Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-16 / 169. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. július 16., szombat MEGYEI PANORÁMA 5. KÁLI JUBILEUM Varázsa a dalnak... Bartók Béla: „Kell, hogy minden ember megálla­pítsa, minő ideális cél érdekében akar küzdeni, hogy e szerint alakítsa egész munkálkodásának, minden cselekedetének mincműségét. Én részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden mó­don egy célt fogok szolgálni: a zenét, a magyar nem­zetet és a magyar haza javát.'’ Számítógépek, képmagnók, kábeltelevíziós rendszer Egy szerviz — nagy vállalkozókedvvel Bevallom — bármily hihetet­lennek tűnik is — jómagam is „megpróbáltam” énekelni ebben a jubiláló kórusban. Tagja vol­tam a Szövetkezetek Káli Bartók Béla Férfikarának, amíg az élet el nem szólított e kedves társa­ságtól. Ahogy most a megérke­zéskor parolázunk egymással, úgy jutnak eszembe a hétfői pró­bák, az ország különböző része­iben tett minősítő hangverse­nyek, az utazások közötti jóked­vű ugratások. Mindazok, ame­lyek 20-40 embert valódi baráti közösséggé varázsolják. Az alapítás gondolatát három évtizeddel ezelőtt három fiatal tanár: Kőrös kény i Lajos, Nagy László és Oszlánczi Ervin vetet­te fel, s az ötletet tett követte. Egy esztendeig készültek az első fellépésre Galambos Lászlókar- nagy vezetésével, akinek már ko­rábban örök álma volt egy igazi férfikar megszervezése. A nagy erőpróba előtt volt ugyan meghívásuk fellépésre, de pénzük nem az utazásra. Nosza, gondoltak egyet, s elvállalták a tanácstól a község kútjainak tisz­títását, szivattyúzását. Szinte minden szabad idejüket erre szánták, de nem fölöslegesen, mert annak a bizonyos első fellé­pésnek fergeteges sikere volt. A műsoron akkor népdalok szere­peltek főként, de megtanulták Bárdos Lajos: Jókedvű dalla­mok című népdalfeldolgozását, valamint Székely Endre: Ej uh- nyem című művét. S amire végképp nem számí­tottak: egymás után kopogtattak az önként jelentkezők, hogy sze­retnének ők is pódiumra állni az alapítókkal. Ezzel elkezdődött a kemény munka, hiszen most már hosszú távon bizonyítani kellett. Olyan szakemberek előtt szerez­ték meg a különböző fokozatú diplomáikat, mint Párkai István zeneművészeti főiskolai tanár. Vass Lajos zeneszerző, a Magyar Rádió zenei osztályának vezető­sége, Kiss István, az MN férfika­rának karnagya, Farsang Árpád, Turcsányi Emil, és még sorolhat­nánk. Együttes véleményük volt: ’’Örvendetes a káli Bartók Béla kórus fejlődése. A Szolnokon rendezett Országos Szövetkezeti találkozón — amelyen 35 ének­kar vett részt — megszerezték az ezüst fokozatú minősítést, ame­lyet a későbbi esztendőkben újabb és újabb elismerések kö­vettek. Ezekkel kapcsolatban ír­ta a kritika: A káli Bartók Béla férfikar Bartók és Bárdos Huszár nótájával, a Jókedvű dallamok­kal, majd Podest: Rád gondolok én című kórusművével a találko­zó legnagyobb hatását érte el. Igaz, ritka manapság ilyen lét­számú kórust találni az ország­ban — 48-an voltak —, az sem mindennapi, hogy egy falusi fér­fiakból álló együttes ilyen lelkes hódolója legyen a karéneklés­nek.’’ Az immár aranykoszorús énekkar névadója hamvainak hazahozatala táján jubilált. Ez­úttal két vendégkórust hívtak meg az ünnepségükre. A gazdag prgramú estet a füzesabonyi Ti­nódi Kamarakórus nyitotta meg a tőlük megszokott igényes válo­gatással, érzékeny hangzással, a dallam minden „porcikájának” pontos kidolgozásával és ismere­tével. Méltán nyerték el mind a társ-kórustagok, mind a hozzá­tartozók és az érdeklődők tetszé­sét. Erénye ennek a kis közös­ségnek, hogy habár jól ismertek a káli pódiumon, mindig tudnak újítani, meglepetést szerezni a közönségnek, amely nem is fu­karkodott a tapsban. A csehországi Usti nad Orlici városából érkezett a Novotny Jo­sef vezette. női kar, amely a kom- polti női karral már korábban tartotta a kapcsolatot, így hát szí­vesen fogadták el a magyaror­szági meghívást. — Egyszer egy héten találko­zunk, fő erősségünk a népi ha­gyományok ápolása — mondta a karnagy. A hazai fülnek nem szokatlan, ám rendkívül érdekes dallamok csendültek fel a csehországi tá­jon élő emberek életéről: vidá­mabbak, szomorúbbak egya­ránt. E résznek az életéhez tarto­zik az éneklés: tíz városban ugyanannyi felnőtt, számos gyermek- és hét vegyeskórus szolgálja a népi kultúra terjeszté­sét. Örömmel újságolták, hogy ez volt az 1971-es alakulásuk óta a 25. külföldi fellépésük, holott sokkal több meghívást kap a har­minctagú együttes, amelynek 57 a legidősebb, illetve 17 éves a legfiatalabb tagja. Beranová Marie, a kórus egyik legtehetségesebb tagja mondta: — Semmi pénzért nem hagy­nám itt a női kart, annyira szere­tek énekelni.. Hogy a családom mit szól hozzá ? A férjem amatőr színházi szakember, tisztában van azzal, mit jelent ez a vonza­lom. — Mit énekelnek legszíveseb­ben? — Dvoracsek: Vers a föld tisz­te letérői... Valahogy így van a cí­me magyarul. Hatalmas taps fogadta a fellé­pő hazaiakat, de ez a cikk nem a kritika igényével született, hi­szen a káliakról annyi mindent megírtak már: jót is, rosszat is. Egy bizonyos: a siker ezúttal sem maradt el, ismerős dallamok csendültek fel nagy átéléssel, ami jelzi, hogy méltán kívánták meg­ünnepelni fennállásuk 30. évét. Egy dolog azért mégis idekíván­kozik: ismét „ülő poénnak” szánták Podest: Rád gondolok én... című kórusművét. Sajnos nem számoltam, de es­küdni mernék rá, hogy legalább ötnél többször kellett meghajol­niuk természetesen az elmarad­hatatlan ismétlés után. Volt még egy kedves esemé­nye a jubileumi kórustalálkozó­nak. Az alapítótagok közül Kő- röskényi Lajosnak, illetve Nagy Lászlónak ezúttal adományoz­ták oda a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Káli István, a kórus elnöke pedig megkapta a műve­lődésügyi miniszter dicséretét. Számos kórustagnak nyújtották át a Kórusok Országos Tanácsa elismerő emlékérmét. — Csak rájuk kell nézni, mi­lyen boldogok, de vallom, közü­lük én vagyok a legboldogabb — mondta Galambos László kar­nagy. Szilvás István Egerben, az ELKISZ Vallon utcai szervizében sok olyan szol­gáltatási tevékenységgel foglal­koznak, amelyek révén a lakos­ság széles körével kerülnek nap mint nap kapcsolatba. A múlt évi eredményekről, az idei, illetőleg az elkövetkező esztendőkre vo­natkozó elképzelésekről beszél­gettünk Réti Györggyel, a szerviz vezetőjével. — Arra kérném, elöljáróban szóljon néhány szót önmagáról... — Egri születésű vagyok — mondja —, itt végeztem az általá­nos és középiskolát is. Utóbbi­ban — az érettségi bizonyítvány megszerzése mellett — sajátítot­tam el az esztergályos, marós és köszörűs szakmát. Ezt követően először a Csepel Autógyár Egri Gyárában dolgoztam, majd a dohánygyárban üzemelő műsze­részként. A tanulás sem maradt abba, ugyanis a fővárosban elsa­játítottam a rádió- és televízió műszerész mesterség fortélyait, majd pedig — szintén Budapes­ten — a híradástechnikai gyártó és karbantartó technikusi szakon gyarapítottam az ismereteimet. Közben azonban már a Vilatinál kerestem a kenyeremet, még­hozzá az üzemfenntartási osztá­lyon. Ennek utána vállaltam el a jelenlegi funkció ellátását. Nem volt könnyű az indulás a múlt év februárjában, hiszen az addigi társaság egy része eltávozott in­nen, azaz emberhiánnyal küsz­ködtünk. Első feladatom tehát a gárda kialakítása volt. Úgy ér­zem, ez sikerült. — Úgy tudom, tevékenységük három fő részre oszlik... — Valóban. A híradástechni­kai készülékek, aztán az erősára­mú készülékek, végezetül pedig az antennák, közösségi rendsze­rek javítására és karbantartására. Dacára annak, hogy az itteni lét­szám igen kicsiny — heten végez­nek termelő munkát, és két al­kalmazott van —, országosan is számottevő eredményt értünk el: 1987-ben az árbevételünk 5 mil­lió 203 ezer forint volt. E szám önnmagáért beszél. Ebből a la­kossági szolgáltatás 1 millió 170 ezer, a többi a küzületi rész. Hogy utóbbi ilyen nagyarányú, az a gárda kimagaslóan jó szak­Javában dúl a gombaszezon. Mint ahogy az már lenni szokott, elég sok mérgezés történik, pél­dául az alattomos gyilkos galóca „jóvoltából”. Egymást érik a saj­tóban a figyelmeztetések: vizs­gáltassuk meg a gombát! Igen- ám, de többek szerint néha hiá­mai összetételének köszönhető. Ismernek bennünket sokfelé, megbíznak bennünk, keresnek minket. Nagy dolog volt például, amit a Ramovill számára csinál­tunk, vagyis az ITT és a Grundig színes televíziók hangolóegysé­geinek javítása, felújítása. — Ha már itt tartunk... Tavaly egy sor új dolgot indítottak. Mik ezek? — A már említett színes televí­ziók, valamint számítógépek és képmagnók ’’gyógyítását” csak tavaly kezdtük el, korábban ilyesmivel nem foglalkoztunk. Szövetkezetünk közel egymilliót fordított javítóhelyek létrehozá­sára, emellett kollégáim részt vettek a szükséges tanfolyamo­kon is. A műszerezettségünk megfelelő, bár az is igaz, hogy amennyiben újabb munkahelye­ket kellene kialakítanunk, úgy még szükségünk lenne berende­zésekre. A hozzánk behozott cikkek megreparálásának átfu­tási ideje változó: színes tévéknél egy-két nap, képmagnóknál átla­ba keresik a szakértőt az egri pi­accsarnokban. Tulajdonképpen mikor dolgo­zik a gombavizsgáló? — kérdez­zük Marczis Jánost, az egri piac­gondnokság vezetőjét: — Rendes körülmények kö­zött reggel 6-tól délután 2-ig. Az gosan 72 óra, míg számítógépek­nél lehet egy-két nap is, de egy­két hét is. Ez kizárólag az alkat­részellátástól függ, ami — sajnos —folyamatosan romlik, s most a mélyponton van. E téren nehezí­ti az előrelépést, hogy a műszaki termékekből számtalan típus van forgalomban, meg az is, hogy az alkatrészekkel kereskedő válla­latok számára inkább az az üzlet, ha késztermékekkel jelentkez­nek a piacon. — Hallhatnánk a legújabb tervekről? — Nos, ezek egyike, hogy vál­lalkozunk kisközösségi és egyedi műholdvevők telepítésére. A másik, hogy bevezettük a fekete­fehér és a színes televíziók át­alánydíjas javítását. Ám a legna­gyobbfeladatnak az egri kábelte­levíziós rendszer megvalósítása tűnik. Ennek elsődleges feltétele egy jó kábelhálózat kiépítése, mert csak ezt követően lehet to­vább haladni. Egyébiránt fontos megállapítani, hogy ez egy két­irányú rendszer lenne. A lakos­emberünk azonban most sza­badságon van, így egy nyugdíjast foglalkoztatunk helyette 6-tól 10-ig. Meg kell jegyezni, hogy a szakértő nem csupán a gombá­kat mustrálja, hanem különböző piacfelügyeleti teendőket is ellát. Néha a csebokszári piacra is ki ság számára ez biztosítaná a földi tévé- és rádióadók, az Egri Váro­si Közösségi Televízió adásai­nak, továbbá a posta által enge­délyezett műholdas programok­nak a jó minőségű vételét. Ezen túlmenően alkalmas lenne riasz­tásra, esetleg szavazásra, vala­mint egyéb információk továbbí­tására is. A közületek részére is hasznos lenne, hiszen megoldha­tóvá válna például egy liftrend­szer működésének, avagy a háló­zati kimaradásnak a figyelése, nem is szólva a rendőrségi riasz­tásról, a banki információk átvé­teléről, meg arról, hogy az egyes vállalatok — számítógép útján — összeköttetésben állhatnának egymással. De a lehetőségek gyakorlatilag kimeríthetetlenek. De még egyszer mondom, ennek elemi előfeltétele egy jó kábelhá­lózat kialakítása és egy fejállo­más létrehozása. — Ismereteim szerint a vállal­kozásban az ELKISZ társa a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat... — Igen. Mi biztosítanánk a műszaki feltételeket, illetőleg a szakembereket, akár a kiépítés, akár a működtetés során. A HÁ- ÉV pedig — éppen a jellege miatt — alkalmas a kábelezés, továbbá az ezzel kapcsolatos tevékenysé­gek elvégzésére. E tennivalókat a saját erők mozgósításával, vala­mint hitelek igénybevételével sze­retnénk megvalósítani. Pozití­vum, hogy a szükséges technika már áprilistól, májustól rendel­kezésünkre áll, mégpedig a BHG jóvoltából, ugyanis a cég olyan komplett rendszert szállítana ne­künk, amelyet hazánkban még más vállalat nem produkált. Rá­adásul az áraik is igen kedvező­ek. Szeretnénk majd egy úgyne­vezett törzskábelt kiépíteni a Le­nin út és Grónay utca sarkán álló háztömb, továbbá a Csebokszá- riban lévő ifjúsági garzonház kö­zött. — Vannak-e akadályozó té­nyezők? — Akadnak. Amikor bead­tuk a pályázatunkat, kikötöttük, hogy e kábeltelevíziós rendszer közmű, vagy közmű jellegű épít­mény legyen. Erre már van ígére­tünk, s reméljük, hogy ez nem marad csupán ennyiben. Kérdés aztán az is, hogy az ELKO által a Csebokszáriban "lefektetett” törzskábel mikor lesz a mi tulaj­donunkban. Pillanatnyilag erre is csak ígéretünk van. Szerencsé­re az már tisztázódott, hogy az 1KLV rendszere majd a miénk­hez kapcsolódik, azaz e téren már megszületett a döntés. Ha a má­sik két ponton is haladást érünk el, úgy nincs semmi gátja az ügyek intézésének. — A törzskábel révén az idén hány lakás csatlakozhatna a rendszerhez? — Hozzávetőlegesen öt-hate- zer. Aztán már csak a lakossági igényektől függene, hogy hová jutunk el. Hogy hol, mennyit kell fizetni, az függvénye egyrészt an­nak, hogy mekkora közösség ké­ri a kábelezést, másrészt annak, hogy melyik városrészből. Jelen­legi ismereteink szerint lakáson­ként átlagosan 2500 forintról lenne szó. Bízunk benne, hogy a fentebb említett problémák rövi­desen elhárulnak, s hozzákezd­hetünk az érdemi munkákhoz... kell mennie — bár ez nem túl gyakori — s olyankor várni kell egy kicsit. — Mi van akkor, ha a kirán­dulók délután akarják megnézet­ni az erdőben szedett gombát. — Akkor a Köjálhoz kell el­menniük, az ottani szakember egészen 16 óráig vizsgál... Most már csak azt kell megáll­ni, hogy ha valaki késő délután viszi haza a gombát, az nehogy felelőtlenül aznap csináljon be­lőle tejfölös gombapaprikást. Várja meg a másnapot, bár jól tudjuk: ez nem könnyű dolog... (ha.) Pillanatkép a szervizből (Fotó: Szántó György) Sárhegyi István Megkérdeztük: Mikor vizsgál a gombaszakértő? Réti György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents