Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-16 / 169. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. július 16., szombat 3« A családjogi törvény módosításának első tapasztalatai Interjú dr. Petrik Ferenc miniszterhelyettessel Az elmúlt év júliusában lépett életbe a családjogi törvény módosítása. Legfőbb célja a családi kapcsolatok további erősítése, a házastársak arányosabb teherviselése, a gyermekek fokozottabb védelme, és a családtagok egymás iránti felelősségvállalásának növelése. A törvény korszerűsítésének indokairól és a jogalkalmazás első gyakorlati tapasztalatairól dr. Petrik Ferenc igazságügyi miniszterhelyettes adott tájékoztatást. Bevezetőben elmondta: — A család és a házasság intézménye társadalmunkban lényegében betölti szerepét, ám működési zavarai — a születések arányának kedvezőtlen alakulása, a gyakori válás, s ezekkel összefüggésben a bűnözés, az alkoholizmus, az öngyilkosságok magas száma — orvoslást, sokirányú társadalmi erőfeszítést igényel. A módosított családjogi törvény is egyfajta segítség a feszültségek csökkentéséhez, hiszen lehetőséget teremt a korábbiaknál differenciáltabb, a társadalom igazságérzetét jobban kielégítő jogalkalmazásra. — Mennyit sikerült mindezekből a törekvésekből az elmúlt hónapokban a bírósági gyakorlatban valóra váltani? — Ami azt illeti, a korszerűbb szabályok alkalmazása a kívánatosnál lassabban halad, a közvéleményben nem tudatosultak kellőképpen a módosított szabályok. És ebben a sajtó is ludas, a sok szárnyra bocsátott, félreértelmezett információ nehezíti a közvélemény megfelelő eligazodását. Ügyükkor a bírói ítélkezésben is sok esetben a régi beidegződés érvényesül. Itt van például a gyermektartás. Az új törvény szerint a szülők igazságosabb teherviselése érdekében a gyermek igényeit szem előtt tartva a korábbi mechanizmust. 20 százalék helyett 15—20 százalékban lehet megállapítani a jövedelemből levonható összeget, de még ezen túl is mód van a differenciálás- i a. Az eddigi tapasztalat szerint a lehetőséggel alig- alig élnek, a keresetet eleve a régi formula szerint nyújtják be a bírósághoz a válni készülő felek, csökkentve ezzel az igazságosabb teherviselés esélyeit. Igaz. gyakran a bíróságok sem hívják fel erre a figyelmet. — Sok vád hangzott el az utóbbi időben, hogy az új törvény a gyermek örökbefogadásának bürokratikus gátja, de legalábbis hátramozdítója. Hogyan látják a kérdést a jogalkotók? — Sajnos az örökbefogadás körüli viták forrása is gyakran a nagyfokú tájékozatlanság. Az örökbefogadást nem kívánja nehezíteni az új jogszabály. Lényegében arról van szó, hogy a korábbiaknál lényegesen hamarabb kell a szülők nevelői alkalmasságáról dönteni, tehát még az örökbefogadás lehetőségének felmerülése előtt. Ha a gyermek fejlődése a szülőknél veszélybe kerül, haladéktalanul dönteni kell a szülő—gyermek kapcsolatáról, arról, hogy a szülőt alkalmatlansága miatt megfosztják-e gyermekéhez való jogától. Az élet e nagy kérdéseinek eldöntésére a bíróság hivatott, kizárva ezzel valamiféle hivatalnoki szemlélet érvényesülését, amely nem ritkán a gyermeket — mintegy rendszerbe foglalva — aktaként, nem pedig emberi sorsként kezelte. Az új gyakorlat szerint a bíróság a gyermek és a szülő kapcsolatát alaposabban, körültekintőbben vizsgálja, átgondoltabban mérlegel, ami nagyobb biztosítékot jelent a helyes döntéshez. Ezek az ügyek egyébként mindenütt soronkívüliséget élveznek, így nyolc napon belül meg kell indítani az eljárást, nem húzódhatnak el — mint ahogy ezt sokan állítják. — Mérhető-e már az új törvény hatása a válások arányának alakulásánál? — Tény, hogy az elmúlt hónapokban csökkent a válások száma, illúzió lenne azonban azt állítani, hogy ez a harmonikusabbá vált házassági kapcsolatok, vagy netán éppen az új törvény javára írható. — Mégis elmondható, hogy bevált az első békítőtárgyalás helyett alkalmazott bontóper előtti meghallgatás. Ez egyfajta .,krízis-intervenciós" szolgáltatás, itt nincs más jelen, mint a két válófél. s a jegyzőkönyv, az ügyvéd pszichés nyomása sem nehezedik a felekre. A bíró tárgyilagosan elmondja, milyen következményekkel jár a válás; a válni készülők 15— 20 százaléka visszalép. — Régen a vagyonközösség megosztásánál a válás után új perben keltek birtokra a felek, most erre nincs lehetőség, egy és ugyanazon bíróság hagyja jóvá a gyermekelhelyezést, a -tartást és a vagyon megosztását is. Ez ugyan némiképp nehezíti a pereket, de nagyobb megfontoltságra késztet, s elejét veszi a gyakran önsorsrontó, sokszor a környezetben is erkölcsi rombolást előidéző, évekig húzódó jogi huzavonának. — A közvéleményben elterjedt téves felfogás ellenére egyszerűsíti a válást a hároméves különélés. — A lakásmegosztásban is jobban érvényesül az igazságosság. Az új szabály szerint a válásnál nem kellaz otthont elhagyó félnek egy jelképes összeggel megelégednie, hanem megilleti a lakás ellenértékének jelentős hányada, ami alapot adhat az új otthon megteremtéséhez. — összességében véve az új törvény az állampolgárokat felnőttként kezeli, tiszteletben tartja személyiségüket. az állam, illetve a bíróság kevesebbet vesz át a polgár felelősségéből, ami egyúttal növeli az egyén felelősségét magáért és a családjáért — mondta a miniszterhelyettes. (K. G.) m ■ Tricolor a Heregréten (Fotó: Perl Márton) HEGYI TÁBOR TIZENNYOLCADSZOR A HEREGRÉTEN Amiről a bükki erdő mesél Márton Imre és az ifjú természetjárók megbeszélése Az eger—lillafüredi út mentén tizennyolcadik alkalommal verik le sátraik cö- vekeit a dr. Lénárt János Országos Környezet, és Természetvédelmi Hegyi Tábor résztvevői. A Bükki Nemzeti Park erdeinek, hegycsúcsainak, barlangjainak. forrásainak a megvédésére. a természet titkos, belterjes életének a megfigyelése a célja idén is annak a 72 embernek, akik július 9—19. között lakóhelyükül a Heregrétet választották. Nem szeretem a száraz számadatokat . . . Különösen nem illenek ezek az idei nyár buja zöld lombkoronáihoz és a dalos madarakhoz. Ugyanis a résztvevőknek ez a legkedvesebb környezet és legkedvesebb muzsika. Ám. mégis sok mindent kifejeznek a számok. Hortobágyi Ernő nyugdíjas középiskolai tanár, aki a Heves megyei „zöldek mozgalmának" doyenje, eddig tizenhét alkalommal, harmincezer lelkes természetbúvárt, ornitológust hívott táborába. Fáradhatatlan szívét elsősorban a fiatalok szolgálatába állítja, hisz ő általuk válik majd társadalmi üggyé a táj, a természet értékeinek védelme. Ottjártunkkor vele személyesen nem találkozhattunk. viszont közelebbi ismeretsé get köthettünk helyettesével. Marton Imrével, aki családjával a nyugati végek ékszerdobozából. Kőszegről utazott el idén is a Bükkbe. A Vas megyei könyvtáros-tanár. aki műkedvelő ornitológus is. tájékoztat minket a tábori élet tevékenységéről. — Tábori híradásunk szolgálatában áll a központban álló öreg csertölgy, amelyhez az itt lakók történelmi legendát is fűztek: állítólag árnyékot adó gallyai alatt pihent meg Kossuth Lajos. \ tanácsfán láthatók a hirdetőtáblák. a túrakönyv, a Bükk-térkép. oly módon rögzítve. nehogy megsértsük szöggel élő társunk kérgét. Legfontosabb tennivalóink a munkatúrák. Nagytakarítást végzünk a Bükkben. A Tol- d.y-kunyhót, a cserespeskői barlangszállást és környékét. esőházakat, forrásokat takarítjuk. A hulladékot nejlonzsákba gyűjtjük, és hátunkon a tábori konténerbe szállítjuk. Ezenkívül a táborban megtanítjuk a gyerekeket a fészekodúk készítésére. Előre kiszabott részekből állítják össze, majd az így elkészített madárlako- kát a táborozok hazavihetik kertjeikbe, balkonjaikra. — Természetesen a gyakorlati ismereteken kívül elméletileg is felkészítik az apróságokat a „természetszerelem” tantárgyra. — Feltétlenül. A gyermektúrákat biológus tanárok vezetik, és külön felhívjuk a figyelmet; a fák között a madár szóljon, ne a rádió, a virágot nem szakítjuk le és a bogarakat, csigákat pedig nem tapossuk el. Eközben ismertetjük az erdő fáit. cserjéit, virágait, állatait. Az itt szerzett ismeretek mélységéről meggyőződhettünk mi is. Varga Beáta, miközben végigvezetett a tanösvényen. felnőtteket bámulatba ejtő növénytani tudósról adott tanúbizonyságot. Kicsik és nagyok megtanulják az itteni tíz nap alatt a szakszerű faültetést. ami egyben szimbólum is. A hinduk úgy tartják, aki életében legalább egy fát elültetett. nem élt hiába ... A Heregréten és környékén már sok ifjú csemete jelzi az itt táborozó emberek gondoskodó kezét. S ez biztosíték: lesz miről mesélni a táborozás után is a bükki rengetegnek . . . Soós Tamás Varga Beáta és hallgatósága FELTÉTEL: A SZIGORÚ TAKARÉKOSSÁG Vállalataink és az importgazdálkodás A Heves Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság előtt nemrégiben hangzott el összefoglaló jelentés arról a vizsgálatról, amelynek célja annak feltárása volt, hogy vajon a nem rubelelszámolású import „kiváltására” hozott központi intézkedések hogyan valósultak meg szü- kebb hazánk néhány gazdálkodó egységében. Emellett azt is megnézték — az előbbivel szoros összefüggésben —, hogy a különféle fejlesztések, beruházások mennyiben járultak hozzá a külkereskedelmi mérleg javításához. A népi ellenőrök által szemügyre vett időszak az 1983-tól 1987-ig terjedő periódus volt. Tapasztalatok szerzésére bőven kínálkozott lehetőség, hiszen a vizsgálatba megyénk tíz cégét vonták be: ezek egy része a kohászat, a gép-, illetőleg a vegyipar területén munkálkodik, másik hányada viszont a mezőgazdaságén és az élelmiszeriparén. Nos, tudvalévő hogy a nép- gazdasági terv fontos feladatként határozza meg egy számottevő pozitív egyenleg elérését a devizamérlegünkben, szemben a korábbi — cseppet sem kielégítő — eredményekkel. A szükséges fordulat egyik lényeges feltétele egy rendkívül takarékos importgazdálkodás, mégpedig a külföldről behozott „kellékek" helyettesítési folyamatának felerősítésével. Tény. hogy ennek érdekében az adott vállalatok konkrét és mérhető intézkedéseket tettek, ám ezek terv- szerűsége nem kielégítő. Ma még főként a korlátozás, a kényszerűség érvényesül, nem pedig az ösztönzés, azaz az ilyen jellegű megtakarításokat elsősorban a cégek számára rendelkezésre álló beszerzési keretek szűkülése határozza meg. örvendetes tény, 1983 és 1987 között az említett tíz egységnél átlagosan mintegy 48,4 százalékkal növekedett az export, míg ezen belül a nem rubelelszámolású kivitel 74,2 százalékkal. Sajnos, utóbbival megegyező mértékben emelkedett a tőkés országokból történő anyagimport. Az is gond hogy az e relációbeli tényleges beszerzés egy-egy esztendő végére rendszerint meghaladja az előzetesen tervezettet. Ám míg 1986- ban ez az eltérés 100,3 százalékos volt, tavaly már csupán 7,9 százalékos. Ez a kedvező változás kiváltképpen a fokozott szigorításoknak köszönhető, illetőleg annak. hogy a cégek számos dolgot tettek az előrelépés végett. így új technológiákat honosítottak meg, emellett saját továbbfelhasználásra szervezték meg a helyettesítő alkatrészek, részegységek gyártását, továbbá hazai vagy szocialista piacról származó anyagokkal váltották fel a korábban Nyugatról vásárolt cikkeket. Kétségtelen azonban, hogy e megöl dósok korlátokat is hordoznak magukban. Mert például a fejlett technológia bevezetése az esetek zömében szintén tőkés devizaráfordítást igényelt, a hazai vagy a szocialista partnerektől való beszerzés pedig sokszor a minőség romlásának veszélyét rejti magában. Bár — mint már volt róla szó —. az új módszerek keresését alapvetően a devizával ösz- szefüggő megkötések „szülték”. de más tényezők is befolyásolták. mint például az eredmény növelése. Pozitív, hogy ezen intézkedések saját kezdeményezésre valósultak meg. s kevés kivételtől eltekintve saját erőből is. Figondolkodtató ugyanakkor az is. hogy a vállalatok belső érdekeltségi rendszerében — 1983-tól 1986-ig — mindössze egy termelési egységnél volt elkülönített prémiumkeret az import „ki váltására". Nagyító alá vé. ve az újítómozgalmat, az is leszögezhető, hogy az ezzel kapcsolatos ösztönzés létezik, de a lehetőségekről és a követelményektől igencsak elmarad. Igaz. hogy a jól képzett szakemberektől érkeznek be olyan javaslatok. amelyek a behozatal mérséklését célozzák — s ezek gazdasági eredménye milliós nagyságrendű —. mégis azt állíthatjuk, hogy ezek szama meglehetősen kevés. Jelentős tartalékok rejlenek tehát a szellemi kapacitások még jobb kihasználásában. Érdekes arról is egy-két szót szólni, hogy miként vélekednek a cégek vezetői a tőkés import csökkentésének lehetőségeiről. Nos, úgy tartják. hogy a technikai-technológiai fejlődés szempontjából gazdaságunk egy „követő gazdaságnak" minősül, s a Nyugatról érkező technika- technológia „megszorítása’ egyben műszaki színvonalunk előrehaladásának gátját is jelenti. Ez viszont törekvéseinkkel ellentétes. Azt is felvetették, hogy a gyárak, illetőleg a népgazdaság érdekeit bizonyára kevesebb konfliktussal lehetne összeegyeztetni. amennyiben a kényszer kiváltotta igyekezet megfelelő ösztönzéssel párosulna. Tennivaló tehát a jövőben is akad . . . Mihamarabb javítani kell a vállalatok e területen való érdekeltségét. Lehetővé kellene tenni, hogy a viszonylag számottevő importmegtakarítást produkáló egységek a ,,megspórolt” devizának legalább egy hányadával rendelkezhessenek Üdvös lenne az is. ha a behozatali lehetőség szorosa b ban függene az exporttelje- sitménytől. Vitathatatlan, hogy mindezeken túlmenően még soksok kedvező lehetőség kínálkozik. Ezek feltárásával és kiaknázásával azonban nem kizárólag az adott helyen nyerhetnek, ugyanis a haszon mindannyiunké. (sárhegyi)
