a mezőgazdasági felivásárlás finanszírozására. Váltókkal kívánják elérni, hogy a kereskedelmi bankok a számukra biztosított .forrásokat a felvásárlásokra folyósítsák. A terv- és költségvetési bizottság jelentését a mező- és élelmiszer-gazdasági üzemek hitelellátásáról ' az Ország- gyűlés 24 ellenszavazattal és 26 tartózkodással elfogadta Hellner Károly (Budapest. 32. vk.), a Magyar Gazdasági Kamara személyzeti és munkaügyi főosztályvezetője az új gépkocsik előjegyzésével kapcsolatban a pénzügy- miniszterhez és a kereske delmi miniszterhez intézett interpellációt. Ebben arra hívta fel a figyelmet, hogy 1979 óta folyamatosan irritálja a gépkocsivásárlókat az esetenként hosszú évekre lekötött előleg nagy aránya, s az alacsony kamatláb. A kéDviselő a vonatkozó rendelkezéseket javasolta felülvizsgálni, és indítványozta, hogy új gépkocsit vagy a más árukhoz hasonló feltételekkel lehessen megvásárolni. vagy — a jelenleginél korrektebb módon — a várakozási időtől függően differenciáltan állapítsák meg az előleget és kamatot. Villányi Miklós pénzügy- miniszter elmondta: egyetért a személygépkocsielőlegfizetési rendszer és annak feltételeire vonatkozó eddigi szabályok felülvizsgálatával. Az interpellációban alternatív javaslatok hangzottak el. ezeket és esetleges további lehetőségeket alaposan meg kell vizsgálni. Kérte, hogy élhessen az Or (Folytatás o 3. oldalon)
