Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-15 / 168. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 168. szám ÁRA: 1988. július 15., péntek 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Befejeződött a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülése Július 13-14-én ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. A testület megtárgyalta a népgazdaság fejlődésének évelejei tapasztalatairól szóló jelentést, s s elfogadta az 1989. évi fejlődés fő irányaira tett javaslatot. Megvitatta a gyülekezési és egyesülési jog szabályozásának fő elveit, elfogadta a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság káderhatásköri listáját,és döntött személyi kérdésekben. Tegnap délelőtt folytatódott a Központi Bizottság vitája az idei gazdasági helyzetről és a szükséges fordulatot célzó fejlesztési változatokról. Judik István kiemelte, hogy ez a vita tartalmában és szellemében megfelel az országos értekezlet állásfoglalásának: a párt a gazdasági stratégia fő irányainak kialakításán dolgozik. Romány Pál azt hangsúlyozta, hogy a pártértekezlet által megválasztott új Központi Bizottság nagy fontosságú döntések előtt áll. Boros László javasolta az előterjesztés néhány részletének további pontosítását, s ezen belül a műszaki fejlesztéssel foglalkozó rész kibővítését. A vitában többen szóltak a mai gazdasági helyzet néhány vonásáról. Orbán István kedvezőnek tartotta, hogy bővültek a gazdaság működésének keretei, s kedvezőtlennek ítélte, hogy terjed — szavai szerint —„a tengődő magyar vállalatok köre,,. Boros László bírálta a szabályozók gyakori változtatását, a bürokratizmus megnyilvánulásait, a döntések és a tettek halogatását. A Központi Bizottság elé terjesztett változatok közül Boros László az „A” variációt támogatta, hozzátéve, hogy megfelelő garanciákat kell teremteni a visz- szarendeződés megakadályozására, a társadalmi feszültségek humánus kezelésére, az új programok megvalósítására. Judik István úgy vélte, hogy a mai információk alapján még egyik változat mellett sem lehet egyértelműen kiállni. Romány Pál arra hívta fel a figyelmet, hogy a szükségesnek ítélt fordulat értelmezésénél tegyék világossá, mitől akar elfordulni és milyen irányba kíván fordulni a gazdaság, milyen célokat vállal továbbra is, és miben akar változtatni az eddigi gyakorlaton. Orbán István úgy vélte, hogy bármely változatot is csak az egyének és a vállalatok érdekeltségére építve lehet kidolgozni és megvalósítani. Csehák Judit az 1984-ben elfogadott szociálpolitikai koncepció most folyó reformjáról szólt, amelynek célja, hogy a követelményeket hozzáigazítsák a mai feladatokhoz és lehetőségekhez, Valamint az egyéb területeken zajló változásokhoz. Hangsúlyozta, hogy az új elképzeléseket a lehető legrövidebb idő alatt kívánják összefüggő koncepcióvá fejleszteni, szembenézve űj, regionális problémákkal, demográfiai gondokkal, a munkanélküliség okozta feszültségekkel vagy a kábítószerfogyasztás veszélyeivel. Ezeket nem lehet régi módon és formákban megoldani, hanem hozzáértő irányításra, társadalmi szolidaritásra, egyéni és családi felelősségvállalásra, több szakemberre, széleskörű társadalmi nyilvánosságra és az ország anyagi lehetőségeihez mérten több pénzre van szükség. Aláhúzta, hogy a Központi Bizottság vitájában többször is szóba került „szociális védőháló” kifeszítése nem lehet csak az állami szociálpolitika feladata, ez csak széleskörű összefogással, társadalmi szolidaritással hozható létre. A hozzászólók rámutattak, hogy a gazdasági tervek megvalósításának legfőbb feltétele a lakosság bizalma az új programok iránt. Ez pedig — miként Boros László mondotta — a gyors és pontos tájékoztatás révén növelhető, mert a lakosság felnőtt, érett, igényli a beavatást, és kifogásolja, ha az elmarad. Judik István a lakosság széleskörű tájékoztatását a társadalmi tűrőképesség növelése egyik feltételének nevezte. Több hozzászóló nem lévén — huszonhatan fejtették ki véleményüket a plénumon, ketten írásban adták be észrevételeiket —, az elnöklő Berecz János a vitát berekesztette, s szót adott a napirendi pont előterjesztőjének, Németh Miklósnak. A Központi Bizottság titkára elöljáróban megköszönte a felelős, a további munkát orientáló vitát, amelyet egyrészt az előterjesztett változatok kritikus pontjainak, veszélyeinek megvilágítása, másrészt a változatok pontosabb kidolgozásának, jobb megalapozásának határozott igénye jellemzett. A vita megfelelt az országos pártértekezlet szellemének, megerősítette, hogy a jövőben mindenképpen alternatív terveket, elképzeléseket kell készíteni. Rugalmas gondolkodásmódra van szükség, határozottan és gyorsan, késlekedés nélkül kell cselekedni, s ez újfajta tervezést, más gazdasági eszköztár működtetését igényli. Az elmozdulás lehetőségeit ésszerű kockázatot vállalva kell keresni, figyelembe véve az elhatározott intézkedések társadalompolitikai, valamint réteghatásainak mélyebb, konkrétabb elemzését. A helyzetünket elemző hozzászólások az 1988-as esztendőt két szempontból is igen nagy jelentőségűnek tartották. Részint azért, mert, ha igaz az, hogy a gazdaság erőforrásai, tartalékai kimerültek, akkor egy nem teljesített 1988-as terv zuhanásszerű leszakadáshoz vezetne, amelynek megakadályozásához politikai érdekünk is fűződik. Másrészt azért is fontos az 1988-as esztendő, mert az utóbbi három évben fejlődésünk nem vágott egybe terveinkkel, a szavakat most már tetteknek kell felváltaniuk. A kételyeket feltáró őszintébb szó, a nyíltság nem ébreszt bizalmatlanságot az emberekben. Csak egy beavatott, a feladatokat értő, azokkal azonosuló társadalom tud kitömi a mai helyzetből. És ez a helyzet — mondotta — nagyon kritikus, új értékrendünk valamennyi elemét még mi magunk sem tudjuk egészen pontosan meghatározni. Az azonban bizonyos, hogy 30- 40 esztendő felhalmozódott nehézségein nem tudunk egyszerűen átlépni, gondjainkat nagyon rövid idő alatt nem tudjuk megoldani. Ezt nem szabad elhallgatnunk, mint ahogy azt sem, hogy bármilyen irányba mozduljunk is, nemcsak nyertesek, de vesztesek is lesznek. Csak előnyökkel járó megoldás nincs, ám az érdekeket nyílt vitában kell ütköztetni, lehetőséget adva a kitörésre egyénnek, vállalatnak egyaránt. Volt, aki aggódott: ha belátható időn belül nem tudjuk a világgazdasághoz jobban igazodó struktúra- politikát, a rugalmas gazdaság alapjait megteremteni, akkor belátható időn belül beszűkülnek a szociális, társadalmi szükségletek kielégítésére fordítható forrásaink. Bár Németh Miklós maga is elismerte, hogy az átlagszámok az életszínvonalról nem sokat mondanak, ehhez kapcsolódva tényeket idézett: A lakosság fogyasztása az elmúlt három esztendő alatt 6,5 százalékkal, a reáljövedelem 4,3 százalékkal, a reálbér 2,6 százalékkal nőtt. Ez természetesen nem sok, de azt mutatja, hogy nem csökkent a bér meg a fogyasztás. — Ha mi azt a gazdaságpolitikát álh'tjuk előtérbe — folytatta —, amit a stabilizációs program megfogalmaz, s ennek végrehajtásához radikálisabb vagy kevésbé radikális utat választva látunk hozzá, akkor az életszín vonal alakításában megnő a munkahelyek, a kollektívák felelőssége és szerepe. Ugyanez vonatkozik természetesen a szociálpolitikára is. (Folytatás a 2. oldalon) Szavaz a Központi Bizottság (Népújság-telefotó — MTI-Press) Grósz Károly Varsóban Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke vezetésével csütörtökön párt- és kormányküldöttség utazott Varsóba, hogy részt vegyen a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülésén. A küldöttség tagja Szűrös Mátyás, a KB titkára, Várkonyi Péter külügyminiszter és Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter, a KB tagjai. A küldöttséggel utazott Szokai Imre, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője; Őszi István külügyminiszter-helyettes Varsóban csatlakozik a kísérethez. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Lukács János, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter, Kótai Géza, a KB külügyi osztályának vezetője, a KB tagjai, Kővári Péter külügyminiszterhelyettes, Pacsek József altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes. Jelen volt Tadeusz Czechowicz, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. A Minisztertanács tárgyalta A Minisztertanács üléséről a kormány szóvivője az alábbi tájékoztatást adta: A Minisztertanács elfogadta új ügyrendjét. A kormány rendeletet alkotott az államminiszter feladatáról és hatásköréről. A Miniszter- tanács meghatározta a vezető tanácsi tisztségviselők munkaviszonyával összefüggő kérdéseket. A kormány a kereskedelmi miniszter felügyelete alatt álló országos hatáskörű költségvetési szervként létrehozta az Országos Kereskedelmi és Piacfelügyelőséget, az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség jogutódaként. A Minisztertanács jóváhagyta a Tervgazdasági Bizottság döntését a gyermekintézmények té- ntésidij-rendszerének korszerűsítéséről és a vállalati támogatások leépítésének programjáról. Gorbacsov lengyel értelmiségiekkel találkozott ' A tervezettnél másfél órával hosszabbra nyúlt, s a szovjet-lengyel kapcsolatok történetében eddig egyedülálló eseménnyel kezdődött Mihail Gorbacsov tegnapi programja: az SZKPKB főtitkára a varsói királyi várban a lengyel értelmiség képviselőivel találkozott. A sok spontán találkozó miatt a látogatás feszes programja már az első napon felborult. Vidéki kőrútjának utolsó állomásán, Szczecinben, Mihail Gorbacsov előre be nem tervezett látogatást tett egy egyéni parasztgazdánál is, s így mintegy három órával a tervezett időpont után ért vissza Varsóba. Ezért Jerzy Urban lengyel kormányszóvivő és Genna- gyij Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium információs főosztályának vezetője már a hajnali órákban tartotta meg újabb sajtóértekezletét. Ezen a szovjet szóvivő egy kérdésre válaszolva hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nemzetközi kérdésekben is reálpolitikát folytat. -Ezért hibás úgy értelmezni Mihail Gorba- csovnak a szejmben mondott beszédét, hogy az Egyesült Államokat és Kanadát ki akarnák zárni az összeurópai fegyverzetkorlátozási értekezlet résztvevői közül. A lengyel államiságot jelképező, a hitleri fasiszták által a II. világháborúban porig rombolt, majd közadakozásból alig néhány évvel ezelőtt újjáépített varsói királyi várban Mihail Gorbacsov találkozója a lengyel értelmiséggel a főtitkár rövid beszédével kezdődött. Az SZKP KB főtitkára felhívta a figyelmet arra, hogyazatom- halál veszélyétől fenyegetett, ökológiai, élelmezési, túlnépese- dési problémákkal küszködő korunkban a politikai vezetőknek feltétlenül oda kell figyelniük a tudományokat és a művészeteket képviselők véleményére, mert e nélkül hibás döntéseket hoznak, a politikai hibákért pedig nagyon drágán kell fizetni. A látogatás első három napja alatt szerzett benyomásokat ösz- szegezve Mihail Gorbacsov leszögezte: — Lengyelország keresi, és számomra úgy tűnik: meg is találja a választ a hogyan tovább kérdésére. — A továbbiakban a Szovjetunióban folyó átalakítási politikáról szólt, amelynek legfőbb célja az ország egész életének megújításával a szocialista társadalom humánusabbá tétele. — Realistáknak kell lennünk, nem szabad illúziókba ringatni magunkat. Tudnunk kell, hogy rettenetesen nehéz munka vár ránk — mondotta. — Ennek elvégzésében segít bennünket múltunk tanulmányozása, eseményeinek megalkuvás nélküli, a kérlelhetetlen igazság ismérvei alapján való feltárása. A tragikus eseményekkel és a kétségbevonható eredményekkel egyaránt számot vetve, a múlt vizsgálatából nem meggyengülve, hanem bölcsebben, türelmesebben, mások véleménye iránt megértőbben kerülünk ki. Gorbacsov ezután emlékeztetett rá, hogy az átalakítási politikához hasonló megújulásra már korábban is történtek kísérletek a Szovjetunióban, ám ezek a próbálkozások kudarcot vallottak, mert a politikai vezetők szűk csoportjának döntései voltak. — Néhány ember kívánta kifejezni az egész nép érdekeit anélkül, hogy a nyíltság politikáját alkalmazva, valóban kikérte volna a széles tömegek véleményét. Ezért volt olyan nagy szükség arra, hogy visszatérjünk a népért, a néppel folytatott politika lenini elveihez — mutatott rá a főtitkár. — Ma országunkban ez a hangulat a meghatározó, bár vannak eltérő vélemények is. Van harc, zajlik a vélemények csatája. A XIX. pártértekezlet újabb ösztönzést adott az átalakítási politikának, s a tanácskozáson a párt- és állami vezetést, az egész gazdasági, kulturális intézmény- rendszert ért kemény bírálatok arra ösztönöznek bennünket, hogy még határozottabban lépjünk előre céljaink megvalósításában — fejezte be beszédét Mihail Gorbacsov. A Mihail Gorbacsov beszédét követő lengyel felszólalások egyik alapgondolata azt volt, hogy a szocializmus, az egész világ fordulóponthoz érkezett, ahonnan csak bátor, egészen újszerű megoldásokkal folytatódhat az emberiség fejlődése. Az elhangzott rövid beszédek többségében megfogalmazódott az a nagy felelősség, amely az emberiség sorsának jövőbeni alakulásában a szocialista országokra, mindenekelőtt a Szovjetunióra hárul. Tegnap délután plenáris üléssel, majd közös nyilatkozat elfogadásával véget ért Mihail Gorbacsov négynapos- Lengyelországi látogatásának hivatalos része. A tárgyalásokról közös nyilatkozatot adtak ki.
